A jéghideg téglafal hőmérséklete vetekszik a szőke fiú rettegése miatt bőrére kiülő hideg verejtékkel. Aki szembenéz vele nem az, akit megismert. Valahol, az agya rejtett zugában felsejlik neki egy kép, mintha tisztában lenne vele mi is az, amit lát. Azonban a felszínen csak a pánik marad, a tudat, hogy igenis követte és megleste azt, akivel szinte szövetkezett arról, hogy megbíznak egymásban. Ugyanakkor rettenetesen vonzza, az eddigi érzései megsokszorozódva lángolnak fel a vad csók, és a kilesett akció következtében. Megérdemelné, ha megütné, jogos lenne. Ezért is lepődik meg mindennél jobban, amikor a láthatóan, a kocsonyaként reszkető rémült testtét úralma alatt tartó társa lassan elereszti szétfeszített, falhoz szorított karjait, és tekintetét összekapcsolva vele folyamatosa elhátrál. Szeme kivilágosodik, az utcalámpa oldalról jövő fényénél halvány zöldes-barnán csillog. Még mindig figyeli őt, mint a hirtelen megszelídült vadállat hátralépve csöndben, kérdőn.
Martin lassan felenged. Válaszokat várnak tőle, elég türelmesen. Összeszorult torkán azonban erőlködése ellenére sem jön ki hang még. Csak némán tátog, mint a partra vetett hal, úgy is érzi magát, mint aki az utolsót ficánkolta. David megfogja kezét és lassan elindul vele. Semmi erőszakos nincs mozdulataiban, kényelmes tempóban vezeti őt némán a kertek alatt a punk-házba. Felérve Dave szobájába elengedi őt az ajtóban, a helység sarkában lévő ládából ruhákat vesz elő, a székre dobott törülközőt magához veszi, és egyedül hagyja a magába révedt Martot, míg ő a fürdő felé veszi útját.
A fürtös fiú a matracon ülve hallja a zuhanyzóban zubogó víz hangját. Tekintetét nem bírja a falon lévő macska-szörnytől elszakítani. Tudja mi az, amit lát, látott, de racionális agya nem akarja elfogadni. Nyílik a fürdő ajtó, de a lépcsőn lehaladó lépteket hall. Itt hagyja? Nem, visszajön. Dave belép kezében egy flaska Brandyvel, és a kis gyógyszeres üveggel. Az elsőt Mart elé rakja a földre, a másikat felnyitja, és nem számolva kiszór pár pirulát tenyerébe és magában lenyeli. Leül mellé, kinyitja az italt, nagyot húz belőle, majd felé nyújtja.
- Beszélnünk kell – szól halkan, ahogy figyeli őt inni – tudod, hogy mit akarsz az egészből?
A kérdés nyilvánvaló a jelenlegi szituációban, de Martin mégsem bírja megválaszolni. Akárhogy is töri fejét, az elmúlt két napban minden tőle megszokott észszerűséget félresöpörtek elszabadult ösztönei. Dave azonban folytatja.
- Bevezetlek a dolgokba, ha gondolod, de akkor sok mindent meg kell beszélnünk. Kedden visszajönnek a többiek, és velük jön a barátnőm is. Ezt már mondtam. És lóghatsz velünk, azt is, de az ilyenekről nem beszélünk, sem én, sem Mark előttük, igaz, hogy tudják, de ez olyan tabu téma – meghúzza megint az üveget, komolyan beszél, kimért hangon nyomatékosítva mondandója fontosságát – Joe ügyvéd, segít nekem a kötelező közmunkát egy aláírással letudni. Nem vagyok kurva! – itt belefúrja szomorúan komoly tekintetét a mellette figyelő világos szemekbe – Nem pénzért vagyok vele, nekem bejön ez a típus, és már többször összefeküdtünk, amikor kiderült, hogy tud nekem segíteni.
- Nem kell magyarázkodnod – Martin, úgy érzi, mintha neki kellene megvédeni Davet saját zavarától. Újból éreznie kell, hogy a másik bízik benne, most mindennél fontosabb ez neki – Nem kérem számon a dolgaidat, és nem is ítéllek el – mintha ez az utolsó kijelentés sokat számítana társának, látja amint kis meleg mosoly fut át arcán – betartom a szabályaitokat. És csak annyit tudok, hogy amikor a tabu helyek-dolgok közelében vagyok, mintha csak akkor élnék igazán. Kezd annyit jelenteni nekem, mint a zenélés. Felszabadít – vallja meg lehatott fejjel, elhalkulva – és sajnálom, hogy követtelek, nem volt rossz szándékom vele, nem is értem miért mentem utánad. – feltekint a türelmesen figyelő arcra – Láttalak kilépni egy házból, teljesen másképp, mint ahogy eddig ismertelek, és valahogy… nem is tudom…
- Anyámtól mentem a kapitányságra, majd Joe-hoz vittem a papírokat. Este ettől függetlenül is találkoztunk volna. És nem haragszom, nem is tudom, miért bízom benned. Nem szoktam ennyire megnyílni senkinek, még sok idő után sem. – ahogy újból iszik, elmereng kimondott vallomásán – Senki sem ismer teljesen, csak a barátnőm és Mark. Vele együtt voltam a javítóban, és együtt tapasztaltuk ki ezt az oldalunkat. Kicsit gyors ez nekem –sóhajt fel végül, feláll, előveszi a cigarettáját gondolatiba mélyedve rágyújt. Visszaül a fürtös mellé és felé nyújtja a dobozt.
- Nem, kösz. Én nem várok el semmit tőled, annyit már tudok a dolgokról, hogy az ilyen kapcsolatok nyitottak – igazából hazudik, nagyon is sokat szeretne ettől a vonzó vagánytól.
- Az jó, ha tudod, hogy ezek nem romantikus szerelmi viszonyok. A vonzódás fontos, de igazából az egész csak szex.
- Tudom. És én nagyon vonzónak talállak – pirul bele a Brandybe. Dave elnyomja a csikket, elveszi kezéből az üveget, és mint valami kis csomagot az ölébe húzza őt magával szemben.
Martin, hogy leplezze, zavarát gyorsan körül fogja hosszú nyakát, vállába temeti arcát. A nagy férfias tenyér utat talál magának pulóvere alá, az érintés meleg, mégis összerázkódik fázósan. Forró lehelet csiklandozza tarkóját, majd a puha ajkak puszilják, miközben gerincét finoman cirógatja a kíváncsi ujj.
- Milyen finom cicus vagy – dorombolja elmélyülten fürtjeibe, majd arcát kezébe fogva hajol kicsit el tőle, hogy megcsókolhassa. Ahogy belemerül a csók varázsába a szőke fiú, Dave úgy engedi neki át fokozatosan az irányítást. Már Martin csókolja őt. Elszakad ajakaitól, hogy lehúzhassa róla a finom hófehér hát cirógatásában őt akadályozó pulóvert. Mart gondolkodás nélkül kezdi evvel szinkronban kigombolni az inget társa mellkasán, sóhajtva tekint le a szabaddá vált bőrfelületre, ahogy tenyerével végig simítja. Csodálata tárgya hanyatt dől vele, majd oldalára fordul. Egymás arcát fürkészve kalandozik kezük a másik testén.
- Addig mész el, amíg te akarsz – búgja neki nyaka harapdálása közben – semmi sem kötelező Göndi, szólj, ha valami túl sok már – fonja össze elsötétült tekintetét a világosan csillogóval – lassan kell megtanulni a jó dolgokat – mocskos, kaján molyosa bátorsággal tölti el a tapasztalatlan fiút. Csak abból tud kiindulni, amit már, tud, tehát puszilgatni, harapdálni kezdi társa hosszú nyakát, amit az feje hátra feszítésével szinte felkínál fogainak. Lejjebb halad kulcscsontja vonalát kóstolgatva, meghallja, ahogy megugrik, a légzése mikor a mellbimbóját dörzsöli végig tenyere. Visszatér kényeztető ujjaival oda, figyeli, mit csinál jól. Dave lehunyt szemmel sóhajtozva tűri, hogy kezét felváltsa ajkaival érzékeny pontján. A mellbimbó az mellbimbó, és a lúdbőrzés és reszketés alapján nem csinál rosszat, szopogatni, fogaival húzogatni, harapdálni kezdi, enyhítésképp puszilgatni, nyaldosni kezdi a bőrt is körülötte. Keze ösztönösen elkalandozik a karcsú derékon, közelebb öleli öt magához, most úgy kezeli, mint ha Dave lenne a lány, akit fel kell izgatnia. Úgy látszik sikerül is, amikor belemarkol a kopott farmeron keresztül fenekébe kényeztetettje felnyög hangosan, és maga alá fordítja. Hosszan kutatja tekintetét, majd, mint a dörgölődző macska kezd lassan lefelé araszolni csupasz felsőtestén. Nyalja, halkan morogva harapdálja testét, elidőzve hosszan alhasán, nadrágja dereka alá nyal, majd feltekint rá.
- Göndi? – szól hozzá halkan, amikor látja a másikat teljes eufóriában úszni zárt szemekkel. A ködös szemek rátekintenek, érti, mit kérdez tőle, de nem képes hanggal válaszolni. Nem is kell, a fülledt csillogást a zöld íriszekben kísérő gyöngéd, hívogató cirógatás a sötét fürtökben megadja az engedélyt a következő lépésre.
David hosszan simítja végig dudorodó sliccét, elkezdi beleélni magát az általa szokott domináns szerepbe. Nem nehéz, a gyógyszerek és a Brandy mellett áldozata reszketése is táplálja elszabaduló érzéseit. Kinyílik a nadrágszíj, majd a gomb, miközben apró éles fogak harapdálják a textilen keresztül. Martin saját zihálásán keresztül hallja a zipzárt, és társát, amit mély doromboló hangon dicséri, beszél hozzá.
- Nem is vagy olyan kiscicus – jön a perverz felhang, amikor megérzi a hűvös levegőt szabaddá vált ágyékán – te kis szőke, pihés…- alhasa vonalától lassan kóstolgatja vékony bőrét a másik nyelve. Feltérdel, és egy mozdulattal lehúzza róla a felesleges nadrágot, majd a már csupasz testen végig dörgölve sajátját fekszik rá, magához ölelve, megfordul vele. Ismét a szőke van felül, és már kevesebb elfojtást tanúsít, ahogy szinte mintha tükörben cselekedne, lemásolja Dave előbbi mozdulatait.
Amikor kinyílik a másik nadrágja, nem tehet, róla bele kell szagolnia a fűszeres illatú melegségbe, ami kiárad a kívánatos nyöszörgő testből. Elszakad valami, Dave felnyögve ránt egy aprót tincsein, amiket egész eddig a markaiban tartott. Ismét maga alá teperi, elemeli csípőjét tőle, elkérve a segítségét. Mart lesimogatja a meglepetésére nagyon is lányosan kerek fenékről, és medencéről a farmert, alsót nem vett vissza a zuhany után. Ahogy Dave lerúgja magáról a ruhát és ismét ráfekszik, egyszerre nyögnek elhalón a másik merevedését megérezve.
A fekete fiún végig borzong az érzés, sziszegve leheli ki a levegőt, újból a fürtös reakcióit kutatva. Nem lát riadtságot, vagy furcsállást. A világító macskaszemek várakozó izgalommal teltek. Megbízik benne. Nem érti miért és hogyan ilyen kevés idő és az este látottak után, de a szemek tisztán csillognak. Azt, hogy emiatt miért önti el egész testét valamilyen jóleső nyugodt melegség, azt végképp nem érti, de forró szenvedélyes csókkal kell megköszönnie az érzést.
- Nem félsz? – suttogja ajkaira, lenyúlva kettőjük közé, kihívva a sorsot fogja finoman kezébe a lüktető kemény húsdarabot. Mart kis fejrázásra készül, de megakad a mozdulata, mikor kiakad a lélegzete társa hirtelen akciójától. Megborzongva nyög fel, ahogy a nagy tenyérbe simítja égő tagját. A hosszú ujjak rászorítanak, makkját kettővel masszírozza a ráhúzott bőrén keresztül.
Nem fél. Akar. Most. Lihegve harap öntudatlanul a fölé hajoló nyakszirtjébe. Dave felhördül, lejjebb helyezkedik, az alant levő megérzi a kőkemény tagot a sajátjához súrlódni. Nincs visszaút minden lángara lobbant már. Megszűnt a külvilág, megállt az idő. Dave összefogja mindkettőjük merevedését, szorosan ráfekszik, nyakát-állát harapdálva mozdítja kezét egyszerre mindkettőjükön, miközben köröz csípőjével. Kimért hosszú lökésekkel dörzsöli össze az izzó testrészeket. Hangosan morogva nyöszörög minkét fiú, szenvedélyük elszabadult ritmusára mozogva, mintha mindig is ezt a táncot járták volna. A vágy görcsében karmokká görbült ujjaik szántják fel bőrüket. A tűz oly vadul lángol, hogy nem tart sokáig, ahogy egy elnyúló nyüszítéssel, hátát a másik karjaiban homorítva Martin beteríti szeretője hasát és ujjait magjával. Dave-nek sem kell pár húzásnál több, amint megérzi mozgó tenyerébe folyni a nedvességet, megkönnyítve agyának a végső határ átlépését.
Levegőért imádkozva némán hullik a szintén alélt testre. Vakon csókolják, egymást ahol érik a gyönyör utórezgésein. Kicsit lenyugodva, kicsivel, több oxigénnel sejtjeiben Dave felemelkedik, szemébe néz kérdőn, kutatva valamilyen megbánás után. Hálás világos szemek szikráznak felé. Egy apró elnyújtott puszi után David a matracra dobott törülközőjéért nyúl, finoman letisztogatja mindkettőjüket, társa mögé heveredik, magukra húzva a takarót. Magához szorítja, tarkójára csókot lehel.
- Szép álmokat Barika, Isteni finom vagy, köszönöm – súgja, majd kihúzza a konnektorból a falra szerelt lámpa zsinórját.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés