Eg�sz �jjel szakadt az es�, de a m�snapi bor�s hajnal sem foszthatta meg �t a lend�let�t�l. Csak esett �s esett, mintha sose akarna el�llni. Dave a st�di�ba sietett, �tugorva a nagy t�cs�kat, felhajtva kab�tja gall�rj�t. Nem voltak j�r�kel�k az utc�n, � pedig csak futott tov�bb, nem is n�zve el�re. M�ris k�s�sben volt. M�r majdnem f�l tizenkett�re j�rt az id�. K�t utca keresztez�d�s�n�l majdnem fell�k�tt a j�rd�n egy id�sebb �riembert es�kab�tban a fekete eserny�j�vel. Fut�s k�zben k�rt bocs�natot, h�tra sem n�zve, r�d�bbenve, hogy most m�r biztos, hogy ki fogj�k ny�rni. Mind a h�rman. Kifinomult cinizmussal. Az ajt� kiv�g�dott, �t pedig megcsapta a meleg. A sr�cok begy�jtottak az els� emeleten, �gy a nedves nyirkoss�g elt�nt. Furcs�n cs�ndes volt minden.

Dave felakasztotta a kab�tj�t a f�ldszinten �s felsietett a l�pcs�k�n nedves haj�t borzolva. Arra sz�m�tott, hogy akt�v munkafolyamattal fogja szemben tal�lni mag�t. Alan, ahogy a fej�t r�zza a fejhallgat�val amint �j hangokat gyakorol a szintetiz�toron, mivel egyszer meghozt�k azt a szab�lyt Martinnal, hogy nem ism�telnek egy hangot k�tszer egy dalon bel�l. Martin, ahogy a git�rj�val cincog valamit d�dolgatva, s nem t�r�dve vele, hogy mi t�rt�nik k�r�l�tte; a j� ked�ly� Fletch a k�v�j�val �s egy �js�ggal; �s Daniel a szivarj�val, aki mocskos vicceket mes�l p�r zenei producerr�l. Ahogy a telefon eg�sz nap cs�r�g az el�t�rben, Bruce pedig valakivel folyamatosan veszekszik. De ma olyan cs�nd fogadta, hogy azt is meg lehetett volna hallani, ha leejtenek egy t�t. Dave kinyitotta az ajt�t �s bel�pett a f�lhom�lyos, f�st�s st�di�ba. Ketten voltak csak ott. Fletch a f�ld�n �lt �s a kezeit b�multa. Alan egy magas sz�kben �lt a l�bait l�b�lva, egyik cigit a m�sik ut�n sz�vva, majd a csikkeket egy k�v�scs�sz�be dobta.

- Bocsi, sr�cok, hogy k�stem – mondta Dave.

Alan elvigyorodott �s f�lren�zett. Fletch Dave-re n�zett, de nem mondott semmit. Arc�n a depresszi� nyomait lehetett felfedezni. Lassacsk�n Dave kezdett eml�kezni r�, hogy mi is t�rt�nt az el�z� nap. �s lassan arra is r�j�tt, hogy nem r�m�lom volt.

- Um… hol van Mart? – k�rdezte.

Fletch sz�ja megmozdult, de nem volt hajland� hangot kiadni.

- M�g nem j�tt be – v�laszolta helyette Alan.

- Ez fura, �ltal�ban nem szokott k�sni… - kezdte Dave.

- N�gy �s f�l �r�t… - fejezte be Alan Dave mondat�t rosszm�j�an.

- Felh�vtad?

Alan biccentett.

- �n m�g meg is l�togattam – v�laszolta hirtelen �s s�t�t�ten Fletch -, azt mondta, hogy takarodjak, de nem nyitott ajt�t.

Dave hangosan fels�hajtott �s zsebre v�gta kezeit. �s v�gre mindenre eml�kezett. – A Helyzet Szok�s Szerint Elb-a-a-a-a-szva – mondta.

- �n is pontosan ezt mondtam – biccentett Alan ism�t.

- Felvettetek… valamit? Ak�rmit?

- Nincs hangulatunk hozz�.

- Hol van Daniel?

- Elment. Bruce is. Azt mondta, hogy h�vjuk, ha van valami.

Dave megd�rzs�lte a homlok�t. – Fejf�j�s. �tkozott m�snaposs�g… h�, fi�k, nincs kedvetek egy s�rh�z?

A sr�cok arca hirtelen �letre kelt. M�g Fletch is fel�llt a f�ldr�l. – Majd �n veszek. Azt hiszem, am�gy is j�t tenne egy kis s�ta.

- Tess�k – h�zott ki n�mi p�nzt Dave a zseb�b�l �s Alan is hozz�adott, Fletch pedig les�t�lt az emeletr�l.

Miut�n kicsit er�re kaptak, m�g valamennyit dolgozni is tudtak, noha Dave id�r�l-id�re motyogott valami olyasmit, hogy a Maestro majd �gyis mindj�rt j�n �s leh�ly�zi mindegyik�ket, kifejtve, hogy minden, amit csin�ltak szar, �s hogy nem �gy �rta meg a dolgokat, csak hogy azt�n minden munk�juk a kuk�ban v�gezze. A nap a v�g�hez k�zeledett. De a Maestro nem mondott semmit, mivel egy�ltal�n nem bukkant fel.

- Figyelj, Al – helyezkedett el Dave a fal melletti kanap�n kiny�jtva f�nyes cip�be b�jtatott l�bait. Alan fel�llt a sz�kb�l �s le�lt Dave mell�. – Figyelj, haver, szerinted valami rosszat mondtam neki tegnap?

- Nos, mit is mondhatn�k…

- A szarba, fogalmam sincs, hogy mi �t�tt bel�m… tudnia kellett volna mindent, nem igaz? – tette bok�j�t a t�rd�re, amit�l kivillant h�feh�r zoknija – A francba. Tiszta idi�ta vagyok, nem kellett volna ezt tennem. A bar�toknak nem szabadna ilyeneket csin�lni.

- Fogalmam sincs – vonta meg Alan a v�llait – Val�sz�n�leg. Tal�n.

- De te. Te a csaj miatt volt�l vele? Anna miatt?

Alan megforgatta a szemeit. – K�tlem. Nem mondott semmit r�la. De ki tudja… ki tudja…

Hosszas cs�nd k�vetkezett.

- Akkor mit csin�ltatok ott kettesben? – k�rdezte v�g�l halkan Dave.

- Mit akarsz tudni, Dave?

- K�v�ncsi vagyok.

- A k�v�ncsis�g a macska veszt�t okozta – v�laszolta Alan kem�ny hangon.

- Alan, nekem �gy t�nt, hogy te a bar�tomnak tartod magad. Mi ez a s�t�t titokzatoss�g? Tudnom kell. F�l �r�t �lltam az ajt� el�tt…

- Nos, akkor semmit sem hagyt�l ki.

- Mi az pontosan, amit… nem… hagytam ki? – k�rdezte Dave lassan.

Alan szem�ld�k r�ncolva n�zett r�. Ajkai pengev�konys�g�v� v�ltak. Nem mondott semmit, de arc�n megjelent a harag.

- Al? – k�rdezte Dave ism�t – Musz�j tudnom.

- Biztos… vagy… benne… hogy MUSZ�J? Olyan kibaszottul biztos vagy benne, hogy tudnod kell mi�rt is voltam vele? PONTOS OKOT kell mondanom? – fordult fel� Alan haragt�l kit�gult orrlyukakkal – Tal�n el�sz�r nekem k�ne t�ged k�rdeznelek. Tennem k�ne valamit valakivel? Huh? Mister Freud? – ugrott fel a kanap�r�l cs�p�re t�ve a kez�t. – Vagy meg k�ne hallgatnom a tan�csodat, hogy mik�nt is k�ne jobb� tennem az �letemet? – hajolt Dave f�l� megragadva a gall�rj�t – Gyer�nk. Csin�ld, Sigmund. Elemezd ki. Szedj �ssze h�rom t�nyt, tudom, hogy k�pes vagy r�. K�t feln�tt f�rfi �s egy z�rt ajt�. Nyisd ki a szemed �s l�sd meg, hogy mi folyik az orrod el�tt, Mr. Pszichoanalitikus.

- Nem lehet igaz – suttogta Dave.

Alan m�g egyszer megr�zta, majd h�tral�pett. Arca v�r�sl�tt. Dave tov�bbra is a kanap�n �lt, arc�n teljes tan�cstalans�g l�tszott.

- Fletch, mondd, hogy nem igaz.

Fletch �t�lelte a t�rd�t az egyik hangfalon �lve �s cs�ndben maradt.

- Fletch – csod�lkozott Dave.

Fletch megvonta a v�llait.

- Te tudtad? TE tudtad? – ugrott oda hozz�, de v�g�l csak intett a kez�vel. Szemeiben k�nnyek �ltek – Te is tudtad?

- MIT GONDOLSZ, KI VAGYOK �N, HE? – ki�ltotta – MINDH�RM�TOK?

Dave lerohant a l�pcs�n �s bev�gta maga ut�n az ajt�t. Csak mikor a h�zt�mb v�g�re �rt, akkor jutott esz�be, hogy a fogason hagyta a kab�tj�t. Felejtsd el, d�nt�tte el mag�ban. C�ltalanul k�v�lygott, az egyetlen dolog, amit nem akart: hazamenni. Bizonytalanul els�t�lt a kocsma el�tt, azt�n esz�be jutott, hogy reggel Fletchnek adta a p�nz�t. Felgyors�tott, a hideg sz�lt�l �sszeh�zta mag�t, mivel csak egy inget viselt.

M�r h�romszor s�t�lt el ott. Csak akkor j�tt r�, hogy k�rbe-k�rbe j�r, mikor m�r harmadszorra r�gott bele a helyi szupermarket ugyanazon szem�tkupac�ba. Dave meg�llt �s feln�zett. A m�sodik emeleti ablakok s�t�tek voltak. M�g p�r percet �lldog�lt ott, �s m�r �pp azon volt, hogy elmegy, mikor megl�tta, hogy Martin lak�s�nak ablaka f�lig nyitva van. Balra t�le el�g k�zel erk�lyek voltak, ahol a t�zl�tra a m�lybe ereszkedett. Az �tlet, ami Fletch-nek nem jutott esz�be, Dave-nek r�gt�n beugrott. Meg am�gy is ismerte m�r ezeket a tr�kk�ket m�g fiatalabb kor�b�l, mikor a haverjaival l�gott. Felment a torn�cra, k�nnyed�n kinyitotta a z�rat, felment a padl�st�rbe �s a t�zl�tr�n lem�szott a m�sodik emeletre.

- Mart? – ki�ltott be az erk�lyr�l, de nem kapott v�laszt.

Dave el�reny�jtotta a kez�t, megp�ccintve a f�lig leeresztett neh�z red�ny alj�n�l l�v� z�rat, majd t�rd�t az erk�ly korl�tj�ra tette, azt suttogva mag�nak, hogy ez v�g�l is csak a m�sodik emelet. Az ablak engedett �s hamarosan a m�sik l�b�t is �tlend�tette az ablakp�rk�nyon. Az utols� pillanatban majdnem leesett a meglepetts�gt�l.

Martin otthon volt. Az �gyon fek�dt �t�lelve saj�t v�llait. Az alkohol szaga massz�van �rz�d�tt a szob�ban, nyilv�nval�v� t�ve, hogy nagyon ber�ghatott. Szem�vege b�szk�n tr�nolt az orr�n. �ltal�ban t�l f�l�nk volt, hogy hordja. Dave le�lt az �gyra. Martin megmozdult, de nem sz�lt semmit.

- Mi�rt viselsz szem�veget? – Dave pr�b�lta levenni r�la, mert f�lt, hogy Martin �rthat mag�nak vele – S�t�t van. Am�gy sem l�tni rohadtul semmit.

- �n… �n… d-d-dupl�n l�tok – v�laszolt Martin ell�kve Dave kez�t, visszav�ve szem�veg�t – H�t, de �gy is dupl�n l�tok… - mondta �s megint levette – �s �gy is… b-bassza meg – d�rzs�lte meg a szemeit �s h�tat ford�tott Dave-nek.

- Mart – sz�l�totta meg az �nekes – Besz�lni akarok veled.

- �n meg meg akarok halni – v�laszolta sz�ntelen�l – Csak egyszer�en meg akarok halni, itt a lak�somban. Vagy nincs jogom hozz�? Kir�lyi �fels�g�nek tisztess�ges ad�fizet�je vagyok. H�rom eg�sz h�napig banki hivatalnokk�nt dolgoztam.

Dave felm�szott az �gyra, kez�t Martin v�ll�ra t�ve.

- T�nj el – mondta a sz�ke f�rfi.

- �n nem Fletch vagyok. Ne besz�lj �gy velem – kezdett feld�h�dni.

- Ne… �rj… hozz�m – mondta Martin, s hangj�n k�nnyek �rz�dtek – K�ny�rg�m.

- Sajn�lom… sajn�lom… bocs�ss meg, k�rlek… Mart, Mart… - sz�longatta – Mart, fordulj fel�m. N�zz r�m. Sz�ks�gem van r�. Mart.

Martin akarata ellen�re a h�t�ra fordult �s r�n�zett. Arca el�g bor�s volt. – Most el�gedett vagy?

Dave �sszeszor�totta a fog�t �s megr�zta a fej�t. – Mondd csak, Mart. De �szint�n. �s k�rlek, ne k�rdezd, hogy mi�rt akarom tudni, �s ne k�rdezd, hogy mi az isten�rt kell elmondanod nekem, ok�? Csak v�laszolj a k�rd�sre. Mondd el, Mart. Igen vagy Nem.

- Igen – mondta Martin r�szeg csukl�sok k�zepette – Nem. Nem. Igen. Nem. Akarsz m�g?

Dave hangosan f�jta ki a leveg�t az orr�n kereszt�l, k�ts�gbeesetten pr�b�lva uralkodni mag�n. – Van k�zted �s Alan k�zt valami?

- M-mi? – k�rdezte Martin.

- K�rdeztelek. Igen, vagy Nem.

- Vodka. Ott – mondta Martin. Az �veg hirtelen megjelent a l�t�ter�ben, ahogy egy polcon, vagy tiszta fa �llv�nyon tr�nolt pont az �ggyal szemben – Innom kell – kelt fel v�ratlan gyorsas�ggal �s az �veg fel� indult.

- Nem k�ne t�bbet innod – ragadta k�zen, de a m�sik f�rfi nem engedett neki, �gy a f�ld�n landolt, ler�ntva Dave-et az �gy sz�l�r�l, aki a s�rga �gytakar�t markolta – Ennyit sem kellett volna – mondta Dave – Martin – n�zett a sz�ke f�rfira, aki az �gy k�zel�ben �lt a sarkain, el�reg�rnyedve.

- Ne k�nozz – szabad�totta ki lassan a kez�t Dave er�s szor�t�s�b�l – Mi m�lik a v�laszomon?

- Minden.

- Semmi.

- Van k�ztetek valami? – cs�szott k�zelebb hozz�.

- Nem – fesz�lt ellene Martin.

- Hazudsz.

- Mondtam, hogy semmi sem m�lik rajta – Fel akart emelkedni, de Dave ism�telten nem engedte, s egy r�vid dulakod�s ut�n mindketten a padl�ra estek. Martin bev�gta a h�t�t, s furcsa m�d ez valahogy kij�zan�totta.

- Szeret t�ged.

Dave, mint holmi k�rlelhetetlen V�gzet, f�l� hajolt. Martin lehunyta a szemeit, pr�b�lva nem l�tni az �nekes tekintet�t �s arc�t.

- Nem – form�zta ajkaival.

- Te szereted �t?

Martin elfordult.

- Martin, csak egy Igen vagy egy Nem az eg�sz.

- �n…

- Igen vagy nem, Martin?! – ki�ltott fel fesz�lten.

Martin megr�zta a fej�t – �n… �n… nem tudom.

- Mi�rt hazudsz nekem �lland�an?!

- NEM TUDOM!!! – sikoltotta Martin – Sz�llj le r�lam, hagyj�l �s menj el! Nem h�vtalak, nem akarlak l�tni, nincs r�d sz�ks�gem, Dave – l�kte le mag�r�l. Dave s�t�t tekintettel n�zett r�. Hossz� percek teltek el teljes csendben, ahogy csak egym�st n�zt�k.

- Megint hazudsz… - mondta v�g�l Dave.

- �s mit tenn�l, ha tudn�d az igazat? – k�rdezte Mart sokkal �rtelmesebben �s j�zanabbul, mint ahogy Dave v�rta volna ilyen �llapotban – Mit, Dave? Mit tenn�l, ha elmondan�m neked a teljes igazs�got? – nevetett fel, noha k�nnyek gy�lekeztek a szemeiben – Kit�ntet�st akasztan�l a nyakamba? Megvan a saj�t �leted, Dave, �s nekem is az eny�m. �s �n valahogy majd megbirk�zom a saj�t igazammal, �s neked k�nny� lesz �tsiklani f�l�tte, ha nem tudsz r�la. Mi�rt j�tt�l ide? Hogy megn�zhesd, hogy milyen elcseszett vagyok mindenf�le szempontb�l? Hogy megbizonyosodhass fel�le, hogy t�nyleg az a testetlen senki vagyok, akinek �ltal�ban gondolsz? �s hogy teljes kiel�g�l�sed �rdek�ben tudhasd, hogy min gondolkodom? J�l megn�zt�l magadnak? El�g volt?

Dave cs�ndesen figyelte. Sz�ja szeglete remegett, s szem�ld�kei szinte m�r az orrnyerg�n gy�lekeztek. Az utols� kit�r�s felem�sztette Martin marad�k erej�t �s ism�t a padl�ra esett.

- Ezt az eg�szet senki sem akarja. Ezt. Az. Eg�szet. Ez csak valami, ami a fejemben zajlik. �s honnan veszed, hogy tudnod k�ne ezt? Honnan vetted, hogy engedni fogom, hogy tudd?

Hirtelen Dave megragadta Martin arc�t, lassan sim�tva v�gig h�velykujj�t arccsontj�n �s az �ll�n. – Val�ban, mi�rt k�ne, hogy �rdekeljen? – k�rdezte hirtelen. A tekintete �s a hangja metsz�en hidegg� v�lt. Martin r�n�zett; nem �rtette, hogy mire c�loz. – Nem, most komolyan – mondta Dave -, mit is k�pzeltem, ki vagyok �n neked, hogy elmondd nekem, mik�nt is vannak a dolgok? Ki vagyok �n neked, hogy egyenl� f�lk�nt besz�lj velem? Ki vagyok �n, hogy megb�zz bennem?! �s ki vagyok �n, hogy egy�ltal�n besz�lj velem? Bassza meg! Csak k�rdezni �s k�ny�r�gni tudok… Mart, adj egy kis id�t, Mart, k�rlek, besz�lj hozz�m; mindig �n vagyok az utols� a sorban! Ki vagyok �n, hogy figyelembe vegy�l egy�ltal�n?

- Oh, szeg�ny Dave, hadd sajn�ljalak… - mondta Gore megvet�en – a jelent�ktelen �ldozat…

Gahan kez�vel megragadta Martin tork�t, er�sen elszor�tva b�rminem� leveg� �tj�t, eg�sz test�vel r�nehezedve �s a f�ldre szor�tva �t. A m�sik kez�vel felt�rte a nyak�ig a sz�ke f�rfi p�l�j�t.

- Nem foglak megk�rni, hogy add nekem, amit m�r nem tudsz – pr�selte ki Dave rekedten a fogain kereszt�l. Arca eltorzult t�lcsordul� �rzelmeit�l – Csak elveszem, amit nekem ny�jthatsz.

Martin megragadta a tork�t szor�t� kezet, mik�zben �gy t�nt, hogy kezd el�julni az oxig�nhi�nyt�l. – Da-a-ve – ny�gte rekedten – baszd meg, hagyd abba.

Nagy nehezen siker�lt orrba v�gnia, m�g a m�sik f�rfi szabad keze Martin nadr�gj�val foglalatoskodott. Dave mindk�t kez�vel az orr�hoz kapott. Martin pr�b�lt arr�bb m�szni t�le, g�rcs�sen kapkodva leveg� ut�n �s a tork�t k�sz�r�lve.

- Mi�rt? – r�ncolta Dave az orr�t, t�bbsz�r ki- �s becsukta a sz�j�t, megbizonyosodva r�la, hogy nem t�rt el az orra. Miut�n l�tta, hogy nincs baj, ism�t megt�madta Martin test�t – Mi�rt? Mindenkinek szabad, csak nekem nem? Olyan borzaszt� vagyok? Rosszabb, mint Alan? Hidd el, hogy tudok olyan j�l kef�lni, mint �, s�t ann�l jobban is… ah… megbizonyosodtak m�r r�la, minden rendben van velem ezen a t�ren. Mi�rt vagyok rosszabb ann�l a bunk� Alann�l?! – Mindk�t kez�vel megragadta Martin kezeit �s a padl�nak szor�totta a f�rfit.

- Nem teszed meg – mondta Martin.

- Mi�rt? – k�rdezte Dave megvet�en – Meg�lsz miatta?

- Nem, te fogsz meg�lni engem vele – mondta Martin elk�peszt�en nyugodtan, elgondolkodva meredve a plafonra – M�r… �lt�l.

Nem is a szavak, hanem a hangsz�n furcsas�ga j�zan�totta ki Dave-et.

- Nem, azt nem teheted… - kezdte – nem fogod…

Martin a k�ny�keire t�maszkodott, sz�vdobban�snyi id� alatt megragadva Dave nyak�t. Arcuk, test�k �s ajkaik olyan k�zel voltak, de csup�n a f�jdalom okozta ezt a k�zels�get. A l�ngol� f�jdalom, ami zsigereiket szaggatta. R�szor�tott a t�d�kre, sz�vet t�pett sz�t, �s nem engedte �ket mozdulni. Martin megforgatta a szemeit.

- �s �n… - s�gta amilyen hangosan csak tudta, mivel �gy t�nt, hangsz�lai is elzsibbadtak -… am�gy sem hiszem, hogy meg tudod tenni… hogy megtenn�d… Dave – harapott r� saj�t sz�j�ra, hogy visszafogja mag�t, ahogy remegni kezdett – Te… azt hittem, hogy… hogy van valami… hogy �n… nem sz�m�t. Tal�n csak rosszul ismerj�k egym�st. Ismert�k.

F�radtan �lt a padl�n eltakarva kez�vel a szemeit.

- F�radt vagyok – mondta – �s te d�ntesz, hogy maradsz-e, hogy az agyamon k�v�l mindent kikef�lj bel�lem, mert bele�r�l�k, de �gy t�nik, hogy ez m�r am�gy is megt�rt�nt… vagy csak sim�n eltakarodsz �s… �sszess�g�ben v�ve… nem kavarodhatunk egym�sba t�bbet, Dave.

Dave kif�jta a leveg�t �s arr�bb m�szott, hirtelen mag�hoz t�rt. Harmadszori pr�b�lkoz�s ut�n siker�lt l�bra �llnia �s remeg� t�rdekkel az ajt�hoz v�nszorgott. Nem �rezte, hogy az arc�n patakzottak a k�nnyek, nem l�tta Fletch-et, ahogy az ajt�nak d�lve �lt, aki el is lilult att�l, ahogy Dave kin�zett. Botladozva les�t�lt az emeletr�l �s v�gigvonszolta mag�t az utc�n, nem �rezve a k�v�r es�cseppeket, amint �sszevegy�ltek k�nnyeivel.

Fletch szinte berobbant a lak�sba, �tkozva Dave-et, Martint �s Alant egy�ttesen, majd k�l�n-k�l�n is. A f�rd�be vonszolta Martint, kir�ngatva egy majdnem �res vodk�s�veget a kezei k�z�l, majd ruh�st�l a hideg zuhany al� h�zta. Martin nem ellenkezett, s�t, ott helyben, a zuhany alatt pr�b�lt elaludni. Fletch k�tszer megpofozta, hogy mag�hoz t�r�tse, majd hossz� id� �s sz�mos k�s�rlet ut�n t�rdre nyomta Martint, �s most m�r legal�bb biztos lehetett benne, hogy a sz�ke f�rfi nem fog alkoholm�rgez�sben meghalni.

Martin meztelen�l, egy takar�ba csavarva �bredt fel m�snap a szob�j�ban. Sok�ig nem tudott r�j�nni, hogy mit keres Fletch az �gy�ban ruh�st�l (m�g a kab�tja �s a cip�i is rajta voltak), a v�ll�nak b�jva. Nem tudta megk�rdezni t�le, hogy mi�rt. Nagyon is biztos volt benne, hogy jobb lenne, ha nem is tenn�.

K�vetkez� fejezet

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s