10. fejezet

- Szerintem t�nyleg el k�ne menned! – dobta Sue a halom magazint az asztalra nagy csattan�ssal, hogy hangs�lyozza v�lem�ny�t. Annyira elege volt ebb�l a zombiszer� Martinb�l! Egy darabig sz�rakoztat� volt, hogy elveszett kiskutyak�nt tudott parancsolgatni neki, de az ut�bbi id�ben a f�rfi viselked�se kezdte egyre ink�bb zavarni.
- Mi�rt? Nem �rdekel – vont v�llat felpillantva a kukoricapelyh�b�l.
- Pedig k�ne, �des. Lassan elfogy a p�nz�nk. Tudod, hogy nem fog �r�kk� tartani. Tal�n j� munk�t tud aj�nlani.
- Tudom, hogy szereted a p�nzt, sz�vem – morogta a t�lj�ba.
- Mondt�l valamit, Martin? – k�rdezte m�z�des hangon.
- Nem, semmit.
- Akkor j�. Sz�val… rem�lem, hogy befejezed ezt a durc�s kisgyerek viselked�st �s visszah�vod Johnt. Az isten szerelm�re, mi�ta visszaj�tt�l az �llamokb�l csak egy-k�t kisebb munk�d volt – s�hajtott fel �s kis�t�lt a konyh�b�l.
„Mindig ugyanaz a r�gi dal �jra meg �jra…” – gondolta a reggelije marad�k�ba b�mulva. Felvette a telefonj�t az asztalr�l �s kikereste a menedzsere sz�m�t. Ujja egy darabig m�g a z�ld gomb f�l�tt id�z�tt. Nem volt kedve m�g egy olyan munk�hoz, ami kapcs�n csak egy-k�t sz�mot kell megint meg�rnia, de ugyanakkor ez remek lehet�s�g lenne arra, hogy kijusson ebb�l a h�zb�l �s messze ker�lj�n a n�t�l… Fels�hajtva t�rcs�zta bar�tj�t.
- Szia, John. �rdekel a mel�. Mikor tal�lkozzunk?
- Szia, Mart. Holnap d�lel�tt 10-kor. A c�met tudod, ugye?
- Ja.
- Remek. A t�bbi r�szletet majd akkor elmondom. De annyit meg kell hogy jegyezzek, hogy megint egy j� akadt a horgunkra, a csontjaimban �rzem! – kuncogott a bajsza alatt.
- Szuper �s k�szi! Akkor holnap – pr�b�lt lelkesnek hangzani, de nem is �rdekelte igaz�n.

---

Martin nyugodtan s�t�lt be John irod�j�ba, de amint k�rben�zett meg�llt �s a m�sik f�rfira b�mult. – David? Mit keresel itt? – h�zta �ssze szemeit �s csak n�zte, ahogy a megsz�l�tott energikusan felpattan a kanap�r�l, amin �lt.
- Szia Mart! Most �rtem ide a rept�rr�l, hogy meghallgassam az �j mel� r�szleteit! John azt mondta, hogy nagyon szuper. H�, hogy vagy mostans�g, haver? – ny�jtotta kez�t egy k�zfog�sra �s egy elb�v�l� mosolyt villantott a sokkolt sz�ke f�rfira.
„Mi a szar? Mi�rt viselkedik �gy, mintha r�gi cimbor�k lenn�nk?” – gondolta megr�zva a kez�t, majd ezt a gesztust Kesslerhez l�pve megism�telte.
- �ljetek le, fi�k. T�rj�nk a l�nyegre! – kezdte �s megv�rta, m�g mind a k�t zen�sz le�lt. Martin �sszezavarodva �s szem�ld�k r�ncolva, m�g Dave k�v�ncsi �s majdhogynem moh� arckifejez�ssel. – Egy n�met elektronikus zen�t j�tsz� egy�ttes menedzsere felvette velem a kapcsolatot miut�n hallott a l�nyok album�nak siker�r�l �s azt szeretn�, ha ennek a band�nak ti �rn�tok a dalsz�vegeit az �j albumra. �k megcsin�lj�k a zen�t, de nem olyan j�k a dalsz�vegek hozz�ad�s�ban. Tudj�tok, azok a t�pusok, akik a v�zi�ikat ink�bb a hangz�ssal tudj�k visszaadni. De sz�veg n�lk�l nem lenne olyan kelend�. Tudj�tok, hogy okkal h�vj�k „zeneiparnak” amiben dolgozunk…
- Sz�val akkor nem kell nekik t�l bonyolult sz�veg? – k�rdezte Mart f�lret�ve a zavart, amit Dave jelenl�te okozott, �s v�ltott profi m�dba.
- Nem. De majd megbesz�litek a r�szleteket a band�val, amikor tal�lkoztok. Most turn�znak �s p�r nap m�lva pont Londonban koncerteznek.
- J�l hangzik! – ki�ltott fel Dave.
- Tess�k, ez a k�t legut�bbi albumuk. Vigy�tek haza �s hallgass�tok meg. �gy k�pet kaphattok, hogy milyen zen�t is csin�lnak, �s m�g tal�n p�r �tlet is beugrik a hallgat�suk k�zben – ny�jtotta �t a lemezeket. – Miut�n meghallgatt�tok �ket, mindketten h�vjatok fel, hogy �rdekel-e a mel� vagy sem, �s ha igen, akkor kapcsolatba l�pek a menedzser�kkel �s elkezdem int�zni a szerz�d�st meg a szok�sos dolgokat.
- Ok� – pillantott Mart a kez�ben tartott CD-kre, majd ism�t felpillantott Johnra – M�g valami? – k�rdezte nyugodtan.
- Nem, ha nincsenek k�rd�seitek.
Tagad�lag ingatt�k a fej�ket, �gy John elengedte �ket. M�r a liftben �lltak, mikor Dave Marthoz fordult.
- �s hogy vagy, Mart? R�g nem l�ttalak.
- J�l, k�szi – mondta nem igaz�n n�zve r�.
Ez egy kicsit elbizonytalan�totta Dave-et, de pr�b�lta fenntartani a cseveg� �s pozit�v hangulat�t. – John megadta a hotel c�m�t, ahol megsz�llok. Megmutatn�d, hogy merre van? Sok minden megv�ltozott mi�ta utolj�ra ezeket az utc�kat j�rtam.
- Persze – vette el a pap�rt Dave kez�b�l – K�zel van. S�t�lhatunk is – adta vissza neki a cetlit, pr�b�lva nem felizgatni mag�t att�l, ahogy ujjaik �ssze�rtek. Az �rint�s felid�zte azokat a r�gi eml�keket, amikor a klubban a dobozokat pakolt�k. Nem, most ebbe nem akart belemenni, �gyhogy ink�bb elrejtette az �rz�seit k�z�mb�s �larca m�g�.
Csendesen s�t�ltak egym�s mellett – p�r perc m�lva Dave feladta a cseveg�si pr�b�lkoz�sokat, �rezve, hogy ez csak m�g ink�bb ideges�ti Martint. Mindketten fur�n �s valahogy fesz�ltnek �rezt�k magukat.
- Ez az – �llt meg Mart a hotel el�tt, ami Dave sz�m�ra t�l hamar k�vetkezett be.
- Oh, igen… K�szi.
- Akkor holnap tal�lkozunk – mondta Mart gyorsan �s elfordult, hogy elmenjen.
- V�rj, Mart! – k�rte.
- Igen?
- Uhm… - hallgatott el. Nem volt benne biztos, hogy mit mondjon neki, ahogy a z�ld szemekbe n�zett majd v�g�l vett egy m�ly leveg�t – Nem akarsz felj�nni?
- Nem hiszem…
- K�rlek – szak�totta f�lbe – Komolyan akarok veled besz�lni – n�zett r� rem�nykedve �s egy kis haboz�s ut�n a g�nd�r f�rfi biccentett �s k�vette �t az �p�letbe.
- Sz�p szoba… - motyogta Dave az orra alatt, ahogy k�rben�zett �s letette a t�sk�j�t.
- Sz�val? – k�rdezte Mart m�g mindig az ajt�ban �llva mellkas�n �sszefont karokkal.
- El�bb �lj�nk le. K�rsz valamit?
- Nem, k�szi. De k�rlek, t�rj a l�nyegre. Nem �rek r� eg�sz nap – �lt le egy karossz�kbe. L�tta, hogy Dave zavarban van, de nem seg�tett neki, hogy ezt enyh�tse. Ez � volt, amint �ppen visszafizette Dave-nek a f�jdalmat, amit okozott.
- Ok�. Sz�val… azt akarom mondani, hogy… sajn�lom… hogy megb�ntottalak m�g New Yorkban. Nem akartam.
- �rtem – v�laszolta Mart h�v�ss�ge m�g� b�jva.
- �n… �n barom voltam, tudom j�l. P�csk�nt viselkedtem – s�hajtott fel – De… sokat gondolkodtam… azon, amit veled tettem… �s az �rz�seimr�l… - n�zett b�rhov� csak ne kelljen Mart hideg k�gy�szer� tekintet�t �llnia �s �rezte, hogy m�g ink�bb elpirul – �s…
- �s? – j�tt a cs�ndes k�rd�s p�r pillanatnyi cs�nd ut�n.
- �s azt pr�b�lom itt elmakogni, hogy… �n… �n azt hiszem, hogy… hi�nyozt�l… �s… nem tudlak kiverni a fejemb�l… - ny�gte ki v�gre.
A sz�ke f�rfi csak percekig szobork�nt meredt r�, alig-alig pislogva �s ett�l Dave csak m�g ink�bb k�telkedni kezdett mag�ban.
- Uhm… Martin? K�rlek, mondj valamit… - suttogta �s figyelte, ahogy m�ly leveg�t vesz.
- Sz�val azt hiszed, hogy ez a kis bocs�natk�r�s majd megoldja a probl�m�dat? – k�rdezte jegesen, felvillan� szemekkel – Hogy ett�l majd megk�nnyebb�l a lelked? Hogy majd nem fogod magad b�n�snek �rezni miut�n azt mondom, hogy elfogadom? Baroms�g! – ugrott fel r�ki�ltva, fortyog� d�hvel. Ritk�n t�rt ki vulk�nk�nt �s Dave most szemtan�ja lehetett az egyik ilyen alkalomnak.
- H�, �n csak pr�b�ltam �szinte lenni hozz�d! – r�ncolta a szem�ld�k�t az �nekes.
- Igen persze, n�gy hossz� h�nap m�lva felbukkansz a semmib�l, �gy viselkedsz, mint egy idi�ta, aki mindent elfelejtett azt�n meg felr�ngatsz ide, hogy mindezt elmondd?! – l�pett k�zelebb �s most m�r Dave is felpattant, ahogy a d�h el�nt�tte az agy�t.
- Neh�z volt bevallani magamnak, hogy mit is �rzek �s m�g nehezebb volt elmondani neked! Az �rz�seimr�l besz�ltem neked, �s tudod, kurva neh�z volt! – ord�totta vissza az arc�ba most m�r csak centikre t�le.
- Oh igen… v�rj, meg kell t�r�ln�m a szemeimet! – jegyezte meg Mart szarkasztikusan �s figyelte Dave grimasz�t. – Fogalmad sincs… - vett egy m�ly l�legzetet, amit�l �rz�kei eltel�t�dtek Dave illat�val -… milyen neh�z volt kivernem t�ged a fejemb�l… - ragadta meg f�l k�zzel az �nekes b�rkab�tj�t.
Dave nem volt benne biztos, hogy mit akar: ell�kni vagy k�zelebb h�zni a f�rfit. A h�m�rs�klet megugrott a szob�ban. – Bassza meg! T�vedsz! – ragadta meg Mart egyik v�ll�t, hogy ell�kje, de a keze nem mozdult.
- Oh igen?! – szor�totta �k�lbe a kez�t Dave haj�ban a tark�j�n�l.
- Igen! Mindenhol t�ged l�ttalak… - zih�lta majdnem Martin sz�j�ra �s k�zelebb l�pett hozz�.
- Pont mint �n… - suttogta elf�l�n �s olyan k�zel r�ntotta mag�hoz, hogy test�k �ssze�rt. M�r nem �rdekelte, csak t�madni kezdte azokat a baromi cs�b�t� ajkakat a saj�tj�val.
Dave felmordult �s f�jdalmasan szorosan �lelte mag�hoz az alacsonyabb f�rfit. Nyelveik hamarosan d�h�sen csat�ztak egym�ssal, kezeik markolt�k �s karmolt�k a m�sikat, s mindketten a szenved�lyes cs�kba ny�gtek, ahogy �gy�kuk egym�shoz d�rzs�l�d�tt. Nem volt menekv�s a v�gyaik el�l.

K�vetkez� fejezet

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s