6. fejezet
2010.12.22. 20:42
6. fejezet
Sophie elmélázva kapcsolgatta Martin ágyában a tévét. A késői ebéd után a férfi magára hagyta őt gondolataival és a másik szobában halkan hortyogó Dave-vel. Az elsőhöz kapott még elég emészteni valót, a másodikhoz pedig használati utasítást, miszerint jobb, ha nem is szól az énekeshez, amíg az magához nem tér rendesen, és ne vegye a szokásos morgós hangulatát magára, Dave szinte mindig a világ összes fájdalmával ébred.
Nincs mit tenni, míg a szőke Andyvel valami szórakozóhelyen jelenik meg a többiekkel ő halkan kapcsolgatta a tévét, és egyre inkább feloldódva nézett szét a hálóban. A semmittevés és igyekezet, hogy hagyja a másik szobában pihenni a másikat egyre jobban feszélyezte. A csatornák adása amúgy sem kötötte le soha hosszútávon.
Az erkélyajtó mellett nagy táskák, bőröndök félig nyitva, Gahan és Gore feliratokkal, nyilván a fiúk megszokták, hogy ki sem pakolnak a rövid tartózkodásaik alkalmával. Az ágy egybe épített fejtámlája és éjjeliszekrénye személyes holmijukkal tele. Dave fekete kockaköves pecsét gyűrűje, Rolexe, Martin karkötői hevertek meghitt káoszban a kis polcokon. Oldalt egy kis műanyag doboz félrecsúszott tetővel egy nagy halom gyógyszerre engedett rálátást. A lány szíve összeszorult a David Gahan felirat láttán az üvegcséken. Hát mégis beteg? Legalább hat féle pirula hevert a tárolóban. De hát azt mondták, hogy már jól van.
A köztes ajtó hirtelen kivágódása megriasztotta éledező szomorúságát. Helyette majd elolvadt a látványtól, amint a tetőtől-talpig a vékony takaróba tekert, göndör és nagyon morcos Dave áttotyogott maga után húzva tógáját a padlón, mint valami durcás óvodás az alvós pokrócát a délutáni ébredéskor. Morogva valamit sűrű borostája alól vette ki Usi kezéből a távkapcsolót és dőlt oldalról az ágyra, mint valami dohogó krumplis zsák.
Annyira védtelenek tűnt szorosan betekert és kis kukacszerűen összegömbölyödött teste, ahogy agresszívan nyomkodta a csatornákat anélkül, hogy látná is őket.
Pár perc és a rajzfilm csatorna megtalálása után felült, a takaró elhagyta csupasz vállát, majd felfedte lassan fél tetovált mellkasát a lány mély zavarára. Most pont mellette ült az ágyban, orrát megtöltötte a férfi édeskés illata, szinte forrázta oldalát a testéből áradó hő. Az egyre inkább harsány vihogásból arra következtetett, hogy talán már szólhat hozzá.
- Dave, kérsz kávét és reggelit? Martin rendelt neked is – kezdte óvatosan. Kis fáziskéséssel fordult két homályos szem felé enyhén bárgyú vigyorral.
- A Göndi?
- Valahova el kellett mennie megjelenni a többiekkel.
- Oh, értem - suhant egy árnyéknyi szomorúság keresztül barázdált vonásain. A lányra sem nézve fordult hátra és vette ölébe a gyógyszeres dobozt. Usi nem bírta nézni, ahogy módszeresen tömte magába a mérgeket, mint valami természetes napi rutin.
Az arca előtt megjelenő vizes palack mögül zavartan nézett fel a lányra az utolsó kapszulákat nyelve. - Ja köszi, de már megszoktam így - de azért kedves mosolyt erőltetett magára és hosszan meghúzta az üveget. A csönd és tanácstalanság, azonban így is kínossá vált. Usi inkább visszatelepedett az asztalhoz, a termoszból gőzölgő teát töltött magának, pedig nem is szerette. Látómezeje szélén látta, hogy a férfi zuhanyozni indult. Remek. Nem bír vele közvetlen lenni. Úgy tűnik, ezeket a köröket mindegyikükkel le kell futnia és imádott dobosával és a többiekkel sem találkozott még. Hát ez van. Legalább a neki adott szoba szabaddá vált ismét és hozzáfért a dolgaihoz.
Fellelkesülve kapcsolta be laptopját és keresett internetet, majd lépett fel kedvenc oldalaira. A rajongók beszámolóit és barátai leveleit nézve azonban minden olyan távolinak hatott. Mit is mondjon nekik ezek után? Nem árulhatja el hol és kikkel van. El sem hinnék neki. Sosem bírta a hazugságot. A fiúk is kénytelenek megtenni viszont, hogy magukat és szeretteiket védjék. Beletörődve új sorsának kényszerítő mellékleteivel kattintott a már rég neki villogó barátjára MSN-en.
Mire Dave vizesen egy szál törülközőbe csavart csípővel megjelent már helyére is tette kicsit a dolgokat magában. Az ismerős hálózati közeg segített az oldódásban. Egyre fogadta a maileket, írta a válaszokat, olvasta a beszámolókat. Mosolyogva figyelte őt a férfi az asztal mellől valóban elpusztítva minden maradékot, amit csak talált. Sok beszélni valójuk lesz az éjjel.
Következő fejezet
|