Megjegyz�s: M�g mindig pr�b�lom feldolgozni a budapesti Placebo koncertet…

Special Needs

�get� szemek. Feh�r b�r. Els�pr� jelenl�t.

Ez �. Az agyam az els� pillanatt�l ki�r�l, ahogy megl�tom. Ahogy a mikrofonj�hoz s�t�l… Az �llig �r� fekete haj�nak �s a f�nyeknek k�sz�nhet�en szemei �rny�kban maradnak. De �n l�tom, ahogy f�nylenek. Senki m�s nem l�tja, amit �n, de nem b�nom, mivel �gy valami olyan k�l�nleges lehet az eny�m, ami m�snak nincs. Nem oszthatok meg mindent a k�r�l�ttem �ll�kkal. Nem �rten�k meg. De j�l van ez �gy.

Ahogy figyelem �s az els� sokk elhalv�nyul, felfedezem a r�szleteket is. Alacsony v�kony teste m�ris izzadts�gban �szik �s a leveg� k�r�l�tte forrni l�tszik, ahogy kit�rja mag�t �s kiereszti mindazt, ami benne lakozik. Tudom, hogy ezt csak a sz�npadon teheti. Ezt a fajta szabads�got csak a mikrofonja m�g�tt �rezheti, ahogy git�rozik �s kiereszti k�l�nleges hangj�t. Gy�ny�r� �s er�s a szemeimben. Egy igazi harcos, aki a vil�ggal hadakozik �s az ar�na t�gas ter�be ki�ltja igaz�t.

N�ha egyszer�en k�ptelen vagyok egy�tt �nekelni a sz�veget, mint ahogy a t�bbi rajong� teszi k�r�l�ttem, mivel a szavainak �rtelme elsodor. �thatolnak rajtam �s �rzem az ironikus, l�zad� sorok m�g�tti f�jdalmat. Vannak, akik azt mondj�k, hogy tudok olvasni a sorok k�z�tt, hogy megvan a k�pess�gem, hogy meg�rezzem a rejtett jelent�seket bizonyos dolgok m�g�tt. �gyhogy el merem hinni, hogy �rtem, hogy mi zajlik benne, mikor tekintet�nk tal�lkozik.

Olyan, mintha egy r�gi bar�t szemeibe n�zn�k. � �si �s abban a pillanatban �n is �gy �rzek. Nem hiszem, hogy ez lenne az els� alkalom, hogy l�tjuk egym�st. Tudta, hogy itt leszek ma este a t�bbi rajong�ja k�z�tt �s �n tudtam, hogy keresni fog engem az els� p�r sorban. �s most �szrevett �s egym�snak �nekl�nk. A sz�vem �sszefacsarodik. Annyi minden van abban a pillant�sban! L�tom, hogy felismer, �rzem a meg�rt�st �s oly sok m�s �rz�st, hogy �gy �rzem, megfulladok t�l�k.

A pillanatnak v�ge �s � a sz�npad m�sik fel�re s�t�l. �n csak �llok ott k�bultan, alig hallva �s �rezve az ugr�l� �s sik�t� embereket magam k�r�l, illetve a hangos zen�t, melyet a band�val kre�l. A fizikai testem ott van, de az elm�m egy m�sik dimenzi�ban utazik, ahol m�r tal�lkoztunk. �s ez a p�rhuzamos �rz�s a koncert v�g�ig megmarad. Sokszor k�zelebb j�n �s r�m n�z, miel�tt ez bek�vetkezik. Tudom, hogy l�tja igazi val�mat �s ez boldogg� tesz, s valahogy biztons�gban �rzem magam.

A zene, a jelenl�te, az, hogy ilyen k�zelr�l l�thatom �s ez az eg�sz este felkavarja az �rzelmeimet. �s nem is tudom mindegyiket megnevezni, nem tudom elmondani, hogy pontosan hogyan is �rzek. Nem, �n nem egy vak sikoltoz� rajong�ja vagyok. Ez m�lyebb ann�l. Kimondhatatlanul boldog �s h�l�s vagyok. Ez �szt�n�sen j�n. Nos, az ut�bbi id�ben am�gy is pr�b�lok jobban hallgatni az �szt�neimre. De nem akarom, hogy b�rki is f�lre�rtse azt, amir�l most besz�lek. Ez nem szerelem. Ink�bb olyan, mintha egy csal�dtagot szeretn�l.

Teljesen �sszezavarodva hagyom el az ar�n�t, a hangja m�g mindig a f�lemben cseng, �s sz�ks�gem van p�r napra, hogy lenyugodjak, �s a hely�re rakjam az �rz�seimet. Ahogy ezeket a sorokat �rom, a dolgok kezdenek kitisztulni sz�momra �s most hirtelen csak… �resnek �rzem magam. Tudom, hogy ma este is koncertezik �s �n csak azt k�v�nom, hogy b�rcsak ott lehetn�k, hogy megint a szem�be n�zhessek, �s m�g egyszer �rezhessem ezt a gy�ny�r� z�rzavart…

K�sz�n�m, Brian!


Useless-girl
2010/09/18

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s