Megjegyz�s: A novella t�rt�nete annyi, hogy egy �jjel - koncertk�pek �s vide�k hat�sa alatt - arr�l besz�lgett�nk Caprival, milyen lehetett, mikor Dave k�rh�zba ker�lt a betegs�ge miatt. Gondoltam ez nagyon is j� �tlet egy irom�nyhoz, bele is kezdtem, de csak szenvedtem vele. K�zben a TOTU v�get �rt, �n meg r�kaptam a When The Body Speaks-re. Ez a kett�s megihletett, a v�geredm�ny pedig lejjebb olvashat� :) (Kicsit hosszabbat szerettem volna, most ennyi siker�lt.)

Kateg�ria: SLASH / angst

Korhat�r: PG-13

I am you

El�re f�lt ett�l a napt�l. Gy�l�lte ezt a napot. Ak�rmennyire is f�radt volt, sz�vesen bev�llalt volna p�r koncertet. Egyr�szt szerette a k�z�ns�get, aki viszont szerette �t, m�sr�szt... l�thatn� �t. Rohadtul hi�nyzott neki, m�r most. Pedig alig p�r �r�ja v�ltak el. M�g most is visszhangoztak fej�ben utols� mondatai: "Ne agg�dj, megoldjuk. Minden rendben lesz". Pul�ver�nek zseb�be ny�lt �s el�kotorta iPodj�t. Ritk�n hallgatta saj�t zen�j�ket, de ha m�sk�pp nem is, �gy legal�bb hallhatta Dave hangj�t. Hallhatta, ahogy el�nekli mindazt, amit �rt. Egy ideje m�r keresg�lt a sz�mok k�z�tt, mikor megakadt a szeme az egyiken. I am you. Szomor�an elmosolyodott, s megnyomta a play gombot. Kin�zett a rep�l� ablak�n, majd behunyta szemeit. Teljesen libab�r�s lett az ismer�s org�numt�l. Halkan d�dolta a mel�di�t. Felderengett el�tte egy eml�k, amit�l �sszeszorult a torka.

Lass� l�ptekkel haladt a k�rh�zi folyos�n, h�t�n egy git�rtokkal, mely kedvenc, z�ld git�rj�t rejtette. K�t nap telt el az�ta, hogy utolj�ra l�tta Dave-et. Jent nehezen, de siker�lt r�vennie arra, hogy az �jszak�t ne a k�rh�zban, hanem egy hotelben t�ltse. Szeg�ny n�t komolyan megviselt�k a t�rt�ntek, ami nem is csoda; Martin sem volt t�l j� b�rben. Az ut�bbi h�napokban rengeteg id�t t�lt�ttek egy�tt. A st�di�, a felv�telek, a pr�b�k. Nem telt el nap, hogy ne besz�ltek volna. Most v�gre kettesben lehet vele.

Meg�llt a szoba el�tt, kez�t a kilincsre tette, s m�ly leveg�t vett miel�tt benyitott. Letagl�zta a l�tv�ny: a mindig vid�m Dave Gahan magzatp�zban fek�dt az �gyon, karjait maga k�r� tekerve. Fel sem n�zett, azt hitte csak egy �jabb �pol�n� j�tt ellen�rizni, minden rendben van-e. Martin becsukta maga m�g�tt az ajt�t, de nem volt k�pes megmoccanni. Ut�lta �gy l�tni �t. Tal�n egy perc is eltelt, mire el�g er�t �rzett ahhoz, hogy k�zelebb menjen. Az �gyhoz s�t�lt, odah�zott egy sz�ket �s le�lt. Dave ajkai r�snyire sz�tny�ltak a meglepetts�gt�l. Er�tlen�l ny�lt az ismer�s alak fel�, de karja visszazuhant a leped�re. Mart azonnal k�zelebb h�z�dott �s szorosan �t�lelte. Elmondhatatlanul hi�nyzott a k�zels�ge. �gy �rezte, nem engedheti el, mert azzal m�g t�bb f�jdalmat okozna neki. Sz�ke f�rtjeibe hossz� ujjak t�rtak. A mozdulatt�l halv�ny mosoly jelent meg ajk�n.

- Megengeded, hogy j�tsszak neked?

- Szeretem a priv�t koncertjeidet - j�tt a v�lasz.

El�vette git�rj�t �s egy dallamot kezdett j�tszani. Dave szem�ben megcsillant a f�ny, ahogy esz�be jutottak a dal sorai. Ajkai k�zt pr�b�lta megform�lni a szavakat, de nem ment. Ekkor Martin �nekelni kezdett. Hangja gy�ny�r�en csengett, amit�l k�nnyek sz�ktek az �nekes szem�be. Im�dta ezt a dalt. A sz�veg�t, a hangulat�t �s legink�bb azt, hogy Martin kettej�kr�l �rta. Nem tudta megunni. M�r azon az �jszak�n megtetszett neki, amikor m�g csak p�r sor �rv�lkodott a pap�ron. Sz�ntelen a h�rokat penget� kezet figyelte, n�ha fel-felpillantva a megviselt arcra. Szemeit lehunyta egy pillanatra, hogy elt�rolhassa, amit l�t. Ki tudja, lesz-e m�g alkalma r�, lesz-e m�g holnap...

Martin - mintha meg�rezte volna, mire gondol Dave - nem j�tszott tov�bb. A hangszert a fal mell� t�masztotta s k�nnyeivel k�szk�dve a f�rfi �gy�ra �lt, majd finom cs�kkal jutalmazta. Kezdetben csak �zlelgett�k egym�st, majd egyre szenved�lyesebb t�ncot j�rt nyelv�k. Mart v�gigsim�tott az enyh�n borost�s arcon, a nyakon kereszt�l eg�szen a mellkasig. Kez�vel minden egyes apr� ter�letet be akart j�rni. Egyszer�en musz�j volt �reznie Dave-et! �reznie kellett, hogy ott van vele. Dave �gy kapaszkodott a sz�ke f�rfiba, mint utols� mentsv�r�ba. Tulajdonk�ppen az is volt. Sz�ks�ge volt r�. Mindenn�l jobban.

P�r perccel k�s�bb leveg� ut�n kapkodva szakadtak el egym�st�l.

Szemeit f�jdalmasan �sszeszor�totta, hogy meg�ll�tsa a kit�rni k�sz�l� k�nnycseppet. Persze ez nem volt el�g; �rezte, amint v�gigg�rd�l arc�n, majd sz�j�hoz �rve s�s �zt hagy maga ut�n. Gyorsan let�r�lte, nem akarta, hogy b�rki is megl�ssa. �gysem tudta volna megmagyar�zni. Ahhoz t�l kimer�lt volt - mind fizik�lisan, mind lelkileg. �jra kin�zett az ablakon. A g�p k�r�l l�kd�s�d� felh�kre pr�b�lt koncentr�lni, t�bb-kevesebb sikerrel. M�r csak p�r �ra volt h�tra a landol�sig. Pislogott p�rat, s lassan �lomba mer�lt.

Ek�zben Dave fej�ben hasonl� gondolatok j�rtak a New Yorkba tart� g�pen �lve. Zenehallgat�ssal pr�b�lta el�tni az id�t �s m�s mederbe terelni gondolatait. El�gg� elesettnek �rezte mag�t, n�ha-n�ha el is b�biskolt. Viszonylag hossz� ideje emelkedett �temesen mellkasa, de j�l meg�rdemelt pihen�s�t f�lbe szak�totta valami. Hirtelen tudatosult benne, hogy saj�t hangj�t hallja a f�lhallgat�kon kereszt�l. El�sz�r nem is �rtette, hogyan keveredett r� a kis k�sz�l�kre egyik daluk, de amint felfogta, melyik sz�m az, m�g leveg�t is elfelejtett venni. "T�nyleg, m�r csak ez hi�nyzott" - morogta a fekete garb�j�ba �s a k�vetkez� trackre akart l�ptetni, de ujja meg�llt a mozdulat k�zben. A h�tt�rben sz�l� git�rsz�lamr�l esz�be jutott, hogy egyszer megk�rte Martint, tan�tsa meg neki.

- Mart, r��rsz egy kicsit?

- Persze, mondd csak.

Dave le�lt mell� a kanap�ra, kez�ben git�rj�val, amit j� p�r �vvel ezel�tt v�s�rolt, valahol Londonban. Mivel r�gebben tanult rajta j�tszani, gondolta �pp itt az ideje, hogy leporolja tud�s�t.

- Megtan�tan�d nekem a When The Body Speaks-t?

- Tess�k? Ez most komoly?

- Igen, abszol�t. K��rlek - meresztett hatalmas bociszemeket. Martin akaratlanul is elnevette mag�t. Nagy boh�c volt ez a pasi.

- Na v�rj, idehozom az eny�met - fel�llt, �ts�t�lt a szomsz�dos helys�gbe s mag�hoz vette r�gi bar�tj�t. Dave t�relmetlen�l dobolt ujjaival saj�t t�rd�n. - Mikor volt utolj�ra a kezedben?

- H�t, ami azt illeti...

- Oh.

Martin nem j�solt t�l sok es�lyt a dolognak. Vissza�lt a f�rfi mell�, behangolta mindk�t hangszert, azt�n lej�tszottak n�h�ny akkordot bemeleg�t�sk�nt.

- Meddig kell m�g ezt csin�lnom?

- Ne k�rdez�sk�dj, csak csin�ld. Te akarod minden�ron megtanulni azt a dalt - dorg�lta meg a sz�ke f�rfi.

Mart l�p�sr�l l�p�sre �tvette Dave-vel a taktusokat. Nehezen indult a tanul�s, de v�g�l kezdett r��rezni az �nekes. J�t�k k�zben a kezeit figyelte p�rszor felpillantva a Sz�k�re meger�s�t�s�rt, hogy j�l csin�lja-e.

- Nem rossz, nem rossz.

- K�sz - arc�n hatalmas mosoly ter�lt el, j�l esett neki az elismer�s. A k�t z�ld szemp�r v�gre tal�lkozott; szinte elvesztek egym�s tekintet�ben. Lassan k�zel�tettek a m�sikhoz, m�g ajkuk egy puha cs�kban �ssze nem �rt. Dave-nek csak akkor t�nt fel, hogy valami b�d�letes marhas�got j�tszik, mikor Martin nevetve szakadt el t�le.

- Visszavontam. Re…rem�nytelen vagy!

- Hmm... - durc�san keresztbe tette karjait - nem igaz. - A hat�s kedv��rt m�g a sz�j�t is lebiggyesztette.

- Dehogynem.

- Ut�llak - �sszeh�zta szem�ld�k�t, ezzel �rz�keltetve mennyire komolyan gondolja. Szemeib�l viszont �radt a kisfi�s pajkoss�g, ami hamar lebuktatta.

- Valld be, hogy k�ptelen vagy r�.

- Nem igaz.

- H�t j�, akkor majd keresek valaki m�st, akivel elt�lthetem az est�met. - Ezzel fel�llt �s elindult a hotelszoba ajtaja fel�.

- Mi? Nem!

- M�r k�s� - kiab�lt vissza imm�r a folyos�r�l.

- Mart...Martin?! 'Oh csak ker�lj a kezeim k�z�!'

Szomork�s mosoly �lt ki arc�ra. Egyszerre volt ez az eml�k kellemes �s k�m�letlen. Fels�hajtott �s igyekezett legy�rni tork�ban az egyre csak terjeszked� gomb�cot. Tal�n m�gsem kellett volna meghallgatnia azt a sz�mot...

By: Reka

2010. febru�r 22. - m�rcius 2.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s