Sea of Sin
Sea Of Sin

 
Kapcsolatok / Contacts
 
Useless-girl
 
Slipknot (ENG)
 
Trivium (ENG)
 
Adam Lambert
 
30 Seconds To Mars (ENG)
 
PLACEBO (ENG)
 
DM Fanfictions (ENG)
 
Thor (ENG)
 
Bi/Lesbian/Gay stories (ENG)
 
Slash-novellák - 18-as karika/R!!
Slash-novellák - 18-as karika/R!! : Lolácska - After the storm

Lolácska - After the storm

Lolácska  2010.11.05. 22:53

Slash, 18-as karika (áthelyezve a főoldalról)


Megjegyzés by Useless-girl: Lola első Depeche Mode-os fanfictionje! SLASH!
Korhatár: 18-as!!!!

Megjegyzés by Lola: Hosszú szülés volt, de szerelemgyerek. Remélem, élvezni fogjátok. Én imádtam írni. Lesz még...

 

- Lolácska -

 

After the storm

 

 

Őrület ez az éjszaka, ez a buli… végig ez az ismerős érzés, ez a különleges hangulat. Itt mindig valami elképesztő a közönség, egészen őrültek a rajongók, ma is fantasztikus volt. Extázisból áldott, meghitt pillanatokba úgy zuhannak át: hány év a színpadon? És mégis – még mindig meglepő. Martin kipihent, feldobott, eleve szereti ezt a várost, és remekül szórakozik a reakciókon, az első sorokban felvillanó üzeneten még napokkal később is kuncog. Még hogy érintsen meg… hehe, my babies, ha tudnátok, hányszor – és hogyan! – érintettük meg egymást… és ez az imádni való kis ribi most is megkínozza, ahogy itt vonaglik a közvetlen közelében, hogy ha közel jön, érzi a belőle kisugárzó hőt. Jó itt a színpadon, a reflektorok éles fénye nemhogy lebuktatná, éppen vakításában vesznek el a lopott pillantások, észrevétlen lesheti Dave-et, és ahogy illata, testének melege, energiája meg-megcsapja, lassan, kínzón lüktetni kezd utána a teste.

Dave most is begerjed a koncerten, ahogy a zene és a közönség energiája egyszerre áramlik át rajta. Mindkét erő fojtott szexualitással teli, sunyi kígyóként tekergi körbe testét, valahonnan a köldöke mögül indul, megborzongatja a gerincét, hullámoztatja izmait, alattomos kis lüktetéseket csalogat elő az ágyékából, fojtott nyögéseket torkából. Szeretkezés ez, ahogy izgatja azt a jórészt arctalan, hullámzó, sötét szeretettömeget, és az viszontizgatja őt. Jó elmerülni ebben az apró, perverz gyötrelemben, ahogy izgalmát nemhogy nem akarja enyhíteni, de egyre belelovalja magát – és szereti ezt a mocskos gondolatot is, hogy félmereven csinálja végig az egészet. És közben itt van Martin is, megöli ezekkel a nézéseivel. Ő is észreveszi az egyetlen pillanatra felvillanó transzparenst. Ja hogy úgy? Tudjátok, hogy mindent megadok nektek… Utasítás ide vagy oda, úgy is mindenképpen meg kell érintenie, a vágytól szinte sistereg a bőrük, amikor összeér. Persze remek színészek, kellő hanyagsággal adják elő mindezt, természetesen, játékosan, félre csak az értheti ezeket a finom érintkezéseket, aki félre is akarja… nos, úgy tűnik, vannak ilyenek, de – most még ez a tudat is izgató.

Túl minden játékon és fokozáson, izgatáson, Mart mégis aggódva nézi társát, átlátva a műsor szokott kellékein, látja, hogy egyre fáradtabb a másik, és ez nem az ismert, az a jó fáradtság, ami természetes ilyenkor. Dave egyre kimerültebb, már nem sok forrás van, ahová energiáért nyúlhat, a drága, még így is milyen istenien csinálja, a közönség nem vehet észre semmit, de az ő szeme látja a különbséget. A fene enné meg, hosszúra nyúlt ez a turné, és Dave, akármennyire élvezi, jócskán végére járt a tartalékainak. Mart csak nézi, mustrálja. Milyen vékony! Ugyan most, hogy otthon volt, kedves kis pocakja lett, de a válla, a karjai… A féltés még itt is, ezekben a gyönyörű, koncentrált pillanatokban is el tudja uralni, pedig keze a húrokon, vokálja tisztán cseng… ez már a profizmus: félálomban is eljátszaná ezeket a dalokat. Igyekszik azért visszarántani magát a jelenbe, már csak kötelességtudatból is, de mielőtt kisétálna középre, még eldönti magában, hogy ma éjjelre még visszafogja a hetek óta tornyosuló vágyát. Egy szerető pillantást villant a színpad szélén törölköző Dave-re, aztán lassan, sikolyoktól övezve a mikrofonhoz sétál. Ahogy énekel, kitárja angyalszárnyait. Repül.

Dave a sötétbe burkolózva áll, szórakozottan dörgöli tarkóját a törölközővel, néha kortyol, valaki mintha gyúrná a vállát. Ahol áll, onnan már nincs arca a tömegnek, mégis, mintha látná a meghatott félmosolyt az emberek arcán. Szereti így a Szőkét, amikor varázsol. Izgalma nem múlt el, ágyéka kellemesen lüktet, és most mellé ez az áhítat, igazi kavargás van itt belül. A furcsa, újszerű fáradtságra rálegyint, nem hajlandó most tudomásul venni, felnyög, belesóhajt maga elé, a sötétbe: annyira átkozottul jó…

Még megmozgatják párszor a népet, gyilkos a tempó, fokozódik minden, a fények, a képek, a hangok ugyanazon céllal őrjöngnek: feljebb, egyre feljebb emelnek mindenkit, aki itt lélegzik, ebben a térben, ebben a valóságban, a teste közepénél megragadva száguld felfelé mindenki, zenész és hallgatója egyaránt. A totális élmény nem feltűnősködik: figyelmeztetés, előjel nélkül, csendesen, de könyörtelenül zárja össze hullámait a fejek felett, összefogva minden jelenlévőt néhány hitetlenkedő, fenséges pillanatban: egy pillanat egymásban, egy pillanat önmagunkban.

Az öltözőben Dave fáradtan lezökkent egy ládára, nyakában törölközővel zihált egy kicsit. Így szeretett egy picit még gondolkodni, megpihenni, megszáradni, mielőtt tusolni indulna. Kellettek ezek a pillanatok, még egy kicsit kiélvezni a rezgéseket, lihegni kicsit, kifelé hallgatózni még, a tömeg morajlása felé. Ülni még kicsit ebben a kipréselt, fülledt, fülcsengős üvegbura-magányban, ahogy el-elsuhannak a nyitott ajtó előtt építők, hostessek, biztonságiak, gondolkodni, megélni – ez nem változott az évek alatt. A hűvös, érinthetetlen Dave Gahan ilyenkor, a koncertek után mégis, még mindig meghatódott, lehajtott fejjel emésztette az élményt, kicsit elesettnek tűnt ilyenkor: fáradtan boldog volt.

Martot egy kis időre feltartotta a gitártechnikus, a szakmabeliek cinkosságával összenevetve váltottak még pár szót, valami technikai-hangolási okoskodás volt, jól kijöttek ők ketten, elpöntyögtek a gitárokon üres óráikban, és mindig találtak valami megbeszélnivalót, ami a világon csak nekik volt érdekes… most viszont Martin igencsak ment volna már. Talált is kibúvót hamar, és végre magukra zárhatta az öltözőt. Dave az ajtóhoz közel ült még mindig a ládán, így Mart, ahogy bezárta az ajtót, elé guggolt, csípőjével pont támasztotta az ajtót is – kicsit „biztonságban” voltak. Felnézett Dave-re, kezébe fogta a kezeit, és gyengéden a tenyerébe csókolt.

- Mizujs, nagyfiú, emésztesz?

- Mondhatjuk így is - mosolygott rá társa - Még mindig ugyanolyan érzés. Neked is?

- Kevesebb bennem a félsz, de ettől eltekintve igen. Ugyanolyan, mint a legelején - értett egyet a szőke. - Vannak állandó tényezők. Például ma is ingerlően szexi voltál… - cirógatott egy kacskaringósat az énekes térdén, egy mocskos kis pillantás kíséretében.

- Hmm… valóban? A vonzerőm… - itt a merengő Gahan egy pillanatra visszaváltott az ismert egoista Gahanbe - Hanem, azt a transzparenst láttad?

- Jaaa!!! Kuncogtam. Kicsit pofátlan volt… azt hiszem, páran félreértik a kis színpadi akcióidat…

- Mintha akkora félreértés lenne! Inkább fogalmazzunk úgy, hogy úgy tűnik, vannak, akik sikeresen értelmezik a… hogy is mondtad… kis színpadi akcióimat. Ha tudnák! Például ma éjjel… - simogatta fel a szöszi kezét az ágyékára, és egy kicsit rá is szorította.

- Mi lesz ma éjjel? Valami speciális terved van, tigris? – Nyelt egyet a szőke, megérezve a forró keménységet a keze alatt.

- Seeemmi speciális, csak… tudod, Koncert Utáni Kanosság Szindrómám van.

- Ó, hogy úgy… hát, ebben az esetben muszáj lesz tennem valamit, úgy tudom, ez elég veszélyes betegség – ment bele a játékba Gore.

- Értsem ezt úgy, hogy a doktor bácsi hajlandó lesz megvizsgálni? – nézett imádnivaló kisfiússággal Martinra. Arckifejezésével észbontó ellentétet képzett, ahogy közben továbbra is rászorítva tartotta és mozgatni kezdte társa kezét saját, egyre keményebb férfiasságán.

- Még kezelést is kapsz… - kapott egy csók után Mart.

…kapott volna, de csaknem térdre esett, ahogy az ajtót, aminek guggoltában a csípőjét támasztotta, meglehetősen nagy lendülettel akarta kinyitni valaki. Egy töredékpillanat alatt felpattant, Dave nyakából az ölébe csúsztatta törölközőjét – már igencsak takarni kellett a domborulatot. Martin adva az ártatlant ugrott egyet, bosszúsan nézve a második próbálkozásra már óvatosabban benyitó Andyre.

- Ember! Hova sietsz, nem tudsz normálisan ajtót nyitni?

- Rossz helyen álltál. Harapd le a fejem! – méltatlankodott Fletch.

- Dave-vel dumáltunk, ő meg pont itt ült. Minden oké, csak majdnem felborítottál.

- Jól van, bocs, siettem, mert azt hittem már rám vártok itt letusolva, átöltözve, hogy menjünk át a hotelbe. Feltartottak, protokoll… Ti hogyhogy nem vagytok még kész?

- Jah, én vagyok a bűnös. Csak leültem ide a ládára kicsit megpihenni tusolás előtt, aztán meg Martinnal eldumáltuk az időt – kapcsolódott be a beszélgetésbe az énekes is. – Na de én akkor fel is kerekedek, letusolok gyorsan. Majd jöttök ti is – pattant fel, és indult gyorsan a közös zuhanyzó felé.

Tudta, hogy a többiek is jönnek, úgyhogy igyekezett hamar magára zárni a kabin ajtaját, elég sok kérdést vetett volna fel Andy részéről, ha álló szerszámmal mutatkozik előtte… A zuhany alatt azonban nemcsak lenyugodott a gerjedelme, de a forró víz kiszívta belőle az amúgy sem sok tartalékot, és egyszerre, ott a párában állva szinte fejbe kólintotta az az elemi szintű fáradtság, amit eddig tudatán kívül zárt. Zihálva, fejét előre ejtve állt a kabinban, két karjával maga előtt támaszkodott, a gőzölgő víz lezubogott a fejére, haját a koponyájára simította, lefojt két oldalt a nyakán át előre, végig a mellén, végig az egész testén. Az arcáról orra és álla hegyén, alsó ajkán csurgott le a víz, s ő csak hagyta, hadd áztassa. A mellette lévő két kabinba hamarosan beállt két társa, akik harsány marháskodásba kezdtek. Különösen Andy volt elemében, nyomatta a fárasztó poénjait, adta Martin alá a lovat, aki operaszólamokat áriázott bele a fürdőszoba terébe, szándékosan iszonyú hamisan. Amikor Andy beszállt a felső szólamba, a két fiú már dőlt a röhögéstől, nem nagyon foglalkoztak Dave-vel, aki ilyenkor mindig csendben volt, ritkán szállt be ő is a zuhany-koncertekbe. Magában persze mosolygott a két hibbanton, de inkább csak hallgatta őket, hadd produkálják magukat kicsit. Ki is mászott a víz alól, nagyjából letörölgetve magát kislattyogott a zuhanyzóból a jóval hűvösebb, és jóval kevésbé párás levegőjű öltözőbe, hogy lélegzethez jusson. Szórakozottan törölgetve magát előhalászott valami kényelmeset a ruhái közül, és fel is húzta még kicsit vizes felsőtestére a fehér trikót, felkapott egy fehér boxert is, aztán így üldögélt még kicsit, fáradtan dörgölte felhúzott lábait, pihegett. Nem örült neki, meglepte ez az újfajta, letaglózó fáradtság. Gondterhelten ráncolta homlokát távolba merengve, miközben csak úgy hanyagul dörgölte magát itt is-ott is, haját törölgette, teljesen máshol járt, leginkább – sehol. Kiürítette a fejét, csak ágyra vágyott, levegőre, és Martinra. Sejtette, hogy a ma este nem lesz az a vadulás, amit tervezett, de egyszerűen a tagjai mozgatásához nem érzett erőt magában. Pedig iszonyúan kínozta már a vágy, majd’ egy hónapja nem értek egymáshoz. A turnészünet, ugye. Meg aztán az előző koncert után nem tudtak összejönni, kötelező volt részt venni az afterpartyn, így turnészünet után. Aztán meg rohantak ide. De nem baj, jó így, itt mindig jó, most lesz egy kis idejük magukra, egymásra.

Merengéséből a két jómadár társa riasztotta fel. A két lökött vihogva robbant ki a zuhanyból, mindkettő egy szál törölközőben, valamin nagyon röhögtek, de Dave nem firtatta az okát. Dudorásztak, poénkodtak, nagyon elemükben voltak. Pörögtek, öt perc alatt felöltözve, menetkészen álltak, kérdőn nézve a még mindig boxerben és pólóban csücsülő Dave-re.

- Mi van? Jaaa, ööö, megyek. Bocs, kicsit fáradt vagyok – nézett fel bambulásából.

Felkapta maga mellől a kikészített farmert, pulcsit, aztán a téli holmikat is, még sapkát is húzott a még mindig vizes haja miatt. Bevágódtak az autókba, irány a hotel. Andy Antonnal ment, így Mart és Dave egy kocsiban mehettek. Persze nem értek egymáshoz, elvégre ott a sofőr, a testőr, de legalább megbeszélhették, hogy mindketten kivonják magukat a partizás alól, és Mart – akinek mindenképp meg kell jelennie pár percre, míg Dave-nek elnézik a távolmaradást – később csatlakozik, és Dave-nél töltik az éjszakát.

Néhány könnyű ital és bájcsevely után Mart végre elszabadult. A hotel kihalt folyosóján nyugodtan sétálhatott el Dave szobájáig. Senki sem láthatta meg, ha mégis: miért ne mehetne be társa szobájába. Az évek során megtanulták lazán és diszkréten kezelni közös kis játékukat, anélkül, hogy komolyabb gyanúba keveredhettek volna. Jó volt ez így mindkettejüknek, a lehető legjobb, hogy bizalom és szeretetalapon együtt lehettek, barátok voltak, és szerették egymás testét, jól ismerték egymás érzékeny pontjait, akárcsak a gyengeségeiket. Mart elmerengett: talán az a legjobb ebben, hogy nincs szükség arra, hogy gyilkolják a másikat, azt leszámítva, hogy diszkréten kell kezelni a dolgot, gyakorlatilag problémamentesnek nevezhető ez a viszony. Nagy szüksége volt erre mindkettejüknek: kilépni a kapcsolatok játszmáiból, ebből az undorító macska-egér harcból, amiből mindkettejüknek kijutott már. Persze, most viszonylag nyugalom van mindkettejük életében kapcsolati fronton, de még ez a nyugalom is terhelt a szokott kis súrlódásokkal, amelyek gondoskodtak azért a stresszről. Kettejük között azonban nem volt szükség ilyesmire, túl régóta, túl jól ismerték egymást ahhoz, hogy kicsinyes játszmákba bonyolódjanak. Hazugságok és melodráma nélkül, egyszerűen „csak” jól érezték magukat együtt, és nem is vágytak ennél se többre, se kevesebbre.

Dave a szobájába érve levetkőzött, csak a pólót és a boxert hagyta magán. A fáradtságtól rázta a hideg, úgyhogy feltekerte a fűtést és bebújt az illatos, vastag takarók alá. Olvasni próbált, de nem ment: még mindig zúgott a füle, és feje tele volt a koncert képeivel, hangulatával. Így volt ez általában, koncertek után nem tudott koncentrálni, inkább ült az emberek között az afterpartyn, mosolygósra itta magát, poénkodott, vagy, ha nem volt kedve a bulihoz, a szobájában, gondolataiba merülve nézett maga elé, miközben egyik szivarkát szívta a másik után. Most viszont nem kívánta a cigit, nyitott szemmel kuporgott a takarók alatt, magzatpózba gubózva várta Martint. Nem tartott attól, hogy esetleg elalszik, ilyenkor nem volt rá képes. Egyszerűen túl aktív volt az agya, kattognak a kerekek, pulzusa még mindig elég magas volt. Testében viszont ólmos fáradtságot érzett, ami kezdte nyugtalanítani: ez a szintű kimerültség nem gyakran vette elő. Keserű mosollyal fogalmazta meg önmagának: bizony öregszik, és a betegség is ugye… nyilván nem volt semmilyen pozitív hatása. De hamarosan rálegyintett, nem hagyta magán eluralkodni a kétkedést. Órájára pillantott. „Nemsokára Martin is megérkezik, végre.” Kikászálódva a takarók alól a fürdőbe indult, hátha felfrissíti egy jó hideg vizes mosakodás.

Martin épp akkor nyitott be halkan, amikor Dave fejét-nyakát törölgetve kilépett a fürdőből.

- Szia. Elszabadultál? – derült fel Dave arca.

- Aha. Épp ideje volt.

- Miért? Nem jól alakul a buli odalenn?

- De, a buli jó. Csak… mindegy. Kedvesek az itteni szervezők, de most nem volt sok kedvem Magyarország szépségeinek sokadszori felemlegetéséhez. Úgyis minden alkalommal ugyanazokat a köröket futjuk, a várost, úgyis tudják, hogy szeretjük. Semmi érdemi beszélgetés nem volt. Te? Mit csináltál?

- Igazából semmit. Feküdtem, fáztam, fáradt vagyok.

- Látom, kedves. Bújj vissza az ágyba, egy perc és jövök én is – mosolygott Dave-re a szöszi, majd ő is a fürdő felé vette az irányt.

Dave még ellenőrizte, hogy zárva-e az ajtó, majd visszakúszott a kellemesen felmelegedett ágyba. Egy perc múlva Martin is megérkezett. Vetkőzni kezdett, társa holmija mellé pakolva sajátját. Dave játékos mosollyal nézte.

- Örülhetsz, hogy így elfáradtam, különben most rád ugranék.

- Hm… ez örülne a legjobban, ha rám ugranál – riszált egyet a fenekén Martin, miközben pólóját is levette. - De jobb lesz, ha ma éjjel csendes pihenőt tartunk, nem? - mosolygott gondoskodón társára, miközben bemászott Dave mellé.

- Igen, most pihi. De reggel… nem szabadulsz. Tudod, a rajongók miatt – adott puha kis puszit Martin homlokára felkönyökölve.

Martin fészkelődött még kicsit, majd baljával magához húzta az énekest, aki ilyenformán Martin válla és mellkasa közti területre fészkelhette fejét. Kisfiúsan dörgölőzött a fejével még Marton, mint egy törleszkedő macska, majd megtalálva kényelmi pozícióját végleg elhelyezkedett a szöszi mellkasán. Egyik karját maga alá húzva bújt a lehető legközelebb, másikkal szórakozottan cirógatta társát, ahol érte: karján, hasán, combján – ezek most nem olyan felizgató cirógatások voltak, csupán a szeretet és törődés egyszerű mozdulatai. Mart álla alá fogta párja fejét, folyamatosan belélegezve Dave hajának illatát, arcán érezve puhaságát, s társához hasonlóan ő is szabadon, céltalanul járatta ujjait a másik bőrén. Dave testén még most is kiütközött a fáradtság izzadt párája, bőre enyhén nyirkos volt, és csillogott az olvasólámpa sárgás fényében.

- Még mindig izzadsz – szólt halkan a szőke.

- Aha. Pedig a zuhany óta még meg is mosakodtam. A fáradtság, gondolom.

- Szép vagy így, kedves. Csillog a szemed, a bőröd… - nyomott egy könnyű puszit Martin a sötét tincsek közé.

- Jah, gondolom… klasszul festhetek így, leharcolva. – Dave hangjából kis keserűség hallatszott. Utált arra gondolni, hogy öregszik, és ez a fáradtság ilyen gondolatokra késztette.

- Ugyan már, komolyan mondtam. Tetszel most. Most is, hogy pontos legyek. – a szőke itt felemelte annyira társa arcát, hogy a szemébe nézhessen. Hüvelykujjával simogatta az énekes arcát, míg egymás tekintetét fürkészték.

- Mindegy. Kérek egy csókot – mosolyodott el végül Dave párja szeretettel és támogatással telt tekintetétől felvidulva, és játékosan odatartotta arcát, hogy a szőke elérhesse.

Martin felkuncogott, látva a színpadiasan lehunyt szemmel várakozó kedvese arcát. Elöntötte a szeretet egy hulláma, és nem a várt játékossággal csókolta meg az énekest, hanem az elképzelhető leggyengédebb érintésével tenyerébe fogta a másik arcát, és olyan lassan, olyan puhán, olyan szeretetteli érzékenységgel csókolta meg Dave-et, hogy az beleborzongott a váratlan érzésbe. Martin puha, száraz ajka szinte éppen csak érintette az övét, épp csak a peremét, ahol a legérzékenyebb. Dave arcáról a pillanat töredéke alatt olvadt le a játékosság, hogy átadja a helyét a feltoluló érzelmeknek. Kezét lassan végigsimítva a másik arcán, felcsúsztatta Martin koponyájára, hogy érezhesse, ahogy a szőke fürtök kéjesen végigcsiklandozzák ujjait, és ő is hasonlóan gyengéd szenvedéllyel kezdte csókolni párját. Így aludtak el, még a koncerttől zúgó fejjel, ahogy csókjaik meglassúdva fokozatosan álomba kényeztették egymást.

 

 

Dave bizonytalanul kinyitja a szemét. Reggeli derengés, kissé szürke odakinn az ég, de a szoba függönyei kellemes színűre festik idebenn a hangulatot. Az énekesnél némiképp lassan indulnak a kerekek. Hogy is van minden, koordináták? Ó igen, Budapest, Magyarország... Hm... mi ez a finom? Illatos, sima bőr érintése kelti fel érzékeit végleg. Martin. Szívdobogásából érzi, alszik még. Fel se kell néznie. Nagyjából dereng az előző este, a koncert remek volt, de ijesztően kimerült. Most kicsit koncentrálva végigvizsgálta önmagát tudatban, kereste, itt van-e még az a fáradtság? Végigkereste tagjaiban, észrevétlenül meg-megfeszítve egyik-másik izomcsoportját, alaposan megvizsgálta magát. De akárhol kutatta, nem talált semmit, a tegnapi kimerültségnek nyoma se volt. Megnyugodva vigyorodott bele a levegőbe. Egy másik érzést talált a fáradtság helyén, és tetszett neki ez az érzés… magában villantott egyet farkasmosolyai közül, ahogy megérezte a már nem is csupán ébredező vágyat a testében. Hmmm… talán el tudja érni Martinnál valamilyen módon, hogy felébredjen… mert akárhogy is: mindkét éhségének enyhítéséhez az éber szöszire volt szüksége. Csak annyira mozdult meg, hogy picit feljebb csússzon az ölelésben, hogy kezével felérje a másik arcát. Kényelmesen cirógatni kezdi körme hegyével a szuszogó arcát, nyakát. Lágyan mozdulnak az ujjai, mint egy puha gitárpengetésben, valamennyi hosszú ujjat végigfuttatja a másikon. Martin álma mély, nem hatol még át rajta a finom törődés. Dave sem csak ezzel a céllal simogatja, egyszerűen csak jó, hogy ott van, gondolkodik, közben, mintegy mellékesen futnak ujjai társa alvástól felmelegedett bőrén. Ha felébred, az csak jó, de ő kivárja. Nem sürgős. Hmmm, tényleg, hiszen van két napjuk itt… ohohóó, mik lesznek itt… szövögette disznó terveit, miközben egyre tudatosabban járatja ujjait a másikon. Felkönyököl, hogy lássa a szőkét. Annak kissé nyitva a szája, feje oldalra bukva, teljesen öntudatlan. Dave felmosolyog, olyan kedves így… aztán kis, galád mosollyal lejjebb dobja a köréjük tekeredett takarót, és még mindig a körmei hegyével kezd el köröket, kacskaringókat rajzolgatni a szőke férfi mellbimbója körül. Tekintete a kényeztetett bőrfelület és Martin arca között vándorol, lesi a jeleket, ébred-e már. Ujjaival egyre lejjebb indul, csigavonalban lehalad a hason, a köldök alatt a kis szöszi pihékből álló „irányjelző” csíkon elidőz, nagy, vízszintes íveket húz körme hegyével a medencevonal felett, ahol a legérzékenyebb… és Martin egy hirtelen kis nyögéssel arra ébred, hogy nagyon erotikus álma volt.

- Aaahh! Mi… mivan? – rázta meg a fejét álomittasan, amitől szőke fürtjei táncba kezdtek – ahh, hmmm, ó, helló, jó reggelt, David.

- Neked is jó reggelt, borzas. Hogy aludtál?

- Jól, jól, de az ébresztés is jól alakul. Mit ügyködik, kedves uram?

- Hmmm, igazából… tudod, frissen, kipihenten ébred a férfiember. És éhesen. Gondoltam… bekaphatnánk valamit.

- Hehhe, lökött – legyintette meg nevetve, játékosan társa vállát, ahogy az felé magasodva nézte őt – mit szeretnél… amm, bekapni? – villantott Dave-re egy mocskos playboy-vigyort a szőke.

- Mit is? Hmmmm… amit… fogok – csúsztatta le és nyomta finoman oda kezét teljes hosszában Martin tagjára csak úgy alsón keresztül.

- Hogy úgy… hát, éhes tigrisem, kevesebb szöveget, több cselekvést.

- Te! – hördült fel Dave bevadulva - Szétszedlek.

- Na, csak lássam – dobta le a takarót a szőke, és felhúzta ülésbe társát, míg ő maga feltérdelt az ágyon.

Dave türelmetlenül kezdte húzni magára Martint, csókolva mindenütt, ahol csak alkalma volt.

- Túl puha ez az ágy, süpped. Gyere.

Mart, felállított, és a földig érő ablak elé húzta társát, ahol egy puha, vastag szőnyeg kínálkozott tökéletes helyszín gyanánt. A reggeli derengésben megálltak egymással szemben egy rövid pillanatra, elmerülve egymás tekintetében. Tényleg rövid pillanat volt ez, hamar felocsúdtak mindketten, visszatérve egymás türelmetlen kóstolgatásához. Szorosan összesimultak, hogy bőrük minél nagyobb felületen egymáshoz érjen – csak az alsó fedte mindkettejük testét, jótékonyan, hiszen az összedörzsölődő pamut finom izgatása ugyancsak hozzájárult az érzékeik játékához. Összesimulva markolták egymást, Dave folytatta volna az elkezdett cirógatást, csak éppen nem bírta ilyen szelídre visszafogni magát. A tegnap esti gyengédség most nem volt sehol. Éhesen falta a szőkét, bele-belekapva, ajkai közé szívva a telt alsó ajkat, beleborzongott a puha, mégis erőszakos nyelvek játékába. Úgy csókolták egymást, beleadva minden szenvedélyüket, mintha versenyeznének, ki tud többet, jobbat adni a másiknak – miközben maga is elveszi, ami neki jár. Martin nyargaló pulzussal masszírozta társa fenekét, markolta a hátán az izmokat, ahogy csak bírta, ijesztő erő volt a kezében.

Lihegve szakadtak el egymás ajkaitól, nem bírták tovább ezt az intenzitást. Egy pillanatig ismét lefagyva bámultak egymásra, miközben zaklatottan kapkodták a levegőt. Mindkettejüknek nagyjából ugyanaz lobogott a szemében: hogy tudsz ilyen elviselhetetlenül felizgatni? Dave lépett először. Derekánál fogva magához rántotta a szőkét, belecsókolva a kulcscsontja feletti völgybe, villámgyorsan haladva végig az arányos felsőtesten. Ajka, nyelve, fogai is részt vettek a játékban, amit Martin nyakától az ágyékáig tartó útvonalon vezetett végig. Faldosta mellkasát, nyelve hegyével kemény vonalkákat írt a domborodó izmokon, orrában végig Martin bőrének észveszejtő illatával. A picinyke bimbót hol fogai közé kapta, hol nyelve hegyével csiklandozta, a remegésig izgatva ezzel a szöszit. Martin nézte egy ideig társát, de hamarosan fejét hátraejtve nyögött bele a szoba egyre fülledtebb levegőjébe. Apró borzongások futkostak végig külön-külön minden egyes csigolyáján, ahogy Dave ajkait érezte a felsőtestén, ahogy a has puha bőrébe kapdosott hegyes kis szemfogaival, Martin úgy érezte, minden szerve remeg a vágytól. Nem bírt volna hangot kipréselni a torkán, így ujjaival a sötét hajba túrt, és finoman elhúzta Dave fejét a hasától, kényszerítve, hogy az arcába nézzen. Dave olyan kínlódó izgalmat olvasott a zöld szemekből, hogy képtelen volt elnyomni egy önelégült szusszanást. Azért vette a jelzést. Mindvégig ingerlő ringyósággal tartotta a szemkontaktust, miközben bosszantó lassúsággal előrecsúsztatta kezeit Martin fenekén, be a vékony anyag alá, és lehúzta a boxert kedveséről. Adta a profit, holott alig bírta visszafogni magát, annyira tomboltak már saját sejtjei is, de muszáj volt kiélveznie ezt a gyilkos kis játékot. Mart bennakadt lélegzettel nézte az előtte térdelő férfit, bénultan várakozva, úgy érezte, cseppfolyóssá izzott fémmé vált a húsa, és nem is értette, mitől képes a lábán állni. Csak akkor jutott újra egy kapkodó lélegzethez, amikor megérezte Dave kezeit a fenekén, ahogy lecsúsztatta róla a tűzforróvá és rég túl szorossá vált alsót. Tagja ennél jobban már nem is álhatott volna készen, ahogy szinte könyörgőn meredezett. Dave egy elégedett mosollyal nyugtázta a látványt, majd még mindig nem engedve el társa tekintetét, gyorsan végignyalintott a tag alsó ívén, a tövétől a legvégéig. Martin rekedten nyögött fel az érzéstől, és legalább ugyanennyire a látványtól. Ahogy sokadszorra már előtte térdelt ez az egyébként térdre kényszeríthetetlen férfi, ahogy fenekének körvonalai szépen kirajzolódtak a tartásban, ahogy tetovált mellkasa előre hajolt, karjai Mart combjaiba kapaszkodott, és olyan pokolian mocskos tekintettel nézett fel rá, hogy beleremegett. Dave végre megkegyelmezett társának, és saját érzékeinek, és puha, selymes ajkai végig befogadták a kőkeményen álló tagot. Nyelvét is bevetve eleinte csak puhán, ritmusosan dolgozott, hogy kis kellemmel ellensúlyozza az eddig kínzást. Martin hátraejtett fejjel lihegett a plafonra. Hamarosan Dave is egyre nehezebben tudta visszafogni vágyát, kezei is mozgásba lendültek a két izmos combon. Végigsimogatta Martin combját, hátraérve a finom kis fenékig, majd egyik kezét inkább mégis itt elöl kezdte hasznosítani. Jobbjával továbbra is a popsit simogatta, egyre beljebb haladva, míg baljával a szőke hasát, csípővonalát cirógatta, érezhető remegéseket előcsalva, majd ujjait átkulcsolta a farok tövén. Így kisebb részhez fért hozzá ajkaival, de ezen a részen végre bevethette gonosz kis fogait, incselkedő csókjait. Néha meglepetésszerűen végighúzta az érzékeny tagot kicsit már borostás állán, nyakán, amitől a szőkében pillanatokra bennakadta lélegzet: már alig bírta ezt a játékot, de nem kellett sokat várnia a váltásra. Dave is kezdte veszélyesen feszültnek érezni magát, így különösebb átvezetés nélkül térdre rántotta társát, magához szorította csípőtájon, amitől mindketten felnyögtek egy pillanatra, majd szabad kezével megragadva Martin tarkóját, kényszerítve, hogy szemébe nézzen.

- Szétduglak.

- Csináld! Kérlek… nem bírom.

Dave villámgyorsan megperdítette a szőkét, hátán végigsimítva, egy bűnösen disznó mozdulattal széjjelebb tárta az előtte térdelő lábait és benyálazott ujjait röviden társába törölte, majd kiszabadítva saját farkát, kíméletlenül belényomult egyetlen hosszú mozdulattal. Hatalmasan felnyögtek mindketten, amikor Dave végre teljes hosszában párjában érezhette magát. A Martin agyába hasító éles fájdalmat egy töredékpillanattal később követte a felszabadító élvezet. Iszonyú szorosan kitöltötte belsejét Dave tagja, vegyítve fejében a kéj és a fájdalom észvesztő kettősét. Dave a behatolás utáni, pillanatnyi megpihenés után lassan mozogni kezdett társában. Mély hangján nyögve hullámzott egyre gyorsabban, kezeivel végigsimítva Mart hátán, fenekén, combjain, végül megmarkolva a fenekét, hogy még inkább irányítása alá vonja a szőke altestét. Két hüvelykujjával masszírozta a nyílás környéki érzékeny területet, mély, hosszú döféseivel gyilkolva mindkettejüket. Martin ekkor már könyökeire ereszkedve, feje tetejét karjaira eresztve hangosan nyögött, teljesen átadta magát az élvezetnek. Hátranyúlt, megkereste Dave kezeit, egyiket céltudatosan előrevezetve. Társa eleget téve a kérésnek ismét az előbbi gyilkos lassúsággal csúsztatta hosszú ujjait a meredező tag helyett ezúttal hátrébb, egy kis masszázzsal gyorsítva Martin már amúgy is közelgő orgazmusát. Dave maga is túl volt már saját határain, hangerejét nem éppen visszafogva hangosan nyögött, ahogy érezte, hogy milliméterekre van a megsemmisüléstől. Végül Mart fenekét elengedve, jobbjával a vállát nyomta még lejjebb, amíg a szőke arca a szőnyegbe nem nyomódott, a terhelést nem bíró karjai feje felé kinyújtva kapaszkodtak a szőnyeg csomóiba. Dave baljával rászorított Martin tagjára, és egy brutális csípőrándulással, elakadt lélegzettel, némán élvezett társába. Ahogy megérezte a forró nedvességet magában, a rántástól, és az énekes rászorító kezétől Martin is átlépett a határon, remegő tagokkal, Dave nevét a szőnyeg vastag anyagába ordítva robbant ki belőle is az orgazmus.

 

Martin nem bírva tovább tartani kettejüket, végighasalt a szőnyegen, Dave még pár percig rajta feküdt, ahogy szinkronban ziháltak, testük egyszerre hullámzott, ahogy próbáltak visszatérni a légzés normális ritmusához. Testük még meg-megrándult a kéj utórezgéseitől. Dave lassan, egy csiklandó mozdulattal kicsusszant a síkos, meleg közegből, és legördülve róla párja mellé feküdt, karjait feje alá téve hagyta, hogy mellkasa egy kis hűvöshöz jusson, hogy elpárologjon róla a vékony patakokban csordogáló izzadtság. Martin még ugyanúgy feküdt, fejét a szőnyeg vastag anyagába temetve, háta ütemesen emelkedett-süllyedt, teste csillogott a nedvességtől. Dave szólalt meg először.

- Mondtam, hogy szétduglak.

A szőke lassan emelte fel a fejét, hogy Dave felé fordítva visszaengedje a puha szőnyegre.

- Nem beszéltél a levegőbe. Kész vagyok.

- Én is… de jó is. Hiányoztál. Hosszú volt a turnészünet.

- Nekem is hiányoztál. És tegnap megint felhúztál a koncerten – könyökölt fel féloldalasan a szőke, szabad kezével végigsimítva az énekes tetovált mellkasán. Szemében újra csillogni kezdett valami.

- Mi ez a nézés? Csak nem akarod újra kezdeni? – húzta fel szemöldökét Dave.

- Ááá, kivagyok. Még legalább öt percig harcképtelen vagyok…

- Öt perc? Mr. Gore, ön nem öregszik. Nem volt elég, amit kaptál?

- De. Aaz elég volt. De én jövök neked valamivel – húzta a szőke. Közelebb feküdt az énekeshez, cirógatni kezdte a lehűlt bőrt, látszólag céltalanul, valójában persze egyre intenzívebb ívekben haladt lefelé a lapos has felé.

- Mire gondolsz?

Martin tőle szokatlanul, hirtelen macskaügyességgel átemelte lábát Dave-en, és a hátán fekvő énekesre ült, és a füléhez hajolt. A legmocskosabb hangsúlyával súgta:

- Ígértem neked egy kezelést.

Dave felnyögött ettől a kis akciótól. Martin felé magasodott, nem tudott az arcába nézni, mert a szöszi elkezdte játékát: fülébe szuszogva harapdálta a cimpáit, nyalogatta, csókolta a nyakát. Beleremegett a finom izgatásba, érezte, ahogy gerincében újra éledezni kezd az izgalom. Mit művel vele ez a férfi, hogy akármikor újra fel tudja izgatni, hogy nem képes betelni vele? Hiszen nincs negyedórája, hogy elélvezett benne, és máris kezd újra keményedni. Martin tudatosan kényeztette ilyen finoman: újra fel akarta húzni. Persze megrakhatta volna így is, most ő volt irányító pozícióban, de nem… azt akarta, hogy Dave is vágyjon rá. Forró lélegzetével szándékosan a nyakába szuszogott, egyik kezét a sötét tincsek közé csúsztatta, másikat pedig összekulcsolta Dave hosszú ujjaival, miközben altestét lejjebb eresztette, hogy hozzáérhessen társa ágyékához. Gonosz játékot űzött: nem dörgölte hozzá magát, csak éppen hogy érintkezni hagyta a bőrüket. Feneke, heréi alig érintették társát. Ezen apró kis érintkezésektől Dave-nek minden idegszála vigyázzba állt, minden érintésnél tekergő kis borzongás csiklandozta körbe a gyomrát, izmai meg-megrándultak, ahogy feszültsége fokozódott. Törzse mellé eresztett karjai megindultak felfelé Martin combjain, egyetlen hosszú, erős simítással jutottak el a fenekéig. A játszadozó csípőt keményen megragadva szorította magához Martin altestét, hogy végre igazán megérezhesse az egyre keményebb forróságot a lába között. Két kézzel szorította lefelé, magához, és finom kis körzésekbe kezdett Martin alatt. Martin felemelkedett, ahogy megérezte az intenzív dörgölést magán. Sötét árnyék úszott át a tekintetén. Élvezte ugyan, de most nem tűrte, hogy Dave határozza meg az irányt.

- Engedj el – mondta szárazon.

- Miért? Nem élvezed? – próbálkozott egy mosollyal az énekes.

- Engedj. El. – kapta el és szorította Dave feje fölött a földhöz előbb az egyik, majd a másik csuklóját. – Most én játszok, te tűröd. Nem szeretném, ha megmoccannál.

Dave nem vette komolyan. Ahogy Mart testhelyzetet változtatott, hogy lába közé férkőzzön, elkapta a szőkét a hátánál és magához szorítva felült vele. Martin azonban olyan hidegen nézett rá, hogy egy pillanatra lefagyott. Ezt a pillanatot kihasználva a szőke elkapta az énekes csuklóit, és olyan erővel szegezte vissza a szőnyeghez, hogy Dave nyekkent egyet.

- Mondom, nyughass. Nagyon csúnya lesz, ha nem viselkedsz.

Hangja olyan száraz volt, tekintete olyan sötét, hogy Dave-ben megfagyott a lélegzet. Érezte Mart vasmarkait a csuklóján, és meg sem mert mozdulni. Martin keményen tartotta, figyelve az énekes reakcióit, hogy mikor eresztheti el. Jobbnak látta, ha nem teszi.

- Nyisd szét a combjaid.

Dave engedelmesen szétnyitotta lábait, hogy Mart hozzáférhessen.

- Most húzd fel a térded.

Teljes megadással a tekintetében, az énekes ezt is megtette.

- Nem ajánlom, hogy megmozdítsd a kezed. És egy hangot se halljak.

Ezzel egyik kezét levette Dave csuklójáról, és farkának hegyét az előbbi izzadtságtól még nyirkos nyílásba nyomta kezével. Nem ment könnyen, az énekes nem mert hangot adni, de levegővétele hallhatóan felgyorsult. Martin azonban nem hallott már semmit, agyát elborította a vér, kilépett magából, ahogy a hetek ót a gyülemlő sóvárgása feltört belőle. Narancsszínű párával homályosította el a tudatát, bensőjének ordítása elnyomott minden, a külvilágból érkező hangot. Társa reakcióitól függetlenül cselekedett. Egyik kezével a bejutást segítette, a másikkal saját férfiasságát nyomta előre egyre erősebben. Dave, érezve a kíméletlenül benyomuló tagot, a megtorlástól tartva mozdulatlan kézzel görbítette ívbe a gerincét. Némán száguldott ki tüdejéből a levegő, a fájdalomtól összerándultak hasizmai. Martin bejutva visszatért előbbi pozíciójába, párja csuklóira támaszkodott, fejét lehajtotta és hosszú, kemény döfésekkel mozgott a forróságban, ami csaknem fájdalmasan szorosan ölelte körül. Minden lökésnél teljes hosszában járatta farkát a másikban, majdnem kihúzva azt, csak hogy aztán teljesen tövig előrenyomulhasson újra. Nem fogta vissza a tempót, csak fejét előreejtve lihegett, fürtjei Dave arcába, nyakára lógtak, a kőkemény döfések mellé egy idegeit pattanásig feszítő csiklandozást társítva. A még mindig éles fájdalom mellett azonban érezte a kéjt, ahogy felkúszik a gerincén. Érezte, hogy Martin süket érzékszervekkel, teljesen máshol jár, hogy már nem szorítja, nem fenyegeti, így végre kiengedhette hangját, rekedten nyögött egyre hangosabban. Kezét nem merte még használni, de csípője nem tűrte tovább, hogy visszafogják, ösztönösen mozogni kezdett, válaszolva a szőke döféseire maga is hullámozni kezdett. Felhúzott combjait átkulcsolta párján, ezzel még mélyebbre engedve magába a már a határhoz közeledő tagot. Martin felmordult, ahogy érezte az enyhülést, könyökeire ereszkedve körkörösen kezdett mozogni a már fennhangon hörgő, alatta vonagló férfin. Iszonyú éles szorítást érzett, mintha a belső szervei, az ágyéka és a tarkója egyazon forró karmok közé kerültek volna, teli torokból nyögött bele társa nyakzugába. Korlátait vesztve egyre gyorsabban, egyre mélyebben mozgott Dave-ben, míg végül megrándulva, egy hosszú hörgéssel belé élvezett, és erejét vesztve azonnal rá is ejtette felsőtestét. Dave beleremegett, ahogy a forró nedv elöntötte, és azonnal átölelte a rároskadó férfit. Lihegett egy ideig. De nem bírta, így, félkészen, finoman mozogni kezdett Martin alatt, hogy önmagát is eljuttassa a csúcsra. A szöszi tudatán lassan hatolt át társa mozgása, nehezen talált vissza a valóságba. Hamarosan kapcsolt azonban, felkönyökölt.

- Remélem, nem kínoztalak meg nagyon.

- Nem. De befejezhetnéd, amit elkezdtél… - mozdította be csípőjét Dave egy mocskos mosollyal, türelmetlenül.

Martin egy lassú csók közben kicsúszott kedveséből, és csókjaival megindult lefelé a nyirkossá vált felsőtesten. Most nem sok időt töltött a máskor oly sokat kényeztetett mellkason, hasfalon, egyenesen a keményen álló tag felé irányította magát. Dave beleborzongott a várakozásba, és a látványba, ahogy az előbb még uralkodó szőkeség mögé térdelve teljes odaadással csókolta körül férfiasságát.

- A… kezed… gyere már – nyögdécselte szaggatottan az énekes.

Martin előbbi keménységének nyoma sem volt, ahogy puhán körülfogta az ágaskodó tagot. Csókjai közben is egyre a másikat nézte, imádta a látványt, ahogy Dave lehunyt szemmel, feje fölé ejtett karokkal, gyorsuló lélegzettel élvez. A szőke ritmusosan járatta markát a tagon, egyre szorosabbra fogva azt, miközben a felhúzott combok érzékeny belsejét csókolta, be-beharapva a vékony, selymes bőrt. Érezve társa könyörgését, hirtelen elengedte a kemény férfiasságot, hogy teljes hosszában szájának meleg, puha közegébe fogadja azt. Az énekes egyre gyakrabban nyögte kedvese nevét, ahogy az nyelve mellé olykor a fogait is bevetette, kezeivel alhasát, combjait, heréit simogatta, masszírozta. Martin érezte, ahogy Dave a határra ér, és felemelkedett, hogy kezével fejezze be a kényeztetést. Szabad kezével társa tarkója alá nyúlt, térdelésbe húzta önmagával szembe, és csókolni kezdte, miközben keze egy pillanatra sem hagyta abba a mozgást. Dave kérdés nélkül mozdult, amerre csak párja akarta, ám csókjaikat megszakította, hogy fejét hátrahajtva nyöghessen. Martin a derekát átfogva, közvetlen közelről nézte arcán az élvezetet, miközben egyre hosszabbakat húzott a kemény tagon. Dave teste ekkor már egyre többször megremegett. Orgazmusának pillanatában Martin keményen belemarkolt a fenekébe, így Dave, izmait összerántva, társa vállába kapaszkodva, rekedten felkiáltva élvezett el. A szőkeség Dave-től nedves kezével magához húzta az énekest, tartotta, míg enyhült testének remegése, aztán gyengéden egymásba kapaszkodva nyúltak el az itt-ott árulkodó foltokkal tarkított szőnyegen. Martin magához húzta kedvesét, hallgatva, kiélvezve elcsendesülő zihálását, összekulcsolva ujjait az énekes hosszú ujjaival. Dave, visszanyerve hangját, váratlanul felkuncogott.

- Mi az? – emelte meg a fejét Martin.

- Azt hiszem, jövünk egy szőnyeggel a szállodának – nevetett fel Dave elégedetten.

 

 

2010-02-14

Még nincs hozzászólás.
 
Bejelentkezés / Sign in
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
VENDÉGKÖNYV / GUESTBOOK

 
Slipknot (HUN)
 
Adam Lambert (HUN)
 
Placebo (HUN)
 
30 Seconds To Mars (HUN)
 
DM Fanfictions (HUN)
 
Harry Potter folytatásos (HUN)
 
Harry Potter novellák (HUN)
 
Bi/Lesbian/Gay történetek (HUN)
 

THE EVIL WITHIN| Harry Potter szerepjáték    *****    REAVER GROVE | urban fantasy frpg    *****    Hírek,információk,érdekességek a Super Mario világából.Ismertetõk,leírások,játéktesztek. Folyamatosan megújuló tartalom.    *****    STAR STABLE ONLINE BLOG - Kattints ha te is játszol a játékkal, vagy csak érdekel :) Puszi Daisy    *****    ANEZKABLOG megnyitotta kapuit, ahol a valódi, õszinte életét, véleményét olvashatjátok el!    *****    Duguláselhárítás Debrecen    *****    Visszaszámlálás indul! A popzene 2018-as évét foglaljuk össze. Dalok, albumok, videoklipek.    *****    STAR STABLE ONLINE - R A J O N G Ó I O L D A L - Daisy Doveer - STAR STABLE ONLINE    *****    Aranysárkányok korának 617-edik esztendejében...    *****    If this is the end in fire we should burn together    *****    Keresett karakterek // Szerepjáték // Csatlakozz // Varázslat és Sárkányvér // Aneliath    *****    snowflakes in the wrong place    *****    ♛ ANELIATH ☉ varázslat és sárkányvér    *****    every monster was a (wo)man first    *****    Fedett lovardák,kör karámok, angol lovas bokszok, gép-takarmány tárolók gyártás,szerelését, építését vállaljuk!    *****    Meditációk az okkult életrõl    *****    SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP.SZEREZZ ÖRÖMET SZERETTEIDNEK KARÁCSONYRA,EGY SZEMÉLYISÉG ÉS SORS ANALÍZISSEL!VÁRLAK    *****    MINDIG SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP. Szerezz örömet SZERETTEIDNEK Karácsonyra egy tartalmas elemzéssel!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tegyél egy próbát, én segítek az értelmezésben. Várlak!    *****    Rendelj szeretteidnek, asztrológiai elemzéseket, a 20-25 oldalas születési horoszkóp elõrejelzéssel,nagyon szép ajándék!