4. fejezet

Do you mean this horny creep
Set upon weary feet
Who looks in need of sleep
That doesn’t come
This twisted, tortured mess
This bed of sinfulness
Who’s looking for some rest
And feeling numb

What do you expect of me
What is it you want
Whatever you planned for me
I’m not the one

A vicious appetite
Visits me each night
And won’t be satisfied
Won’t be denied
An unbearable pain
A beating in my brain
That leaves a mark of Cain
Right here inside

What am I supposed to do
When everything that I’ve done
Is leading me to conclude
I’m not the one

Whatever I’ve done
I’ve been staring down the barrel of a gun
What ever I’ve done
(Whatever, whatever)

Is there something you need from me
Are you having your fun
I never agreed to be
Your holy one

Whatever I’ve done
I’ve been staring down the barrel of a gun

/Martin L Gore/
 

„Baromság! Most akkor a bocsánatomat akarod, vagy megint el akarsz utasítani??? Seggfej! És persze MINDENKI azt fogja hinni, hogy ezek az én gondolataim. Sőt mi több, még a kibaszott terapeutám is azt monda, hogy tele vagyok ellentmondásokkal. Ellent mondasz önmagadnak egy dalon belül is. Szóval nem tudtad, hogy mit csinálj? Fel kellett volna venned azt a szaros telefont! Beszélhettél volna velem ahelyett, hogy a fejemmel baszakodsz a némaságoddal. Igen! Semmiben nem értettél egyet, ami velem volt kapcsolatos. Én könyörögtem. Évekig. Szóval most nekem kell ezt felénekelni. Miután felénekeltem azt a Useless dalt, amiben elmondtál mindenféle idiótának. Igen, hallgatnom kéne rád. Ha egyáltalán beszélnél hozzám!” – Dave érezte, hogy abba kell hagynia önmaga ingerlését, mert a feje megint elkezdett lüktetni. Akkor majd felénekli! Kit érdekel! Úgy is ő a szórakoztató éneklő-ugráló majom a kezdetek óta! Bár reménykedett benne, hogy ez egy kicsit másképp lesz. Azonnal rá kell gyújtania.

Odakint Chris álldogál a kávéjával lehunyt szemekkel, ahogy az arcát a napfény felé fordítja. Dave-re mosolyog, mikor megérzi, hogy közeledik.

- Hé, miért lógatod az orrod?

Dave-nek ezen fel kellett nevetnie – Úgy nézek ki, mint a nagyapám, tudom! Nem tehetek róla!

- Oké! Nem sértésből! És miért nyúlt meg így a képed? – kérdezi Chris csintalanul – Ezt már nem magyarázod ki!

- Nem, semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok. Rendben leszek, már amúgy is majdnem kész vagyunk.

- Igen, már csak azt a Barrel-dalt kell felénekelned és aztán tied az egész délután, hogy pihenhess. Minket meg a többi srácot már haza is küldték. Csak befejezem az utolsó csésze kávémat és megyek is.

- Ki marad itt? – Dave hangja elhalkul a felvillanó lehetőségektől.

- Martin és Tim.

- Oh! Értem.

Ismét belépve a stúdióba az új információ birtokában a frusztrációja is visszatér. És akkor mi van?! Felénekli és észre sem fogja venni Martint. Aztán hazamegy, beveszi a gyógyszereit és átalussza a nap hátralevő részét. Remek terv! Úgyhogy mint holmi hurrikán egyenesen a felvevő szoba felé csörtet útközben magához ragadva a mikrofont. Felvéve a fejhallgatót a dal szemébe néz, hiszen ő a mai nap kihívása a számára. Ha minden igaz.

A keverőpult mögött ülő két férfi sokkos állapotban és tátott szájjal hallgatják a Dave hangjából áradó arroganciát. A szavak hangsúlyozása tökéletes a jelentés átadásához. A harag szinte elviselhetetlenül cseng ki belőle. Tim a legboldogabb ember a világon, hogy ő az első, aki ezt a varázslatot hallhatja, ahogy ennek a legendás előadónak megcsillan a legendás tehetsége. Másrészt Martin nagyon is jól érti, hogy az énekes miért ilyen. Ahogy Dave az üveg mögül ránéz, látja a szemeiben. Tiszta fekete szemek íriszek nélkül. A szörnyeteg a felszínen van. Mart eleget látta őt, hogy felfedezze Dave-ben. A szörnyeteg haragja árad az énekesből. A harag, amit mindketten éreznek Martin iránt. A hang, ami a falakról visszhangzik szinte összeroppantja az erejével a szőke férfit. A bűntudat ismét feléled benne. Ez az ő dalszövege. Végül mégiscsak Martin az a szörnyeteg, ami Davidben él. Ő volt tehetetlen és haszontalan. Igen, Dave sem jött rá abból a másik számból. Azok a sorok… a hasztalan tanácsa… ő volt haszontalan. Képtelen volt kiengedni magát amögül a jeges pajzs mögül, amit a szíve és a lelke köré épített védelem céljából. Inkább elfutott, minthogy megpróbált volna többet segíteni neki, vagy hogy közelebb engedte volna magához.

A felvétel elsőre elkészül. Tim magán kívül van és képtelen megállítani az izgalmában belőle dőlő dicséretáradatot. Az egyetlen dolog, ami gátat szab neki az egy találkozó, amin meg kell jelennie, így fél óra múlva már el is siet, maga mögött hagyva a két harcost a csatatéren. Dave megtartja az önmagának tett fogadalmát és ignorálja a szőke férfit, ahogy csöndesen összepakolja a cuccait a sarokban. De Martin érzelmei még mindig erősen fel vannak kavarodva. Képtelen elhinni, hogy csak így elveszítette. Hogy Dave már nem érti meg a dalait. Noha úgy tűnt, hogy igen. Az üzenete nem ért célba. Hogy lehet ez? Hát mégis el lehet szakítani azt a köteléket közöttük? Egyetlen nyisszantással vége? Ennyire egyszerű lenne? És jelentéktelen? Ennyire könnyű? Szomorúsága a vágyai tárgyához vezeti őt. Mikor felnéz, Dave mögött áll.

- Mit akarsz? – kérdezi irritáltan az énekes miután majdnem átesett Marton.

- Bocs. Csak… gondolkodtál a dalszövegeken? Manapság nem beszélsz róla, hogy mit gondolsz róluk.
- Szoktam gondolkodni róluk, de úgy vélem, nem akarod hallani a mondandómat – „vagy ha már itt tartunk, akkor inkább engem”.

- Értem. Úgy gondolod, hogy már nem érdekel a véleményed.

- Nem! Biztos vagyok benne, hogy már egyáltalán nem érdekel a véleményem vagy én magam – Dave képtelen tovább visszafogni a fájdalmát – Csak azt akarod, hogy dicsérjem a tehetségedet a véleményemmel.

Ez mélyre ment. Martin érzi, ahogy a lelkébe hatol a fájdalom.

- Én mindig neked írok David, el is felejtetted?

- Sosem felejtettem el! Mindegyik szám üldöz az álmaimban. A rémálmaimban. És elgondolkodtat rajta, hogy milyen naiv kis bolond voltam, hogy elgyengültem minden egyes alkalommal, mikor egy csöpögős szerelmes számot írtál nekem. Vak voltam, hogy azt hittem, törődsz velem – most már minden keserű dühével együtt üvölt.

- De te is törődtél velem. Mindig ezt mondtad – emelte fel Martin is a hangját.

- Be voltam lőve – vicsorog rá az egoista mosolyával – és tévedtem. Sosem akartalak, mint szeretőt. Csak egy jó dugás voltál! És bármikor szerzek magamnak egy csinos kisfiút, ha akarok! A butuska szerelmes dalod tett híressé engem. Nincs szükségem rád a privát életemben. És a szexuális életem is sokkal jobb, mióta nem kell könyörögnöm a farkadért – Azzal kiviharzik, feltépi az autója ajtaját és elsiet még az épület környékéről is. Meg Martin döbbent tekintete elől. Hazamegy, és egész nap alszik. Ez a terv.


Kopogás. Hangos türelmetlen kopogás. Dave kivonszolja magát az ajtóhoz. Túl mélyen aludt még ahhoz is, hogy feldühödjön. Az ajtóban egy totál részeg Martin Gore kapaszkodik a falba. A jobbjában egy félig üres vodkásüveget tart. Dave hirtelen nagyon is éber lesz a sokktól, ahogy a rendetlen instabil figurára bámul. Olyan közel ál, hogy még az illatát is érzi az alkoholon keresztül. Felgyorsul tőle a szíve, nem tehet róla. Csak áll ott ledermedve. Nem tud gondolkodni, nem kap levegőt és nem tud mozdulni sem. Csak várja, hogy most mi fog történni.

- Hellóka Csipkerózsika! – kuncog Martin – Felébredtél, napsugaram? Az elbűvölő herceg épp azon volt, hogy betörje az ajtódat és felébresszen a varázslatos csókjával – nevet hosszan a saját okos poénján. Tessék! Mennyire őszintén meglepte a hercegnőt!

- Mit akarsz, Mart? – suttogja hallható félelemmel a megsértett fél még mindig blokkolva a bejáratot. Szikrázó, alig fókuszáló szemek villannak fel rá, s még ködösebbé válnak a piától. Vagy a könnyektől?

- Egy jelet akarok – mondja csendesen tartva az énekes zaklatott tekintetét – Bizonyítékot akarok – löki meg Dave mellkasát és belép a lakásba. Lépésről-lépésre kényszeríti a másikat, hogy az ágyig hátráljon. A még mindig elbűvölt férfi a fenekén landol, a szőke pedig máris rámászik. Szemből az ölébe ül, s combjaival Dave derekát simogatja, egész testét Dave-éhez nyomva. Úgy tűnik, a barna férfinek semmi kontrollja nem maradt a saját teste fölött. Karjai a kisebb alak köré fonódnak, szorosan tartva őt, noha Martin nem úgy néz ki, mintha ki akarna szabadulni az ölelésből. Mindkét nyak hajlatát sürgető lihegő és szimatoló arcok töltik meg, ahogy úgy kapcsolódnak egybe, mint egy kirakó rég elveszett darabjai. Minden testrésznek megvan a maga helye, a másik hajlatain. Szaggatott lihegés, éhesen mozgó kezek. És az első néhány közös perc után minden elcsendesedik, megmerevedik és lenyugszik. A két férfi olyan kétségbeesetten tartja egymást, mintha a világ dőlne össze körülöttük. Az idő és a lélegzetük megáll. Minden belefagy a pillanatba. Lassan magukhoz térnek a másik varázsa alól.

Martin hátrább húzódva mélyen David szomorú sötét szemeibe néz. Valamiféle mágneses erő közelebb húzza őket egymáshoz, egészen amíg kiszáradt ajkaik találkoznak. Olyan gyengéd az egész, mintha varázslat lenne. De a varázslat nem maradandó. Így egy másodperc alatt két ragadozóvá válnak, akik hangosan morogva falják fel egymást. Kezeik is megéheztek, s eltűnnek minden lehetséges helyen, ahová csak beférkőzhetnek. Mart veszi át az irányítást, s leigázza az alatta lévőt a durva mozdulataival és agresszív csókjaival. Dave nem tehet ellene semmit, testrészei elolvadnak tőle. Az akarata elhagyja, csupán odaadja elgyengült énjét ennek a szőke boszorkánynak. Mindenféle harc felesleges, már évtizedek óta a varázslata alatt áll.

És az énekes elméjében egy szikrányi ellenállás sem lobban fel. Azoknak a kis kezeknek a kényeztetésében megtalálja azt a rég elveszett békés érzést, ahogy azok a puha ajkak úgy szívják el a lélegzetét, mintha valamiféle pióca lenne. Érzékeit Martin szédítő és isteni illatában füröszti. Az a mélyre temetett oldala most a boldogságtól olvadozik. Olyan nagyon-nagyon régen volt már. Itt van a gazdája, a másik fele most egésszé és ragyogóvá teszi. Az élet nagy kérdései megválaszolásra kerülnek, az összes értelmetlenség értelmet nyer. Minden éles és tiszta. A lét értelme ez a békés pillanat.

Martin egyáltalán nem békés. Az érzések utáni mohósága egyre inkább láthatóvá válik, ahogy megharapja a puha nyakat és belevájja a körmeit Dave tarkójába, miután hátrahúzta a fejét a hosszú hajánál fogva. Ágyékát a másik férfijéhez nyomva durván mozog a férfi simogatásai alatt. Szája a meztelen vállakra siet, fogaival a lúdbőrödző bőrt tépi. Kiélvezi Dave reakcióit. Vagy inkább mintha megvizsgálná a most már reszkető férfi állapotát. Keresve azt a valamit, amit remél, hogy megkap tőle. Valamit egyre inkább meg akar szerezni tőle. És egyre agresszívabban akarja kikényszeríteni belőle. Már elkezdődött. A test magához tér a varázsa alól és a vér olyan helyekre áramlik, ahol szükség van rá. A szőke férfi érzi, ahogy az alatta lévő merev taghoz dörgöli magát. Lila köd ereszkedik Dave elméjére, ahogy próbál levegőhöz jutni, ahogy próbál nem teljesen szétcsúszni. Saját magát csalja meg. Percek óta elvesztette minden erejét. Na és?! Nem bírja tovább magában tartani: izgalma egy hangos kiáltásban hagyja el ajkait.

Martin azonnal ledermed. Felegyenesedve ültében közelről ráfókuszál a ziháló és reszkető énekesre. Körmei még mindig a hátába vannak vájva. Mélységes fekete szemek kutatják kérdőn az övét. Ott van! Megkapta, amit akart!

- Akarsz engem, szépségem. Tudtam. Megmondtam, hogy akarsz engem…

Az egoista széles mosoly a képén Dave-et egy szadista náci parancsnokéra emlékezteti. Az a mosoly pont olyan széles, amilyen szélesen hasítja fel a sérült szíve újonnan összefoltozott darabjait. Most halt meg ismét. Hirtelen teljesen érzéketlenné vált. Ez a mosoly csontszárazra szívja a vágást, amin keresztül az életereje kivérzik haszontalan testéből. Észre sem veszi a kövér könnycseppeket, amik végigfutnak az arcán, ahogy magához tér a fájdalomtól, ami most már mindenét mardossa.

Folytatása következik...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés