|
13 - The Line Begins To Blur
2007.04.08. 23:08
13.
Az este kellemesen telt el. A lány rájött: az évek alatt nem csak szeretők, szerelmesek lettek, hanem barátok is. Ő legalább is így érezte. De most ezen az estén több hangsúlyt kapott a szerelem. Azok a pillantások, amivel a férfi végigmérte... Ha nem lett volna vele egy ideje együtt, akkor most biztos, hogy rá vetette volna magát. Szerette. Ő maga nagyon jól érezte magát, tetszett neki a hely, élvezte, hogy párjával lehet, hogy eltölthet vele egy nyugodt estét, hogy a másiknak szentelhetik a figyelmüket. Valóban jó volt egy kicsit kiszakadni a nagyvilágból és elvonulni egy időre.
Martin mikor Capri beszélt, néha elmélázott a lányon. Kívánta őt. De nem csak testileg, lelkileg is. Ha visszagondolt az elmúlt évekre, látta a különbséget: az elején a szexualitáson volt a hangsúly, később az elvakult szerelmen, ami mostanra kikristályosodott, letisztult. Úgy érezte, hogy végül is jót tett a kapcsolatuknak az egy éves szünet, hogy mostanra beérjen. Nem hitte volna, hogy az életben lehet még egyszer Suzanne után ilyen szerelmes, noha őt is másképp szerette, mint minden nőt, akivel ilyen kapcsolata volt. Mindegyiket másmilyennek érezte, de mindenféleképp örült neki, hogy Caprival eljutottak erre a szintre. Az, hogy sikerült legyőzniük a nehézségeket, amik közéjük próbáltak állni, bebizonyította, hogy ez a kapcsolat kiállta a próbát. Érezte, hogy ha hagyná, szíve túlcsordulna a nő iránti szerelemtől, és akkor csak letaglózva tudna itt ülni órákon keresztül nézve őt. De ezt most nem engedhette. Még nem.
Az est előrehaladtával mindketten a távozásra szavaztak, és miután fizettek fel is álltak, hogy kilépjenek az ajtón. Capri magabiztosan indult volna meg visszafelé, de megtorpant, mikor érezte, hogy Mart nem mozdul. Kérdőn nézett rá.
- Mielőtt visszamennénk, szeretnélek még elvinni valahova - nézett rá titokzatosan.
- Oh, és hova? - kérdezte a lány.
- Majd meglátod - ragadta kézen, és elindult vele a kivilágított utcákon.
Capri hagyta magát vezetni. Meglepődött, mikor hamarosan elérték a sivatag szélét és ez az érzése csak fokozódott, mikor látta, hogy a szőke férfi határozottan nem áll meg. Felkeltette a kíváncsiságát. Gyorsan lekapta magáról magas sarkú szandálját, és kézben tartva őket, ment a férfi után. A homok kellemesen meleg volt és szerencsére nem rejtőzött alatta semmilyen mérges élőlény. Az utolsó homokdűne után, amit meg kellett másznia, mert párja határozott tempót diktált, elakadt a lélegzete. Emlékezett még a saját maga által kreált leírásra, mikor Egyiptomba csábította a férfit. Most ott tündökölt előtte. Egy fehér hímzett arab sátor várta, megvoltak a tevék is. Ledermedt a látványtól. Martin pár lépéssel lentebbről nézett vissza rá elmosolyodva a nő arckifejezésén. Már ezért megérte megszervezni ezt az egészet.
- Szóval, neked nem voltak hátsó szándékaid, mi? - fonta össze mellkasán a karjait, de száján bujkált a mosolygás.
- Na jó, kicsit füllentettem - vonta meg a vállát bocsánatkérőn.
- Meg van bocsátva - lépett mellé.
- El is vártam - csúsztatta a kezeit a nő derekára.
A nő csak sóhajtva mosolyodott el, majd figyelmét ismét az előtte álló csodára irányította. A tevékhez lépett - Sziasztok - simogatta meg az egyiket - Mennyi idődbe telt ezt az egészet megszerezni?
- Igazából ezért tűntem el reggel, de gondolom ez egyértelmű. Felbéreltem egy pasast, aki megvalósította azt, amit elmondtam neki. Szóval olyan délutánra lettek kész, és ha jól saccolok, olyan fél órája mehetett el az emberem, addig vigyázott a dolgokra.
- És mik a terveid?
- Először is nézzük meg belülről a sátrat! - húzta el a békésen fekvő tevéktől.
- Nézzük - lelkesült fel a lány. A belső tér hatalmas volt. Odabent mécsesek világítottak. A helységben több kényelmes pamlag is fellelhető volt, amiket finom leheletnyi selyemfüggönyök választottak el egymástól. Füstölők édesítették meg a levegőt, amihez hozzáadódott a homok illata. Díszesen hímzett gyönyörű és látszatra nagyon is puha párnák hevertek mindenütt, alattuk gyönyörű, kézzel készített színes szőnyegek szolgáltak padlóul. A lány nem győzte körbejárni a sátrat, mindent megérinteni - Ilyet csak a gyerekkori álmaimban láttam - mondta, miközben folytatta felfedezőútját - Valami ilyesminek kéne kinéznie a hálószobánknak is.
Fő színként a píros dominált, aminek remek hangulatot festett a mécsesek narancssárgás fénye Odakint teljes sötétség honolt. Az ég felhőtlenül és Holdtalanul szórta a csillagok fényét a tájra.
- Reméltem, hogy eltaláltam az ízlésedet. Nekem is tetszik. Ha gondolod, kicsit alakíthatunk a hálónkon, ha hazaértünk - gondolkodott el egy percre - Nem is rossz ötlet - mondta, miközben a sátornak majdnem a közepén állt egy halom párna mellett.
- Lenyűgöztél - nézett rá párja.
Martin elégedetten elmosolyodott - Igen, ez volt a cél - simított végig finoman a puha arcon.
A lány nagy barna szemeivel nézett vissza rá. Elveszett a pillanatban.
- Megérdemled - súgta lassan átölelve.
- Miért? – suttogta.
- Azért, mert itt vagy nekem - hajolt kicsit közelebb, miközben kézfejével gyengéden simogatni kezdte Capri gerincének vonalát a derekánál.
Beleborzongott az érintésbe - Ezt én mondhatnám el rólad - vonta közelebb magához a férfit.
- Akkor kvittek vagyunk - mosolyodott el halványan, majd lassan megcsókolta. Ajkai alig érintették a másik száját. Most nem a mohó vágy kielégítéséről volt szó, sokkal inkább az érzelmekről, és azoknak az akadálytalan áramlásáról. Martin érezte, hogy szinte sütnek belőle a nő iránti érzései.
A lány viszonozta a gyengéd csókot. Most ő sem vágyott uralkodni. Nem. Ez most egész másról szólt. Csak ketten voltak a sivatag közepén, nyugodtan szabadjára engedheti az érzelmeit, nyíltan szeretheti a másikat. Átadta magát a férfinak.
Érezte, hogy most Capri sem vet gátat az érzelmeinek, hogy kinyílik felé, akár egy szirmait bontó virág. Beleborzongott ebbe a tudatba. Ritkán láthatta ilyennek, leginkább akkor, ha valamit nagyon-nagyon mélyen érzett és élt át. A kezei közé fogva arcát érzékien csókolta hosszú perceken keresztül. Egyszerűen csak élvezte a jelenlétét, a pillanatok törékeny finomságát, amit együtt tölthettek elvonulva a világ elől.
Szinte már fájtak neki az édes csókok. Egyszerűen az érzékei nem bírták mindezt elviselni, nem bírta felfogni. Szívesen halt volna meg akár ott helyben. Érezni akarta a férfi bőrét a sajátján, a melegséget, ami belőle áradt. Kezeit a nyaka köré fonta. Egyszerűen a közelében akart lenni és sohasem elszakadni tőle.
Martin óvatosan simított végig a hátán, útközben néha egy-egy ujja besiklott a fekete ruha hasítékai alá, hogy megérinthesse a lány forró bőrét. Hirtelen annyira törékenynek érezte őt. A gyengéd birtoklási vágyon túl egyszerűen csak vigyázni akart rá, és minden leheletnyi mozdulatából ez az érzés áradt a nő felé.
Capri teljesen a férfira bízta magát. Teljesen. Mindenét nekiadta volna. Annyi minden történt velük, annyit szenvedtek. De most azt tudhatja maga mellett, akiért annyit vállalt, akiért annyit állt ki, akiért azt a sok őrültséget megtette... gyengének érezte magát. Gyengének és esendőnek. De tudta, hogy semmitől sem kell tartania, biztonságban van. Ez volt maga a tökéletesség. A súlya ellenére is.
Martin finoman elszakadt a szájától, és bal tenyerét a lány arcára fektetve csak nézte őt a sejtelmes fényben. Tekintete magába itta az előtte álló minden részletét. Annyira szépnek látta, hogy az már szinte fájt. Ritkán ragadták el ennyire az érzelmei. Látta Capri tekintetének mélységeit. Az övé is ennyi mindent árulhatott el. Hüvelykujjával megsimogatta a sápadt orcát, majd alig hallhatóan suttogta: - Gyönyörű vagy...
A lány elkapta a tekintetét, mert érezte, hogy könnyei kezdenek utat találni a felszínre. A férfi hagyta. Inkább szorosan magához húzta arcát a szabadon hagyott nyakba temetve. Mélyen magába szívta kedvese illatát, és finoman puszilgatni kezdte a puha bőrt.
Martinba temette az arcát. Szorosan vonta magához. Szinte érzelmi kínokat élt át, de nem érdekelte. El akart merülni bennük és minél inkább megtette, annál inkább fájt. Érezte az egész lényét, és nem akarta, hogy ez a pillanat elmúljon. Tudta, hogy örökké élni fog az emlékezetében. Ha ez így megy tovább, tényleg nem sokáig fogja tudni visszatartani a könnyeit.
Érezte, hogy mennyire szorítja magához, és ez egy kis mosolyt csalt az arcára. Kezei lágyan cirógatták kedvese testét, miközben lassan megfordult vele.
Hagyta magát, ereje sem lett volna ellenkezni. Teljesen átélte az érzelmeit. Végül felemelte barna tekintetét.
A férfi visszanézett rá. Mélyen. - Szeretnélek érezni. Igazán érezni - súgta.
Capri nem szólalt meg. Nem tudott. Egyszerűen képtelen lett volna rá. Tekintetében benne volt a válasz. Akarta ő is. Voltak már pillanatok az életében, mikor azt hitte, hogy a lelke egy részét már a férfinek adta, de most jött rá, hogy ez még nem következett be. Régebben is szerette, de most jutottak el odáig, hogy ennyire tudják szeretni a másikat. Fájdalmasan akarta, hogy érezze: egyek, hogy olyan kötelék alakul ki köztük, amit semmi és senki nem tud eltépni.
Lassan kezdett el az egyik széles pamlag felé araszolni vele. Közben újra csókokat váltottak. Megállította a lányt, és megkereste a ruha cipzárját. Lassan húzta le kiélvezve az érzést, ahogy az anyag enged, és egyre többet tár fel az áhított testből. Capri szemébe nézve hagyta, hogy az anyag lehulljon a földre. Kezeivel végigsimított a lány vállain, majd a karjain is, hogy megfogja a kezeit, és a mellkasára vezesse őket bíztatásul, hiszen látta, hogy kedvese elveszett az érzelmeiben, és egy kis segítségre szorul.
Érezte, amint a hátát a langyos esti szellő cirógatja, ami behatolt a sátorba, érezte párja finoman sikló kezeinek érintését, ami szinte felégette a bőrét. Feleszmélt, mikor Mart finoman visszavezette a valóságba. Tudata csak egy része tért vissza, de nem is volt szükség többre. Lassan lefutatta kezeit a férfi oldalán, hogy finoman felgyűrve ingét érezhesse csupasz bőrét, amiből áradt a hő. Meglepődött, hogy ő maga nem remeg. Egyre több területet kínzott finom érintéseivel a férfiből, egyre feljebb kalandozott a hátán. Semmit sem sietett el. Ráértek.
Martin reszketegen felsóhajtott a finom kezek érintésétől, miközben újra rátalált Capri nyakára, és óvatosan harapdálni kezdte a fehér bőrt. Élvezett minden egyes percet, amit egymás kényeztetésével töltöttek. Lassan cirógatta a testét egyetlen négyzetcentimétert sem kihagyva, aztán kikapcsolva a melltartót le is simogatta róla. Felesleges, oda nem illő darab volt, ami szinte hangtalanul ért földet a díszes puha szőnyegen.
A lány finoman kezdte lehúzni párjáról a fekete ruhadarabot amint végzett kigombolásával. Miután ujjai erőtlen engedték el az anyagot, érzelmeitől telve megcsókolta a férfit, karjait a teste köré fonta. Nyelve rátalált a lányéra, és érzéki táncot járt vele. A külvilág szinte teljesen megszűnt számára. Csupán a kellemesen hűsítő szellőt érezte forró testükön. Szinte felszisszent, ahogy megérezte Capri karjait meztelen felsőteste köré kúszni. Szinte égette bőrét a férfi lénye. Jobb tenyerével finoman talált utat magának a lapockák közé, majd fel a nyak kezdetéig, míg a párja a derék irányába indult meg.
Érezte, hogy kirázza a hideg ettől az ellentétes mozgástól. Egész teste borzongott, ugyanakkor úgy érezte, megfullad a forróságtól. Jobb keze a lány csípőjén nyugodott. Ha kicsit lejjebb mozdította az ujjait, érezhette a fehérnemű felső szegélyét. Balja azonban alig érintve a bőrt futott fel a selymes bőrön, hogy finoman a kezébe simuljon az egyik vágytól feszes mell. Hüvelykujjával gyengéden kezdett játszani a kemény bimbóval.
Kiszakadt belőle egy reszketeg sóhaj. Közben bal kezének két ujja eltűnt az öv alatt, majd lassan tettek előre egy félkört. A puha vállba csókolt, ahol eddig az álla nyugodott.
Halkan felnyögött az érzéstől. A nő tarkójára csúsztatta az eddig a derekán pihenő kezét, és maga felé fordította az arcát. Egy pillanatra a szemébe nézett, majd egy mélyreható csók után ajkai a nyakán keresztül a kulcscsontjáig siklottak. Az egyiken lassan végignyalt.
Jobb keze a széles vállon keresztül végigsiklott Martin mellkasán néhol finoman megkaristolva a felületet. Szíve szerint újra a férfihez bújt volna, csak hogy érezze a teste melegét. Nem bírt betelni vele, a közelségével. De Martin nem ezt tervezte. Ajkai lejjebb siklottak a jól ismert testen. Behunyt szemmel talált rá nyelvével az ágaskodó mellbimbóra. Szájával érzékien körülölelte, és finoman szívogatni kezdte a feszes bőrt. A lány ujjai elmerültek szőke fürtjeiben. Bal karja teljes hosszában a férfi hátán nyugodott, ujjai meg-megfeszültek az érzéseitől.
Közben a másik keze rátalált a másik mellre simogatásaival. Tarkója libabőrödzött az érzéstől, ahogy a vörös hajú nő ujjait érezte tincsei közt. Capri érezte, hogy a térdei meggyengülnek. Nem sokáig bír már állva maradni, meg ez amúgy is olyan kényelmetlen. Lassan lépett egyet hátra.
Martin követte. Elszakadt a melleitől, és felegyenesedett. A szemébe nézve döntötte végig a pamlagon őt, megvárva, míg elhelyezkedik, majd közelebb hajolt hozzá egyik térdét a lány térdei közé csúsztatva, és a vállai mellett megtámaszkodva. Egy pillanatig csak nézte a párnákon szétterülő vörös hajzuhatagot, a kipirult kedves arcot, majd újra birtokba vette az ajkait.
Kezei lassan indultak meg lefele párja övéig, hogy végre meglazítsa azt. Egy pillanatra sem szakadt el Martintól, miközben finoman meghúzta a csatot, majd szétszedte az övet. Nem rögtön intézett támadást a nadrág ellen, előbb elmélyedt a férfi csókjaiban.
Ellenkezés nélkül tűrte az akciót, hisz már ő is vágyott párja érintéseire.
A lány elérkezettnek látta az időt hogy befejezze munkáját, amit elkezdett. Kigombolta a nadrágot, majd lehúzta a cipzárt, végül lassan tolta le a férfi fenekéről a ruhadarabot.
Válaszul finoman az alsóajkába harapott. Érezte, hogy ágyékát újabb hullámban önti el a vér. Megborzongott.
Elmosolyodott, de nem szólalt meg. Végül levarázsolta a kelletlen darabot, majd felfelé, alig érintve ujjaival simított végig a férfi bordáin.
Martin, hogy mindkettőjüket kicsit kínozza, újra elindult lefelé szerelme testén csókjaival. Lassan, ráérősen haladt. Újra bejárta a pár perce már felfedezett utat, aztán szája újabb területeket fedezett fel. Gyengéden harapdálta a lapos hasat. A lány beleborzongott a finom harapásokba. Kiélvezett minden pillanatot. Tudta, hogy már az utolsó fázisban vannak, de még nyújtani akarta. Nem sokkal, csak éppen hogy egy kicsit, hogy még fokozza magában a fájdalmat, ha egyáltalán ez lehetséges.
Miközben egyre lejjebb haladt, kezei megtalálták a fekete csipkés francia bugyi szegélyét, és lassan el is kezdték lefelé húzni. Elmosolyodott, mikor Capri készségesen megemelte egy pillanatra a csípőjét, hogy megkönnyítse a dolgát. Mikor már teljesen meztelenül feküdt előtte, egy hosszú percig csak itta magába a gyönyörű látványt, ami a szíve mélyéig hatolt. Aztán visszatért a lány térdéhez. Annak vonalától kezdte nagyon lassan és finoman csókolni az illatos bőrt kicsit széjjelebb nyitva lábait.
Érezte, hogy érzékei végképp felmondták a szolgálatot. Már nem bírta visszafogni teste remegését. Nem várt semmilyen pillanatot vagy érzést. Az akarta, hogy hirtelen rántsa magával.
Egyre följebb haladt szájával mindinkább érzékenyebb bőrfelületekre érve. Érezte, hogy a keze alatt az egész test megállíthatatlanul remeg. Egy apró mosollyal nyugtázta ezt, majd egy másodperces szünetet iktatott be, mielőtt megízlelte volna célját. Aztán ajkai rátaláltak kedvese legérzékenyebb pontjára. A lány hangosan nyögött fel. Kintről be lehetett hallani a szél zúgását, pár lökettől a vékony selyemfüggönyök lágyan lengtek. Capri elvesztette a sátrat, a sivatagot, a környezetét. Feketeségben volt, de érezte, hogy nincs egyedül.
Gondosan játszott párja érzékeivel. Lábait simogatva még széjjelebb tárta azokat, hogy hatékonyabbá válhasson munkája. Hallotta a hangos nyögéseket, amik csak még inkább ösztökélték. Annyi kéjt akart adni szerelmének, amennyi csak lehetséges. Ez az este a vörös démoné, akit el akart halmozni mindennel, ami csak telik tőle.
Lassan eljutott arra a szintre, mikor már nem bírta tovább. Teste elkezdte küldeni a 'vészjeleket' a férfinek. Martin mivel minden idegszálával kedvesére figyelt, hamar vette ezeket, és lassan elhagyta a kényeztetett területet, hogy újra fölé hajoljon egy csókért.
Megajándékozta kedvesét egy mélyreható érzelmekkel teli csókkal, miközben kezei az alsónadrág ellen intéztek támadást. Hamar megszabadították tőle a férfit, majd kezeivel kóstolgatni kezdte párja lényegét. Csak fel akarta mérni, hogy mennyire van felcsigázva a férfi, hogy akarja-e, hogy hozzáérjen.
Pár simítás után fél kézzel megfogta a csuklóját - Ne - kérte suttogva jelezvén, hogy nem képes már tovább csigázódni. Capri visszahúzta a kezét, miközben le sem vette a pillantását Martinról. Kíváncsian várta a következő lépését.
Nem sokat teketóriázott. Az előbb érezte, hogy a lány teste igencsak készen áll, így közelebb húzódva hozzá finoman hatolt belé egészen addig csúszva, ameddig teljes hosszában nem érezhette, ahogy a forró nőiesség körülöleli. Hangtalanul nyögött fel.
Elérte, hogy a nő hallasson egy újabb nyögést, majd csatlakozott párja mozgássorához. Élvezte, ahogy gyengéden teszi magáévá, hogy figyel rá, hogy érezteti vele, hogy szereti és fontos neki. Mindezt ő is igyekezett visszaadni neki.
Lökései ugyan mélyrehatóak, mégis teljesen elnyújtottak voltak. Minden érzelmét belevitte a lassú mozgásba. Érezte, ahogy hátán feszülnek az izmok, magába szívta verejtéktől gyöngyöző testük kellemes aromáját, amit a füstölők csak még inkább megfűszereztek.
A lány amennyire lehetett magához vonta párját. Érezte, ahogy feszülnek az izmai, amiket ujjai finoman cirógattak. Mart mélyreható lökései eredményeképpen egyre magasabbra hágott benne az élvezet és lassan elérte a határvonalat. Nyögései megszaporodtak és forrón sóhajtozott bele a férfi nyakába.
Megőrjítette a lány forró lehelete, a csípőjének segítő mozgása, a lényének a kisugárzása, a tudat, hogy szereti, a tudat, hogy szeretik őt, az érzés, hogy magába fogadja ez a csoda maga alatt, a lassú, szinte kínzó mozgás, amin úgy érezte, hogy egy kicsit gyorsítania kell, ha nem akar teljesen megőrülni.
Nem ellenkezett, mikor a ritmus gyorsabbra váltott, sőt, inkább több helyett biztosított a mozdulatsorokhoz.
Érezte, hogy érzékei magasan szárnyalnak szerelmének köszönhetően. Időnként lopott tőle egy csókot, vagy beleharapott a vállába és a nyakába, de mikor már érezte, hogy egyre nő a kirobbanni készülő feszültség az ágyékában, felfelé feszített fejjel, hangosan nyögött az éjszakába. Pár perc múlva nem bírta tovább. Tett néhány még mélyrehatóbb mozdulatot, aztán Capri testére zuhanva megszűnt számára a világ. Rég nem tapasztalt intenzitással ragadta magával a megsemmisülés.
Caprit pár pillanattal később ragadta magával az érzés. Miután kitisztult előtte a világ csendben hallgatta Martin zihálását.
Érezte, hogy ez most más, hogy mennyire mélyre hatolt Mart a lelkében is. Hagyta magát megnyitni, hagyta, hogy belélássanak. Ezt nem sok mindenkinek engedte meg. Fontos volt neki a férfi. Nagyon. Elemi erővel tudta szeretni. Ma éjjel olyat adtak egymásnak, ami nagyon értékes és különleges. Ami örökre összeköti őket.
Miután kitisztult előtte a világ csendben hallgatta Martin zihálását.
Csak nagyon lassan csillapodott a zihálása. Érezte, hogy egész teste gyöngyözik a hőségtől. Nem tudott megmozdulni annyira elsöprően hatottak rá az elmúlt percek. Még mindig Capri nyakánál kapkodott levegőért valamivel nyugodtabban, miközben a nőre nehezedett. Érezte, hogy lelke teljesen csupasz. Mindent átadott a nőnek, amit csak tudott, és ez elégedettséggel és melegséggel töltötte el. Csodálkozott rajta, hogy a nő nem fuldokol a most már teljes mértékben felszabadított érzéseitől, melyek hatalmas hullámokban nyaldosták belülről a testét a szívétől és a lelkétől kiindulva.
Capri Martinra emelte barna tekintetét. Érezte, hogy most már egyek, egy pár, összetartoznak és nem csak azért, mert együtt élnek.
Végre sikerült megmozdulnia. Finoman csúszott ki a lányból. Még mindig kellemesen sajgott az egész teste. Könyökein megtámaszkodott Capri fölött, és mélyen a szemébe nézett, miközben kisimított egy vörös tincset az arcából.
Némán viszonozta a pillantását.
- Kimondhatatlanul szeretlek - súgta megsimogatva hüvelykujjával az arcát.
- Sírni fogok - felelte halkan, ahogy érezte érzelmei újabb hullámlöketét a testében.
- Nem baj. Csak nyugodtan. Sírva is szeretlek.
- Én is szeretlek - csúsztatta ujjait a tarkójához - Nagyon. Őrülten.
Martin elmosolyodott - Őrült kis vörös démonom... - súgta halkan, majd gyengéden megkereste az ajkait.
A lány másnap reggel arra ébredt, hogy párja finoman cirógatja a karját. Elmosolyodott majd kinyitotta a szemét. Pislogott párat, hogy tisztuljon előtte az elsőre homályos kép. A selyemfüggönyök finoman lengedeztek a reggeli szélben. Beleborzongott az emlékeibe.
- Remélem, jól aludtál - mondta halkan a férfi továbbra is cirógatva kedvesét, akit már legalább negyed órája nézett alvás közben.
Párja felé fordult - Nagyon is - mosolygott rá.
- Akkor jó, mert én már rég nem aludtam ilyen jót, és meg kell, hogy mondjam, nagyon jó érzés melletted ébredni - mondta csillogó szemmel.
A lány elmosolyodott, majd a férfihoz bújt. Finoman futtatta végig egy ujját az oldalán.
- Tetszett a meglepetés?
- Imádom - nézett fel rá, majd gyengéden megcsókolta.
A férfi viszonozta. Kimondhatatlanul könnyűnek, ugyanakkor kellemesen fáradtnak érezte a testét. Belül pedig még mindig szárnyalt. Az éjszaka hatása alatt volt. Capri is hasonlóképp érzett. Miután elvált a férfitól nem akart mást csak a karjaiban feküdni. Talán órákig feküdtek ott egymást ölelve a meleg sátorban, elmerülve az elmúlt éjszaka okozta érzéseikben, szerelmesen bújva egymáshoz.
A hátralévő napokat csendesen, nagyokat sétálva töltötték. Nem volt szükségük szavakra, értették a másikat. Capri magában csodálkozott csak. Hallott történeteket arról a bizonyos 'nagy összhangról', ami emberek közt ki tudott alakulni, de sosem hitte, hogy ez vele is megeshet. Pedig mégis. Hihetetlen nyugalommal és boldogsággal járt ez az érzés, jót tett nekik ez a kis kiruccanás, noha a hét végére, mikor már indultak haza, kezdte kicsit rosszul érezni magát. Néha rátört a szédülés vagy épp fejfájás. Talán az egyik szúnyogcsípése miatt. Legyintett csak a tünetekre, majd ha hazaér megnézeti magát egy orvossal, de addigra úgyis elmúlik.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés