5.

- Szerinted??? - lépett ki David a nappaliba. A szőke lány alaposan végig mérte. A férfi mezítláb volt, régi fehér farmerjában, átlátszó testre feszülős rövid ujjú, fekete csipke ingben, szemeit fekete kontúr hangsúlyozta. Kilépve még borzolt behabozott haján, hogy minél göndörebb legyen. Tökéletes volt

- A tökéletes szülinapi ajándék! - jelentette ki Brig - Jön a masni! - Fogta az olajzöld selyemszalagot, és a farmer övtartóin átvezetve nagy masnit kötött a nadrág elejére. - Azért kár, hogy tudja, mi van a csomagban - nevetett a lány - Jön a lényeg!!!

Elővette a széles fekete bársony nyakörvet, körbe szíjazva kedvese izmos nyakán, majd a hosszú láncot a nyakörv karikájába akasztotta. Dave zavartan mosolyogva nézett szemeibe.

- Köszönöm! És Zsunak is, hogy lefoglalja - nézett a teraszra. A barna lány Martin ölében ült és éppen azon volt, hogy minél jobban hangulatba hozza.

- Legalább bemelegíti a terepet - kuncogott a benti férfi, mire a lány jelentőségteljesen végigmérte.

- Szerintem ELÉGGÉ meleg már a terep!!! - gonoszkodott az erre teljesen elpiruló énekessel. - Gyere te főnyeremény! - nevette ki, és láncánál fogva kivezette.

- Boldog születésnapot Martin! - lépett az elmélyült páros mellé, párját vezetve.

Martin ködös tekintetét felemelte, majd egy pillanat alatt ki is józanodott a látványtól. Tágra nyíltak íriszei, elnyílt szájjal próbált nyelni, de csak döbbent tátogásra volt képes. Itta a csodás képet, elméje legmélyéből lépett elő az, akit maga előtt látott.

Zsu felállt öléből, és már mindenki a kővé dermedt zenészen vigyorgott. Brig kezébe adta David láncát.

- Neked adom, a tiéd is!

Mart még mindig csak meredt rájuk, még nem hitte, hogy nem álmodik. Dave térdre hullt mellette, sötét szemeivel gyengéden, félve, kutatva társa tekintetében.

- Akarsz még engem Mart? - kérdezte alázatos hangon. - Én, akarlak téged! A tiéd akarok lenni, mert szeretlek!

A szőke csak bámulta a gyönyörűséges zöld szemeket, ahogy az őszinte érzésektől könnybe lábadtan az övébe kapcsolódtak. Az övé.... az övé lenne...lehet ez... Lassan emelte fel remegő kezét, félve nyúlt imádottja arca felé. Ujjhegyei hozzáértek, szinte zsibbasztotta Dave bőrének érintése. Az énekes finoman saját kezébe fogta az övét, és arcát tenyerébe simította, lehunyt szemmel. Az ünnepelt szemei is lecsukódtak, hatalmasat sóhajtva torkában dobogó szívétől. Öröm és félelem könnyei gyűltek benne össze, merje hinni? Merje megtenni?

- Drága Martin - dörgölte a kandúr magát tenyeréhez - Annyira vártam már ezt! Annyira vártalak már! Szükségem van rád!

- Édesem - nyögték rekedten válaszul - Édes démonon - szalad ki szemhéja alól az első könny. David óvatosan csókolta le arcáról, majd az újabbakat is, amik elindultak az édes ajkak érintésétől.

- Marty, Marty itt vagyok neked. Csak a tiéd vagyok, akarlak! - suttogta ajakira, apró csókokkal vigasztalva. Lassan kilépve az első sokkból kapcsolódott a gyöngéd ajkak ízlelésébe a szőke. Finom elmélyült csókjaikkal mesélve egymásnak felszínre került mély eltemetett érzéseikről. Lassan kezeik is elindultak egymás felé, nyomatékosítva az előbb más érzékeikkel elmondott vallomást. Hevesebb lett a csók, követelőzőbbek a kezek, ahogy elmélyültek egymás varázsában.

- Gyere, kérlek - húzódott el szaggatottan lélegezve Dave - Gyere velem, vegyél magadhoz! - állt fel lassan, kézen fogva húzva szeretőjét lassan a már kiürült teraszról, be a hálóba, ahol szintén már előkészült. A baldachinos ágy vérvörös szaténban pompázott, félhomályos gyertyafényben. Martin meg volt győződve róla, hogy álmodik. Ez a csodás férfi akarja őt. Ebben a csodás szobában. Milyen fantasztikusan kiöltözött miatta... imádta a göndör haját, a feketével kihúzott vad szemeket... hogyan is lehetne mindez igaz? Csak meredt rá ámulva, az ing csak még jobban kiemelte szálkás mellkasát, rászorult bicepsze felett az ingujj tetovált karjára. A fehér farmer... színe és feszessége csak még jobban kiemelte a telt kerek feneket. Lassan már zihált az izgalomtól. 

David az ágyhoz vezette, leült rá és hátrább csúszva magával húzta kézen fogva kedvesét. Hanyatt dőlve karjaiba vonta, fürtjeibe túrt, és szenvedélyesen kapcsolódott ismét össze ajkával. Ismerték egymást, elindult a program, jól kitapasztalt mozdulatokkal fonódtak össze, élesztették fel testüket. Martin nem bírta tovább, érezni akarta bőrén a másik testét. A finom csipke felső szakadva engedett utat mohó kezeinek, az énekest halk nyögésre késztetve, és azonnal ő is áthúzta a pólót a fürtös fejen. Reszketve simított Martin csupasz mellkasán, megdörzsölve mellbimbóit, másik kezével egyre jobban magához szorítva. Szuszogás, sóhajok, fülledt pillantások, vad csókok, éhes kezek, elszabadult érzések. Martin már ki oldotta az ajándéka szalagját, és a csomag további takarását igyekezett eltávolítani. Keze a pórázba tekeredett. Egy pillanatra megdermedten nézte a láncszemeket, amiket tartott. Fogja őt, most csak az övé, nála van a lánca. Ránézett a kipirult barna férfire, mélyen a vad szemekbe, és jelentőségteljesen kikapcsolta a karabinert a nyakörvön. A kis kedvenc ajkai mosolyra húzódtak. Gazdája, mintha valóban a kisállata lenne simított tenyerével izmos nyakán, majd tarkóján, magához vonva, hogy ajkaik gyöngéden összeforrjanak.

Gyönyörködve cirógatta a szőke zenész a máris merev imádott tagot. Meg kellett ízlelnie. Ahogy lassan végignyalta a tövétől a hegyéig, megjelentek az első édes örömcseppek is, mintha csak még inkább őt csábítanák, győzködnék, hogy igenis meg kell kóstolni ezt a mindennél finomabb csemegét, amit annyira éhezik. Mint egy macska lefetyelt a nedves makkon, érezve társa testét megfeszülni, ahogy benne akadt a lélegzet egy hatalmas nyögésbe fúlt sóhajjal. Itta szeretője édes nedveit szomjasan, és annak teste itatta őt, minden ingertől egyre jobban, mint hálás oázis a szomjas vándorlót. Többet akart. Hirtelen mélyen szájába vonta kedvesét, aki csak halkan nyüszögni volt képes, nem merve megtörni a varázst. Máskor előtörő mocskos gondolatai, szavai még csírájukban elhaltak. A szerelem lángjai elporlasztották a durva riposztokat, csakis a színtiszta érzést hagyva lelkének. Erőlködve emelte fel fejét, hogy a szőke fürtökre nézhessen. Minden lélegzetvétele elhaló nyögésbe fúlt, ahogy a zenész látta, finom ajkait magára feszülni, ködös szemeit a sajátjaiba fúródni.

- Kérlek Marty, kérlek drágám... - cirógatta meg, majd túrt a fürtökbe.

A szólított nagy nehezen elszakadt csemegéjétől, és testét végig súrolva a másikén emelkedett vissza annak telt ajkaihoz, egy mohó csókra.

Dave-nek ez elég volt. Hirtelen rászakadt az éhség a másik után, elsöpörte a vágy egy pillanatra a gyöngéd érzelmeket. Akarta a szőke férfit magában érezni. Akarta végre annak testét minden egyes centijével a magáén tudni. Követelőzően kapott nadrágjához, szinte pillanatok alatt leszaggatva róla a felesleges rétegeket. Önkénytelenül emelte csípőjét a másik merevedéséhez, éhesen akarva teste táplálkozni dörgölte lassan magát gazdájához. A gazdi épp kedvence nyakát harapdálta, mikor érezte a sürgető kérést. A nyakörvbe harapva, megrántva azt, utasította kissé rendre, türelemre az alatta fekvőt. Egy elnyújtott csípőkörzéssel merevedését Dave alá, fenekéhez irányította, már alulról, heréit és karikáját dörgölve kemény makkjával.

- Istenem Martin - kiáltott a kínzott, belefeszülve, becsatlakozva a mozdulatokba. Zihálva tekerte csípőjét, mint a legolcsóbb szajha, akit csak a mielőbbi élvezet vezet. Megőrült a szőke mozdulataiért, de ezek egyre inkább egy másik részének hiányát, az ő testében üresen hagyott terület sajgását, és annak érzékelését erősítette meg.

- Gyere drága! Kérlek! Annyira hiányzol belőlem, vegyél magadhoz, kérlek - zihálta egyre kétségbeesetten.

Mart kizökkent. Istenem, itt az ideje! Most kell megtennie! Meg merje tenni? Ezt a csodát "bemocskolni" saját gyarló testével? Mély érzelmei kavargó őrvényként kezdték magukba szippantani. Imádattal simogatta kemény felső testét, belé kapaszkodó inas karjait az alatta reszkető csodának. Megriadt tette következményének lehetőségétől. Félve, könnyeivel küzdve, rekedten mondta ki lelke fájdalmát:

- Édesem, nem tudom. Nem tudok fájdalmat okozni neked. Sajnálom, nem tudlak bántani... - simult elveszve szerelme nyakába.

- Marty, drága Martinom - túrt az énekes mélyen a szőke hajba, magához szorítva a megszeppent férfit. - Nem fogsz fájdalmat okozni, tudom, hogy jó lesz veled. Soha semmi sem lehet annyira jó, minthogy a magadévá teszel. Mindennél jobban kívánlak! Hallod? Akarlak érezni magamban téged, igaziból, nem a kezedet, téged, hogy rendesen a tiéd lehessek - csókolgatta vigasztalón szerelmét. Nem volt meglepve visszakozásán. Annyiszor keltett benne hiú reményeket. Ő tette ezt vele, és most neki is kell rendbe hozni a férfi tettvágyát, amit a hosszú évek alatt szétzúzott.

Hosszan simogatta hátát, bátorítóan, egyre többször kissé megkarmolva, majd fenekébe markolva, alányúlva próbálva ismét hangulatba hozni a felzaklatott férfit. Mart lassan, sóhajtózva erővel koncentrált a zsibbasztó érintésekre, engedte elveszni magát ösztöneiben. Felemelte már ködbe borult tekintetét, társáéba fúrta, hogy elmondjon vele mindent, ami lelkét bolygatja. Minden félelmét, szerelmét, vágyát. Nyíltan kitárta lelkét társának, aki bizalmat és bátorítást, nem kevesebb imádattal közölt vele a szemkontaktuson keresztül. Lehunyva szemeit fejezte be az eszmecserét a zenész, és hatalmasat sóhajtva emelkedett kissé fel társáról, egyik térdével combjai közé nyomulva, megnyitva lábait. Saját combját muszáj volt néhányszor a nedves merev taghoz dörgölnie, amitől Dave ismét hörögve felnyüszített. Hangjától Martin elméjére ismét ködös homály borult. Az imádott testhez simítva sajátját, csúszott lejjebb annak combjai között, zihálva, kiélvezve forróságát, társra előváladéka mintha megszentelt olajjal vonta volna be, mintha felszentelte volna gyarló testét a szertartáshoz, hogy mindketten megtisztulhassanak szerelmük oltárán áldozva.

Finoman húzta végig tenyereit a hosszú bársony combokon, térdhajlatába nyúlva emelte meg lábait, hogy közelebb férkőzhessen hozzá. Kedvese csak húzta őt magára szorosan, remegve minden porcikájában a várakozástól, a vágytól szőke társa után.  Az állán végig simítva kérte ismét tekintetét.

- Akármikor abbahagyom, csak jelezz, ha meggondolod - súgta határozottan a fekete szemekbe. Az éhes szemek rebbentek bólintásképp, majd lecsukódtak várakozón, a karok közelebb vonták, az izmos lábszár csípőjére tekeredett. Marin elveszett. Nincs már vissza út. Ahogy megérezte ennyire forrón magára tekeredni a remegő testet, már elszállt minden kétsége.

Megérintette a vörös elnyílt ajkakat, melyek még jobban megnyíltak, hogy ujjait befogadva játsszon nyelve köré tekeredve, megnedvesítve azokat. Nyögnie kellett a csodás látványtól, ismét elindult fejéből a vér alább, hogy sürgesse érzékeit a beteljesedés felé. Kihúzta a nyáltól csillogó ujjakat szájából, mire Dave szemébe nézett. Mart társa nyílásához nyúlva, lassan, de határozottan hatolt belé kezével, megtekerve kézfejét, próbálva helyet készíteni magának a lüktető forróságban. Szerelme megfeszült, felzihálva adta magát át neki, mozdulataival segítve, beljebb vonva éhes testébe ujjait, körözve mozgott vele együtt, erősen figyelve az érzésre, megpróbálva záróizmait minél jobban ellazítani. Társának már három ujja tekeredett benne, hihetetlen izgalmakat okozva idegrendszerében. Keze, ami eddig Mart vállába kapaszkodott, végigcsúszott annak karján, belé temetett kezéig, megszorítva azt. Értette a jelzést, visszavonulva ujjaival, nyalta meg tenyerét, párat húzva merevedésén, majd még egyszer nyálat juttatva kezével kedvesébe, és újból magát nedvesítve fordította óvatosan az oldalára.

Martint az eufória környékezte a tudattól, hogy az izzó szoros lüktetés valóban a rég vágyott test, ahogy szorítja fájdalmasan és édesen. Csak szerelme követelődző kezének érintése, amit a lábát tartó kézfején érzett meg, térítette kicsit magához. 

Lassan, kicsit visszább húzódva, majd ismét utat törve magának, centiről centire nyomult óvatosan egyre mélyebben, és saját élvezetének kifakadó cseppjeitől egyre könnyebben a bársony-mennybe. Megvakultan csókolva, harapdálva a félig maga alá temetett, vele együtt mozgó és nyögő alakot. Ahogy annak teste engedett, úgy vált mozgásuk is egyre tempósabbá, ösztönös szerelemtáncuk ritmusát követve. Martin még így is érezte, ahogy tagja feje újból, és újból szétfeszíti finoman a lüktető szöveteket, majd végre teljesen elmerült szerszáma a tokjában. Eggyé tartoztak. Sosem illett senkihez annyira, mint ahogy most az énekeshez. Érzékeit megsüketítve csilingelt fejében az élvezet. Pozícióját megváltoztatva, összpontosította Dave hasfala felé mélyebb lökéseit. Elérte, amit akart, a fekete fej hátra csapott, a kézfején nyugvó tenyér görcsbe rándult, az egész test összerezzent, ahogy végigszáguldott érzékein a villámcsapás.

- MARTIIIN!!!!!! - üvöltött fel az énekes, hangja telve gyönyörével. Martin mélyen belsejében dörzsölte kemény tagját legérzékenyebb pontjához, egyre jobban, egyre inkább elkábítva, elzsibbasztva elméjét. Elszakadt fizikai lényétől, valami új, nyugtató, biztonságos univerzumban találta magát. És itt nem létezett semmi más, csak vére lüktetésének hangja, Martin illata, csókjainak íze hátán, eggyé vált húsuk forró lüktető masszája, ahogy egy testté olvadva vonaglott, kínlódott tudatuk egy vakító feloldozás után. Sebesen robogva, remegve izzadt testükből próbálva szabadulni.

- MARTIN!!! ISTENEM!!! - szakadt ki belőle, ahogy minden előjel nélkül rázuhant a csillagos égbolt, magával a mennyel együtt.

- David - nyögte a zenész, ahogy kedvese teste, szorosan görcsölt rajta, megakadályozva mozgását. Tüdejébe nem jutott levegő, szemeit össze kellett szorítania, az erős, édes fájdalomtól, ahogy érezte társát élvezni. Keze elhagyta lábát, előre nyúlva érintette meg Dave merevedését, érezni akarta az általa okozott gyönyör fizikai következményeit. Felhördült mikor tenyerére ragadt az imádott nedv, és gondolkodás nélkül emelte szájához, hogy megízlelhesse kedvenc csemegéjét.

Ahogy az énekes testébe lassan visszatért tudata, újból mozdulhatott a még reszkető, ernyedt alakot magához szorítva. Ájult társa kiszolgáltatottan csatlakozott újból, a már követelőző mozdulatokhoz, engedelmesen közreműködve öntudatlanul vele, miközben izgalma újból felerősödött. Martin már figyelte rezdüléseit, amellett, hogy saját élvezetét hajszolta. Együtt akart a mennyek kapuján átlépni szerelmével, különlegessé téve első éjszakájukat. A kandúr teste végigreszketett, nyögései hörgésbe torkoltak, teste kivörösödött, ahogy újra a szent ösvényre lépett. Szeretője itta látványát, gyönyörűnek, csodásnak találta így, és ezt mind ő tette vele... ezt mind most nekiadta... szemeit lehunyva, magához szorítva koncentrált magára, hogy utolérje őt az úton.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés