Nos, ez a beszámolóm nem lesz olyan mélyre menő, mint a Mode koncertesek szoktak lenni. Egyrészt mert már rég volt, de bokros teendőim nem engedték, hogy hamarabb írjak róla, másrészt pedig mert nem ismertem minden számot olyan jól, hogy hosszan tudjak áradozni róluk. :) Épp ezért egy rövidebb összefoglalót dobok csak össze, hogy áttérhessek egy másik bejegyzésre is. :)
Szóval a Rammstein koncert március 16-án volt a Papp Lászlóban. Elég necces volt felérnem rá, mert aznap még le kellett vonatoznom Szegedre egy vizsgára, vizsga után vissza Pestre, ahol a Nyugatiban összeszedtem Maut és irány ki a stadionokhoz. Pont kényelmesen odaértünk még az előzenekar előtt, bár a beengedésnél természetesen itt is volt kisebb fennakadás, de megoldottuk. :D
Szóval elfoglaltuk az ülőhelyünket (majdnem szemben a színpaddal) - kissé messze voltunk, de az volt a szerencsénk, hogy a szektorunk szélére kértem a jegyeinket (és valahogy mindig sikerül a körülményekhez képest jó helyet kiválasztanom! XD) ahol kicsit több hely maradt nekünk és onnan figyeltük, ahogy telik az aréna - még kezdés alatt sem volt lent fullra telt ház szerintem, de nem ez volt a lényeg.
(Persze mondanom sem kell, hogy Mauval sokat nyüfögtünk, hogy és a Mode milyen jó volt itt és hogy vissza akarunk menni január 11-re! XD)
Az előzenekar a Combichrist volt, akiktől az (aszt hiszem) "Let your body beat" c. számukat ismertem csak korábban, de azt szerettem. A többi számuk sem volt rossz, bár nekem hangulat kell az ennyire industrial zenéhez. De egynek jó volt. Az előttük és utánuk levő átvezető zenék, amik jóval halkabban szóltak viszont nagyon-nagyon tetszettek, csak nem tudtam, hogy mik voltak. No mindegy.
Aztán a németekhez méltó pontossággal kezdődött a Rammstein. Elég sok új számot adtak, amiket az igazat megvallva még csak kb. 2x hallgattam meg az éppen aktuális korongjukról. Nem fogott még meg annyira, bár van pár szám, ami tetszik. :) Aztán a set list második felében kezdték adni a régebbi örökzöld slágereket, amire már mi is állva tomboltunk. (Az azért számomra - Mode koncertekhez szokott leányzónak - kicsit furcsa volt, hogy nem pattant fel az egész szektor egységesen már az első taktusokra a koncert elején, csak úgy a közepe/vége felé indult be a nép igazán.)
A technika nagyon profi volt! Szerintem mind a Combichrist, mind a Rammstein hangosabban szólt, mint a Mode koncertek, amiken eddig a Papp Laciban voltam - kicsit megsüketültünk, de jó volt nagyon. :D A fényekről, a tűzről, füstről és egyébb showelemekről nem is beszélve! Ami nagyon megragadott az az a pillanat volt, mikor a "Frühling in Paris" c. új számuk alatt vörösbe és sárgába váltott a színpad és a vörös fények alacsonyan a közönség feje fölött világítottak, és a füst+fény kombináción át-átnyúltak a rajongó kezek a lassú dallamokra! Még most is megborzongok az emléktől! Nagyon tetszett és a fejembe égett ez a kép.
Aztán persze voltak vicces jelenetek, mikor pl. Till egy kádba tuszkolta a vékony szintis csávót, egy emelvény felemelte őt éneklés közben a magasba és utána lelocsolta és meggyújtotta a tagot. Később szintén meggyújtotta és lángoló emberként rohangált a színpadon. Aztán persze köptek tüzet is. Igaz, hogy mi messze voltunk, de így is éreztük a hőt, ami a színpad felől dőlt. Bele se mertem gondolni, hogy milyen melegük lehetett az elől állóknak! És ezen még az sem segíthetett sokat, mikor Till a színpad szélére behozott gigantikus méretű, pénisz alakú habágyúval megszórta úgy az első 25 sort XDDDD, illetve hogy a "Pussy" végén német zászló színeiben kilövelltek konfettiket, amik majdnem elértek hozzánk is. :D Aminek még örültem, az az volt, hogy nem vették ki a repertoárjukból azt a jó szokást, hogy az egyik gitárost gumicsónakkal beküldik a közönség feje fölé! XD Csak azt sajnáltuk Mauval, hogy ezt nem a "Stripped" c. Depeche Mode feldolgozás alatt tették meg, mint a Völkerball koncert dvd-jükön. De így is nagyon jó volt látni, ahogy a rajongók kezei segítik előre a csónakot - itt már az egész stadion állt és tapsolt és visított - főleg akkor, amikor valamit bedobtak a gumicsónakba, és mikor a gitáros felmutatta, az egy magyar zászló volt! XD A másik dolog, ami jól esett nekem személy szerint, az az volt, mikor Till 3x is beszélt magyarul, elég darabos akcentussal, de megtette! :D Először azt mondta, hogy "Kezeket a magasba!", aztán "Köszönöm!", majd a legvégén a "Szeretünk titeket!" felkiáltás hagyta el a száját, amikre persze mindig hatalmas ováció volt a válasz. :D
Szóval összességében a koncert második fele tetszett igazán, de az elsőt is élveztem. De a végére viszont már nagyon beindult mindenki! Remek élmény volt! Azon meg duplán mosolyogtam, hogy a mellettünk bulizó lány és fiú összehaverkodott két népet pasassal, akik hoztak nekik koncert közben sört. XD Jó volt látni ilyen kis villanást az összetartásból! :D Ezért jó rajongani, mindegy hogy milyen zenekarért! :D
Azt mondtam Maunak, hogy nem akarok úgy meghalni, hogy nem voltam életemben legalább egyszer egy Rammstein koncerten. Hát most már ezt is kipipálhatom a listámon! :D
Köszönjük srácok! ;) Liebe ist für alle da - így van, csak meg kell találni! :D