Lilian

Martin egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Arcán átsuhant egy gúnyos mosoly és hívogatóan végighúzta kezét a lepedőn. Lábaim megremegtek a gondolattól, hogy ez az emberalakot öltött Isten az ágyába csábít. Bátortalanul elmosolyogtam, majd lassú mozdulattal becsuktam magam mögött az ajtót. Fejemben zavaros gondolatok váltakoztak. Már lassan egy évtizede álmodoztam erről az alkalomról, s most hogy teljesült, elbizonytalanodtam. „Felesége és két gyermeke van. Hogy fogsz ezek után bármelyikük szemébe is belenézni? Érdemes mindent egy kockára feltenni?” Mély sóhaj szakadt fel belőlem. „Nem tehetem meg. Most tisztázd vele a helyzetet, míg nem késő.” De bizony már elkéstem. Martin észrevétlenül a hátam mögé lopózott. Ujjaival végigsimított a karjaimon és én libabőrös lettem a gyengéd érintéstől. Nem fordultam meg, fejemet hátraszegeztem a vállára. Egy finom mozdulattal hajamat áttette a másik oldalra és megpuszilta a nyakamat. Kezeivel átkarolta a derekamat és további csókokkal kényeztetett. Lassan haladt felfelé a fülemig, majd mikor megadóan oldalra fordítottam az arcom, ajkait az enyémre tapasztotta. Gyengéden tört utat nyelve az enyém felé, miközben egyik kezét a felsőm alá csúsztatta. A forróság olyan mértékben elöntött, hogy a testem beleremegett. Martin belemosolygott a csókba, amint megérezte. Ajkai elváltak az enyémről, és én megfordultam. Csupán egy fekete boxeralsó fedte a testét. Karjaimat a nyakába fontam és ő szorosan magához ölelt.
- Nem jó ötlet – mondtam elhalóan.
- Félsz tőlem? – kérdezte, miközben orrát finoman végighúzta a fülemen.
- Nem, de a családod…
- Sss – suttogta és ismét megcsókolt. Képtelen voltam bármiféle ellenállásra, pedig Isten legyen rá a tanúm, hogy én mindent megpróbáltam.
Lassan az ágy felé lépegettünk, majd gyengéden ledöntött rá. Ujjaink összekulcsolódtak, miközben Martin a nyakamat kényeztette csókjaival. Lassan haladt a kulcscsontom felé, kiélvezve bőröm minden egyes négyzetcentiméterét. Aprókat sóhajtottam a feltörni készülő, eddig elfojtott vágytól. Körmömmel simogattam a tarkóját és néha belemarkoltam szőke fürtjeibe.
- You are my loverman! – búgtam kéjesen a fülébe. Martin elmosolyodott, majd hirtelen felnyögött, amint kezemet végigsimítottam merevedő férfiasságán. Átfordultam vele az ágyon és ráültem a csípőjére. Lassan körkörözve kezdtem mozogni, ezzel őrületbe kergetve érzékeinket. Belemarkolt a fenekembe, miközben levettem magamról a felsőmet. Hanyagul a földre hajítottam a szükségtelen ruhadarabot. Ráborultam izmos mellkasára és apró csókokkal izgattam mellbimbója környékét. Egyre lejjebb haladtam, s hosszasan elidőztem a medencecsontjánál. Martin hol a hátamat simogatta, hol a lepedőt szorongatta. Alsónadrágja szélénél felnéztem rá, mint egy engedélyt kérve az elkövetkező forró percekhez, majd kínzó lassúsággal lehúztam róla a boxeralsót. Ujjaimmal cirógatni kezdtem belsőcombjának érzékeny felületét, majd gyengéden megragadtam a forróságtól lüktető testrészt. Martin hátraszegezve fejét adta át magát a mennyei élvezetnek. Kezemet az ajkaim követték, ezzel teljes extázisba röpítve szeretőmet.
- Oh Lilian! – nyögte a nevemet. Az utolsó percekig izgattam nyelvemmel férfiasságát, de mielőtt átléphette volna a beteljesülés határát, ráfeküdtem a mellkasára és végig csókoltam a nyakán kidagadó eret. Szorosan magához szorított és én újra megérezhettem a behatolásra kész testrészét. Tovább már nem bírtam magam türtőztetni és úgy tűnt ő sem. Együttes erővel húztuk le a nadrágomat és vele együtt a fehérneműmet is.
- Lilian, minden egyes ruhád, akár egy gyilkos fegyver!
Mosolyogva hajoltam fölé. Kezeit végighúzta a mellemen, majd a derekamon pihentetve őket, belém hatolt. Lassan kezdünk mozogni, miközben tekintetem elveszett szemei hipnózisában. Nem csak testileg érintett meg, hanem lelkileg is. Az óvatos csípőmozgásokat észrevétlenül váltották fel az erőteljes mozdulatok. Testünkön apró izzadság cseppek gyöngyöztek. Hátrahajtottam a fejem és belemarkoltam a lepedőbe, mikor Martin felemelkedve az ágyról finoman a mellembe harapott.
- Oh Martin, ne kínozz, kérlek! – kérleltem nyögdécselve.
Átvette az irányítást és lassan hátradöntött az ágyon. Lábaimmal átkulcsoltam a csípőjét, hogy még jobban befogadhassam. Martin erőteljes lökésekkel adta meg mindkettőnknek a feloldozást. Elmélyülten néztem azokba a csodálatos szembogarakba, miközben arra gondoltam, hogy részese vagyok ennek a férfinek az életének. A férfiének, akinek hangja már oly hosszú évek óta aranyozza be életemet. S most eggyé válhattam vele. A vad ritmus, amit diktált, belőlem is előhozta az állatias ösztönöket. Hátán hosszan húzódtak a körmöm által ejtett sebek. De élvezete egy csöppet sem lankadt, sőt már olyannyira bennem mozgott, amennyire csak lehetett. Hasztalan próbáltam a lepedőbe kapaszkodni, hiszen ujjaim közül mindig kisiklott a bársonyos anyag.
- Martin! Oh Martin! – kiáltottam, mert megéreztem a közelgő gyönyört, a belső változást, ami kitör testem börtönéből. Kéjtől eltorzult arccal lihegtem szeretőm nyakába. A tempó egyre gyorsult és én kétségbeesetten kapaszkodtam a széles vállakba. - Mindjárt! Oh, igen! – és ekkor a szerelem bódító érzése átjárta az összes porcikámat. Beleremegtem az élvezetbe és az elhomályosult világból feleszmélve, gyönyörködtem Martin utolsó lökéseiben. Rövidesen megérezhettem testemben szétáradó forró folyamát, amit egy elnyújtott, hangos nyögés kísért. Tehetetlenül borult teste az enyémre. Néhány néma percig mozdulatlanul feküdtünk egymáson, egymás testében.
- Köszönöm – motyogta öntudatlanul – Lilian, nézd mit tettél velem! – mosolygott. Oltalmat keresve vett a karjaiba és ölelt oly szorosan, mint aki soha nem akarna elengedni.

Ennek már lassan egy éve. Az eset után már csak néhány napig dolgoztam a Gore házban. Saját elhatározásomból döntöttem úgy, hogy felhagyok a házvezetéssel. Nem bírtam tovább elviselni a bűntudatot, amit a gyerekei és a felesége látványa hozott ki belőlem. Döntésemet segítette, hogy Martin a viharos éjszakát követően New York-ba utazott az újabb stúdió munkálatok miatt, s így búcsúzás nélkül zárhattam le életem egyik legnagyobb fejezetét.
Most itt ülök egy besötétített szobában és élvezem a Playing The Angel albumot, ami hivatalosan ma került forgalomba. Nem volt kérdés, hogy azonnal megveszem, hiszen már egy évtizede hatalmas Depeche Mode rajongó vagyok. Martin hangját hallva vegyes érzések kerítenek a hatalmukba: öröm, keserűség, hiányérzet, szenvedély és bűntudat. És ekkor felcsendül az utolsó előtti dal, a Lilian. A pohár, ami eredetileg kezemben volt, apró szilánkokra törik a padlón. Nem hiszek a fülemnek. „Ezt a dalt nekem írta…” Megsemmisülten huppanok le a fotelba és hagyom, hogy a könnyek eláztassák az arcom. Ettől a pillanattól kezdve tudom biztosan, hogy szerelmes vagyok.

Írta: Mesmer / Modecsibe
2005. Október 21.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés