3. fejezet

�gy t�nt, hogy John kis hegyi besz�de hatott. Semmi probl�ma nem mer�lt fel Martin �s Dave k�zt �s k�zben m�r be is fejeztek m�sf�l sz�mot is. Noha Dave m�g mindig tartotta a t�vols�got a sz�ke zen�szt�l. Most �ppen elakadtak egy instrument�lis r�sszel. Valahogy nem akart �sszej�nni. Mart reggel �ta k�l�nf�le dallamokat pr�b�lgatott. Nem tudott aludni, �gy hamarabb bej�tt a st�di�ba, megpr�b�lva kital�lni valamit ahhoz a r�szhez, de nem volt el�gedett az �tleteivel. Valahogy nem hangoztak j�l, valami hi�nyzott bel�l�k. Fels�hajtott �s egy pillanatra lehunyta a szemeit, kezeit a combjain pihentetve.  Pr�b�lt befel� figyelni, h�tha az a furcsa �rz�s megint felk�szik a gerinc�n. Az �rz�s, mint amikor az �zeneteket szokta kapni Valakit�l. Istent�l? Nem tudhatta, de volt olyan id�, amikor szerette azt hinni, hogy az � szavait �rja �s az � zen�j�t szerzi. Kedves gondolat volt. Egy mosoly jelent meg a sz�ja szeglet�ben, s an�lk�l hogy kinyitotta volna a szemeit, kezeit a zongora billenty�i f�l� helyezte �s j�tszani kezdett. Nem konkr�t mel�dia volt, csup�n improviz�lt, hagyva hogy ujjai �szt�n�sen mozogjanak, hagyva, hogy a zene �thull�mozzon alakj�n.
Lemerevedett �s kicsit oldalra ford�totta a fej�t, f�lren�zve a sz�m�t�g�p k�perny�j�r�l, amin Christian magyar�zott valamit r�szletekbe men�en. De Dave elvesztette a fonalat, ahogy a f�lbem�sz� dallam el�rt hozz�. Bar�tja ezt �szrevette �s k�rd�n n�zett Dave-re.
- Mi van? – k�rdezte az �nekest�l �s v�lla f�l�tt Martra pillantott, majd vissza.
- Hm… - Dave csak ezt v�laszolta, majd �sszevonta a szem�ld�k�t, mikor Gore rossz billenty�t nyomott le.
Chris szigor�an n�zett Dave-re. Kicsit f�lt, hogy az �nekes valami s�rt�t fog mondani, de nem tette. S�t, ink�bb fel�llt �s sz� n�lk�l ott hagyta a meglepett dobost. K�zelebb s�t�lt Marthoz, meg�llva m�g�tte �s hallgatta, ahogy j�tszik. „Nem rossz. Egy�ltal�n nem rossz…” – gondolta, noha arc�n nem igaz�n lehetett l�tni semmit. Azt�n megragadott egy sz�ket �s Mart� mell� h�zta. Le�lve csak figyelte, ahogy a sz�ke f�rfi ujjai siklanak a billenty�k�n. Igen, megint elrontotta.
- V�rj – mondta halkan, nem akarva, hogy kiz�kkentse. – Itt �jra meg �jra rossz billenty�t nyomsz le… - magyar�zta �s elj�tszotta a kritikus r�szt – �gy k�ne csin�lnod… - j�tszotta le k�nnyed�n �s most m�r sokkal jobban hangzott. – �s szerintem �gy folytat�dhatna… - mormogta az orra alatt, ahogy folytatta.
Mart majdnem lesokkolt ett�l a hirtelen viselked�sv�ltoz�st�l. Igen, John figyelmeztet�se �ta Dave eg�szen norm�lisan viselkedett vele. M�g grimaszol�s n�lk�l is k�pes volt v�gighallgatni az �tleteit. Ett�l Mart egy kicsit magabiztosabbnak �rezte mag�t �s t�bb �tletet vetett fel, mint kor�bban. De most a kezei ledermedtek a billenty�k f�l�tt �s mikor Dave b�re a saj�tj�hoz �rt, amint gyeng�den arr�bb tolta a kez�t, hogy t�bb helye legyen megmutatni az �tlet�t, mintha csak elektromos szikr�k futottak volna fel az alkarj�n. Mart szemei elkerekedtek ett�l. Tekintet�t nem tudta elszak�tani Dave hossz� ujjait�l. Olyan volt, mintha t�ncoltak volna a zongora fekete �s feh�r billenty�in. Olyan k�nnyed�n j�tszott! Martin teljesen el�mult. Hirtelen nagyon melege lett, hogy ilyen k�zel �l a m�sik f�rfihoz �s a lass� romantikus dallam csak rosszabb� tette a helyzetet. Zavarban volt, mint valami fr�nya tin�dzser! Mi van vele? Mi�rt �rezte Dave jelenl�t�t ennyire r�szeg�t�nek? Ahogy Andrew visszaj�tt a szob�ba �s kinyitotta az ajt�t, a huzat megmozgatta a leveg�t �s hirtelen Dave illata k�rbe�lelte Martint. Reszketeg leveg�t vett �s elpirult. Ez az eg�sz teljesen �sszezavarta. Mi�rt t�rt�nik ez? Legut�bb, amikor ilyesmit �rzett egy f�rfi jelenl�t�ben, az… nagyon r�g volt!
- �rted, hogy mire gondoltam? – hagyta abba Dave a j�t�kot �s visszaejtette kezeit az �l�be k�rd�n n�zve Martinra. Egy kis mosoly j�tszott a sz�ja szeglet�ben. Igen, p�rszor �rezte az �get� z�ld tekintetet mag�n, mik�zben j�tszott �s �szrevette a m�sik f�rfi zavar�t, de nem mutatta �s egy sz�t sem sz�lt. M�gis… valahogy �r�lt neki, hogy ilyen hat�ssal van r�.
- ���… ja, azt hiszem… - mondta v�gre, majd megk�sz�r�lte a tork�t – Jobban hangzik. Azt hiszem, ezt megtartjuk.

---

Martin a hangszigetelt szob�ban �nekelt fej�n a fejhallgat�val. Nem volt sz�ks�ge a dalsz�vegre, m�r k�v�lr�l tudta. Ink�bb lehunyta szemeit �s hagyta mag�t sodr�dni a hangokkal. Chris �s Dave a sz�m�t�g�pek �s a kontrol panel el�tt �lt, hallgatva, ahogy Mart �nekel.
- Ez remek�l hangzik. Tiszta hangja van, t�k�letes h�tt�rvok�lnak – jegyezte meg Christian �s be�ll�tott p�r gombot a pulton. – J�l nyomja.
- Ja – v�laszolt Dave �s a g�nd�r f�rfit figyelte az �vegen kereszt�l, keresztbe vetett l�ba �szrev�tlen mozgott a dal ritmus�ra.
- Ez nem hangzott t�l meggy�z�n… Nem tetszik? Pr�b�ljuk meg m�g egyszer?
- Nem. Tetszik… - ellenkezett �s egy hossz� percig nem sz�laltak meg, csup�n hallgatt�k a lass� mel�di�t. Dave nem tagadhatta, de ahogy figyelte a szavakat form�l�dni Martin ajkain, elvar�zsol�dott. Tetszett neki, hogy a sz�ke f�rfi annyira el tudott veszni a zen�ben, mint � maga. Noha nem mutatta, lassan kezdte megkedvelni. Az a heves ellenszenv, amit eleinte �rzett ir�nta m�r sehol sem volt. Term�szetesen m�g mindig viselte a „macs� maszkot”, de bel�l… valami megv�ltozott. Csak n�zte az �nekl� f�rfit �s nem tudta elnyomni a k�vetkez� mondat�t: - �gy �nekel, mint egy angyal…
Chris megemelte a szem�ld�k�t �s Dave-re n�zett.
- Oh, ne n�zz �gy r�m! Te is j�l tudod. De ne mer�szeld elmondani neki – biccentett Mart fel� -, k�l�nben hal�lra kell itatnom t�ged! – viccelte el a v�g�t, hogy elterelje bar�tja figyelm�t �szinte megnyilv�nul�s�r�l.
- T�nyleg? Ez m�ltkor sem siker�lt – kuncogott fel �s egy pillanatra visszafordult a g�phez.
- El�bb vagy ut�bb sikerrel fogok j�rni – vigyorodott el. – Ne mondd, hogy nem akarod! L�tom a szemeidben!
- Most megfogt�l, haver. El�g r�g nem tartottunk g�rbe est�t. Miut�n befejezt�k ezeket az �tkozott dalokat, be�lhetn�nk valahov� a sr�cokkal, nem?
- Igen. Az j� lenne.
- Szuper!
M�g a dobos elfoglalta mag�t valamivel a g�pen, Dave visszafordult a sz�ke f�rfihez, aki �pp akkor kezdte el az utols� refr�nt. Hagyta, hogy z�ldes-barna tekintete v�gigk�sszon a m�sik f�rfi alakj�n. Mikor szemei el�rt�k Mart arc�t, a sz�kes�g feln�zett �s tekintet�k egy hossz� pillanatra tal�lkozott, miel�tt elfordult volna, hogy a dal befejez�s�re koncentr�ljon. Egy �szrevehetetlen kis mosoly t�nt fel Dave arc�n. „Megint elpirult…” – jegyezte meg mag�nak.

K�vetkez� fejezet

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s