18. fejezet

A hideg sörében felfutó és eltűnő buborékokat figyelte, ujjbegye pedig különféle mintákat rajzolgatott a pohár nedves felületére. Ahogy a zene a Puscifer „The Undertaker”-jére váltott, felsóhajtott és halványan elmosolyodott. Ez volt az első szám, amit akkor hallottak, amikor először léptek be Martinnal a BDSM klub bár részébe, körülbelül egy hónapja. Még mindig tisztán emlékezett rá, ahogy pár arc feléjük fordult. Első pillantásra nem sokban különbözött a hely egy normális klubtól. Pasik és pár csaj beszélgetett és iszogatott a kerek asztaloknál, miközben jó kis rock zene szólt a hangszórókból. Miután beléptek a bárba, rendeltek egy sört és a szemük sarkából követték az egyik magas nőt latex ruhában eltűnni egy sarok mögött. Biccentett Martinnak, aki csak vállat vont és mindketten követték, hogy belépjenek a klub hátsó szobáiba, ahol a móka elkezdődött…
Hihetetlen volt, hogy milyen gyorsan múltak a napok, mikor szőke szeretőjével volt. Ismét felsóhajtott és kortyolt a söréből. Ahogy a dal ütemére mozgatta a lábát, hagyva, hogy Maynard hangja elkábítsa az érzékeit, ahogy azon gondolkodott, milyen gyorsan is tettek szert itt barátokra, és hogy milyen furcsa volt, hogy ezeket a barátokat egy ilyen klubban találták meg. Valahogy… itt még szabadabbnak érezhette magát. A vendégek, akik ezt a helyet látogatták, hogy kielégítsék vágyaikat – legyen az némi forró szex a hátsó szobákban, vagy csak egy kellemes csevegés valakivel a bárnál – olyanok voltak, mintha egy kis közösségbe tartoznának, akik törődnek egymással. Valakinek mindig volt pár jó szava Dave-hez és ez új volt neki. Természetesen tudta, hogy vonzó férfi és könnyedén elszórakozhatott, s némi izgató flörtölés sem állt távol tőle, de ritkán tette ezeket, ha Martin vele volt. Igen, ahogy megismerte a helyet, megismerte a törzsvendégeket is – tudta, hogy mik az igényeik, tudta, hogy ki kivel van és a többi, noha senki nem mondta el neki ezeket. Ő maga vette észre a nonverbális jelekből, melyek megszokottak voltak az ilyen klubokban. Tudta, hogy mit keressen, ha valami az eszébe ötlött és már általában New Yorkban is megkapta, amit akart, de ott az általa látogatott klubok valahogy személytelenek voltak, s az emberek többsége azért a szexért járt csak oda, amit máshol nem kaphatott meg. De ez a zártabb közösség másmilyen volt. És Dave kedvelte, csakúgy, mint az új barátait.
Elfordítva a fejét egy „hello, Frank”-et mormogott egy izmos félmeztelen pasinak bőrnadrágban, ahogy üdvözlésként végigsimított Dave hátán útban a hátsó szobák felé. Az énekes tudta, hogy Frank bele akart mászni a gatyájába, de sosem volt rámenős és Dave szeretett ezekkel a férfiakkal flörtölni, noha mindenki tartotta a távolságot, tiszteletben tartva, ha a másiknak kapcsolata volt, vagy pillanatnyilag nem akart többet.
Igen, itt az igazi Dave Gahan lehetett. Őszinte lehetett és nem kellett ezt az oldalát elrejtenie. Megérinthette vagy megcsókolhatta Martint a többiek előtt, mert ez természetes volt itt. És ő nem akarta ezt az új életet maga mögött hagyni. Még csak most kezdődött el, de máris érezte a végét. Közel álltak a dalszövegek befejezéséhez, és noha még segíteniük kell majd egy kicsit az együttesnek, hogy tökéletesíthessék a számokat, de pár hét múlva vissza kell mennie New Yorkba – a családjához és unalmas életéhez. Ez a kis affér Martinnal véget fog érni. És valahogy mélységesen szomorú lett ettől, noha ezt próbálta elrejteni szeretője elől.
- Föld Dave-nek! Hé, nem akarsz megismerni, vagy mi? – érezte, hogy valaki belebokszol a vállába és egy ismerős illat kúszott az orrába.
- Szia Trix! – mosolygott a csinos, de kicsit fiús nőre. Ugyanolyan magas volt, mint ő, sötétbarna szemekkel és pixie-szerű rövidebb hajjal. Noha kicsit erősebb vonásai voltak, tetőtől-talpig nő volt.

A nő vággyal telt nyögései a fülében visszhangoztak, ahogy visszalökte lüktető farkát a szűk és nedves nőiességbe… A nő izzadt arca csillogott a félhomályos hátsó szobában. Dave megragadta a lábat, ami a vállán nyugodott, s végignyalt a nő hosszú bőrcsizmáján…

- Miért vagy ilyen komooooly?! – idézett egy filmből, miközben ujjait baráti gesztusként végigfuttatta Dave hajában, s egy nagy mosolyt ajándékozott neki majd egy puszit nyomott az arcára.
- Oh, semmiség, csak gondolkodtam. Hol van Justine? – pillantott körbe.
- Még mindig valami projecttel szenved, amit a seggfej főnöke az utolsó percben sózott rá. Tudod, határidők és a többi – vont vállat.
- Értem – sóhajtott – Van kedved inni velem valamit?
- Persze – kacsintott rá felülve a szomszédos bárszékre. – Szóval miért lógatod az orrod, édes? – kérdezte a sörére várva.
- Semmi komoly. Csak fáradt és rosszkedvű vagyok – vont vállat.
- Ah-hhha, na persze… - pillantott rá – És ennek semmi köze egy távol lévő göndör férfihoz, mi?
- Nem tudom, miről beszélsz – motyogta és hálásan nézett a pultosra, aki letette a nő sörét elé – Inkább igyunk erre a helyre és a barátságunkra – emelte meg poharát.

Dave a kemény asztalon vonaglott, miközben a nő kemény farkát szopogatta, durván dugva őt a szájával és a vastag dildóval, amit addig dörzsölt a pontjához, míg hangosan fel nem sikoltott, forró folyamát a vérvörös ajkak közé lövellve…

- Ez szép tószt volt. Egészségedre! – válaszolta összekoccintva korsójukat. – Máris elkezdtél búcsúzkodni, mi? – kérdezte szemöldök ráncolva miután ittak.
- Miii…?
- Nem vagyok hülye, David. Domináns vagyok, figyelek a részletekre – vont vállat – És amúgy is a csinos pofidra van írva – simogatta meg az arcát és gyengéden az ujjai közé fogta a férfi állát, hogy maga felé fordítsa – Nem akarod itt hagyni őt, igaz? – vizsgálta az arcát és Dave-nek el kellett fordítania a fejét a mindentudó tekintet elől.
- Ja. Jól érzem magam itt – suttogta a félig lévő poharát bámulva.
- Tudom, hogy ez milyen nehéz lehet… főleg, ha valaki belezúg abba a különleges személybe… - mondta halkan.
- Én nem…
- Ne is próbáld tagadni, vagy legalább ne előttem. Nyilvánvaló – nézett rá komolyan.
- Trix…
- Nem kell beszélned róla. Csak gondolkodj el rajta – fordult vissza a söréhez, s csönd telepedett rájuk.
Dave le volt sokkolva, ahogy a pultra meredt, de nem is látott semmit. Ahogy felnézett, tükörképével került szembe. Sápadt volt elkerekedett szemekkel. Látta a meglepettséget a saját arcán, ahogy rájött, hogy barátjának igaza volt. Gyorsan megvizsgálta összezavarodott érzéseit, és noha a szívében érzett dolog kusza volt, érezte az igazságot a nő szavaiban. Mikor változott meg a helyzet és lettek többek, mint dugópartnerek? Mikor varázsolta el az az alacsony férfi ennyire? Mikor szeretett belé és a fura gondolkodásába?
- Basszus, igazad van… - hunyta le szemeit meg is dörzsölve őket, majd felsóhajtva a mellette ülő nőre nézett, akinek vörös ajkain megértő kis mosoly játszott.
- Édes, teljesen rendben van, hogy így érzel – karolta át a vállát.
- Én… én tudom, csak… Hamarosan el kell válnunk. Vissza kell mennem New Yorkba és én… én csak nem akarok arra gondolni, hogy itt kell hagynom. Én… én állandóan vele akarok lenni – suttogta gyorsan, mintha valami borzalmasat mondana.
- Megértelek. Mi is hasonló szituáción mentünk keresztül Jusszal és volt pár nehéz időszak, de végül minden úgy alakult, ahogy valaki odafönt akarta.
Dave röviden felnevetett és Trix vállára hajtotta a fejét, miközben egyik kezével átkarolta a derekát. – Köszi – mondta rekedten.
- Semmiség, baby – válaszolta egy csókot nyomva a halántékára.

---

Dave elveszve gondolataiban lassan sétált a hotel felé. Újra felsóhajtott és Trixre meg a tanácsaira gondolt. Tényleg nagyon kedvelte az új barátját és annak alacsony szőke szeretőjét, Justine-t. Nemrég beszélgettek Martinnal a lányokról és egyetértettek abban, hogy olyan, mintha Jus támogatást és menedéket keresne domináns barátnőjében, aki úgy tűnt, hogy eléggé védi őt mindentől. Gyanakodtak rá, hogy valami volt a háttérben, de sosem kérdezősködtek ilyen személyes dolgokról. A fiúk tudták, hogy az ilyen klubokba járók többségének megvoltak az életben a saját problémáik, és az, hogy felkeresték ezeket a helyeket, az egyik módja volt annak, hogy kezeljék vagy éppen elmenekülhessenek ezen problémák elől.
Miután észrevett egy nőt, aki hasonlított a feleségére, gondolatai visszakanyarodtak New Yorkhoz, ahová hamarosan vissza kell térnie. Furcsa volt, hogy semmi kedve nem volt menni. Az a hely már nem jelentette számára azt, amit korábban. Még mindig szerette a zsongó várost és a családját, természetesen, de mégis falat érzett maga és a világ között, s ez a fal minden Londonban töltött nappal csak vastagodott. Elsodródott, mint ahogy egy ideje a gyerekeivel is történt. Befordulva a sarkon felhúzta bőrkabátja cipzárját az őt megrohamozó szél ellen. Néha ha felhívta Rosie-t, hogy egy kicsit beszéljenek, észrevette, hogy a lánya igyekezett gyorsan letudni a beszélgetést, hogy mehessen a saját dolgára. De ezért Dave nem hibáztatta. Abban a korban volt, amikor felfedezi, hogy mik is érdeklik és egy beszélgetés a zűrös apjával nem épp a legfontosabb dolog az életében. Mégis, ez fájt Dave-nek, de nem tehetett semmit ellene. Ő is ilyen volt – vagy rosszabb – ennyi idősen. De ahogy eszébe jutottak ezek az alkalmak, haszontalannak érezte magát. Már nem volt az életük része. De ezek az érzések teljesen eltűntek, mikor megpillantotta a meleg csillogást Martin szemeiben, mikor egymásra néztek pár órányi eszméletlen szex után, összebújva az ágyon. Nem akarta, hogy ezek az alkalmak abbamaradjanak. Élvezni akarta, amit a szőkeség adhatott neki. Időről-időre találkozni akart a lányokkal is. Azt akarta, hogy lemehessen a klubba inni a barátaival, vagy hátramehessen a hátsó szobákba és malackodhassanak ott. Mindent akart…

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés