3.

Mart még mindig Dave-vel ült a szobájában, ölében zöld gitárjával. Játéka kiszűrődött a folyosóra és halkan hallani lehetett a közeli szobákban. Jókat nevettek a barna hajú énekessel, miközben pár újítást találtak ki és teszteltek, amik feldobhatnák a koncert hangulatát és a zeneszámok hangzását. Nevetésük belevegyült a gitár hangjába. Martinon nem voltak sérülések, így nem lehetett tudni, hogy Celeste vele töltötte azt a pár órát. Ő kétségtelenül jól érezte magát és tetszett is neki a nő. Nem tudta, hogy ebből mi sülhet ki, de azért jól esett valakihez vonzódnia.

- Mi a véleményed az új lányról, Celeste-ről? - kérdezte meg Dave mellékesen, ahogy slukkolt egyet szivarkájából.

- Miért kérdezed? - pillantott fel Mart a húrokról.

- Csak érdekel. Elég hasznos munkaerőnek bizonyul, nem? - vont vállat lepöckölve a hamut.

- Igen, kifejezetten. Keményen dolgozik - biccentett. Nehezen fojtotta vissza a somolygását, de nem akarta Dave orrára kötni a magánügyeit.

- Néha talán túl keményen is - biccentett - Néha nem ártana lazítania kicsit, bár nem ismerem még olyan jól - eregetett csinos kis füstkarikákat.

- Még olyan jól? - emelte rá zöld tekintetét.

Dave csak elvigyorodott.

- Kifejtenéd nekem? – kérdezte Martin.

- Miért érdekel? - emelte meg egyik szemöldökét.

- Túl sokszor keverted magad bajba ahhoz, hogy ne érdekeljen - mosolyodott el.

- Ezzel mire célzol? - slukkolt egy újabbat.

- Túl sokszor rángattunk ki a szarból, Dave. Mit tervezel megint?

- Ó semmi különöset - vont vállat hátradőlve foteljában.

- Már megint a házasságod akarod kockára tenni? - sóhajtott fel Mart.

- Ugyan mivel? Csak azért mert tetszik a lány? - vágott egy futó grimaszt.

- Ez nálad csak egyet jelenthet...

- Mégpedig? - nézett rá tettetett meglepettséggel.

- Hogy meg fogod dugni - jelentette ki nemes egyszerűséggel.

- Nem hinném, hogy ellenére lenne - vont vállat.

- Valóban - értett egyet vele szőke társa.

- Talán zavar? - nyomta el a csikket.

- Miért zavarna?

- Gore, ismerlek már annyira, hogy lássam: tetszik neked is! - nézett rá komolyan.

- Nem kérdezted, hogy melyikünk van előnyben.

- Talán kellene? - emelte meg egyik szemöldökét, majd röviden felnevetett - Te voltál? Te zavartad meg úgy?

- Megzavartam? - vonta össze a szemöldökét

- A te harapásod nyoma van a nyakán, igaz? Mert hogy láttam egyet, mikor zavarában leejtette a cuccait. Édes volt, ahogy elpirult.

- Leméred a szemfogaim távolságát, ahogy a szavannán szokták a leopárdoknak és az oroszlánoknak, Gahan? - nevetett fel - Nem tudom, nekem jobban bejött, mikor a székbe kapaszkodva és mélyen behajolva nyögött. Visszhangzott a stadion.

Dave szemeiben egy pillanatra a hitetlenkedés szikrája villant. Azért kicsit megdöbbent Martin gyors sikerén. Míg ő szép lassan akarta bekeríteni bízva sármjának erejében, addig Mart...

- Mit csináltál, hogy ilyen készséges lett?

- Semmit. Tudod, a vonzerőm... - nevetett fel újra.

Dave magában fortyogott kicsit, de kívülről ez nem nagyon látszott rajta. - És milyen?

- Nem nyilatkozom, Dave. Az, hogy tudod, nem változtat azon a tényen, hogy magánügynek számít a dolog. Hajlamos vagy az embereket úgy kezelni, mint egy darab húst vagy szart. Ha a csapattársaiddal így bánsz, Celeste-tel miért tennél másképp?

- Ó igen, újra témánál vagyunk - sóhajtott, majd felállt - Inkább most elmegyek mielőtt megint tárgyakat vagdosnánk egymáshoz - vakarta meg a homlokát újra sóhajtva.

- Te sem tagadhatod Dave, hogy számodra a nők egyet jelentenek a húspiaccal - nézett fel az énekes szemeibe.

- Nem feltétlen, Marty - állt meg a szoba közepén egy kicsit sötétebbre vált tekintettel.

- Nah persze... - horkantott fel - Melyik barátnőd vagy nejed végezte másképp?

- Nem tudsz te semmit, Martin - vont vállat legyintve, majd az ajtó felé indult.

- Fel fog kopni az állad, Dave.

- Miért is? - pillantott vissza a válla fölött.

- Nem értesz ehhez, csak ahhoz, hogyan dugj meg és dobj el nőket. Hogyan használj ki másokat és hagyd őket szarban. Ilyen vagy - Martin hangja nyugodt, tárgyilagos volt.

- Talán igazad van, talán nem. Majd meglátjuk, hogy mit érek el, vagy mit nem - kúszott egy kis mosoly a szája szélére, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Martin felsóhajtott. Nem akart ebből versenyt csinálni, de olyan nehéz Dave-vel. Makacs, önfejű, és egocentrikus. Újra a gitárjához fordult és játszani kezdett rajta.

Miután Celeste kikászálódott a kádból, amiben sikerült pár percre el is aludnia, kikapcsolva a hajszárítót meghallotta a kellemes gitárszólót. Tudta hogy Martin az. Elgondolkodva nézte az imént lerakott hajkeféjét és azon tanakodott magában, hogy mit csináljon. Végül felkapott magára egy melegítőnadrágot és egy pólót és nagyot sóhajtva állt meg a férfi szobájának ajtaja előtt. Egy percig csak hallgatta a gitárjátékot megpróbálva egyenletesen lélegezni, majd rászánta magát, és bekopogott.

- Gyere - szólt ki a férfi, nem szakítva meg a játékát.

Celeste halkan lépett be majd csukta be maga mögött az ajtót neki is támaszkodva.

- Szia. Nem zavarok?

- Szia - mosolyodott el a férfi felnézve rá - Nem, dehogy. Mi járatban?

A nő halványan viszonozta a mosolyt lenézve az ágya lábánál a földön ülő gitározó férfira és kicsit bizonytalanul közelebb ment hozzá, majd nem tudva hogy mit csináljon - azért megtartva egy kis távolságot - leült törökülésben vele szemben. - Nos... a délután történtekről szeretnék pár szót ejteni... Én sokat gondolkodtam, és... nem tudom hova tegyem a történteket. Nem igazán tudom, hogy mi üthetett belém - kezdett gesztikulálni a kezeivel is.

- Sajnálod?

- Nem tudom. Nem! Össze vagyok zavarodva - sóhajtott kinézve az ágy mögötti ablakon.

Mart levette a kezét a gitárja húrjairól és Celeste álla alá nyúlva finoman közelebb húzta magához a nőt, majd gyengéden megcsókolta - Mit éreztél?

- Melegséget - nézett közelről Martin nyugodt szemeibe, s finoman elpirult.

A férfi olvasztóan elmosolyodott, majd visszahajolt Celeste-hez, aki egy kis mosoly után hagyta, hogy ajkaik újra találkozhassanak, ahogy kezeire támaszkodva áthajolt a gitár fölött. - Mit csinálsz velem? - súgta az ajkai fölött.

- Ezt hogy érted? - súgta vissza.

- Ne törődj vele. Szeress engem, Martin... - nyomta ajkait a férfi szájának.

- Drága, mi a baj? - fogta Mart finoman a kezei közé Celeste arcát és meleg zöld tekintetével fürkészőn nézett rá.

- Semmi. Nem érdekes, csak neh... nem akarok egyedül lenni - hunyta le a szemeit, hogy elrejtse a fájdalmát. Nem szívesen adott magából sokat. Talán túlságosan is jól tanult a hibáiból - Kérlek, Martin - suttogta arcát a férfi nyakába fúrva s szorosan átkarolva a vállát. Érezte, hogy Martin elveszi az öléből a gitárját, hogy magához húzhassa.

Mart eleget is tett a kérésnek. Közel húzta magához, és finoman csókolta, majd pakolta fel az ágyra, hogy gyengéden szerethesse.

Celeste nem gondolta volna, hogy ilyen hamar újra Martin karjaiban fog kikötni, de úgy érezte, hogy megfullad magától, ha nem feledkezhet bele másba. Martin gyengéd mozdulatai a lelkéig hatoltak és izzadtan, lehunyt szemmel s hátra hajtott fejjel sóhajtozva és nyögdécselve élvezte, ahogy testének súlyával a lepedőnek szegezte.

Végül Mart a karjaiba zárta a nőt és elaludt.

Hosszú percekig - talán órákig is - nézte a szuszogó férfit, s ujjbegyeivel gyengéden körberajzolta arcának és karjának minden pontját. Ő maga nem tudott elaludni, az agya lázasan járt a történtek körül. Akkor ő most Martin Gore szeretője volt? Vagy mi? És a többi benne kavargó érzelmekkel sem volt tisztában. Át akart menni a szobájába, talán hogy elbújjon Martin, de legfőképp önmaga elől, de mikor megpróbált kibontakozni a férfi karjaiból, ő álomittasan utána nyúlt és csendesen kérte, hogy maradjon vele. Így hát elmerülve a meleg ölelésben egy kis mosollyal az ajkán aludt el vele.

Korán felébredt és meztelenül az ágy szélén ülve nézett vissza válla fölött a hasán szuszogó szőke férfire elgondolkodott arckifejezéssel. Pár percig nem is csinált mást, majd halkan felöltözött leellenőrizve az időt, és átment a szobájába, hogy felfrissíthesse magát, és a további gondolatok helyett újra a munkába vethesse magát.

De egy idő után azt vette észre, hogy elmélázva bámul ki az ablakon tollával a kezében, és az elmúlt éjszakán jár az agya. Rég érezhette, hogy figyelnek rá, hogy törődnek vele. Azt nem merte volna mondani, hogy szeretik, mert tudta, hogy ez csupán hiú ábránd, de pillanatnyilag elég volt neki annyi is, hogy nem kellett egyedül töltenie a múlt éjszakát. És talán lesz még, amit szintén a szőke férfivel tölthet el. Nagyot sóhajtva tette le a tollát és támasztotta az állát a tenyerébe. Igen, Martin figyelmes szerető volt, ha kellett. Celeste egészen elmerült az emlékképekben enyhén kipirulva, lehunyt szemekkel.

- Te mit csinálsz? - lépett be Kessler a szobába és töltött magának egy kávét.

Celeste kicsit összerezzent, majd gyorsan felvette a tollát - Semmit, csak gondolkodtam - hajolt újra a papírjai fölé.

- Min? - kortyolt bele a kávéba.

- A lyoni koncert helyszínén - vont vállat - Nem tudom, hogy elég jók lesznek-e a körülmények a fénytechnika szempontjából - rögtönözte profizmusa mögé bújva.

- Ezen én is elgondolkodtam már. Menjünk biztosra. Bár, ha pluszt akarunk, akkor ők is még több pénzt akarnak majd belőlünk kicsikarni.

- Nem hinném, hogy jó üzlet lenne a Depeche Mode-ot elveszíteni. Nagy veszteség mind pénzügyileg, mind reklám szempontjából - vont vállat.

- Fenyegetni akarod őket?

- Ugyan dehogy - mosolyodott el ravaszul - Csak rávilágítani a tényekre - nézett fel Kesslerre.

- Akkor csak végezd a munkád.

- Azt teszem, ne aggódj - kacsintott, majd visszafordulva a papírjaihoz bekarikázott valamit az egyiken és újra elmerült a teendőiben egy időre kisöpörve korábbi gondolatait a fejéből.

A nap észrevétlen folyt tovább. Martot többször rángatták próbálni, közben próbálta nyomon követni a stadionnal kapcsolatos ügyek haladását is. Szeretett képben lenni, hogy ne az utolsó pillanatban értesüljön a változtatásokról. A nap végén megpróbált félrevonulni, hogy egy kicsit kipihenhesse magát. Bevágta maga mögött az ajtót, kinyitotta az ablakot majd a bárpulthoz lépett és öntött magának egy pohár viszkit. Végül kiült az ablakba és csak figyelte az alkonyodó várost.

Halkan kopogtak az ajtaján, majd Celeste lépett be haját egy ceruzával kontyba tűzve, amit még munka közben hagyott ott, és elfeledkezett róla.

- Szia Mart, meghoztam a koncertek részleteit, amiket kértél - állt meg a szoba közepén orrát a papírjaiba dugva, miután engedélyezett magának egy pillantást a férfire - Akarod hallani?

- Persze - biccentett a férfi.

A nő engedelmesen felolvasta a fejleményeket, majd előrelátóan lerakott egy másolatot is az asztalra.

- Nos, ennyi. Remélem elégedett vagy - mosolyodott el egy kicsit bizonytalanul.

- Persze. Idejönnél?

Celeste bólintott letéve mappáját, majd szótlanul odasétált Marthoz, hogy megálljon előtte kérdőn felnézve rá.

Mart csak finoman rátette a kezét a nő arcára és megcirógatta. Halványan elmosolyodott, ahogy zölden csillogó szemeivel fürkészte őt.

Celeste ajkára egy kis mosoly kúszott, s tekintete is felengedett kicsit. Feszült válla ellazult és halkan felsóhajtott lehunyva szemeit.

- Nehéz napod volt?

- Eléggé. De megszoktam - vont vállat halkan válaszolva, s egyik kezét óvatosan Martin felhúzott térdére tette, míg a másikkal végigsimított balján, ami még mindig az arcát cirógatta.

Mart közelebb húzta magához, hogy finoman megcsókolhassa.

Nem ellenkezett, hagyta, hogy a puha ajkak lassan felfedezzék szájának minden szegletét, majd még közelebb húzódva a párkányon ülő férfihoz megnyitotta száját, hogy nyelveik találkozhassanak.

- Nagyon sietsz? - kérdezte a férfi, mikor elszakadt tőle.

- Mi az, szeretnéd, ha itt maradnék? - mosolyodott el gyengéden beletúrva a szőke tincsekbe.

- Rossz egyedül.

- Igen, tudom - simított végig hüvelykujjával a férfi alsóajkán - Ha szeretnéd, maradhatok.

- Szeretném.

- Jól van - mosolyodott el - Megkínálsz valamivel?

Mart nem felelt csak felkínálta a poharát Celeste-nek.

- Huh. Viszki? - mosolygott rá összehúzva sötétbarna szemeit - Mindig is nehezen bírtam, de hát legyen! - húzta meg a borostyánszínben játszó italt, majd elfintorodott.

Mart csak elmosolyodott, mikor valaki kopogtatott az ajtón. Egy fáradt sóhajjal sétált oda és nyitotta ki.

Közben Celeste felült az egyik bárszékre a félig még teli pohárral keresztbe téve lábait, s kigombolta inge felső gombjait, mert érezte, hogy máris átmelegítette a tüzes ital.

- Szia Mart. Zavarok? - hallatszott Dave ismerős hangja. Celeste újabbat kortyolva nézett az ajtó felé.

- Szia. Mit szeretnél? - kérdezte a szőke férfi nem állva félre és invitálva be ezzel Dave-et a szobájába.

- Nah, ez nem túl szívélyes fogadtatás... - jegyezte meg s egy kis mosoly futott át az arcán.

Mart csak elmosolyodott, de nem tágítva várta a választ.

- Nos, unatkoztam, és gondoltam ihatnánk valamit kártyázás közben. Mit szólsz? - vonta meg a vállát előhúzva két pakli francia kártyát a farzsebéből.

- Csábító ajánlat... - kezdte, miközben Dave félretolta az útból és belépett a szobába, Martinba fojtva a szót.

- Áhá! Szóval ezért nem invitáltál be? - vigyorodott el meglátva a második pohár viszkit töltő nőt - Szia Celeste!

- Szia. Kérsz te is?

Dave csak az asztalhoz lépett és kiszolgálta magát.

- Dave, fáradt vagyok - mondta Mart és a hangjából ez érződött is.

- Kidobnál? Ő meg maradhatna? - nézett rá tettetett döbbenettel és nem zavartatva magát meghúzta pohara tartalmát Celeste mellett állva, aki inkább a poharának szentelte a figyelmét egy kis mosollyal a szája szélén. Kezdte fejbe ütni a viszki. Dave egy hosszú pillanatra a nő dekoltázsán felejtette a tekintetét - szívesen vette volna, ha még egy gomb kigombolódik.

- Természetesen - biccentett Mart.

- Ez nem fair, Marty! - pillantott rá, majd visszafordult Celeste-hez - Te mit szólsz?

A nő vállat vont - Én csak egy alkalmazott vagyok itt, nincs túl sok beleszólásom a dolgokba. Megyek ahova küldenek vagy hívnak - mosolyodott el újra.

- Mindenképp maradni akarsz? – kérdezte Mart.

- Miért kérded?

- Mert ez az én szobám Dave. Elképzelhető, hogy aludnék.

- Ilyen korán? - csóválta meg a fejét - Ráadásul egy gyönyörű hölgy társaságában?

Celeste felnevetett és könyökével rosszallóan oldalba bökte Dave-et.

- Az elmúlt napjaim elég fárasztóak voltak.

- Jól van, jól van. Felfogtam - húzta le maradék italát, majd újra Celeste felé fordult - Reggel izzadunk egyet együtt?

- Megint? - nevetett fel - Jól van, persze, miért ne? - vont vállat vigyorogva.

- Oks. Na megyek, mielőtt Martin kirúg a szobájából - kacsintott, majd megindult kifelé - Jó éjt.

- Neked is - intett búcsút kuncogva szabad kezével.

- Együtt izzadni? - fordult kérdőn a nőhöz.

- Aha - kortyolt megint egy nagyot egy fintor kíséretében.

- Vagyis?

- Csak nem féltékeny vagy? - kuncogott az italtól csillogó szemekkel.

- Csak kíváncsi - ült le az ágyra.

Celeste lehúzta a maradék viszkit és kicsit erősebben kellett koncentrálnia a járásra, ahogy lehuppant a székről, és felhúzva szoknyáját szemben Martin ölébe ült. - Aki kíváncsi hamar megöregszik, szokás mondani - mosolygott a férfi nyakába fonva karjait.

- Ne légy ilyen kegyetlen velem - mosolyodott el a férfi is és átkarolta Celeste derekát.

- Futni akar. Megint futni akar velem - súgta Martin szájába, miközben lassan gombolni kezdte saját ingét.

- Futtat? - kuncogott Mart, miközben sötétlőn figyelte a mozdulatot - Mit tervezel Celeste?

- Aha. Meg kerget is. Múltkor is csak úgy ziháltam és szakadt rólam a víz... Huh de meleg van itt Marty... - mosolygott vadítóan, miközben levette magáról az ingét, s a földre dobta.

- Meleged van? Akkor ezt orvosolni kell - csúsztatta a kezét a szoknyája alá.

- Ó igen. Bár szívesen venném, ha megizzasztanál te is, nem csak a pia - harapta be az alsóajkát csábítóan, miközben egyik kezével simogatni kezdte az egyre nagyobb dudort Martin lábai között a nadrág anyagán keresztül - Megizzasztasz, édes?

- Nagyon szeretnéd?

- Talán túl fáradt vagy hozzá? Szegény Dave-et is úgy elhajtottad... - nyúlt be a kilazított nadrág alá, hogy a kezébe vegye a dolgokat.

- Dave zavaró tényező jelen pillanatban - nyögött a plafonra.

- Nem szeretnéd, ha látná például ezt? - csókolta meg szenvedélyesen Martint - ... vagy ezt? - húzta le róla a pólót, és finoman harapdálni kezdte a mellkasát, aztán mikor már nem érte el kényelmesen, egyszerűen hátralökte őt az ágyon - ... esetleg... ezt? - mosolygott rá, majd végignyalt Martin egyre duzzadó tagján végig a férfit figyelve.

- Nem igazán... nem - nyögte szaggatottan.

- Nem szereted... ha néznek közben? - kezdett el járni rajta egyszerre a keze és a szája is.

- Attól függ, hogy ki.

- És... kinek engednéd meg? - emelte meg egyik szemöldökét, majd újra mélyen a szájába fogadta Martin egyre duzzadó tagját.

- Mondjuk neked? - nyögte a plafonra egy mélyről jövő sóhajtás közben.

- Hmmm... és még? - nyalt végig az ágaskodó tagon végigfutó egyik éren.

Újabb nyögést váltott ki kínzottjából, aki gyűrni is kezdte a lepedőt és csípője önkénytelenül mozdult be

- Szeretnéd? - nézett rá kacéran, ahogy Martin fölé térdelt, és megragadva tagját be is pozícionálta azt, de még nem ült rá.

- Nagyon! - vájtak ujjai a nő combjába.

- Hát... lehet róla szó.... - harapta be alsóajkát, és lehunyt szemmel magába vezette a méretes tagot, amitől kipirulva fel kellett nyögnie.

Mart vele együtt nyögött fel, miközben a kezei a nő derekára kúsztak és belekezdett a ritmikus mozgásba.

Celeste folyamatosan nyögött. Feje könnyű volt az alkoholtól, a határok elmosódtak. Meztelen teste vadul hullámzott a szőkeség fölött. Csípőjével erőteljesen körzött rajta, majd előre s hátra mozogva karmolta végig Martin hasát.

Mart nem lassított mozdulatain, több szenvedélyt vitt beléjük.

Celeste két nyögés között kérte őt, hogy forduljon át vele, és ne fogja vissza magát.

Eleget is tett a kérésnek: szinte belepasszírozta a nőt a lepedőbe, ahogy teljes súlyával a matracnak szegezte és lökései durvulni kezdtek.

- Ez az!!! Még!! - sikoltotta már nagyon közel járva a határhoz.

A férfi nem lassított a mozdulatain.

Celeste végül egy utolsó hangos kiáltással merevedett meg alatta körmeit Martin vállaiba vájva.

Martin felnyögött a fájdalom hatására, majd Celeste mellé gördült és zihálta nézte a plafont.

A nő csapzott tincseit kisöpörve az arcából zihálva pillantott Martinra.

Mart továbbra is plafont részesítette előnyben, de már lehunyta a szemeit és úgy nyelte a levegőt.

- Valami baj van? - nézett rá összehúzva a szemöldökét, s teljesen felé fordította az arcát.

- Nem, csak várom, hogy mikor bújsz hozzám - mosolyodott el Mart ránézve a másikra.

Celeste arcáról eltűnt az aggodalmas kifejezés helyét átadva egy édes, de fáradt mosolynak, majd eleget tett a kérésnek és szorosan hozzásimult beleszagolva a férfi nyakába.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés