Dave-et azonban nem érdekelte, hogy Mart milyen állapotban van, mellette volt, ahogy az utóbbi jó pár évben mindig igyekezett mellé állni, támogatni őt. Tiszta törölközőket vett elő, kettőt benedvesített, majd szőke társa mögé térdelt és finoman a hátára helyezte a kezét, így várva, hogy felengedjen a másik testében a görcsös feszülés. Mikor Mart mindent kiadott magából óvatosan letörölgette az arcáról és a szája körül a vért, majd a másik, tiszta törülközőt a homlokára tette, hisz érezte, milyen meleg az alkoholtól és az erőlködéstől. Végül teljesen hozzásimult és csak ölelte hátulról, mintha sosem akarná elengedni.
Miután lehúzta a vécét és az arca is kicsit felfrissült a most oly gyengéd mozdulatoktól, nagyot sóhajtva hajtotta alkarjára a fejét, ahogy a sarkain ülve még mindig a porceláncsésze előtt térdelt a hátához tapadt énekessel. Próbálta lenyugtatni a légzését és párszor megköszörülte a torkát a maró epe ízének emlékétől. Mocskosnak, összetörtnek és elhasználtnak érezte magát. Minden vágya volt, hogy megmossa a fogát, bevegyen egy fájdalomcsillapítót egy kiadós zuhany után és bebújva Dave mellé az ágyba elbújhasson a világ és önmaga elől.
Felemelve fejét végigsimított a derekát ölelő meleg karon, jelezve, hogy engedje el. Elsődleges célja egy fogkefe és egy fogkrém volt, hogy megpróbálja enyhíteni az önmaga iránt érzett undorát. Feje attól függetlenül, hogy lüktetett, tisztább lett most, hogy kiadta magából, amit csak lehetett. Óvatosan állt fel lefejtve magáról a szótlan énekes karját - finoman megszorítva azt mielőtt elengedte volna - és a mosdóhoz csoszogott. Mikor már szemben állt vele meztelen valóságában, nem nézett fel az arcára, csak a fogkeféért és a fogkrémért nyúlt, hogy kapkodó, már-már mániákus mozdulatokkal sikálni kezdje a fogait, hogy megszabaduljon a keserű íztől a szájában - ami talán nem is annyira a hányás, hanem a helyzet reménytelen voltának utóíze volt.
Dave szótlanul ült tovább a hideg csempén. Az eszével tudta, hogy mennie kéne, de képtelen volt megmozdulni, csak itta magába Martin látványát, mintha hosszú idő óta most látná először őt.
Kényszerítette magát, hogy befejezze a fogai suvickolását. Ahogy megtörölte a száját egy törölközővel, azon újra felnyílt az egyik seb. Amint egy vörös vércsepp a fehér porcelánon landolt, úgy gondolta ideje szembenéznie magával... Lassan emelte fel a tekintetét, s nem tudott elnyomni egy szisszenést a látványtól. Ezt nem kevés alapozó fogja tudni csak elfedni...
- Sajnálom - szólalt meg az énekes - De egyszerűen őrült dühös voltam rád.
Mart csak felsóhajtott és megrázta a fejét, jelezve, hogy megérti, majd némi fertőtlenítő után kezdett matatni, csak hogy pár perc múlva már annak csípős fájdalmától ránduljon össze sajgó arca. De mi volt ez a fájdalom ahhoz képest, amiket mostanában átélt?
- Hm... legalább az orrom nem törted be - húzódott egy keserű kis mosolyra a szája, vigyázva, nehogy megint felrepedjen. Egyik szeme alatt csúnya monokli díszelgett, s a bőr máris dagadni kezdett arrafelé, a másik oldalon a szemöldökét csippentette össze két fehér kis ragtapasszal, illetve az arccsontjain, bedagadt orrán és állán is látszódott pár liluló zúzódás, csakúgy, mint elvétve a nyakán és a vállán pár horzsolás Dave gyűrűjétől.
Az énekes felállt és csatlakozott Mart tükörképéhez, ahogy mögé lépett. Nem tudta megállni, hogy ne simítson végig a meztelen fenéken. Szörnyen hiányzott neki a másik bőrének melege az ő bőrén, a finom szeretkezések, az állatias durvulások vagy csak az, hogy Mart mellé feküdjön, és együtt aludjanak el, hogy mellette ébredhessen.
A kócos szőkeség egy pillanatra lehunyta a szemét, ahogy teste végigborzongott a finom érintéstől, majd a tükrön keresztül Dave-re emelte szomorú zöld tekintetét. Ő is majd' belehalt, hogy ebbe a helyzetbe ragadtak és nem tudnak mozdulni belőle.
- Annyira... hiányzol... - súgta akadozva a fülébe Dave és a belső fájdalomtól össze kellett szorítania a szemeit.
Mart nyelt egy hatalmasat, de a gombóc ott maradt a torkában.
- Ha... ha bárkivel... bármire megalkudhatnék, hogy veled lehessek... egy percig sem haboznék, ugye tudod? - suttogta a tükrön keresztül figyelve a hozzá hajoló énekest.
Dave belsejébe markolt ez a mondat, aminek hatására szorosan magához húzta a szőkeséget és a nyakába temette az arcát. Nem sok kellett ahhoz, hogy megint elgyengüljön, hogy megint sírjon. De már nem akart sírni. Értelmetlen lett volna.
Martin lassan a kezei közé fogta az énekes arcát és a szinte könyörgő szemekbe nézett. Nem volt szíve megtagadni magát tőle... és nem is tudta volna. Óvatosan hajolt oda a félig elnyílt ajkakhoz, hogy szinte a szájába zihálva adjon neki egy reszketeg, rövid csókot.
Dave-nek nem kellett több, hogy elvesszen. Őrült szenvedéllyel, elfojtott vágyakozással és fájdalommal csókolta az előtte állót, mintha attól félne, hogyha ismét szétválasztják őket, abba belehal.
Martin meztelen testének minden egyes porcikája beleremegett ebbe a csókba, s szinte fájón libabőrössé vált testének minden négyzetcentimétere. Annyira rég vágyott már erre! Annyira rég tapasztalhatta! Mohón itta magába Dave-et és mindent, amit csak tudott a férfi lényéből. Nem érdekelte semmi, csak az előtte álló éhes szája és nyelve. Úgy érezte, hogy a lelkén hagyott tátongó lyuk végre némi táplálékhoz jut, s ettől eddig láncon tartott másik énje is hízelgőn feldorombolt a koponyája hátuljában. De most nem foglalkozott vele. Most csak Dave-re koncentrált és a hosszas, vágyakozó, éhes csókra.
Dave úgy érezte, mintha egy hosszú és fárasztó álomból ébredne, hogy végre újra él, újra teljes, bármire képes. Kezei mohón járták be a másik testét, mindent újra fel akartak fedezni, hiszen oly rég érinthették ezt az imádott testet. Az énekes képtelen volt mást is érezni az emésztő szerelmen kívül, ami robbanásszerűen terjedt szét a benne a hosszú elfojtás után. Hosszú pillanatok múlva tudott csak elszakadni az ajkaktól, hogy a szikrázó zöld szemekbe nézhessen könyörgőn kívánva, hogy sose hagyja el újra.
A halványzöld szemek tulajdonosa beleremegett ebbe a tekintetbe. Legszívesebben minden további nélkül odadobta volna magát Dave-nek, hogy tegyen vele, amit csak akar. Tudta, hogy ezt nem szabad, de mégis... Most egyszerűen képtelen lett volna kidobni őt a szobájából. De mindketten tudták, hogy ha most engednek is a vágyaiknak és emésztő szerelmüknek, az nem fog örökre szólni. Megköszörülte a torkát.
- A ma éjszaka? Csak a miénk? - kérdezte elfúlón, bizonytalanul, s szavaiból kihallatszott, hogy úgy érti, hogy csak ez az éjszaka lesz az övék. Az utolsó éjszakájuk együtt.
A kérdezett majdnem belepusztult ebbe a tudatba, de rábólintott. Már ez is bőven több, mint amit remélni mert. Mielőtt Dave újra előre hajolhatott volna, hogy megcsókolja, Mart a mellkasára tette a kezét, hogy megállítsa.
- Várj... előbb le akarom mosni őket magamról... hogy csak a tied lehessek... teljesen... - nyögte ki halkan.
Dave csupán bólintott, majd megfordult és kisétált a helységből, hogy ismét beleolvadjon a sötétségbe, ahol nem is oly rég, még meglapulva leste Martint, hogy a vérét vegye dühében. Fura volt, de érzett egy kis idegességet. Annyi minden történt... annyi fájdalom érte őket.... félt, hogy ismét sérülni fognak és, hogy ez sokkal jobban fog fájni, mint első alkalommal.
Martin némán állt be a zuhany alá. Pár percig hagyta, hogy a vízsugár sajgó testét simogassa, s nagyot sóhajtva próbálta lenyelni a gombócot a torkában, amitől alig kapott levegőt. Mellkasában csak egy leheletnyit engedett a szorítás, de gyomra újra összeugrott, ahogy eszébe ötlött, hogy talán az utolsó együttlétükre készülődnek mindketten. Erre a gondolatra kapkodva sikálni kezdte magát, hogy minél hamarabb Dave-vel lehessen - egyetlen értékes percet sem akart elvesztegetni. Pár perc múlva nagyjából megtörölközve, kicsit frissebben indult meg a háló felé. Most sem bajlódott ruhával - felesleges is lett volna.
Dave az egyik ablakon bámult kifelé az éjszakai várost nézve. A beszűrődő halvány fény csak annyira volt elég, hogy finoman körülrajzolja a vékony test körvonalait. A barna férfi láthatóan a gondolataiba mélyedt, csak nézett túl az üvegen, de nem is látta az utcákat, a néha elhúzó kocsikat, azt a pár lézengő lelket, akik ilyenkor még odakint voltak.
Martin csendesen megállt az ajtóban és pár percen keresztül csak figyelte az összefont karral álló férfit. Szívét elöntötte az a jól ismert melegség, amit mindig érzett, ha ránézett - és ha hagyta, hogy eluralkodjon rajta ez az érzés. Halkan lépett be a szobába, nyitva hagyva a fürdő ajtaját, amin elég fény szűrődött ki, hogy félhomályt teremtsen a hálóban. Tudta, hogy Dave hallotta őt közeledni, de ez nem zavarta. Vetett egy pillantást az ágyra, mely frissen húzva várt rájuk. Amint Dave mellé lépett, maga felé fordította őt és megcirógatta az arcát egy halvány mosoly kíséretében. Annyira szerette! Szó nélkül kezdte lassan gombolni az összevérezett egyszerű sötét inget. Úgy érezte magát, mintha egy sajátos szertartást készítenének elő és végeznének. Az utolsó közös áldozatuk a szerelem oltárán?
Dave feszülő izmokkal hagyta, hadd csinálja. Ugyan elméje többet és többet követelt, visszafogta magát, nem engedett vágyainak, amiket régóta láncra vert már és most őrülten tépték béklyóikat. Finoman remegő kezét Martin arcára csúsztatta, csakhogy érezhesse a bőre melegét.
Szerelme lehunyta a szemeit egy pillanatra a finom érintéstől, s nem érdekelte, hogy az egyszerre fájt is a zúzódások miatt. Semmi más nem érdekelte, csak hogy vele lehessen, hogy érezhesse... Végzett az ing kigombolásával, s mindjárt le is simogatta tulajdonosáról. Most nem látta a vékonyságát, csak a feltárt mellkas szépségét. Ujjbegyeivel finoman körberajzolta a sötét tetoválásokat, mintha csak még inkább az agyába akarná vésni azokat. Aztán ujjai gyengéden végigsimították Dave oldalát, majd medencéjének vonalát, míg nem elértek az öv csatjához, s kioldották azt is. Mindeközben végig fogva tartotta az énekes tekintetét.
Teljesen magával ragadta a zöld tekintet, kezei lecsúsztak a finom nyakra, majd tovább a mellkasra, hogy a tenyere alatt érezhesse a dobogó szívet.
- Csak érted dobog... - súgta a halkabbnál is halkabban, levetve minden gátlását, aggályát és láncát, mint ahogy Dave-ről is lesimogatta az utolsó darab ruhát is. Csupaszon álltak egymással szemben. Mind testileg, mind lelkileg. Szinte izzott köztük, körülöttük a levegő egymás iránt érzett szerelmük melegétől, melyet még egyszer teljesen szabadjára engedtek.
- A párja is. Elvetted tőlem, de boldogan adtam neked - felelte, csillagokként fénylő szemekkel - De... - hallgatott el egy percre - A szívem nélkül meghalok - vált tekintete esdeklővé, elesetté, mint, akit egyedül hagytak a sötétben.
- Istenem... David! - fakadt ki könnyeit nyeldekelve, s nem gondolkodva szorosan átölelte az előtte állót, arcát az illatos nyakba temetve. Nem bírta! Egyszerűen nem bírta!
Dave átkarolta Mart hátát, a testéhez préselte, mintha sosem akarná elengedni. Nem is akarta. Soha.
Mart nem akarta még inkább megnehezíteni a dolgot Dave számára, ezért nem mondta ki hosszas vallomását arról, hogy mennyire is szereti őt, hogy bármi is történjék, ez nem fog megváltozni. Talán egyszer megírja dalszövegként és elküldi neki. De most csak annyit mondott rekedten, érzelmeitől felindulva: - Szeretlek az utolsó leheletemig... - azzal mielőtt bármit is válaszolhatott volna szerelme, száját a másikénak szorította.
Dave újfent viszonozta a finom csókokat, hosszú ujjai cirógatva járták be szőke társa testét, ahogy lassan a szerelem mellett a vágy is ébredezni kezdett benne. Martin egyre mohóbban nyúlt Dave-hez, ahogy éhsége kezdett feléledni benne. Reszketve simult Dave érintései alá, s csókjaikat egy pillanatra sem szakította meg miközben egyik keze kettejük közt lecsúszott Dave hasáról az ágyékára, hogy finoman simogatni kezdhesse őt. Dave felmordult, testén végigvágott az inger, amit az érintés váltott ki belőle. Ujjai a szőke tincsekbe túrtak, ahogy követelődzőbb lett. Martin elhalón belenyögött a csókba, majd elszakadva Dave szájától végigcsókolta és harapdálta a nyakát, lassan a mellkasát, míg nem már előtte térdelt. Azonnal meg akarta ízlelni! És meg is tette - olyan odaadással, mintha csak először tenné.
Dave a plafonra nyögött, majd fejét nem mozdítva megszólalt - Álmaimban kísértettél...
- Mesélj róla... - kérte halkan, egy pillanatra elszakadva tőle, majd érzékien végignyalt az egyik herén és finoman szopogatni kezdte, egyre inkább belemerülve munkájába.
- Gyakran újraálmodtam egy-egy együttlétünket vagy, hogy még mindig boldogok vagyunk... - ismét kiszakadt belőle egy nyögés - Az ébredés volt legrosszabb! Kerestelek, de nem voltál ott.
- Mint ahogy te sem nekem... - súgta, majd szomorú tekintettel fel is egyenesedett, tudva, hogy ezen éjszaka után már nem is lesz ott. Végigsimított Dave vállán, majd a szemeibe nézve az ajkára súgta: - Neked akarom adni magam.
Dave erre ismét csókot követelt ki magának, ami közben az ágy felé terelte szerelmét, majd egyszerűen lenyomta rá, elszakadva tőle, ő pedig a matracon ülő combjai közé térdelt és mohón bukott a már keményen meredező tagra. Isteni volt újra érezni a régóta hiányolt ízét!
A könyökeire támaszkodva nyögött a plafon felé, majd ismét az őt őrjítően szopogató férfira nézett. Nem remélte, hogy ilyetén fordulatot vesznek a dolgok, azt hitte, hogy Dave máris teljesíti kérését, de egyáltalán nem panaszkodott. Megugró pulzusszámmal mordult fel újra meg újra.
Dave odaadóan foglalkozott a szájában feszülő taggal, azonban már maga körül akarta érezni egykori szeretőjét, így Mart combjaira támaszkodva felegyenesedett, hogy újabb csókokat lophasson és kezeit a vállaira helyezve nyomja le a matracra őt. Mihelyt a szőkeség vízszintbe került, Dave fölé mászott és a mellkasát, nyakát kényeztetve haladt felfelé a füléhez, amibe végül belesúgott: - Magamnak akarlak... Fordulj meg!
Szó nélkül engedelmeskedett remegő tagjaira nehezedve. El sem hitte, hogy mennyire más most a helyzet, mint egy jó órával ezelőtt, mikor Dave épp halálra akarta verni... Most inkább halálra akarja...
Dave először belecsókolt az alatta lévő vállába, nyakába és végig a gerince mentén, amibe egy kicsit bele is harapott, majd visszatért a kiindulási pontjához és óvatosan, centiről-centire haladva lassan nyomult befelé a hiányolt szűkös forróságba.
Martin felszűkölt az enyhe fájdalom és a vad kéj érzésétől.
- Istenem... de hiányoztál belőlem!!
A férfi nem felelt, nem tudott, annyira eszét vette az érzés, hogy végre felszabadulhat, végre jóllakhat éhes teste és lelke, hogy végre levetheti a láncait, még ha csak egy éjszakára is. Fellélegzett, majd megkezdte édes támadását.
Martin minden egyes lökéssel torokhangon felnyögött, egyre mélyebbre merülve szenvedélye lángtengerében. Testét elöntötte az égető tűz, s sós izzadtságcseppek kezdtek formálódni forró bőrén. Leírhatatlanul imádta az érzést, ahogy Dave feszesen kitöltötte őt, ahogy fogta a derekát és nyögött mögötte. Körmeivel a matracba vájt az élvezettől, s kicsit előrébb dőlve engedett még mélyebb behatolást szerelmének. Válla fölött hátra kellett sandítania, hogy láthassa a reakcióját.
Dave úgy vetette rá magát a lehetőségre, mint éhes ragadozó a friss húsra. Fokozta a tempót, hangosan nyögött és ujjai a csípő bőrébe vájtak. Martin kipirult arccal figyelte őt, s hogy még inkább fokozza az élvezetét, fenékizmaival játszani kezdett társán, feledve saját sürgető érzéseit. Cserébe Dave hirtelen előrenyúlt és megragadta a nemrég szopogatott tagot, hogy rászorítva mozgatni kezdje rajta a csuklóját.
Az alatta kínlódó erre felüvöltött. Megőrült ettől a férfitől, ezért a férfiért! A lelkét odaadta volna érte! És most hálásan fogadta a figyelmet, amit őrá fordított, csak hogy pár mozdulat után nem bírva visszafogni magát reszketve élvezzen szerelme kezére és a lepedőre, jól tudván, hogy izmai hullámzásával megakasztja Dave-et.
- Ne... ne haragudj! - szakadt ki belőle zihálva.
Dave azonban csak felnevetett, majd folytatta ostromát, egészen addig, amíg egyre sűrűben érkező nyögései egy nagyban nem végződtek és a teste meg nem feszült, ahogy eddigi szenvedéseit szabadon engedte és már-már elfeledte őket.
Mart hosszan felnyögve élvezte ki a forró nedvek érzetét testében, majd még mindig kicsit zihálva hagyta, hogy Dave kicsússzon belőle és elhasaljon a hátán. Imádta a teste súlyát magán. Dave ajkai újra a puha nyakra és vállra találtak, ahogy csókjaival árasztotta el a felületet. Annyira szerette! Társa elégedetten szuszogott a párnát bámulva maga mellett, de nem is látta azt, csak szívta magába Dave izzadt testének melegét, az érintéseit és a jelenlétét. Meg tudott volna halni abban a pillanatban.
Dave egy kis idő múlva Mart mellé húzódott és a karjaiba kéredzkedett.
Szorosan ölelte magához. Most minden olyan jónak és egyszerűnek tűnt. Mintha minden rendben lenne, és nem fenyegethetné őket semmi rossz, mintha örökké így maradhatnának. Martin szerette volna teljesen átadni magát ennek az érzésnek, elfeledve minden aggodalmát és fájdalmát. Szerette volna magát a hamis biztonság érzetébe ringatni.
- Ugye, nem dobsz ki reggelig? - kérdezte Dave mosolyogva, de szemeiben látszott egy kis félsz, hogy Mart esetleg ellöki magától tudván, hogy ők már nem egyek többé.
- Semmi pénzért sem - nézett mélyen az énekes szemeibe, ujjbegyeivel végigsimítva az arcán.
Dave visszahelyezte a fejét a meleg mellkasra - Sosem akarok innen elmenni.
- Sosem akarlak elengedni.
Dave elmosolyodott, majd érezte, hogy pillái elnehezülnek. Rengeteg energiáját felemésztette ez az este, főleg érzelmi szinten. Még küzdött a feje fölött lebegő álom ellen, de végül megadta magát.
- Nem foglak sokáig békén hagyni... - súgta halkan Dave homlokára, majd meg is csókolta azt, s utána állát nekitámasztva még szorosabban ölelte magához, hagyva, hogy két ezüstös könnycsepp az énekes puha hajába fusson.
Ő nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Képtelen volt rá. Mióta Jen elválasztotta őket amúgy is problémája volt az alvással. Az úgy tűnt, hogy csak akkor jött, ha eszméletlenre itta magát, vagy halálra fárasztották aktuális egyéjszakás kalandjai. Most sem volt álmos, tagjaira csak a jóleső fáradtság és némi nyugalom szállt. Noha Dave szinte a mellkasára kuporodva úgy aludt, mint egy kisfiú, végre úgy érezte, hogy teleszívhatja tüdejét. S annyi mély légvételt akart venni, amennyit csak el tudott raktározni, hisz tudta, érezte, hogy ezeket a pillanatokat majd be kell osztania életének hátralevő, sötét éveiben, mikor majd egyedül fog ülni egy szobában és dalszövegek tucatjait fogja írni elveszett-elrabolt szerelmének, aki már messze fog járni tőle.
De most nem akart ilyen borús gondolatoknak teret engedni. Most ki akarta élvezni, amíg még tart az éjszaka és Dave-vel lehet. Talán jó egy óra telhetett el mióta elaludt rajta a kimerült férfi. Sejtette, hogy hosszú idő óta most álmodhatta legnyugodtabb álmát, ahogy az ő szívdobogásai vigyázták útját álmai ösvényén. Tudta, hogy Dave amúgy sem jó alvó, két-három óránál többet nem tud egyhuzamban aludni, csak ha már nagyon kimerült. Akkor is gyakran riadt fel rémálmoktól űzötten. Mindez már hosszú évek óta így ment. Szörnyei időnként még mindig üldözték őt álmaiban is. Ha Martinnal volt - elmondásai alapján - viszont ezek a zaklatott álmok kicsit a háttérbe szorultak. Nagyon szerette volna hagyni őt végre pihenni, de képtelen volt tovább várni. Minél tovább nézte az alvó szépséget a mellkasán, annál inkább magával ragadta a látvány, s érezte, hogy testében ismét éledezni kezd a vágy. Nem tudott betelni vele. Soha. És sosem fog.
Ujjbegyeivel finoman kezdte cirógatni Dave érzékeny gerincét, majd körberajzolta minden egyes izmát, ujjaival emlékezetből követve a hátán lévő bonyolult tetoválás kacskaringóit. Másik kezével pedig élvezettel beletúrt a sötét - néhol már őszes - tincsekbe, csak hogy utána a füle mögötti érzékeny területet kezdje leheletfinom érintéseivel izgatni.
Dave felmordult álmában, kicsit mocorgott, de még nem szakadt ki az alvás édes érzetéből.
Az alvástól meleg háton most már finoman a körmeit is bevetette, egy egészen picit mindig erősebben nyomva azokat a puha bőrnek. Ha tehette volna, akkor a formás és kemény hátsót is karmolászta volna, de ebben a pózban csak a szintén érzékeny derék vonaláig ért le.
Dave lassan kinyitotta a szemeit, egy nagyot ásított, majd mosolyogva Mart felé fordult - Micsoda ébresztő... - dörmögte.
- Talán ellenedre van, hm? - mosolygott le rá.
- Nem mondtam ilyet! - nevetett fel - Szeretem, amikor kényeztetsz.
- Ez kölcsönös... - jegyezte meg a szokásosnál is mélyebb hangján, finoman karmolászva Dave hátának alját. Tekintete hirtelen egy árnyalattal sötétebbre váltott a fürdőszobából kiszűrődő fényben. - Remélem, nem gond, hogy a vágyam hatására felébresztettelek... - jegyezte meg félig kérdőn, félig kijelentve. Érezte, hogy ágyéka már attól forrósodni kezd, hogy csak a lustán csillogó szemekbe nézett.
- Nem, egyáltalán nem gond. Mit tervezel velem? - terült el egy perverz és sötét mosoly Dave arcán.
- Talán nem fog nagy meglepetésként érni, ha azt mondom, hogy a magamévá foglak tenni... Úgy ahogy te is szereted... Szenvedélyesen... korlátok nélkül... teljesen átadva magam az élvezeteknek... Hm... mit szólsz? Szeretnéd, ha így dugnálak meg? - váltott mocskosabb beszédre halk mondatainak végén.
- Igen! - szikráztak fel a zöld szemek.
- Akkor hasalj el mellettem, édes! - jött a játékos, mégis mocskosan sötét kérés.
Dave tejesítette azt és teljes valójában kiterült Martin mellett. Martin élvezettel nézett végig a meztelen, tetovált testen. Dave mellé térdelve mutatóujját kínzóan lassan végighúzta a hibátlan bőrön, alig érintve azt. Már előre tudta, hogy az őrületbe fogja kergetni szeretőjét, s olyan gyönyöröket fog neki adni, amiket sosem fog elfelejteni, amiket örökre magával vihet bárhová is megy. A következő pillanatban azonban már Dave fölé is mászott, s a combjaira ülve kényelmesen elhelyezkedett, hogy belekezdhessen kifinomult kínzásába. Élvezettel futtatta fel a kezeit a hátán, hogy aztán kicsit masszírozni kezdje a feszült vállakat.
Dave elégedetten felmordult. Jól esett neki a törődés, ugyanis az utóbbi időszakban senki nem foglalkozott vele. Mart váltásként lassan belemélyesztette a körmeit a kipirult bőrbe és izgatóan végighúzta az énekes hátán azokat. Tudta mennyire szereti ezeket a kis fájdalmakat szex közben. Dave megemelte a hátát, hogy még intenzívebben érezhesse a fájdalmat. Kínzója egy óvatlan pillanatban előre hajolt, és nagyot harapott a férfi vállába, s mindjárt egy újabbat kicsit lejjebb. Dave nem bírta elfojtani a kiáltást, de nem bánta, többet akart, mindent akart Martinból.
Módszeresen csipkézte ki szép lassan a hátát, csak hogy nyelvével belenyaljon a harapásnyomokba, vagy a gerince vonalát csókolgassa. Egy óvatlan pillanatban máris meredezni kezdő tagját végighúzta Dave fenekének vájatában, de hallva a várakozó nyögést el is húzta onnan és lejjebb helyezkedve nagyot harapott a feszes hátsóba. Tudta, hogy ennek nyoma is fog maradni, s ez elégedettséggel töltötte el.
Dave kiáltása nevetésbe fúlt. Mocorogni kezdett türelmetlenségében. Mart is elvigyorodott, de hogy elvágja Dave nevetését kicsit széjjelebb tárta a lábait és kezével végigsimított a heréin, hogy aztán mindjárt rá is akadjon a piercingjére és figyelmeztetően meghúzza. Az alatta fekvő azonnal megszelídült, azonban a felszín alatt továbbra is csapongtak az érzelmei.
Kínzója elégedetten nyalta meg a szája szélét, csak hogy utána lehajoljon s nyelvével kezdje ingerelni a korábban simogatott területet. Hogy megfűszerezze a dolgot, párszor váratlanul Dave combjának érzékeny belső felébe harapott, csak hogy utána visszaakassza nyelvét a piercingbe és úgy izgassa tovább szerelemét. Dave nem tudta elnyomni öblös nyögéseit, kezei a lepedőt markolták, hátizmai megfeszültek. Megőrjítette ez a szőke férfi!
Mart egyre inkább belemerült a kényeztetésbe, lassan már ő is kezdte elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal. Egy halk cuppanással engedte ki ajkai közül Dave heréjét, amit eddig szopogatott, majd felegyenesedve végigsimított combjain, rekedt hangon utasítva őt: - Térdelj fel... Most!
Remegő tagjaira helyzete a súlyát, ahogy lassan felemelkedett a matracról és négykézlábra állt. Fejét mélyre lógatva, lehunyt szemmel várta a folytatást. De az váratott magára. Martin direkt visszaült a sarkaira, tekintetét Dave kitárulkozott testén legeltetve, miközben saját farkán járatta kezét. Legszívesebben már most ráugrott volna, de meg akarta kicsit kínozni a frontembert, aki kíváncsian nézett hátra a válla fölött. Arcán enyhe értetlenség tükröződött.
- Fordulj előre és várj! - vakkantotta csupán a kezével mozdulva, ahogy rácsapott Dave fenekére, direkt nem kerülve ki a harapásnyomát.
A barna férfi felszisszent, de visszatért előző pozíciójához. Várt, ahogy mondták neki.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés