teljes m�ret: fc02.deviantart.net/fs70/f/2010/100/4/6/It_doesn__t_matter_22_by_Useless_girl.jpg

22. fejezet

A jellegtelen napok csak �gy peregtek,  az id� fuvallata ragadta �ket mag�val. Dave f�jdalma nem enyh�lt, ahogy v�rta, m�g mindig ugyanolyan intenz�ven �gette �s marcangolta �t, mint akkor, amikor azon a v�gzetes est�n bel� k�lt�z�tt. Sz�rnyetege t�pl�l�k�ul szolg�lt, aki egyre csak n�tt benne, ahogy a gy�l�lete egyre t�m�nyebb, s�r�bb lett.  Egyre csak az a k�rd�s zakatolt a fej�ben, hogy mi�rt. Nem �rtette, mi�rt �s hogyan t�rt�nhetett ez. Mikor beb�jt Jen mell� az �gyba, gyakran k�pzelte azt, hogy a Sz�ke fekszik mellette. Nem tudta, hogy ha nem hiteti el ezt mag�val, egy�ltal�n a neje mellett tudna aludni est�nk�nt, m�rpedig a l�tszatot musz�j volt fenntartani a gyerekek miatt. Az �lmai voltak a legrosszabbak. Hajnalban gyakran �bredt arra, hogy nedves az arca, �s n�ha nem b�rta visszafogni mag�t, szabadj�ra engedte az �rzelmeit. A telefonj�b�l kit�r�lte Martin sz�m�t, b�r, �gy is tudta fejb�l. De �gy tal�n kisebb volt az es�ly arra, hogy �jra felh�vja. Az az egy alkalom is �ppen el�g sz�rny� volt. Tiszt�n eml�kezett r�. Nem b�rta meg�llni �s vill�mgyorsan t�rcs�zta a sz�mot, ami kics�ng�tt. K�t cs�ng�s ut�n felvett�k �s az oly r�gen hallott hang sz�lt bele:

- Igen?

- Mart... - de csak ennyit b�rt mondani, elcsuklott a hangja. A sz�kes�g nem felelt. P�r percig tartotta a vonalat, majd v�g�l egy halk kattan�s jelezte, hogy bontott�k azt.

Martin percekig csak �llt ott a telefonra b�mulva - szinte v�dl�n - miut�n bontotta a vonalat. Nem �rtette, hogy ezt most mi�rt kellett? Mi�rt kellett megint felkavarnia? Mikor m�r azt hitte, hogy kezdett kicsit jobban lenni? Mi�rt? �s tess�k, el�g volt Dave egyetlen szava, ahogy kimondta a nev�t �s az �sszet�kolt g�t, ami m�g� az �rzelmeit pr�b�lta szor�tani, m�ris �tszakadt. A d�h olyan er�vel �nt�tte el, hogy eg�sz teste megremegett, s nem gondolkodva, a helyzet kil�t�stalans�ga miatt teljes erej�b�l a falhoz v�gta a szerencs�tlen k�sz�l�ket, egy sebzett vad�llat�hoz hasonl� ki�lt�s k�s�ret�ben. Dave-re akart d�h�s lenni, �t akarta okolni, de nem tudta, mert nem � tehetett r�la. Mert szerette. M�lyen. M�g mindig. 

Dave �gy �rezte, mintha a t�rt a sz�v�ben m�g m�lyebbre d�ft�k volna, beleremegett a f�jdalomba, ahogy a sokkarm� bens� sz�rnye a falait szaggatta, ami�rt megadt�k �s elvett�k t�le szel�d�t�je k�zels�g�nek rem�ny�t. M�r nem tudta uralni �t �s f�lt, hogy ez �r�kre �gy marad. Gyeng�n, mint egy gyerek rogyott a f�ldre, ahogy a f�lelem �s a f�jdalom saj�tos kever�ke �sszeroppantotta �t �s � k�ny�rg�tt, hogy ne kelljen visszamennie a s�t�tbe.

A napok sz�rke egyhang�s�gban teltek Dave sz�m�ra. Sokat volt egyed�l. Jen gyakran elmenek�lt a k�zel�b�l, de nem b�nta. Ez a d�lut�n is mag�nyosan telt �s � szinte elveszett a hatalmas lak�sban, ahogy c�ltalanul, szinte megzavarodva l�zengett benne. Nem is eml�kezett hogyan, de egy CD ker�lt a kez�be �s � automatikusan rakta be a lej�tsz�ba �s l�ptetett a sz�mok k�zt, m�g el nem �rte c�lj�t. A zene sz�lama belek�szott a tompa csendbe, keser� sz�nekkel t�ltve fel azt. Dave a saj�t hangj�t hallotta meg. J�l ismerte ezt a sz�mot, t�ls�gosan is. Remegve pr�b�lta visszatartani az eml�keit, de a g�t �tszakadt �s � egy fotelba rogyott a s�lyukt�l. Bek�szott el� egy halov�ny k�p, ami egyre r�szletesebb, sz�nekkel teli lett, ahogy hagyta, hogy elbor�ts�k �t az �rzelmei. 

2000. Santa Barabara.

Martin hangulatos st�di�j�ban �ltek, ahol a sz�ke f�rfi megmutatta nekik, hogy mit �rt eddig az �j albumra. Dave el�gg�  k�v�ncsi volt, de Martinban eddig sose csal�dott, a sz�mai mindig t�k�letesek voltak, sz�val, �gy gondolta, hogy m�r nem tudja meglepni. Mart el�j�k rakott egy kisebb halom pap�rt �s mindenki kedv�re turk�lt benne, mik�zben a dem�kat hallgatt�k. Ki-ki lecsapott egy dalsz�vegre �s azt tanulm�nyozta, mik�zben hallgatt�k Martin kezdetlegesen hangszerelt dem�it �s instrukci�it, hogy milyennek is k�pzelt el egy-egy sz�mot k�szen. Dave f�lig odafigyelve hallgatta, mik�zben n�zegette az egyik sz�veget n�ha hozz�f�zve �szrev�teleit, megjegyz�seit az �ppen olvasottakhoz vagy �pp hallottakhoz. V�g�l letette az �ppen a kez�ben tartott lapot �s �jb�l a kupacba ny�lt �jabb k�zzel �rt pap�rlapot h�zva ki bel�le. �tfutv�n a sz�veget be kellett l�tnia, hogy t�vedett: Martin igenis meg tudja lepni. Csak b�multa a sorokat. Gy�ny�r�nek tal�lta. Percekig nem sz�lalt meg, csak n�zte a sorokat, t�bbsz�r elolvasta �ket. Meg se hallotta, hogy Mart mikor aj�nlotta fel egy kis sz�net lehet�s�g�t �s maradtak kettesben a st�di�ban.

- Dave – hallotta valahonnan a t�volb�l  �s a neve v�g�l eljutott hozz�  a tudat�nak f�gg�ny�n �t.

- Igen? – eszm�lt fel k�bulat�b�l.

- Nagyon elm�ly�lt�l  – mosolyodott el gyeng�den. Dave im�dta ezt a mosoly�t.

- Csak ezt olvasom – libentette meg a lapot.

- Melyik az?

- Az „I Am You”.

- �s…? Esetleg nem tetszik? –  k�rdezte szinte f�l�nken t�rsa. Dave �jfent a sorokra meredt, miel�tt megsz�lalt volna.

- Gy�ny�r�  – emelte ny�lt tekintet�t a  z�ld szemekbe.

- �rdekel a dem�ja?

A barna f�rfi b�lintott mire Martin CD-t cser�lt �s felhangzott a dal nyers verzi�ja. Figyelmesen hallgatta.

- A te sz�mod lesz? – k�rdezte a lass� ritmusb�l �t�lve.

- Nem, Dave. Ezt neked sz�ntam. A tied.

Dave csillog�  szemekkel n�zett Martinra, mik�zben a dal m�g mindig p�rg�tt. R�luk sz�lt.

Igen, r�luk sz�lt �s most a f�rfi mindenn�l igazabbnak �rezte a sorokat. Csak hallgatta a v�gtelen�tett sz�mot, a hangj�t, ahogy fel�nekelte a sorokat. 

„You have bound my heart with subtle chains

So much pleasure that it feels like pain

So entwined now that we can't shake free

I am you and you are me 
 

No escaping from the mess we're in

So much pleasure that it must be sin

I must live with this reality

I am yours eternally” 

�r�kre. F�jdalmasan ismerte m�r ezt a sz�t. �r�kre el vannak v�lasztva egym�st�l, soha t�bb� nem l�thatja maga mellett m�r �s a l�ncok… �, azok a finom szem� l�ncok elszakadtak �s hely�ket bele�gett�k a sz�v�be, ami sajg�n l�ktetett a mellkas�ban. Nem, hogy is lenne k�pes elviselni ezt? Hogy lenne k�pes elviselni, hogy nem �rezheti Martin �rint�s�t a b�r�n? Soha t�bb�? Elk�pzelte, ahogy Martin �rinti �t. Lehunyta a szemeit �s meg�rintette a test�t.  

„There's no turning back

We're in this trap

No denying the facts...

No, no, no

No excuses to give

I'm the one you're with

We've no alternative...

No, no, no” 

Akkoriban ezeket a sorokat m�sk�pp �rtelmezte, mint ma.  Egym�st tasz�tott�k abba a bizonyos csapd�ba, egym�s foglyai voltak �s azt hitte, sosem v�lnak el.

- Martin! – zih�lt fel, ahogy hossz� ujjai lejjebb �s lejjebb cs�sztak. 

„Dark obsession in the name of love

This addiction that we're both part of

Leads us deeper into mystery

Keeps us craving endlessly 

Strange compulsions that I can't control

Pure possession of my heart and soul

I must live with this reality

I am you and you are me

I am you and you are me”

Martin vajon el�re sejtette a j�v�t? Ezt m�r sosem fogja megtudni. Felny�g�tt, ahogy kiszabad�totta eml�keit�l �s fant�zi�j�t�l megkem�nyedett tagj�t �s keze a j�l ismert mozg�sba kezdett. B�rcsak a sz�k�t �rezhetn�! Vagy egy�ltal�n ne �rezn� a hi�ny�t, b�rcsak, b�rcsak �rz�ketlen lenne! B�rcsak ne �rezn� az em�szt� f�jdalmat, ami szaggatja a mellkas�t, ahol a sz�v�nek k�ne lennie. B�rcsak mindent elfelejthetne!

Gyors�tott kez�nek munk�j�n, ahogy egyre kergett�k egym�st a fej�ben a k�psorok az egy�ttl�teikr�l, hogy hol gyeng�den, hol vadul, majdnem �llatiasan szerett�k egym�st. A f�jdalom elviselhetetlen volt. A sz�m �jra kezd�d�tt, hogy minden egyes sor�val k�nozza �t, szenvedjen mindazok�rt a hib�k�rt, amiket elk�vetett, amik ide vezettek.

Zih�lva sz�longatta Martint az �res lak�sban, tork�t gomb�c szor�totta el. Sosem kaphat feloldoz�st, soha. Ez az �r, ez a f�jdalom �r�kre megmarad benne. �r�kre �rezni fogja a hi�ny�t, sosem fogja elfelejteni az eml�keit, am�g �l. Ebben a pillanatban, mintegy v�gsz�ra orgazmusa v�gigv�gott rajta, de bel�le a megk�nnyebb�l�s ny�g�se helyett keser� zokog�sa szakadt ki.

---

F�radtan �s kedvetlen�l dobta le a t�sk�j�t, ahogy bel�pett a h�zba, majd a konyha fel� vette �tj�t, hogy kivegyen egy s�rt a h�t�b�l. Most �rt vissza a gyerekeit�l, akikkel a napot t�lt�tte. Legal�bb az, hogy l�thatta �ket, egy kis �r�met csiholt ki bel�le. M�g el is tudott mosolyogni �s nevetett is Calo �s a l�nyok bolondoz�sain, noha Viva �s Suzanne ink�bb komolyak maradtak �s �t vizslatt�k. Mikor egyed�l maradt p�r percre volt feles�g�vel, meg is jegyezte, hogy ny�zottnak n�z ki, �s megk�rdezte, hogy t�rt�nt-e valami. Egy legyint�ssel �s a turn� ut�ni zavarts�ggal magyar�zta viselked�s�t �s kedvetlens�g�t. A szok�sosn�l is z�rk�zottabb volt �s alig sz�lalt meg, noha legsz�vesebben �v�lt�tt volna. Szerencs�re egyik�k sem feszegette tov�bb a t�m�t, �gy viszonylag kellemes d�lut�nt tudhatott maga m�g�tt a felsz�n alatti k�nl�d�st lesz�m�tva.

Nagyot h�zott a hideg s�rb�l �s le�lve a konyhaasztalhoz el�hal�szott egy doboz cigit is, meggy�jtott egy sz�lat, majd csak meredt maga el�. Hallgatta a csendet, de nem �lvezte. Ilyenkor mindig hatalmas s�llyal nehezedett r� saj�t mag�nyoss�g�nak tudata. Mint mikor m�g olyan fiatalon pr�b�lta k�l�nf�le partnerekkel bet�lteni az �rt. De m�r ehhez sem volt kedve. Egy j� darabig nem is lesz k�pes m�st �rinteni Dave ut�n. �t akarta m�g mindig, de tehetetlen volt – �s az is marad. Mint ahogy annak idej�n is m�g Berlinben tehetetlen�l n�zte, ahogy Dave zaklatottan gy�zk�dte �t, majd veszeked�sbe fordult a dolog �s azt�n valami eg�szen m�sba…

Fel�llt �s �tment a m�sik szob�ba, hogy mag�hoz vegyen valamilyen �veg t�m�ny italt. Ha ezt az eml�ket val�ban v�gig akarja most gondolni, ahhoz fel kell k�sz�lnie.

1983 szilvesztere. Berlin.

Nem tetszett neki a buli, ahonnan elj�tt. A hangulata sem volt az igazi, �s ez�ttal az a t�m�nytelen mennyis�g� alkohol sem tudta feldobni, amit elfogyasztott. S�t! M�g ink�bb lelombozta. Ha akarta volna, �sszeszedhetett volna valami kis csitrit, akik tapadtak r�juk a bulin, vagy lemehetett volna a lak�sa alatti klubba, de valahogy most nem volt hangulata hozz�. Ink�bb visszament a lak�s�ra p�r �veg s�r k�s�ret�ben �s lerogyott az elny�tt kanap�ra.

Megint R� gondolt. Nem tudta, hogy csak az�rt, mert l�tta, hogy cs�ny�n �sszebalh�ztak a mindig f�lt�kenyked� Jo-val, vagy mert eg�sz nap vit�ztak az egyik sz�mon Alannel �s vele. Ut�lta, mikor megakad a munka �s nem jutnak d�l�re, hogy merre vigy�k az aktu�lis tracket, amin dolgoznak. Tekintete elkalandozott az ablakon t�lra a s�t�t berlini �jszak�ba. Hallotta, hogy odalent id�nk�nt zajos, kurjongat� t�rsas�gok haladnak el, �sszet�rve p�r �veget r�szeg m�morukban. Legal�bb �k j�l �rzik magukat. Egy pillanatra gyerekes f�lt�kenys�g lobbant benne, de azt�n ink�bb csak felhorkantott megr�zva a fej�t �s benyomva az egyik n�met csatorn�t a halkra �ll�tott t�v�n, megh�zta s�r�t �s pr�b�lta kikapcsolni f�lr�szeg, p�rg� agy�t.

Viszonylagos nyugalma nem sok�ig tartott, mert k�r�lbel�l f�l �ra m�lva – mikor m�r t�l volt �jabb k�t s�r�n – megsz�lalt az az �tokverte kaputelefon. El�sz�r nem is akart fel�llni, de l�togat�ja kitart�an r�tenyerelt a gombra, � meg m�r majdnem a falra m�szott az ideges�t� �les hangt�l. Szitkoz�dva fel�llt �s elm�szott az ajt�ig. Nagyon rem�lte, hogy nem valami r�szeg idi�ta cs�ngeti v�gig a lak�sokat.

- Igen?! – mordult bele alig leplezett m�reggel a hangj�ban.

- �n vagyok - felelte az odalent �ll�.

- Dave... - s�hajtott lemond�an a sz�kes�g - Mit akarsz m�r megint?

- Engedj fel! - k�rte a fiatal �nekes, ahogy a falnak t�maszkodott. Dolgozott benne az alkohol.

- Minek? Ink�bb menj haza. R�szeg vagy.

- K�rlek. Sz�ks�gem van r�d... - mire kimondta m�r meg is b�nta, hogy ennyit el�rult mag�b�l Martinnak. Homlok�t a betonfalnak d�ntve �tkozta mag�t, �s pr�b�lta egyenesbe �ll�tani az ir�ny�rz�k�t.

Mart �sszer�ncolt szem�ld�kkel hallgatott j� egy percen kereszt�l.

- Ott vagy? – bukott ki bel�le a k�rd�s a hossz� sz�netet hallva.

- Itt. Menj haza, Dave, �s b�k�lj ki Jo-val - mondta v�g�l fagyosan.

- Nem! - ki�ltott fel Dave, ahogy d�he egy pillanatra fellobbant - Nem akarok hazamenni! Engedj m�r fel!

Mart �tkoz�dva a plafonra emelte tekintet�t, majd megnyomta a megfelel� gombot �s odalent felberregett az ajt�. Ezt�n egy h�z�sra megitta s�re marad�k�t �s v�rta, hogy fel�rjen.

Dave hamarosan az ajt�n kopogott.

- Igaz�n b�k�n hagyhatn�l m�r - folytatta a megszak�tott besz�lget�st miut�n kinyitotta neki az ajt�t �s ott is hagyta, hogy kimenjen a konyh�ba egy �jabb �veg�rt.

- Oszlasd fel a Mode-ot! - ki�ltotta tomp�n a h�t�b�l Dave, majd zs�km�ny�val lend�letesen vissza is t�rt a nappaliba. Kicsit megsz�d�lt, de tartotta mag�t, lassan a sz�k�re f�kusz�lt.

- Mi a fen�r�l besz�lsz?! - n�zett r� �rtetlen�l meg�llva �s fel� fordulva.

- Azt akarod, hogy b�k�n hagyjalak. Ez nem fog menni - felelte, majd felbontotta a s�r�t, h�zott bel�le egy isteneset majd felszusszantott. V�g�l sz�tvetett tagokkal sz� szerint a kanap�ra rogyott - Mi�rt akarod, hogy b�k�n hagyjalak?

- Mert az agyamra m�sz a gyerekes makacss�goddal - s�t�lt a nyitva hagyott bej�rati ajt�hoz, hogy becsukja.

- Mert te azt�n kibaszott t�k�letes vagy... - morogta maga el�.

- Sosem �ll�tottam, hogy az vagyok - zuttyant le s�r�vel a kanap� m�sik v�g�be.

- Nekem az vagy - n�zett tomp�n csillog� szemeivel a m�sikra.

Mart fels�hajtott. Ezt m�r ezerszer lej�tszott�k. - Hagyd m�r ezt a marhas�got! - sz�lt r� megvakarva a fej�t egy �jabb korty ut�n.

- Marhas�g?! - fortyant fel Dave. L�tszott rajta, hogy d�he pillanatokon bel�l robbanhat.

- Dave, ezen a besz�lget�sen m�r t�l vagyunk. A v�laszom nem. �s menj vissza a feles�gedhez, biztos kis�rja a szemeit miattad!

- Hagyd m�r Jo-t! Miattad vagyok itt �s hi�ba is menek�lsz a helyzet el�l, Gore!

- A v�laszom m�g mindig nem. Hagyj fel ezzel, Dave. J� volt, de elm�lt. L�pj tov�bb! - vetette oda foghegyr�l halkan �s egy pillanatra az odakint felhangz� pet�rd�k durrog�s�ra figyelt.

- Biztos vagy benne? - h�z�dott k�zelebb a sz�k�hez - �n eg�szen m�shogy eml�kszem. Vinnyogt�l a gy�ny�rt�l, k�ny�r�gt�l m�g t�bb�rt... meg tudn�l lenni n�lk�lem? - k�rdezte egy �nel�g�lt mosollyal.

Mart nem sz�lt semmit, ink�bb nagyot kortyolt mag�n �rezve Dave kicsit k�d�s, de m�ris forr� tekintet�t. Szinte lyukat �getett bel�. Csak � tudott �gy n�zni. Hogyne eml�kezne arra a p�r �jszak�ra, mikor f�lr�szegen vagy r�szegen az �gyban k�t�ttek ki? Dave �gyesen el tudta int�zni, megadva neki azt, amit a szex ezen form�j�b�l akart mer�teni, hogy tov�bb tudjon m�k�dni �s ne goly�zzon be teljesen. Az elej�n m�g � is csak egy volt a sok k�z�l, de valami kezdett megv�ltozni. Nem v�letlen�l ker�lte �t, ha lehetett. Nem tudta, mi t�rt�nik. Persze, k�v�nta - most is -, de tartott t�le, hogy ha hagyja ezt az eg�szet, akkor annak rossz v�ge lesz.

Dave lassan felemelte az egyik kez�t �s finoman �rintette vele Martin nyak�nak puha b�r�t. Le kellett hunynia a szemeit az �rz�st�l.

A sz�ke f�rfi csak p�r m�sodperces k�s�ssel tudta f�lre�tni a kez�t.

- Hagyd abba! - sz�lt r� semlegess�get er�ltetve a hangj�ra, noha az �rint�st�l �rezte, hogy megugrik a pulzusa.

Dave-et ez azonban nem hatotta meg, �jra pr�b�lkozott, biztos volt a dolg�ban. Mart megel�gelve a dolgot oldalra fordult �s kicsit nagyobbat l�k�tt rajta, hogy az �nekes a kanap�n az oldal�n landolt. Gyorsan fel is �llt, b�r kicsit megsz�d�lt a hirtelen mozdulatt�l �s arr�bb l�pett, hogy messzebb ker�lhessen t�le. Dave azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, felpattant, elkapta Martint �s er�vel a falnak l�kte, azonm�d odaszegezve �t. Hallotta, ahogy a bord�i belerezegnek az �tk�z�sbe, de nem �rdekelte. Szinte vicsorgott a d�ht�l.

- Mondd ki azt az �r�k�rv�ny� mondatodat, hogy egyszer �s mindenkorra hagyjalak b�k�n! Mondd ki, hogy nem k�v�nsz, hogy sosem �lvezted az egy�ttl�teinket, hogy nem k�t�dsz hozz�m! Csak mondd a szemembe �s b�k�n hagylak, sosem kereslek fel emiatt - morogta.

El�sz�r meg sem tudott sz�lalni, mert a l�k�s ereje kiszor�totta bel�le a szuszt. M�lyen belen�zett az alkoholt�l �s tal�n a v�gyt�l k�d�s tekintetbe. Nem mozdult. D�ntenie kellett. De k�ptelen volt.

- Halljam! - t�rt ki Dave, ahogy megr�zta a karcs� testet.

Nem b�rta tov�bb ezt a tort�r�t! Nem gondolkodva adta meg v�lasz�t azzal, hogy kiejtve kez�b�l a m�r szinte teljesen �res s�r�s �veget kapott Dave ut�n, hogy mag�hoz szor�tsa, m�g ajkai �hesen t�rtek el�re, hogy v�gre meg�zlelhess�k �t. Meg�rj�tette ez a makacs ripacs.

Dave �hesen viszonozta a kapottakat. Annyira v�gyott m�r r�! Martin nem b�rt mag�val: hagyta, hogy a v�gy eluralkodjon felette �s a kez�be vette az ir�ny�t�st. Gyorsan szaggatta Dave-r�l a ruh�kat, mik�zben a h�l� fel� kezdte �t l�kd�sni, alig eresztve a sz�j�t. L�gz�se felgyorsult, sz�ve vadul d�r�mb�lt a mellkas�ban, a v�r a f�l�ben z�gott, majd egyre t�bb sz�llt le az �gy�k�ba. Dave nem ellenkezett hagyta mag�t. Most nem vesz�d�tt a r�szletekkel, semmi m�sra nem v�gyott, minthogy v�gre Martinban legyen... vagy Mart legyen �benne.

A sz�kes�g nem sokat teket�ri�zott - hamarosan m�r teljesen meztelen�l simult �ssze az �gyra l�k�tt �nekessel. Egy hang sem hagyta el a sz�j�t, azzal ink�bb a nyak�t, a mellkas�t, a has�t cs�kolgatta, majd moh�n bukott al� a m�ris kem�nyen �gaskod� tagra. Most belepusztult volna, ha nem �zlelheti �jra! Sutba v�gva minden ellenkez�s�t hagyta, hogy kicsit k�d�s agy�t el�ntse a v�gy, kirad�rozva minden m�st bel�le. Csak Dave l�tezett neki �s a csod�s, feszes test, amit �pp �zlelt.

Dave s�rget�en felny�g�tt. �lvezte az el�j�t�kot, de Martint akarta testest�l-lelkest�l �pp ez�rt a tincsekbe markolt �s elr�ngatta mag�t�l.

- Mi van? - ny�g�tt fel rekedten v�gre, mikor k�vetve Dave kez�t, ami m�g mindig �k�lbe volt szorulva a haj�ban, �jra a szem�be n�zett.

- Akarlak m�r �rezni... - mondta halkan, v�gyt�l terhes hangon.

- Mi? - h�kkent meg egy kicsit a sz�kes�g. Egy pillanatra azt hitte, rosszul hall.

- J�l �rtetted. Akarlak t�ged. Bennem.

A meglepetts�g m�g mindig ott j�tszott Martin arc�n, s p�r pillanatig csak komolyan figyelte az �nekes kipirult arc�t - Biztos vagy benne? - Eddig egyszer sem engedte ezt neki, mindig neki kellett beh�dolnia a v�g�n. Na, nem mintha annyira sajn�lta volna... Tartott t�le, hogy most csak el akarta terelni a figyelm�t a Jo-val t�rt�nt cs�nya veszeked�sr�l vele, de most m�r ez se nagyon �rdekelte….

- Eg�szen - b�lintotta az �nekes - Akarlak - s�gta reszketve.

Mart erre nem tudta meg�llni, hogy ne mosolyodjon el. �rthetetlen melegs�g �nt�tte el a sz�v�t, ahogy gyeng�den megsimogatta Dave forr� arc�t. Sokszor k�pzelte m�r el ezt a pillanatot, s a v�rakoz�st�l �rezte, hogy f�rfiass�ga f�jdalmasan l�ktetni kezd.

- J�l van... �des... - itt lehajolt �s gyeng�den megcs�kolta, s lecs�sztatta a kez�t kettej�k k�z�, hogy p�rszor v�gigh�zhasson az �nekes teljes hossz�n. Azt�n egy p�r pillanatra elt�nt f�l�le �s f�lig lel�gva az �gyr�l valamit kotor�szni kezdett alatta.

Dave k�v�ncsis�ga fel�lkerekedett �s a fiatal f�rfi felk�ny�k�lve leskel�d�tt Martin ut�n. Azonban arc�ra halv�ny mosolyt csalt az a bens�s�ges, kedvesked� kis megnevez�s...

Mikor megtal�lta a keresett tubust, nem tudott elnyomni egy mocskos mosolyt Dave fel� fordulva. Gyorsan visszam�szott a l�bai k�z� �s felpattintva a fedelet a kez�be nyomott a h�s anyagb�l. Szabad kez�vel finoman visszanyomta Dave-et a p�rn�ra �s f�l� hajolva moh�n az ajkai ut�n kapott. K�zben kez�vel szeret�je m�ris megemelt l�bai k�z� ny�lt, hogy benedves�tse a s�kos�t�val el�sz�r �t, majd mag�t.

- �r�lten k�v�nlak... - lihegte ujjaival izgatva az �rz�keny ter�letet.

Dave az ajkak ut�n kapott, majd elszakadva t�l�k megsz�lalt – Akkor vegy�l el magadnak... a ti�d vagyok.

Mart csak el�gedetten felmordult, majd miut�n ujjaival kell�k�ppen el�k�sz�tette a terepet, h�zott p�rat mag�n �s bepoz�cion�lva k�kem�ny tagj�t lassan elkezdett Dave-be hatolni, hosszan ny�gve a f�jdalmasan �des forr�s�gt�l, ami egyre m�lyebbre fogadta mag�ba. Dave is felny�g�tt, majd mag�hoz h�zta sz�ke t�rs�t, hogy szenved�lyes cs�kjait neki adhassa. Martin m�r teljesen elvesztette az esz�t a gy�ny�rt�l, hogy v�gre maga k�r�l �rezhette a titokban olyannyira csod�lt �nekest.

- Istenem, de sz�k vagy! - szor�totta �ssze a szemeit, elszakadva sz�j�t�l egy pillanatra, a majdnem f�jdalmas �s m�gis hat�rtalanul izgat� �rz�st�l. V�gre teljes hossz�val benne volt. Egy p�r pillanatra megpihent, majd lass� mozg�sba kezdett, hogy Dave szokhassa az �rz�st. Most nem sz�m�tott semmi Martinnak. Lehet, hogy m�snapra ezt az eg�szet megb�nja, de k�ptelen volt �rtelmesen gondolkodni. Ahogy tudatosodott benne, hogy kiben is van, fokozni kezdte l�k�sei gyorsas�g�t �s erej�t, hangosan, torokhangon ny�gve.

Dave csatlakozott a szenved�lyes ny�g�sekhez. Eg�szen �j volt sz�m�ra ez az �rz�s, �s m�ris az esz�t vette! Hogy a sz�kes�g tette ezt vele, vagy csak a szex egy f�rfivel tudata, nem tudta volna eld�nteni, de jelen pillanatban b�rmij�t odaadta volna Martinnak, ha k�ri. R�g�ta �rlel�d�tt benne a gondolat, hogy egyszer Martot mag�ban tudhassa, az �v� legyen teljesen, de hogy pontosan ki is birtokol kit, azt nem tudta volna megmondani. Egy er�sebb l�k�s �rte �s majdnem bele�r�lt az �rz�seibe. Annyira finom volt! Annyira izgat�! M�r att�l el tudott volna �lvezni, ahogy Mart mozgott benne!

Mart feje k�v�lygott az intenz�v �lvezett�l, amit �rzett. Min�l hamarabb meg akart semmis�lni, �gy m�g ink�bb gyors�tott temp�j�n. Majd alig �rthet�en h�r�gte, mikor m�r nagyon k�zel volt a beteljes�l�shez: - Szor�ts r� magadra! �n mindj�rt...

Dave engedelmeskedett a k�r�snek - tal�n most el�sz�r - �s nem is kellett hozz� sok, hogy kit�rj�n bel�le �lvezete. De nem lebegett a megsemmis�l�sben sok�ig, l�tni akarta Martint, ahogy � is eljut ugyanarra a helyre.

Mart szinte esz�t vesztve - r� kev�sb� jellemz� m�don - engedte ki hangj�t �s �r�lt hanger�vel h�rg�tt az utols� l�k�sek k�zben. Arca ext�zisban �szott, ahogy �sszeszor�tva szemeit h�tracsapta a fej�t �s egy hatalmas "DAVID" ki�lt�ssal �lvezett a forr� testbe.

Dave felszisszent a l�tv�nyt�l, ahogy csak n�zte, mik�nt tud ez a sz�ke angyal g�tl�sait levetve �lvezni �s �lni. Megv�rta, m�g lehiggad, majd mag�hoz h�zta �s csak annyit s�gott halkan: - Gy�ny�r� vagy ilyenkor...

Martin lassan t�rt vissza a val�s�gba. Felfogta Dave mondat�t, de k�ptelen volt b�rmit is mondani. �gy csak �vatosan kics�szott bel�le �s kimer�lten szinte r�zuhant a test�re, hogy cs�kjaival �raszthassa el a sz�j�t... �s tal�n hogy elhallgattassa, miel�tt olyat mondana neki, amit k�s�bb meg fog b�nni.

N�m�n csorogtak a k�nnyek az arc�n. Szinte m�g mindig �gy �rezte, mintha csak tegnap lett volna az a bolond szilveszter �jszaka m�r t�bb mint h�sz �ve. Onnant�l minden m�s lett. Az volt az els� igazi l�p�s ahhoz, hogy most itt tartsanak. Ezredj�re is arra jutott, hogy nem tudta, jobb lett-e volna elhajtania Dave-et, avagy sem. Tal�n valamilyen okn�l fogva, amit m�g nem l�tott �t, ennek �gy kellett t�rt�nnie. De mi�rt?

K�vetkez� fejezet

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s