|
Lost in the stars - 03.
2007.02.28. 14:28
"...put their arms around me..."
3.
Capri eközben bejárta a házat, de valahogyan sejtette, hogy nincs olyan mázlija, hogy párja ne a stúdióban üljön. De hátha mégsem kell kilépnie a házból, körbejárta azt.
- Gyere be! - kiáltotta Mart a kopogásra miközben az egyik számítógépen babrált egy zenekészítő programmal.
A lány belépett, kezében az újságot szorongatta, egész meggyűrte az idegességtől. - Mart - mondta - Azt hiszem, hogy lebuktunk.
- Igen, láttam az újságot. Ezzel van tele az összes szennylap.
A lány egy kicsit ledöbbent - Ennyi? És most?
- Nyugi, nem lesz gáz. Ezen fognak csámcsogni egy darabig, aztán lenyugodnak. Persze ezentúl ha mész valahova és nem akarod hogy felismerjenek, akkor nagy napszemüveg, sötétített üvegű autó, és a többi. Tudom, hogy nem lesz könnyű, hogy mindig a sarkadban lesznek a fotósok, de ez is benne volt a pakliban, mikor úgy döntöttél, hogy velem jössz - fordult az ajtóban álló felé görgős székével.
- Igen, tudom, hogy ezt felvállaltam, nem is erről van szó. Csak engem felháborít, amiket firkálnak ezek a... ezek a... - idegesen vágta falhoz az újságot - Ha olvastad, láttad, hogy miket írtak. Honnan tudhatnák, hogy min mentünk keresztül? Ne ítéljenek meg, mikor fogalmuk sincs semmiről! - tört ki a lány.
- Ők már csak ilyenek. A szenzációs hírekből élnek, és gyakran el is ferdítik őket, hogy még eladhatóbbak legyenek. Így megy ez már ezer éve. Én megértem, a felháborodásod, de nem igazán tudsz ellenük mit tenni. Nagy pénzek mozognak a sajtóban, és amíg a lesifotósokat jól megfizetik, addig egy híresebb embernek se lesz könnyű dolga. Gyere ide! - nyújtotta felé jobb kezét.
A lány odasétált a férfihoz. Aggódott. Szerette Martot, noha ezt még nem mondta neki, nem azért volt vele, mert Ő Martin Gore, ahogy a lapok megpróbálták beállítani. Remélte, hogy tényleg nem lesz komoly baj, és nem megy rá a kapcsolata a férfival.
Féloldalasan az ölébe húzta a lányt, és átkarolta a derekát. - Ne félj, nekem van már némi tapasztalatom ezekkel. Ne foglalkozz velük. Ha kiborulsz, lecsapnak rá. Nem mutathatsz gyengeséget. Ugyanúgy fogunk élni, mint eddig. Nem változtatunk semmin, csak mondom, talán az öltözködésen egy kicsit, ha zavarna, hogy többször szerepelsz az újságban, ha mondjuk vásárlás közben lekapnak - mondta halkan felnézve kedvese szemébe - Azt meg eddig is tudtuk, hogy a korkülönbségen csámcsogni fognak. Készülj fel, hogy ennél sokkal durvább hangvételűek is napvilágot fognak látni.
- Már előre élvezem - felelte a lány.
Mart csak sóhajtott egyet. Nem akarta, hogy támadások érjék a nőt, de ezek elkerülhetetlenek lesznek előbb-utóbb. Idáig tudták védeni a lányokat. Aztán valószínűleg súlyos pénzek cseréltek gazdát az információkért. Tudta, hogy kedvese tud kemény lenni, de mostantól kicsit jobban meg kell acéloznia önmagát, ha nem akar folyton-folyvást sérülni. Remélte, hogy kiállja ezt a próbát is. Nem akarta elveszíteni újdonsült múzsáját. Nagyon sajnálná, ha ezt a kapcsolatot is tönkre tenné a sajtó.
Bíztatóan megszorította a derekát, majd fél kézzel lejjebb húzta a fejét, hogy egy gyengéd csókot adhasson a szájára. Miután elengedte, komoly szemmel nézett újra rá.
- Most menj, Zsó szerintem már vár.
A lány bólintott - Mindig meg tudsz nyugtatni - suttogta, majd Marthoz bújt. Mikor elengedte felállt, hogy meghallgassa, mit mondott Eric. Kifelé menet még vetett egy undorodó pillantást a földön heverő újságra, majd Zsó keresésére indult.
Zsó már a 3. cigijét szívta zsinórban. Ha nagyon ideges volt, ez előfordult vele.
- Mit mondott a párod? - kérdezte Capri, mikor meglátta barátnőjét.
- Azt hogy nyugodjak meg, és minden megoldunk és megbeszélünk, ha hazaértem. Maga mellett akar tudni. Holnap hajnalban indulok. Majd Marttól jó lenne kérnem egy kísérőt, ha nagyon nyomulnának esetleg valahol a fotósok - pásztázta a környéket az erkélyen ülve egy árnyékosabb, félig eltakart részen, a hamut az asztalon álló hamutálba pöccintve.
- Veled menjek? Csak rondán nézünk a hiénákra, és fülüket-farkukat behúzva rohannak haza - nevetett fel barátnője.
- Nem kell, köszi. Maradj inkább itt. Egy darabig lehet, nem kéne nagyon kimászkálnod a birtokról, de ezt persze te tudod. Én meghúzom magam legalább egy hétig. Eric most szerencsére úgyis otthon lesz. Aztán utána úgyis nem sokára megyek, vagy megyünk Magyarországra.
- Megyünk. Nah arra kíváncsi leszek.
- Vajon mit fognak szólni a többiek? Gondolok itt a személyes baráti körünkre.
- Hát ez egy jó kérdés. Szerintem meg fog duzzadni az állítólagos barátok száma, az biztos. De pl. Ani és Zizi már tudtak a történtekről. De a többiek... Tuti ledöbbennek.
- Ani és Zizz... Mit meg nem adnék érte, hogy most itt legyenek velünk - hunyta le a szemét Capri.
- Nekem is hiányoznak! A két bioszos/kémiás csak tudna valami frappáns tippet adni...
- Jót fog tenni az a hazalátogatás. Remélem ott nyugisabb lesz minden... bár a Mode-osok és a CSI-sek körében én kétlem... Hűűűűű Zsóm, szerintem nagyon sok Eric rajongó lány akar téged egy kanál vízben megfojtani.
- De még több Martin-fan téged csibém.... - vigyorgott rá.
- Miért gondolod, hogy Martnak nagyobb a rajongótábora? Hisz Eric fiatal, szemtelenül jóképű, bohém és vicces.
- Viszont Mart már több mint 25 éve gyűjtögeti a rajongóit. Németország például egy az egyben Martin-fan. Legalábbis a többség...
- Mindenesetre én remélem, hogy a baráti körünk nem dob ki magából, és nem kell egyedül tengődnünk. Az szörnyű lenne.
- Az igazán közeli barátok örülni fognak nekünk és a boldogságunknak, a többiek meg... Hát az igazat megvallva akkor nem is fogom bánni, ha eltűnnek az életünkből.
- Igen, most lemérhetjük, ki a barátunk és ki az, aki csak úgy tesz - mondta sötéten a lány.
- Pontosan.
Miután másnap hajnalban elköszönt és mindent megköszönt Martnak és Caprinak, kilépett az ajtón egy testőrszerűséggel. A morcos férfi szeme folyton a környezetet pásztázta, de zord külseje mögött egy egész kedves ember rejtőzött. Végig figyelmes volt vele utazás közben. Úgy döntöttek, hogy a fekete elsötétített üvegű autóval teszik meg az utat, ami így nem sokkal több, mint repülővel. Szerencsére a birtok bejáratánál tolongó fotósok óta nem láttak egyet sem. A férfi biztonságosan gyors tempóban vezette a félig terepjáróra emlékeztető autót. Zsó hátul zenét hallgatott, és az elsuhanó tájat nézte. Gondolatban már Ericnél járt. Miután felértek a hollywoodi házhoz, a vakuk villogásától kísérve lépett be a házba. Miután megköszönte a magas férfinak a segítséget, egyedül maradva nagyot sóhajtva dőlt a bejárati ajtónak ráfordítva a zárat.
- Sophie? - hallatszódott Eric hangja, majd meg is jelent a férfi. A nőhöz sietett, a karjaiba zárta és megcsókolta - Hogy vagy? - kérdezte halkan.
- Most már jól - mosolyodott el mikor már levegőt is kapott. Úgy nézett a férfi szemeibe, minta ezer éve nem látta volna. Mindig meglepte, hogy mennyire függővé vált tőle. Ismerte a férfi arcának minden egyes szegletét, mégis újra és újra felfedezte, mintha még nem látta volna eleget. Tudta, hogy észreveszi, mikor ezt csinálja, de nem érdekelte. Egyszerűen jól esett ránéznie. Szíve a torkában dobogott, aztán a percekig tartó szoros öleléstől megnyugodott.
- Jól van - mondta a férfi - Nem volt semmi gond az úton ugye? - engedte el párját, majd kézen fogva terelte beljebb a házban.
- Nem igazán, bár lesz pár kép a hazaérkezésemről szerintem, de nem érdekel - fújta ki a levegőt lerogyva az egyik kanapéra a nappaliban.
- Helyes meglátás. Úgysem tudsz mit tenni ellene. Egyébként nem lesz vészes. Lecseng majd a dolog. Igaz, hogy ezek után a lépéseid követve lesznek, de ez a minimum. Jól meg lehet őket azért izzasztani, néha kifejezetten élvezem kínozni őket - vigyorodott el a férfi.
Leültette párját a kanapéra, majd melléült és átölelte - Jó, hogy itthon vagy.
- Én is örülök, hogy végre itt vagyok - tette egyik kezét a férfi combjára, egy picit szomorkásan rámosolygott, majd finoman megcsókolta - És hogyan izzasztottad meg őket? - kíváncsiskodott még mindig közel hajolva.
- Gyere, megmutatom - mosolyodott el, majd felhúzta a lányt - Hiányoztál - mondta, majd szenvedélyesen megcsókolta, és a háló felé kezdte terelni.
- Benne vagyok, bár tényleg kíváncsi lennék rá, hogy hogyan játszottál velük - viszonozta a csókjait, miközben már le is simogatta róla a csíkos inget.
- Majd egyszer elmesélem - tért ki Eric, majd lehúzta párjáról a felsőt és levette melltartóját is, majd birtokba vette a felszabadult területet.
- Rendben - nyögte a lány teljesen kiszolgáltatva magát a férfinak.
A férfi végigcsókolta a lány felsőtestét, nyelvével ingerelve a mellbimbóit. Hiányzott már neki a kedvese, hiába csak 2 napja nem volt vele. Finoman elfektette az ágyon és elhelyezkedett fölötte.
- Szeress engem, Eric! - súgta a lány átölelve a nyakát.
Ericet nem kellett kétszer kérni. Viszonylag hamar leszedte Zsóról a nadrágot és a többi zavaró tényezőt. Elvarázsolta a lány, nem vacakolt sokat az előjátékkal, őrjítően vágyott rá. Egy határozott mozdulattal hatolt belé és kezdett bele a ritmikus mozgásba. A nyögései egyre inkább felerősödtek. Nem akart eldurvulni, kiélvezte, hogy teljes embernek érzi magát.
Zsó felváltva sóhajtozott, és nyögött. Többször elsuttogta a férfi nevét is, teljesen belefeledkezve a gyengéd, ugyanakkor erőteljes mozgásba. Szorosan ölelte magához, fuldoklóként szívta be a jól ismert édeskés illatot. Annyira hiányzott neki a férfi és az érintései! "Pedig csak két nap volt!" - gondolta, miközben újra viszonozta a kikövetelt csókokat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó