4.

Dave a folyosón járkált fel s alá. Fekete inge engedelmesen követte finoman megmunkált izmainak mozdulatait. Kessler most szólt neki, hogy a stadionhelyük veszélybe került. A tulaj több pénzt akart legombolni róluk, Kessler meg nem akar több pénzt kiadni a szükségesnél és véleménye szerint ennyit nem ér az a stadion. Most próbálnak nyomást fejteni az emberre, hátha ennek hatására észhez tér. Ha nem, akkor be kell jelenteniük, hogy elállhatnak a fellépéstől, és, ha ez sem válik be, akkor tényleg le kell mondaniuk ezt a megállót. De ezt ő nem akarta. Imádta a munkáját, a rajongóit, a fellépést magát, ha még ezt nem is mutatta. Tényleg szerette. Mindig is szerette. Talán ezt igazán egyedül.

Celeste telefonját a füléhez szorítva idegesen bukkant fel a folyosó végén elmaradhatatlan papírjait lobogtatva és próbált nyugodt maradni, de hangján érződött az ingerültség.

- Nem. Nem így egyeztünk meg, Mr. Evans.... Igen, annyiszor fogom elismételni, míg felfogja.... Nem, ennyit nem ér a stadionja, sajnálom.... A türelmünk határait feszegeti... - figyelmeztette a kapzsi férfit, miközben észrevette Dave-et és oda is ért hozzá a kezébe nyomva a mappáját, s mutatta, hogy tartsa meg míg tollával felírt valamit, miközben folytatta a beszélgetést: - Igen, ez azt a veszélyt vonja maga után, hogy elállunk a fellépéstől. Gondolja meg...

Dave türelmesen megvárta, amíg Celeste lerakja a telefonját, majd kibukott belőle a kérdés: - Mi van?

- Az a kapzsi, mohó f... khm... - húzta végig kezét fáradt arcán - Szóval megmakacsolta magát. Vagy elfogadja az ultimátumot és nem kap egy centtel sem többet, vagy kihagyjuk azt az állomást - sóhajtott fel.

- Nem vagyok hajlandó kihagyni. Szerezd meg a címét, Celeste.

- A címét? Nem elég a száma? - nézett rá meglepetten - Mit tervezel?

- Csak csináld! - mordult rá idegesen.

- Jól van, jól van - ráncolta össze a szemöldökét, majd arrébb ment pár lépéssel egy kis jegyzetfüzettel és hátat fordítva újra telefonálni kezdett. Némi utánajárás után le is firkantotta a címet, majd Dave kezébe nyomta - Nem volt könnyű. Sok szerencsét - nézett rá érzelemmentesen.

- Kösz - biccentett a férfi, majd zsebre vágta a cetlit és el is tűnt. Saját maga akart beszélni a férfivel.

Celeste kételkedve nézett utána, majd megvonta a vállát és elindult megkeresni Kesslert, hogy informálja az újabb fejleményekről.

Pár óra és Dave visszatérte után a férfi felhívta Celeste-et és közölte, hogy elfogadja az árajánlatot. Maga az énekes is értesült a hírről és elégedetten vette tudomásul a fejleményeket.

A nő csak találgathatott, hogy mit csinált Dave, hogyan győzte meg, de örült neki. Azonnal telefonált párat, majd megkereste Dave-et, akit a szobájában talált elégedetten vigyorogva.

- Hogy érted el? - kérdezte egy kis hitetlen mosollyal a száján Celeste, amint belépett az ajtón egy "szabad" után. Kíváncsisága hajtotta oda.

- Mit számít az? A végeredmény a fontos.

- Micsoda rejtett képességek - tette fáradtan csípőre a kezeit a nő - Talán nem is kéne alkalmaznotok, megoldod te itt a problémákat - nézett le a kanapén ülő férfire egy kis mosollyal a szája szegletében.

- Én elsősorban énekes vagyok. Nem értek az üzlethez - nevetett fel Dave - De értek az emberekhez. Ez kell az én munkámhoz. Az üzleti rész miatt vagytok ti.

- Ez igaz - vonta meg a vállát - Akkor talán nem is zavarok tovább. Csak kíváncsi voltam.

- Holnap reggel? - kérdezett még a nő után.

- Persze, lehet róla szó - mosolygott vissza a válla fölött, majd behúzta maga után az ajtót.

Celeste reggel nagyot nyújtózva ébredt fel lehalkított telefonjának rezgésére. Óvatosan arrébb pakolta Martin karját a hasáról, majd rámosolygott az alvó férfire és egy gyengéd csókot nyomott a homlokára mielőtt felült volna az ágyban. Pár percet még ücsörgött az ágy szélén, hogy magához térjen, s a hason alvó férfit nézte. Aztán egy gyors zuhany után felöltözött futó ruhájába.

Dave már izmait nyújtóztatva várta futótársát odalent az utcán.

- Jó reggelt - dobott Dave-nek egy palack friss ásványvizet, majd ő is nyújtani kezdte hosszú lábait.

- Neked is! Ej, de friss vagy! Jól aludtál az este? - mosolyodott el.

- Hát vehetjük úgy, hogy kényelmes volt a kispárnám - kacsintott, ahogy felnézett a férfire, majd áttért a másik lábára.

- Ki volt a kispárnád?

- Miért kérded? - állt fel, majd gyorsan lehajolt a saját palackjáért.

- Nagyon cinkos volt az a pillantásod - mosolyodott el.

- Talán tetszett? - emelte meg egyik szemöldökét, majd egy pillanatra vakmerően közelebb hajolt a füléhez - Talán szeretnéd kipróbálni, hogy milyen a kispárnámnak lenni? - incselkedett vele, s már rögtön el is húzódott.

- Ha adsz rá lehetőséget, nem hagyom ki - érintette meg éppen hogy csak ujjbegyeivel Celeste derekának kivillanó bőrét.

- Nocsak - nézett a férfi szemeibe, ahogy a mosolya lassan elhalványult, mikor meglátta, hogy komolyan gondolja, majd megköszörülte a torkát, de nem bontotta a szemkontaktust - Ez igazán csábító ajánlat...

- Majd meglátjuk, hogy tulajdonképpen mennyire csábító.

- Szerintem a jelenlegi kispárnám nem örülne neki, ha lecserélném, úgyhogy... - azzal újra elmosolyodva futni kezdett lehagyva Dave-et.

- Ki beszélt itt lecserélésről? - mormogta maga elé Dave, majd a nő után eredt.

Celeste még mindig mosolyogva futotta le a szokásos kilométereket Dave mellett. Érezte, hogy felfrissül a mozgástól nem csak a teste, de a feje is. Nem sokat beszéltek, csak összeszokottan futottak egymás mellett. A nő Dave mondatain gondolkodott pár percig. Nem gondolta volna, hogy úgymond "felkínálja" magát neki... De vitathatatlanul legyezte azért a hiúságát, noha nem állt szándékában megcsalni Martint, akivel úgy tűnt alakulóban vannak a dolgok. Ezen elmélkedve indultak meg visszafelé, hogy aztán izzadtan és lihegve álljanak meg a szálloda előtt nagyokat kortyolva a vízből, s végre kicsit nyugodtabban szálljanak be a liftbe.

Celeste megtörölve a homlokát pillantott fel Dave-re, és újra az eszébe jutott a korábbi mondata.

- Komolyan gondoltad? - simított végig elmélázva a karján található egyik tetoválásán.

- Élnél vele? - kérdezett vissza.

- Csak érdekelne, hogy mi motivál - súgta, s dobogó szívvel érezte, hogy Dave "varázsereje" munkálni kezd benne, ahogy a sötéten csillogó szemekbe nézett.

- Miért kéne minden kis titkomat megosztanom veled? - kérdezte, miközben a mondata közben szinte észrevétlen szorította a nőt a lift falához.

Celeste libabőrözni kezdett, ahogy izzadt bőre a hideg felülethez ért, s egy kis mosoly jelent meg a szája szegletében - Túl titokzatos vagy, Dave Gahan, én meg túl... racionális... szeretem tudni, hogy mik vannak a dolgok mögött... - vont finoman vállat játékosan csillogó szemekkel. Nem tudta, hogy mi ütött belé, egyszerűen élvezte a helyzetet és ohh... még messze voltak attól, hogy felérjenek a lifttel.

- Légy nyugodt: nem fogod megtudni - mosolyodott el féloldalasan, miközben sötét tekintettel mérte fel a nőt és egyik keze ismét a derekánál időzött.

- Ettől nem leszek nyugodt... sőt... felkelted a kíváncsiságom - húzta végig mutatóujját Dave vizes pólójának elején egyáltalán nem gondolkodva.

- Nem, ettől nem leszel nyugodt... hanem ettől! - ragyogott fel hirtelen a tekintete, ahogy vadállatiasan a falnak préselte Celeste testét, centikre kerülve a nő ajkaitól.

A nő levegő után kapott, ahogy háta keményen a falnak ütközött, de mosolya újra visszatért az arcára - Mit tervezel, Dave? - súgta szinte a szájába. Nem tagadhatta, hogy tetszett neki ez az állatias vadság.

- Bármit tehetnék veled - súgta a szájába.

- Valóban? - markolta meg felsóhajtva mindkét kezével Dave pólóját az oldalánál.

- Valóban. Ki tudja, hogy mikre képes torz személyiségem? - kérdezte már a nő nyakába.

Celeste lehunyva szemeit sóhajtott megint, ahogy felfelé fordítva fejét védtelenné tette a nyakát, s érezte, hogy mellbimbói kirajzolódtak piros topja anyagán keresztül, ahogy érzékeny nyakában érezte a forró leheletet.

- Mondj egy példát... - nyögte halkan, mikor megérezte, hogy Dave egyik keze megindult a testén.

- Ki tudja...akár ízekre is szedhetnélek - fújtatta, miközben keze Celeste lábai közé ért.

A nő háta még inkább a lift falának feszült, ahogy megérezte a határozott kezet combjai között. Érezte, hogy kezd kicsúszni a talaj a lába alól. Szája kiszáradt és nyelnie kellett egyet, hogy újra Dave szemeibe nézhessen.

- És szerinted ezt hagynám? Zokszó nélkül?

- Próbálj csak meg ellenkezni - súgta, majd erőteljesen beleharapott a puha nyakba.

Celeste felnyögött, s magához tért a fájdalomtól. Két kézzel eltolta Dave-et, pont mikor a lift csilingelt és szétcsúsztak az ajtók. Barna szemeiben mintha ugyanolyan vadság villant volna egy pillanatra, mint az énekesében, aztán csak a harag maradt. Szó nélkül indult meg kifelé a liftből.

Dave leplezetlen mosolyával kísérte, majd ő is elindult a szobája felé.

Celeste remélte, hogy Dave fogai nem hagytak látható nyomot maguk után. Mérges volt. Nem csak a férfire, hanem magára is. Legfőképp magára. Nem tudta, hogy mi ütött belé. Egyszerűen lángolt a teste Dave után, de tudta, hogy nem teheti meg, amit akarna. Az ellenkezne az elveivel. Ha volt valakije - mert úgy érezte, hogy Martin és közte van valami a szexen kívül is -, akkor ahhoz hűséges volt. De Dave megzavarta a lelki nyugalmát. Az a vadság, az a forróság, ami belőle áradt.... Nem!

Megrázta a fejét, és belépett a félhomályos szobába. Forrongó testének kellett egy férfi, hiába próbálta lecsitítani magát. Martin akkor ébredt fel. Szó nélkül indult el felé elkezdve lehámozni magáról a ruhadarabokat...

- Na, milyen volt a futás? - kérdezte félálmosan a szőke férfi.

- Feltöltött - ült határozottan a férfi csípőjére lerántva róla a takarót és előre hajolva mohón kezdte csókolni Martint, miközben a földre hajította melltartóját - Akarlak. Most!

- Hé, nem elfáradva kéne pihegned mellettem? - eszmélt fel Mart.

- Ma nem. Ma más vagyok. Ma... - nem fejezte be, csak lejjebb helyezkedett Martinon és mohón a szájába fogadta félig már ágaskodó tagját, s mohón izgatni kezdte, hogy aztán perceken belül már tettre készen dagadjon kezei között.

Mart magatehetetlenül nyögött Celeste alatt. Nem tudott neki ellenállni, csak mohón kívánni őt, és a végén már ő kapott a nő karja után, hogy magára húzhassa.

Celeste gyorsan eleget is tett a kérésének, majd pár mozdulat után kényszerítette Martot, hogy forduljon át vele.

- Durván akarom! Csináld! Vadul! Minden erőddel! - mordult fel végigkarmolva Martin vállait.

- Fájni fog - figyelmeztette a szöszke. Tekintetében mintha a féltés villant volna meg.

- Nem érdekel! - fújtatott izzadt testét Marténak feszítve - Csináld! - kapaszkodott meg keményen Martin vállaiban.

Martint nem kellett kétszer kérni. Durván passzírozta bele Celeste-et az ágyba.

Celeste kimondhatatlanul élvezte az aktust annak ellenére, hogy többször felsikoltott a fájdalomtól. Szorosan lehunyta a szemeit, és szenvedélyétől elragadtatva először észre se vette, hogy lassan az önelégülten mosolygó Dave-et képzelte Martin helyébe, ahogy durván veszi el őt magának.

Mart a fogait is bevetette a nő bőrén, újfent úgy marcangolta, mint legelőször.

- Ez... az! Gyerünk! Még! - sikoltotta egész testében remegve, s izzadtságban úszva. Testén hol a fájdalom, hol az élvezet cikázott át, majd vadul megrándult, mikor a gyönyör végignyalta minden porcikáját, s ő állatiasan felüvöltött az érzéstől.

Martin tövig vágta bele magát az alatta fekvőbe, ahogy elélvezett, majd remegő tagokkal tartotta magát Celeste fölött.

A nő sebes nyakán végigfolyt egy izzadtságcsepp, ahogy beharapva alsóajkát még mindig lehunyt szemmel hátrahajtotta a fejét, s végigsimított Mart vállain.

- Ez most mire volt jó, tulajdonképpen? - súgta rekedten a férfi.

- Hogy-hogy mire? - kérdezte továbbra is lehunyt szemekkel szinte suttogva.

- Ez nem te voltál.

- Hogy érted? - nyalta meg kiszáradt száját, s végre a férfire nézett.

- Csak érzem - nézett zöld szemeivel Celeste tekintetébe.

- Tévedsz - hanyatlottak le a kezei.

- Nem hinném - csóválta meg a fejét, majd Celeste mellé feküdt.

- Ez is én vagyok. Ha nem tudod elfogadni, akkor nem tudom, mit keresünk itt - ült fel megtapogatva a nyakát - Bár nem úgy tűnt, mintha nagyon ellenedre lett volna.

 - Nem volt. Csak hirtelen berontasz, rám veted magad és olyat követelsz, amit előtte soha. Ez nekem éles váltás volt.

- Mindenkiben ott él a másik fele, nem? Legalábbis ezt mondják. Nos, most megmutatkozott. Te akartad, hogy feloldódjak, nem igaz? Hát most ízelítőt kaptál - ült az ágy szélére óvatosan. Most már érezte, hogy fáj is a lábai között Martin nem túl kis méretétől.

Mart felsóhajtott és Celeste mögé húzódott. Finoman átkarolta hátulról és a vállára tette az állát - Fáj, igaz?

- Kibírom - vont vállat lehajtva a fejét egy pillanatra, ahogy felsóhajtott.

A férfi a nyakába csókolt és szorosabban húzta magához - Ne haragudj. Nem akartalak megbántani - súgta.

Celeste a füle mögé fésült egy barna tincset, majd a következő sóhajtással érezte, hogy a feszültség is távozik a testéből, s egy kis mosoly kúszott az arcára, ahogy kezeit a derekát ölelő karokra csúsztatta. - Jól van, semmi baj. Nem bántottál meg - súgta vissza Martin felé fordítva arcát.

- Helyes - mosolyodott el olvasztóan a férfi, majd finoman megcsókolta a másikat.

- Na jó, most már igazán rám fér egy zuhany - simogatta meg fél kézzel Martin arcát, majd elnyomva a kellemetlen érzést a lábai között úgy ment ki a fürdőbe, hogy semmi sem látszódott rajta, miközben folyamatosan az zakatolt a fejében, hogy Dave-re gondolt szex közben! Miatta volt ilyen mohó, ilyen durva!

Nem ismert önmagára. Sosem csinált még ilyet. Igen, szerette durván, de nem ennyire. Vajon meddig lett volna hajlandó elmenni? Meddig mert volna elmenni? Meddig engedte volna Martin? És Dave?

"A francba! Már megint ő!" - fújtatott magában, miközben a zuhany alatt összeszorította a fogait, ahogy a víz a friss sebeit érte szerte a testén. Főleg a nyakán és mellkasán virító harapások csíptek, de nem törődött velük. Hogy tehette ezt Martinnal? Hogy gondolhatott másra szeretkezés közben? Nem értette magát. Nem értette Dave-et és a helyzetet sem. Teljesen összezavarodott, miközben érezte, hogy ez a kóstoló a vadabbik énjéből vonzónak tűnt számára. Érezte, hogy ennyivel nem fogja beérni saját vadabbik éne. De el kell nyomnia, amíg csak tudja. Viselkednie kell.

Celeste nagyot sóhajtva folytatta a tisztálkodást, majd mikor az utolsó réteg alapozó is felkerült a nyakán látható harapásokra, s munkára kész volt, belefáradva gondolataiba vetette bele magát a teendőkbe egy csókkal elbúcsúzva a kilépő Martintól, hogy telefonját máris a füléhez emelve megkezdje szokásos köreit.

Kessler összehívott mindenkit, hogy egyeztessenek, amire az aréna elvesztésének lehetősége miatt volt szükség. Sokan nem tudták még, hogy dolgozhatnak-e a terepen vagy sem.

Celeste is besietett majdnem utolsóként, s útközben rakta el telefonját. Már egy kisebb tömeg várta. Kessler, pár fontos munkatárs, Dave, Martin és Andy. Dave a széken hátradőlve, lazán szétvetett tagokkal ült és arcán ördögi mosoly terült szét, mikor meglátta a belépő nőt. Martin az asztalra feküdt felső testével és karjait az álla alá fonta. Csak zöld szemeit emelte Celeste-re, de nem volt bennük semmi szenvtelenség.

Észrevette Dave ördögi mosolyát, de hidegvérrel nézett a szemeibe egy pillanatra, aztán sokkal lágyabb tekintettel üdvözölte Martot, majd a többiek arcán is végigsiklott a tekintete.

- Nos, mint már mindannyian tudjuk, a stadion igénybevételével kapcsolatban problémák merültek fel, de örömmel jelenethetem be, hogy megegyeztünk a másik féllel, bár nem volt egyszerű menet - pillantott Dave-re egy másodpercre - Ez tehát azt jelenti, hogy elkezdődhetnek a munkálatok a színpaddal és a többi szokásos dolog. A következő állomásokkal már nem lesz ilyen probléma, azok már előre le vannak szervezve - fejezte be mondandóját, majd Kesslerre nézett, hátha hozzá akar még fűzni valamit.

- Biztos, vagy megint nekem kell rohangálnom puhítani? - szólt közbe Dave.

Celeste egy kicsit meglepetten nézett a férfire - Mr. Gahan talán a munkamódszereimet kritizálja?

- Sosem tennék ilyesmit. Azt megbeszélném négyszemközt. Biztosan szót értenénk, előbb vagy utóbb.

- Meglehet - biccentett - Mindenesetre hálás vagyok az ügyben tett közbenjárása miatt, bár továbbra sem világos számomra, miként győzte meg Mr. Evanst, de a végeredmény a lényeg - nézett higgadtan a szemeibe.

- Tudom, hogy mi az emberek leghőbb vágya vagy épp félelme. És mindig elérem, amit akarok. Elég hasznos tulajdonságaim.

Celeste összehúzta a szemöldökét, s egész arca megkeményedett - Ezt vegyem fenyegetésnek?

- Sosem tennék ilyesmit - eresztett meg egy széles vigyort.

- Remek. Ha van még valami hozzáfűznivalója, Mr. Gahan, azt talán négyszemközt beszéljük meg - pillantott körbe.

John a segítségére sietett a tudtán kívül, vagy talán szándékosan, mikor mindenkit a dolgára küldött, Celeste pedig összepakolva a cuccait még mindig feszülten és idegesen fortyogott magában.

Mart azonban hamar beérte a nőt és finoman megfogta a karját - Mi volt ez?

- Talán a barátodat kéne megkérdezned - vetett rá egy oldalpillantást, miközben idegesen siklottak szemei a határidőnaplója sorain.

- Dave nem ok nélkül ilyen Celeste. Vigyázz vele. Régebb óta ismerem, mint te.

- Ezzel tisztában vagyok. Nem tudom mi volt ez. Kóstolgat - vont vállat, s gondosan kerülte Martin tekintetét, ahogy lapozott egyet a noteszában.

- Adtál rá okot neki?

- Nem! - kapta rá a tekintetét rögtön, s egy pillanatig semmi bűntudatot nem érzett azért, mert hazudik Martinnak. Valóban hazudott?

- Jól van. Dave... Dave egy ragadozó. Számára elsősorban önmaga létezik, Celeste. Ezt sose feledd.

- Elég jó színész akkor - jegyezte meg végigfuttatva mutatóujját a jövő heti beosztáson.

- Sosem mondtam, hogy nem az - mosolyodott el.

Celeste csak biccentett, majd összehúzta a szemöldökét egy pillanatra - Figyelj csak, jövő héten el kell mennem három napra munkaügyben...

- Hova mész?

- Brüsszelbe - fordult végre a férfi felé - Megleszel nélkülem? - eresztett meg egy halvány mosolyt.

- Nehezen, de reméljük - mosolygott vissza.

Celeste körbepillantott, majd odalépett hozzá és kezei közé fogva az arcát finoman megcsókolta a férfit.

- Hmmm.... ehhez körül kell nézned? - mosolyodott el Martin, mikor elvált tőle a nő.

- Azt hittem, nem akarod, hogy megtudják - simított végig az arcán ujjbegyeivel.

- Hadd tudják, nem érdekel. Sőt... - mondta, majd a következő pillanatban a falnak szegezte Celeste-et és szenvedélyesen esett az ajkainak.

A nőt ez egy pillanatra emlékeztette egy reggeli jelenetre, de kisöpörte a sötéthajú énekes képét a fejéből, s inkább viszonozta a csókokat.

- Csak nem be akarsz spájzolni arra a pár napra abból, amit adhatok neked? - kuncogott Martin fülébe.

- Ne csigázz fel... a végén még itt esem neked - harapta meg finoman a fülcimpáját.

- Milyen tüzes valaki - simított végig a hátán.

- Nem gondoltad volna, mi? - nevetett fel.

- Ó dehogynem. A dalszövegeid árulkodóak - simogatta meg újra az arcát - De bármennyire is szeretnék a kifulladásig szeretkezni veled, most dolgoznom kell.

- Akadály?

- Kessy leharapja a fejem... - mosolyodott el beharapva az alsóajkát.

- Mondhatom azt, hogy nem érdekel? Inkább ez érdekel... - nyomta ágyékát Celeste-nek.

- Jól van, jól van! Meggyőztél, te kanos... hmmm... nem is tudom, minek nevezzelek - nevetett fel kézen fogva Martint - Gyere, lépjünk le valami nyugisabb helyre!

- Nincs találó elnevezésed rám nézve? - kérdezte, miközben hagyta, hogy Celeste maga után húzza.

- Azt ki kell érdemelni. Bizonyíts, édes! - lökte be finoman Martint szobájának ajtaján, majd lépett be utána lábával berúgva azt, miközben már gombolta is a blúzát.

Celeste szerencsére nem maradt kettesben a sötét hajú énekessel egyszer sem az utazása napjáig, mivel javarészt, ha nem éppen dolgozott, akkor Martinnal szeretkezett hol vadul, hol érzékien, hol játékosan. Érezte, hogy lassan kezd megnyílni a szíve a szőke férfi irányába, bár még bizonytalan volt az érzéseivel kapcsolatban, de lassan már mert bizakodni.

Aztán elérkezett az utazás időpontja is, s miután elbúcsúzott pár mély csókkal, el is indult, hogy az elkövetkezendő pár napban Brüsszelben intézze el fontos munkáit.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés