Megjegyzés: Ez az utolsó része a 4 részes novellasorozatnak, amit ugyanezzel a címmel írtam (1. rész, 2. rész, 3. rész). Beletelt egy kis időbe míg befejeztem, de íme. Enjoy!

Korhatár/Kategória/Karakterek: 18-as karika, természetfeletti, románc, hetero, slash elemek, dark, angst, Dave Gahan, Bianca

Ajánlott számok: Placebo – Song To Say Goodbye és A Perfect Circle – The Noose

A teljes méretű kép ITT.

I Am Alive – A Song To Say Goodbye

(Élek – Egy búcsúdal)

A kimerülten alvó nőt figyelte. Tudta, hogy hamarosan új „gazdát” kell keresnie magának. Bianca lassan elenyészik a férfi erejének és kielégíthetetlen vágyainak hatására. Nem tehetett róla, ilyen volt a természete. Hosszú mutatóujját végigfuttatta alsóajkán, ahogy a félhomályos szoba karosszékében ült. Még mindig meztelen volt a hosszú dugássorozatuk után, ami annyira kifárasztotta a kis rabszolgáját, hogy az utolsó orgazmusába bele is ájult és azóta is aludt. Dave nem igazán aggódott emiatt. Azért ráncolta a szemöldökét, mert igazán kedvelte ezt a kis ribancot, aki az utóbbi pár évben itt volt neki, hogy kiszolgálja a szükségleteit. Az igazat megvallva meg is lepődött rajta, hogy a teste és a lelke ilyen sokáig tudta tartani vele a lépést. Tudta, hogy noha a nő imádta, mikor dugja őt, a gyilkosságok mélyen zavarták a lelkét. Ezen mondjuk nem lepődött meg. A nő nem olyan volt mint ő, még ha sikerült is megrontania az évek során. Legbelül még mindig tiszta volt és szenvedett.

Dave megdörgölte a homlokát és felsóhajtott. Hogy bebiztosítsa magát, hamarosan tényleg el kellene kezdenie új „gazdát” keresnie magának. A vére ugyan képes volt fenntartani Biancában a vágyat az áldozataik és őiránta is, de az életerejét nem. Hamarosan szárazra fogja szívni.

- Milyen kár… - mormogta és felöltözött, hogy egyedül vadásszon a városban. Az éhsége szinte sosem hagyta nyugodni. Kénytelen volt etetnie azt az űrt, hogy erős maradhasson.

---

Bianca nem sokkal azután ébredt fel, hogy a férfi elment. Érezte. Annak a nehéz jelenlétnek a hiánya a gondolatain ezúttal felüdítő volt. Már az elején tudta, hogy a férfi túl sok lesz neki, de ezt most már minden egyes nappal egyre inkább érezte. Sötét karikák húzódtak a szemei alatt amiket alapozóval kellett elfednie, hogy továbbra is vonzó maradhasson. Nem volt étvágya, de kényszerítette magát, hogy egyen. Már nem volt vicces a helyzet. Úgy érezte, hogy Dave megfojtja, és Bianca utálta magát, amiért még ennek ellenére továbbra is szerette. Sosem merte hangosan kimondani a démonjának, aki lassan felemésztette az életét, a lényét. Bianca kinyitva szemeit lassan felült, s észrevett pár új zúzódást a testén, amik halványlilába váltottak. A férfi jelei a testén. A jelek, amiket igazán csak ők ketten láttak. Valahogy az áldozataik sosem vették észre őket amint a kettejük varázsa alá kerültek.

Biancát és Dave-et mély kötelék fonta össze a férfi mágiáján és vágyán keresztül. A nő nem volt benne biztos, hogy Dave egyáltalán érzett-e valamit iránta. Elvégre egy Pokolból szalajtott lény volt. Azok nem érzelemmentesek és megtévesztőek? Talán. Talán nem. Nem tudhatta, ő csak annyit tudott, hogy David egy titokzatos férfi volt, aki nagyon keveset árult el magáról ez alatt a pár év alatt, amióta a szolgálatában állt. Sokat költöztek, mikor a gyilkosságaik száma megnövekedett egy-egy városban és körültekintően eltüntették a nyomaikat. A férfi minden kapcsolatot megszakított Bianca megmaradt családjával és barátaival. Csupán ő és a sötét hercege voltak ketten. Teljesen a hatalma alá hajtotta a nőt, aki viszont azt elmulasztotta észrevenni, hogy ez a lény is ugyanannyira függött tőle. Ő volt az ereje forrása, ő hozta át ebbe a dimenzióba azon az átkozott viharos éjszakán. Ő adott életet – vagy legalábbis fizikai testet – ennek a sötét kreatúrának. Szerette és utálta azt az éjszakát, ugyanannyira amennyire egyszerre csodálta és megvetette Dave-et.

Lassan felült és az ágy szélére csúszott kezét a hasára szorítva. Borzasztóan érezte magát, a görcsök pedig ismét jöttek. A teste egyszerűen túl kimerült volt a pihenés hiánya és a férfi által követelt intenzív szex miatt. Nem hitte volna, hogy ez lehetséges, de próbálj meg évekig együtt élni egy inkubusszal, aki a te és mások szexuális energiáiból táplálkozik. Bianca jól tudta, hogy hosszútávon egyáltalán nem buli a dolog.

Kényszerítette magát, hogy kimenjen a fürdőbe megmosakodni, majd felöltözve és még mindig nedves vörös hajával leült a laptopja elé. Most már hosszabb volt a haja, mint mikor Dave ráerőszakolta magát. A férfi hosszan szerette, így hagyta megnőni, mint ahogy minden mást is úgy tett, ahogy Dave akarta. Nem volt választása. Szinte folyamatosan vele volt és ez időnként az őrületbe kergette Biancát. Az hogy egy kis időt nyugodtan magára fordíthasson ritkaságszámba ment, így ezt most is próbálta hasznosan eltölteni. Észrevette azonban, hogy ezek a szabad órák az utóbbi időben megszaporodtak, s arra gyanakodott, hogy Dave készül valamire, noha megkérdezni nem merte volna. Bizonyosan megbüntette volna a kíváncsiságáért. Mint akkor, amikor megpróbált elmenekülni tőle. Csupán a szomszéd városig jutott mielőtt a semmiből megjelent volna, hogy visszaráncigálja és még mindig megborzongott annak az emlékétől, ami az után következett. Buta próbálkozás volt.

Gyorsan elterelte a gondolatait, ahogy megnyitott pár weboldalt, amiket az utóbbi időben olvasott. Amikor csak ideje engedte, kutakodott a férfi fajtája után. Nehéz volt eldönteni, hogy melyik információ lehetett igaz és melyik csak fikció, de muszáj volt próbálkoznia. Tudta, hogy haldoklik. Nem volt hülye. A férfi mérge lassan pusztította őt. Sötét vére az ereiben keringett, amitől megfájdult a feje, ha nem volt a közelében, ha pedig igen, akkor felpiszkálta az iránta érzett vágyát.

Szemei gyorsan pásztázták a sorokat, tudta, hogy kevés ideje van, hogy találjon valamit… akármit, ami segíthet rajta. És tudta, hogy nagyon óvatosnak kell lennie, hogy Dave semmit ne sejthessen meg. Ezért törölt ki mindig minden bizonyítékot a számítógépéből és a böngészőiből. Biztos volt benne, hogy mostanra már Dave is tudta, hogyan használja a laptopot, nem csak a telefonját. Gyorsan tanult és hamar beilleszkedett az emberek világába miután évszázadokat töltött a Pokol bugyraiba zárva a lehetőséget várva, hogy kitörhessen. Az a lehetőség Bianca és a gyenge szíve, illetve a kíváncsisága volt.

- Mit csinálsz? – hallotta maga mögül és a teste rögtön megfeszült, ahogy megérezte azokat a jól ismert hosszú ujjakat amint félresöpörték a haját a nyakából, s a hűs ajkak a bőréhez értek miközben a konyhában állt.

- Összedobtam némi kaját, hogy egyek – válaszolta semleges hangnemben. Még mindig nem volt étvágya, de tudta, hogy ennie kell, hacsak nem akarja, hogy Dave erőltesse belé az ételt.

- Jó kislány – mormogta a nyakába miközben kezei a nő combjait simogatták.

Bianca lehunyva szemeit halkan fohászkodott bárkinek, aki meghallgatja, hogy Dave ne akarjon többet. Úgy tűnt, imái meghallgattattak, mivel a férfi csupán belemarkolt a fenekébe majd elhúzódva a hűtőhöz ment, hogy kinyisson egy üveg vörösbort.

- Van valami terv ma estére? – kérdezte nagyot nyelve. Nem volt biztos benne, hogy hallani akarta a választ.

- Igen, drága Bianca. Meghívtam két barátomat. Pontosabban egy párt – mondta, mintha csak az időjárásról csevegne miközben töltött két pohárba. A nő felé fordította a fejét, tudva, hogy még nem fejezte be. – Először végignézzük, ahogy a kedves hölgyek kinyalják egymást, majd szétdugunk titeket. Bár most nem lesz gyilkosság a vége – lépett vissza hozzá és odanyújtotta az egyik poharat.

- Hogy-hogy? – vette el ellenkezés nélkül. Ez új volt.

- Martin olyan, mint én – vigyorgott gonoszul és figyelte, ahogy a vér kifut a csinos arcból. A nő reakciója szórakoztatta. – Igen, hosszú éjszaka lesz, úgyhogy készülj fel – koccintotta a poharát a nőéhez és kortyolt egyet mielőtt átment volna a másik szobába.

Bianca keze remegett, ahogy letette a bort a konyhapultra. Meg is kellett kapaszkodnia a szélében. Még egy inkubusz és valószínűleg a „gazdája”? Vissza kellett nyelnie a könnyeit. Tartott tőle, hogy ezúttal végleg kiszipolyozzák. Összeráncolta a szemöldökét, ahogy a gondolatai száguldozni kezdtek. Ez lesz az első alkalom, hogy David egy másik inkubuszt a közelébe enged… és meg is akarja osztani őt vele? Mi folyik itt? Nem úgy ismerte Dave-et, mint aki megosztaná őt bárkivel is. Persze az áldozataik nem számítottak. Azok arra szolgáltak, hogy csillapítsa az éhségét, de… hogy megengedje, hogy egy másik inkubusz megdugja őt? Összezavarodott. Mire ment ki a játék? Vagy kezdte megunni őt? Érezte, ahogy a hurok szorosabbá válik a nyaka körül.

---

A plafont bámulta még mindig zihálva és teljesen kifáradva. Meg sem bírta mozdítani elhasznált testét. A göndör szőke démon Bianca bordáiról és megsebzett melléről nyalogatta épp a vérét. Tudta, hogy baromi fájdalmas lesz a másnap amikor felébred. Már ha felébred. Ennek a Martinnak a… szolgája is hasonló állapotban volt, noha ő nagyon elégedettnek tűnt. „Biztosan új még” – gondolta Bianca továbbra is hagyva, hogy Martin kiélvezze a vére ízét, majd érezte, hogy megmozdul mellette a matrac. Odapillantva figyelte, ahogy Martin kimászik az ágyból és elégedett arckifejezéssel összeszedi a ruháit. A zöld kígyószerű szemek Bianca mesterére villantak, aki épp akkor sétált ki a fürdőből egy törölközővel a dereka körül. A szőke férfi közelebb lépett hozzá miután megparancsolta a szolgájának, hogy öltözzön fel. Bianca figyelte, ahogy közelebb hajol a kicsit magasabb férfihoz és valamit mormog neki, mire mestere sötéten felnevetett és bólintott néhányszor. Dave Bianca irányába pillantott majd gyorsan visszanézett a… barátjára? Szeretőjére? Nem tudta eldönteni. Látta Dave-en, hogy élvezte, ahogy Martin végigsimított az oldalán és egy rövid csókot nyomott a szájára mielőtt elhagyta volna a szobát. Emiatt a látvány miatt úgy gondolta, hogy valószínűleg több van köztük, mint barátság. Vagy ki tudja? Nem is igazán ez érdekelte.

Sokkal inkább aggódott a saját fizikai és mentális állapota miatt. Üresnek érezte magát. Nem is érzett már egyáltalán félelmet, utálatot vagy szerelmet. Ez lett volna az utolsó csepp? Hogy Dave megosztotta őt a barátjával? Mit művelt már megint vele? Persze, maga az aktus remek volt. Martin is tudta, hogyan használja a vastagabb szerszámát, és nyilvánvaló volt, hogy szeret durvulni az ágyban, de a nő mégis úgy érezte, mintha a szőkeség a méltósága maradékán tiport volna miközben dugta és kajált belőle.

Bianca visszafordította tekintetét a plafon felé és hagyta, hogy ez az üresség szétáradjon benne. Most jó volt, hogy nem érzett semmit. Se bűntudat, se szégyen, se megbánás, hogy beengedte Dave-et és az őrült természetfeletti világát az életébe. Elméje végre békés volt. Azt akarta, hogy ez az állapot így is maradjon és úgy tűnt, hogy legalább ma éjjel kívánsága teljesül, mivel nem érzett semmit, mikor Dave a meztelen és elhasznált teste mellé mászott, hogy fejét a nő mellkasán nyugtassa. Bianca ujjai automatikusan játszani kezdtek a még mindig nedves göndör tincsekkel a férfi tarkójánál, s néha pislogott mellé.

- Jó voltál ma este, drága Bianca – hallotta Dave dicsérő szavait.

- Örülök, mester – kényszerítette magát, hogy ismét semleges hangon válaszoljon.

- Mostantól Martin és Gill időnként meg fog minket látogatni – mormogta mély hangján, amitől mindig kellemesen kirázta a hideg. De nem most. – Amint kitalálhattad, ő az egyik testvérem a pokolból – folytatta. Bianca azt találgatta, hogy vajon mitől lett hirtelen ilyen beszédes a férfi, aztán rájött, hogy izgatott volt, hogy láthatta a másik férfit, aki olyan volt, mint ő. Ezt az információt elraktározta magában, de nem igazán volt boldog a dolgok ilyetén fordulatától. Ez több munkát jelentett a testének és a lelkének. Végre sikerült volna Dave-nek megtörnie? Ez az üresség a megtört lélek jele lett volna?

- Ahogy óhajtod, mester – suttogta és próbálta kitalálni, hogy vajon még mennyi ideig lesz képes elviselni ezt. Hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy teljesen megtörjön a sors alatt, amit ez a veszélyes sötét férfi hozott a fejére. Az már magában rossz hír volt, hogy még egy olyan kreatúra volt a közelben, mint ő és ez meg is bonyolította a dolgokat, de a nő elhatározása megszületett. Sokkal korábban meg kellett volna történnie, de végre ott lapult benne egy kis láng formájában, ami percről-percre nőtt: véget kell vetnie ennek.

---

Pár nap múlva az üresség helyet adott némi kételynek és félelemnek miközben kötelezettségeit teljesítette és megölte a szerencsétlen – de mint az évek során kiderült bűnös – férfiakat és nőket, akiket mestere választott ki vágyai kielégítésére. Épp az imént szabadultak meg egy holttesttől és tértek vissza az éppen aktuális otthonukba. Egy kényelmes lakásba, amiért azzal a pénzzel fizettek, amit az áldozataiktól szedtek el. Bianca kilépett a zuhany alól és a tükörképét nézte miután letörölte a párát a hideg felületről. Végignézett meztelen testén, majd farkasszemet nézett saját magával. Zöld szemeiből hiányzott az a tűz, ami mindig ott lobogott benne a kíváncsiságától és életszeretetétől fűtötten. Most egy érett és határozott nő nézett vissza rá. Szíve nehéz volt, de tudta, hogy meg kell tennie. Nem volt más választása. Vissza kell küldenie őt oda, ahonnan jött. Nem tudta, hogy sorsa engedni fogja-e, hogy túlélje ezt az egészet, de felkészült. Vett néhány mély lélegzetet és próbálta megakadályozni kezei remegését miközben visszament a félhomályos hálószobába.

David egy idegesítően elégedett vigyorral a képén várt rá, ahogy keze lustán simogatta máris kemény farkát. Muszáj volt a nő vágyaiból táplálkozni az aznap esti éhségcsillapítása lezárásaként. Bianca tudta, hogy a férfi teste szinte forró lesz, mivel majdnem teljesen telezabálta magát. Nem kellett mondania, hogy mit tegyen. Mostanra már úgy ismerte Dave vágyait, mint a tenyerét. Lovagló ülésben ráült és egy sóhajjal magába csúsztatta őt. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, hogy még egyszer utoljára kiélvezhesse az érzést. Lepillantva azokba a veszélyes zöldes-szürke szemekbe nézett, melyek gyorsan feketébe fordultak, ahogy körözni kezdett a csípőjével rajta és lassan lehajolt, hogy válthassanak egy szenvedélyes csókot. Bianca érezte, ahogy a férfi ujjai a feneke bőrébe vájnak, hogy gyorsabb és mélyebbre ható mozgásra ösztökélje.

A nő felsóhajtott amint Dave felült és egyik mellbimbóját kezdte szopogatni, tapasztalt nyelvével ingerelve, majd ráharapva, hogy tovább izgassa őt. Egy percen belül már a hátán fekve találta magát, lábait a széles csípő köré fonva, ahogy a férfi őrült ritmusú mozdulatai találkoztak az övével. Bianca nyögött és levegőért kapott egyre közelebb kerülve feloldozásukhoz. Tudta, hogy már most táplálkozik a szexuális energiáiból, s csak nézte a jóképű arcot, amit ugyanannyira utált, mint amennyire szeretett.

Bianca az intenzív élvezettől, amit a férfi minden szexelésük alatt nyújtott neki majdnem elfelejtette, hogy mit is tervezett. Dave vadállatként fújtatott és morgott, energiái és ereje pedig maga alá gyűrte a nőt, ahogy továbbra is tartotta a feszes tempót. Bianca hagyta, hogy tekintete elkalandozzon a tetovált bőr alatt ugráló izmokon. Érezte a tenyere alatti izzadtságot Dave vállánál, míg másik kezét az egyik párna alá csúsztatta, hogy megmarkolja a hűs fémet. Egy pillanatig habozott, de az orgazmusuk elsöprő erővel érte őket, s tudta, hogy eljött a pillanat. Az egyetlen pillanat, amikor a férfi elég sebezhető, hogy a vadul dobogó szívébe vájja tőrét, amit meg is tett ősi szavakat mormolva, amik aktiválták a pengébe vésett rúnákat.

Dave lepillantott rá, a sokk tisztán tükröződött tágra nyílt fekete szemeiben, ahogy az élvezet utolsó kiáltása a torkára forrt. Egy szempillantás alatt megragadta a nő torkát és erősen meg is szorította, elvágva a levegőt Bianca tüdeje elől, miközben fekete vére az alatta lévő sápadt testre patakzott, szinte már égetve a nő bőrét. Bianca szeméből ömleni kezdtek a könnyek, de nem az erős szorítástól a nyaka körül. Látta a vádat, a dühöt és talán a félelmet is a férfi szemeiben, ahogy levegőért küzdött és mélyebbre fúrta a tőrt a mellkasába, nagyobbá téve ezzel a sebet.

- E-ennyire… utálsz? – kérdezte rekedten, s szájából vér fröccsent a nő arcára.

- Nem. Szeretlek… ezért tettem… - suttogta nagy nehezen rekedt hangján, ahogy érezte, hogy a szorítás enyhül a nyakán. Levegő után kapott, ami égette a tüdejét, és sikerült legurítania reszkető testéről a haldokló inkubuszt. Úgy festett, mint aki ledermedt, csupán fekete szemei követték őt, ahogy fölé hajolt, a tőr pedig még mindig fekete szívébe volt szúrva. A nő könnyei a meztelen mellkasra hullottak, ahogy megsimogatta az izzadt arcot és nedves hajat, s elmormolta az utolsó ősi szavakat, melyek lezárták a gyilkosságot.

Dave-nek még sikerült felemelnie a kezét, hogy remegő ujjbegyeit a nő alkarjához érintse. Akkor látta meg először és utoljára a szemeiben. Nem mondta ki, de Bianca látta saját érzelmeinek halovány tükörképét a haldokló lény szemeiben. Aztán vége volt. A fény kihunyt a fekete mélységben, és ahogy még egyszer megcsókolta a férfi homlokát annak fizikai teste fekete ködként oszladozni kezdett, míg már csak a tőr maradt a véres lepedőn az elveszett gyerekként összekuporodó és zokogó Bianca mellett. Végre egyedül volt.

---

- Megölted őt… - hallotta a méregtől csöpögő dühös hangot, s a felbukkanó alak sötét árnyéka rávetült a nőre.

Bianca tudta, hogy ez is el fog jönni. Hetek óta menekülésben volt és most üldözője végre utolérte. Ujjai megfeszültek ugyanannak a tőrnek a markolatán, amivel Davidet visszaküldte a Pokolba. Önmaga árnyéka volt, de a harcos láng még mindig lobogott zöld szemeiben, ahogy farkasszemet nézett a közeledő Martinnal. Pont annak a démonnak nézett ki, mint ami volt: semmiféle együttérzés, semmi kegyelem csupán színtiszta kegyetlenség látszott rajta barátja és szeretője elvesztése miatt.

- És elintézem, hogy hamarosan újra találkozhassatok a Pokolban – suttogta a férfi minden egyes mozdulatát követve. Úgy körözött körülötte, mint a ragadozója a prédája körül. De ezúttal Bianca nem akarta az áldozat szerepét játszani. Ezúttal a saját kezébe vette a dolgok irányítását és készen állt a halálra, ha a sors úgy hozza.

- Fogalmad sincs róla, hogy miről beszélsz… - horkant fel Martin – Készülj fel, kislány, mert ez lesz az utolsó harcod ez alatt az ég alatt – morogta, szokásos hűvös viselkedését már rég levetkőzve.

- Kezdjünk hát bele, Martin… - biccentett és már készen várta, ahogy a lény rávetette magát.

“Your halo slippin’ down
Your halo’s slippin’ down to choke you now…”

(„Glóriád lecsúszik
Glóriád lecsúszik, hogy megfojtson…”)

THE END

By: Useless-girl
15-16/06/2013

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés