Megjegyz�s: V�gre volt egy kis id�m a k�vetkez� vizsg�m el�tt �sszedobni ezt a r�szt! Ism�telten k�sz�nettel tartozom Bridgycatnek a seg�ts�g��rt! 

4. fejezet

- Sz�val minden rendben n�latok? – k�rdezte a sz�ke f�rfi mobilj�val a f�l�n�l, ahogy f�lreh�zta a f�gg�nyt, hogy kitekintsen az �jszakai New Yorkra.
- Igen. Semmi k�l�n�s.
- Hogy vannak a gyerekek? J�l vannak?
- Igen. Hi�nyzol nekik, ha ezt akartad hallani – v�laszolta Suz egy kis fesz�lts�ggel a hangj�ban.
Mart elmosolyodott mag�nak �s ezt hallva egy j�les� meleg �rz�s �radt sz�t benne. – Akkor j�. Nekem is hi�nyoznak – s�hajtott. Az elm�lt p�r h�tben kezdett nehez�re esni, hogy t�vol kell lennie a gyerekeit�l. �s valami m�sra is r�j�tt: a feles�ge ritk�n jutott esz�be. El�sz�r a kem�ny munk�val magyar�zta meg az id�eltol�d�ssal, ami kicsit komplik�ltt� tette, hogy el�rje �ket Londonban. De azt�n Suz mindig tett valamilyen megjegyz�st r� �s a munk�j�ra a telefonban, ami minden egyes alkalommal hidegebb� tette a sz�v�t. �gy t�nt, a n� t�ls�gosan megk�nnyebb�lt att�l, hogy t�vol tudhatja Martot mag�t�l. Igen, ez f�jt a f�rfinak, de nem �gy, ahogy k�pzelte, hogy fog.
- Sz�val? Mikor fogj�k kifizetni a k�vetkez� r�szletet? Rem�lem, sz�p �sszeg lesz, mert �j mos�g�pet kellett venn�nk, meg p�r ruh�t a gyerekeknek, �gyhogy kev�s p�nz�nk maradt erre a h�napra… - kezdte, de Martin gondolatai szinte r�gt�n elkalandoztak.
„Na persze, ruh�k a gyerekeknek… Nem neked kellettek azok, �des?” A n� ilyenfajta megjegyz�sei ideges�tett�k. Egy�rtelm� volt sz�m�ra, hogy a feles�ge a p�nzforr�st l�tja most benne. Az igaz, hogy a fizet�se t�bb volt, mint j� �s annak nagy r�sz�t hazak�ldte, csak annyit hagyva mag�nak, hogy k�nyelmesen �lhessen NYC-ben, de a n� t�bbet akart…
- Figyelsz egy�ltal�n?! – hallotta Suzanne t�relmetlen hangj�t.
- Igen, bocs. Nem tudom, hogy pontosan mikor utalnak. Gondolom p�r napon bel�l. Felh�vlak amint �tutaltam a sz�ml�dra, ok�? Besz�lhetn�k a gyerekekkel?
- Sajn�lom, de Viva az egyik bar�tn�j�n�l alszik, Calo-t m�r lefektettem… de megkereshetem Av�t, ha akarod…
- Igen, az j� lenne – s�hajtott �jra Mart. �s m�g a l�ny�val besz�lgetett, r�j�tt �s krist�lytiszt�n l�tta, hogy a h�tass�ga kezdett sz�tesni.

---

„Ez nem ilyen volt. Sokkal otthonosabb volt r�gen” – sz�rakozott �s unott arckifejez�ssel m�l�zott az �tel�t turk�lva. A feles�g�vel, a l�ny�val �s a fi�val vacsor�zott �pp �s a csend az agy�ra ment. Valami nem volt rendben ezzel a jelenettel. Hideg volt. Hol volt az a meleg �rz�s, ami mindig el�nt�tte, mikor ugyanezen a helyen �lt? Az, amit akkor �rzett, amikor a gyerekei besz�mol�it hallgatta az iskol�r�l �s az edz�sr�l? Az�ta sokat n�ttek �s Dave �gy gondolta, hogy rendben is van, hogy nem osztanak meg vele mindent.
M�gis, hi�nyzott neki hogy �r�kon kereszt�l a padl�n rajzoljon a l�ny�val, egyik pap�rt a m�sik ut�n telerajzolva a l�nyekkel, amiket kital�ltak a t�rt�net�kh�z; vagy hogy kimenjen a parkba Jimmyvel, hogy j�tszanak valamit vagy csak panaszkodjanak a l�nyokr�l �s a n�kr�l. Szerette ezeket a pillanatokat, mert m�g ink�bb �sszek�t�tt�k �ket. Ugyan nem volt Jimmy biol�giai apja, de nem b�nta, fiak�nt szerette �t a fi� pedig apjak�nt �t. De megint elt�volodott a gyerekeit�l. Megesett m�r kor�bban is. Vannak id�szakok, amikor az �rzelmei �s a munk�ja egyszer�en elhatalmasodnak rajta elv�ve minden idej�t �s lefoglalva minden gondolat�t. Mikor mag�hoz t�r, mindig meg szokta b�nni, hogy nem szak�tott el�g id�t a gyerekeire, kihagyva dolgokat, amik t�rt�nnek vel�k. De mindig meg szokta tal�lni a m�dj�t, hogy k�rp�tolja �ket. �s h�t a gyerekei is fantasztikusak, ismerik �t �s azt is, ahogyan dolgozik. Hol is hallotta, hogy a gyerekek baromi rugalmasak? Tal�n m�g gyerekkor�ban? Nem eml�kezett r�, de azt tudta, hogy egy dolog biztos: egy bizonyos pontot nem lehet �tl�pni n�luk. Ha t�ll�psz ezen a ponton, elvesz�theted �ket. Ezt tapasztalatb�l tudja �s � nem akarta, hogy ez legyen az � gyerekeivel is. Igen, valamit ki fog tal�lni, hogy t�bbet legyen vel�k. Megint k�zel akar ker�lni hozz�juk. J� apa akar lenni. �s az is lesz…
- David, ne j�tssz az �tellel, egy�l! – hallotta Jen k�z�mb�s hangj�t.
R�n�zett �s fels�hajtott. Megint �vod�sk�nt kezelte. Most m�g arra se volt energi�ja, hogy ezen bed�h�dj�n. Csup�n megvonta a v�ll�t �s bekapott egy darab h�st. A fali�ra monoton �t�sei minden perccel egyre ink�bb el�lmos�tott�k. Unatkozott �s egy�ltal�n nem volt �hes.

---
 
De m�snap reggel valamif�le furcsa izgalom lett �rr� rajta. Sietett, hogy elk�sz�lj�n, �s a st�di�ba menjen, hogy dolgozzon az egyik sz�mon. �gy gondolta, hogy bizony�ra az�rt �rez �gy, mert mindig is szeretett zen�t szerezni meg minden folyamatot, ami kapcsol�dott hozz�. De t�nyleg csak err�l lett volna sz�? Vagy volt valami m�s oka is?
�pp a h�rokat h�zta meg az egyik git�ron mikor egy most m�r ismer�s hangot hallott a h�ta m�g�l.
- Reggelt, Dave – �dv�z�lte Martin let�ve a t�sk�j�t.
- Ah igen, neked is – mormogta �s meglep�d�tt, hogy sz�vver�se felgyorsult a m�sik f�rfi hangj�t�l. Mi folyik itt? Mi �t�tt bel�? Eddig neki volt ilyen hat�sa a g�nd�r f�rfira, nem pedig ford�tva… „Furcsa” – gondolta, de nem nagyon figyelt r�. A feladatukra pr�b�lt f�kusz�lni.

A nap gyorsan telt, ahogy pr�b�lt�k �sszerakni az �ppen aktu�lis sz�mot. A hangulat nyugodt �s pozit�v volt �s ezt Chris is �szrevette. Andrew �pp p�r effektet pr�b�lgatott a sz�m�t�g�p�n, m�g Mart �s Dave arr�l besz�lgetett, hogy mik�nt kellene a sz�m vok�ljait fel�nekelni.
- �s ha �gy csin�ln�nk? – vett m�ly leveg�t �s Mart v�rakoz�n n�zett fel r�, de Dave k�vetkez� l�p�se meglepte. Az �nekes az egyik kez�t a mellkas�ra tette �s magas l�nyos hangon kezdett �nekelni, kiparodiz�lva a sz�veget. Martin el�sz�r nem tudta, hogyan reag�ljon, de az els� sokk ut�n j��z�en nevetni kezdett.
- Te idi�ta! Huh huh huh! – ki�ltott fel.
- Mi�rt??? �gy passzolna! Ezek a cs�p�g�s szavak mennek ehhez a hangsz�nhez! – nevetett � is.
- Ja, persze… - nevetett Mart megint �s �szrevette, hogy ez az ugrat�s sem volt rosszindulat�. Most m�r mindketten csak sim�n viccel�dtek �s ez term�szetesen feldobta a st�di�ban uralkod� hangulatot. K�nnyebb� tette a kem�ny munk�t.
- Basszus!!! – k�romkodott az egyik kiseg�t� zen�sz, aki a szintikkel seg�tett nekik �s �pp r��nt�tte a s�rt a dalsz�vegre.
- Igen, ember, el�gg� bassza meg!!! – ki�ltott r� Dave, a kor�bbi mosoly m�r sehol se l�tszott. M�r �pp azon volt, hogy j�l leord�tja a f�rfit, mikor Mart odas�t�lt az asztalhoz �s felemelte a pap�rt a sark�n�l fogva.
- Nyugi, haver. �gy el�g f�rfias lett… s�r szaga van… huh huh huh…
El�sz�r Dave csak nagy szemekkel n�zett r�, majd megint felnevetett, majd’ megfulladva Mart vicc�n.
- Basszus, Mart, eszm�letlen vagy! He-he! – v�gott r� a h�t�ra �s r�h�gcs�lt m�g egy kicsit miel�tt �jra a munk�ra koncentr�lt volna.

---

Dave lefekv�shez k�sz�l�d�tt egy �jabb esem�nyd�s nap ut�n. Elveszve gondolataiban lassan szabadult meg a ruh�it�l, hogy lezuhanyozzon, �gyhogy el�sz�r meg se hallotta Jen k�rd�s�t. R�n�zett, ahogy az �gyukban fek�dt k�nyvvel a kez�ben.
- Bocsi, mondt�l valamit? – mormogta.
- Igen. Azt k�rdeztem, hogy mi ez a mosoly az arcodon. �szrevettem, hogy szinte eg�sz este mosolyogt�l – ism�telte meg. „Boldogabbnak t�nik, mint �ltal�ban. Mi van vele? Tal�lkozott valakivel?” – k�rdezte mag�t.
- T�nyleg? Mosolyogtam? Nem vettem �szre – mosolyodott el mag�nak megint.
- T�rt�nt valami? M�s vagy – r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t.
Dave kiegyenesedett miut�n f�lrer�gta a zoknijait �s r�n�zett a n�re. T�l j�l ismerte m�r ezt az arckifejez�st. – Mi�rt? Tal�n baj? Nem lehetek boldog? – s�t�t�lt el a tekintete.
- Nem ezt mondtam – v�laszolta hidegebb hangon.
- L�tom, hogy megint kezded…
- Mit? Megk�rdezem, hogy mi az oka a f�rjem boldogs�g�nak?
- Megint pr�b�lsz bel�m k�tni.
- Te bolond vagy – s�hajtott.
- Igen, mindig ezt mondod. T�bb m�s dologgal egyetemben. Mindig piszk�lsz minden kis dolog miatt! Mindig azt mondod, hogy kezdjek valamit magammal. Most dolgozom, �s j�l �rzem magam miatta, erre te elkezdesz �gy viselkedni?! H�t semmi sem el�g j� neked, Jen? – sziszegte a v�g�t felnyal�bolva a ruh�it. – A pubban leszek Chrisszel – tette m�g hozz� �s becsapta az ajt�t egy meglepett �s kicsit m�rges feles�get hagyott maga ut�n. – Bassza meg! Mi�rt nem �rt meg engem senki?! – morogta az orra alatt, amint a hideg leveg� az arc�t �rte.

---

Ek�zben p�r h�zt�mbbel arr�bb egy sz�ke f�rfi fek�dt elgondolkodva a s�t�tben. Az ut�bbi id�ben el�g sim�n mentek a dolgok �s ennek �r�lt is. Azok a vit�k Dave-vel lef�rasztott�k �s feleslegesnek meg energiapazarl�snak tartotta. Most ezt az energi�t a sz�pen alakul� dalokba tudt�k forgatni. Kidolgozt�k a m�dszer�ket, mondhatni kiismert�k egym�s munkaritmus�t. Mart egy kicsit meglep�d�tt miut�n t�ljutottak a kisebb �sszet�z�seken, hogy ilyen j�l kieg�sz�tik egym�st a s�t�thaj� �nekessel. Amint r�j�tt, hogy mik�nt kezelje �t, a h�tt�rb�l tudta ir�ny�tani Dave hangulatv�ltoz�sait. Mart r�j�tt, hogy ez egy�ltal�n nem neh�z… Mindig is megvolt neki ez a k�pess�ge, csak sose haszn�lta az �nbizalomhi�nya �s az al�rendelt szerepe miatt. Vagyis h�t Sue nem engedte volna, hogy ezt tegye – sose engedte. Otthon a n� volt a f�n�k �s v�gre Martin r�j�tt, hogy sokkal t�bb rejlik benne, mint hogy csak megpr�b�ljon megfelelni a n� elv�r�sainak. Sue hozz�szokott ehhez – csak �gy, mint � maga. Eddig ez k�nyelmes is volt, de valami m�lyen bel�l elkezdett megv�ltozni Martinban �s m�s v�gyak kezdtek �ledezni benne.
�s igen, ezek a v�gyak egyre ink�bb n�vekedtek minden alkalommal mikor Dave megdics�rte munka k�zben. Sz�ve hevesebben kezdett verni, mikor az �nekes a maga m�dj�n megdics�rte Martin munk�j�t, s a sz�ke f�rfi �szrevette, hogy a m�sik zen�sz pr�b�lta b�tor�tani, hogy pr�b�ljon ki �j dolgokat �s ne ragadjon le a r�gi megszok�sain�l… Ez melengette a sz�v�t �s valahogy er�sebbnek �rezte mag�t t�le. Halkan felnevetett. „Igen, ezt csin�lja a maga vag�ny m�dj�n, de �rtem �n…” – gondolta �s h�l�snak �rezte mag�t. „Rem�lem, ez �gy is marad” – s�hajtott fel �s mag�ra h�zta a takar�t, hogy elmer�lj�n egy b�k�s �lomban.

K�vetkez� fejezet

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s