Elkerekedett szemekkel, ledermedve állt ott. Keze még mindig a kilincsen pihent, ahogy a félig kinyitott ajtót visszább csukta, s így csak egy sávon keresztül látott be a hálóba. Egyáltalán nem ilyen látványra számított. Meg akarta lepni a férjét, hisz régen nem látta már. El akart futni, el akart szakadni a látványtól, de nem bírt megmozdulni. Hiába tiltakozott az utolsó sejtje is a történések ellen, nem tudott sem közbeavatkozni, sem ellépni onnan... akárhogy is iszonyodott tőle a jelenet rabul ejtette. Dave....! Ez nem lehet az ő férje! És mégis!

Semmi kétsége nem volt felőle, hogy tényleg őt látja, ahogy épp egy másik férfit, a barátját, Martint kényezteti olyan odaadással, mint amilyennel őt kényeztette még a házasságuk korai éveiben. Nem arról van szó, hogy azóta nem tette ezt vele, de az utóbbi időben úgy érezte, hogy férje intim együttléteik alkalmával néha elkalandozott messzire... Talán ide? Martinhoz?

Gondolatai arra ösztönözték, hogy maradjon a helyén és figyeljen. Nem verseny volt ez, hogy összehasonlítsa magát ezzel az abszurd helyzettel, hanem... kíváncsi volt.    Látni akarta     Dave-et így. És sejtette, ha most elmenekül, akkor talán nem is fog több alkalom adódni erre, vagy neki nem lesz bátorsága hozzá, hogy máskor végignézze.

A két férfi mit sem sejtve jelenlétéről adta át magát az élvezeteknek. Martin nem tudta megállni, hogy ne nyögjön fel újra, s egyik kezével elengedve a lepedőt túrt bele a sötét hajba, finoman meg is húzva a tincseket. Dave erre már a fogait is bevetette. Most nem tűrte el, hogy Martin beleszóljon a kis játékába. Megragadta a csuklóját jelezvén, hogy engedje el azonnal, vagy fájni fog neki. Nagyon. A szőkeség vett egy reszketeg levegőt, egy pillanatra mérlegelve az esélyeit és vágyait, hogy mit is akart, milyen fordulatot vegyen az aktus. Aztán határozott... Ujjai még inkább rászorítottak a kócos-vizes hajra, kifejezve engedetlenségét, s lélegzetvisszafojtva várta Dave reakcióját, aki beváltotta a fenyegetését: hegyes fogait egy pontig belemélyesztette az érzékeny bőrbe. Nem okozott maradandó sérülést, csak pillanatnyi fájdalmat.

Martin a kéj és a fájdalom keveredő érzetétől hangosan felkiáltott. Egész teste keményen megfeszült, szemeit pedig összeszorította, ahogy fejét belevájta a párnába. Dave növelte a nyomást. Az igaza érvényesülését akarta, azt, hogy Martin engedelmeskedjen neki úgy, hogy nem akar, de muszáj. Kínjában megvonaglott és keze Dave hajából lecsúszott a vállára, hogy félig öntudatlanul végigkarmolja azt. Dave azon nyomban elszakadt a kínzott tagtól, aminek bőre haragos vörösben égett fogai nyomán, de Dave nem törődött ezzel. Villámgyorsan Mart felett volt ismét és feketeségtől ördögi tekintetét a zöld szemekbe fúrta.

- Megölsz... - szakadt ki Martinból rekedten, vágytól félig vakon nézve fel kínzójára, de nem bírt parancsolni kezeinek, melyek önálló életre kelve markolták és karmolták Dave forró bőrét. Érezni akarta a puhaságát, azt hogy itt van vele...

A férfi kivételesen hagyta neki. Dominanciája nem lépett elő teljes valójában, csak egy része mutatkozott meg sötéten a zöld szemekben. Dave lassan az alkarjaira nehezedett, ezáltal ruganyos teste végignyúlt Martinon, ahogy a szájához hajolt és belesuttogta: - Mit szeretnél, mit csináljak veled? - kérdezte.

- Durván... vegyél el durván... - sóhajtotta egyik kezét szeretője arcára csúsztatva, hogy megcirógathassa - ... úgy, hogy neked is jó legyen, édes...

Jen visszafojtott lélegzettel hallgatta a rövid párbeszédet, egyre erősebben szorítva a kilincset. Pislogni is alig mert.

A szőke zenész közben igyekezte közelebb húzni magához a fölé hajoló bestiát, hogy ajkai sürgető éhségét csillapíthassa egy csókkal... Dave azonban megfeszítette izmait, majd kiegyenesítve karjait ki is tépte magát Mart fogásából. A méregzöld szemek gonoszul villantak, állatias éhséget tükrözve. A következő mozdulattal kérlelhetetlenül fordította át a szőkeség testét, majd egyik kezét a lapockái közé helyezve a matracba is nyomta őt. Egyenes karja mentén amennyire tudott a másik füléhez hajolt - Azt akartad, hogy vadul vegyelek el magamnak?

Mart egy pillanatra csak felzihálni volt képes a testét egy újabb nagy hullámban elöntő izgalomtól. - Oh igen...! - nyögte félig a párnába.

Jen eközben szinte levegőt venni is elfelejtett, A kilincset azóta is észrevétlen szorította, ujjai belefehéredtek. Egy egészen más Dave Gahan kezdett alakot ölteni előtte, egy vadállat köralakja bontakozott ki előtte. Kérlelhetetlen, zabolázatlan és mindig éhes fenevad volt ez, izzó zöld szemekkel, szüntelen morgással és hegyes agyarakkal. Ez nem lehetett ugyanaz az ember, akit ő ismert, akivel együtt élt! Találkozott már nem egyszer Dave domináns énjével, de nem ilyen szinten... Elképesztette ez a sajátos metamorfózis. Szemei előtt kezdett kibontakozni, hogy mire is gondolhatott korábban Dave azzal, hogy Martinnal egészen más a szex...

Reszkető tagokkal várta Dave következő lépését. Hátával próbált kicsit feljebb mozdulni, csak hogy kipróbálja, hogy Dave továbbra is a párnába akarja-e nyomni a fejét. Úgy érezte magát, mint egy rossz kurva - beterpesztve, várva, hogy keményen megkeféljék. Érezte, hogy a gondolatra szinte fájdalmasan fellüktetett ágaskodó tagja, melyen még mindig égett az a terület, ahol Dave megharapta.

Az énekes nem teketóriázott sokat, a tagja már egy ideje keményen meredezett az ég felé, szinte könyörgött gazdájának, hogy könyörüljön rajta. Ismét Mart testéhez simult, ahogy egyik kezével megfogva tagját bevezesse a szőke férfibe. Martin szinte már felsikoltott a kicsit égető fájdalomtól, ahogy Dave határozottan átküzdve magát záróizmán könyörtelenül belényomult.

Jen megrökönyödve nézte kegyetlen férjét és Martin fájdalmas reakcióit. El sem tudta képzelni, hogy a szőke férfi miért hagyja magát ennyire alárendelni.... megalázni... És még megdöbbentőbb volt Dave arcára néznie, amin a színtiszta élvezet tükröződött. Ahogy beleremegnek az izmai, megmerevedik és felnyög. Ijesztő volt számára ez a látvány, ugyanakkor teljesen maga alá is darálta. Nem tudta miért és hogyan, de valahol hatott rá a két férfi ezen bensőséges viszonya, de hogy hogyan azt nem tudta eldönteni. Annyi érzés kavargott benne!

A leigázott teli torokból üvöltött a párnába, s próbálta tovább fokozni fájdalmas élvezetét azzal, hogy igyekezett fenekét hátrafelé tolva "rácsúszni" az őt kínzó tagra. Éles, csattanó hang hallatszott és Martin fehér bőrén vörös folt látszott, ahol Dave rácsapott a fenekére - Nyughass! - vakkantotta egy szuszra a férfi, majd megfogva az előtte lévő csípőt húzta magára a másik testét.

Martin azt hitte, eszét veszti az ütés és a parancs hatására! Kéjesen felnyögött, majd pár erőteljes lökés után nem bírt magával: még többet akart! Bal alkarjára támaszkodott, és jobbjával saját lábai közé nyúlt, hogy megragadja saját magát, reménykedve benne, hogy Dave kegyes lesz hozzá...

Dave azonban csak nevetett látva Mart önkönnyítő mozdulatát, míg ő megragadta a vállait és kegyetlen hajszára készült. A szőkeség már teljesen elvesztette a kapcsolatot a külvilággal: felváltva zihált és hörgött, míg keze gyors ütemben járt magán. Legszívesebben persze azt vette volna, ha Dave hosszú ujjai kulcsolódnak köréje, de nem lehetett semmire panasza. A kemény és lüktető férfiasság, ami kíméletlenül járt eddig benne, teljesen kitöltötte, s kevés mennyeibb érzést tudott volna megnevezni.

- Kérlek... Dave... - nyöszörögte félig a párnába.

Dave hallva a könyörgést kicsúszott Martinból és ismét erőszakosan fordított rajta. Ujjai nyoma talán holnapra látszódni fognak lila foltokként, ahogy durván a bőrbe mélyedtek, de nem érdekelte. A matrac erőteljesen rúgózott, ahogy rádobta Mart testét, immár a hátát vetve neki. Látta a könyörgő, kétségbeesett zöld szemeket, de az ő szemeiben nem tükröződött sem sajnálat, sem könyörület.

- Azt akarom, hogy verd ki előttem a farkadat és mocskosul élvezd! - érkezett az újabb parancs.

Erre Martin agyát újra elöntötte a köd, illetve ágyékát a vér, s félig elnyílt szájjal felzihált: - Igen is...! - azzal újra rászorítva magára engedelmeskedett: a sürgető vágytól hajtva keményen verni kezdte saját férfiasságát, tekintetét egy pillanatra sem szakítva el a hűvös tekintettől. Parancsolója kedvére akart tenni, azt akarta elérni szinte kétségbeesetten, hogy az elégedettség újra megjelenjen az éjsötét szemekben.

Az őket titokban figyelő nőnek másik kezével az ajtófélfa után kellett kapnia a helyzet ilyetén fordulatától. Egyszerre borzasztotta és valahol izgatta is őt a látvány. De ezt még magának is alig merte beismerni.

Dave elégedett mosollyal nézte, ahogy Martin ismét engedelmeskedik neki és ez a gonosz, hideg mosoly csak szélesebb lett, amikor meghallotta az első, erősödő nyögéseket. Martin alig bírta nyitva tartani a szemeit az élvezettől. Nézni ezt a gyönyörű meztelen férfit maga fölött, s a parancsára kielégíteni magát... Szinte a Mennyországban érezte magát... Dave arca nem árult el mást, miközben visszacsúszott a szoros forróságba és ismét mozogni kezdett. Érezte, hogy ennyi inger már sok lesz neki - már-már kétségbeesetten, s némileg figyelmeztetően nyögött fel, hogy jelezze Dave-nek: közel a vég a számára... Hagyta, hogy szeretője a térde alá nyúlva feljebb tolja a lábát, hogy még jobban hozzáférhessen, kegyetlen tempót diktálva. Addig akarta hajszolni Martint, míg el nem élvez. Csípője szenvedélyes ritmust járt, ahogy erőteljeseket döfött vele. Az alatta már csatakosra izzadt férfi teste hirtelen rándult meg, s ő ívbe feszítve hátát üvöltött a plafon felé, teljesen átadva magát a dupla élvezetnek…

A barna férfi megérezte az alhasát eltaláló folyadék forróságát és ettől fel kellett nyögnie. Kicsúszva Martinból rögtön marokra fogta magát és gyors ritmust diktálva röpült az élvezet felé, hogy át is adja magát neki és ő is megjelölhesse szőke társát. Martinhoz bizsergő érzékein keresztül csak homályosan jutott el a felismerés, hogy Dave egy hatalmas üvöltéssel élvezett saját már megkönnyebbült tagjára, amin még mindig finoman járatta a kezét, ahogy felnézett a kipirult, leizzadt és ziháló énekesre. Mindig csodaszépnek találta az élvezet ilyen pillanataiban.

Eközben Jen kezét a szájára tapasztva, remegve nézte a jelenetet, miközben az ajtófélfába kapaszkodott. Majdhogynem ijesztő volt Dave-et így látni... hogy egy volt egy másik férfivel, hogy ennyire élvezte, hogy ennyire önmaga tudott lenni. Mellette soha! Ennyire nem! Mióta megtudta a hírt egy párszor megpróbálta elképzelni, hogy milyen is lehet látni férjét egy ilyen szituációban, de a valóság jóval kegyetlenebb volt vele, mint valaha is gondolta volna.

Látni férjét ilyen szituációban… egyszerűen nem találta rá a szavakat. És ezek a hirtelen változások! Ismerte őt már elég jól, tapasztalta, hogy képes az egyik pillanatban még mérhetetlenül jó kedvű lenni, csak hogy a következőben már mély letargiába essen, de a szenvedély és a vágy ilyetén formáját még nem látta nála, mikor mindezt Martinnak ajándékozza!

Be akarta csukni az ajtót és elmenekülni, de képtelen volt levenni a szemét a kielégült és szerelmesen mosolygó Martinról, akit épp az imént kínzott meg a férje! Hogy lehetséges ez?!

Az ágyon heverő férfi erőtlenül felnyújtotta balját, hogy megcirógassa Dave izzadt arcát, majd a lüktető nyakba kapaszkodhasson, csak hogy ujjai alatt érezhesse a még mindig száguldó pulzust. Jobb kezének ujjbegyeivel oda sem figyelve elkente összekeveredett nedveiket, majd gyengéden felnyúlva óvatosan végigsimított nedves ujjaival Dave heréin és hímvesszőjén.

Dave Mart ajkaihoz hajolt és rájuk nyögött az érzéstől, mielőtt megcsókolta volna társát.

- Szeretlek, te vadállat... - szusszantotta Mart a csók végeztével visszaejtve a fejét a párnára.

- Én is szeretlek - suttogta el szavait Dave, ahogy érzelmeitől eltelve lágyan cirógatta meg a másik arcát és mélyedt a zöld tekintetbe.

Jen majdnem felsikkantott a férje mondatától, de időben elnyomta a késztetést. Dave arcára egyértelműen kiültek az érzelmei... a színtiszta szerelem, nyugodtság és békesség.... és ezt nem ő kapta, hanem egy férfi.

- Azt hiszem, legyilkoltál egy időre - mondta halkan, s arcán átfutott egy kis grimasz, mikor arrébb mozdult kicsit, hogy maga mellé húzhassa szerelmét.

- Nagyon ellenkeztél - helyezkedett el, szorosan Martinhoz bújva, majd át is karolva őt mélyen belélegezte a szőkeség testének illatát és egy puszit nyomott a puha bőrű vállra.

- Talán jobban kellett volna? - küldött egy mocskos és boldog mosolyt felé, megcirógatva az őt ölelő kart.

Dave nem felelt, csak lustán simogatta a mellkas bőrét és hallgatta lelassuló szívverését.

- Nyugtalan vagyok Jen miatt - szólalt meg hirtelen, megtörve a békés, nyugodt csendet.

Mart hosszan fújta ki a levegőt, míg az ajtóban észrevétlen hallgatózó nő megdermedt a neve hallatán. A szőke férfi teste kicsit megfeszült. Az előbbi boldogság-buborékát Dave egyetlen mondatával sikeresen kipukkasztotta.

- Ne gondolj most erre, édes... - kérte a plafonra meredve - Csak emészted magad.

- Nem bírnám sokáig nélküled - vallotta be az énekes.

Neje, aki titkon figyelte őket, mélyen megrendült, de most nem azért, mert elképedt vagy undorodott volna. Látta, hogy Dave mennyire sebezhető most. Hogy mennyire fél. Hogy mennyire kötődik Martinhoz. És, hogy ő képes megölni a férje lényének egy részét. Megsajnálta őt.

- Én se nélküled... most, hogy végre újra merlek nyíltan szeretni... - nyelt egyet, majd óvatosan, mint aki egy váratlan ütéstől vagy rúgástól félne, fordította Dave felé az arcát.

- Mennyire nyíltan? - érkezett az újabb halk kérdés, miközben hosszú ujjai finoman érintették az arc bőrét.

- Ha a kettőnk közti kapcsolat fényében nézem a dolgot, akkor maximálisan kitárulkoztam neked. Mint régen, mikor... mikor még nem voltál kész ezt elfogadni - utalt halkan arra az időre, mikor Dave ellökte és "kinevette" mély érzéseit, mikor hosszú évekre bezárkózott előtte, s csak a Touring the Angel óta mert újra igazán bízni a férfiban.

- Bárcsak... - kezdte Dave, de elhallgatott. Mondata túl súlyos volt ahhoz, hogy fennhangon kimondja.

- Igen... tudom... - sóhajtott fel keserűen - De tudod, hogy nem lehet...

Jenben a döbbenet, a harag, a csodálkozás és a sajnálat kavargott ezt hallva. Vajon képes lenne a férje eldobni mindent Martinért és a kapcsolatukért?

- Vajon milyen lenne? - mélázott el Dave. Vajon szebb, boldogabb élete lehetne, hogyha nyíltan felvállalhatná Martint? Meddig jutnának el? Elhagyná a családját érte? Összeköltöznének? El kellett mosolyodnia ezen a gondolaton. Martin és ő egy fedél alatt....

- Ugye most nem akarsz belemenni ebbe a témába? - szorult össze a szőke férfi torka. Ő már annyiszor elképzelte, hogy egy párhuzamos világban mennyire tökéletes lehetne az életük, de a kegyetlen valóság mindig visszarángatta a földre.

- Lenne értelme? - nézett a férfira szomorú zöld szemeivel.

Martin csak megrázta a fejét, majd felhúzva magához egy csókot nyomott Dave kézfejére, amivel egy ideje már játszott.

Társa halványan elmosolyodott, de a szomorúság a szemeiből nem tűnt el nyomtalanul. Martin eltökélte magában, hogy ezt nem hagyja annyiban. Megpróbálja felvidítani, vagy legalább elterelni szerelme gondolatait. Az oldalára fordult, s Dave fölé hajolva finoman megcsókolta ezúttal a száján.

A nő már azon volt, hogy a beszélgetést megelégelve végleg ott hagyja a jelenetet. Valami belül borzasztóan fájt neki. Nem bírt volna elviselni még egy ilyen beszélgetést, vagy szeretkezést.... Vagy mégis? Látva a gyengédséget, ahogy Mart Dave-et csókolta maradásra bírta. Látni akarta a kapcsolatuk valóját, hisz tudta, hogy itt már nem csak puszta vágyról volt szó.

Dave karjai már Martin köré is fonódtak, ahogy gyengéd szenvedéllyel viszonozta a kapottakat.

- Szerethetlek? - tette fel a kétértelmű kérdést a szőkeség egy pillanatra mélyen Dave szemeibe nézve.

- Szeress! - nyögött fel Dave - Kérlek!

Martin elnyomott egy keserű mosolyt, csak hogy meztelen testével végigfeküdjön Dave-en és a nyakába csókolva finoman cirógatni kezdhesse az oldalát. Dave beleremegett a finom érintésekbe, belenyögött a csókba ismét, ahogy a vágy és a szerelem egy kevert hulláma elöntötte a testét. A szőkeség lassan és gyengéden kezdte el csókolgatni Dave testét, megízlelve a sós, egyre forrósodó bőrt. Nyelvével pár perc múlva rátért az egyik apró mellbimbóra, s annak környékét kezdte nyalogatni, egyre beljebb haladva. Dave egy újabb öblös nyögése töltötte meg a szoba csendjét.

Jen sosem hallotta még így nyögni a férjét. Egyszerűen nem tudott úgy hozzáérni, mint ahogy Martin tette, ő nem tudta ezt a vágyat előcsalni belőle. Bármennyire is ijesztő volt számára a látvány, mégis érdekesnek találta Dave ezen arcát felfedezni. Szinte érezte azt a majdnem kézzel tapintható gyengédséget a levegőben, ahogy a két férfi egymást érintette, ahogy a nyelvük a másik bőrének felszínén siklott, lenyalva róla a nedvességet, ahogy az ujjbegyek puhán érintették a finom felületet... Visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy Martin végül puha ajkai közé szívja az egyik bimbót, majd finoman ráharap, miközben egyik kezével végigsimított Dave meztelen combján, ujjaival megtalálva az érzékeny bőrt annak belső felén.

Harmadik rész

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés