10.

- Ugyan... - pillantottam félre zavartan, de ő előre nyúlt Dave karja mellett, és az arcomra fektetve tenyerét visszafordította azt.
- Te egy különleges lány vagy - állapította meg, mire én szelíden elmosolyodtam. Sosem szerettem, ha ennyire dicsérnek, ha ennyire sokra tartanak.
- Nem vagyok tökéletes én sem - vetettem ellen - Nem ismertek.
- Senki sem az, senkit sem lehet egy nap alatt kiismerni. De nem is ez a lényeg, hanem ahogy a dolgokhoz hozzáállsz, ahogy átérzed őket. Ezért szerettünk volna több időt eltölteni veled, ezért kaptad ezt a napot tőlünk.
Dave féloldalasan hátrafordulva bólogatott egy kis mosollyal a száján.
- Jaj, fiúk, feltett szándékotok, hogy megint megríkattok? - öleltem át őket két karommal, fejemet kettejük buksija közé dugva. Kezdett sok lenni mára nekem ez a rengeteg érzelem.

- Ó nem, nem megríkatni akarunk. Hogy is volt? A szeressük egymás project fizikai részénél tartottunk… - vigyorgott David - Asszem az a rész jön, hogy ti ketten megpróbáltok megvigasztalni engem, kényeztetni, efféle…
- Ja tényleg Davey, gyere csak! - húztam még szorosabban magamhoz. És nem ellenkezett.

Újra a nyakát kezdtem kényeztetni ajkaimmal és finom harapásaimmal, majd áttértem a tarkójára. Éreztem, hogy libabőrös lett a teste a leheletnyi csókoktól a füle mögötti érzékeny területen, illetve a tarkójától a gerince vonalán keresztül induló mozdulataimtól. Időnként a nyelvemmel is végigfutottam a tetoválásának egy-egy kacskaringós vonalán. Kezeim a mellkasát cirógatták, hogy helyet adhassak Martinnak, aki lentebbi régiók meghódítására pályázott.

Martin egyre lejjebb hajtotta a fejét és David hasára adott ezer apró csókot. Hol csókolta, hol harapdálta, hol végig-végignyalta, miközben egész tenyerét Dave alhasán tartotta szorosan rátapasztva azt. Párducunk lehunyt szemekkel halkan sóhajtozva élvezte kényeztetésünket.

Kezeivel a földön támaszkodott a térdeimmel egy vonalban. Pár perc múlva abba kellett hagynom a csókjaimat, mivel éreztem, hogy a háta hátrafele feszül. Sejtéseim szerint Martin szája elérte célját. És valóban... Dave jobb válla felett pillantottam le Martinra. Eszméletlen látvány volt!!
Dave bal vállamra hajtotta hátra a fejét, és hangosan felnyögött. Éreztem, hogy a testem lángra gyúl attól, hogy Martint így láthatom életemben először - ezúttal nem a fantáziavilágomban!

Dave teste hihetetlen intenzitással reagált Martin kényeztetésére. Annyira harmonikusan összeillőnek, olyan összeszokottnak látszottak! Vajon, amikor velem volt Dave, azt is ennyire élvezte? Alig bírtam tartani a hátát, ahogy újra és újra hátravetette magát. Szó szerint dobálta a testét.

Jobbommal megragadtam az állát, és magam felé fordítottam a fejét, hogy mohón nyelve és szája után kapjak. Hallottam az őrjítő hangokat, amiket Martin szája adott ki, ahogy Dave-en dolgozott, hallottam és éreztem Dave apró nyögéseit egyenesen a számba! Ez teljesen megőrjített! Attól féltem, hogy kiszáll az összes erő a tagjaimból, és nem leszek képes többé ellent tartani Dave feszülő testének.

David nem sokáig kínlódott már, miután hirtelen újra hátravetette a fejét (engem jól orrba vágva) megadta magát a gyönyör hullámainak.
- Mart, Mart, hallod, kész vagyok! - nyögte.
- Veszem észre nagyfiú - válaszolta a szőke bozont tulajdonosa. Majd csak magának mondta maga elé mormolva: - Ó, David...

Panaszosan felnyögtem az orromat tapogatva, miközben az agyamban még mindig az imént belevésődött kép villódzott, amitől az egész testem lángra gyúlt, annyira begerjedtem.

Csak néztem őket vagy egy percig. Lassan David is újra kapott levegőt, teste még bele-bele remegett az előbb átéltekbe, kinyitotta a szemeit és Martin szemeibe nézve ezt mondta: - Tudod, te vagy az egyetlen, aki így el tud varázsolni és csak neked engedem meg, hogy ezt tedd velem. Megkaptam a kérdésemre a választ.
Folytatta: - Martin, most te jössz. Van is egy ötletem, mit tehetnék veled - simította végig a hátát.

Majdnem feljajdultam. Megint feleslegesnek éreztem magam, noha nem tudtam, hogy minek alapján merészelem ezt érezni, hisz ma annyi mindent kaptam tőlük. Nem tudtam, hogy önző énem miért tört újra elő, de összeszorítottam a fogaimat, és továbbra is csöndben ültem, és csak néztem őket. Éreztem, hogy lelkiekben egyre távolabb kerülök tőlük, a szobától, a saját testemtől. Befordultam volna? Lehetséges.
Legszívesebben bebújtam volna az ágyba, és a fejemre húztam volna a takarót, hogy elbújjak minden és mindenki elől. Legfőképp magam elől.
Tekintetemmel követtem Dave mozdulatát, ahogy előre hajol, és megcsókolja a szőkeséget, ujjai pedig rásiklanak férfiasságára.
Tudat alatt felfogtam Martin azon kérdését, amiben tudakolja Dave-től, hogy "Kölcsönkenyér visszajár?", aztán már csak Dave fejét láttam, ahogy egyre lejjebb adja csókjait Mart mellkasán.
Valahogy rám tört az érzés, hogy nem akarok itt lenni. Nem akarom megzavarni őket!
Mellkasom előtt összefont karokkal ültem sarkaimon, és csak néztem.

- Dave - szóltam halkan -, nem tudom most mit tegyek, nem akarok zavarni, elmenjek?
- Az éjszaka közepén? Nem zavarsz, egyáltalán nem. Elismerem, fura lehet neked. Nem így terveztük a mai éjjelt, de te ránk kérdeztél és mi…hmm megkívántuk egymást is. Téged is, de ez más. Nem lehet összehasonlítani a kettőt, hidd el nekem! Láttam rajtad, hogy felizgatott a helyzet, gyere csatlakozz te is. Gyere közelebb, egyszerre csak egyre tudok figyelni és az Martin, de az ő figyelme többsíkú, bújj hozzá!

És én bólintottam. Miközben négykézláb Marthoz másztam, végigsimítottam Dave hátán, aki visszatért Mart hasának finom harapdálásához. Martin hívogatóan nézett rám, de nem szólt, csak a nyakamnál fogva a szájához húzott. Bal oldalánál térdeltem a vállaira támaszkodva, majd ahogy csókjaink elmélyültek, át is karoltam lazán a nyakát, felsőtestemmel finoman hozzásimulva. Nyelve mohón kutatott az enyém után. Elképesztett a nyugodt külső mögött tomboló mohó szenvedély. Már nagyon vágyhatott a kielégülésre, hisz le volt maradva hozzánk képest...
Jobb combom időnként Dave vállához ért, ahogy kicsit változtatott támaszkodó kezének elhelyezkedésén. Martin szabad keze hol Dave hajába túrt, hol a mellemet markolta, vagy a hasamat cirógatta.
Tudtam, hogy Dave mikor vette a szájába Martint. A szőkeség vadul harapott abban a pillanatban a már amúgy is duzzadt alsóajkamba. Éreztem, hogy kibuggyan a vérem. A számba nyögött, és szinte végigkarmolta a hátamat, aztán az énekes hajába markolt, és gyorsabb mozdulatokra ösztökélte.

És a perfekcionista Dave most is megpróbálta a maximumot nyújtani. A fejétől nem láttam pontosan mit csinál, de, ahogy az előbb Dave-t, most Martot alig bírtam tartani, esküszöm, hogy már nem volt magánál, amikor David végre kiengedte a fogai közül.

Dave megfogta az egyik karomat, mire elszakadva Mart szájától kérdőn ránéztem. Egy másodpercre lepillantva Mart büszkeségére láthattam, hogy Dave köréje kulcsolódó keze igencsak izgalmi állapotba hozta már.
- Gyerünk cica, ülj rá és vágtázz rajta egyet! - súgta mélyzöldre sötétült pillantással, és húzni kezdte a karomat.
Én szó nélkül térdeltem Martin fölé, és hagytam, hogy Dave belém vezesse őt. Elhalón nyögtem fel az érzéstől.

Martin kinyitotta a szemeit és megfogta a derekam, nem bírtam már magammal, tényleg vágta volt. Úgy ficánkoltam, mintha csak egy musztángot kellett volna megülnöm, akaratlanul is a rodeók jutottak eszembe, bár Martinnak esze ágában sem volt ledobnia magáról. Pont ellenkezőleg, úgy markolta a derekam, mint a fuldokló a mentőövét és újra lecsukta a szemeit. Dave pedig mögém térdelve átölelt.

Hol Martin, hol én nyögtem fel hangosan. Mozdulataim egyre szenvedélyesebbek lettek. Nem tudtam teljes hosszában befogadni, túl nagy volt, de ez egyikünket sem zavarta, csak vágtáztam és ficánkoltam tovább időnként direkt lelassítva a tempót, hogy beiktassak pár vad csípőkörzést. Ilyenkor éreztem Dave harapásait a nyakamon és a vállaimon, illetve simogató kezeit a hasamon és a melleimen. Megugrottam és felsikkantottam, mikor balja előre nyúlt, hogy végigsimítson Martin hasán, de visszafele elakadt a lábaim között.

És ha már ott volt, ott is hagyta, de nem tétlenül. Istenem, azok a hosszú ujjai és Martin! Ha az előbb néhány pillanatra kívülállónak is éreztem magam, most láthattam, hogy tévedtem. Egyszerűen csak nem állhatok mindig a sor elején. De most az élén voltam. A borotva élén szánkázott az öntudatom is, úgy éreztem, hogy túlstimulált érzékeim immár felmondják a szolgálatot.

- Még... még… Dave! - sikoltottam kiszáradt szájjal gyorsabb mozdulatokra bíztatva, miközben vadul mozgattam csípőmet Mart ágyékán, aki már szintén folyamatosan nyögött.

És David nem hagyta abba, sőt. Éreztem őt, teljes testével, amilyen szorosan csak tudott hozzám simult, azt vártam már csak mikor öklel fel újra. Martin pedig eközben már csak feküdt a puha szőnyegen és torokhangon hörgött. Komolyan betegnek hatott, pedig tudom, élvezte. Miközben én Mart nyakába hanyatlottam és újra átéltem azt a gyönyörűséget, amit (G)orgazmusnak hívnak, Martint is éreztem, ahogyan kielégül. Nem mozdult, szaporán kapkodta a levegőt, és ezt ismételgette: - Oh My, Oh My......

- Legyilkoltok! - nyögtem zihálva.
- Akkor hamarosan szívinfarktust fogsz kapni, cica! - jelentette ki Dave, ahogy gyengéden lehúzott Martról, és a hátamra fektetett a ziháló szőkeség mellett.
Időm se volt felfogni, és már bennem is volt!
- EZT NEM HISZEM EL! - sikoltottam ívbe feszülő gerinccel, eltorzult arccal.

- Már nem bírtam volna tovább, annyira felizgattatok ti ketten! - mondta nagyot döfve a célszerszámmal, majd őrült ütemre kapcsolt. - Most istenesen adok neked cica, nehogy úgy érezd újra, hogy felesleges vagy itt! Érzed ezt - és belém döfött -, és ezt? - és újra.
- Uram isten, David, szétszakítasz - sikoltottam fel.

- Dehogy szakadsz! Ahhoz több kéne! - zihálta olyan intenzíven vágva belém férfiasságát, hogy már fájt.
Panaszosan nyögtem és nyöszörögtem. Többre nem voltam képes.

Tudatalattimban azonban ott motoszkált a tudat, hogy Gahan végül is eluralkodik rajtam. "Ez fáj!" - kiáltottam fel panaszosan magamban. Elkezdtem szorítani combjaimmal a bennem mozgó csípőjét. Ezt nem hagyom annyiban.

Gahan nem vette tudomásul szorításom, sőt kihívóan erélyesítette mozdulatsorát. Belenéztem a szemébe, egész mélyen. Éreztem, hogy lángol a tekintetem. Elkezdtem kezeimmel letolni a felsőtestét magamról, de lefogta. Nem zavart, újult erővel estem neki, és a mozdulatsora miatt meg tudtam ingatni az egyensúlyát, de elfeledkeztem Martról. A rohadt szemét segített a társának és lefogta a kezeimet. Nem maradtam nyugton. A testem vonaglott Dave alatt, megpróbáltam lerázni magamról. Kezdtem fáradni és ezt a srácok is tudták. Összeszedtem a maradék erőmet, és valahogy - nem tudom hogy - de leráztam Gahant magamról. Azon nyomban hasra vágódtam, kicsavarva ezzel csuklóim Martin szorításából. Nem tétlenkedtem, megpróbáltam felállni, de hátulról elkapott a kielégületlen Dave és vadul a lapockámba harapott. Én hangosan felkiáltottam a fájdalomtól, és újra szabadulni próbáltam. Dave Martot hívta segítségül, hogy szorítsanak le a földre. 10 perces kemény hadakozás után ez sikerült is nekik. Ott feküdtem hason, a földhöz szegezve, teljesen kimerülten, vadul zihálva. Tudtam: nincs menekvés.
- Nyugi cica - suttogott a fülembe Mart. Úgy éreztem magam, mint valami állat, akit befogtak a vadbefogók - Nem akarunk bántani, de tudd: már nem fogunk elengedni. Belementél.

- Mit akartok?! - kiáltottam dühösen. - Mit képzeltek magatokról?! Eresszetek el! - sziszegtem próbálgatva a csuklómat erősen fogó szorítást.
Eszembe jutott, hogy talán tényleg jobb lett volna addig lelépnem, amíg volt rá esélyem. Itt kellett volna hagynom őket a francba, hogy boldogítsák egymást! Megijedtem! Két pasas ellenem? Esélytelen! De nem adom fel! Engem nem használhatnak kedvükre. Éreztem, hogy zuhanni kezdenek a szememben. Kik ők egyáltalán?!
Dave végighasalt a hátamon, ahogy a másik oldalról a fülemhez hajolt, és belesúgta:

- Hiszen csak játszunk, nem bántunk. Ha akarod, elengedlek. Délután te kérted tőlem ugyanezt és nagyon élvezted, most mi a baj? Akarunk téged. Az előbb el akartál menni, mert egymással voltunk elfoglalva Marttal, most el akarsz menni, mert veled vagyunk....

- Játsszatok, de ne velem - sziszegtem dühösen - Én nem vagyok játékszer! Akármennyire is nem érek fel hozzátok, de ember vagyok! Ez, amit műveltél már nem élvezetes volt Dave, hanem ijesztő! - üvöltöttem. A félelem szólt belőlem. Itt fekszem, a földhöz szegezve, két férfi által. Most mi lesz velem? Mibe mentem bele?

Azt hiszem magukhoz térhettek a hangomtól, és ahogy rájuk üvöltöttem. A szemeimből a düh könnyei folytak. Tényleg megijedtem, és mélységesen felkavart ez az egész!
- Ne haragudj... - suttogta elengedve és lemászva rólam. Martin is elengedte a csuklóimat.
- Túl messzire mentünk - mondta halkan ő is - Kérlek, bocsáss meg nekünk...
Nem válaszoltam rögtön. Legalább három percig csak feküdtem ott a szőnyegen és a könnyek folytak a szemeimből. Sajgott az altestem, csípett és fájt a lapockámon a mély harapás, lüktettek a csuklóim ott, ahol lefogtak.

Lassan térdeltem föl és csak néztem a fiúkra. Most mi legyen? Menjek el? Olyan hülyén éreztem magam! Dave mondta ki a gondolataimat:
- El akarsz menni? - kérdezett rá. Hangja halk volt.
- Őszintén? Nem tudom – feleltem.
- Nézd, mi megértjük, ha el akarsz menni, de... de örülnénk ha maradnál - felelte újra a férfi.

- Hogy ténylegesen megerőszakoljatok, ne úgy, mint délután tetted a kérésemre? - csúszott ki a számon ingerülten.
- Mi nem... - kezdte, de elakadt, aztán bűnbánó kifejezéssel az arcán pillantott újra rám - Sajnálom, ha megijesztettünk. Nem akartunk bántani...
- Tényleg nem, csak elkapott minket a hév - mentegetőzött Mart is - Örülnénk, ha maradnál! De persze nem kényszeríthetünk.
- Hogyan tehetnénk jóvá? - kérdezte Dave négykézlábra emelkedve.
- Megengednéd? - szólt közbe Martin.

Elgondolkodtam. Felváltva néztem a két férfire. Végül bólintottam.

Martin mozdult felém először óvatosan odamászva elém. Két hüvelykujjával letörölte a könnyeim maradékát, amik már száradó félben voltak sápadt arcomon. Talán a szememben még láthatott egy kis riadtságot, mert gyengéden simogatni kezdte az arcomat, miközben megnyugtató hangnemben szólalt meg szinte suttogva: - Köszönjük... Gyere! - nyújtotta két kezét. Habozva fogtam meg, és hagytam, hogy felhúzzon a földről. Sajgó lapockámmal mit sem törődve követtem az ágyig. Félrerántotta a takarót, és maga felé fordított. Arcomat a kezeibe fogta, és mélyen, bocsánatkérően nézett a szemembe. Aztán finoman csókolni kezdett. Éreztem a teste melegét, mivel egész közel állt hozzám.

Eleinte csak hagytam neki, hogy csókoljon, de aztán finoman viszonoztam őket. Eleinte félve, óvatosan, de idővel egyre inkább felbátorodtam. Dave hagyhatta, hogy társa előmelegítse a terepet, vagy csak engem nem akart összezavarni, hogy egyszerre támadnak, hagyta, hogy Mart megnyugtasson... nem tudom, de mindenesetre örültem, hogy nem egyszerre kettejükre kellett figyelnem, így teljesen el tudtam merülni Martinban.

Kezei óvatosan kezdtek siklani a testemen, miközben a nyakába fontam karjaimat. Nyelve egyre mohóbban játszott az enyémmel. Hagytam, hisz én is kívántam őt. Ez egy kicsit megijesztett. Ennyire függőjükké váltam volna egyetlen nap leforgása alatt?
A szőkeség mesterien kerülte ki sajgó testrészeimet, aztán gyengéden az ágyra döntött. Nem sietett el semmit, amiért most pláne hálás voltam.

Nagyon jól értett a dolgához a férfi. Végül is nem csoda, hogy a függőjükké váltam! Melyik épeszű nő nem válna? Halványan somolyogva figyeltem a fölém térdelő szőke férfit, aki újra elborított csókjaival. Válaszul gyengéden cirógattam a gerince vonalát. Éreztem, ahogy megrázkódik finom érintéseim alatt. Elöntött a büszkeség.

Elszakadt a számtól, és a nyakamon keresztül a kulcscsontomig siklott nyelvével. Onnantól apró csókokat lehelt a testemre egyre közelítve melleimhez. A hajába túrtam lehunyt szemmel, aztán oldalra fordítottam fejemet. Dave még mindig a földön kuporgott, mint egy kisfiú, aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre. Annyira szívbemarkoló volt a látvány, hogy nem tudtam tovább haragudni rá. Már nem.
Kinyújtottam felé bal kezemet, mire ő rögtön felállt, és megkerülte az ágyat, hogy a másik oldalról feltérdelve rá odamászhasson hozzánk. Felé fordítottam arcomat, míg Martin folytatta egyik mellem ingerlését a mellbimbómat szopogatva.
Dave kérdőn nézett rám, mire a tarkója mögé csúsztattam jobbomat, és magamhoz húztam.
- Soha többet ne csináld ezt velem többször, csak ha én kérlek rá... - suttogtam a szájába, majd mohón csókolni kezdtem. Elégedetten düllesztettem ki a mellkasomat, mikor egyik keze szabad mellemre talált.

Érzékien játszott velem. Elhalón nyögtem fel a páros játéktól testemen. Annyira hihetetlen volt ez az egész! Az abszurditás határát súroltuk, de ez csak olaj volt a tűzre, hogy még jobban élvezzem a dolgot. Egyszerűen nem bírtam betelni ezzel az ördögi kettőssel.

Mohón karmolásztam Dave mellemet markolászó kezét a felkarja környékén, miközben vadul haraptam az ajkait. Talán büntetésként az előzőek miatt? Nem tudom, de tetszett, hogy engedi. Hogy azt teszek vele, amit akarok...
De megőrizte önálló akaratát is, mert egy idő után ő is elindult lefelé testemen. Ajkai hamarosan rátaláltak szabad mellemre. A párnának vetettem a fejemet és felnyögtem.

Mart közben elkezdett lefelé, a köldököm felé araszolni, de tudtam, hogy nem fog megállni a hasamnál. Dave átvette Mart helyét a mellkasomon. A nyögéseim megszaporodtak.

Őrjítően harapdálta az alhasamnál a bőrt, miközben az egyik combom belső felét simogatta. Dave folytatta a melleim kényeztetését, amit csak díjazni tudtam, de szükségem volt a szájára. Harapni, csókolni, szaggatni, simogatni akartam! Fel is húztam a tarkójánál fogva, s olyan hévvel "támadtam meg", hogy fogaink összekoccantak, és számon a korábban szerzett seb újra felszakadt és vérezni kezdett.
Martin ekkor érte el nyelvével a célját, miközben ujjaival széjjelebb húzott, hogy kényelmesebben hozzám férjen. Torokhangon felnyögtem.

Dave lenyalta a vért az alsóajkamról, majd újra vad csókokkal ajándékozott meg. Mart közben teljesen a munkájának szentelte magát, aminek eredményeképp egyre sűrűbben nyögtem Dave szájába.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés