A kisváros néptelen, délelőtti utcáin egy gondolataiba mélyedt szőke göndör fiú kullog. Vászon kabátját fázósan összeöleli magán a csalóka őszi napsütésben. A szemlélődőnek csak egy újabb holdkórós suhancnak tűnik, amint láthatóan nem figyeli merre lép. Máshol jár.
Martin feje kóvályog a rengeteg új érzéstől, információtól, kósza emlék foszlányoktól. David megcsókolta végül a Moonban. Elment vele a házba, és valóban mintha, ahogy levetkőztette és ágyba dugta meg akarta volna győzni, hogy valami komolyabb is történjen közöttük. Rendben, ha nem akar önmagának hazudni, akkor rámászott, mint éhes majom a pálmafára. Felrémlik szemei előtt, ahogy Dave ölében ül lovagló ülésben, és a másik szintén ülve szorosan magához öleli, miközben csókolja, hosszú ujjaival, a fürtjeivel játszva. Az emlékkép végigborzongatja testét a hideg szélben.
Amikor egyre jobban belemelegedve, ösztönösen közelebb nyomta ágyékát társáéhoz, az leállította. Pedig érezte maga alatt keménységét. Mégis zihálva finoman letolta öt öléből és lefektette, azt mormogva, hogy jobb, ha kialudja magát, és a részegségét. Mögé feküdt, és átkarolta. Martin azonban nem úgy gondolta, hogy aludnia kellene. Megfordult ölelésében, mellkasához bújva puszilgatta finom meleg bőrét, simította oldalát. Dave lágyan cirógatva haját tűrte az akcióit, de csípője vonalától mindig visszavezette kezét mellkasához. Így aludtak el.
Halványan feldereng még, ahogy becézte az őt karjában tartó kamasz spiccesen. Dicsérte milyen szép, és milyen tehetséges, győzködte, hogy igenis vágyódik utána már az első pillanat óta. David végül is megvédte öt önmagától, ahogy megvédte a bárban is egyetlen mondatával a kezdettől, amikor még semmit sem tudott róla. És ahogy csókolja! Minden semmivé foszlik, amikor a testéhez simul. Régóta sejtette magáról, hogy vannak efféle gondolatai más férfiakkal kapcsolatban, de ez a fiú minden rejtett ösztönét feléleszti. És amikor épp nem a zavarán mulat, akkor teljes biztonságban érzi magát mellette, habár már az ugratásait is jól viseli.
Mi a fene van vele egyáltalán? Hiszen csak egy napja kerültek közelebb egymáshoz, és már szinte úgy ábrándozik róla, mint egy iskolás lány az esküvőjéről az első randi után. Megjelent kora reggel a gyártelepen, és ő mindent félre dobva végig csavarogta vele az egész napot, és még bűntudata sincs. Még csak haza sem telefonált, hogy kimarad az éjszakára, az anyja és a nővérei biztos halálra izgulták magukat miatta. Mintha a féktelen szabadság-érzet ami Dave-ből árad őt is felszabadította, és megrészegítette volna. Mély merengésében észrevétlen is a házuk utcájába téved, annak túlsó végétől sétálva. Az egyik kereszteződésnél furcsa érzése támad, felpillant, körül néz. Épp időben torpan meg ahhoz, hogy a kapun kilépő Dave-be ne botoljon hátulról.
A rendezett kis ház kertjéből egy jól fésült, szolidan felöltözött, fülbevalóktól és orrpiercingtől mentes David Gahan lép ki, sietősen indulva a kereszteződés felé. Annyira meglepődik a látványon, hogy észre sem veszi, hogy követni kezdi. Felszökik a pulzusa, elmúlik minden gondolata az aggódó családtagjairól, csak az előtte haladó alakot látja a masszává olvadt utcán.
Hamar kiérnek a városközpontba, Dave egyszer megáll, két oldalra kémel, mintha keresne valakit, de aztán tovább indul. Martin lélegzet visszafojtva várja, hogy leleplezze, biztosan tudja, hogy érzi a másik, hogy követi. A végén semmi különöset nem tud meg látszólag. A fiú a helyi rendőrkapitányságon nyit be, hiszen tudta eddig is, hogy most is van rendőrségi ügye. Mégis, nem mozdul az utcasarokról. Inkább ürügyképp vesz egy adag Fish&chips-et az ott parkoló árustól. Nem is az időt húzza, elvégre kell valami rendeset is ennie, majdnem tizenegy óra van.
Dave hamar végez, negyed óra elteltével kilép az ajtón, pár papírt összehajtva helyez el farmer kabátja belső zsebében. A nyomozó-kutya Martin gondolkodás nélkül indul utána. Kiérnek a jobb negyedbe, a drágább házak fényűző kertjei között nagyobb biztonsággal követheti érdeklődése tárgyát. Aki az egyik épületet megkerülve, halkan bekopog a hátsó ajtón. Körbetekint újból, mint egész úton ide jövet, mintha érezne valamit. Vagy valakit. A szőke fiú meglepetésére Joe nyit ajtót, öltönyben. Dave átad az őrsön kapott lapokból neki párat, elég hivatalos a társalgás, ahogy valamilyen időpontokról és felkeresendő személyekről beszélnek, de megüti fülét az a mondat, amiben a Moon-t emlegetik. Ma kilenckor a szokott 11-es szobában. Joe még sok sikert kíván neki, megszorítva vállát, majd becsukja az ajtót.
Sokan vannak ismét a bárban. Amióta egyre több koncertet szerveznek a társaság még vegyesebb. Leslie örül Martinnak, körbeugrálja, érdeklődik a kimaradása okairól. Készségesen mesél a bár dolgairól, láthatóan örül, hogy a félős fiú kérdezgeti. A privát szobák, amik régebben szállásnak szolgáltak mintegy hotelként pénzt hozva az intézménynek, most a törzstagok saját tulajdonai, akik máshol nem élhetik ki az efféle hajlamaikat. A mellékhelység melletti lépcső vezet a felső szintre. Cseveg még a zenélésről a női ruhás pincérrel, sunyin folyton az óráját figyelve. Már fél tíz, de végül is Dave-nek nem kell a terembe bejönni, egyből felmehet az emeletre. Ahogy ez felötlik benne, hirtelen fontos dolga akad, ami miatt el kell köszönnie Leslie-től.
Mint a tolvaj oson fel a félhomályos csigalépcsőn, sorban nézi az ajtókon lévő fém számokat. 11-es, hát itt van, de mit is akart egyáltalán avval, hogy feljött ide? Nem érti magát mostanában! Nagyot sóhajtva csóválja meg fejét és indul vissza, amikor meglátja, hogy a 10-es szoba ajtaja résnyire nyitva van. A zárban kívülről a kulcs, nyilván nincs jelenleg gazdája. Ahogy belát a szomszédos szoba fényei szűrődnek át a köztes ajtó résein. Úgy vonzza őt az a fény, mint molylepkét a gyertyaláng.
Az eléggé elhasználódott ajtó széles résein keresztül tökéletes az átlátás a másik szobában lévő hatalmas, vaskeretes ágyra, és a kerethez hasalva kötözött Joe-ra. David fekete bőr ruhában, bőrkesztyűben térdel mellette, egy nadrágszíjat tartva a kezében, amivel a meztelen férfit fojtja. Joe háta haragos vörös harapás nyomoktól éktelenkedik, néhány lilás csík mutatja, hogy a szíj másra is volt használva. Martin kővé dermed, egyszerre vonzza és borzasztja el a látvány, ahogy a fekete suhanc hatalmában tartja az izzadtan nyüszögő férfit. Dave átlép felette, fülébe sziszegve kérdi, hogy mennyire akarja már. Amit válaszol láthatóan nem megfelelő, mert a fiú hatalmasat rántva az övön emeli meg fejét, hogy a fojtás mellett hatalmasat tépjen fogaival a tarkóján hangosan morogva. Joe hörögve kiált, amennyire tud, de elhaló nyögéssé válik fájdalma hangja. A fiú elengedi az övet, és minden figyelmét a harapásnak szenteli, amit Joe élvezettel telt nyögdécselése kísér. Ahogy Dave elhátrál Martinnak világos lesz minden, a fiatal fiú arca csupa vér. Lassan, macska módjára dörgöli a férfi hátára saját vérét. Még mindig felette keresztben ülve araszol éles fogaival egyre lejjebb hátán, egészen kettéfeszített combjai közé. Végig nyal feneke vonalán újból rákérdezve, hogy mennyire akarja. A válasz elég egyértelmű, ahogy elhangzik a hatalmas „kérlek Davey, gyere” kiáltás. A Mester halkan duruzsolva kezdi kikötözött áldozata fölött bontogatni a nadrágját, ügyelve gondosan, hogy a másik minden mozdulatát pontosan érezze.
Martin szinte együtt izzad a türelmetlenül mocorgó, és ziháló Joe-val. Észrevétlenül is nadrágja szélénél cirógatja saját alhasát. Dave levetkőzik, lassan ráérősen az áldozat feje mellé dobálva ruháit, hogy az tudja, mennyi ideje van még. A kesztyűt magán hagyva tartja kezét annak szája elé, felszólítva rá, hogy köpjön. A férfi még szopogatni is kezdi a bőrrel takart hosszú ujjakat nagy igyekezetében, hogy Ura kedvére tegyen. A fölé hajoló alak dicséri, bíztatja, jó fiúnak hívja, majd megcsapva feje tetejét vakkant rá, hogy elég. Az alárendelt azonnal meghunyászkodik, lehajtott fejjel vár. A Mester megnedvesített kezét végigsimítja feneke mélyén, lassan, hiszen ő ráér. Nem figyel az áldozat sürgető felszisszenésére, kimérten cirógatja annak bejáratát. Hirtelen felegyenesedik, félre fordítja a fejét, mintha fülelne, lassan a köztes ajtó felé tekint. Martinban megfagy a levegő, pedig tudja, hogy nem láthatja őt. Mégis ledermed a lángoló fekete vad szemek láttán, amik szinte az övébe fúródnak az apó résen keresztül. A ragadozó, akit a barátja helyett lát, démonian elvigyorodik. Feláll, így szemügyre veheti meztelen testét, ahogy eloldozza zsákmány köteleit, és letérdelteti az ágy mellé, egyfolytában Martin tekintetét fogva tartva. A kukkoló fiú érti célját, ahogy kettőjük szemmel láthatóan felajzott testrészeiről nem bírja elszakítani tekintetét, magában felfogja, hogy most a megérzett harmadiknak fog szólni a show. Vagyis neki fordította így, hogy nehogy lemaradjon valamiről.
Dave összefogja a férfi kezeit, és a háta közepére szorítja. Míg így tartja fél kézzel, addig elveszi baljával az ágy mellől a kis olajos tubust. Még mindig az ajtót fixírozva lassan félig hunyt szemmel keni végig merevedésén a síkosító anyagot. Ahogy mély torokhangon nyög saját bőrkesztyűs érintésétől attól az ajtó mögötti srácnak muszáj saját tagjára markolnia erősen. De vége a neki szánt produkciónak, a Mester szabaddá vált kezével beigazítja szerszámát a helyére, és hatalmasat lök felhördülő áldozatán. Joe reszket egész testében, amíg kínzója zihálva mozdulatlanul várja, hogy teste alkalmazkodjon a behatoláshoz. Lehajol, összefogott karjába harap, majd lassan körözve furakodik egyre mélyebbre testében. Felhördülve reszket, meg, ahogy végre teljesen elmerül a lúdbőrös testben. Az eddigi óvatoskodást felváltja az állatias vad lökések hulláma, durva fogakkal marcangolja prédáját. Saját végükben fuldokló vadak morognak veszettül, izzadtan, belefeledkezve saját mámorukba. Két hatalmas csípőkörzéssel a férfi felkiáltva rándul össze a kamasz alatt, elnyújtva nyüszít, ahogy elélvez a kíméletlen ostromtól. Dave lök még párat tehetetlen, ernyedt testén majd hatalmas ordítással belé ereszti élvezete folyamát.
Ahogy elereszti, és kihátrál belőle zihálva újra az ajtóra tekint. Mintha tekintete érdeklődne róla, hogy tetszett-e a műsor. Martin kipirulva kapkodja a levegőt, próbálva hangját vissza fogni, amíg odaát barátja figyelmesen felsegíti, leülteti és melegen megöleli, megcsókolja bántalmazottját. Az egész csak szerep, vége a játéknak, minden a régi. Magukhoz térve szedelőzködnek, immár dolguk végeztével. A rejtett harmadik is kissé fellélegzik, hiszen nem érnek a vádló szemek rá, hogy őt kutassák, amíg tulajdonosuk öltözködik. Megnyugszik a szívverése, letörli a verejtéket homlokáról. Körbenéz maga körül az üres szobában, azon gondolkozva, hogyan, mikor osonjon ki innen.
Megáll egy pillanatra épp lecsillapodott szíve, amikor az ajtó kivágódik és a felöltözött David fekete tekintete riadt szemeibe fúródik.
- Tudtam, hogy követtél reggel – csak ennyit mond halkan miután végigmérte őt alaposan. Megragadja a kezét és ellentmondást nem tűrően, hevesen húzza maga után, keresztül az üres szobán, le a csigalépcsőn, ki a bár ajtaján a sikátorba. Ahol a konténer mellett a falhoz löki, belepréselve őt testével szinte a téglafalba. Fürkészve halálra vált riadt arcát, majd durván megragadva tarkójánál magához húzza egy vad, szenvedélyes csókra. Durván marja telt ajkait, majd hirtelen elhúzza fejét tőle, hogy magabiztos mosollyal nyugtázhassa a letámadott látható izgalmát.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés