Megjegyzés: Megváltoztattam a történet szerzőit és hozzáadtam Bridgycat-et, mert rengeteget segít nekem a fejezetek vázlatainak elküldésével, úgyhogy még egyszer köszönöm neki! :)

6. fejezet

Végre készen voltak a számokkal és a mixelés is befejeződött pár napja. A lánybandának tetszett az eredmény, úgyhogy a srácok úgy döntöttek, partit rendeznek egy kis ünneplésre. Chris egyik barátjának a pubjára esett a választás.
A fiúk már ott voltak: ittak és poénkodtak. Mindegyikük úgy érezte, hogy megérdemel egy kis szórakozást a hónapokig tartó kemény munka után. Martin Dave és Andrew között ült, ahogy kicsit elvesztette a fonalat, kiélvezve az érzést, hogy a dalszövegei és dalai kelendők lettek. A sikertől és a söröktől könnyűnek és boldognak érezte magát. Nagyon régóta nem érzett ilyet és most ki akarta élvezni minden egyes pillanatát ismét megemelve a poharát Andrew tósztjára.
- Hé, Hercegnő, nem akarsz valami erősebbet inni? – hallotta az ismerős mély baritont és a többiek nevetését.
- Mi? Nem, kösz, ragaszkodom a sörömhöz – mosolygott vissza.
- Ne legyél már ilyen kis puhány, Göndi, a következő kört én állom! – kuncogott Dave és felállva a bárhoz ment, hogy hamarosan egy tálcával térjen vissza, amit úgy egyensúlyozott, mint a profik. – Tessék, az igazi férfiak ezt isszák! – tett le egy üveg erős vodkát, mire a többiek hangosan éljeneztek.
- Nos akkor az este hivatalosan is elkezdődött! – nevetett fel Chris és megragadva az üveget töltött mindenkinek.
- Épp ideje volt, haver! – bokszolt Andrew játékosan Dave vállába, aki csak felnevetett.
Mart úgy érezte, hogy lemaradt valamiről, de Dave a segítségére sietett a magyarázattal, hogy az este általában akkor kezdődik el náluk, ha valamelyikük kihoz egy üveg vodkát. A szőkeség nem akart hálátlannak vagy válogatósnak tűnni, így csatlakozva hozzájuk ő is megitta az erős piát.
- Hé, nem ezen kell megfulladni! – veregette hátba Dave.
A szuggesztív mondat sem segített: Mart kérdőn pillantott a vigyorgó énekesre. Tekintete találkozott azokkal a sötét-zöld világító szemekkel, és tetszett neki a játékosság, amit látott bennük. Szóval játszani akar? „Rendben, akkor játsszunk” – gondolta Martin és a következő adagért nyúlt. „Ez érdekes este lesz…”

---

- Na mi a helyzet, haver? – kérdezte Christ Dave-et a mosdóban pár óra múlva.
- Kihugyozom az alkoholt a szervezetemből – röhögött idiótán.
A szőke dobos vele együtt vihogott, de aztán ismét elkomolyodott. – Nem, én rád és Martra gondoltam.
- Mevan?
- Ne játszd a hülyét. Láttam a jeleket – vigyorgott gonoszul.
- Csak szórakozunk – vont vállat és felhúzta a cipzárját.
- Na ja, persze… - méregette pár pillanatig gyanakvóan – Ismerlek, Dave…
- Tényleg semmi komoly – nézett a barátjára a némileg homályos tükrön keresztül miközben a kezeit mosta.
- Oké, tudom, hogy nem az én dolgom. Csak aggódom érted. Ne cseszd el, tesó – szorította meg egy mosollyal a vállát, majd otthagyta.
Dave csupán egy hosszú pillanatig a tükörképére meredt, majd megrázva a fejét visszaindult a többiekhez.
- David! Gyere ide! – hallotta Jonathan boldog hangját, ahogy intett neki egy csapat csinos rocker lány mellől – A lányok is eljöttek, gyere, ismerd meg őket!
Az énekes felöltött egy elbűvölő gonosz mosolyt és a kis csapat felé vette útját.

---

„Elképesztően csinálja…” – mélázott el Mart már elég részegen, ahogy a sötéthajú férfit figyelte, amint két csajjal a bandából szórakozott a táncparketten. Nem bírta elszakítani a tekintetét attól, ahogy a férfi az egyik csinos barnahajú lány fenekéhez dörgöli magát. „A vigyort az arcán tanítani kellene”. A szőkeség teljesen megfeledkezett a beszélgetéséről Andrew-val és valami Celine nevű csajjal maga mellett. Minden figyelmét a parketten lévő hármasra irányította. És hamarosan rájött, hogy a barna nő helyében akart lenni… Azt akarta, hogy Dave neki dörgölje magát és az ő nyakába csókoljon és csúsztassa a kezét előre a testén és… Hangosan felsóhajtott és ledöntött még egy vodkát. Mindig elég gyorsan be tudott rúgni az erős italoktól, de ezúttal nem bánta. Hamarosan vissza kell mennie Londonba és addig ki akarta élvezni a maradék szabadságát.

Amint magához tért a merengéséből, rájött, hogy egyenesen azokba a veszélyes fekete szemekbe mered. Dave észrevette, hogy figyeli őket és ettől egy pimasz vigyorra rándult telt szája. Mart egy kicsit zavarban érezte magát és félrenézett, de nem olyan gyorsan, mintha józan lett volna. „Bassza meg, de jól néz ki…” – gondolta és próbálta figyelmen kívül hagyni a növekvő feszültséget ágyékában, úgyhogy nagyon hálás volt, mikor Chris nevetve lehuppant mellé és beszélni kezdett hozzá.

---

A hajnal lassan közelgett és a hely kezdett kiürülni. A barátjuk Jake, a tulaj és pultos, megkérte a srácokat az este vége felé, hogy segítsenek neki pár dobozzal, amit persze meg is tettek, ha már ilyen jó kis bulit rendezett nekik.
- Nos, Göndi, nem épp fincsi izmos dokkmunkásoknak nézünk ki – jegyezte meg Dave enyhén részeg kuncogással, ahogy Martin kezébe nyomott egy dobozt, aki egy pillanatra ledermedt, főleg mikor ujjaik ismét összeértek. Minden egyes alkalommal megugrott tőle, mert olyan volt, mint valamiféle elektromosság.
- Huh huh huh, na ja… - nézett rá egy kicsit zavartan. „Az lenne a zsánered?” – gondolta.
- Noha nem épp ők az eseteim… - jegyezte meg ismét felnevetve, mintha csak Mart fejében olvasott volna, aki viszont csak magának mosolygott.
- Szóval akkor nem szereted a nagy muszklikat, vagy mi? – ment bele a játékba rávillantva egy fehér mosolyt.
A másik férfi ismét felkuncogott miközben egy másik dobozt nyújtott át Martnak – Természetesen szeretem, de én inkább az apuci típusú férfiakért vagyok oda – vont vállat és egy perverz vigyor jelent meg az arcán. Noha egy kissé berúgott, jólesett végre beszélni ezekről valakinek, aki úgy tűnt, jobban megérti őt, mint mások. Ahogy az alacsonyabb szőkeségre pillantott, kicsit összezavarodott a szomorú zöld szemek láttán. Látta rajta, hogy mosolya csak erőltetett. „Mit mondhattam?” – törte a fejét. Végül rájött és érezte, hogy valamilyen forróság áramlik szét a testében. – De akkoriban elég nyitott voltam és magamévá tettem egy rakat csinos feneket más típusokból is… - a pimasz vigyor újra felbukkant -… olyat is, mint a tiéd… - súgta a végén, majd felkuncogott, mivel a szőkeség majdnem elejtette a dobozt, ahogy elpirult. De Dave észrevette, hogy a zöld szemek most már reménykedve csillognak. És az igazat megvallva, ahogy már poénkodtak egymással egy ideje, valamint figyelve Martot, aki jó kutyaként belement a játékba, kezdett nehezére esni, hogy ellenálljon. Dave meglepődött, hogy ez az apró szőke férfi ennyire fel tudta tüzelni. És látta, hogy annak az érzéki szájnak a tulajdonosa ugyanígy érez.
A következő dolog, amit Mart felfogott, hogy Dave letette a következő dobozt a pultra és megragadva a pólóját a közeli sötét sarokba lökte, míg veszélyes fekete szemei a lelkét kutatták. Mart csak állt ott ledermedve és megdöbbenten, de nem ellenkezett, mikor a sötéthajú férfi támadni kezdte az ajkait. Mohón viszonozta a csókot és kinyitva száját üdvözölte a kíváncsi nyelvet, mely az övét kereste. Minden kétségét elmosta a vágy, ami gyorsan eláradt remegő testében. Dave puha haját érezte az ujjbegyei alatt, ahogy azok elvesztek tincsei közt. Érezte, ahogy a karcsú és feszes test a sajátjának feszül, a széles csípő az ágyékához dörzsölődik és azt hitte, megőrül a másik férfiből áradó forróságtól. Alig vettek levegőt mohó csókjaik közepette. Annyira intenzívnek és izgatónak hatott, ahogy azok a nagy kezek elkezdtek mozogni remegő testén és megragadták a fenekét, hogy megszorítsák, és még közelebb húzzák őt a másik testéhez! Martin azt hitte, ott helyben elájul, ahogy megérezte az énekes merevedését a sajátjának nyomódni. Annyira meg akarta érinteni, hogy végül így is tett! Egyik kezét Dave tarkóján hagyta megkarmolta azt, mire a férfi belemorgott Martin szájába és ráharapott az alsóajkára; a másik pedig lecsúszott a hátán, hogy annyit érintsen belőle, amennyi csak lehetséges volt.
Dave nem bírt betelni ennek a kicsi göndör férfinak az édes ízével. Teljesen megőrült tőle. Minden eddig elnyomott érzése elszabadult benne. A nehéz láncok, melyeket ezen énjére aggatott, megremegtek és kezdtek lehullani. Szabad akart lenni és azt tenni, amit a természete diktált neki, de…
- Mart… nem kellene… - zihálta és nyögte egyszerre, mikor megérezte, hogy az alacsonyabb férfi belemarkol a fenekébe.
- Tudom, de… - lehelte társa, majd ismét megtámadta az ajkait.
- Rossz… ötlet… - nyögte Dave, mikor egy csípés érte megkeményedett mellbimbóját fekete ingje alatt.
- Jah… nagyon rossz, de… én azt akarom… - kezdte, de képtelen volt befejezni a mondatot, mivel Dave megragadta őt a nadrágján keresztül. Martin belelihegett az illatos és izmos nyakba és el is kezdte harapdálni azt. Tisztában volt vele, hogy az, hogy egész éjjel a férfit kellett néznie, na meg az ital miatt levetkőzte félénkségét és gátlásait és ő csak azt akarta… - Azt akarom, hogy… dugj eszméletlenre… - lehelte Dave fülébe és érezte, hogy az előtte álló teste megremeg a kérésétől. – A kemény farkadat akarom érezni mélyen magamban… - folytatta alig hallhatóan és kezei máris bontották Dave fekete farmerját, hogy belenyúljon.
„BASSZA MEG!” – gondolta az énekes és gyorsan megragadta a göndör férfi kezeit, s kényszerítette, hogy ránézzen. – Tudod, hogy nem tehetjük… Nem itt, nem most… - zihálta.
- Igaz. Menjünk vissza a hotelszobámba… - mondta Mart még mindig a vágytól szédelegve.
- Nem… nem érted – nézett rá Dave komolyan, ami elég gyorsan kijózanította barátját. – Nem tehetem meg… megesküdtem magamnak… hogy ezt magam mögött hagyom.
- Értem… - sóhajtott fel és nem tudta teljesen elrejteni csalódottságát, amit akkor érzett, mikor elengedte Dave-et és visszahúzódott kicsit.
- Mindketten túl sok évet hagytunk ki és ez nekem túl gyors… és neked is, nem igaz? – folytatta komolyan – Én összezavarodtam, és szerintem te is.
- Ja. Igazad van, a piának hála kicsit túlzásba estünk – erőltetett egy mosolyt és hagyta, hogy Dave még egyszer megsimogassa az arcát.
- Igen, eléggé berúgtunk ma este – lépett hátra és felnevetett. – Inkább haza kéne mennünk kialudni magunkat – veregette meg Martin vállát és ebben már nem volt szexuális töltet, csupán egy baráti gesztus volt.
Martin úgy tett, mintha egyetértene vele, és noha kicsit zavarban voltak, barátként váltak el mindent a piára és arra fogva, hogy a banda sikere miatt felszabadultabbak voltak.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés