12. fejezet

- Véronique, szia, drága… ööö figyelj csak, nagyon sajnálom, de ma nem tudunk találkozni. Valami közbejött. Később elmagyarázom, ígérem. De most mennem kell.

- Valaki van veled, Carla?

- Igen. Valójában a szeretőm, az új pasim!

- Mi?

- Már mondtam, majd később mindent elmagyarázok, oké? Valaki olyasvalaki, akit ismersz és biztos vagyok benne, hogy kedvelni fogod.

- Ez meg mit jelentsen? Már ismerem, de még nem találkoztam vele, hogy tudjam kedvelem-e… Úristen! Híres?

- Véro, nagyon jó vagy! Oké, nyertél: Dave Gahan az.

- Úristen! Carla… nem is tudom, mit mondjak!

- Igen, megértem… Egy isten, de… megkérhetlek, hogy egyelőre ezt ne mondd senkinek? Kérlek!

- Hát persze! Senki sem fogja kiszedni belőlem ezt az infót, de… hogyan?

- Véro, kérlek. Később elmagyarázom, rendben? Holnap vacsoraidő körül találkozhatunk, oké?

- Persze, de te… te kis dög! MINDENT el kell mesélned! – mondta és Carla tudta, hogy barátnője most már mosolyog.

- Rendben, drága. Akkor holnap találkozunk – azzal letette.

- Ki volt az? – kérdezte Dave.

- A barátnőm, akinek azt mondtam, hogy a pasimmal vagyok.

- Jól hangzik és még igaz is, én vagyok a pasid. Tudja, hogy ki vagyok?

- Nagyon jó barátom, úgyhogy végül is elmondtam neki, de másnak nem fogom egy darabig és ő sem fogja. Te vagy a legjobban titkolt titkom.

- Tényleg? Nos, készülj fel, hogy rengeteg figyelem fog ránk irányulni, ha kiderül, hogy együtt vagyunk!

- Miféle figyelem? A sajtó és a média?

- Jah. Mindenhol ott vannak. Nem fogsz tudni minket sokáig titokban tartani, ha velem maradsz.

- Nem érdekel, én csak veled akarok lenni. Majd akkor foglalkozom vele, ha ott fogunk tartani. Csak a párod szeretnék lenni – válaszolta komoly tekintettel ott állva.

- Gyere, gyere ide, szépségem… - nyújtotta felé egyik kezét.

- Itt vagyok, mon amour, a tied vagyok. Dave, kérdezhetek valamit?

- Persze, mondd csak!

- Szerinted tartós lesz a kapcsolatunk, David? Hiszel egyáltalán a szerelemben? – feküdt le Dave mellé, s mindketten a plafont bámulták mikor a férfi megszólalt:

- Persze, hogy hiszek a szerelemben. Hogy hirtelen üthet be, vagy lassan alakulhat ki, hogy egy életre szólhat hullámvölgyekkel vagy anélkül… vagy hogy eltűnhet vagy meghalhat ha nem foglalkoznak vele, hogy még el is veszhet, ha nem bízol a másik félben maradéktalanul… ööö… kihagytam valamit?

Carla felnevetett – Igen, hogy ez a legcsodálatosabb dolog a világon! – fordult meg és megcsókolta a homlokát, majd felállva az ajtó felé sétált. – Fél óra múlva találkozunk, édes – mondta éneklő hangon.

- He? – ült fel Dave – Hova mész?

- Természetesen zuhanyozni, mielőtt elvinnél vacsorázni. Oh ne! Ne mondd, hogy elfelejtetted?!

- Nem, baby, persze hogy nem felejtettem el! Kilencre foglaltam asztalt, úgyhogy miénk a világ összes ideje.

- Akkor próbálj meg elkápráztatni azzal, hogy felöltözöl, okés? – emelte meg egy kicsit a fejét kihívva Dave-et.

- Pimasz tehén! – mormogta Dave és egy párnát dobott az ajtó felé, mire Carla felsikoltott és félreugrott.

Nevetve visszadobta a párnát, majd bezárta magát a fürdőbe félórányi kényeztetésre. Hallotta, hogy Dave feltesz valami zenét. A White Stripes-tól az „Icky Thump”-ot választotta és mielőtt a fürdő ajtajához lépett volna, felhangosította.

- ELÉG HANGOS? – kiáltotta.

- IGEN AZ! KÖSZI, ÉDES! – válaszolta amilyen hangosan csak tudta.

Pár perc múlva Carla halkan kinyitotta a fürdőszobaajtót, s a hangos zene miatt nem volt nehéz Dave mögé lopóznia. Egy nagy mosoly terült szét az arcán, ahogy látta a férfit táncolni és énekelni a zenére miközben a már az ágyra kiterített ruháit szemrevételezte.

“ I'm gonna sing around the collar,

 I don't need a microphone!”

Lábujjhegyen mögé lopódzott és hirtelen hátulról átölelte a derekát.

- Megvagy!

- Szóval jöttél leellenőrizni, hogy milyen ruhát választottam, mi? – kérdezte gyorsan egy puszit nyomva az arcára.

- Valami olyasmi… de hiányoztál is! Csak pár édes csókra van szükségem, amik ösztökélnek arra, hogy folytassam, míg el nem készülök, mon amour.

Lepillantva végignézett azon, amit a férfi kiterített az ágyon. Fekete selyeming, fekete és szürke apró mintás selyem nyakkendő, halványszürke bársonyöltöny – amit még sosem látott. Az anyag szövésében enyhe csíkozatot is megfigyelt, amitől ez a zakó még inkább megcsillant a fényben, mint a többi öltönye.

- Mmm – mormogta Carla megemelve a zakó ujját – Megteszi – s ezt a kijelentését egy kis mosoly kísérte a szája sarkában.

- És te? Miss Kinyúlt Pulcsi és Farmer! – cukkolta felkapva a fejét, de aztán inkább a karjaiba vette és lágy hangon folytatta: - Lepj meg – ezt inkább a szemeivel üzente, minthogy mondta volna.

- Úgy tervezem! – nevetett. Még jó pár csókot váltottak, s Carla apró puszikkal lepte el Dave arcát mielőtt folytatta volna – Fordulj meg és ne less! – parancsolta.

Mikor Dave engedelmeskedett, besétált a gardróbszobájába és gyorsan összeszedte azokat a cuccokat, amiket korábban már kigondolt magában: egy hosszú fehér ruhát, amin oldalt az egyik combig tartott a slicc. A dekoltázsa mély volt, pántjai vékonyak, s a hátát is szinte teljesen szabadon hagyta. A derekánál tökéletesen passzolt, s szoknyarésze könnyedén táncolt mozgás közben. Elmosolyodott – csak egyszer viselte eddig ezt a ruhát, s akkor is mindenkinek elállt a lélegzete tőle. Az egyedüli fehérnemű, amit fel tudott venni hozzá, az egy bőrszínű tanga volt, amit a „tangás fiókjából” vett ki. Aztán megtalálta a kedvenc ezüst magas sarkúját, amit azért vett meg a kedvenc cipőboltjában, mert tökéletesen passzolt a fehér ruhához. A bolt egyébként közel volt ahhoz a helyhez, ahol Dave adta neki azt az első édes csókot, ami megmutatta neki, hogy ki is valójában ez a férfi.

Hogy biztos legyen benne, hogy nem fog dideregni egész este, felnyúlt az egyik polc tetejére, hogy megtalálja az apja nem régi, ritka ajándékát, ami annyira különbözött az anyja ajándékaitól! Egy csodásan puha fehér átlátszós ezüst pashmina vállkendő volt az. Azért választotta ezeket a ruhákat és kiegészítőket, mert reménykedett benne, hogy ezek majd szépen kiemelik az új zafír nyakláncot és fülbevalókat, hogy megmutathassa Dave-nek, mennyire szereti őket már most.

Visszasétált a férfihoz a háta mögé rejtve a ruháit és félig átkarolta, hogy megfordítsa szabad kezével s megcsókolja. Lassan ízlelgette a férfit, finoman átcsúsztatva a nyelvét a szájába. Úgy ízlelve őt, mintha ez lenne az első csókjuk, s halk, elégedett kis hangok törtek fel Carla torkából. Minimum két perc múlva – miközben Dave egyáltalán nem gyorsított csókjaikon, hogy hagyja, hogy teljesen a nő határozza meg a tempót – csak a kezével túrt bele a nő hajába a tarkójánál, s finoman masszírozta a nyakát. Carla kicsit elhúzódott, s látta, hogy Dave lehunyt szemmel áll előtte. Akkor ugyanannyira élvezte a dolgot, mint ő!

Dave hirtelen felnézett – A fürdővized, édes! – engedte el közben.

Carla pont időben rohant vissza a kádhoz – már várt rá egy hívogató mély fürdővíz, amibe tett némi illatos habfürdőt, majd miután megnézte a víz hőmérsékletét, csavarókba rendezte a haját, hogy a gőztől a változatosság kedvéért behullámosodjon. Eztán belépett a kádba, hogy öt percet lazítson. Maga elé húzta a habot, majd a haja vonaláig elmerült a vízben, fejét egy kicsi felfújhatós párnán nyugtatva. Ez is az anyja egyik ajándéka volt, aki mindig elárasztotta őt ilyen személyes kis ajándékokkal – sokszor minden ok nélkül.

Lehunyta a szemeit és a szülein kezdett el gondolkodni. Többször látta az anyját, de az apjával mindig jobban kijött – különösen a válás óta. Az anyja ellenségessé vált az apjával szemben, őt hibáztatva, hogy teljesen eltávolodott tőle, annak ellenére, hogy mindenki, aki ismerte őket, azt mondta, hogy az arány fele-fele volt, s sokan megjósolták, hogy szét fognak menni. Ennek ellenére ez az egész sokként érte Carlát.

Hamarosan meg kellene ismerniük Dave-et, de először úgy gondolta, pár barátjával kezdi. Például Veroval és az édes barátjával Justinnal. Ők ketten már négy éve együtt voltak és mindig gyűrűkről, esküvői harangokról beszélnek, de eddig még sosem jutottak el odáig. Vero munkája hasonló volt Carláéhoz – sőt Carla még a betegei felét is Vero ajánlásainak köszönheti. Barátnője fül, orr és torok specialista volt, és a lakása és a praxisa nem messze volt Carlaétól. Akkor találkoztak, mikor Carla betanította, mivel Veronak ez volt az első munkája. Barátnője hat évvel volt fiatalabb Carlánál, egy híján volt harminc. Justin idősebb volt nála – majdnem negyven – de totálisan odavolt Veroért, és gyakran hívta félre Carlát, hogy megkérdezze tényleg szereti-e őt a barátnője. Carla mindig az igazat tudta mondani neki, mégpedig hogy annak ellenére, hogy Vero erősen független személyiség, imádta a férfi minden porcikáját.

Az öt perce már le is telt, és az álmodozása miatt máris késésben volt. Így úgy kell elkészülnie, hogy egy percet sem veszteget – nem csak azért, mert már majd belehalt, hogy újra láthassa Dave-et, hanem azért is, hogy láthassa mit szól a férfi a ruhájához. Mindenhol végigdörgölte magát egy szivaccsal, majd leöblítette testét. Kiszállva a kádból rögtön egy vastag bolyhos köntösbe bújt, ami felitatta testéről a vizet, majd letörölgette a gőzpárát az arcáról. A nappali sminkjét kicsit felerősítette a szemeire koncentrálva, melyre ezüst és fehér szemhéjfestéket tett némi szemceruzát használva szeme külső sarkaiban, s még egy kis alapozót is felvitt. Miután száját körberajzolta, két réteg rúzst vitt fel, plusz egy kis szájfényt. Nincs több csókolózás – vagy legalábbis amíg az étterembe nem érnek!

Csak miután teljesen megszáradt vette fel a különleges fehérneműjét, amit a ruhája és a cipői követtek. Kivette a hajcsavarókat és fejét lehajtva kirázta kicsit a haját, hagyva, hogy a pára távozzon a tincsek közül. Aztán megpróbálta eldönteni, hogyan csinálja meg a frizuráját – először felfogta, majd leengedte a tükör előtt.

- Hát persze, a nyaklánc! – mondta és úgy döntött, hogy inkább feltűzi a haját.

Lazán tincsről-tincsre feltűzte s hagyta, hogy a végek kibomoljanak. Ezt fejének többi részén is megismételte, figyelve rá, hogy elől még alaposabban tűzze föl a haját, aztán hátralépett, hogy minden lehetséges szögből megnézze művét egy kis kézitükörrel. Szép munka! A felfogott tincsek végei puha hullámokban hulltak le addig, ahová a nyaklánc lánca fog kerülni. Fújt rá egy kis hajlakkot is, hogy biztos legyen benne, hogy nem lesznek elálló tincsei, majd feltette a nyakláncot, amit akkor kapott fel gyorsan, mikor a ruháiért ment. Lepillantott a dekoltázsára, majd kicsit megrázta a fejét csak hogy érezze a fülbevalók mozgását, melyek felszikráztak a fénytől. Tetszeni fog Dave-nek? Pár fújásnyi parfüm után készen állt, hogy elhagyja a fürdőt és kiderítse…

Lassan nyitotta ki az ajtót és lábujjhegyen visszaosont a hálójába, hogy felkapjon egy kis ezüst kézi táskát, amiben csak a kulcsainak, egy rúzsnak, zsepinek és telefonnak volt hely.

„Most vagy soha!” – gondolta és szinte supermodellesen kezdett sétálni – a magas sarkújától kicsit jobban rázva a csípőjét – Dave felé. Poharak csilingelését hallotta a konyha felől, majd egy árulkodó pezsgődurranást. A zenét is átváltotta egy John Lee Hooker albumra, amit azon az első estén is feltett!

Miután megvárta, hogy kitöltse a pezsgőt még mindig nem véve észre, hogy már ott volt, megszólalt: - Szép zene.

Dave keze megállt és megfordult, hogy szembe kerüljön a nővel. Feje enyhén le volt hajtva, mielőtt lassan felemelte volna, hogy tekintete magába igya Carla látványát, aki szintén ilyen tekintettel méregette őt.

- Carla, te egyszerűen… - rázta a fejét hitetlenkedve.

- Mi? Mindjárt aggódni kezdek! – mondta, s buja arckifejezését kezdte átvenni a bosszankodás. Nem mondhatta volna egyszerűen csak hogy „nagyon szép”, és hagyta volna a részleteket későbbre?

- Sajnálom, édes… Nagyon gyönyörű vagy – szó szerint elakadt a lélegzetem! Fogalmad… sincs… - kezdte újra keresni a szavakat, úgyhogy Carla kisegítette.

- És te a fessebbnél is fessebb vagy, Mr. Gahan! – eddig nem vette észre a fényes fekete cipőit. Minden porcikájában egy párizsi férfinak nézett ki. Egymásra mosolyogtak miközben Carla odasétált hozzá.

- Háromnegyedre rendeltem a taxit. Így pont elég időnk lesz arra, hogy ezzel foglalkozzunk… - nyújtott felé egy félig teli poharat – Most ki a soros a tószttal?

- Öö, azt hiszem te. Legutóbb én mondtam mikor az első éjszakát itt töltötted, és azóta nem is mondtunk másikat. Emlékszel arra? – érintette homlokát Dave-ének végiggondolva, hogy mi minden történt ezalatt a két hét alatt!

- Rendben, ha biztosan akarod – mondta Dave megemelve poharát – Az angyalkámra, aki vakító fehérben ereszkedett alá, közismertebb nevén mon amour. Carla, szeretlek – hajolt előre a legpuhább csókot adva a vörös ajkakra, majd felült az egyik bárszékre kinyújtva egyik kezét, hogy felsegítse Carlát a másikra.

A nő miután elhelyezkedett, kortyolt egyet a poharából felnézve Dave szemébe.

- Tudod, én is szeretlek! De most elpirultam! – „durcáskodott”.

- Pedig jól áll! Többször kéne elpirulnod! – nevetett fel és játékosan finoman megcsípte párja arcát.

Egy darabig kortyolgattak poharaikból, miközben Carla próbálta kitalálni, hogy hova akarja Dave elvinni őt: - Legalább azt elmondhatnád, hogy mi a specialitásuk! Hogyan tudnám leszűkíteni segítség nélkül?

Dave megrázta a fejét majd lehajtott fejjel válaszolt: - Csirke.

- Aha! Akkor valahol a Place de la Concorde környékén lesz vagy a Notre Dame katedrálisnál? – találgatott, miközben agya ezen kattogott, majd újra kortyolt.

- Hideg baby, nagyon hideg! – mosolygott Dave. Nyilvánvalóan ezt is megtervezte, és nem akarta, hogy mindent olyan könnyen kitaláljon. Ez is a terve része volt. Ő is kortyolt egyet az italából és egy kis unott sóhajt hallatott. Telt ajkai a pezsgőtől csillogtak, s kínzóan meg is nyalta, mivel érezte Carla szemeit magán.

- Feladom! Nem akarok tovább játszani! A taximat és a vacsorámat akarom! – ugrott le a székről és egyik lábával topogni kezdett, hogy nyomatékosítsa mondandóját, aztán elfordult tőle, hogy újratöltse a poharát, de csak a sajátját. Hajának hullámai megcsillantak a fényben és követve a mozdulatot ugrándoztak.

Dave a sima aranybarna hátat csodálta – ezeddig leginkább csak a ruha elejére figyelt. A nő gerincének szép íve láttán elakadt a lélegzete, és mikor látta a lapockák mozgását mikor Carla visszatette az üveget a jeges vödörbe s szomjasan inni kezdett, arra gondolt, hogy milyen jó lenne forró csókokkal illetni a szabadon hagyott bőr teljes felületét. De még nem most. Dave felnevetett.

- Van térképed, nem? Számítógéped? Meg kell dolgoznod ezért a vacsoráért, édesem! – körözött lustán mutatóujjával a pohara peremén. Majd folytatta kiélvezve, hogy Carla arcát újra elöntötte a pír, de ezúttal nem zavarában… - És ha nem találod ki, hogy hova megyünk mielőtt a taxi megérkezne, akkor attól tartok, hogy el kell majd küldenem!  - azzal lehajtotta fejét tettetett csalódottságában.

Carla a laptopjához trappolt, ami egy kis fekete, lakkozott asztalon állt a folyosón, közel a hálószobájához. Miután leellenőrizte az időt, Dave úgy döntött, hogy újratölti saját poharát is. Carla először az „étterem – csirke – Párizs” szavakkal keresett rá az interneten, de számos lehetséges találat jött ki. Ahogy lejjebb görgetett a listán, lassan kezdte sejteni, hogy mit jelenthet a csirke és az étterem együtt. Igen, most már tudta! És elég magabiztos volt ahhoz, hogy felállva otthagyja a laptopját. Oda fogja vinni, ahol először ettek együtt és ahol szegény Dave kipróbálta a fish and chips-et és később inkább ő is csirkemellet rendelt ahelyett a borzalom helyett. „Igen, igen, igen” – ugrott fel és Davidhez futott, akit még mindig az itala foglalt le.

- Tudom, David! Oda viszel, ahol találkozásunk első napján ebédeltünk!

- Okos lány! Bingo! Nos, akkor mégsem kell elküldenem a taxit, ami szerintem már itt van – mosolygott egy csintalan mosollyal az arcán.

És igaza volt, mert amint befejezte a mondatát, a portás felcsöngetett, hogy közölje: a taxi most érkezett meg. Carla kíváncsi volt rá, hogy mit tervezget Dave abban a helyes fejében az estére. Egész nap olyan titokzatos volt. Már a liftben állva összefonva ujjaikat tanulmányozta Dave profilját. Egy kis mosoly jelent meg az arcán, mikor érezte, hogy Dave hosszú ujjai finoman visszaszorítanak a kezére.

A taxiban kevesebb, mint öt percet töltöttek és Carla egész végig simogatta a férfi kezét szemeivel könyörögve, hogy mondjon valamit, de Dave nem szólalt meg csak figyelte az elsuhanó Párizst, sőt még az aranyos kis franciaságával megpróbált beszélgetni a taxissal is, aki felismerte őt, és ez egészen elfeledtette Carlával, hogy mit is akart kideríteni. Elengedve a férfi kezét elővette kis táskájából a telefonját. Volt egy ötlete – ha Dave aljas kis játékokat játszik, akkor ő is ezt fogja tenni! Veronak írt:

„Elfoglalt vagy? Ha nagyon diszkrét vagy, eljöhetsz, hogy megnézd a pasim! Most megyünk egy romantikus vacsira oda ahol ebédelni szoktunk és ki is vagyunk öltözve! Ne merészelj nevetni, ha meglátsz! Légy ott 10 perc múlva – Carla.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés