Sea of Sin
Sea Of Sin

 
Kapcsolatok / Contacts
 
Useless-girl
 
Slipknot (ENG)
 
Trivium (ENG)
 
Adam Lambert
 
30 Seconds To Mars (ENG)
 
PLACEBO (ENG)
 
DM Fanfictions (ENG)
 
Thor (ENG)
 
Bi/Lesbian/Gay stories (ENG)
 
Vegyes novellák
Vegyes novellák : French Lessons - Francia órák (II./II.)

French Lessons - Francia órák (II./II.)

Capricornus & Useless-girl  2008.01.18. 16:13

Mi lett volna Martinnal, ha nem jön össze a Depeche Mode?


 

Újfent eljött egy újabb korrepetálás napja. Lizzy már a bezárt tanári előtt várt és olvasott a földön ülve. Felhúzott térdeinek támasztotta a könyvét. Annyira elmélyült a sorokban, hogy nem vette észre a közeledő férfit. Martin ajkán egy kis mosoly jelent meg, ahogy észrevette a lányt az eldugott folyosón.
- Mit olvasol? - kérdezte hirtelen a földön ülő Liz mellé állva, ahogy kulcsaival matatott a zárban. A lány felkapta a fejét a hangra, majd elmosolyodott és megszólalt.
- Vámpírokról szól. Fiktív az egész, de tetszik az írónő humora.
Közben összeszedte a cuccait és felállt.
- Értem. Anne Rice-t olvastál már? - kérdezte, miközben betessékelte a lányt és a kis mosdó részhez lépett - Kérsz teát?
- Nem, kösz. Nemzetiségünk fajtájával ellentétben nem vagyok egy teás alkat. Egyébként még nem olvastam, de már ott figyel a patkányketrec mellett.
Martin nyugtázta a választ egy biccentéssel, majd egy kávéval a kezében visszatért az asztalhoz.
A lány is elfoglalta a székét.
- És ma mit veszünk franciázás címén?
Martin nem tehetett róla, de ezen elmosolyodott, ahogy beugrott neki egy egészen másfajta franciázás képe - Megtanítom neked a következő leckét, Lizzy - dőlt hátra öntudatlanul végighúzva ujjait saját mellkasán, ahogy lejjebb csúszott a székében és a hasára tette a nyelvtan könyvet. Zöld szemeiben fura fény villant egy másodpercre, ahogy végigmérte a fiatal lányt, aztán lepillantva lapozott, de a kis mosoly még mindig ott játszott a szája szegletében.
- Franciából vagy valami egészen másból, ami láthatólag az eszébe jutott? - mosolyodott el féloldalasan. Szeretett embereket kicsit kínos helyzetbe hozni. Kiváltképp a férfiakat.
- Vajon mi juthatott az eszembe? - pillantott fel elhúzva mosolyát, amitől tekintete ördögi hatást kapott. Egyáltalán nem úgy tűnt, mintha zavarban lenne.
- Sajnos, nem látok a fejébe. De vannak elképzeléseim.
- Ej, ilyet feltételezni a francia tanárodról, mikor épp franciázni készül veled… - kacsintott, majd lapozott még egyet ujjaival.
- Franciázni készül? - ismételte meg, és a szemöldöke magasra szaladt, de nem a döbbenettől - És miért ne feltételeznék ilyet? Az ember a természetéhez közelálló munkát választ. A francia meg érzéki nyelv.
- Azt mondják, a szerelem nyelve. Én meg szeretem a szerelmet… - mosolyodott el újra pajzánul, tekintetét a kis pimasz csitri mellein nyugtatva, melyekre jó rálátása nyílt a kivágott felső miatt.
- Maga nem a szerelmet szereti. Hanem azt, ami vele jár - nézett mélyen és kutakodón Mart szemeibe. Látta, hogy most másképp zöldek. A legmélyebb zöld volt, amit valaha látott. Ösztönösen nyelt egyet.
- Valóban? És ezt miből gondolod? - mosolygott továbbra is, letéve az asztalra a nyelvkönyvet, majd előre is hajolt ültében, ahogy kicsit hunyorított. Lizzy is előrehajolt és szinte suttogott - Jobban értek a férfiakhoz, mint gondolná. És vegyük hozzá, hogy jó emberismerő is vagyok, mint a legtöbb nőnemű lény általában - mosolyodott el féloldalasan.
- Nocsak, igazán? És szerinted most mit akarok? - állt fel és lassú léptekkel megkerülte az asztalt és az élének támaszkodott fenekével, de még tartotta azt a távolságot, amitől nem tűnt tolakodónak. Inkább elhúzta a mézesmadzagot. Fogalma sem volt róla, hogy ezt miért teszi. Még egy diákjával sem csinált ilyet. Talán azért, mert régóta nem volt senkivel? Vagy csak a kis vörös izgatta a fantáziáját?
Lizzy nem állt fel, csak barna szemeivel nézett fel a férfire.
- Irányító típus, mi? Ajaj, akkor itt nagy csatározások lesznek… - somolygott.
Martin nem mondott semmit, csak mosolygott. De a tekintete komollyá vált, miután kinyújtotta egyik kezét Liznek. Nem erőszakoskodott, csak felajánlott valamit. A lányon állt, hogy elfogadja-e, avagy sem. Tudta, hogy mit kockáztat ezzel. Tudta, hogy kirúghatják, vagy akár fel is függeszthetik, de tudni szerette volna a lány válaszát. És minél tovább nézett le rá, annál csábítóbbnak hatottak telt ajkai. Liz hosszan nézett Mart szemeibe és forogtak a kerekei. Őrült módon járt az agya, pontosan tisztában volt a helyzettel. Valahol, ennek a lehetőségnek a kialakulása végig ott volt a tudata mélyén, mióta meglátta a férfit. Nem lehetett nem észrevenni, hogy Mart minden őrültségben benne van. Tudta, ha nem akarja, hogy eddig fajuljanak a dolgok, akkor le kellett volna állítania azt a párbeszédet kettejük között. De nem tette. Most döbbent rá, hogy valójában mennyi mindent tett azért, hogy ideáig eljussanak. Óvatosan Mart kezébe csúsztatta a sajátját. Ő maga észrevette, hogy enyhén remeg. Remélte, hogy Martin nem fogja észrevenni. A férfi nem érezte a keze remegését, de ennek ellenére látta rajta, hogy magabiztossága mögé rejti bizonytalanságát. Felhúzta a székből, így egészen közel kerültek egymáshoz. - Ha nem akarod, nem kell semmit csinálnod. Te döntesz. Ha nem, akkor most menj el - súgta egészen közel a szájához.
- Akkor megyek el, amikor akarok. Nem hinném, hogy ebben bárki megakadályozhatna - villantak meg enyhén a szemei – De…- mosolyodott el - nem sietek sehová.
Martin csak ezt akarta hallani, jobbját finoman a lány selymes arcbőrére csúsztatta, hüvelykujjával végigsimított alsóajkán, majd nem bírta tovább, határozottan megcsókolta. Lizzy nem ellenkezett. Kitapasztalta, hogy a férfi milyen tempót diktál, mit, hogyan csinál, mielőtt ő maga bármit tett volna. Tudnia kellett, hogy mit tehet meg és mit nem. A szőke férfi kezdett felbátorodni és a fenekénél fogva közelebb húzta magához a fiatal lányt, csókját pedig elmélyítette. Megőrjítette a lány illata és íze. Pont olyan volt, mint ahogy elképzelte. Liz finoman elszakadt a férfitól, csakhogy óvatosan az alsóajkába haraphasson.
- Nem kell finomkodnod, ha durvábban szereted… - súgta a szájába halkan felnyögve, és érezte, hogy egyre keményebb lesz.
 - Ez zene füleimnek - kuncogott fel a lány, majd lejjebb adta és a nyak érzékeny bőrébe harapott bele. Pontosan azt tette, amit kértek tőle, és amit szeretett. Nem finomkodott. Martin halkan felsóhajtott a nyakán érzett harapástól, mire az egyik keze eltűnt Lizzy derekánál a felső alatt, míg másik kezével belemarkolt a fenekébe. A lány nem engedte el a bőrfelületet teljesen, csak az első fogai közé fogta, majd ráharapott. Mart erre már halkan felmordult. Érezte, hogy itt 'bajok' lesznek. Nadrágjában lassan forrósodni kezdett a helyzet, ahogy a nyakán érezte a lány leheletét. Még közelebb húzta magához, hogy megérezhesse izgalmát, aztán kényszeríttette, hogy a szemébe nézzen, ahogy határozottan a tarkójánál fogva magához rántotta a fejét és szinte a szájába suttogta: - Ha nem vagy biztos magadban, akkor most menj el. Ez az utolsó lehetőséged visszakozni… - súgta ijesztően heves szikrákkal a szemében. Liz felnyögött az érzéstől és mélyen a férfi szemébe nézett. Amennyire megrémítette a helyzet, ugyanannyira izgatta is.
- Lehet, hogy okosabb lenne… csakhogy nem fog menni - mosolyodott el, jelezvén, hogy nem igazán hallgat a józanészre.
Martin csak röviden és talán egy kicsit fölényesen elmosolyodott, majd mohón kapott a lány vörössé vált ajkai után, de egy perc múlva elszakadt tőle és veszélyes mosollyal az arcán az ajtóhoz sétált, hogy ráfordítsa a zárat.
- Tulajdonképpen… mit akarsz csinálni velem? - figyelte a mozdulatot, ami a sok figyelmeztetés után már egy kicsit baljóslatúnak hatott. De hiába, ő mászott bele. Nem is visszakozni akart, de remélte, hogy nem darabkákban kell hazamennie… Fenekével az asztalnak dőlt, hogy belássa a szobát.
- Csak nem félsz? Megijedt a kiscicus? - húzódott szélesebbre az a bizonyos sötét mosoly, ahogy lassan közelebb lépkedett Elizabeth-hez, míg nem két asztalra támaszkodó keze közé szorult.
- Szeretem tudni, hogy mire számíthatok. Mire számíthatok?
- Majd meglátod… - súgta sejtelmesen, majd újra a lány ajkai után kapott, miközben egyik keze felkúszott a lapos hason, egészen az egyik formás mellig, s ujjai belemarkoltak a melltartón keresztül. A lány felnyögött, majd felkuncogott. - Csak nem kimutatja a foga fehérjét, tanár úr? - húzta el a hangsúlyt a kérdés végén.
- Szeretnéd, kicsi lány? - húzta át Lizzy feje fölött a vékony felsőt, ami így az asztalon landolt, s elégedetten itta magába a feltáruló látványt.
- Van egy sejtésem róla, hogy nagyon fájna… - kúsztak a kezei az előtte álló derekára. Martin csak felnevetett, majd egy mohó csók után a puha nyakra tévedt a szája. Először csak finoman kezdte csókolni, nyalogatni és harapdálni az érzékeny bőrt, majd egyre több erőt vitt bele, ahogy kezdett belelendülni. Ujjai félig lehúzták a fekete melltartó pántjait a puha vállakról. Lizzy egyik keze Mart tarkójára tévedt és a tincseivel kezdett játszani, miközben hosszú ujjai bekúsztak a férfi pólója alá, hogy ott is az érzékeny bőrt vegyék célba. De Martin türelmetlen volt. Túl rég érzett ilyen érintéseket magán, határozottan megragadta a kutakodó kezet és az ágyéka felé irányította. - Bontsd ki! - súgta a fülébe, majd bekapta a fülcimpáját, és érzékien szívogatni kezdte.
- Micsoda türelmetlenség… Minek tudható be? - kérdezte, miközben bontani kezdte az övet.
- Muszáj beszélni? - fojtotta a lányba a szót egy újabb mohó csókkal, és ő is kilazította a másik farmerját, majd lekapta saját pólóját.
- Szeretek beszélni - felelte, majd Mart kulcscsontjához hajolt és végignyalt rajta, majd keményen ráfogott a fogaival. A férfi reszketegen vett egy levegőt, majd újra lefelé irányította a lány kezét - Azt látom. Bezzeg francia órán nem fecsegsz ennyit… - nyalta meg a száját.
- Nem szeretem. És ezen semmi sem változtat - mondta, majd kezdte egyre lejjebb adni a csókjait Mart mellkasára és hasára, véletlenszerűen harapva a bőrbe. Martin gyorsabban kezdte venni a levegőt, majd egy határozott mozdulattal a lány vállára csúsztatta egyik kezét, és lenyomta a térdére, majd a kérdő pillantásra egy újabb féloldalas és várakozó mosollyal válaszolt.
- Nem vagy egy kicsit erőszakos? - tette fel a kérdését, miután a térde halkan koppant a kemény padlón.
- Foga fehérjét akartál, nem? - simogatta meg a haját lenézve az előtte térdelőre.
- Milyen figyelmes vagy. Legyek én is az? - kérdezte, halvány félmosollyal az arcán, miközben egyik kezét a férfi ágyékára csúsztatta.
- Legyél, csak csináld!
Lizzy felnevetett, majd hatékonyabban esett a nadrágnak. Miután lehúzta a kelletlen rétegeket, nyelvével végignyalt a lényegen. Tulajdonképpen most először kóstolt meg bárkit is így. Mart egy pillanatra hátrahajtotta a fejét és felsóhajtott, majd újra lenézett a lányra és fél kézzel segített neki - Nos, akarsz egy kicsit másképp franciázni, Lizzy? - mosolyodott el félig. Arcát megfestette az izgalom pírja.
- Mesélj - mosolyodott el, felnézve rá.
- Nem, ezt nem mesélni kell, hanem csinálni - fogta meg a lány egyik puha kezét és végighúzta magán. Zöld tekintete még sötétebbé vált.
- Érted, ugye, mire gondolok?
- Hülyének ne nézz, csak, mert kezdő vagyok - nézett fel rá, hangjába egy csepp komolyság vegyült, de már is visszatért a munkájához.
- Ó jaj, elnézést - nevetett fel röviden, de nem bántóan, majd a nevetése egy nyögésbe fúlt, mert megérezte a forró ajkakat maga körül. Liz egészen rákapott a dolog ízére és nemsokára lendületesen ingerelte az előtte állót. Tudta, hogy csak egy ajtó választja el őket a külvilágtól, és, hogy ilyenkor, mikor csendesek a folyosók, sokkal könnyebb meghallani bármit is a csukott ajtók mögül, de ez valahogy izgatta a fantáziáját. Nem hagyott nyugtot Martinnak.
A férfi egyre szaporábban kapkodta a levegőt. Egész ügyesnek találta az előtte térdelőt. Néha segített neki, hogy mit hogy csináljon, aztán nem bírta már tovább, felhúzta a karjánál fogva és lesöpörte a fél asztalt, hogy felültethesse rá a lányt. Kezdte elveszíteni a józan eszét. Megőrjítette a lány ártatlan, mégis csábító illata és íze. Mohón kapott a szája után, miközben lerángatta róla a farmert. Egyik kezével kikapcsolta a melltartóját és mohón tért át az egyik formás mellre. A másik keze sem tétlenkedett, hosszú ujjai hamar eltűntek az apró bugyi alatt. Elizabeth-nek felfogni sem volt ideje a történteket, csak azt vette észre, hogy a külvilágot nem érzékelve nyög, és ujjai kemény tortúrának vetik alá a szőke tincseket, miközben a másik keze a férfi vállát karmolászta. Martin érezte, hogy már igencsak kész rá a lány, így lehúzta az utolsó ruhadarabot a testéről, majd kotorászni kezdett a táskájában. Mikor megtalálta a kis csomagot, és tartalma is a helyére került egy pillanat alatt, finoman széttárta a formás lábakat, miközben újra megcsókolta az asztalon ülőt, s végigsimított nedves nőiességén még párszor mielőtt a csípője lassan, de határozottan előre mozdult.
A lány nem bírta visszafogni magát, Mart szájába nyögött. Hangjában egy kis fájdalom érződött. Volt szerencséje közelebbről megismerkednie az adott testrésszel és nem találta túl biztatónak a méretét. Sejtette, hogy nem lesz kellemes, legalább is eleinte. Jó néhány osztálytársával ellentétben ő nem vágyott azért csapongani, csakhogy megmutassa mennyire 'nagylány' már, meg milyen menő és a többi. Szóval, maradt, amilyen maradt. Most viszont szinte már fájdalmasan szorította a tanára vállát. Martin fújtatott a lány feszes testétől és a szorítástól tagján. Azért meglepődött, hogy Lizzy még csak most… először… Egyelőre nem fogta fel ennek a súlyát, túlságosan elöntötte az agyát a vér, ezért folytatta, amit elkezdett, de egészen finoman csinálta, hogy a lány is hamarosan ráérezhessen az ízére, ha túlteszi magát a fájdalmon. Tudta, hogy óvatosnak kell lennie, ismerte a méreteit.
Lassan, de biztosan kezdett felengedni Lizzy testében a görcsös megfeszülés, ahogy elengedtek az izmai és az érzékei valami egészen újat tapasztaltak meg. Csak hagyta magát sodortatni az árral. Mart tudatáig eljutott, hogy zöld utat kapott, így bátrabban kezdett mozogni a lányban, lenézve a szemeibe. Olykor nem bírta tovább a növekvő vágytól és az érzéstől, ahogy körbeölelte, ezért mélyen felnyögött lehunyva szemeit, de tekintete mindig visszatalált az alatta vonagló lányéhoz. Liz, ha akarta se tudta volna levenni a szemét Martról, bár néha a teste, az agya, az érzései kényszeríttették arra, hogy mégis lehunyja őket, vagy felnyögjön. Esetleg a kettő együtt. Hamarosan apró cseppek kezdtek lefolydogálni a testén a hőtől. Martin érezte, hogy már mindketten közel járnak. Ajkai újra és újra találkoztak a lányéval, ahogy egyre mélyebbre nyomult felgyorsítva csípőlökéseit, miközben egyik keze benyúlva a lány lábai közé elölről is cirógatni kezdték. Újabb hangos nyögést kapott válaszul. A lány a körmeivel már az asztallapot karmolászta. Nyögéseik keverékébe belevegyült a sercegő hang. Végül Lizzy teste megadta magát. Nem bírta visszafogni a hangját és tudta, hogy ha valaki odakint sétálgatna a rövid folyosón, kristály tisztán hallotta volna a sikolyát. A férfi füleibe eljutott a lány hangja, ahogy elélvez alatta, és ettől egy kis mosoly kúszott a szájára, majd követte ifjú szeretőjét az érzékek világába. Liz hallotta, amint a másik fél is felüvölt, majd elhalkult a világ. Mélyeket lélegezve nyelte a levegőt, ahogy ott ült, kezeivel kitámasztva magát. Szerencsére senki nem próbált bejutni a bezárt ajtón. Végül kinyitotta a szemét és körülnézett. Látta a ruháit itt is, meg ott is, a táskája ott hevert, ahol hagyta. És, akkor most öltözzön fel és menjen haza? Az túlságosan használati tárgyszerűnek tűnt. De mi mást tehetne?
Martin még mindig a lány nyakába borulva zihált, majd lassan átölelte és gyengéd csókokkal illette a száját, miközben kicsúszott belőle. Érezte, hogy hátán végiggördül pár izzadtságcsepp. - Jó volt neked? Nem okoztam túl nagy fájdalmat? - suttogta a kielégüléstől rekedten.
- Nem igazán, nem - mosolyodott el. Beleborzongott tettük gondolatába. Azt mindig is sejtette, hogy nem normális, de hogy ennyire…
- Lehet, hogy… nem kellett volna ezt tennem… de köszönöm - simogatta meg az izzadt, kipirult arcot.
- Ha a vágy hajtott egy nő után, vannak, akikkel kevesebb lenne a kockázat.
- Nekem te kellettél, kicsi lány - mosolygott rá, majd megvárta, hogy viszonozza a gesztust, s gyengéden megcsókolta.
- Igazán? És miért? - vonta össze a szemöldökét.
- Nem tudom neked megmagyarázni.
Liz csak biccentett, majd lecsúszott az asztalról és elkezdte összeszedni a ruháit.
- A korrepetáló óráink ezek után normálisan folynak tovább, vagy ne is jöjjek?
- Gyere csak, akkor is megtanítalak a leckékre - kacsintott szintén a ruháival foglalatoskodva.
- Úgy, mint most vagy úgy, mint máskor?
- Ahogy szeretnéd. Nem kényszerítelek semmire. Ha nem akarod, egy ujjal sem fogok hozzád nyúlni. Ez így elég korrekt?
- Most speciel a magánvéleményed érdekelne - nézett rá, miután visszabújt a pólójába.
- Én jól éreztem magam veled. Tudom, hogy tanárként nem szabadna ezt mondanom, sőt ennek semmiképp sem szabadott volna megtörténnie, de… nem lenne az ellenemre, ha nem ez lett volna az utolsó alkalom - igazította meg ő is a pólóját.
- Első eseted?
- Miért érdekel?
- Nem is tudom. Talán felmérem, hogy minden iskoládban volt-e egy fiatalkorú szeretőd.
- Nem, nem volt. Nem szokásom ezt csinálni a diákjaimmal.
- Na, igen. A kivételek - mondta, majd a táskájához sétált és lehajolt érte.
- Ebből azt szűröm le, hogy nem akarsz az lenni. Megbántottalak valamivel?
A lány felnézett rá. Nem tudta, hogy miért bújt ki belőle ez az éne. Talán, mert mégiscsak a tanáráról volt szó, és túl későn jutott eszébe, hogy józanul gondolkodjon. Csábította az ajánlat, nagyon is. De nem tudta, hogy mire számíthat. A férfi az asztalnak dőlve fenekével, karba tett kézzel várta a lány válaszát.
- Hülyére akarsz venni - mondta és fölállt - Mindössze arra voltam jó, hogy elverd az éhséged - nézett közelről a zöld szemekbe.
- Nem voltak ilyen szándékaim - állta a tekintetét türelmesen.
- De nem így történt?
- Miért kötözködsz?
- Mert olyan jól megy. Egyébként meg tudni akarom az indokot, de nem mondod el. Olyan választás elé állítasz, amit nem akarsz igazán. Miért? Csakhogy örüljek?  
- Mert a te érdekeidet akarom nézni. Elvégre a tanárod vagyok, de ha ettől elvonatkoztatunk, akkor is én vagyok az idősebb, a férfi. És nem akarlak semmire kényszeríteni - simította meg gyengéden a lány karját. Liz fáradtan sóhajtott, majd halványan elmosolyodott - Jól van, nem nyüstöllek tovább a jelenlétem káros kisugárzásaival.
- Káros kisugárzásaiddal? Furán fogalmazol, te lány! - mosolyodott el újra és végigsimított hüvelykujjával a száján.
- Életem egyik fő célja a nyelvújítás - nevetett fel. Lassan megtelt élettel. Martin örült neki, hogy kezdett felengedni a lány, majd egy utolsó gyengéd csók után hagyta, hogy elmenjen. Nem értette magát, hogy miért is tette, meg amit tett. De már nem volt visszaút. Nem érezte magát erkölcsileg bűnösnek, hogy lefektette a diákját, ráadásul ő vette el a szüzességét is. Egyszerűen élvezte. Tetszett neki a lány, bár tudta, hogy vigyáznia kell a jövőben…
Lizzy, csendben végigment az üres folyosókon, léptei zaját csak a gondolatai törték meg. Ezt nem hitte volna sem saját magáról, sem Martinról. Mindenesetre érdekesek lesznek a jövőbeni közös óráik. Nem adott választ a férfinek a kérdésére, mert nem akart. Majd lesz, ami lesz. Mindenesetre izgalmas lesz. Már most beleborzongott, ha az iskola falain belül zajló életre gondolt. De, ha lesz folytatása, akkor nyilván sulin kívülre viszik a dolgot. Nem normális. Tényleg nem az. De egyszer mindent ki kell próbálni…
 
 
Capricornus & Useless-girl
 
2008. január

Még nincs hozzászólás.
 
Bejelentkezés / Sign in
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
VENDÉGKÖNYV / GUESTBOOK

 
Slipknot (HUN)
 
Adam Lambert (HUN)
 
Placebo (HUN)
 
30 Seconds To Mars (HUN)
 
DM Fanfictions (HUN)
 
Harry Potter folytatásos (HUN)
 
Harry Potter novellák (HUN)
 
Bi/Lesbian/Gay történetek (HUN)
 

Hírek,információk,érdekességek a Super Mario világából.Ismertetõk,leírások,játéktesztek. Folyamatosan megújuló tartalom.    *****    STAR STABLE ONLINE BLOG - Kattints ha te is játszol a játékkal, vagy csak érdekel :) Puszi Daisy    *****    ANEZKABLOG megnyitotta kapuit, ahol a valódi, õszinte életét, véleményét olvashatjátok el!    *****    Duguláselhárítás Debrecen    *****    Visszaszámlálás indul! A popzene 2018-as évét foglaljuk össze. Dalok, albumok, videoklipek.    *****    STAR STABLE ONLINE - R A J O N G Ó I O L D A L - Daisy Doveer - STAR STABLE ONLINE    *****    Aranysárkányok korának 617-edik esztendejében...    *****    If this is the end in fire we should burn together    *****    Keresett karakterek // Szerepjáték // Csatlakozz // Varázslat és Sárkányvér // Aneliath    *****    snowflakes in the wrong place    *****    ♛ ANELIATH ☉ varázslat és sárkányvér    *****    every monster was a (wo)man first    *****    Fedett lovardák,kör karámok, angol lovas bokszok, gép-takarmány tárolók gyártás,szerelését, építését vállaljuk!    *****    Meditációk az okkult életrõl    *****    SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP.SZEREZZ ÖRÖMET SZERETTEIDNEK KARÁCSONYRA,EGY SZEMÉLYISÉG ÉS SORS ANALÍZISSEL!VÁRLAK    *****    MINDIG SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP. Szerezz örömet SZERETTEIDNEK Karácsonyra egy tartalmas elemzéssel!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tegyél egy próbát, én segítek az értelmezésben. Várlak!    *****    Rendelj szeretteidnek, asztrológiai elemzéseket, a 20-25 oldalas születési horoszkóp elõrejelzéssel,nagyon szép ajándék!    *****    Hamarosan, karácsony:rendelj, születési, elõrejelzési, párkapcsolati, fogamzási,hold horoszkópot, biotérképet ajándékba!    *****    szekelyhirdeto