teljes m�ret : http://fc00.deviantart.net/fs70/f/2010/111/c/4/An_aching_to_be_free_1_by_Useless_girl.jpg

1. fejezet


2000, London

Telefon cs�rg�tt a viszonylag kis lak�s nappalij�ban. Mart fel�llt a zongora mell�l �s �tl�pett p�r padl�n hever� pap�ron, amik mindent beter�tettek, mivel ism�t a dalsz�vegein dolgozott. P�rat �jra akart �rni, hogy t�k�letes�thesse �ket, illetve abban rem�nykedett, hogy tal�n ez�ttal el fogja �ket fogadni a menedzsere, hogy azt�n el is adhassa �ket egy egy�ttesnek. Felkapta az asztalon l�v� telefonj�t �s a kijelz�re pillantott. Abban a pillanatban rem�nyked� kifejez�s ter�lt el arc�n. Emlegetett szam�r…
- Szia John. Mi a helyzet? – k�rdezte, pr�b�lva nyugodt maradni. Mindig idegess� v�lt, ha a menedzsere h�vta.
- Szia, Mart. J� h�reim vannak. Besz�ltem p�r emberrel �s szereztem egy lehet�s�get neked.
- Wow, ez szuper! – v�laszolta �s hagyta, hogy k�t kisebbik gyereke, Ava �s Calo, elrohanjon mellette – Mi lenne a mel�? – �lt vissza a zongor�hoz.
- Dalokat k�ne �rnod egy m�sik �gyfelemmel egy band�nak New Yorkban.
- New Yorkban? Ez azt jelenti…
- Igen, hogy oda fog kelleni menned.
- �s ki lesz a partnerem?
- Egy tehets�ges f�rfi, David Gahan. Ismered?
- Nem, sajn�lom, nem ismer�s a neve.
- Mindegy. Ez akkor is j� lehet�s�g neked.
- �rtem. �rdekesnek hangzik. �s mennyi ideig k�ne ott lennem?
- �gy n�z ki, hogy k�t h�napig.
- Uhm, nos, az el�g hossz� id�…
- Tudom, hogy csal�dod van, de tal�n ez az a lehet�s�g, amire v�rt�l. Az �tt�r�s. �s j�l is fizetne.
- Mennyire j�l? – k�rdezte, elgondolkodva le�tve egy billenty�t a zongor�n, de mikor meghallotta az �sszeget, leveg� ut�n kapott.
- Nos, ez megoldan� p�r probl�m�m, de el�sz�r �t kell besz�lnem a feles�gemmel a dolgot. Holnap felh�vlak a v�laszommal, ok�?
- Persze! De ne v�rj t�l sok�ig. Szia” mondta John �s letette.

Martin a gondolataiba mer�lve meredt a zongorabillenty�kre. Ez remek alkalom lenne, hogy megmutathassa, mire is k�pes. Tal�n ez lesz az a munka, amire v�rt, ami meghozhatja a r�g�ta v�rt sikert. De itt tudja hagyni a csal�dj�t? Mit fog Sue, a feles�ge mondani erre? �s a gyerekek? Szerette �ket. Sz�ks�ge volt r�juk. �k tett�k elviselhet�v� az �let�t megannyi csal�d�s ut�n. Hol volt � m�r att�l a naiv fiatal fi�t�l, aki azokat a mondatokat v�gta a bar�tai k�p�be m�g 1979-ben? Az�ta sem lett h�res a dalsz�vegeivel. �s nem tudta, hogy mi�rt nem. Mert a menedzsere �s a feles�ge is azt mondta, hogy j�k. De �gy t�nt, hogy m�g mindig nem el�g j�k. Csak p�rat tudott eladni k�l�nf�le egy�tteseknek, de ez nem volt elegend� ahhoz, hogy megteremthesse azt a biztons�gos anyagi h�tteret, amit a h�rom gyerek�nek �s a feles�g�nek akart biztos�tani. Az � sz�ps�ges Suzanne-ja volt a csal�d keny�rkeres�je, � meg csak… nos, ahogy a sz�l�s tartja, � volt a „meg nem �rtett m�v�szl�lek”. Gyakran �rezte mag�t egy senkinek, aki nem tud semmit sem norm�lisan csin�lni. Kor�bban volt egy munk�ja egy bankban, de ut�lta. Hal�losan unalmas volt �s �gy �rezte, hogy megfullad az irod�ban att�l a sok szab�lyt�l, amihez tartania kellett mag�t. Az a hely lassan meg�lte szabad �s m�v�szi oldal�t, a kreativit�s�t. Minden nap ugyanolyan volt �s egy id� ut�n fel kellett mondania. Neh�z volt megmagyar�znia a feles�g�nek, aki kikelt �nmag�b�l, m�g �gy is, hogy Martin azt mondta, hogy kir�gt�k. Az�ta volt p�r m�sik munk�ja is, de azok nem fizettek t�l j�l. �s azt�n sok�ig munkan�lk�li volt. A menedzser�t az egyik munk�ja kapcs�n ismerte meg, s �gy t�nt, hogy � meg�rti Martint – ez�rt vette a sz�ke f�rfit a sz�rnya al�. Kesslernek megvolt a szeme r�, hogy megl�ssa a lehet�s�get az emberek k�pess�geiben, �s meg�g�rte Martinnak, hogy seg�t neki teljes�teni az �lmait. �gyhogy az�ta pr�b�lj�k megtal�lni AZT a bizonyos lehet�s�get. Persze az�ta �vek teltek el, �s minden alkalommal, mikor felh�vta a sz�ke f�rfit, az rem�nykedni kezdett, hogy ez�ttal siker�lni fog nekik. �s minden egyes csal�d�s ut�n Martin egy kicsit hidegebbnek �s sebzettebbnek �rezte mag�t, de ezt senkinek sem mondta. Cs�ndben maradt �s eltemette az igazi �rz�seit. De Suzanne �s John j�l ismert�k �s a maguk m�dj�n pr�b�ltak seg�teni neki. �gy siker�lt t�l�lnie �s folytatnia az �let�t, de minden egyes kudarc ut�n egyre kev�sb� rem�nykedett. Ennek ellen�re ez�ttal eg�szen l�zba j�tt. Ezt az �rz�st munk�val kapcsolatban m�r r�g tapasztalta. Alig tudta kiv�rni, hogy haza�rjen a feles�ge �s legid�sebb l�nya a v�s�rl�sb�l, �s hogy el�js�golhassa Sue-nak a h�reket. Nem volt biztos benne, hogy a n� mik�nt fog reag�lni, de ezt majd hamarosan �gyis megl�tja.

�s igaza volt. Sue �s Viva p�r perc m�lva meg is �rkezett a neh�z zacsk�kkal, amik tele voltak z�lds�ggel �s ennival�val.
- K�sz�n�m, kicsim, most m�r mehetsz, majd �n ezt elint�zem any�ddal – mosolygott Martin legnagyobb l�ny�ra, aki boldogan vonult a szob�j�ba a f�raszt� v�s�rl�s ut�n.
- Van valami, amir�l besz�lni akarsz? – k�rdezte Sue oda sem figyelve, a kez�ben tartott t�m�tt nylon szatyrokra koncentr�lva.
- Igen, de el�bb add ide azt – ny�lt az egyik zacsk��rt �s k�vette feles�g�t a konyh�ba, hogy mindent lepakoljanak a pultra. Visszah�z�dott �s meg�llt a konyhaajt�ban. Hirtelen elbizonytalanodott. Mi lesz, ha Sue nemet mond? Mi van, ha ki fog borulni az �tlett�l? El�g ijeszt� tud lenni olyankor… A kapcsolatukban mindig a n� hordta a nadr�got �s � al�rendelte mag�t az akarat�nak. H�l�s volt feles�g�nek, hogy megmentette a nyomor�s�g�t�l, ami eluralkodott rajta a megismerked�s�k idej�n, �s persze az�rt is, hogy megaj�nd�kozta �t a gyerekeivel. N�ha m�g mindig nem tudta meg�rteni, hogy Sue mit szeretett benne, vagy hogy mi�rt maradt vele. Er�s �s gy�ny�r� n�, aki modellk�nt dolgozott �s sokat utazott kapcsolatuk korai �veiben, m�g teherbe nem esett Viv�val. K�s�bb, mikor visszanyerte alakj�t �s Martinnak �pp nem volt munk�ja, az �v� lett az „anyaszerep”, mivel � maradt otthon a kicsi Viv�val, m�g az anyuk�ja dolgozni ment. Ez csak azut�n v�ltozott meg, hogy felaj�nlottak neki egy remek �ll�st Londonban �s le tudtak telepedni a m�sik k�t gyerk�ccel is. Sue er�s akarat� n�, aki tiszt�n l�tja a c�ljait az �letben. Arr�l nem is besz�lve, hogy t�k�letesen ismerte Martin sz�ks�gleteit. Az igazat megvallva az �rn�je, a f�rfi pedig az alattval�ja, s Martin sosem �rezte sz�ks�g�t, hogy ezt megv�ltoztassa. Ehhez szokott hozz�.
- Nos? – k�rdezte a n� f�radtan, mik�zben elkezdett kipakolni h�ttal a f�rfinak.
- John nemr�g h�vott �s felaj�nlott egy munk�t, de nem vagyok biztos benne, hogy elfogadhatom-e. Holnapra v�laszt kell adnom neki – kezdte halkan s �sszer�ncolva szem�ld�k�t figyelte feles�g�t.
- Mif�le munka? – k�rdezte, nem nagyon figyelve f�rj�re. F�radt �s fesz�lt volt a munkahely�n felmer�lt probl�m�kt�l, �s most nem volt t�l sok t�relme a f�rje dolgaihoz.
- Sz�veget �s zen�t k�ne �rnom egy m�sik zen�sszel egy band�nak. Amolyan egy�ttm�k�d�s – figyelte a reakci�it.
- Oh. Ez j�l hangzik – v�laszolta bet�ve p�r dolgot a h�t�be.
- �s j�l is fizetne, �s tal�n ez az a nagy lehet�s�g…
- Tudom, tudom… - forgatta meg a szemeit �s fels�hajtott.
Mart m�g ink�bb elbizonytalanodott – �s tudod, a p�nz, amit felaj�nlottak, sok p�nz�gyi gondunkat megoldan�. �s csup�n k�t h�napr�l lenne sz�, ahelyett hogy f�l �vet k�ne dolgoznom, hogy megkeressek ugyanennyit. Tudom, hogy �gy is hossz� id�, de…
- … ellesz�nk n�lk�led, ne agg�dj – mondta semleges hangon.
Persze ez valahol f�jt Martinnak. Egy pillanatra m�g ink�bb �rezte saj�t hasztalans�g�t, de lenyelte b�szkes�g�t �s bizonytalanul megk�rdezte: - Sz�val… mit gondolsz? Akkor fogadjam el? Vagy azt akarod, hogy maradjak?
Suzanne megfordult, hogy f�rje szem�be n�zhessen a pultnak t�maszkodva, s keresztbe t�ve kezeit. – Nos, a renom�dnak j�t tenne… - „ha van ilyened egy�ltal�n” – gondolta mag�ban. – Ha b�rmit is akarsz kezdeni a m�v�szi oldaladdal – mondta megemelve egyik szem�ld�k�t.
- Igen… - vakarta meg f�l k�zzel a tark�j�t �s a les�t�tte szemeit.
- Tudod, j�l j�nne egy kis p�nz.
- Akkor szerinted meg k�ne pr�b�lnom? – n�zett fel majdnem f�l�nken.
- Mit gondolsz? IGEN, ha t�nyleg kezdeni akarsz valamit az �leteddel – fordult meg ism�t fels�hajtva – L�gy f�rfi, Martin. Belef�radtam, hogy �n hozom meg a d�nt�seket helyetted – tette hozz� egy r�vid hallgat�s ut�n. A f�rfi �sszeszor�totta a sz�j�t, hogy ne mondjon semmi butas�got.
- Akkor… nem lenne probl�ma a gyerekeknek…
- Nem, majd �n megoldom. Csak k�rlek, haladjunk �s seg�ts a z�lds�gekkel, ahelyett hogy csak idi�tak�nt �lln�l ott! – mordult r�, elvesz�tve t�relme marad�k�t is.
Martin elnyomott egy s�hajt, �s mint egy engedelmes kiskutya odas�t�lt hozz� �s tette, amire utas�tott�k.

---

Ahogy kil�pett a John F. Kennedy rep�l�t�r modern �p�let�b�l, a felkel� nap felszikr�ztatta az �b�l viz�t. Martinnak fel kellett vennie fekete napszem�veg�t, ha nem akart megvakulni. K�rben�zett egy taxit keresve, �s szerencs�re hamarosan tal�lt is egyet. V�gre itt volt. Most el�sz�r utazott ilyen messzire egyed�l. Egy kicsit bizonytalannak �rezte mag�t az ismeretlen ny�zsg� v�rosban, ami sokkal nagyobb volt Londonn�l… Megk�sz�r�lte a tork�t �s megadta a c�met a sof�rnek.

Ahogy a taxi elindult, Martin visszamer�lt kusza �s izgatott gondolatai k�z�. K�pes lesz elv�gezni ezt a munk�t? A t�bbiek el fogj�k fogadni az �tleteit, vagy megint � lesz a sz�nalmas �lmodoz�? A rossz viccek c�lpontja? Hagynia kellene ezt? Nos, ez a munka nagyon fontos volt neki, s fel is k�sz�tette mag�t a legrosszabbra. Nem engedheti meg mag�nak, hogy elvesz�tse ezt a lehet�s�get. �s persze k�v�ncsi is volt m�r az �j munkat�rsaira. John nem r�g h�vta, hogy megk�rdezze, minden rendben zajlott-e az utaz�sa k�r�l �s t�j�koztatta �t az els� tal�lkoz� id�pontj�r�l, mikor is be fogja mutatni Martint a t�bbieknek. Fels�hajtott �s addig n�zett a napba, m�g szemei bele nem k�nnyeztek a napszem�vege m�g�tt, p�r pillanatra megvak�tva �t. Lehunyta szemeit �s hagyta, hogy gondolatai mag�val ragadj�k m�g egy kicsit, m�g a taxi meg nem �llt a hotel el�tt, ahol John foglalt szob�t neki.

---

P�r �ra m�lva egy magas �p�let el�tt �llt feln�zve a h�zsz�mra, majd fels�hajtva kinyitotta az ajt�t. Kil�pve a liftb�l egy s�t�t folyos�n tal�lta mag�t, de miel�tt meg�llhatott volna, hogy megpr�b�lja kital�lni, merre is k�ne mennie, halk nevet�st hallotta a folyos� m�sik v�g�r�l. �gy d�nt�tt, hogy a f�nyt �s a hangokat fogja k�vetni, s hamarosan be is s�t�lt a megfelel� ajt�n. A hangulat remeknek t�nt – p�r f�rfi �lt �s �llt egy zongora k�r�l �s egy �jabb hangos nevet�s harsant fel, ahogy Martin az ajt�b�l m�regette �ket. Nem tudta, hogy mi lehet olyan vicces, de egy kicsit megk�nnyebb�lt, hogy nevet� arcokat l�t szigor� �s bor�sak helyett.
Kessler �szrevette �t �s egy mosoly ragyogott fel arc�n – Martin, h�t itt vagy! – mondta mindenki figyelm�t a sz�ke f�rfira vonva, aki ett�l egy kicsit k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. A menedzsere odas�t�lt hozz� �s megr�zta a kez�t. – Fi�k, hadd mutassam be nektek az �j munkat�rsatokat, Mr. Martin L. Gore-t – vezette a cs�ndes f�rfit a t�bbiekhez. – Most �rkezett Londonb�l �s r�szt fog venni a dalsz�vegek �s a zene �r�s�ban a l�nybanda sz�m�ra, de ezt m�r eml�tettem kor�bban is.
Azzal be is mutatta az �sszes t�bbi f�rfit Martinnak, noha � pr�b�lta csup�n a j�vend�beli munkat�rsai nev�t memoriz�lni – David Gahan, Christian Eigner �s Andrew Phillpott – a t�bbi zen�sz nem volt fontos. Az igazat megvallva jobban ink�bb csak Dave Gahant n�zte meg mag�nak, akivel majd dolgozni fog, de nem volt sok ideje felm�rnie a m�sik f�rfit, mert John m�ris egy m�sik pasas fel� h�zta.
K�r�lbel�l f�l �ra m�lva m�g mindig nem tal�lta a hely�t, mikor m�r v�gre abbahagyhatta a k�nnyed cseveg�st a t�bbiekkel �s egy kev�sb� zajos sarokba vonult, hogy kipakolja a dalsz�vegeit. Tudta, hogy legal�bb p�r napig �gy fogja �rezni mag�t, m�g hozz� nem szokik az �j helyhez �s emberekhez maga k�r�l. Meg am�gy is el�g visszah�z�d� volt. Fur�n �rezte mag�t – mintha valaki figyeln� – �s igen, ahogy feln�zett a pap�rjaib�l, Gahan len�z� tekintet�vel tal�lta szemben mag�t. �sszezavarodott �s f�lren�zett, nem b�rva a szikr�z� s�t�ts�get a f�rfi szemeiben. Furcsa volt. Martin nem tudta, hogy mi�rt n�zett �gy r�. Nem csin�lt semmi rosszat, vagy igen? Tal�n a barna f�rfi egyed�l akarta megcsin�lni a munk�t? Martin nem tudta, de �gy d�nt�tt, hogy megpr�b�lja ezt figyelmen k�v�l hagyni �s a feladat�ra koncentr�lni. Azt akarja, hogy m�k�dj�n ez az eg�sz. Musz�j el�rnie, hogy m�k�dj�n.
Mikor Martin legk�zelebb feln�zett a pap�rjaib�l, a t�bbiek m�r lel�ptek �s John is elb�cs�zott. Csak Chris �s Andrew maradt, de �k nagyon elfoglaltnak t�ntek az egyik sz�m�t�g�pn�l, valami �j programr�l besz�lgettek. Mart nem hallotta tiszt�n a besz�lget�st, de a zene v�g�s�hoz �s mixel�s�hez vett�k. Figyelme Davidre kalandozott, aki kez�ben cigarett�val �t figyelte id�nk�nt kif�jva a f�st�t. Ez a cs�nd k�nyelmetlen mocorg�sra �szt�k�lte Martint, �s mikor valamit k�rdezni akart, p�r pap�rja kics�szott a kez�b�l �s a padl�n landoltak. Ez egy �jabb len�z� pillant�st eredm�nyezett a s�t�thaj� f�rfit�l, aki lassan odas�t�lt hozz�, de nem seg�tett felszedni a pap�rokat.
- Sz�val… Martin. John azt akarta, hogy besz�ljek m�g egy kicsit a munk�nkr�l. Ugye tudod, hogy kinek fogunk dolgozni?
- Nem. John err�l nem vil�gos�tott fel – pillantott fel r� �s �szrev�ve az eg�szen hideg tekintetet gyorsan felvette az utols� lapot is �s fel�llt – Beavatn�l, k�rlek?
Egy pillanatra a f�rfi nem sz�lt semmit, csup�n egy �jabbat slukkolt a cigij�b�l. Az arckifejez�s�b�l egy�rtelm� volt, hogy nem tetszett neki a k�z�s munka �tlete. – Nos, egy l�nyband�nak kell dalokat �rnunk. Goth-rock st�lusban. Legink�bb romantikus sz�mokat, de nem t�l cs�p�g�seket.
- �rtem – b�lintott – �s a zene?
- Nos, ink�bb alternat�v rockr�l lenne sz�. Rem�lem, tudod, hogy ez mit jelent manaps�g.
- Persze – biccentett szem�ld�k r�ncolva.
- Am�gy meg valami ilyesmire gondoltam – adott oda egy CD-t Martnak – Hallgasd meg ezt a v�logat�st.
- Ok�.
- Valami ehhez hasonl�t akarok csin�lni. M�rmint a hangz�sra gondolok.
- �rtem – b�lintott.
- Holnap arr�l is fogunk besz�lni.
- Rendben… - mondta elgondolkodva, ahogy megn�zte a tokban tal�lhat� pap�rt a sz�mok list�j�val �s az el�ad�kkal. Fels�hajtott �s az orra alatt motyogta: - Istenem, de ut�lom ezt a rock-macs� st�lust… - R�gt�n, ahogy ez a megjegyz�s kics�szott a sz�j�n, felpillantott Dave-re, �s azonnal l�tta, hogy valami rosszat mondott. Egy pillanaton bel�l a m�sik f�rfi tiszta undorral n�zett r�, de szerencs�re nem mondott semmit, csup�n az orra alatt k�romkodott valamit, amit Martin nem �rtett, s ott hagyta �t a szintetiz�tor mellett, hogy elrendezze a dolgait. A sz�ke f�rfi a szeme sark�b�l figyelte – a barna haj� f�rfi m�g mindig nem t�nt t�l boldognak a jelenl�t�t�l. „A francba! Gratul�lok, Martin, m�ris elcseszt�l valamit… Nos, �gy n�z ki, hogy kem�ny menet lesz… term�szetesen… mint mindig” – gondolta.

---

�pp harapnival�t k�sz�tett a st�di� kicsi konyh�j�ban. Elfelejtett enni miel�tt elkezdt�k volna a munk�t a dalsz�vegeken �s a dem�kon. P�r nap m�r eltelt az�ta az els� este �ta. Annak ellen�re, hogy Dave pof�kat v�gott, ha mondott valamit, vagy csak rajta felejtette a tekintet�t, Martinnak tetszett itt. Christian �s Andrew remek fick�k voltak �s munkam�ni�sok! Sokat seg�tettek a zen�vel. Martint elk�pesztett�k, mert mindig �gy t�nt, hogy rengeteg �tlet�k van �s azok �ltal�ban j�k is voltak. De persze Dave is kivette a r�sz�t a munk�b�l.
Martin kivette a t�ny�rj�t a mikr�b�l �s le�lt a kis asztalhoz. Onnan figyelemmel k�s�rhette, ahogy a t�bbiek dolgoztak �s valamin nagyon nevettek. Nem hallotta, hogy mi az, csup�n a hangjuk mormog�sa jutott el hozz�, de nem b�nta. Megint elveszett a gondolataiban. A t�bbieknek is hozz� kell szoknia az � term�szet�hez, de �gy t�nt, hogy Chris �s Andrew j�l boldogult ezzel – Gahan volt a kem�nydi�.
Gahan… Mart tudta, hogy � is brit, de azt nem, hogy honnan j�tt. Sosem besz�lt r�la, mintha csak sz�gyelln�, vagy valami hasonl�… A neve �r�l hangzott, de am�gy meg olyan… arabos volt. R�vid s�t�t haja �s barn�s-z�ld szemei voltak, melyek gyakran v�ltogatt�k a sz�n�ket. N�ha s�t�t feket�re v�ltottak n�mi k�s�rteties csillog�ssal. F�k�nt akkor, amikor m�rges vagy t�relmetlen volt – �s nem volt ritka, hogy Martinra f�kusz�l�dott ez az elnyomott harag, noha m�g mindig nem tudta, hogy mi�rt. A ny�l�nk testet figyelte – Dave m�g mindig �gy n�zett ki, mint egy kamasz, noha Mart tudta, hogy negyven k�r�l j�rhat. El�g j�k�p�nek tal�lta – ha Martin a r�gi �nmaga lett volna, mondjuk r�kacsintott volna. Ett�l fel kellett nevetnie. Igen, a m�sik zen�sz megint azt csin�lta! Mart nem tudta nem �szrevenni, hogy Dave-nek el�g l�nyos mozdulatai voltak, mikor nem figyelt oda. A sz�ke f�rfi j� megfigyel� volt, �gyhogy �ltal�ban �szrevette ezeket a kis gesztusokat.
Ahogy a mini pizz�j�t r�gcs�lta, hagyta, hogy gondolatai m�g messzebb kalandozzanak, ahogy a m�sik f�rfit figyelte. Most fel�llt �s valamit �l�nk mozdulatokkal magyar�zott Eignernek – a cs�p�j�t oldalra ejtette, hossz� kezei �s v�kony ujjai pedig seg�tettek neki kifejezni, amire gondolt. �s az is esz�be jutott a sz�ke f�rfinak, ahogy Dave j�rt – n�ha szinte l�giesen, mint egy macska vagy egy n�. M�g a karcs� alakja a kerek fen�kkel is egy fiatal l�nyra eml�keztette Martint. Nem tudta meg�rteni, hogy Dave mi�rt j�tssza a kem�ny macs�t, hogyha ilyen finom gesztusai vannak. Mi�rt volt olyan fontos neki, hogy er�snek t�nj�n? Lenne valamif�le titka? Mi�rt akart megk�zel�thetetlennek t�nni? El�g arrog�nsan viselkedett, ami n�ha zavarta Martint, de pr�b�lta ezt figyelmen k�v�l hagyni �s a munk�j�ra koncentr�lni. Vagy lehet, hogy az �nekes az�rt viselkedett �gy, hogy ellens�lyozza a n�ies megnyilv�nul�sait? Mit rejteget? Lehets�ges, hogy…? Nem…
Mart megr�zta a fej�t, s�hajtott �s kortyolt az �sv�nyviz�b�l, majd �jra beleharapott a pizz�j�ba, egy kicsit m�g figyelve Dave-et. Martin sz�m�ra nyilv�nval� volt, hogy egy energetikus, szenved�lyes f�rfir�l van sz�, aki figyel a megjelen�s�re, �s ami a sz�v�n, az a sz�j�n – s gyakran hamarabb besz�l, mint gondolkodik. Egy igazi meggondolatlan ember. K�nnyen lehetett olvasni a sz�v�ben, m�g ha ezt a t�nyt er�sen igyekezett is titkolni. De valahogy Martin �tl�tott rajta. Persze nem szerette, ha Gahan azt �reztette vele, hogy betolakod� az � ter�let�n. Mart n�ha �gy l�tta �t, mint egy ragadoz�t, ami a zs�km�ny�t v�di. De ha ennyire men�nek tartja mag�t, akkor mi�rt foglalkozik Martinnal, akit csak egy angol senkinek tartott hozz� k�pest? �gy t�nt, Dave tartja a t�vols�got vele, �s egyetlen lehet�s�get sem hagyott ki, hogy kig�nyolja az �tleteit, csak hogy a t�bbieket megnevettesse a b�na vicceivel… megmutatva, hogy ki a „f�n�k”. De Mart arra jutott, hogy nem hagyja, hogy Dave zavarja �t – m�g ha nem is tetszettek neki az �tletei, a l�nyeg az volt, hogy eddig j�l haladt a munka.
- H�, Martin, k�sz vagy? – hallotta hirtelen Chris hangj�t – Elkelne a seg�ts�ged itt egy-k�t git�r t�m�n�l.
- Persze. Mindj�rt ott vagyok – v�laszolta, s f�lret�ve gondolatait a munk�ra koncentr�lt, ami miatt itt volt.

---

A k�vetkez� h�ten is folytak a munk�latok. De valamif�le alig �szrevehet� fesz�lts�g volt a leveg�ben. Mart �rezte, de nem mondott semmit. Nyugodtnak kellett maradnia, s f�lre kellett tennie a felgy�leml� s�relmeket, mivel nem akart semmif�le probl�m�t okozni. �ppen Dave-vel volt a st�di�ban. Dave a mikrofon el�tt �lt, egyik kez�ben egy pap�rt tartva, amin a dalsz�veg volt; Mart pedig egy lass� mel�di�t git�rozott. A sz�ke f�rfit titokban elvar�zsolta Gahan telt baritonja, ahogy a szerelmes dalt �nekelte – teljesen elveszett benne. Tetszett neki, hogy olyan szenved�lyesen �s kifejez�n �nekelte. Martin szerint nagyon j�l �s sokf�lek�ppen tudta haszn�lni a f�rfi a hangj�t, �s ez meglepte a m�sik zen�szt. �gy t�nt, hogy az �nekes sokkal t�bb a felsz�n alatt, mint ahogy gondolta.
Hirtelen visszaz�kkent a val�s�gba, mikor Dave intett a kez�vel �s abbahagyta az �nekl�st.
- �llj, �llj!
- Mi a gond? – k�rdezte Martin szem�ld�k r�ncolva.
- Nem b�rom tov�bb olvasni vagy �nekelni ezt a marhas�got! N�zd! – tartotta fel a pap�rt a sark�n�l fogva �s kicsit megr�zta – A pap�r cs�p�g a ny�lt�l!
A sr�cok a m�sik szob�ban el�g hangosan nevettek ahhoz, hogy hallani lehessen onnan, ahol pr�b�ltak. Mart el�sz�r meg sem tudott sz�lalni, csup�n kiss� elny�lt a sz�ja. De miut�n a nevet�s elhalt, halkan megjegyezte: - V�g�l is John lass� �s szenved�s sz�mokat k�rt t�l�nk…
- Igen, igaz, de nem r�gi t�nd�rmes�k �lmodoz� dalait k�rte. Ne hagyd, hogy megt�vesszen, hogy ez egy l�nybanda. Kem�ny rockerek, nem �des �rtatlan kisl�nyok! A k�p�nkbe fognak r�h�gni, ha ilyeneket mutatunk nekik!
Martin �rezte, ahogy az a bizonyos harag buzogni kezd benne. Utolj�ra azon a basildoni est�n �rezte utolj�ra ezt a meleg b�rban, ahol a t�rsai g�nyolni kezdt�k �t �s a sz�vegeit. Elege lett Dave-b�l �s �sszeszor�tott fogain kereszt�l sziszegte: - Nem tudom, mire v�gsz �gy fel. Te vagy, aki �gy igazgatja a haj�t, mint valami top modell �s �gy j�rsz, mint holmi d�va! – Nem gondolkodott, csak hagyta, hogy ez kics�sszon a sz�j�n, de m�r nem �rdekelte. Elege volt. Ez volt a NAGY lehet�s�ge, az �tt�r�s ezzel az egy�ttessel, �s nem fogja hagyni, hogy el�sszon. Meg fogja ragadni, �s a legjobbat hozza ki bel�le, m�g ha ki is kell �llnia mag��rt. Nem fogja hagyni, hogy holmi barom viccel�dj�n a m�veivel. Elege volt abb�l, hogy mindig mindenkinek al�rendelje mag�t. Igen, r�gen azokban az id�kben szerette, �s otthon is ezt teszi a feles�g�vel szemben, de ez most v�resen komoly munka volt, ami befoly�solhatja a j�v�j�t. Nem maradhat mindig cs�ndben, lenyelve a n�ha durva megjegyz�seket. Ha valamit kezdeni akar az �let�vel, akkor el kell kezdenie dolgoznia rajta. Sehov� sem fog jutni a mindig visszafogott viselked�s�vel.
Dave elk�pedt. Ez volt az els� alkalom, hogy Mart felemelte a hangj�t �s am�gy sem volt hozz�szokva, hogy ilyen megjegyz�seket kapjon. �s am�gy is hogy mer�szeli?! A harag r�gt�n fellobbant benne – j�l tudjuk, hogy ez n�la k�nnyen ment.
- Oh igen?! Nem is tudom, hogy ki az, aki ezeket az �des kis cs�p�g�s dalokat �rja, mintha csak egy kibaszott lovag lenne a k�z�pkorb�l! �bredj m�r f�l, ember! – ugrott talpra �k�lbe szor�tott kezekkel �s nem �rdekelte, hogy ezzel �sszegy�rte a pap�rt.
Mart h�v�s maradt �s sokkal nyugodtabb hangon folytatta: - Ha j�l eml�kszem, te volt�l az, aki az ut�bbi napokban velem dolgozott ezeken a dalsz�vegeken. �s kor�bban elfogadtad �ket… Mi v�ltozott meg az�ta? – n�zett r� hideg tekintettel �s oda sem figyelve hozz�tette: - Menstru�lsz, vagy mi?
Chrisnek �s Andrewnak most m�r nehez�re esett, hogy elnyomj�k a r�h�g�s�ket Mart megjegyz�s�t�l. Egy�rtelm� volt, hogy Dave feje majd’ felrobbant �s minden erej�re sz�ks�ge volt, hogy visszafogja mag�t �s ne verje sz�t ezt az ideges�t� pasast. Bar�tai m�r az ajt�ban �lltak, k�szen r�, hogy k�zbeavatkozzanak, de m�g mindig ott j�tszott a vigyor a k�p�k�n. Ett�l Dave csak m�g m�rgesebb lett. � volt hazai p�ly�n, ennek a kis betolakod�nak semmi joga, hogy �gy besz�ljen vele!
- Nem, csup�n elegem van abb�l, hogy visszafogjam magam �s ne s�rtsek meg valakit, aki val�sz�n�leg Modern Talkingon n�tt fel a messzi Albionban!
- Csal�d�st kell, hogy okozzak: Basildonban punk voltam �s Fat Gadget showkra j�rtam, a Modern Talking sosem volt az �n asztalom – mosolygott hidegen �s len�zett a git�rj�ra, belekezdve egy f�lbem�sz� dallamba, ezzel jelezve, hogy r�sz�r�l lez�rta a vit�t.
Erre Dave nem tudott mit mondani, t�l m�rges volt ahhoz, �s az igazat megvallva kicsit megd�bbent ett�l az inform�ci�morzs�t�l. Valamit m�lyen felkavart benne, de elnyomta az �rz�st, majd az �sszegy�rt pap�rt a sarokba v�gva kiviharzott a szob�b�l, valami olyasmit motyogva a bar�tainak, hogy r� kell gy�jtania.

K�vetkez� fejezet

S�g� 2 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2011.04.13. 20:25 Useless-girl K�szi dr�ga! Rem�lhet�leg hamarosan le tudom ford�tani a k�vetkez� r�szeket is :) Usi

2011.04.13. 20:22 H�zis�rk�ny Ez frapp�s volt h�lgyeim :o)