Lilian

Martin egy pillanatra sem vette le r�lam a szem�t. Arc�n �tsuhant egy g�nyos mosoly �s h�vogat�an v�gigh�zta kez�t a leped�n. L�baim megremegtek a gondolatt�l, hogy ez az emberalakot �lt�tt Isten az �gy�ba cs�b�t. B�tortalanul elmosolyogtam, majd lass� mozdulattal becsuktam magam m�g�tt az ajt�t. Fejemben zavaros gondolatok v�ltakoztak. M�r lassan egy �vtizede �lmodoztam err�l az alkalomr�l, s most hogy teljes�lt, elbizonytalanodtam. „Feles�ge �s k�t gyermeke van. Hogy fogsz ezek ut�n b�rmelyik�k szem�be is belen�zni? �rdemes mindent egy kock�ra feltenni?” M�ly s�haj szakadt fel bel�lem. „Nem tehetem meg. Most tiszt�zd vele a helyzetet, m�g nem k�s�.” De bizony m�r elk�stem. Martin �szrev�tlen�l a h�tam m�g� lop�zott. Ujjaival v�gigsim�tott a karjaimon �s �n libab�r�s lettem a gyeng�d �rint�st�l. Nem fordultam meg, fejemet h�traszegeztem a v�ll�ra. Egy finom mozdulattal hajamat �ttette a m�sik oldalra �s megpuszilta a nyakamat. Kezeivel �tkarolta a derekamat �s tov�bbi cs�kokkal k�nyeztetett. Lassan haladt felfel� a f�lemig, majd mikor megad�an oldalra ford�tottam az arcom, ajkait az eny�mre tapasztotta. Gyeng�den t�rt utat nyelve az eny�m fel�, mik�zben egyik kez�t a fels�m al� cs�sztatta. A forr�s�g olyan m�rt�kben el�nt�tt, hogy a testem beleremegett. Martin belemosolygott a cs�kba, amint meg�rezte. Ajkai elv�ltak az eny�mr�l, �s �n megfordultam. Csup�n egy fekete boxerals� fedte a test�t. Karjaimat a nyak�ba fontam �s � szorosan mag�hoz �lelt.
- Nem j� �tlet – mondtam elhal�an.
- F�lsz t�lem? – k�rdezte, mik�zben orr�t finoman v�gigh�zta a f�lemen.
- Nem, de a csal�dod…
- Sss – suttogta �s ism�t megcs�kolt. K�ptelen voltam b�rmif�le ellen�ll�sra, pedig Isten legyen r� a tan�m, hogy �n mindent megpr�b�ltam.
Lassan az �gy fel� l�pegett�nk, majd gyeng�den led�nt�tt r�. Ujjaink �sszekulcsol�dtak, mik�zben Martin a nyakamat k�nyeztette cs�kjaival. Lassan haladt a kulcscsontom fel�, ki�lvezve b�r�m minden egyes n�gyzetcentim�ter�t. Apr�kat s�hajtottam a felt�rni k�sz�l�, eddig elfojtott v�gyt�l. K�rm�mmel simogattam a tark�j�t �s n�ha belemarkoltam sz�ke f�rtjeibe.
- You are my loverman! – b�gtam k�jesen a f�l�be. Martin elmosolyodott, majd hirtelen felny�g�tt, amint kezemet v�gigsim�tottam mereved� f�rfiass�g�n. �tfordultam vele az �gyon �s r��ltem a cs�p�j�re. Lassan k�rk�r�zve kezdtem mozogni, ezzel �r�letbe kergetve �rz�keinket. Belemarkolt a fenekembe, mik�zben levettem magamr�l a fels�met. Hanyagul a f�ldre haj�tottam a sz�ks�gtelen ruhadarabot. R�borultam izmos mellkas�ra �s apr� cs�kokkal izgattam mellbimb�ja k�rny�k�t. Egyre lejjebb haladtam, s hosszasan elid�ztem a medencecsontj�n�l. Martin hol a h�tamat simogatta, hol a leped�t szorongatta. Als�nadr�gja sz�l�n�l feln�ztem r�, mint egy enged�lyt k�rve az elk�vetkez� forr� percekhez, majd k�nz� lass�s�ggal leh�ztam r�la a boxerals�t. Ujjaimmal cir�gatni kezdtem bels�combj�nak �rz�keny fel�let�t, majd gyeng�den megragadtam a forr�s�gt�l l�ktet� testr�szt. Martin h�traszegezve fej�t adta �t mag�t a mennyei �lvezetnek. Kezemet az ajkaim k�vett�k, ezzel teljes ext�zisba r�p�tve szeret�met.
- Oh Lilian! – ny�gte a nevemet. Az utols� percekig izgattam nyelvemmel f�rfiass�g�t, de miel�tt �tl�phette volna a beteljes�l�s hat�r�t, r�fek�dtem a mellkas�ra �s v�gig cs�koltam a nyak�n kidagad� eret. Szorosan mag�hoz szor�tott �s �n �jra meg�rezhettem a behatol�sra k�sz testr�sz�t. Tov�bb m�r nem b�rtam magam t�rt�ztetni �s �gy t�nt � sem. Egy�ttes er�vel h�ztuk le a nadr�gomat �s vele egy�tt a feh�rnem�met is.
- Lilian, minden egyes ruh�d, ak�r egy gyilkos fegyver!
Mosolyogva hajoltam f�l�. Kezeit v�gigh�zta a mellemen, majd a derekamon pihentetve �ket, bel�m hatolt. Lassan kezd�nk mozogni, mik�zben tekintetem elveszett szemei hipn�zis�ban. Nem csak testileg �rintett meg, hanem lelkileg is. Az �vatos cs�p�mozg�sokat �szrev�tlen�l v�ltott�k fel az er�teljes mozdulatok. Test�nk�n apr� izzads�g cseppek gy�ngy�ztek. H�trahajtottam a fejem �s belemarkoltam a leped�be, mikor Martin felemelkedve az �gyr�l finoman a mellembe harapott.
- Oh Martin, ne k�nozz, k�rlek! – k�rleltem ny�gd�cselve.
�tvette az ir�ny�t�st �s lassan h�trad�nt�tt az �gyon. L�baimmal �tkulcsoltam a cs�p�j�t, hogy m�g jobban befogadhassam. Martin er�teljes l�k�sekkel adta meg mindkett�nknek a feloldoz�st. Elm�ly�lten n�ztem azokba a csod�latos szembogarakba, mik�zben arra gondoltam, hogy r�szese vagyok ennek a f�rfinek az �let�nek. A f�rfi�nek, akinek hangja m�r oly hossz� �vek �ta aranyozza be �letemet. S most eggy� v�lhattam vele. A vad ritmus, amit dikt�lt, bel�lem is el�hozta az �llatias �szt�n�ket. H�t�n hosszan h�z�dtak a k�rm�m �ltal ejtett sebek. De �lvezete egy cs�ppet sem lankadt, s�t m�r olyannyira bennem mozgott, amennyire csak lehetett. Hasztalan pr�b�ltam a leped�be kapaszkodni, hiszen ujjaim k�z�l mindig kisiklott a b�rsonyos anyag.
- Martin! Oh Martin! – ki�ltottam, mert meg�reztem a k�zelg� gy�ny�rt, a bels� v�ltoz�st, ami kit�r testem b�rt�n�b�l. K�jt�l eltorzult arccal lihegtem szeret�m nyak�ba. A temp� egyre gyorsult �s �n k�ts�gbeesetten kapaszkodtam a sz�les v�llakba. - Mindj�rt! Oh, igen! – �s ekkor a szerelem b�d�t� �rz�se �tj�rta az �sszes porcik�mat. Beleremegtem az �lvezetbe �s az elhom�lyosult vil�gb�l feleszm�lve, gy�ny�rk�dtem Martin utols� l�k�seiben. R�videsen meg�rezhettem testemben sz�t�rad� forr� folyam�t, amit egy elny�jtott, hangos ny�g�s k�s�rt. Tehetetlen�l borult teste az eny�mre. N�h�ny n�ma percig mozdulatlanul fek�dt�nk egym�son, egym�s test�ben.
- K�sz�n�m – motyogta �ntudatlanul – Lilian, n�zd mit tett�l velem! – mosolygott. Oltalmat keresve vett a karjaiba �s �lelt oly szorosan, mint aki soha nem akarna elengedni.

Ennek m�r lassan egy �ve. Az eset ut�n m�r csak n�h�ny napig dolgoztam a Gore h�zban. Saj�t elhat�roz�somb�l d�nt�ttem �gy, hogy felhagyok a h�zvezet�ssel. Nem b�rtam tov�bb elviselni a b�ntudatot, amit a gyerekei �s a feles�ge l�tv�nya hozott ki bel�lem. D�nt�semet seg�tette, hogy Martin a viharos �jszak�t k�vet�en New York-ba utazott az �jabb st�di� munk�latok miatt, s �gy b�cs�z�s n�lk�l z�rhattam le �letem egyik legnagyobb fejezet�t.
Most itt �l�k egy bes�t�t�tett szob�ban �s �lvezem a Playing The Angel albumot, ami hivatalosan ma ker�lt forgalomba. Nem volt k�rd�s, hogy azonnal megveszem, hiszen m�r egy �vtizede hatalmas Depeche Mode rajong� vagyok. Martin hangj�t hallva vegyes �rz�sek ker�tenek a hatalmukba: �r�m, keser�s�g, hi�ny�rzet, szenved�ly �s b�ntudat. �s ekkor felcsend�l az utols� el�tti dal, a Lilian. A poh�r, ami eredetileg kezemben volt, apr� szil�nkokra t�rik a padl�n. Nem hiszek a f�lemnek. „Ezt a dalt nekem �rta…” Megsemmis�lten huppanok le a fotelba �s hagyom, hogy a k�nnyek el�ztass�k az arcom. Ett�l a pillanatt�l kezdve tudom biztosan, hogy szerelmes vagyok.

�rta: Mesmer / Modecsibe
2005. Okt�ber 21.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s