16. fejezet
2011.07.18. 11:50
16. fejezet
- Basszus! Ez az! Mélyebbre!
- Így… hm?
- IGEN! – nyögte Mart és fejét előre ejtette vállai közt.
Dave félig elnyílt száján keresztül zihált, teste izzadtságban úszott, de nem érdekelte. Minden figyelmét az előtte térdelő reszkető és nedves testre fordította, ahogy lassan és mélyen dugta hátulról. Megragadva megszorította a helyes hátsót, ahogy figyelte csillogó farkát ki-bejárni Mart kitágult nyílásán. Fel kellett mordulnia a látványtól és az érzéstől. Pokolian izgató volt! Csak úgy, mint ahogy az izzadt göndör férfi nyögött előtte.
Először nem is hallotta meg, teljes mértékben élvezte a kemény férfiasság mozgását lángoló teste mélyén. Imádta magát Dave alá rendelni! De a mobilja csörgése mégis csak elért hozzá. Nem érdekelte. De mikor már harmadszorra szólalt meg, érte nyúlt és a kijelzőre pillantott. – Mi a fenét akar Sue épp MOST?! – nyögte és nem csak frusztrációjában, hanem mert Dave nem állította le csípője mozgását.
- Talán… fontos… ahh… talán… vedd fel… - zihálta Dave és kicsit lelassított, de esze ágában sem volt megállni. Esély sem volt erre most, hogy már idáig jutottak…
- A szarba! – morogta Mart és próbált normális hangon beleszólni mikor felvette – Igen? Mi az, Sue? Valami fontos közepén vagyok épp – mordult bele a telefonba és hallotta, hogy Dave-nek nehezére esett elnyomni a kuncogását.
- Kicsit több tisztelet jól esne, Martin – hallotta a máris mérges feleségét a vonal túlsó felén – Azt akarom tudni, hogy mikor méltóztatsz végre hazajönni? Tudod, hogy két óra múlva találkozóm lesz, és nem hagyhatom egyedül a gyerekeket.
- Jah… - szorította össze a szemeit és ráharapott a szájára, ahogy Dave ismét mélyebbre csúszott benne. – Tudom. Otthon leszek úgy… mondjuk… egy óra múlva… Addigra befejezem az itteni dolgaimat…
- Oké, de ne késs! – morogta és letette.
Mart félredobta a telefonját és fenekét hátrafelé mozdította, hogy még inkább Dave-re tudjon csúszni. – Basszus, de jó érzés, ahogy bennem vagy!
- Nos igen… - csúszott ki belőle teljesen és megragadta a csípőjét, hogy ne tudjon mozogni. – De tudod… nem volt túl szép dolog tőled, hogy telefonáltál, miközben dugtalak… és még korlátoztad az időt is? – mondta kicsit hidegebb hangon, ami kicsit megijesztette Martint, aki hátra is akart fordulni, de Dave egy helyben tartotta.
- De… te mondtad, hogy beszélnem kéne vele! – mondta gyorsan, a csontjaiban érezve Dave fizikális és mentális hatalmát fölötte.
- Azt mondtam, hogy „TALÁN beszélned kéne vele”. A döntés a tied volt. De ami megtörtént, az megtörtént. Így nincs más választásom… ez alatt az egy óra alatt kell kicsinálnom téged, úgyhogy tudod, hogy ez mit jelent, igaz? – nyomta Martin fejét fél kézzel a párnába – Igazán durvának kell lennem veled… - sziszegte és megragadva Mart egyik kezét azt izzadt hátának közepére szorította. Aztán durván a reszkető testbe vágta magát, kiélvezve az elnyomott sikolyt.
Martin összeszorította a szemeit és oldalra fordította a fejét, hogy némi levegő jusson a tüdejébe, s újra fel kellett kiáltania a fenekét ért brutális támadástól. Fájdalmas és eszméletlen jó volt egyszerre. Másodperceken belül ismét fájdalmasan keménnyé vált merevsége, s megőrült a háta mögül érkező mély morgásoktól és a hangoktól, ahogy Dave heréi a sajátjaihoz ütődtek, amint a férfi gyorsított mozdulatain. A hátsója égett a mély lökésektől, de ő csak mozgott hátrafelé – akarta Dave büntetésének minden egyes centijét, tövig.
- Ez az… sikolts nekem… te hálátlan ribanc! – mordult rá Dave és hallgatta az élvezet és a fájdalom hangosabb kiáltásait. – Egyszerűen imádod, mi? – vágott rá Mart megkínzott fenekére, s fél kézzel erősebben szorított rá, hogy minden alkalommal mikor előre mozdult a csípője, még inkább magára húzhassa.
- Igen! IGEN! Dugj meg… dugj durvábban!!! – sikerült kinyögnie egy artikulálatlan kiáltással, s ujjaival megragadta Dave kezét, ahogy az még mindig Martin hátához szorította a szőkeség jobbját.
És Dave pontosan ezt tette. Farka csak még nagyobbra duzzadt és sajogni kezdett a feszültségtől, de egyszerűen imádta az érzést. Állatias oldala elszabadult és őrjítő tempóban kefélte a szőke férfi csodás fenekét, saját élvezetére fókuszálva. Martinnak ideje se volt felfogni, hogy mi történik, a következő pillanatban majdnem elájult és hangosan felkiáltott, ahogy forró folyamát az alatta lévő lepedőre lövellte. Teste megrándult és libabőrözött, ahogy izmai összehúzódtak a durván mozgó férfiasság körül, ami egy pillanatra sem állt meg míg égető spermáját nem küldte teste mélyére. Teste és lelke is beleremegett Dave győzedelmes kiáltásába, mely végigrezonált rajta…
Fél órával később Martin indulásra készen állt, noha óvatosan mozgott. – Basszus, Dave, alig tudok járni a seggem miatt… - nevetett óvatosan, felvéve kabátját.
- Nos, te akartad… - sétált hozzá a még mindig meztelen énekes és finoman megsimogatta a farmeron keresztül a hátsóját. – Tudom, hogy imádtad… - vigyorgott közelebb hajolva.
- Igaz… - hagyta Mart, hogy meztelen szeretője átölelje.
- És tudod mit? Ha már jobban lesz, akkor megint ájulásig kefélhetlek… Hmm, mit gondolsz?
- Az remek lesz, tigris, alig várom – lehelte a mosolygó ajkakra -, de most már tényleg mennem kell, ha meg akarom úszni Sue haragját… Amúgy is rossz hangulatban van mióta hazaértek múlt hétvégén arról az eljegyzési partiról – mondta, majd egy szenvedélyes csókot váltott Dave-vel.
---
A következő két hétben igyekeztek annyi időt együtt tölteni, amennyi csak lehetséges volt. Természetesen dolgozniuk is kellett, de ha lehetőségük nyílt rá, szenvedélyesen szerették egymást és a fülledt szeretkezések között csak az ágyon fekve beszélgettek. Martin most már tudta, hogy Dave-nek nehéz gyerekkora volt és ő is mesélt neki magáról, olyan dolgokat megosztva vele, amiket azelőtt soha senkivel. Mélyen legbelül érezte, hogy a sötéthajú énekesben megbízhat. Nem tehetett róla, de egyre gyakrabban mentette ki magát otthonról azzal a kifogással, hogy Dave-vel a projectjükön kell dolgozniuk. De legtöbbször csak elment az énekeshez, hogy vele lehessen. Teljesnek érezte magát az oldalán és gondjai többségét is elfeledhette, mikor a karjaiban tarthatta. Igen, tudta, hogy ez borzasztóan nyálasan hangzott még a saját fejében is, de ez volt az igazság. Otthon érezte magát Dave-vel.
És ahogy egymás testének minden egyes négyzetcentiméterét felfedezték, Martin rájött valamire… Úgy tűnt, hogy újfajta vágyak kezdtek ébredezni benne, s ezeket Dave reakciói táplálták. Nevezetesen, hogy néha jobban szeretett kicsit dominánsabban és kevésbé passzívan viselkedni. Tisztán emlékezett rá, hogy mikor egyik este elég részegen visszaértek a hotelszobába, Dave majdnem elájult a gyönyörtől, mikor Mart térdre kényszerítette, hogy leszopja. És pár nap múlva ugyanígy viselkedett, mikor Martin nem engedte, hogy Dave abbahagyassa vele keze mozdulatait az énekes hímvesszőjén és Martnak le kellett fognia a kezeit… vagy amikor a falnál szexeltek és Martin rámordult a másik férfira, hogy hogyan dugja. Tehát úgy tűnt, hogy néha Dave-nek tetszett, hogy átadhatja az irányítást neki… és az igazat megvallva Martin kezdett rákapni erre. Sokat gondolkodott ezen. Talán mégsem volt az a teljesen magát alárendelő természet? Dave talán valami mást is felszabadított benne? Természetesen élvezte, mikor alárendelhette magát neki (és Sue-nak is), de az utóbbi időben pár új kép villant fel előtte magáról és Davidről. Szeretne szerepet cserélni vele? Még nem tudta és amúgy sem akart semmit sem siettetni, mert a saját vágyaival sem volt tisztában – még. De majd idővel meglátják…
Noha ha Davidről volt szó, akkor tisztán látott, de míg a kis rózsaszín felhőjén lebegett, nem vette észre, hogy Sue gyanakvó pillantásokkal figyeli őt, és hogy a nőnek lassan kezdett elege lenni a béna kifogásokból, amiket kitalált csak hogy ne kelljen otthon lennie. Így Sue sokkal megkötöttebbnek érezte magát. Persze hogy sokkal kényelmesebb volt neki, mikor Martinnak nem kellett dolgoznia és otthon maradhatott a gyerekekkel megcsinálva a házimunkát és minden mást, ami felmerült. Így a nő élhette a saját életét. De most megváltoztak a dolgok és hamarosan tennie kell valamit, mert tudta, hogy a férjek könnyen felveszik a rossz szokásokat. Végtére is még mindig ő tartotta a kezében Martin pórázát – vagy legalábbis ő így gondolta.
Következő fejezet
|