Megjegyzés: Ezzel neveztem a MYM fórumon a Mr. Gahan 48. születésnapjára kiírt versenyen a slash kategóriában. :P Remélem tetszeni fog! Enjoy!
Korhatár / Kategória: NC-17, SLASH
Megjegyzés 2: A cím az egyik kedvenc Muse számomból jött! ;)
Undisclosed Desires
(Leplezett vágyak)
A lift ajtaja bezárul a két vizes és kuncogó férfi mögött.
- Azt hiszem berúgtam – jelenti be Andy.
- Én is – válaszolja Dave még mindig kuncogva és kirázza a vízcseppeket sötét hajából, amitől Fletch sipítozva fejezi ki nemtetszését.
- Hé, figyelj már oda ember! Úgy viselkedsz, mint egy kutya!
- Most mit nyavalyogsz?! Ennél nedvesebb már úgysem lehetsz – jön a következő kuncogás Dave-től, rámutatva arra, hogy mindketten bőrig áztak a kinti szakadó esőtől.
- Oh dehogynem lehetek! – tiltakozik és miután végignézte, ahogy Dave megnyomta a megfelelő gombot a lift panelján, lehúzza a cipzárt a bőrkabátján.
- Mit csinálsz Fletchi? – méregeti Dave gyanakodva.
- Van itt valami a kettőnk számára… - mélyíti el a hangját és összehúzza a szemeit. Dave a tekintetével követi, ahogy Andy keze eltűnik a kabát alatt és a következő pillanatban szemei gonosz fénnyel felcsillannak, s egy nagyot nyel. – Ez majd segít! – húz ki valamit a vörös férfi a kabátjából.
- Honnan…?
- Természetesen elloptam!
- Te enyves kezű kis tolvaj! – nevet fel Dave és elveszi Andytől az erős vodkát, de a következő pillanatban hangosan szitkozódni kezd, mikor egy hirtelen és váratlan rándulással a lift megáll két emelet között és ő majdnem elejti az üveget. – Mi a f*sz?! – nyög fel Dave mikor a fények kihunynak. Pár pillanatig csendben maradnak, majd Dave felkiált: - Ez ugye most csak egy kib*szott vicc?!?!?!
- Ó-ó, úgy néz ki, hogy itt ragadtunk – nevet fel a részeg Andy – Úgy tűnik, áramkimaradás van a vihar miatt – jön a hangja a sötétből.
- Baromi vicces, ha-ha – morogja Dave az orra alatt – Először ez a kib*szott eső, aztán ez a kib*szott lift! – folytatja és megpróbálja megtalálni a vészjelző gombját, de úgy tűnik, semmi sem működik.
- Dave… a te fejed tele van b*szással – nyögi be Andy és elkezd nevetni a saját viccén.
- Kapd be! Mondj valami újat – teszi hozzá és már ő is felnevet – Legalább az orosz barátunk itt van velünk – sóhajt fel miközben biztonságba helyezve az üveget a mellkasához szorítja, szabad kezével pedig Andyt kezdi keresni a sötétben – Hol a fenében vagy?
- Itt! – ragadja meg az énekes alkarját és mindketten leülnek a padlóra. – Valld be, hogy ez a helyzet kicsit azért vicces – mondja Fletch miután istenesen meghúzta a vodkát, elnyomva egy köhögést.
- Ja, marhára b*szottul fantasztikus! Itt ragadtam Mart Őrangyalával egy liftben, az isten tudja meddig…
- Ne legyél már ilyen undok! – duzzog Andy a sötétben, amit persze Dave nem láthat, de kihallja a vörös férfi hangjából – Egész jó este volt, nem? Ne rontsd el!
- Oké, oké. Akkor add ide azt az átkozott üveget – nyúl a tárgyért majd ő is kortyol egy nagyot – Szeretem a vodkát.
- Ja, tudom. Bár remélem, tudod, hogy a dokid azzal, hogy rád szólt, hogy abba kéne hagynod a ’sötét piák’ fogyasztását, nem arra gondolt, hogy át kellene térned a világosabb színűekre a hangszálaid miatt…
- Ennyire nem vagyok hülye, Mr. Én-Mindent-Jobban-Tudok… - nevetett fel majd kortyolt még egyet – És amúgy is szerintem briliáns volt ez az értelmezésem!
- Ja, nagyon kreatív… - ragadja meg Andy újra az üveget.
---
- Tudod, nagyon-nagyon régen beszélgettünk ennyit… - mélázik Dave több mint egy óra múlva. Az üveg majdnem teljesen üres és mindketten csak még részegebbek lettek.
- Beszéltünk mi valaha is a múltban?
A furcsa tónus Andy hangjában és a kétértelmű kérdés hatására Dave elgondolkodik. – Nem, nem hiszem – áll meg egy pillanatra – Te mindig olyan nagyon kész voltál megvédeni Martot mindenkitől, főleg tőlem.
- Hhm.
- Igen, így volt! És megértem. Egy barom vagyok, aki mindent elcsesz.
- Nem vagy…
- Tudom, hogy az vagyok. Már többször megtettem és a jövőben is meg fogom. Valószínűleg – von vállat és megissza az utolsó kortyot az üvegből. Az Andy felől érkező csönd beszédes.
- Miért… szereted… őt? – kérdezi Fletch egy kis idő után óvatosan.
Hosszú csend telepszik a sötét liftre.
- Miért akarod tudni?
- Csak nem értem… úgy értem… tudod, hogy tudok a kapcsolatotokról, de én egyszerűen nem értem, hogy miért kell mindig… bántanotok egymást… - próbálja kifejezni a gondolatait, de hála a korábbi partin és a liftben elfogyasztott piának ez nem megy olyan könnyen.
Dave szárazon felnevet – Fletchie, Fletchie… te olyan naiv vagy… Röviden összefoglalva: ez a szerelem. Strangelove. A mi szerelmünk így megy. Kiegészítjük egymást, noha nagyon különbözünk. Gyakran félreértjük egymást és harcolunk és kiabálunk és a többi… de… szeretjük egymást… vagy legalábbis én szeretem őt.
- Ő is szeret téged… - suttogja Andy.
Egy láthatatlan mosoly fut át Dave arcán – Ja… én is azt hiszem… - itt pár perc csönd következik, majd elgondolkodva folytatja: - Például… szeretem, mikor megérint… ha a dolgok fizikai oldalához ragaszkodunk.
- Elég fogdosnivaló vagy…
- Mire gondolsz?
- Uhm… hát… elég… szexi vagy – vallja be végre Andy, s ezzel Dave torkára forr a szó.
- Miiiiii?
- Uhm – jön az értelmes válasz és Dave még nagyobb döbbenetére hallja, ahogy a másik férfi közelebb húzódik hozzá, szorosan megmarkolva bőrkabátját a karjánál. – Én… én… én… tudni akarom… - sóhajtja Dave fülébe, beszívva az énekes bódító illatát, ami keveredik a nedves bőr és haj illatával.
- Mit is… pontosan? – Dave bizonytalannak tűnik, ahogy libabőrözni kezd a nyaka.
- Hogy milyen érzés… - simul közelebb.
- Micsoda?
- Megcsókolni a csodás ajkaidat… - mondja. Andy már úgy gondolja, hogy minden mindegy. Egyetlen értelmes gondolata sem marad.
- Elment… az eszed, Fletch?! Naaagyon berúgtál! – kiált fel Dave és megpróbál elhúzódni, de Andy szorosan tartja az énekest.
- Oh ne már, Dave! Csak egy csók! Ez semmiség neked és én csak marha kíváncsi vagyok mitől őrül meg mindenki körülötted! – nevet Dave nyakába – Légyszi!
Egy hosszú percig Dave meg se tud szólalni. Mi a fene ütött Fletchbe? Nem tudja eldönteni, hogy csak viccel vagy sem. – Komolyan gondoltad? – jelenik meg egy apró mosoly a szája szélén.
- Igen. Miért ne? Tekints rá úgy, mint egy játékra – a következő szint a ’Basztassuk Fletch-t’ című játékodban. Tudom, hogy ez az egyik kedvenc szórakozásod.
- Huh-huh – nevet Dave majd bólint, de ezt Andy még mindig nem látja. – Végül is igaz – válaszolja, majd kicsit hátrébb tolja a másik férfit, hogy mindketten normálisan fel tudjanak ülni. Ujjait felfuttatja a vörös hajú férfi nyakán, s hüvelykujjával megcirógatja az arcát. Hallja, ahogy élesen vesz egy levegőt és hirtelen megmerevedik a vele szemben lévő test, de folytatja. Odahajol Fletch-hez, s a sötétség leple alatt gyengéden a másikénak szorítja ajkait.
Váratlanul a korábbi furcsa feszültség eltűnik Andy testéből, s egy forró hullám csap át rajta bizsergető érzést hagyva maga után, ahogy Dave végignyal az alsóajkán engedélyt kérve, hogy átcsúsztathassa nyelvét a szájába. Andy habozva megadja a lehetőséget, ahogy kinyitja a száját. Dave lehunyt szemmel koncentrál a csókra. Társa érzi a vodkát és Dave saját ízét a száján, a szájában, s ettől elködösül az elméje. Valami a helyére kattan a fejében. Már nem tud gondolkodni, csupán hagyja magát elveszni a csókban, mely egyre mélyebbé és mélyebbé válik. Nyelveik most már szinte csatáznak egymással – mint, ahogy csatáztak már eleget az évek során Martin miatt – de most annyira más a szituáció! Andy nem tudja megállni: belenyög a csókba, az ujjai már Dave nedves hajában járnak, ahogy közelebb húzza őt magához.
Hirtelen Dave magához tér és elhúzódik. Abban a pillanatban a hirtelen fényáradat elvakítja őket, így beletelik egy kis időbe mire a két döbbent férfi újra egymásra tud fókuszálni. Mindketten a földön ülve zihálnak, ahogy egymás szemébe néznek. Ekkor a lift újra mozgásba lendül és pár pillanat múlva az ajtók kinyílnak.
- Ne mondd el Martnak! – nyögi ki Andy könyörgő tekintettel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés