|
The Island - 10.
2007.02.11. 18:19
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
10.
Másnap hajnalban az Eric-Zsó páros visszatért a táborba. Mindenki nagyban szuszogott odabent, néha a fiúktól hallani lehetett egy-egy horkantást, de alapjában véve mindenki mélyen aludt. Eric leült az egyik pálmafa tövébe és várta, hogy kedvese is így tegyen.
Zsó az ölébe fészkelte magát, és szorosan hozzábújt fejét a vállára hajtva.
Ekkor Eric gyomra hangosan megkordult jelezvén, hogy éhes a drága.
- Éhes a pici poci? - simított végig a hasán a nő.
- Hát, úgy tűnik... - felelte párja - Vajon mit hagytak nekünk a srácok? - nézett körbe.
- Most komolyan enni akarsz? Olyan jól leültem...
- Jó, akkor még várhat.
- Egyébként talán gyümölcsöt hagytak - mondta vigyorogva - De én nem vagyok hajlandó kimászni az öledből egyhamar, ezt most leszögezem.
- Nah jó, maradhatsz.
- Igeen, győzelem! - válaszolta, majd egy gyors csókot lopott tőle.
- Azt hiszem, már tudom, hogy mire gondolt Martin, mikor arról a 'borzalomról' beszélt, amit akkor érzel, amikor rájössz: a nők tényleg mindent el tudnak érni maguknak.
- Nocsak, ti ilyen komoly témákról is beszéltetek? - egyenesedett ki ültében, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Olyan meglepő?
- Végül is annyira nem... - mélázott el a lány - Talán azért locsogok itt össze-vissza, mert olyan boldognak érzem magam, és csapongnak a gondolataim.
Eric szívmelengetően rámosolygott.
- Na jól van, hagylak enni - sóhajtott fel a lány, mikor épp Eric arcát puszilgatta, és meghallott egy hangos kordulást.
- Ez igazán kedves tőled.
- Tudom.
A nap közben lassan elkezdte az útját felfelé a horizonton, az ég alja narancssárgában és vörösben égett. Zsó kelletlenül kászálódott ki a fiú meleg öléből, és kicsit fázósan dörzsölgette a karját, ahogy pár lépéssel arrébb egy pálmafa törzséhez támaszkodva nézte a hajnali ég csodáit. Eric felállt, mögé sétált és átölelte.
Ekkor hangok szűrődtek ki a bunkerből és egy kelletlenül előkászálódó álmos és kicsit szitkozódó Capri jelent meg kócos fejjel.
- Lelövöm mindkettőt, így nem lehet aludni!
- Mi a baj? - fordult felé kérdőn Zsó, és kellemes borzongás futott át rajta Eric érintésétől a derekán.
- Jó reggelt - ásította a lány - Belekezdtek a koncertjükbe - biccentett a bunker felé, ahonnan valóban a horkolás zajai szűrődtek ki. - Éjjel csak 3x keltem erre fel, kicsit nyűgös vagyok. De széééééééép! - mondta elámulva, mikor megpillantotta, hogy Zsóék mit is néznek annyira.
A lány felnevetett. - Szerencsére ő nem hangos alvás közben - pillantott a szokásosnál is kócosabb magas fiúra.
- Mázlista. Sokkal fog nekem jönni Martin ezért az éjszakért. Van valami kajánk?
- Nyugi, szerintem ki fog engesztelni. Pont ezt akartam kérdezni tőled, mert a kistigrisem éhezik...
- Talán akad valami... - nézett körbe elgondolkodva a lány.
- Hé! Nem vagyok kicsi! - lehetett hallani Erictől.
- Jól van na, csak kedveskedni akartam, de ha nem, hát nem... - játszotta a sértődöttet a lány, és arrébb sétált pár lépést karba font kézzel.
Eric hirtelen kapott utána és húzta vissza magához.
- Na, most meg hova mész?
Capri közben előásott pár gyümölcsöt és felkínálta őket a többieknek.
- Azt hittem, nem kérsz belőlem - szólalt meg, miközben elvett barátnőjétől egy banánt és egy mangót.
- Belőled sosem elég.
- Meg ennyi sem - fűzte tovább Capri Ákos egyik művére célozva.
- Na igen, de a becézéseim is hozzám tartoznak - nézett rá kérdőn, miközben a banánt hámozta.
- Jól van, tudod, hogy hogyan értettem - mosolygott rá Eric, miközben egy narancsot kezdett enni.
Capri el volt foglalva a mangójával.
Zsó nem válaszolt semmit Eric mondatára. - Szerintem kéne keresni megint valami kaját, mert ezekkel nem sokáig húzzuk - jegyezte meg.
- Benne vagyok, csak hadd egyem meg ezt és megyek veled - felelte barátnője.
- Akkor én meg megyek aludni - mondta Eric.
- Csak nem álmos vagy? Mit szóljak én? - mosolyodott el miután bólintott, jelezve Caprinak, hogy vette az adást.
Eric nem felelt csak sokat mondóan elmosolyodott.
Zsó csábítóan kezdte enni a banánt Eric szemébe nézve, látva, hogy barátnője nem figyel rájuk.
- Már megint kezded? - szólt közbe Capri.
- Hé, te hogy veszel észre mindent? - pillantott felé egy pillanatra, majd újra a fiú szemébe nézett, és közelebb húzódott hozzá.
Barátnője elmosolyodott, majd megszólalt.
- Zsóm mielőtt nagyon belemerülnétek, menjünk el kajáért.
- Jó, egy pillanat - kapta be az utolsó falatot, majd miután lenyelte, magához húzta Ericet a tarkójánál fogva, és szenvedélyesen megcsókolta. Nyelvén érezte a két gyümölcs ízét összevegyülni. Mikor elengedte őt, csak annyit súgott: - Ez volt a jó éjt puszi. Szép álmokat!
- Majd neked is mikor csatlakozol - mondta Eric, majd megindult a bunker felé, hogy a fiúk mellé vetődve aludjon el ő is.
- Akkor menjünk - állt fel barátnője.
- Rendben - indult utána felkapva egy kajaszállításra alkalmas tárgyat.
- Gyümölcs lesz a célpont?
- Az, meg kéne valami hús is, bár nem tudom, mennyire leszünk szerencsések a vadászatban...
- Te nem tudod, hogy ezeket a vacak kókuszdiókat, hogy lehet feltörni? Ne vigyünk a fiúknak, hátha ellesznek vele egy darabig?
- De! Jó ötlet lefoglalni őket valamivel. Főleg Dave-et - nevetett fel, ahogy elképzelte a férfit görnyedni a kókuszok fölött.
- Akkor ezt meg is beszéltük.
- Vadászni még nem vadásztam, de itt mire lehet?
- Hát csak van pár kisebb állat, vagy hal, vagy mittomén.
- Okés megpróbálhatjuk.
A két lány ezután jó pár órát töltött kajakereséssel, bebolyongták az egész szigetet. Mikor megindultak visszafelé nem kis mennyiségű gyümölcsöt, kókuszt, rákot és némi halat vittek magukkal. Mire visszaértek Eric kivételével mindenki fent volt.
- Na ezzel is megvolnánk - rakta le Zsó az általa cipelt adagot kifulladva. - Eléggé kimelegedtem ettől a vadászattól – mondta arcát törölgetve.
- Én kész hulla vagyok - esett össze Capri a homokban - Nézd csak ott vannak a lusta disznók! - nézett fel fekvő helyzetéből a fiúkra.
- Hol? - kényszerítette magát Zsó, hogy ültében megforduljon.
- Sziasztok! - köszönt jókedvűen Dave - Milyen rendesek vagytok, hoztatok kaját? - és már vitt is egy fürt banánt magának.
- Én egyszer kinyírom ezt az ürgét - mormogta Capri.
- Én is! - emelte fel a hangját a másik.
- Már megint én vagyok a rossz! Pedig nem csináltam semmit! Mart, szólj már hozzá!
- Pont ez az: nem csináltál SEMMIT! - emelte ki az utolsó szót a vörös hajú lány.
- Ajaj, azt hiszem a kisasszonyok harapós kedvükben vannak...
- Hát Caprit meg tudom érteni... Nem aludt túl jól az éjjel miattatok.
- Harapós? Ez nem kifejezés! Majd magnóra veszem, hogy mit műveltek éjjel, és megnézem, hogy tudtok-e majd aludni tőle!
- És honnan szerzel magnót itt drágaságom? - húzta el a száját Mart.
- Az majd még ráér. Bőven ráér, de ne félj, nem felejtem el.
- Ha csöndet akarok magamnak ezen túl, az azt jelenti, hogy ki kell fárasztanom téged? - tette fel a kérdését a szőkeségnek Capri.
Mart csak sejtelmesen vigyorgott, majd a fáradtan magát legyezgető barna leányzóhoz fordult. - És te is ilyen csípős vagy ma?
Capri hasra fordult és elvett egy újabb gyümölcsöt. Azt megkezdve várta Zsó válaszát.
A lány azonban csak zavartan elmosolyodott, és pakolászni kezdte szerzeményeiket.
- Nem, őt lefárasztották, ezért most csendben van - felelte barátnője helyett a lány - Tudod, neki mozgalmasabb éjszakája volt, mint nekünk - fűzte hozzá.
Zsó csak hümmögött, de kivételesen nem akarta leharapni a lány fejét, túlságosan fáradt volt hozzá.
- Hoppá, hoppá! - vigyorodott el Mart.
- És még élek - felelte csöndesen a vörös lány - Ez azt jelenti, hogy nem voltam elég elmés. Sürgős javításra szorulok…
Dave is érdeklődve nézett fel banánjából.
- A barátnődnek azt hiszem, elvitte a cica a nyelvét, ha még erre sem válaszol... - nézett le a piruló lányra a szőke zenész.
- Na ne! Mi olyat csinálhatott, amit én nem? Sürgősen kontráznunk kell! Amúgy is sokkal jössz nekem az álmatlan éjszakámért - nézett Capri Martra.
- Na jól van! Lapozzunk! - elégelte meg Zsó felemelve mindkét kezét, abbahagyva a pakolászást.
Tekintete egy hosszú pillanatig találkozott Dave-ével, aki csak egy apró mosollyal, és egy alig észrevehető vállrándítással reagált az éjszakára tett utalásra, majd újra elmerült a banánevés művészetében.
- Fiúk! Mielőtt elfelejteném! Zsóval hoztunk nektek valamit, amivel lefoglalhatjátok magatokat - majd a lány elkezdte átpakolni a gyümölcsöket, hogy hozzáférjen az alul lévő kókuszokhoz. Mikor megvoltak fogott egyet majd Mart lábai közé gurította - Nyissátok fel!
- Ez most komoly? - vette a kezébe a csonthéjas termést.
- Halálosan.
- Eszes és erős férfit próbáló feladat - mosolyodott el Zsó, majd egy nagyot ásított - Azt hiszem, én megyek aludni. Alig állok a lábamon.
Azzal el is indult Erichez.
- Csak nyugodtan. Szerintem a fiúk ellesznek egy darabig. Nah hajrá - nézett várakozón Martra.
- Ez az Mart, mutasd meg, hogy mit tudsz - röhögött barátján Dave.
- Miért csak én? Ő nem kap? - vágta be a durcát a szőke angyal.
- Dehogynem! Azt hiszed, hogy megúszod? - kérdezte a lány és egy kókuszt rakott le az ő lábai elé is.
- Na azért! - nyugodott meg Mart.
- Én addig leülök szépen ide és figyelem, ahogy ügyeskedtek - mondta a lány majd leült egy fa tövébe.
Dave úgy vette kezébe a termést, mintha azt sem tudná mi az. Tanácstalanul nézett barátjára.
- Ne nézz így rám! Én sem tudom, mit kell csinálni vele!
A lány gonoszul és kárörvendőn vigyorodott el. Már előre élvezte ezt a délelőttöt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó