|
The Island - 15.
2007.02.11. 19:37
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
15.
A többiek a magaslaton ültek és beszélgettek.
Épp egy előbb és elég rég felhozott témát beszéltek meg így csönd telepedett a társaságra. - Nah, szerintem menjünk, mert én fázom - jegyezte meg Dave - Meg éhes is vagyok, meg elég rég itt ülünk.
- Osztom a véleményed! - pattant fel Zsó is, és felhúzta az elgémberedett Ericet is - Ilyen nehéz vagyok? - biggyesztette le a száját.
- Nem, csak sokat ültünk egy helyben.
- Akkor jó - küldött felé egy elbűvölő mosolyt, majd elindult Dave után.
Eric követte a lányt. Visszamentek a táborba.
A hiányzó páros még nem tért vissza csak mikor már épp befejezték az ebédet.
- Na gyerekek, kinek van még kedve sétálni? - nézett végig a lefáradt bandán Zsó.
- Szia! Hagyjál lógva - nézett rá barátnője - A gyümölcsön kívül van más kaja is?
- Na megszólalt az elveszett báránykánk... - tette csípőre a kezét - Merre jártatok? - kérdezte, na nem mintha nem lettek volna sejtései róla...
- Belevetettük magunkat a sziget belsejébe - felelte a lány.
- Na persze... - legyintett a lány, majd elindult a partra - Egyetek csak, van még hal, meg rák.
- Hova mész? - kérdezte párja.
- Hát sétálni! Én nem szoktam a levegőbe beszélni - kacsintott rá.
- Ezt vegyem vádaskodásnak? - kérdezett utána somolyogva Capri.
- Ha akarod... - vonta meg mosolyogva a vállát, majd mivel senki sem mozdult, egyedül indult le viharnézőbe.
Zsó elgondolkodva szemléte a horizonton két napja tomboló vihart. Hosszú hajába bele-belekapott az erős szél. Kicsit fázósan húzta össze magán a Dave táskájából kapott fekete inget. Annak ellenére, hogy megbeszélték a dolgokat egymás között, azért még szívesen szívta magába a férfi friss ingéből áradó kellemes illatot. Ahogy a gomolygó sötét felhőket, és a villámokat nézte, megint eszébe jutott a férfi mondata, miszerint nem lendíti előre az utánuk való kutatást a vihar, ha ugyan még keresik őket… Kicsit félve gondolt egy esetleges jövőre itt a szigeten. Nem tudta, hogy mi kerekedhetne ki belőle. Ericnek ugyan nagyon örült, de félt tőle, hogy mi lehetne ebből a kapcsolatból. Nem tudta, hogy nem utálnák-e meg egymást az évek során. De hogy most nem utálja, az tuti biztos. Mosolyogva gondolt vissza a tegnap éjszakára. A hátán a horzsolások még mindig sajogtak a vadságtól, nyakán pedig könnyen ki tudta tapintani a férfi okozta pici szerelmi sebeket. Úgy érezte, hogy kezd elveszni a férfiban, hogy kezd többet érezni iránta. Ezen meglepődött, mert nem igazán volt az a típus, aki hamar lesz szerelmes. Leülve ujjai közt a homokot kezdte pergetni.
Lépéseket hallott a háta mögött, ezért kíváncsian fordult hátra. Barátnője állt mögötte, de nem sokáig, mert leült mellé.
- Min jár az agyad?
A lány gyorsan felvázolta iménti gondolatait barátnőjének.
- Nem egyszerű - mondta barátnője és látszott rajta, hogy együtt érez vele.
- Nem tudom, hogy ezt szabad-e egyáltalán nekem.
- Nem tudok dönteni helyetted. Mondtam, hogy beszélj Eric-kel. De én is tanácstalan vagyok.
- Tudom, hogy beszélnem kell vele, csak még nem volt alkalmam rá. De ma megpróbálom. És veled és Marttal mi van?
- Felvázolta, hogy mit szeretne, igen. Szeretné, ha 'találkoznánk az után is, ha kijutunk innen'.
- Ez jó hír, nem? - mosolyodott el őszintén barátnője.
- Valóban az lenne, ha nem lenne olyan bizonytalan a dolog. És itt nem azt értem a dolgon, hogy kijutunk-e vagy sem. Hanem utána. Mégis van köztünk különbség. Igazán kedvelem, sőt... De ő híresség, teljeséggel felnőtt és Mode tag. Igazság szerint félek egy kicsit a dologtól. Nem tudom, hogy megpróbáljam-e. Egyik percben igen, mindenképp, a másikban meg már nem, minek, hisz úgyis hamar vége lenne.
- Hát nem egy sétagalopp, az biztos. Tanácsot adni könnyű, megfogadni és megvalósítani kevésbé... De szerintem próbáld meg. Ebből lehet akár még életed legnagyobb esélye is, de ha mégsem jönne össze a dolog, akkor egy kicsit talán fájó, de szép emlék lesz belőle. Próbáld meg minél jobban kihasználni azt az időt, ami megadatott kettőtök számára!
A lány halványan rámosolygott.
- Hé, de te is! Eric bolondul érted, én látom!
- Komolyan így látod? Akkor nem csak beképzelem - vigyorgott - Amúgy igen, én is megpróbálom ezt az "okosságot" követni. Ha nem jön közbe semmi, egy darabig még biztosan együtt leszünk. A lényeg, hogy ne álljunk túl nagy igényekkel a kapcsolataink elé, mert az ő világukban sosem lehet tudni, hogy mit hoz egy-egy helyzet koncerteken vagy forgatásokon...
- Persze, ezt tudom. És azt is, hogy féltenek minket. Mart is adott azért jó tanácsot, hogy hogyan kerüljük ki az újságírókat. Kész röhej. Közlöd egy lánnyal, hogy teszik neked, majd a következő mondatod, valami jó tanács a firkászok ellen. Kicsit morbid. De élvezem.
- Az biztos, hogy nem átlagos vagy unalmas... Kicsit azért tartanék ettől, mert ugye nekem még egyáltalán nem biztos, hogy Eric hallani akar rólam odakint is, de te sínen vagy - simított végig a karján.
- Még bármi történhet. De nyugi, én hiszek a jövődben, ami Eric oldalán vár.
Zsó hálásan mosolygott barátnőjére, majd mindketten ámulva nézték tovább a felhőket.
A lányok arra lettek figyelmesek, hogy a fiúk hívják őket, hogy csatlakozzanak köreikhez.
- Mi az? - kérdezte Zsó amint visszaértek.
- Csak olyan felemásnak éreztük magunkat nélkületek - mondta Eric - Én legalább is nélküled biztosan.
Capri megkereste Zsó tekintetét és rákacsintott.
A lány vette a lapot, és visszakacsintott. "Talán igaza lehet Caprinak..."
- Ó ez igazán kedves. Látjátok, nélkülünk megáll az élet.... - fújta ki elégedetten a levegőt, majd lehuppant Eric mellé.
Capri elfoglalta a helyét hercege mellett, onnan figyelte az eseményeket.
Néhány óra múlva a társaság elcsendesedett. Eric elégedetten ült Zsót átkarolva, Dave az elalvás szélén állt. Capri pedig már aludt is Martin karjaiban.
- Eric... - simogatta meg a mellkasát.
- Hmmm?
- Beszélhetnénk?
- Persze. Hol? - nézett körbe a bekómált társaságon.
- Mindegy, csak négyszemközt szeretném.
- Rendben - Eric felállt és kezét nyújtotta a lánynak.
Ő pedig hagyta, hogy felsegítse. Imádta az érzést, ahogy a férfi tenyerébe simult a sajátja.
A tábortól elég messzire sétáltak el.
- Hallgatlak - mondta a férfi.
- Én... hát nem is tudom, hogy kezdjem el - pillantott az égre - Elég fontos téma...
- Mondd csak nyugodtan.
A lány összeszedte a bátorságát, és a szemébe nézett. - Én erről egy ideje szeretnék már beszélni veled. Szeretném tudni, hogy mi lesz velünk, ha megtalálnak, mert én érzem, hogy meg fognak találni. Van jövője ennek?
Eric elgondolkodott - Igen, erről én is beszélni szerettem volna veled. Én... én szeretném, ha nem maradna ennyiben a dolog. Vagyis, ha kijutunk innen, akkor... mit gondolsz, lenne rá esély, hogy újra lássalak?
Zsó nem akart hinni a fülének. Hirtelen az arcába szökött a vér. - Én, én... persze! - vigyorodott el, és lehetett hallani a hangján a megkönnyebbülést is.
- De tudod, az én életem mivel jár? Nem akarlak kitenni célpontnak, senkinek se.
- Az igazat megvallva csak sejtéseim vannak, hogy min is mehetsz te, vagy az ismerőseid keresztül minden nap. De én örülnék, ha megpróbálhatnám... még ha csak akkor látnánk is egymást, ha épp ráérsz, azt hiszem, akkor se bánkódnék... Nem akarok rád telepedni.
- Akkor én akarok rád, mert nem engednélek el magam mellől - felelte mosolyogva a srác - De azt hiszem megoldható, hogy békén hagyjanak téged azok a hiénák. Néha már komolyan pofátlanok! De mi majd kijátsszuk őket - mosolygott a lányra.
- Ez tényleg lehetséges?
- Kijátszani őket? Simán.
Zsó mérhetetlenül boldogan ugrott a nyakába majdnem ledöntve őt a lábáról - Most nagyon-nagyon boldoggá tettél!
- Nahát, ha már szavakkal is képes vagyok erre... - mosolyodott el Eric, és a karjába zárta a lányt.
- Fantasztikus vagy! - lógott a nyakában, lábai pedig a levegőben kalimpáltak, de a fiú visszaengedte őt a földre, mikor gyengéden megcsókolták egymást.
- Örülök, hogy örülsz, de én jobban örülök, hogy igent mondtál.
- Miért örülnél te jobban? - puszilta meg az orrát gyorsan.
- Nem örülhetek neked?
- Dehogynem!
- Nahátakkormeg!
- De...
- De?
- Semmi - nézett rá, majd megsimogatta az arcát.
Eric nagyot ásított - Kikészítettél ezzel a kirándulással és még ki sem aludtam magam! Menjünk mi is aludni.
- Rendben - bontakozott ki az ölelésből, és fogta kézen kedvesét.
A páros visszatért a táborba. Ott már mindenki aludt. Dave-et kikészítette a túra, meg a hajnali kelés, a másik kettőt meg... Eric leült, megvárta míg Zsó is így tesz, magához vonta a lányt, elfeküdt és elaludt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés