Megjegyzés: Ezzel neveztem a MYM fórumon a „Halloween 2010” versenyen. Enjoy! :P

És meg kell jegyeznem, hogy nem akarom senki érzéseit megbántani a dolgokkal, amiket az olvasó esetleg sértőnek találhat ebben a történetben, vagy rossz emlékeket idézhet fel bennük! A lényeg itt nem a múltban történteken van, hanem azon, amit a fiúk művelnek egymással!

Kategória: Dave/Martin, SLASH, R/18-as karika

Violator

Meg mert volna esküdni rá, hogy hallotta amint a bombák átszelik az eget és felrobbannak, amint földet érnek nem is olyan messze. Ahogy lehunyta a szemeit, hallotta az emberek sikolyait, és ahogy futottak az utcán az életükért. Ledermedt, még mindig az ágyában fekve. Minden olyan gyorsan történt, s ő még mindig a sokk hatása alatt állt. Nem tudott megmozdulni, vagy bármi mást tenni, csak feküdni és hallgatni a hangokat. Hallotta a mérges kiáltásokat a szomszédos lakásból. Eljöttek a szomszédjaiért. Egy kedves arab családért. És tudta, hogy ő lesz a következő, mivel ugyanaz volt az őse, mint a szomszéd családnak…

Abban a pillanatban felült, mikor valaki berúgta az ajtaját. Nem látta az arcát az egyenruhát viselő német parancsnoknak, mivel az egyetlen fényforrás a szobában a folyosóról jött, árnyékba burkolva az idegen arcát.
- Aufstehen, felállni! – kiáltotta rá, de meg sem bírt moccanni. A hideg hang ostorcsapásként hatott a sötét szobában. Úgy reszketett, mint egy kislány. Legnagyobb rémálma öltött testet, aki épp becsukta az ajtót a lábával, kizárva a külvilágot. Gyorsan elbújt a takaró alá, mintha az megvédhetné… mintha ettől a katona eltűnne és megakadályozná, hogy deportálja, isten tudja hová… Hallotta a nehéz bakancsok koppanását a padlón, ahogy egyre közelebb és közelebb jött. Úgy reszketett a takaró alatt, mint a nyárfalevél, s ledermedt, mikor a másik férfi felkattintotta a lámpát az éjjeliszekrényen. – Gyerünk! Hadd lássalak! – mordult rá hideg hangon és lerángatta róla a takarót, felfedve a reszkető testet alatta, amit csak egy alsónadrág takart.
Érezte az égető tekintetet a testén, ahogy próbálta eltakarni az arcát, de egy erős kéz megragadta a vállánál fogva és a hátára fordította.
- Nézz rám, te nyüszögő kislány! Gyerünk! – parancsolta.
A fekvő férfi hallotta a német akcentust az angol beszédben és valahogy ettől végigborzongott a gerince mentén. Mivel nem engedelmeskedett, a fölé tornyosuló férfi keményen megragadta az állát és ülő helyzetbe kényszerítette, sápadt arcát a fény felé fordítva. Végül lassan kinyitotta a szemeit, hogy egy farkasszerű tekintettel találkozzon. Az idegen egész jóképű volt. Göndör szőke haja, zöldes hideg szemei és érzéki szája volt, noha ajkait most összeszorította, ahogy a sötéthajú férfi rettegő arcát vizslatta.
- Mi a neved?
- Da… Dave – suttogta.
A másik férfi egyik oldalról a másikra fordította az arcát, mintha csak egy húsdarab lenne. És Dave tudta, hogy abban a percben nem is több annál.
- Aranyos – válaszolta a német katona – Én Martin Gore Parancsnok vagyok. Tudod, miért vagyok itt, nem igaz? – dörzsölte fekete bőrkesztyűs ujjait a puha archoz.
- Hogy deportáljon – nyelt egy nagyot. Nem lepődött meg annyira, hogy végre őt is elkapták. Tudta, hogy ez a nap előbb vagy utóbb el fog jönni. És most itt volt. Nagy zöld szemeivel felnézett a férfira, aki nem csak az állát, de az életét is a kezében tartotta.
- Túl akarod élni? – mordult rá, és Dave nem értette, hogy hirtelen miért tűntek sötétebbnek a férfi szemei.
- Igen – lehelte.
- Akkor azt fogod tenni, amit mondok, különben itt helyben megöllek a mocskos ágyadban. Nem lenne nehéz elhitetni, hogy megpróbáltál megszökni. És senki sem fogja bánni, ha még egy meghal a mocskos fajtádból… Megértetted?!
- Igen…
- Nem hallottam!
- IGEN! – hunyta le szemeit, mikor látta, hogy a parancsnok másik keze a cipzárjához nyúlt. David megértette, hogy miről is van szó…
- Remek. Akkor gyerünk, tudod mi a dolgod! – mélyedtek még inkább Dave állába a bőrkesztyűs ujjak, ahogy Martin közelebb húzta az ágyékához. Benyúlva saját nadrágjába kiszabadította máris félig merev tagját.
Dave szemei elkerekedtek. Máris elég nagynak tartotta ahhoz, hogy eljátsszon vele, s észrevette, hogy vastagabb is sajátjánál. Nem volt más választása – hagyta, hogy Martin arra kényszerítse, hogy kinyissa a száját és beletolja duzzadt hegyét. Lehunyta szemeit, mikor megérezte a sós ízt nedves nyelvén. Nem tudta megfogalmazni, hogy mit is érzett abban a pillanatban. Eléggé megalázó volt számára, hogy ilyet kell tennie, de ugyanakkor valahogy… elkezdte egyre jobban élvezni minden egyes lökés után. És pár pillanat múlva ráébredt, hogy magától is elkezdte nyalogatni és szopogatni őt.
- Ez az, te kis ribanc! – hallotta a mély morgást, mikor először eresztette a torkáig a vastag férfiasságot. – Tudtam, hogy remekül fogod csinálni! – Dave hallotta a bőrkesztyű hangját a füléhez közel, ahogy Martin keze ökölbe szorult a hajában. – Folytasd és vedd le a nadrágomat! – hallotta Gore parancsát, s remegő kezekkel fel is nyúlt az övhöz és a gombhoz, hogy lehúzza a sötétszürke nadrágot és alsót. Közben a másik férfi megszabadult a fegyvereitől, a kabátjától, az ingjétől és fehér atlétájától, csupán a kesztyűket hagyva magán. Egy pillanatra sem szakította el tekintetét az előtte lévő kipirult arcról, majd megragadta farkának tövét és kihúzva azt a forró kis szájból, hegyét a duzzadt piros ajkaknak dörzsölte és ütögette. El kellett vigyorodnia, mikor Dave halkan felnyögött, és amikor csak tudta, megnyalta az érzékeny bőrt – Mekkora egy kurva vagy… - mordult rá és visszalökte merevségét a mohó ajkak közé. A korábbi félénkségnek már nyoma sem volt – mindenre készen állt, amit a szőke fickó csak akart tőle. Majdnem megfulladt, mikor a kőkemény farok hegye újra meg újra a torkát érte, de aztán rájött, hogy miként elégítse ki parancsolóját és kapjon levegőt is egyszerre. Martin torokhangon morgott, szemei fennakadtak, és egy tiszta löket adrenalin árasztotta el vérét, mikor megérezte Dave torkának izmait farkának duzzadt hegyén játszani. A barna hajú férfi ezt még párszor megismételte, majd Martinnak ki kellett húznia magát.
- Gyerünk! Nyisd ki az a profi kis szádat… Hadd adjam meg neked, amire olyan nagyon vágysz! – nézett a sötéthajú férfi szemébe, s felnyögött a sima fekete bőr érzetétől nedves farkán. Keményen kezdte magán mozgatni kezét, a nyitott szájra fókuszálva, s mikor már nem bírta tovább, egy mély morgással és egy rövid kiáltással lövellte bele sűrű magját – Hadd lássam, ahogy mindet lenyeled! Gyerünk! – parancsolta és figyelte, ahogy áldozata nyelvével ízlelgette a fehér folyadékot, majd egy halk nyögéssel lenyelte azt, lenyalogatva a maradékot szájáról és álláról, ködös tekintetével őt figyelve. Micsoda ügyes kis kutyát talált ezen az istenverte mocskos helyen… - Jó fiú – mondta kicsit zihálva és lehajolt, hogy száját Dave ajkaihoz nyomja. Szinte azonnal viszonozta is azt, és Martinnak kicsit bele kellett mosolyognia a csókba. Aztán visszahúzódott és a hátára lökte Dave-et. Leült az ágy szélére és gyorsan megszabadult a bakancsaitól és a zoknijaitól. Visszafordulva a másik férfihoz a vállánál fogva visszalökte, mikor fel az akart ülni.
- Úgy maradsz. Még nem végeztem! – mondta ismét hideg tónussal és figyelte, ahogy a fekete bőr lassan lefelé csúszik az enyhén lebarnult tetovált bőrön. Tekintete sötétebbé vált, ahogy meghallotta Dave-et levegőért kapni, pont mikor tenyere a lapos hason siklott. – Szóval mégiscsak élvezted… - jegyezte meg Martin egy kissé gúnyos nevetéssel, mikor észrevette a dudorodó merev tagot az olcsó alsó alatt, ujjbegyeit pedig az anyagon lévő nedves folthoz dörzsölte, amit Dave elő-váladéka hagyott.
A sötéthajú férfi csak bámult rá. A most már szinte fekete szemek a sötét kesztyűre ugrottak, mely alsójának anyagán keresztül végigfutott tagjának teljes hosszán. Igen… be kellett vallania, hogy tetszett neki, hogy orálisan ki kellett elégítenie az idegent. Érezte a veszélyt sütni belőle, és ez csak még inkább felizgatta. Beteg volt? Valószínűleg, de nem bánta. Azt akarta… azt akarta… igen, pontosan ezt… Felnyögött, mikor a bőrkesztyűs kéz az alsója alá nyúlt és kiszabadította a farkát, elkenve lüktető hosszán a hegyénél összegyűlt nedvességet.
Martin a másik kezével lehúzta a reszkető alakról az utolsó ruhadarabot, tekintetével szinte felfalva a hosszú férfiasságot, amin keményen járatta egyik kezét. Lehajolt és felnézett Dave-re, ahogy hagyta, hogy nyála a duzzadt makkra folyjon. Felnyögött, ahogy Martin elkezdte ezt is eloszlatni tagján, majd a szőke férfi nem tudta megállni: meg kellett ízlelnie a hívogató férfiasságot.
Dave fejét a párnába vájta és nem tudott megállni egy mélyről jövő nyögést. A vér a füleiben dobolt és észre sem véve egyik kezét ökölbe szorította a puha szőke tincsekben, felfelé mozgatva csípőjét, hogy találkozhasson a csodás ajkak mozdulataival. És csak még többet és többet akart. De Martin megragadta a csuklóját és keményen szorítani kezdte, míg el nem engedte a haját, majd lecsúsztatta száját róla.
- Nem emlékszem, hogy engedélyt adtam volna rá, hogy megérints! – mordult fel és az övéért nyúlt.
- Sajnálom… - zihálta Dave és egy pillanatra a félelem szikrái gyúltak szemében, mikor látta, ahogy Mart saját tenyerébe csap az összehajtott övvel. Dave reszkető combjára is rácsapott vele, amitől kínzottja felnyögött.
A szőke férfi gonoszul elvigyorodott – Szóval… te kis ribanc… szereted a fájdalmat, mi? – kérdezte nemtörődöm hangsúllyal.
- Igen…
- Mit mondtál?
- Igen, Parancsnokom! – mondta hangosabban és tisztábban, várva következő lépését.
- Jól van… akkor azt hiszem, adnom kéne még egy kicsit… - nevetett fel röviden, de ahelyett, hogy újra rácsapott volna, megragadta Dave csuklóit és szorosan az ágytámla rácsaihoz kötözte őket.
Davidet kirázta a hideg – egész testét libabőr borította -, mikor rájött, hogy egyáltalán nem tud mozogni az övtől, ami szinte fájdalmasan vájt a bőrébe. Most már tudta, hogy esélye sincs az ellenkezésre, teljes teste ki volt terítve és szolgáltatva ennek a kegyetlen pasasnak. És mégis egyszerűen IMÁDTA az érzést…
Martin nem siette el a dolgot, amivel az őrületbe kergette áldozatát. Igen, egyértelmű volt, hogy a sötéthajú férfi már nagyon is készen állt rá, hogy istenesen megdugja, de ő a kínzások mestere volt, és volt idejük játszani. És Martin játszani akart… Míg az ágy szélén ült, lassan járatva kezét saját magán, a másikkal Dave heréit simogatta és szorította meg, egy kicsit meg is húzva azokat. Elvigyorodott, mikor felfedezett egy csillogó karikát a heréi mögött. – Szóval tényleg mocskosak vagyunk, mi? – érintette meg egyik bőrbe bújtatott ujjával a gyűrűt, s ismét hallhatta, ahogy Dave levegőért kap.
- Kérlek… - lehelte.
- Mit akarsz? – mordult rá.
- Érintsd meg… húzd meg!
- Mondjuk… így? – húzta meg finoman a gyűrűt, amitől az ott található idegek csodás módon sajdultak fel.
- IGEN! – nyögte Dave szinte már sikoltva – Még! Kérlek, újra!
- Nem. Más terveim vannak… - mondta semleges hangon a szőke férfi és a ruháiért nyúlt, keresgélve egy kicsit számos zsebében. Egy elegáns hosszúkás fekete dobozt húzott elő és lassan kinyitotta. – Hoztam neked valamit… És biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog – nyalta meg saját szája szélét és megfogta a fényes, csillogó, körülbelül 20 centis dildo-t, mely kb. 2,5 cm-re szélesedett ki a fejénél, és 2,5-3 cm-re az aljánál, és olyan 280 grammot nyomhatott.
Dave nagyot nyelt. Fogalma sem volt róla, hogy miért volt ilyen játék a fickónál – talán korábban más áldozatain is használta? A gondolat, hogy nem ő az egyetlen, akivel eljátszott az áldozatai közül, végigborzongatta a gerincét. Valahogy az, hogy csupán egy „névtelen” eszköz volt abban, hogy megadja Martinnak, amire vágyik, csak még inkább felizgatta. Habozás nélkül a szájába vette a játékszert és rögtön szopogatni kezdte. Martinnak meg sem kellett kérnie rá.
- Igen, ez az. Nedvesítsd meg nekem, te kis ribanc… Látom, tudod, mit fogok ezzel csinálni… hogy miként fogom a szűk kis fenekedve dugni… - mordult fel és mélyebbre nyomta a játékot Dave mohó szájában. A kikötözött férfi teste kicsit ívbe feszült, ahogy figyelte Martint bőrkesztyűs ujjait szopogatni, hogy benedvesítse őket. Aztán Dave rögtön felhúzta a lábait, mikor Martin megérintette a combját. Lehunyt szemmel folytatta a játék szopogatását, majd rányögött, mikor megérezte Martin nyelvét nyílása körül játszani. Olyan kimondhatatlanul jó érzés volt, ahogy az a gyakorlott nyelv ott mozgott rajta! Érezte, ahogy a szőke férfi még inkább benedvesíti, és majdnem megfulladt a játékszertől, mikor egyik ujjával belényomult. A bőrkesztyű gyűrődésének hangja pedig még inkább megőrjítette.
Martin kihúzta Dave szájából a játékot, és egyelőre a lapos hasra tette. Valami más miatt volt szüksége a másik kezére. Tenyerét Dave heréinek nyomta és lassan felfelé végigsimította őket férfiasságának egész hosszával egyetemben, míg két ujját kíméletlenül mozgatta benne, hallgatva a szinte kétségbeesett nyögéseket. Pár perc múlva – mikor már úgy gondolta, hogy áldozata eléggé kitágult még egy kis mókára -, megragadta a csillogó játékszert és a várakozó nyílás körülötti érzékeny bőrt kezdte ingerelni.
- Könyörögj érte, ribanc! – mordult rá.
- Kérlek! Kérlek, dugj meg vele! Kérlek, KÉRLEK! – nyögte hangosan és a játékszer fejének dörgölte magát – Kérlek… - nyöszörögte a végén, s meg is kapta, amit akart. Martin nagyon lassan kezdte el befelé nyomni azt, aprókat körözve vele, hogy még inkább ellazítsa az izmokat. Dave lehunyt szemekkel nyögött és morgott a szinte már fájdalmas élvezettől, teljes figyelmét az enyhén hűvös eszközre irányítva, ahogy még inkább belé hatolt. A rajta található dudorok minden lehetséges érzékeny pontot ingereltek belül. Levegőért kapott, mikor teljesen magában érezte, és Martin pont jól kezdte mozgatni. – Istenem, IGEN! – kiáltott fel, mikor ahhoz a bizonyos ponthoz dörzsölődött. Az élvezet villámként csapott át rajta. Majd mikor az a kemény kéz egyre gyorsabban és gyorsabban kezdte mozgatni, azt hitte, hogy menten meghal ott a gyűrött lepedőn.
Aztán hirtelen kihúzta belőle, pont mielőtt elélvezett volna. Dave kétségbeesetten kiáltott fel, s ködös tekintetét kínzójára fókuszálta – Kérlek, ne hagyd abba! Kérlek, kérlek, kéééérlek! – könyörgött, csípőjét úgy mozgatva, mint egy olcsó kurva. Úgy tűnt, a másik férfinak tetszik a látvány, mert felmordult és a szélesre tárt reszkető lábak közé térdelt. Megragadta a derekát és megfordította.
- Térdre! Most! – morgott és Dave engedelmeskedett. Nem érdekelte, hogy az öv fájdalmasan a csuklóiba vájt. Pont elég helye volt arra, hogy azt tegye, amit mondtak neki. Megragadva a rácsokat amennyire csak tudott, megtámaszkodott a könyökein. Álla a párnán nyugodott, feneke pedig magasan a levegőben volt. A következő pillanatban ismét hangosan felkiáltott, ahogy Martin kíméletlenül belétolta a játékot. A durva mozdulattól Dave szemei fennakadtak és nagy izzadtságcseppek futottak le kipirult arcán és reszkető testén. A következő lökés olyan erősen érte prosztatáját, hogy azt hitte, menten elájul.
Martin gyorsan eltávolította a játékot és lehajolva megnyalta a fenekét, majd nyelvével addig furakodott belé, ameddig csak tudott. Egy újabb mély nyögést kapott, s míg fogaival gyengéden húzogatta a gyűrűt, belényomult ujjaival. Imádta így kínozni. Érezte, hogy Dave egész lénye ismét még többért könyörög.
- Akarod, hogy a nagy farkammal a szűk kis seggedbe hatoljak, ribanc? – mordult fel – Akarod, hogy ájulásig keféljelek?! – egyenesedett fel és keményen rácsapott bőrkesztyűs kezével a kerek hátsóra. Tetszett neki a hangja, úgyhogy párszor még megismételte a mozdulatot, figyelve, ahogy a bőr gyorsan harsány vörösbe váltott, míg Dave csak nyögni tudott. – Kérdeztem valamit, ribanc! – ütötte meg újra keményen.
- IGEN! KÉRLEK! HATOLJ BELÉM A KEMÉNY FARKADDAL!!! – kiáltotta és még közelebb tolta hozzá a fenekét, teljesen felajánlkozva kínzójának. – Keményen! Kérlek!!
Röviden felnevetett magának, majd lehajolva hagyta, hogy még egy kis nyál nedvesítse be a rá váró nyílást, majd saját magát is benedvesítette. A következő pillanatban Dave nyaka és egész teste megfeszült, ahogy a lüktető kőkemény tag belé vágódott. Martin felnyögött, ahogy teljes hosszát elnyelte az előtte lévő mohó test. Mozdulatai távol sem voltak gyengédek, de egyikőjüket se érdekelte. Duzzadt makkja újra meg újra Dave pontját ingerelte, mivel a szög pont megfelelő volt erre. Martin ujjai fájdalmasan vájtak Dave derekába. A sötét szín csodás kontrasztot alkotott a fehér bőrrel. Imádta a hangot, amit találkozó testük adott, és az érzést, ahogy szűk feneke befogadta, s heréi minden egyes mély mozdulattal hozzáértek Dave gyűrűjéhez. Az alatta lévő férfi most már csak hörögni tudott. Erei kidudorodtak bőre alatt, egész teste remegett és izzadtságban úszott, ahogy ura lassan maga alá gyűrte. Több mint isteni volt. Nem tudott gondolkodni, nem tudott megmozdulni, csak érezni és újra meg újra a nevét kiáltani, ahogy szinte már erőszakolta.
Martnak előre kellett hajolnia, hogy megharapja az izzadt hátat és vállat, ami olyan hívogatónak tűnt számára. Addig harapta az illatos bőrt, míg vért nem ízlelt, majd úgy kezdte szívni a sebet, mintha az élete függne tőle. Aztán felegyenesedett és teljesen kicsúszott belőle. Hangja nagyon rekedt és sürgető volt, ahogy szinte rákiáltott: - Fordulj meg! – Mikor látta, hogy Dave túl lassan mozdul félájult állapotában, megfordította és visszanyomta a hátára, széttárva a remegő combokat, s egy pillanat múlva már megint belé volt temetkezve. Egész hosszát kíméletlenül belévágta, s tekintetük összekapcsolódott az alatta fekvővel. Helyesnek találta így kitágult pupillákkal, kipirult izzadt arccal, nyitott szájjal, ahogy szinte folyamatosan nyögött élvezetében…
Dave csupán azokat a veszélyesen világító szemeket látta, ahogy a forró lehelet izzadt bőrét érte. Látta, ahogy az izzadtságcseppek végigfolynak Martin orrán és halántékán, és más nem létezett a számára. Csak a kőkemény farkat érezte kegyetlenül mozdulni reszkető teste mélyén, és csak annyi vágya volt, hogy ott haljon meg abban a pillanatban ez alatt a kegyetlen katona alatt. Így akart meghalni, nem egy fal előtt állva, várva a fejlövését. A lövést most máshová akarta, s csípőjével a másik férfi vastag tagja felé kezdett mozogni, hogy ezt el is érje.
Martin hangosan felmordult és előrehajolt egy sebző csókért, addig harapva a duzzadt alsóajkat, míg ismét vért nem ízlelt, majd a ziháló szájba morgott – Élvezz nekem, te olcsó kurva! Add nekem! MOST! – parancsolta és fél kézzel finoman megszorította Dave izzadt nyakát, miközben farkát úgy mozdította, hogy erősen dörzsölhesse érzékeny pontjához. Látta, ahogy szemei fennakadnak, s érezte, ahogy Dave egész teste sajátja ellen feszül; érezte szorítása alatt sikolyát rezonálni a torkában, s hangosan fel kellett kiáltania, mikor Dave izmai fájdalmasan erősen szorítottak rá, miközben forró magja Martin hasát érte. Ez annyira izgató volt a szőkeség számára, hogy pár másodperc múlva még durvábban kezdte mozgatni csípőjét, folyamatosan zihálva és nyögve, míg végre az alatta lévő forró és szűk testbe élvezhetett. Kiáltása visszhangzott a szobában, ahogy csípőjével lökött és körzött még párat, utolsó cseppjét is Dave-be eresztve. Annyira isteni érzés volt! Alig tudta megállni, hogy ne ájuljon bele…
A sötéthajú férfira omlott, s mindketten percekig csak ziháltak. Nem szóltak semmit, Martin csak kihúzta tagját belőle és felült. Ránézett a másik férfira egy mosol árnyékával a szája szegletében. Hagyta, hogy tekintete még egyszer elkalandozzon a meztelen és izzadt testen. Mikor észrevette a fehér folyadék egy részét a feszes hason, sajátjához nyúlt, hogy ujjait lenyalva megízlelhesse őt. Úgy tűnt, Dave még mindig nem talált vissza ebbe a világba, észre se vette, hogy Martin felállt és a nadrágjáért nyúlt.
- Akkor ennyi volt… - állt az ágy mellé.
Ahogy Dave ránézett ködös tekintetével, a félelem ismét keményen belémarkolt. Egy pisztolycsővel nézett szembe, amit a szőke meztelen férfi tartott.
- Itt az ideje, hogy búcsút vegyünk egymástól, baby… - mondta ismét hideg hangon.
- Ne, kérlek… Azt hittem… - feszült az öv ellen, ami megakadályozta, hogy megvédje magát.
- Mit? Hogy futni hagylak, csak azért mert keményen megrakhattalak? – nevetett cinikusan – Nem, parancsaim vannak… - tette ujját a ravaszra.
- Kérlek… ne! – suttogta Dave halálra vált arccal, lesokkolva, s látta a másik férfi szemeiben, hogy tényleg meg fogja tenni…

A következő pillanatban pukkanás hallatszott és egy kis zászló jelent meg a pisztoly csövében egy „Durr!” felirattal, amitől Martin felnevetett és az ágyra dobta a hamis pisztolyt.
- Nem vicces! Tényleg meg akartál ölni… - duzzogott Dave, figyelve, ahogy Martin közelebb jött, hogy kioldozza.
- Igen, de nem ezzel, hanem a farkammal… Sikerült? – vigyorgott szélesen.
- Eléggé – mosolygott most már Dave is, s karjait szeretője köré fonta, amint kiszabadultak kezei. Maga mellé húzta az ágyba és hozzábújt, hogy egy gyengéd csókot nyomjon Martin szájára.
- Akkor jó! – nevetett halkan, megcirógatva Dave tetovált karját.
- És mi volt ez a játékszer? Ez új – gondolkodott el Dave egy percnyi gyengéd csókolózás után.
- Gondoltam, hogy jobban tetszene, mint az édesség – vont vállat – Vagy mégiscsak vigyelek el, hogy elmondhasd a „Cukrot vagy csínyt!” szövegedet?
- Nem. Az épp elég volt, hogy rávettél erre a szerepjátékra… - kuncogott és végigfuttatta kezét Mart oldalán. – Nagyon… izgató volt… - dorombolta.
- Gondoltam… - vigyorgott perverzül – De menjünk zuhanyozni, sietnünk kell, ha időben oda akarunk érni arra a Halloween partira.
- Neeeee… Nem akarok menni! Itt akarok maradni veled… - ölelte Martint még szorosabban magához és beletemette arcát a még mindig izzadt mellkasba.
- Dave… - sóhajtott fel – Tudod, hogy mennünk kell… De megígérem, hogy utána visszahozlak ide hozzám és megint az ájulásig duglak. Megegyeztünk?
- Meg… - nézett fel rá az énekes játékosan csillogó szemekkel, de Martin látta a mély lobogó szerelmet is a felszín alatt, mielőtt gyengéden megcsókolta volna.

THE END

Useless-girl
2010/10/10-22
 

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2010.10.28. 18:40 Brigycat Nagyon agyon kis kedves, hogy Davy fétiseit megírod.....milyen jó kiscicahugi vagy!!! XPPPPPP Hát láttam örültek az angol verziónál..... Szerintem pont elég a kis "furcsa kedvesség és nem oda illő dolog" hogy észre lehessen venni, hogy szerepjáték. Pl Dave MARHÁRA élvezi, és Martin örömet okoz neki..... Mit mondjak??? BRAVO BRAVO Válasz: jaj hát nagyon szívesen írok ilyeneket, hadd örüljön a bátyó!  és talán Toby is kis szerencsés lesz az apuciával.... :PPPP Igen, igen! Meg Mart belemosolyog a csókba és millió kis mozdulat és utalás van elbujtatva benne, csak kell némi intelligencia meg odafigyelés (a hasonló kaliberű olvasóknak, mint te, meg gyakorlat), hogy ezeket észre is vegye az ember... NAGYON köszönöm a kommented!!!! Usi