Aj�nlott sz�m: A Perfect Circle – The Noose (Teljesen bele vagyok szerelmesedve!)

5. fejezet

Friss k�v� illata t�lt�tte meg lassan a st�di� kis konyh�j�t, ahogy Christian a pulton dobolt az ujjaival, a k�d�s reggelt figyelve az apr� ablakon kereszt�l. Dave f�lig fek�dt az asztalon, m�g mindig reggeli k�m�j�t�l szenvedve. Ahogy bar�tja r�pillantott, el kellett mosolyodnia.
- M�g mindig az eg�sz vil�g f�jdalm�val k�zdesz? – nevetg�lt.
- Kopj le… - j�tt a fojtott v�lasz.
- Mint mindig – kuncogott fel megint, majd egy b�gre er�s fekete k�v�t tett le az �nekes el�, aki mintha kicsit jobban fel�bredt volna az ismer�s illatt�l. Szinte m�r dorombolt, ahogy a kezei k�z� fogta a b�gr�t �s �vatosan kortyolt bel�le. – Aprop� Dave…
- Mi van?
- Reggelt, sr�cok! – bukkant fel egy k�cos sz�ke fej, ahogy egy boldog Martin mas�rozott be a st�di�ba.
- Reggelt – r�zott vele kezet Chris a szok�sos mosoly�val, de Dave csak mordult egyet.
- … sz�val, �pp Dave-vel akartam besz�lni, de j� hogy te is itt vagy. Sz�val a kis „priv�t akci�tok”, nevezetesen a viccel�d�setek ut�n, kicsit elmaradtunk k�t dallal �s a hat�rid� v�szesen k�zeleg, �s mi m�g messze vagyunk, hogy k�sz legyen a mixel�s, sz�val…
- Bent tudok maradni sok�ig, ha sz�ks�ges! – mondta Dave azonnal �s Mart is b�logatni kezdett.
- Persze, nem probl�ma. Be tudjuk fejezni Daviddel.
- Ahh, ok�… Ez remek. Ma nem lesz id�m ezzel foglalkozni, �gyhogy k�szi! – m�regette �ket tal�n kicsit gyanakv�an, de mosolya hamarosan �jra felvillant.
- Sim�n. Akkor ez el van d�ntve. �n is kaphatok? – biccentett Mart a Chris mellett l�v� k�v�f�z� fel�, �s m�g a dobos t�lt�tt neki is, Mart Dave-re pillantott, aki gyorsan visszafordult a b�gr�j�hez �gy t�ve, mintha nem is b�multa volna a munkat�rs�t.

---

- K�rsz egy kis k�v�t? – k�rdezte Dave Martot este nyolc k�r�l a konyhar�szleg fel� tartva.
- Ja. �gy t�nik, itt maradunk m�g egy darabig – d�rg�lte meg szemeit �s elnyomott egy �s�t�st. – Szerintem fel k�ne h�vnod a feles�ged.
- Oh, igen. J� �tlet – r�ncolta a szem�ld�k�t Dave �s megfordult, nem v�ve �szre a Martin arc�n j�tsz� furcsa kifejez�st, ami csak m�g ink�bb l�that�v� v�lt, ahogy hallotta Dave mik�nt besz�l a telefonba.
- Ne v�rj meg, sok�ig bent leszek… Aha… Mindegy. Szia – bontotta a vonalat �s fels�hajtva a pultra dobta a telefonj�t. Hirtelen hidegnek �rezte mag�t bel�lr�l. Nem b�nta, hogy �gy besz�lt a telefonba, mivel az ut�bbi id�ben ez el�g megszokott� v�lt. Az �rz�s, hogy senki nem v�rja otthon elhatalmasodott a sz�v�n, ahogy azt figyelte mik�nt csorog a fekete folyad�k a k�v�f�z�b�l. �sszeh�zta a szem�ld�k�t, megr�zta a fej�t �s egy gondtalan mosolyt er�ltetett az arc�ra. „Mindegy!” – gondolta. Ahogy k�t g�z�lg� b�gr�vel visszat�rt a m�sik szob�ba, gyorsan r�j�tt, hogy munkat�rsa is val�sz�n�leg az asszonnyal besz�lget �ppen.
- Sz�val hogy van a keze? J�l gy�gyul? – k�rdezte Mart Suzanne-t�l agg�dva, majd megk�nnyebb�lten fels�hajtott – Sz�val akkor j�v� h�ten a doki v�gre leszedi a gipszet? Az j�. Add �t neki meg a l�nyoknak a cs�kjaimat… Igen, neked is – tette hozz� egy kis haboz�s sz�net ut�n. – Figyelj, most mennem kell, m�g dolgozunk. Ok�. Igen. Szia.
- Tess�k – ny�jtotta az egyik b�gr�t Martinnak, aki h�l�s mosollyal el is fogadta.
- K�szi – biccentett Dave-et figyelve, amint a f�rfi le�l az asztalhoz n�h�ny pap�rt n�zegetve.
- Az asszony?
- Ja – forgatta meg a szemeit.
- Ki s�r�lt meg?
- A fiam, Calo. Elt�rte a karj�t g�rdeszk�z�s k�zben, de m�r jobban van.
- H�ny gyereked van?
- H�rom. Viva, Ava �s Calo. Viva a legid�sebb, � id�n fejezi be a k�z�piskol�t, Ava m�ris l�zad� tin�dzser �s Calo a legkisebb.
- Akkor gondolom, nagyon szereted �ket – m�l�zott el Dave a sz�ke f�rfi arc�ra ki�l� b�szke kifejez�st figyelve.
- Igen. Mindenn�l jobban. Tudod, sokat seg�tettek nekem t�l�lni a buk�saimat. Bel�j�k kapaszkodhattam, mindegy mi t�rt�nt.
- Oh igen, ismerem az �rz�st. Nekem is van k�t k�lk�m. Jimmy Jen el�z� h�zass�g�b�l �s a k�z�s l�nyunk Rosie. Fantasztikusak mindketten �s �k is sokat seg�tettek nekem. Szerintem a gyerekeinknek fogalmuk sincs, hogy mennyit k�sz�nhet�nk nekik.
- Abszol�t egyet�rtek – nevetett fel Mart. – �s hogy ismerted meg a feles�ged? – k�rdezte. Most m�r k�v�ncsi volt, mivel l�tta, hogy Dave hajland� besz�lni kicsit az �let�r�l.
Egy hosszabb sz�net ut�n, mik�zben Dave pr�b�lta eld�nteni, hogy mennyit mondjon el a m�sik f�rfinak, folytatta: - Azut�n tal�lkoztam vele, hogy elhagytam Basildont �s az �llamokba j�ttem. Valami partin tal�lkoztunk, ami tele volt zen�szekkel, sz�n�szekkel, sz�n�szn�kkel meg m�s emberekkel. Sorozatokban j�tszik. Akkoriban nem r�giben v�lt el az els� f�rj�t�l egy p�r �ves kisfi�val.
- Gondolom, nem volt egyszer� megnyerni Jimmy bizalm�t.
- Dolgoznom kellett rajta, de m�r szeretj�k egym�st. Noha… az ut�bbi id�ben kicsit elt�volodtunk.
- Gondoltam.
- Mib�l? – n�zett fel r� Dave.
- Abb�l, ahogy a telefonban besz�lt�l.
- Sz�val elcs�pted, mi? – s�hajtott fel �s lepillantott az el�tte hever� pap�rokra, ker�lve a szemkontaktust. Nem sz�vesen besz�lt a kudarcair�l. – De gondolom az term�szetes, hogy megn�ttek �s le se szarj�k, hogy mi van velem, ha-ha! – er�ltetett egy nevet�st, de Martin �tl�tott rajta. Nem mondott semmit, csak egy darabig figyelte Dave-et, majd le�lt vele szemben.
- Figyelj, Dave… �n meg�rtem, hogy mit �rzel.
- Val�ban? – f�jtatott �s h�trad�lt a sz�k�ben.
- Pont ugyanezen megyek �pp kereszt�l. Sajn�lod, nem igaz? Mert �n igen.
- Igen – suttogta az asztalra szegezve tekintet�t.
Martin csak egy�tt �rz�n h�mm�g�tt �s kortyolt a k�v�j�b�l. P�r percig cs�ndben maradtak, majd ism�t a sz�ke f�rfi kezdett besz�lni: - Sz�val basildoni vagy? Az az �n sz�l�v�rosom is, csak az�rt k�lt�ztem Londonba, mert rem�nykedtem, hogy jobb munk�kat kapok.
- Igen, kital�ltam, hogy te is onnan vagy. Tudod, abb�l, ahogy olyan arrog�nsan visszaugatt�l �s �sszet�rted a lelkem – nevetett, pr�b�lva jav�tani a hangulaton �s tal�n az is benne volt, hogy �gy rejtse el k�v�ncsis�g�t.
Mindketten felnevettek az eml�ken, majd Martin �sszeszedte kiss� a b�tors�g�t �s v�llat vont. – Noha hal�losan unalmas v�ros volt, az�rt volt p�r j� buli a Bridge House-ban. Sokat j�rtam oda, akkor is, amikor m�g csak egy sima meleg b�r volt – tette hozz� kicsit bizonytalanul, figyelve Dave reakci�it.
- Ja – b�lintott �s �gy t�nt, elveszett az eml�keiben. – Menj�nk vissza mel�zni. Ezt ma be kell fejezn�nk – �llt fel �s an�lk�l hagyta ott a sz�ke f�rfit, hogy r�n�zett volna.
A m�sik f�rfi csendesen k�vette �s felkapta a git�rj�t, hogy Dave hangj�t k�s�rhesse az �tvezet� r�sz k�zben. „Tal�n hiba volt azt megeml�tenem” – m�l�zott.
P�r perc m�lva sz�netet tartottak �s az �nekes a kez�ben tartott sz�veget babr�lta. – Tudod, �n is j�rtam oda – pillantott fel jelent�s�gteljesen Martra – �s a tulaj, Doug bar�tja voltam…
Mart szemei elkerekedtek meglepetts�g�ben, mivel tudta, hogy a tulaj h�res volt arr�l, hogy… p�nzelte a fiatal k�cs�g�ket… Lehets�ges, hogy Dave egy volt k�z�l�k? Vagy valamilyen m�don t�nyleg csak bar�tok voltak? Mart �rezte, hogy egy halom k�rd�s fogalmaz�dik meg benne, de k�ptelen volt kinyitni a sz�j�t �s meg is k�rdezni azokat.
Dave figyelte �t �s l�tta, hogy felfogta. El kellett mag�nak vigyorodnia, ahogy elkezdte k�rdezgetni Martot a klubb�li ismer�seir�l. P�rszor biccentett, amikor olyanok ker�ltek sz�ba, akiket � is ismert. Id�nk�nt felnevettek egy-egy r�gi eml�ken, mik�zben a Dave �ltal hozott s�r�kb�l kortyoltak. M�g a sz�kes�g kiment a konyh�ba a k�vetkez� k�r�rt, Dave-nek volt ideje, hogy „�gy” m�rje fel �t. �desnek tal�lta a g�nd�r sz�ke haj�val �s az alacsonyabb, v�kony, de m�gis izmos test�vel. �s be kellett l�tnia, hogy tetszettek neki azok a nagy z�ld szemek. M�g azt figyelte, ahogy besz�lt hozz�, p�rszor elkalandoztak a gondolatai, tal�lgatva, hogy azoknak a sz�pen �velt ajkaknak milyen �z�k is lehet, de mindig megr�zta a fej�t �s arra pr�b�lt koncentr�lni, amit Mart mes�lt neki. Igen, ha m�g mindig a r�gi �nje lett volna, akkor biztosan r�mozdult volna a helyes g�nd�r f�rfira. Nem volt pont az esete, de… Fels�hajtott �s ism�t a fej�t ingatta, elszak�tva tekintet�t Mart form�s fenek�r�l. – R�gi sz�p id�k, mi?

Mik�zben visszat�rtek a munk�hoz, Martnak is volt ideje gondolkodni. Megint csin�lta – Dave megint r�villantotta azt a gonosz kis mosolyt. �ntudatlan gesztus lett volna, vagy direkt csin�lta, hogy �sszezavarja �t? El�sz�r ideges�tette �s zavarba hozta, mert nem tudta, hogyan is reag�ljon. De azt�n… kezdte v�rni a hasonl� k�t�rtelm� megnyilv�nul�sokat. Nem tudott tov�bb hazudni �nmag�nak: egyszer�en szerette azt a mocskos mosolyt �s m�ris �rezte a vesz�ly�t, hogy t�bbet akar majd. Egy k�rd�s kezdte r�gni bel�lr�l �s v�gre �jjel h�rom k�r�l egy �jabb k�v�sz�net k�zben kib�kte:
- Magad m�g�tt hagytad „azt” az oldaladat, mikor otthagytad Angli�t?
- Mi�rt akarod tudni? – k�rdezte csendesen, kem�nyked� viselked�se m�r r�g leolvadt r�la.
- Csak k�v�ncsi vagyok.
- Igen. Musz�j volt. Azt akartam, hogy az emberek elfogadjanak. Nem akartam, hogy �gy n�zzenek r�m, mintha valami �r�lt lenn�k, noha m�g mindig �gy hiszem, hogy az vagyok. De �k ezt nem tudj�k �s ennyi nekem el�g is. �s… �j �letet akartam kezdeni h�trahagyva mindent.
- �s siker�lt ezt az oldaladat teljesen magad m�g�tt hagynod? – n�zett k�tkedve Dave-re z�ld szemeivel.
- Ahogy mondtam, musz�j voltam. M�lyre eltemettem magamban �s eldobtam a kulcsot. Id�vel jobb lett, ahogy a munk�mra �s a csal�domra f�kusz�ltam, f�leg miut�n Rosie megsz�letett – r�ncolta a homlok�t. – Noha kicsit az�rt meglep�dtem, mert kider�lt, hogy NYC el�g nyitott ezzel a k�rd�ssel kapcsolatban, de nem akartam belekeveredni ilyenbe, mert ismerem magam. Nem lettem volna k�pes abbahagyni, ha m�gis – mondta egy keser� mosoly k�s�ret�ben �s Mart eg�szen biztos volt benne, hogy n�mi szomor�s�got is hallott a hangj�ban. – Csak Chris tud a m�ltamr�l – n�zett fel a m�sik f�rfira, hogy a reakci�it figyelje.
Martin csup�n mindent �rt� arckifejez�ssel b�lintott. – � is…?
- Nem, Chris hetero. Csup�n egy j� bar�t, aki seg�t elviselhet�v� tenni sz�momra a dolgokat a legrosszabb id�szakjaimban.
- �rtem – vakarta meg az �ll�t – �s meg�rtem.
- �s veled mi a helyzet? – k�rdezte.
Hirtelen nem tudta, hogy mit v�laszoljon �s Dave �desnek tal�lta, ahogy enyh�n elpirult. – Nos, mivel �szinte volt�l hozz�m… A feles�gem az �rn�m, hogy �gy mondjam. �ltal�ban a tin�dzserkorom �ta az al�rendelt szerep volt az eny�m. �s miut�n tal�lkoztam vele, csal�dot alap�tottunk �s nem is v�gytam r�, hogy megv�ltoztassam ezt a fel�ll�st. De…
-… most m�r kezdesz k�telkedni…
- Honnan…? Nos, igen. Most t�vol vagyok t�le �s… valahogy nem hi�nyolom annyira, mint kellene. A gyerekek borzaszt�an hi�nyoznak, de � nem.
- T�ls�gosan elnyomott?
- Gondolom.
- L�tszott rajtad. Figyeltelek.
- Igen? – r�ncolta a szem�ld�k�t Mart.
- Igen. K�nny� �szrevenni, hogy min�l t�bb id�t t�ltesz vel�nk, ann�l ink�bb megny�lsz �s ki�llsz magad�rt �s az �tleteid�rt. Sokkal t�bb rejlik benned, Martin. Csup�n f�lsz felfedezni ezt az oldaladat.
Nem tudott mit v�laszolni. �rezte, hogy Dave-nek igaza van, de azt nem tudta, hogy a f�rfi ilyen j�l belel�t m�sokba. Egy bizserget� kis �rz�s �radt el m�lyen benne. Pr�b�lta kital�lni, hogy mi lehetett az. Tal�n a rem�ny, hogy v�gre van valaki, aki meg�rtheti �t? V�g�l is Dave hasonl� dolgokon ment kereszt�l. Sok mindenben olyan volt, mint �. �s most m�r elkezdte meg�rteni, hogy mi�rt pr�b�lt elb�jni a laza, gondtalan viselked�se m�g�tt. Ez csup�n egy k�p volt a k�lvil�g sz�m�ra, hogy megv�dje val�di �rz�seit �s �nj�t. Azt az �nt, amit Martin egyre ink�bb kezdett megkedvelni.

K�vetkez� fejezet

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s