Másnap reggel Dave ébredt fel először. Borzalmasan aludt. A rémálmok és az ébren töltött pillanatok váltakoztak számára. Carlát nézte alvás közben, úgyhogy most kimerült volt, ahogy finoman cirógatta a karjaiban tartott nőt. Arra gondolt, hogy milyen törékenyek az emberek. Az egyik pillanatban még veled van valaki, a következőben pedig már nem létezik. Maga a gondolat is borzasztóan ijesztően hatott. Szerette ezt a nőt, ezt tudta jól, és a legkevésbé sem akarta elveszíteni. Gombócot érzett a torkában és nehezen tudott nyelni – majdnem elsírta magát. De ehelyett közelebb húzta magához Carlát és folytatta a teste gyengéd cirógatását, míg ő nyugodtan aludt a karjaiban. Olyan volt, mintha örökre az agyába akarta volna vésni a bőrének a tapintását és a haja illatát. Az ujjbegyeinek érintése a nő bőrén a szokásos szikrákat eredményezte, melytől elfogta a vágy, hogy felébressze és elmondja, megmutassa neki, mit érez. Szomorú volt és kezdett felületesen lélegezni. De kívánsága pár pillanat múlva beteljesült, mikor Carla kinyitotta a szemeit.
- Éreztem, hogy figyelsz… és éreztem a légvételeid… Futottál? Vagy… Davey, mi a baj? – vett észre egy könnycseppet a szemében.
- Most már semmi, semmi. De elveszíthettelek volna… Olyan könnyen eltűntél volna… Szeretlek, Carla.
- Oh, édes! Én is szeretlek! A szívem legmélyéről szeretlek és szeretném, ha most szeretnél engem. Kérlek, David, gyere, és szeress minden erőddel. Mutasd meg, milyen erős a szerelmed.
- Carla, ajkaid, mint a cukor, oly édesek – mondta Dave egy hosszú csók után, s most már a nő fölött volt mohón és vadul csókolva őt.
Nem siettek el semmit, hagyták a kezeiket, az ajkaikat és a nyelveiket barangolni, időzni és ízlelni, s mindketten úgy érezték: hazaértek. Ezt a pillanatot pedig soha semmi nem veheti el tőlük. Hosszú percek múltán Dave megtámaszkodva könyökein kezei közé vette Carla arcát, s mindenhol összecsókolta az arcát, kivéve a sebénél. Carla oldalt helyezte sérült lábát, nehogy véletlen hozzáérjen, de Dave ezúttal úgy bánt vele, mint egy porcelánbabával.
- Szólj, ha fájdalmat okozok. Még lehet, hogy sajogsz a balesettől. Inkább meghalnék, mint hogy…
- Shhh! – hallgattatta el egy lassú, megfontolt csókkal – Szólok, ha kényelmetlenül érzem magam, ne aggódj! És most… szeress engem!
Dave tudta, hogy Carla teste készen áll rá, így még mindig fogva tartva pillantását gyengéden beléhatolt, teljesen elvarázsolva a rá visszanéző szépségtől, aki félig lehunyta szemét és kinyitotta érzéki száját. Megállta a kísértést, hogy megcsókolja, inkább tovább figyelve a nő kábító mozdulatait, ahogy kiélvezte mozdulatait. Még sosem érzett ilyen mély vágyat senki iránt, ilyen nagy szükséget rá, hogy valakivel legyen. És Dave tudta, hogy milyen erős ez a tűz, ami ég benne, ami oly valóságos… Néha úgy érezte, az élete illúziókból áll, szürreális, nem valódi. Mikor a dolgok csak történtek vele és nem ő irányította őket és saját tetteit. De most tudta: csak erre vágyott, erre a szerelemre, melyet egész lényével elfogadott. Carla szerelme valódi volt. Durva és kegyetlen volt vele, mikor próbára tette és ő gondolkodás nélkül megbocsátott neki, és csak még jobban szerette, amiért visszament hozzá annak ellenére, hogy Dave tudta: hibázott a próbatétellel. Most már teljesen belé tudott hatolni, és ezzel egy időben szerelme és élete egy új, magasabb szintre lépett. Fennkölt szerelem volt az övék. Dave Carlába olvadt és mindezek a gondolatok vadul száguldoztak a fejében, miközben figyelte, szerelmét, ahogy élvezte a szeretkezésüket.
Furcsa dolog történt: Carla mindkét kezével felnyúlt, hogy megfogja Dave arcát, s szemei ellágyultak, ahogy szerelemmel telve elmélyedtek a másikéban. Majdnem ugyanazt súgta, amin a férfi gondolkodott…
- Olyan más most, te is érzed? Olyan, mintha… nem is tudom… mintha ez már egy magasabb szerelem lenne…
- Baby, pont erre gondoltam! Ez hihetetlen… a végén még gondolatolvasók leszünk, ha ez így megy tovább!
Egy kis szünet következett míg nevettek egy sort majd gyengéden megcsókolták egymást, s Dave folytatta, amit elkezdett, s magával vitte Carlát a csillagokba… Gyengéden tette magáévá. Volt idejük, és mikor végre elérték a legmagasabb magaslatokat, együtt tették ezt, elfeledve életük minden gondját és fájdalmát.
Miután Carla visszanyerte tudatát, csak feküdt Dave izzadt teste alatt, figyelve ziháló szerelmét. Érezte a finom meleget a férfi pórusaiból, s szerelmének minden cseppjével érintette meg az arcát.
Dave felnézett és rekedten megszólalt: - Csak félek tőle, hogy elveszítelek… - S Carla hirtelen megérezte, hogy a férfi beleremegett érzelmeibe, ahogy ráfeküdt, fejét a mellkasán pihentetve. – Annyira félek… - s forró könnyei Carla csupasz bőrére folytak.
- Sssh! Nem fogsz elveszíteni, szerelmem – válaszolta gyengéden, míg kezei simogatni kezdték őt. Így merültek álomba.
Mikor megvirradt, Dave kicsit megmozdult, Carlát keresve, akinek mellette kellett volna lennie, de csak a hideg lepedőt érezte maga mellett. Hirtelen felült és körbenézett, rögtön észrevéve a rózsaszirmokat, amik levezettek az ágyról keresztül a szőnyegen és ki a szobából. Felkelve követte az ösvényt, azon agyalva, hogy mi volt ez az egész, de rögtön meg is értette, mikor a nappaliba ért. Carla a padlón ült egy nagy fehér vászon előtt, körbevéve festéshez szükséges eszközökkel. Korán felkelt és kihasználva a reggeli fényt elmerült hobbijában, a japán képek festésében. Nagyon édes volt, ahogy ott ült egy párnán a kedvenc fekete kimonójában, fejét oldalra biccentve, ahogy azon gondolkodott, mit is fessen most. Ahogy Dave közeledett felé, látta, hogy egy bambuszon dolgozott a kép előterében, mely egy tájképet ábrázolt.
Carla hallotta őt közeledni és megfordulva rámosolygott, készen rá, hogy felálljon.
- Ne, kérlek, maradj. Hadd nézzelek. Szóval tényleg te készítetted a képeket a szobádban?
- Igen, de az már rég volt. Akkor még csak madarakat és ágakat tudtam festeni. Azóta megtanultam hogyan fessek más növényeket és most már épületeket is tudok. Sokkal változatosabbá teszik a képeimet.
Dave leült mellé és megpuszilta az arcát, majd figyelte, ahogy egy vastag ecsetet belemárt a fekete festékbe, hogy hozzányomva a vászonhoz a nyomás erejével döntse el a vonás vastagságát. Minden egyes vonalat csak egyszer lehet megpróbálni, itt nem volt helye a rontásnak, nem volt lehetőség a javításra.
- Úgy tűnik, mintha könnyű lenne, de lefogadom, hogy nem az, igaz?
- Igen, édes, nem könnyű. Egyetlen hibát sem véthetsz, különben kárba vész az egész munka. Ezért szoktam szüneteket tartani, mikor fáradnak érzem magam, vagy nem tudok kellőképp koncentrálni – válaszolta újra a vászonhoz érintve az ecsetet.
- Logikusnak tűnik – biccentett Dave – Én is szeretek festeni, bár már rég nem volt rá időm.
- Ühüm, hallottam erről a művészi vénádról is – húzta vissza az ecsetet és rámosolygott a férfira.
Lassan csókolóztak, majd Dave felállt, hogy messzebbről is megcsodálhassa Carla művét.
- Szeretnéd, ha békén hagynálak? Tulajdonképpen arra gondoltam, hogy… ööö… tényleg találkoznom kéne pár emberrel, mert egy promóciós sorozatot fogunk csinálni Európában, aztán meg az Észak-Amerikai piacot kellene átbeszélnünk. Itt hagyhatlak ma Véroval?
Carla kiegyenesedett ültében – Véro jön? Szuper! Tudja, hogy mi történt?
- Igen, tud az autós balesetről, de a túladagolásról… - hallgatott el hirtelen.
- Aha… szóval arról nem… - vált sötétebbé Carla arca, ahogy elfordult, úgy téve, mintha csak a képét akarná szemrevételezni.
- Sajnálom, édes, úgy gondoltam, jobb lenne, ha még nem mondanánk el neki. Akkor tuti, nem hagyna minket békén – mosolygott – Nagyon fontos vagy neki.
- Honnan tudod? – nézett fel rá – Csak egyszer találkoztatok és akkor is te inkább Justinnal beszélgettél, szóval…
- Nem kell órákat átbeszélni valakivel, hogy rájöjj, milyen fontos lehetsz a másiknak. Úgy értem, én látom, mert ott van Véro minden mozdulatában és a tekintetében is. De ez most nem olyan fontos. A legfontosabb, hogy együnk valamit! Éhezem! – vigyorodott el.
Carla felnevetett és megsimogatta Dave combját – Akkor menj és keress valamit!
- Azt hittem, csatlakozol… - nézett rá szomorúan, de egy kis mosoly még mindig ott játszott a szája sarkában.
- Én már reggeliztem, de ha akarod, akkor csatlakozom hozzád… - nyúlt fel Dave kezeiért.
- Amúgy is másképp is szeretnélek a magaménak tudni – tette hozzá és finoman megfogta a nő kezeit, hogy segítsen neki felállni.
- Azt hittem a kajára és nem a szexre vagy éhes, édes.
- A kettő nem zárja ki egymást – válaszolta, miközben beléptek a konyhába.
- Te tényleg az élvezetek rabja vagy, mi? – mosolygott.
- Valami olyasmi – biccentett és máris jobban érezte magát Carla mosolyától. Végre nem tűnt olyan búskomornak. Dave egy szál boxerban sétált a hűtőhöz és a bőre libabőrözni kezdett a hideg levegőtől. Carla egy mosollyal az arcán gyönyörködött a látványban. Nem tudta megállni, hogy ne érjen hozzá abban a minutumban. Az a tetovált hát nagyon hívogató volt. És most még amúgy is csak szemrevételezte a hűtő tartalmát, így mögé lépett és karjait a dereka köré fonta.
- Mi az? – nézett hátra a válla fölött és meg se moccant a nő tekintetétől – Ahhhaaa… szóval ki is itt a függő? – vigyorodott el ismét szélesen.
- A kis szexi feneked hatása, kedvesem… - sóhajtotta egy kis mosollyal.
Dave megfordult, hogy szembe kerülhessen vele és becsukta a hűtő ajtaját. Karjait Carla köré fonta és közelebb húzta, hogy a nő megérezhesse máris izgalomba jött tagját.
- Hah, és még te beszélsz? – emelte meg egyik szemöldökét egy széles vigyor kíséretében – Szerintem kicsi Dave szeretne valami melegebb helyre kerülni. Az a csúnya hideg levegő nem volt jó neki, nem? – kérdezte, míg egyik keze a boxer alá nyúlt.
Dave felsóhajtott és Carla látta, ahogy szemei elsötétednek – Oh igen, sok figyelemre és törődésre van szüksége… - mosolygott rá, majd lehunyta szemeit, mikor Carla keze gyorsabb ütemre kapcsolt.
- Akkor a gondjainkba kell vennünk, nem igaz?
- Oh igennn… - szisszent fel, majd egy perc múlva erős karjaival megemelte Carlát, hogy a konyhapultra tegye – De először meg kell tisztítani az utat neki… - azzal le is húzta Carla pizsamaalsóját – Oh, nagyon, nagyon jó! Semmi alsónemű! – mosolyodott el megint, ahogy egyik kezét Carla nőiességére csúsztatta, hogy leellenőrizze, készen áll-e rá, hogy menedéket adjon kicsi Dave-nek. Egyenesen a nő szemeibe nézett, ahogy ujjaival simogatta őt. Több volt, mint kész – nedvesen, melegen és hívogatón várta őt…
Úgyhogy Dave a pult széléhez közelítette csípőjét és kezeivel a nő térdei mögé nyúlt, hogy megemelje és széttárja, hogy csak egyet kelljen előre lépnie, hogy kicsi Dave végre hozzáérhessen Carla forró nőiességéhez.
Carla nem engedte Dave tekintetét, mikor mély hangon suttogni kezdett: - Gyerünk, csináld nagyon keményen, nagyon mélyen! Meghalok érted, Dave!
Dave-nek nem volt más választása: teljes erejével lendült előre még mindig fogva Carla csípőjét. Párja felkiáltott – Dave ereje még inkább felizgatta őt, lángolt érte.
- Keményebben, baby! Ne hagyd abba! Ez annnnnyira kibaszott jó!
De Dave megváltoztatta a ritmusát – inkább felgyorsította azt, minthogy erősebbeket lökött volna – és Carla tudta, hogy Dave ezt saját maga élvezetére csinálja, hogy neki nem lesz esélye elélvezni, hacsak nem veszi saját kezeibe a dolgokat. Ezért kettejük közé nyúlva simogatni kezdte magát. Durván és tapasztaltan dörzsölte magát, s elmosolyodott a gondolattól, hogy az egész egyfajta versennyé vált köztük – ki élvez el hamarabb?
Pár pillanat múlva meg volt a válasza: Dave azon lépése, hogy a melleit kezdte csókolni, eldöntötte a dolgokat – Carla hirtelen úgy érezte, erőteljes orgazmusa mély és mennyei szakadékába zuhan, s még sikerült egy „én nyertem”-et súgnia Dave-nek, mielőtt a remegésétől képtelenné vált a beszédre.
Az énekes elmosolyodott, miközben egy izzadtságcsepp futott le a halántékán, és gyorsított erős és rövid lökésein. Carla úgy döntött, hogy mohón fogja csókolni őt. Még mindig nyögött a férfi ostromától, noha már túl volt orgazmusán. Dave a szájába nyögött, ahogy fájdalmasan erősen rászorított a csípőjére, de Carla nem panaszkodott. Aztán Dave hangosan belehörgött kedvese szájába, ahogy egy erőteljes lökés átrepítette a határon, s Carla megérezhettem magában Dave forró folyamát.
- Nos igen, valamit tennem kellett, hogy elérjek a csúcsra… Hé, figyu… - kezdte volna, de ledermedt, mikor valaki kopogott a bejárati ajtón.
- Véro! – suttogták egyszerre, s Dave olyan gyorsan csúsztatta ki kicsi Dave-et belőle, amilyen gyorsan csak merte, s nevetve botladozott a hálóba az alsógatyájával a bokája körül.
- Te tudtad, hogy ez lesz! Van kulcsa! Egy másodpercen belül bent lesz! – suttogta Carla mérgesen, felkapva a pizsamaalsóját, s a kanapé háttámlájára dobta. Aztán összekötötte magán a kimonóját és az ajtóhoz ment hálásan pillantott a tükörbe, amiben meg tudta igazítani a haját… Jézus isten, mennyire ki volt még mindig pirulva! Véro rá fog jönni!
Hallotta, ahogy a barátnője a retiküljéhez beszél odakint: - A fene egye meg ezt a táskát! Ezek a kulcsok is mindig a legaljára másznak… Aha! Megvagytok! – ami azt jelentette, hogy az ajtó öt másodpercen belül ki fog nyílni.
Carla vett egy mély levegőt, abban reménykedve, hogy kipirult arcát és a pizsamáját ráfoghatja a tegnapelőtti eseményekre.
- Véro! – kiáltott fel – Gyere be! – próbált rögtön közel is hajolni barátnőjéhez, mielőtt még a szemébe nézhetett volna. Aztán Carla a konyha felé vette bicegős útját, hogy megkérdezze, készítsen-e neki egy kávét.
- Mmmm! Az jól esne, drága – válaszolta Véro – Szóval, hogy érzed magad? Szerintem elég jól nézel ki.
- Nos, nem rég ébredtem fel. Nyújtottam egy kicsit miután kikeltem az ágyból – hazudott elég szánalmasan.
Véro szemrevételezte a festős cuccokat, a reggelihez valókat, amik nemtörődöm mód félre voltak lökve a pulton, és a pizsamanadrágot a kanapén, s elmosolyodott.
- Szóval itt történt, hm? – dőlt a konyhapultnak pont ott, ahol Carla két perce ült! Véro rátenyerelt a felületre és felnevetett – Drága, itt még mindig meleg! – azzal mindketten felnevettek.
- Detektívnek kellene menned, Véro! Sajnálni fogom a gyerekeidet, hogy egy ilyen sasszemű mamájuk lesz!
Véro felsóhajtott – Lám, lám. Van egy webcamod a fürdőmben? Most te vagy az átkozottul okos. Csináltam egy terhességi tesztet reggel, és pozitív lett!
A barátnők összeölelkeztek és Carla biztosította Véro-t, hogy Justin tuti magán kívül lesz az örömtől. Abban a pillanatban Dave is feltűnt a folyosó felől és gratulált Véronak, mondván, hogy hallotta a hírt ahogy a fürdőből jött ki. A férfi hamarosan el is indult, hogy elrendezze a dolgait, így a két barátnő Carlánál maradt. Egy idő után elmesélte Véro-nak a tegnapi túladagolást is, aki teljesen megrettent, de Carla lenyugtatta. Végül Véro megértette a helyzetet, úgyhogy onnantól felszabadultan tudtak beszélgetni – főként Véroék leendő babájáról.
- Justin tud már a kicsiről?
- Még nem. Már nem volt otthon, mikor megcsináltam a tesztet. Vacsora után mondom meg neki – válaszolta egy bögre teával a kezében.
- Mit gondolsz, hogy fog reagálni?
- Totálisan odalesz az örömtől! Már nagyon régóta szerette volna, hogy ez megtörténjen és már hat hónapja nem szedem a tablettát, úgyhogy nem fogja totálisan sokkolni a hír. Alig várom, hogy láthassam az arcát, Carla! De most beszéljünk rólad és a pasidról! Nagyon komolynak tűnik, nem?
- Őt kerestem egész életemben. Olyan érzésem van mellette, mintha mindig is ismert és szeretett volna. Még mindig sokat kell tanulnunk, tudom, de eddig csak pipálom ki az álom pasis listámon a dolgokat: édes, érzékeny, szexi, vicces…
- És baromi dögös! Ezt ki ne felejtsd!
- Azt hiszem, ez bónusz…
- Carla, hogy mondhatsz ilyet??? Ő az egyik legszexisebb pasi a földön, aki úgy tűnik a legjobb barátnőmmel bútorozott össze, aki azt mondja, hogy AZT HISZI a pasijáról, hogy dögös…
- Igen, de emlékezz vissza mi történt, mikor belehabarodtam Ericbe, és nem tudtam kiverni a fejemből a gyönyörű arcát és a testét! És aztán nagyon megbántott. Ez más, ez túlmutat a fizikális vonzalmon, itt tényleg igazi érzésekről és gyengéd szerelemről van szó.
Carla most már lehajtotta a fejét, elveszve saját gondolataiban, mintha csak annyira meghatották volna a mondottak, mint ahogy remélte, hogy Vérot meghatották.
- Azt hiszem, ha csak a szex miatt lett volna itt, akkor a nemrég történtek után már el is húzta volna a csíkot, nem?
- Itt voltunk egymásnak. Tudod, elhagyta a feleségét. Antidepresszánsokat szed, és még egy közös bennünk, hogy most pillanatnyilag nagyon törékenyek vagyunk, és borzalmasan szükségünk van a másikra… Nos Véro szeretnél még egy teát, vagy menjünk vásárolni vagy csak sétálni. Mit szeretnél csinálni?
- Menjünk ki! Olyan szép és napos az idő odakint! Tudod mit, vehetnénk valamit akkorra, amikor majd meghívunk téged Dave-vel, hogy megünnepeljük a remek hírünket. Gondolom, szeretnéd pótolni a fehér ruhád hiányát…
- Igen, sajnos elszakadt és bekoszolódott, meg össze is véreztem. És a tisztítónál nem tudták kiszedni a foltokat. Azon gondolkodom, hogy készíttetek egy ugyanilyet!
- Nos, akkor gyerünk, és nézzük meg, hogy ezen a nyáron mi a divatos a csajoknak!
A két barátnő az egész napot azzal töltötte, hogy egyik butikból a másikba rohangáltak, felpróbálva több tucat ruhát, de csak nagyon keveset vettek meg, mert mindketten óvták a másikat a túlzott költekezéstől, s Véro csak késő délután kezdett elfáradni. Carla úgy döntött, megkegyelmez terhes barátnőjén és hívott egy taxit, ami majd kiteszi Vérot otthon, őt pedig hazaviszi. Már lassan vacsoraidő volt és Carla szeretett volna valami finomat összehozni Dave-nek mielőtt a férfi hazaér. Véro utcájában váltottak egy búcsúpuszit, majd barátnője megingatta mutatóujját:
- Legközelebb láncold be az ajtódat, hacsak nem akarod, hogy az anyád rajtakapjon, ahogy Dave-vel huncutkodtok a konyhában, mint ahogy én majdnem tettem! – mire a taxisofőr megfordult és rájuk mosolygott.
- Nos igen, főzni tanítja. Most komolyan, mi másra gondolt?! – vonta meg eltúlzottan a vállát. Mindhárman felnevettek, majd Véro kiszállt. – Hívj fel pár nap múlva, és tájékoztass, hogy halad a kis tanoncod! – mondta, majd intett egyet és besétált az épületbe.
- Szia Véro! Most komolyan! Micsoda nő! Hát semmi sem szent neki? – jegyezte meg inkább magának, mint a sofőrnek, de aztán meg kellett adnia a címet, és végül egész barátian elcsevegtek arról, hogy milyenek a férfiak főzőtudományáról. Mire a lakásához értek, a kényelmetlen érzése már a múlté volt. Carla elmosolyodott és üdvözölte a portást, s felsietett, hogy elkezdje a vacsorát. Egy boldog kis felhőn érezte magát, s alig várta, hogy újra láthassa Dave-et ez után a sok különtöltött óra múltán.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés