Eközben a nő is őrülten száguldozó pulzussal telefonált ide-oda, illetve rohangált egyik helyről a másikra, és végül bő három óra után majdnem mindent sikerült elrendeznie. Fáradtan rogyott le a színpad mögötti szinte teljesen üres öltözők egyikébe magára húzva az ajtót, hogy egy kicsit egyedül lehessen a viszonylagos csendben. Próbált kicsit lenyugodni, de még mindig ideges volt.
Egy karcsú alak lépett be az öltözőbe, de a bent található kopott kanapén ülő, a fejét a kezeibe hajtó nő nem is vette észre. Próbált mélyeket lélegezni és visszanyelni az akaratlanul feltolult utálatos könnyeket. Időnként nehezen viselte, ha igazságtalanul üvöltötték le a fejét.
- Ahogy elnézem, nem neked találták ki ezt a munkát - szólalt meg a férfi, miközben az egyik szekrényhez lépett és kinyitotta.
- Hagyj békén, Dave. Nem tudsz te semmit! - szisszent fel fél szemmel követve a mozdulatait.
- Gondolod? 27 éve csinálom.
- Nagyképűséged határtalan... - jegyezte meg félhangosan csak úgy magának a nő, ahogy elfordította az arcát.
- De kedvelsz.
- Francokat! Egy öntelt, beképzelt, egocentrikus, szexista, ex-drogos rock sztárt, aki vissza akart élni a testi fölényével a tetőn, kihasználva egy nő sebezhetőségét?! Ugye csak viccelsz?! - kapta rá dühösen megvillanó tekintetét.
Dave ránézett Celeste-re majd elkezdett nevetni.
- Mi olyan kibaszott vicces?!?! - pattant fel idegesen ökölbe szorítva a kezeit. Arca kezdett kipirulni a dühtől.
- Mindig olyan jól elszórakoztatsz - válaszolta kedélyesen, csillogó szemekkel.
- Ne merészelj rajtam röhögni te...te utolsó mocskos....
- Gyerünk Celeste. Éld ki rajtam a dühödet - támaszkodott háttal, mellkason összefont karokkal az immár becsukott szekrénynek.
- Ugyan miért adnám meg neked ezt az örömet?! - fújtatott immár csak pár lépésnyire az idegesítően nyugodt férfitől, aki láthatóan jól szórakozott.
- Én csak neked akarok jót. Tudod, a szíved nem sokáig fogja így bírni...
- Érdekel is téged az, hogy mi van velem! - nevetett fel szárazon - Neked csak munkaerő vagyok, semmi több. Nem oszt, nem szoroz, hogy mi van velem, élek-e vagy halok - bökte meg keményen a mutatóujjával a férfi mellkasát - Nem is tudom, hogy mi a francért pocsékolom az időmet itt rád! - szórtak villámokat a szemei.
- Nem csak munkaerő lennél, ha hagynád - villantak meg a zöld szemei.
- Jah igen, guminő helyett megtenném én is, mi? - fintorodott el.
- Nem szorulok guminőre.
- Képletesen mondtam - legyintett és fordult el, hogy összeszedje a cuccait. Nem szándékozott tovább egy levegőt szívni a férfival.
- De, ahogy elnézem te sem sűrűn fordulsz segédlethez. Megdugatod magad Martinnal, összeveszel vele, mert más nővel kefélt aztán visszamászol az ágyába? Ennyire hiányzott a farka?
- Te utolsó... - fordult vissza és jobbja már lendült is, hogy felpofozza a férfit a düh és a döbbenet szikráival a szemeiben, azonban Dave gyorsabb volt és erősebb. Egy pillanat alatt elkapta a nő csuklóját, magához rántotta és átfordulva vele durván a fémszekrény ajtajának lökte. Celeste teste kemény csapódását a fém jellegzetes, durva hangja jelezte. Levegőt is elfelejtett venni, szája döbbenten elnyílt, de a harag még mindig elég erősen munkált benne.
- Azonnal eressz el, te féreg!! - sziszegte fortyogva a fogai közül.
- Nem - jelentette ki fagyos hidegséggel és a szemében látszott valami idegen és félelmetesen hideg. Valami, aminek nem kellett volna ott lennie, valami visszamaradott, valami egészen nem emberi, de mégis valami olyan, ami Dave Gahan szerves részét alkotta. Talán az igazi énje, talán az igazság az egész valójáról.
Celeste nem vette észre azonnal, minden erejével azon volt, hogy kiszabadítsa magát, épp ezért szabad kezével olyan erősen kezdte püfölni Dave mellkasát, amennyire csak tudta. A férfi azonban ezt a kezét is lefogta, mozgásképtelenné téve a nőt.
Érezte, ahogy a hideg fémszekrénynek szorítja mindkét vékony csuklóját. Most már gyorsabban kezdte venni a levegőt és gondolkodott rajta, hogy felsikít, de egyelőre csak megkérdezte: - És most mi lesz? Mit akarsz?! - köpte a képébe.
Dave a nőhöz hajolt, egészen közel és mélyen belélegezte az illatát - Félsz tőlem?
- Kéne? - feszült az erős szorításoknak, s testével is vergődni kezdett.
- Lehet, hogy nem ártana - mosolyodott el féloldalasan, majd megnyalta Celeste alsóajkát.
Celeste oldalra rántotta a fejét gyorsan kapkodva a levegőt, amitől mellkasa ütemesen járt fel-le. Nem adta fel az ellenkezést, tovább vergődött teste az erős szorításban. – Eressz már el! Hagyj békén! Undorodom tőled! – kiáltotta – Ha nem eresztesz, sikítok! – kapta rá újra haragos tekintetét.
- Próbáld csak meg! - villantak ismét a zöld szemek, miközben a férfi ágyéka a másiknak nyomódott.
Celeste levegője elakadt miközben szívta be, hogy egy kiadósat sikítson. Szemei mintha kicsit meglepetten és rémülten rebbentek volna fel egészen a veszélyes zöld szemekig. Nem tudott megszólalni, ledermedt.
Dave Gahan megeresztett egy fölényes és elsöprő félmosolyt, majd a hosszú nyakhoz hajolt.
- Ne! Hagyj! Hagyj már! - ellenkezett megpróbálva elhajolni a közeledő ajkak elől, és kísérletet tett rá, hogy figyelmen kívül hagyja az alhasához nyomódó dudort.
A férfi Celeste nyakába nevetett - Tényleg nem érzed át a helyzet komolyságát, Celeste?
A nő szaporábban vette a levegőt. Érezte, hogy annyira közel van Dave teste, hogy mellei minden egyes légvételnél a férfi mellkasának nyomódtak. - Dave! - szólította a nevén, és nem tudta teljesen eltüntetni a hangjából a kezdődő pánikot.
- Igen? - kérdezett vissza kedélyesen.
- Mit fogsz csinálni velem? - hallatszott nyugodtnak szánt halk hangja, miután nyelt egy nagyot.
- Őszintén? - kapott egyik kezével a nő formás fenekéhez és miközben belemarkolt, még jobban magához húzta.
- I...igen - húzta hátra a fejét, hogy elkerülje Dave száját, ami a mozdulattól közelebb került hozzá.
- Hogy itt és most megduglak.
A nőt valahol nem lepte meg ez a válasz, de büszkesége feltámadt, és újra Dave ellen feszült minden erejével.
- Azt már nem! Nem leszek a rongyod, amit használsz, aztán eldobsz! - sziszegte újra fellángoló dühvel, amitől érezte, hogy újra kipirosodik az arca, ahogy próbált szabadulni.
- Ez az Celeste! Érzed, hogy mennyire felizgatsz? Érzed, hogy mennyire kemény vagyok már? - sziszegte Dave a nő fülébe, miközben elkezdte feltűrni a szoknyáját és a fehérneműje után kutatott.
- Dave! Dave, ugye most tudod, hogy arra készülsz, hogy megerőszakolsz?! Olyan pert akasztok a nyakadba, amit egy életre megemlegetsz!! - üvöltötte a képébe minden mindegy alapon, és megpróbálta összezárni a combjait.
- És komolyan azt gondolod, hogy nem úszom meg? - nevetett a szemeibe.
- És téged pont ez izgat fel, nem igaz, Celeste? - mosolyodott el sötéten, miközben hosszú ujjai eltűntek a nő francia alsójában.
- Nem! Nem igaz! - ráncolta össze szépívű szemöldökeit és egyik kezét kiszabadítva megpróbálta letolni magáról Dave-et, de mikor látta, hogy nem tudja megmozdítani, inkább a csuklója után nyúlt, hogy megállítsa.
De a férfi erősebbnek bizonyult és tulajdonképpen ellenállás nélkül jutott be a területre - Valóban? - emelte meg az egyik szemöldökét.
Celeste nem tudta megállni, hogy ne harapjon rá saját alsóajkára, ahogy hátrahajtott feje a fémszekrényen koppant az érzéstől. Dave munkához látott.
- Neh! Ne! Hagyd... hagyd már abba! - markolászta kétségbeesetten a férfi bal vállát. - Nem akarom! Engedj... engedj el! - zihálta egyre gyorsuló lélegzettel.
- Valóban ezt szeretnéd? - nyalt végig a torkán, majd finoman a fogai közé csippentette az érzékeny bőrt.
- Miért? Miért csinálod ezt... velem? - nyögött fel kínjában és újra ráharapott a szájára, hogy visszafojtson egy nyögést.
- Mert kívánlak... akarlak Celeste, nem is tudod, hogy mennyire! Nagyon! Kibaszottul! - mondta érzéssel, miközben egy újabb ujját tűntette el a nőben.
Celeste itt már nem tudta visszafogni azt a nyögést, s lehunyt szemmel koncentrált a hosszú ujjak észveszejtő munkájára, s észre sem vette, hogy csípőjét mozgatni kezdte Dave mozdulatainak a ritmusára. Érezte, hogy egyre több nedvességgel vonja be őt.
- Miért? Mit tettem? Mi...ahh...miért?
- Nem tudom, csak kellesz!
- Akkor... akkor vegyél el magadnak! - nézett rá hirtelen, s mindkét kezével a vállaiba markolt kihívóan előre tolva az állát, felkínálva telt ajkait, melyek saját harapásaitól vöröslöttek.
Dave-nek mindezt nem kellett kétszer mondani. Türelmetlenül hajolt le a nőhöz és vadul csókolta, miközben fokozta ujjainak munkáját.
Celeste nem győzött nyögni, s most már szabad kezeinek egyikével durván megmarkolta a feszülő nadrágot, miközben a másikkal Dave nyakát karmolta vad és sebző csókjaik között. Egyikük sem fogta vissza magát, állatias valójuk a felszínnek feszült és az áttöréssel fenyegetett, de egyikük sem akarta igazán visszafogni. De mielőtt még elment volna, megragadta a férfi csuklóját, és kivezette az ujjait magából, hogy ködös tekintettel a szájához emelhesse, és lassan lenyalogathassa őket.
- Nyisd ki nekem a nadrágod! - nyögte saját magát ízlelve.
- Örömmel - mosolyodott el Dave, majd megoldotta a nadrágját.
Celeste nem sokat teketóriázott, már meg is ragadta a kőkeményen ágaskodó tagot, és térdre hullva Dave előtt mélyen és mohón a szájába fogadta.
Dave karjaival a szekrénynek feszült, hogy tartsa magát, miközben az előtte térdelő nőt figyelte.
Celeste magának most már bevallhatta, hogy már régóta várt erre a pillanatra. Pontosabban az egyik futás óta, mikor a lift falának szegezte. Figyelte, ahogy újra és újra eltűnt a nyálától csillogó pompás példány a szájában. Ujjaival a jól bevált gyűrűt alkalmazta gyorsítva kezének mozdulatain, miközben nyelve hegyével lassan végignyalt a makk hegyén egyenesen Dave szemeibe nézve. Gondolatban igazi rosszkislányként összehasonlította Martin és Dave szerszámát. Igen, Martiné ugyan méretesebb volt, de tudta, hogy ebben sem fog csalódni, pontosan illeni fog oda, ahova való...
Dave elkezdett mély orgánumán skálázni. Tulajdonképpen beénekelt, hiszen ma is szeretett volna gyakorolni kicsit. Anton addig úgyse hagyná békén. De most csak az járt a fejében, hogy előtte térdel Martin nője, az a nő, aki azt hitte magáról, hogy megszerezhetetlen, még a számára is. Mekkorát tévedett!
De Celeste már régóta nem foglalkozott a büszkeségével, sokkal inkább Dave büszkeségére koncentrált, ami keményebben és forróbban már nem is feszülhetett volna ujjai között. Nem tudta megállni, hogy ne nyúljon magához a látványtól és az ízétől. Érezte, hogy ujjai nedvesek lettek, pedig csak a csiklójára csúsztatta őket. Az érzéstől Dave tagjára nyögött lehunyt szemmel.
A férfi egy darabig még élvezkedett, majd eljött az a pillanat, amikor már nem bírta tovább. Belemarkolt Celeste hosszú hajába és durván felrángatta a földről, majd erővel és egy hangos csattanással kísérve ismét a szekrényajtónak szegezte, miközben a feneke alá nyúlt és megemelte a nőt.
Celeste hagyta magát, és hosszú lábait szorosan Dave dereka köré fonta, miután érezte, hogy a bugyija már nem takarja a testét. Félig lehunyt szemmel, elnyílt, duzzadt ajkakkal, kipirulva karolta át a férfi vállait, amiket még mindig takart a félig kigombolt sötét ing.
- Ez az! Durván akarom! - súgta határozottan egyenesen Dave szemeibe nézve.
- Másként nem is kapnád - mosolyodott el felnyögve és alá is támasztotta a kijelentését, ahogy durván a nőbe hatolt.
Celeste felsikoltott, ahogy érezte, hogy végigfeszül benne Dave kemény tagja teljesen kitöltve őt. Ujjai az inget gyűrték, arca eltorzult a fájdalom és a mérhetetlen élvezet kettősétől, s lábaival is erősebben szorította a széles csípőt. Dave nem finomkodott, durván ostromolta Celeste-et és hamarosan a vállait és a nyakát marcangolta, a bordáit szaggatta körmeivel. Nem kímélte.
Celeste egyik kezével elengedte Dave vállát, és szétgombolta a blúzát, hogy több felületet haraphasson a férfi, de arra már nem volt ideje és türelme, hogy Dave-et is szétgombolja, így azt csak félig szétrántotta, majd mélyen végigkarmolta a sima forró mellkast, amin már érződött a nyirkos izzadtság.
A férfi egyre durvábbakat lökött rajta, miközben a bőrét amortizálta le és, ahogy egyre nőtt a belső sürgetés, a kielégülés utáni kínzó vágy. Hangja betöltötte a kis légterű öltözőt és csak remélni tudta, hogy a kinti zajok kellőképp elnyomják az énekléshez szokott erőteljes hangeffektjeit.
Celeste sem fogta vissza magát, ahogy érezte, hogy nedves ölében a férfi egyre gyorsabban és durvábban mozgott. Harapásaitól és karmolásaitól pedig még közelebb került az orgazmusához, ami akkor érte szinte fejbe vágva, mikor egyik kezével az éppen a mellét harapó Dave tarkójába markolt, a másik kezével pedig saját csiklóját izgatta őrült tempóban. Érezte a következő löket síkos forróságot a testében, majd belső izmai őrült erővel szorítottak rá hullámozva Dave tagjára. Sikoltva élvezett végigkarmolva a férfi tarkóját.
Dave Celeste mellkasába üvöltött, ahogy teste egy kegyetlen rándulással jutatta át a mindent elsöprő határon.
A nő újra felkiáltott az érzéstől, ahogy Dave forró nedvei kitöltötték, s az utána következő pár lökés elég volt ahhoz, hogy felfokozott érzékei miatt másodszorra is felkapaszkodhasson a csúcsra egy vad vonaglással, ezúttal némán élvezve a vakító fehérséget.
Dave zihálva engedett fel. Kicsit megroggyantak a térdei.
Celeste kisöpörte elszabadult tincseit izzadt arcából, miközben elengedte Dave derekát, és lassan a saját lábára állt. Még nem szállt fel a köd az agyáról, ahogy zihálva, lehunyt szemmel döntötte a hátát és a fejét a szekrénynek.
Dave csendben elkezdett felöltözni. Celeste sem szólt semmit, ahogy tekintetét a férfira emelte, miközben elkezdte összegombolni a blúzát, majd lehajolt a bugyijáért is.
- Ha nem akarod, hogy Martin teljesen kibukjon, akkor nem mondod el neki – szólalt meg hirtelen Dave - Szeret téged, Celeste.
- Nehéz lesz eltitkolni, mert durván elintézted a mellkasomat - fordította el a tekintetét hideg hangot megütve és lesimítva meggyűrődött szoknyáját.
- Biztos kimagyarázod.
Celeste hallatott egy hitetlenkedő prüszkölés félét - Na persze. Mondjuk átestem egy rózsabokron? - nézett rá kételkedve és cinikusan - Nem venné be, és én se. Eltűnök pár napra - vont vállat összeszedve az iratait.
- Az is megoldás. Hihetetlen nő vagy, Celeste - nézett rá hunyorítva.
- Merthogy? - fordította felé a fejét egyik tincsét a füle mögé fésülve, majd megigazította elegáns szemüvegét.
- Az egész természeted lenyűgöz. Nem mellesleg jó vagy az 'ágyban'.
- Azt hiszem, most hogy megkaptad, amit akartál, másról nincs is beszélnivalónk... kivéve, ha munka - lépett oda hozzá elnyomva egy mosolyt, és végigsimított a férfi száján és állán - A rúzsomat ne felejtsd el letörölni - jegyezte meg és már hátat is fordított Dave-nek az ajtó felé tartva.
Dave elégedett mosollyal nézte, ahogy a nő elmegy. Megkapta. És nem is volt rossz, megérte. Martin nagyon bízott a nőben, hisz ismerte Dave varázserejét a másik nemre. Tudta, hisz a szőke férfi is érezte, aki sosem mutatta a normalitás jeleit. De ez nem zavarta Dave-et, ő meg mániákusan megszállott volt. Nem tudta, hogy most mi lesz, mindenesetre kíváncsian várta a fejleményeket.
Celeste nem sokáig maradt a hotelban, csupán míg lezuhanyozott, szólt Kesslernek és összecsomagolt pár napi cuccot magának. Kessyt biztosította, hogy telefonon is el tud mindent intézni, ami a bandának fontos, faxolni is tudnak, de halaszthatatlan dolog miatt el kell utaznia pár napra. John kérdésére valamit kitalált oknak, de nem nagyon kötötte az orrára. Fogta a táskáját, és elviharzott. Nem szólt senkinek. Egyelőre nem érzett semmit. Nála ez is a védelmi mechanizmusához tartozott - csak később jöttek az önmarcangoló gondolatai.
És valóban. Amint a város egyik távolabbi és olcsóbb szállodájában kiment a fürdőbe szemrevételezni a sérüléseit, kezdte elszégyellni magát. Ekkor szólalt meg a telefonja. A kijelzőre pillantva nagyot sóhajtott. Martin volt az. Szerette volna, hogyha csak később hívja fel.
- Igen? - dőlt végig meztelenül az ágyon.
- Szia. Merre jársz? Kessler azt mondta, hogy el kell menned, de nekem nem szóltál.
- Nem. Ne haragudj, de sürgős volt - mondta színtelen hangon.
- Mi történt veled?
- Beszélhetnénk kicsit később? Most nem tudok - simított végig szórakozottan sajgó sebei szélén.
- Persze. Majd hívj fel. Szia.
A barna hajú nő csak félredobta a telefont és a történteken gondolkodott. Már tudta, hogy mit fog csinálni. Ritkán jelentek meg előtte ilyen tisztán a teendők. Néha előtört ez az éne, és most nem bánta, hogy már látta, mit fog tenni. Végiggondolta még párszor, aztán gondolatban inkább visszakanyarodott a pár órával azelőtt történtekre, miközben kezei észrevétlen megindultak saját testén. Teljesen kivetkőzött önmagából és csak a testében újra lángolni kezdő vágy kielégítését tartotta szem előtt. Hamarosan eljutott arra a pontra, mikor ujjai vadul mozogtak saját testében és karmolta friss sebeit ívbe feszült háttal, Dave nevét sikoltva. Végül a gyönyör csitultával újra lenyalogatta az ujjait.
- Dave... mit tettél velem? - suttogta a szoba sötétjébe mielőtt a telefonjáért nyúlt volna. Olyan volt, mintha a férfi a délutáni állatias szexszel átszakított volna valamiféle gátat benne, és most összemosódott volna racionális és ösztönlénye.
Lehunyta a szemeit és letörölte az izzadságot a homlokáról, majd tárcsázta Martint miután lenyugodott a légzése.
- Szia, én vagyok az. Beszélhetnénk?
- Szia, persze. Mi az?
- Gondolkodtam. Kettőnkről - köszörülte meg kiszáradt torkát.
- De... miért? - kérdezte a szőke férfi. A hangján lehetett hallani az értetlenség magas fokát.
- Csak szeretném, ha meghallgatnál. Arra jutottam, hogy talán jobb lenne, ha egy kis szünetet tartanánk. Túl friss még ez az egész - gyűrögette szórakozottan a takarót.
- Celeste.... minden rendben?
- Persze. Leszámítva, hogy nekem idő kell - hangja furcsán színtelen volt.
- Valami történt.
- Igen. Minden zavaros, és szeretnék tisztán látni. Egy kis levegőhöz jutni és jól végezni a munkám..
- Jól végzed a munkád.
- Köszi, de én másképp érzem. Most nem tudok 110%-osan ott lenni a történtek miatt - vonta meg a vállát, amit persze Mart nem látott. Közben felállt és meztelenül a nyitott ablakhoz sétált, hogy lenézzen az utcára és az éjszakai forgalomra.
- Szóval, engem okolsz, amiért érzésed szerint nem jól végzed a munkád?
- Természetesen nem. Inkább magamat. De túl sok minden történt túl rövid idő alatt. Szeretnék egy kis időt kérni. Megadod?
- Persze. Tudod, hogy mindent megtennék érted - mosolyodott el.
- Ezt jó hallani - lágyult meg a hangja, de a szemei ugyanolyan üresek maradtak. Az évek során a munkája miatt kitanulta, hogyan hazudjon profi módjára.
- Akkor... várlak.
- Rendben. Köszönöm - azzal összecsukta a telefonját és felsóhajtott. Pár perc múlva bebújt a takaró alá és hosszú percekig elgondolkodva figyelte a plafont. Szemei előtt újra látta Dave-et. Nem tudta volna megmagyarázni, hogy mi történt vele, hogy mit tett vele a férfi.
Martin elgondolkodva ült le az ágyára és a sötét eget nézte az ablakából. Olyan fura volt vele a nő, olyan távolságtartó. Talán tényleg megroggyant a nagy hajtásban. De mi van, ha megint ő hibázott? Kedvelte a nőt, szeretett vele lenni, és nem csak a szex miatt. Szerette a természetét, a lényét. És féltette, hogy esetleg nem bírja a hajtást, és itt akarja hagyni ezt az egészet. A tenyerébe hajtotta a fejét. Időt kell adnia neki. De annyira fura és hideg volt a hangja a telefonban! De nem mehet utána. Már most érezte a tehetetlenség őrült dühét az agyában és a testében éledezni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés