| Novellák : Sophie - „Beneath this frozen sky…” |
Sophie - „Beneath this frozen sky…”
Useless-girl / Sophie 2006.12.10. 23:15
Második novellám... kissé hosszúra sikeredett, és 18-AS KARIKA!!! :D
Cím: „Beneath this frozen sky…”
Író: Useless-girl (alias Sophie)
Szereplők: Brian, Sarah
Kategória: romantikus
Korhatár: 18
Leírás: Egy kis veszekedés, egy kis érzelem, egy kis szex… Enjoy!
Ajánlás: Még mindig black_daynek, illetve Zizinek (kicsibogár), aki igazából még nagyon régen elindított mindent!
Megjegyzés1: Felhasznált szám: Placebo – Leni
Megjegyzés2: A vége szerintem kicsit nyálasra sikeredett, de lehet, túl kritikus vagyok magammal.
Megjegyzés3: BOLDOG 34. SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA BRIAN!!!
„Beneath this frozen sky…”
- Mondj már valamit! – kérlelte halkan Brian a liftbe beszálló nőt, aki már legalább egy órája nem szólt semmit. Azóta a pillanat óta…
Az elegáns felvonóban feszülten álltak egymás mellett, miután Sarah megnyomta a 12-es számot. Rajtuk kívül egy idősebb gazdag házaspár, és egy fiatal férfi állt, aki a lift tükrözött falán keresztül nézte a csinos nőt, és a napszemüveges vékony férfit. De tekintete hamar visszaugrott a fekete hajú lányra, aki lenge fekete szoknyájában, és ujjatlan szintén sötét felsőjében igazán szemrevaló volt. Az öltönyös amint észrevette a hideg tekintetet, lesütötte a szemeit, majd ki is szállt a következő emeleten.
- Sarah… - próbálkozott újra az énekes, de választ megint nem kapott, csak a feszültséget érezte barátnőjéből áradni. „Vihar előtti csend…” – gondolta. Sejtette, hogy ennyivel nem fogja megúszni tettét. Ismerte kedvesét, tudta, hogy nagyon megbántotta.
Az ajtó csilingelt, és mire észbe kapott, már egyedül állt a sarokban. Meg kellett nyújtani lépteit, hogy utolérhesse az idegesen siető alakot.
- Drágám… - fogta meg óvatosan meztelen vállát, ahogy utolérte az ajtónál. Látta, hogy remegnek a kezei, ahogy a kulccsal vesződött. Sarah egy vállrándítással lerázta magáról a kezét, majd belépett a lakosztályba ledobva táskáját az ajtótól nem messze álló karosszékbe.
Brian tanácstalanul indult utána a konyhába, ahol hallotta, hogy folyik a vízcsap. Amint belépett, látta, hogy kedvese háttal neki támaszkodik a konyhapultra, és egy pohár hideg vizet szorongat görcsösen.
- Kicsim, én tudom, hogy…
- Hagyj békén, Brian! – tört ki végre a poharat a falhoz vágva.
A férfi egy pillanatra megdermedve hallgatta az üveg csilingelését.
- Ezt talán nem kellett volna.
- Miért?! Meg tudod fizetni, nem? Mint ahogy azt a szánalmas kurvát is!
- Kicsim…
- Ne hívj így! – nézett rá szikrázó kék szemeivel, amik pillanatnyilag ölni tudtak volna. – Te…te! Áhh! – hallgatott el visszafojtva a kikívánkozó jelzőt.
- Tudom.
- Ne játszd itt a megértő, vagy bűnbánó szerepet! Tudom, hogy nem először csináltál ilyet! Hányszor?
- Én…
- Nem, ne is mondd! Nem akarom tudni, hogy hányszor csaltál meg! Pedig megesküdtél rá, hogy nem teszed meg újra! Ráadásul… egy pasival!
- Nem tehetek róla! Nem tudtam ellenállni…
- Ha nem te, akkor ki tehet róla? Én? Nem voltam elég neked? Hiányzott egy farok is a szádba? Hát gratulálok Brian Molko!
- De Sarah, mikor összejöttünk, tudtál a múltamról! Tudtad nagyon jól, hogy a férfiakat sem vetem meg!
- Ó igen, ezzel tisztában vagyok, mint ahogy akkor is. De nem is tudom, mikor a mosdóba arra nyitottam be, hogy „valaki” egy cafka szájába élvez, ki esküdözött, hogy többé nem teszi! Ha az emlékezetem nem csal, akkor ez te voltál… vagy tévednék?
- Nem – sütötte le a szemét.
Sarah vett egy reszketeg mély lélegzetet, majd az ablakhoz lépett.
- Ugye tudod, hogy ez az újabb botlásod rettenetesen fáj? Jobban, mint az előző. Nem tudom, hogy mit gondoljak most magamról, hogy egy férfival csaltál meg. Kevés vagyok neked? Nem kapsz meg mindent tőlem ,amit csak kiejtesz a szádon?
- Sarah, ne hibáztasd magad. Velük más. Te is tudod.
- Velük?! Szóval többen voltak… vagy vannak… - súgta ridegen.
Brian szomorúan sóhajtott. Tudta, hogy nem tudja pontosan megmagyarázni neki, hogy miért is van szüksége ilyen kapcsolatokra. Nem tudta megváltoztatni a természetét, az érzéseit, és a vágyait. Valamilyen szinten ezek a kapcsolatok is inspirálták zeneileg és szövegileg.
A férfi halkan mögé lépett, és végigsimított a karján.
- Ne érj hozzám! Egy órája még mást fogdostál.
- De… szeretlek.
- Tudom, de ez sajnos nem elég. Azt hiszem…
- Ne! Ne mondd ki!
- Brian! – szólt rá, majd ellépett mellőle, hogy átmehessen a nappaliba leülni a kanapéra.
- Mit mondjak, vagy csináljak, hogy megbocsáss nekem? – térdelt le elé.
Sarah nem válaszolt. Fejét az ablak felé fordította. Vihar készülődött odakint. A villámlásokat már látni lehetett. Érezte, ahogy Brian kezei reszketnek a térdein.
„I kneel before her, beneath this frozen sky
Beneath her shoulder, beneath her evil eye
She towers over this male…”
Annyira szerette őt! De sajgott a szíve a fájdalomtól, amit okozott. Nem tudta, hogy meg tud-e bocsátani.
- Kérlek, ne hagyj el! – nézett rá kétségbeesetten csillogó zöld szemeivel.
„Elhagyni…”
Tudta, hogy hideg a pillantása, amivel visszanéz rá. Szeretett Brian szemébe nézni. Sok mindent ki lehet olvasni belőle. „Annyira őszinte, és szomorú…” – gondolta. Nehéz lett a szíve. Tudta, hogy a férfi össze fog törni, ha itt hagyja. Szerette őt, és nem akarta, hogy kárt tegyen önmagában, de úgy érezte, megfullad, ha nem tud kiszabadulni egy kicsit a szobából.
„Elhagyni…”
A hideg futkosott a hátán attól a képtől, ami abban a szobában fogadta a koncert után nem sokkal. Szorosan lehunyta a szemeit, mert nem is akart emlékezni arra a félreérthetetlen helyzetre. Szinte még érezte, ahogy a sírás összeszorította a torkát, amint kiviharzott az öltözőből. Szinte meg se hallotta, ahogy Brian utolérte a kocsijánál. Mikor pedig pár perc múlva hozzáért, egyszerűen undor fogta el. Nem tudta elviselni az érintését, ezért durván az autó oldalának lökte, majd szó nélkül lekevert neki egy hatalmas pofont.
„She beats me harder than any kind of guy…”
Látta a zöld szemekben egy pillanatra az indulatot, de nem ütötte meg őt. Ha megtette volna, akkor fogta volna magát, és rögtön összecsomagol. Nem volt benne biztos, hogy most sem épp ezt kellene tennie…
„Elhagyni…”
Percekig szótlanul néztek egymásra, mint ahogy most is. Még mindig előtte térdelt, és könyörögve nézett rá bizonytalan tekintetével. Látta rajta, hogy szereti, hogy szenved a tette miatt…
„Elhagyni…”
… de nem először, és valószínűleg nem is utoljára tette ezt vele…
„Elhagyni…”
… akkor adott neki még egy esélyt…
„Elhagyni…”
… talán nem kellett volna…
„Elhagyni…”
A szó, amit Brian adott a szájába, ott visszhangzott a fejében. Tudta, hogy hallgatnia kéne rá, ha ésszerűen nézné a dolgokat, de… ő mindig a szívére hallgatott. A szívére, ami most darabokra törve vérzett valahol nagyon mélyen. Nézte ezt a kicsi térdeplő alakot, és tekintete nagyon lassan kezdett felengedni. Brian szorítása a térdein erősödött egy kicsit, ahogy ezt felfedezni vélte.
„El…hagyni?”
A következő pillanatban már a férfi nyakában volt, és úgy szorította magához, hogy szinte egyikük sem kapott levegőt.
„Nem tudom megtenni! Túlságosan szeretem ezt a romlott kis tündért! Brian, légy átkozott…”
Fuldokolva szívta magába a férfi ismerős illatát, teste pedig ismerősként köszöntötte a köré fonódó karokat.
- Sarah…
- Te hülye! Hülye! Hülye… barom! – suttogta visszafojtva a kikívánkozó zokogást. – Miért nem tudlak gyűlölni?! Mit műveltél velem?! Miért nem tudlak elhagyni, te szemét?!
Brian nem szólt semmit, csak halványan elmosolyodott, és egyik kezével óvatosan megsimogatta az arcát a nyakába fúró nő selymes haját. Úgy szorította magához a karcsú testet, hogy az már szinte fájt.
- Sarah… kicsim! – tolta el picit magától, hogy jobb kezével felé fordíthassa a sápadt arcot. – Ugye tudod, hogy szeretlek?
- Tudom, te idióta! – suttogta könnyes szemmel. Még mindig tartotta magát. Brian ritkán látta sírni.
Lassan magához húzta kedvese fejét, hogy egy nyugtató csókot lehelhessen kiszáradt ajkaira. Sarah nem ellenkezett, lehunyt szemmel fogadta Brian puha szájának érintését, miközben egyetlen egy pici könnycsepp futott végig az arcán. A férfi óvatosan végigcsókolta sós útját, majd szerelme mélykéken csillogó szemébe nézett. Bűnösnek érezte magát. Megszegte az ígéretét, bár ahogy emlékezett rá, azt félig önkívületi állapotban tette, amin ez a céda szenvedélyesen táncolt a csípőjén egyik szeretkezésük alkalmával. De mégiscsak a szavát adta, megbízott benne, s ő ezzel visszaélt. Becsapta. Többször is. Túl sokszor. Ő nem bocsátott volna meg önmagának a helyében. De látta a szemeiben a sötéten lobogó tüzet, a szerelmet, ami mentségként szolgált „gyengeségére”. Ez volt az ő szerencséje. Nem tudta, mennyi időbe telne elfelejtenie ezt a csodás nőt, hisz minden tette ellenére bolondult érte. A nap minden percében kívánta, ha vele volt. Még most is, ahogy összetört, szerelmes arcát nézte. Gyönyörű volt. Az ismerős édeskés illata körülölelte őt. Ettől mindig beindult, de most nem akarta letámadni. Csak nézte őt az arcát simogatva. Fájt neki a szomorúságot látni rajta, de csak magát okolhatta.
Sarah úgy érezte, rögtön meghal, ha nem érezheti a száját az övén, így szenvedélyesen előre hajolt, hogy megcsókolhassa. A lendülettől a földön kötöttek ki- Percekig csókolta őt a szőnyeghez szegezve. Érezte a kezeit a hátán, a derekán, a fenekén. Egy pillanatra elszakadt tőle, hogy egy rántással szétszakítsa rajta a fehér inget a gombolás mentén. A gombok hangtalanul landoltak a puha szőnyegen. Kezeit mohón futtatta végig a hófehér mellkason.
Brian belemarkolt a fenekébe, majd visszahúzta magára. Kezei a combjain futottak végig felgyűrve a fekete szoknyát. Egy percre se hagyták abba a csókolózást. Bri hamarosan megszabadította őt a felsőjétől, majd a feleslegessé vált melltartó is a földön landolt, hogy fürge kezei minnél hamarabb birtokba vehessék a felszabadult ismerős bársonyos felületet. Megőrült az érzéstől, ahogy a puha öl szorosan hozzásimult. Tudta, hogy már nem sokáig fogja tudni türtőztetni magát. Teste visszafojtott lélegzettel figyelte a hasán lefelé haladó kezet. Mohón várta, hogy öve végre engedjen. Már kezdte szűknek érezni a nadrágját.
„Majd én megmutatom neki, hogy mire is vagyok képes… Legalább ma éjszakára el fog felejteni minden férfit. Csak az enyém lesz!” – gondolta Sarah, amint fél kézre támaszkodva benyúlt a kibontott nadrágba.
Brian felnyögött alatta, ahogy rákulcsolódtak hosszú ujjai egyre forrósodó férfiasságára. Csak pár percig bírta a finom csuklómozdulatokat, inkább maga alá gyűrte őt, mert nem akart még elmenni. Gyorsan lehámozta róla a szoknyát, és a sötét csizmákat, majd ismét fölé magasodott, hogy szája elérje gyönyörű melleit.
Sarah halkan sóhajtozott a kényeztetéstől, majd ugyan nehezen szánta rá magát, de elszakította magától a forró nyelvet és tulajdonosát, hogy felhúzva magához a szemébe nézhessen.
- Ne itt… Bri… - súgta, majd finoman megcsókolta a kezei közt tartott arcot.
A másik lassan bólintott a bensőséges csók után, majd felsegítette majdnem teljesen meztelen kedvesét, hogy aztán szorosan hozzásimulva araszolni kezdjen vele a nagy háló felé, miközben fogai finoman kóstolgatni kezdték azt az érzékeny fehér nyakat.
A nő egyre sürgetőbben sóhajtozott, és szorította a fejét magához. Megőrült tőle, ha szívogatták a nyakát. Testét pillanatok alatt elöntötte az elsöprő vágy. Egy gyors fordulat után az ágyra lökte az énekest. Tudta jól, hogy szereti, ha ilyen heves. Ujjai egy perc alatt lerángatták róla a farmert, és a szűk alsónadrágot is lesimogatta a keskeny csípőről. Azt akarta, hogy szenvedjen egy kicsit. Nem fogadta magába azonnal. Nem engedte azt sem, hogy azokkal a csodásan mohó kis kezeivel megérintse. Gyorsan kihúzta az övet a farmerból, majd elkapta a felé nyúló csuklókat, s Brian feje fölé kényszerítette őket. Először nem akarta engedni, de végül Sarah győzött, bár majdnem elgyengült miközben áthajol fölötte, hogy a kezeit a szíjjal együtt az ágy támlájához kötözze, ugyanis Bri szája megtalálta azokat a testrészeket, amikhez ebben a kiszolgáltatott helyzetben hozzáférhetett. Erősen kellett koncentrálnia, nehogy engedje még jobban beletemetkezni a vágytól még feszesebbé vált melleibe. Mikor végzett, rejtett elégedettséggel ült fel az alatta mocorgón, hogy megcsodálhassa művét.
- Mit akarsz csinálni? – feszegette szoros béklyóit a sötét tekintetet fürkészve. Néha komolyan meg tudott ijedni tőle.
Zöld szemei követték a hasán lefelé haladó kezet, ami egyszer csak érzékien karmolászni kezdte. Hátrahajtott fejjel nyögött fel a már-már fájdalmas simogatástól, aztán újra összekapcsolódott a tekintetük. Egy gonosz mosoly jelent meg kedvese arcán, ahogy előrehajolt, és lejjebb helyezkedve végignyalt a hasán. Lassan párszor körbejárta a köldökét, majd a medencecsontjai alatti bőrt kezdte harapdálni. Érezte a nyakánál Brian egyre keményebb szerszámát, amit fekete tincsei csiklandoztak. Egy idő után áttért combjai érzékeny belső felére. Ekkor már megállíthatatlanul reszketett alatta a teste, néha pár erősebb harapásnál pedig hangosan felnyögött. Egyre közelebb ért kőkemény büszkeségéhez, de nem érintette meg. Hallani akarta, ahogy könyörög. Feljebb emelve fejét elkapta a pillantását. Most már hallotta azt is, hogy egész halkan nyöszörög is a kíntól.
- Szeretnéd…
- Igen! Ne kínozz tovább! – vágott a szavába megfeszülő karokkal, ahogy próbálta kiszabadítani magát.
- Ne ficánkolj, drágám… - súgta.
- Sarah! – mozdította meg csípőjét.
- Hallani akarom!
- Kérlek! Érj már hozzám! – feszítette hátra fejét kínjában a párnába.
- Nem. Nem ezt akarom hallani…
- Akkor… akkor könyörgöm!! – nyögte megfeszülő háttal.
Annyira érezni akarta már őt, hogy majd belehalt. Az összes porcikája utána reszketett.
„I beg below her, my limbs are paralyzed…”
Rég érezte magát ennyire keménynek. Attól félt, ha nem kontrolálja magát, rögtön elsül, amint Sarah a szájába veszi. Így hát csak összeszorított fogai közül szűrődött ki egy mély nyögés, amint megérezte az ügyes ajkakat és nyelvet végigsiklani rajta. Csípője többször is önkéntelenül előrelendült, hogy még mélyebbre nyomakodhasson. Percekig kínozta őt fejének lassú mozgásával. Egészen addig vissza tudta fogni kiáltásait, amíg vékony ujja meg nem érintette érzékeny gátját. Ekkor szinte felsikoltott az élvezettől, de még mindig sikerült visszafognia magát.
- Sarah!
A lány tudta, miért szól. Ismerte a testét és reakcióit. A rezdüléseiből tudta, mikor kell abbahagynia, ha még hasznát akarja venni saját vágyainak beteljesítésénél. Ezért inkább előrehajolt végighúzva kemény mellbimbóit a fehér mellkason, aztán hosszan megcsókolta.
A vihar odakint eközben már egészen közel ért. Először csak bátortalanul esett pár csepp, aztán egy csapásra úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Hangos dörrenések, és éles villámlások hatoltak a szobába. Az egyik nyitott ablakon bevágott az eső, és a beáramló hűvösen friss levegő már a férfi csípőjén lovagolva simította végig verejtéktől csillogó testét. Most már ő is hangosan nyögött az élvezettől, amióta pár perce Brian kérlelésére magába fogadta kőkemény kedvesét. Csípője őrült ritmust diktált, s az időnként beiktatott körözésekkel az őrületbe kergette az alatta sikoltozó vékony testet. Olyan mélyre erőszakolta magába Briant, hogy az már szinte mindkettejüknek fájt.
Kimondhatatlanul élvezte, ahogy a fájdalom és az élvezet határán egyensúlyozva lángoló ágyékának feszül ez a démoni teremtés. Nyögései közepette időnként ránézett a villámoktól újra meg újra megvilágított testre. Élvezte, amit művel vele, noha tudta, hogy most „bünteti” őt, hogy meg akarja mutatni neki, hogy mit tett kockára a félrelépéseivel. Élvezte a fájdalmat a már kipirosodott csuklójában, a feszülő karjaiban, az ágyékában, és a végigkarmolt hasán… Már azt se bánta volna, ha megveri közben. Már semmi sem számított. Megállíthatatlanul vágtáztak az oly áhított kielégülés felé. Egymást túlkiabálva sikoltoztak, melynek hangját az eső hangos kopogásai valamelyest elnyomták.
Brian a vége felé már öntudatlanul viszonozta a kemény lökéseket, majd mikor megérezte a körülötte pulzálni kezdő forróságot, s hallotta a kétségbeesett nyögést maga fölött, egy mély lökéssel ő is elélvezett Sarah nevét nyögve.
Valahonnan nagyon távolról érezte az alatta összeránduló, majd megmerevedő testet. Mintha a nevét is hallotta volna, de nem foglalkozott vele, hisz testében még mindig rezgett a gyönyör megpendített húrja. Csípőjével még mindig aprókat körzött mikor Bri ziháló mellkasára feküdt, majd gyengéden megcsókolta a nyakát és az állát, hogy hátravetett feje végre elernyedjen és visszaforduljon felé. Ködös tekintettel fürkészték egymást. Sarah közelebb hajolt, és néha belenyalt zihálástól kiszáradt szájába.
- Démon… - súgta alig érintve ajkát.
Sarah órák óta először mosolyodott el.
Most már kezdte érezni a fájdalmat a csuklójában, így remélte, hogy hamarosan eloldozzák. A nő adott még egy gyors csókot, majd kicsúsztatta őt magából. Brian felsóhajtott, majd zavart tekintettel figyelte, ahogy kedvese lemászik az ágyról.
- Kicsim… nem akarsz elengedni?
A kérdezett nem válaszolt, csak leült az ágytól balra egy díszes karosszékbe, majd kecses mozdulatokkal rágyújtott. Gonoszan mosolyogva fújta ki a füstöt.
- Már azt hiszem, megkaptam a büntetésem… Engedj el, kérlek! – feszítette meg újra sajgó karját. De nem csak a kezei sajogtak ettől a vad hajszától, hanem az egész teste.
- Valóban megkaptad? – kérdezett vissza fátyolos hangon előrehajolva.
A mozdulat azonban elvonta Bri figyelmét, ugyanis látta, ahogy a kerek mellek is a nővel mozdulnak. Hihetetlen, de pár perc után úja őrült erővel kezdte kívánni. Szemével végigsiklott a keresztbetett lábaktól kezdve minden testrészén.
Sarah látta a zöld macskapillantást. Mindig így nézett rá, ha kívánta. Kezdte megsajnálni szegényt, így miután elnyomta a csikket, odalépett a meztelen testét bámuló foglyához. Megvárta amíg újra a szemébe néz, csak ezután lépett közelebb. Ujjaival végigsimított a kedves kis arcon, majd a rövid hajon. Brian megrázta „bilincseit”, majd arcával minnél közelebb próbált férkőzni selymes combjához, de nem érte el. Nem szólt semmit, csak nézett rá. Végigpillantva testén egyértelművé vált, hogy mit is akarna tenni. Sarah lassan előre hajolt, hogy kioldozza a kisebesedett csuklókat. Eddig azért nem akart elmenni, de hát mondta neki, hogy ne ficánkoljon…
Amint érezte, hogy szabaddá váltak a kezei, nem törődve a belé hasító fájdalommal, elkapta a derekát, és az ágyra rántotta. Hallotta a meglepett sóhajt, ahogy a következő pillanatban már az ő teste alá volt szorulva.
- Brian… ne…
- Engedd meg, hogy megmutassam… mennyire szeretlek… kérlek!
Ő csak bólintott és lehunyt szemmel fogadta a finom csókokat. Ezek most kimondottan jól estek neki. Az ő teste is lassan újra éledezni kezdett az erős kezek simogatásai alatt. De a férfi nem sietett. Lustán cirógatta őt miközben ajkai lassan elindulta az előző hevességtől már kipirosodott nyaka felé, hogy aztán tovább vándoroljanak a finom kulcscsonton át a melleihez. Csukott szemmel élvezte a gyengéd érintéseket, majd felsóhajtott, ahogy a nedves nyelv és száj játszani kezdett vágytól duzzadt bimbóival. Aztán Bri újra lefelé vette útját, s hasára csupán egészen apró leheletnyi csókokat adott. Viszont bal kezének ujjai már elkezdték előkészíteni az utat a szájának is. Amint megérezte az előbb még a hasán sikló nyelvet a lábai közt, gerince ívbe feszült. Pár perc után az egyik combját simogató kézre tette a sajátját jelezve, hogy hagyja abba. Ő engedelmeskedett, s újra fölé hajolt egy forró csókért.
- Gyere… - súgta az érzéki nyelvjáték után.
Brian lassan és akadálytalanul hatolt be. Mindketten fölsóhajtottak az ismerős érzéstől, és lehunyt szemekkel élvezték a szerelmesen finom mozgást. Brian vad vágya átalakult valami sokkal mélyebbé. Szinte sajgott a lelke attól, ahogy kívánta, de hagyta, hogy ez belülről feszítse, mozdulatain nem gyorsított.
Sarah érezte minden mozdulatából a szeretetét, a szerelmét felé áradni. Ez a gyengéd szeretkezés megérintette fájó lelkét. Egészen magához húzta kedvesét, hogy a nyakába temethesse könnytől maszatos arcát. Az eddig visszatartott sírás most tört fel belőle csendesen. Brian észrevette, s miközben tovább mozgott, egyik hüvelykujjával letörölt egy ezüst cseppet a kipirult arcról, majd finoman lecsókolta a többit.
De a lány még akkor is könnyezett, mikor másodszorra is eljutottak a csúcsra. Szorosan ölelte a ránehezedő ziháló kedvesét, aki pár perc múlva vigasztalóan puszilta meg arca bal felét, s szomorúan a fülébe súgta:
- Sajnálom, hogy megint megbántottalak…
Válaszul egy kapkodó, majd nyugodttá váló, érzelmekkel teli csókot kapott.
- Én is szeretlek, Brian! – fejezte be a nappaliban félbeszakadt beszélgetést.
Az énekes elmosolyodott, majd legördült róla, hogy karjaival óvón átfoghassa a hozzá simuló könnyező kedvesét, aki pillanatok alatt álomba sírta magát. Brian mégis boldog volt. Sikerült megtartania őt, pedig azt hitte, hogy ez már túl sok lesz neki. De túlságosan szereti őt. Sarah is függővé vált, mint ahogy ő sem bírta ki nélküle huzamosabb ideig. De…
Nem! Most a legfontosabb, hogy újra vele fog ébredni, az ő arcát, fogja először meglátni, és pillanatnyilag ennél többet nem is akart. Adott egy csókot a kócos fejre, majd pár percig még hallgatta az eső kopogását, hogy aztán kövesse kedvesét az álmok birodalmába.
By: Useless-girl / Sophie
2006.12.08-10.
The sweet Prince
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó