20.

Fürgén mozogtam rajta számmal, de fel kellett nyögnöm, mikor Dave váratlanul hátulról belém hatolt. Nem tudott várni. Csípőjének mozgása szaggatott, de erőteljes volt. Újra kezelésbe vettem Martot miközben éreztem, hogy kedvenc énekesünk egyre beljebb zavarja a macit a málnásba.

Alig tudtam Martinra koncentrálni a bennem ficánkoló Dave miatt.

Újra és újra el kellett szakadnom számmal Martintól, hogy felnyöghessek. Nem bírtam ki, hogy ne! Dave erélyes és türelmetlen tempót diktált. Bocsánatkérően pillantottam fel Martinra, aki egyik kezét a vállamon nyugtatta, míg Dave a csípőmet és a fenekemet markolászta.

Martin kisimított az arcomból pár tincset, és gyengéden visszahúzott magához. Igyekeztem kielégítően kényeztetni őt, már amikor nem szakadt ki belőlem hangosabb nyögés Dave miatt. Szinte már fájóan feszültek bőrömre ujjai, ahogy egyre fokozta a tempót nagyokat nyögve.
- Cicaaaa! Úgy... hiányoztál! - kiáltotta két erőteljes lökés között, és éreztem, hogy tenyerével végigsimít a gerincem vonalán.

- Jaj, Dave, ti is nekem. Olyan jó, hogy újra együtt vagyunk - sóhajtottam és újra Martin legnemesebb szervére próbáltam figyelmemet összpontosítani. Mikor felnéztem Dave-et láttam Martyhoz hajolni. Mart átölelte felettem a nyakát és csókolni kezdte. Most a látványtól nyögtem fel.

Mivel a csókok közben Dave mozdulatai is finomodtak, újult erővel matathattam kedvenc szőkeségem lábai között, amit ő hálásan fogadott.
Annyira hiányzott már, hogy így kényeztethessem őt!
Hamarosan hallottam, hogy többször belenyög Dave szájába.

Dave meginogni látszott, nem tudta Marttal kezdjen vagy velem fejezzen-e be valamit. Hagytam egy kicsit gondolkodni, nehogy elhamarkodott döntést hozzon és közben maradt időm Martinon "dolgozni", aki nem is bírta a munkának ezt a rohamtempóját és nagyot sóhajtva Dave szájába, az én számba élvezett.

Felsandítottam rá. Még mindig hátraejtett fejjel kapkodott levegő után, Dave a torkát csókolta, de lassan átengedte a helyet nekem, ahogy apró csókokat adva Martinnak először a hasára, majd a mellkasára, újra négykézlábra emelkedtem, hogy megkeressem a száját.
Éreztem, ahogy Dave újra végigsimogatja a testemet, és újfent megindítja támadását ellenem.

Baromi izgatónak találtam, ahogy testem Dave ritmusára mozog, és Martin mosolygó arcába sóhajtozom, aki kielégülten és lustán cirógatta közben síkossá vált karjaimat. Dave őrjítően nyögött mögöttem, én pedig felkiáltottam, ahogy vad mozdulatai közben előre hajolt, és keményen beleharapott a lapockámnál érzékeny bőrömbe.

Egyre vadabb tempót diktált és én félig lehunytam a szemeim az élvezettől. Hangosan és nagyon erotikusan lihegett a fülembe, majd érezve, hogy mindjárt kész jobb kezét alám helyezve olyanba kezdett, amitől félig lehunyt szemeim nagyra nyíltak és az engem a külvilághoz kapcsoló vékony zsinór elszakadni látszott.

- Ahhh, ÚRISTEN!!! - sikoltottam, fel, mikor ujjai rásegítésével kirobbant második orgazmusom is a testemben, és éreztem, hogy egy kemény lökés után ő is hangosan a hátamra nyög. Az a piszok Martin meg láttam, hogy ezerrel vigyorog.

- Mi olyan mókás? - kérdeztem tőle két lihegés között.
- Semmi, semmi...
David nem szólt semmit, talán mert nem nagyon volt levegő a tüdejében. A hátán feküdt és izzadtan mosolygott rám. Bár nem szólt, tudtam mit mond a tekintete. Örült, hogy újra érezheti, amikor csak akarja a szerelem örömeit velünk. Martin tovább vigyorgott.
- Na mégis, osztd már meg velünk, mit találsz ennyire vidámnak! - kérte Dave is.

- Semmi, semmi - vigyorgott tovább Marty, én meg tehetetlenül elhasaltam előtte az ágyon Dave mellkasára csúsztatva pár ujjamat.
- Na peeeersze - sóhajtottam - Na ki vele, vagy megkínozlak!
- Uhh... ez jól hangzik!
- Marty!
- Na jól van, csak azon vigyorogtam, hogy már azt se tudom, hogy hányszor hívtál minket "Úristennek".
Felnyögtem, és a lepedőbe temettem az arcomat, valami olyasmit morogva, hogy "ezt nem hiszem el".

Martin felnevetett, Dave pedig megcirógatta az ujjaimat, amik még mindig a mellkasán pihentek.
- Hallod ezt, Dave?
- Jaja, micsoda bók, cica... - fordult az oldalára, és így a vállamhoz is simult, majd egy csókot nyomott a hátamra, ami még kicsit síkos volt az iménti hajszától. Aztán ráharapott a sebemre.

- Vagy inkább vámpírok Dave - szisszentem fel - Megharaplak!
- Tedd azt Mia! - nyögött fel kéjesen.
- Szóval erre ment ki a játék! - jegyeztem meg, de a fogaim már a vállgödrében voltak. Bár nagyot haraptam meg sem mukkant. Kérdően ránéztem.
- Még! - közölte távirati stílusban.

- Nem, nem, nem, nem - húzódtam el. - Bosszúból nem kapsz harapásokat. Szenvedj, párducom! - nyújtottam ki a nyelvemet játékosan, és arrébb másztam, de Martin lábába ütköztem.

- Hova lesz a séta cicamica? Kérsz egy harapást?

- Neee, Martin - nevettem, ahogy elkapott a derekamnál fogva - Ki akarjátok szívni a véremet? - kuncogtam, ahogy beleszuszogott a nyakamba.
- Valami olyasmi. Tetszene, Mia? - érintette nyelve hegyét Dave a hegyes kis szemfogaihoz. Nyakán ott virított a harapásom vöröslő nyoma.
- Húúúú, Drakula gróf előmászott a sírjából? - simítottam végig lábfejemmel a combján.

- Most komolyan Mia, csakhogy tudjam a mihez tartás végett, szereted ha harapnak? Ha megbilincselnek és...
- És mindezek után jól m....k? - vágott Dave szavába Martin.
- Igen, ebben a sorrendben - nevettem fel. Aztán már nem nevettem, hanem belém hasított a vágy mindazok után, amit mondtak. Ugyanis elkaptam David tekintetét, és az több volt mint beszédes. Ezt kiabálta: AKARLAK!

- Rosszalkodjatok velem, fiúk, nyugodtan! - egyenesedtem ki, majd odacsúsztam Dave elé, aki szintén ült, és váltottam vele egy pillantást, mielőtt újra ráharaptam volna a már korábban általam okozott nyaki sebére. Kíméletlenül.
- Ahh, Mia! - nyögött fel.
Megnyaltam a fülcimpáját. - Szereted a vért, Davie? - súgtam a fülébe, miközben bal kezemmel lassan és kíméletlenül végigkarmoltam a vállát.

- Ahh, Mia….. – ismételte.

- Igen, Dave? Mit akartál ezzel mondani? - incselkedtem - Hm? - haraptam a vállába, majd lenyaltam az egyik hosszú csíkból kibuggyanó vért.

- Azt, hogy csináld még. Kérlek - fogta meg a karom - Engedd lecsorogni a vérem a szád szélén! Csináld még, jó?

- Sok alapozót kell majd használnod... - haraptam meg a fülcimpáját, majd pár puhább csókkal a nyakára tértem át. Feltérdeltem, hogy kényelmesebben hátrébb tudjak araszolni a nyakán. Kezei lazán a testem köré fonódtak. Én pedig veszélyesen közel kerültem ahhoz a zónához a tarkója közelében, amit múltkor Martin izgatott nem kis eredménnyel. Itt haraptam. Erősen. Vért ízleltem.

Most már Martin sem bírta tovább tartani magát és ő is harapni kezdte Dave-et. A karjai belső oldalán. Dave ettől már felkiáltott, itt bizony nagyon vékony és érzékeny a bőr. – Még! - nyögte, ködös szemekkel. A számmal tovább haraptam egyre vadabbul és féktelenebbül, míg a kezem a csípőjén nyugodott. Ő viszont fektében megfogta a csuklómat, és lefelé húzta. Felnyögtem én is, mikor megéreztem mennyire izgatónak találta eddigi " kényeztetésünket". Kezdtem én is elveszíteni a kontrollt magam és ő felette. Nem néztem, mekkorát harapok és lejjebb a kulcscsont árkában feltépett a metszőfogam egy kisebb vénát. Vér öntötte el a testét és engem.

Kicsit aggódva pillantottam fel rá, mert elég csúnyán vérzett, de őt ez most a legkevésbé sem zavarta, számat a sebébe nyomta.
- Szívd! - nyögte, majd újra kéjesen felkiáltott, mikor Martin is felsebezte a bőrét.

- Dave...
- Csináld!!
Csináltam. A vérének íze eltöltötte a számat, míg szabad kezem erélyesen dolgozni kezdett büszkeségén. Nyelvemmel próbáltam minél több vért lenyalni mellkasáról, majd hagytam, hogy szabad kezével a tarkómnál belemarkolva a hajamba felhúzza a fejemet, hogy lenyalhassa a saját vérét az államról, majd mohón csókolni kezdjen. Éreztem szaggatott lélegzetét az arcomon.

- Ülj rám - kérte.

Megtettem. Ő is harapni kezdett engem, előbb a vállán nyugvó karjaimat, majd a mellemet. Felkiáltottam az éles fájdalomtól, de már csak nyelvét és száját éreztem, ahogyan a véremet nyalja fel és szívja a mellbimbóimat. Megvadított, haraptam, karmoltam ahol csak értem, nemigen néztem már miben teszek kárt. Vérének íze a számban mámorító volt. Teljes súlyommal belefeszültem a „nyeregbe” és vadul dobáltam magam rajta, amíg David fel nem ordított az agyát ért élesen szikrázó gyönyörtől és a fájdalomtól. Összemosódtak az érzések, benne is, bennem is. Martin közben abbahagyta Dave harapását (biztosan látta, hogy elég kárt tudok tenni benne egyedül is) és bennünket lihegve nézve kezeit egyre gyorsabban mozgatva magán dolgozott.

Dave halkan nyöszörögött a gyönyör pillanatai után is. Én pár pillanatig még vérző testét figyeltem hirtelen megszakítva a feszes tempót. Már közel voltam én is, de ő teljesen kipurcant. Leszálltam róla, és fél kézzel Martin vállába kapaszkodtam, a másikkal lefogtam szorgos kezét, hogy egy pillanat múlva ölébe ülve már rajta folytassam vad vágtámat.
- Uhh... de kemény vagy! - szűrtem a fogaim között.

Dave halkan nyöszörgött magában, Martin pedig megragadta a csípőmet és folytattam a vágtát, mint a hírnökök teszik, váltott lovakkal.

Nem szólt semmit, csak engem figyelt, és nyögött. Hihetetlen izgató volt, ahogy egyre sötétebb zöld szemeivel fogva tartotta az enyémet, és mindketten hangosan nyögtünk a feloldozást hajszolva, ami végül kirobbanó erővel újra átjárta izzadt testünket. Mart hátravetette a fejét a gyönyör pillanatában, és ujjaival a derekam és a fenekem bőrébe vájt. Én is hasonlóképp reagáltam, majd hagytam, hogy szorosan átölelve rögtön a mellkasára húzzon. Még mindig bennem időzött.

Mindhárman kikészültünk. És ha az eddigiek során azt hittem, hogy mocskos és vad szexben van részünk, akkor most újfent revideálni kellett a véleményemet. Itt volt, amire mindig is vágytam: "Sea of sin I'm swimming in and I'm taking a dive”.

Megint csak nehezen kapkodtuk a levegőt. Minden tagom fájt, reszketett és elnehezült. Egyikünk sem szólalt meg jó pár percig. Dave teljesen kipurcanva bámult a plafonra, de látni nem hiszem, hogy sokat látott volna. Máshol járt. Figyeltem, ahogy nagyon lassan eláll a vérzése. Martin időközben kicsúszott belőlem, és a hátamat cirógatta ujjbegyeivel. A varázs megtörni látszott a vértől mocskos hármasunk és az ágyunk között.

Elgondolkodtam, miért csináljuk ezt. Mi hajszol bele minket?

A vágy? Csak ennyi lenne az oka? Tényleg?
Nem, a részemről nem. Én tényleg szerettem őket. Eddig rajongással, de éreztem, hogy kezdek teljesen elveszni bennük. Azt hiszem... igen, azt hiszem mindkettejük irányába kezdett feléledni a szerelmem, átfordítva a rajongást igazi érzelmekbe. Ugyan még nagyon kicsi volt ez az érzés bennem, mikor elmentek, de az az egy hét nélkülük ráébresztett, hogy bizony a vágyon kívül mást is érzek már irántuk. Nem tudtam, hogy ennek milyen vége lesz. Éreztem, hogy nem kellene teljesen beléjük habarodnom, mert mi lesz, ha egy idő után megunnak, és kiraknak? Akkor kulloghatok vissza a régi életembe vert seregként, összetört szívvel. Túlélném?

De nem szívesen gondoltam megunt játékszerként magamra, és hát ők sem úgy kezeltek. Dave lassan magához tért és rám mosolygott. Visszamosolyogtam, ezt bátorításnak vette és összekucorodva hozzám bújt, mint egy megharapott kiskutya, aki simit akar. Olyan édes volt, ahogyan egyik karjával derekamat átölelve a mellkasomra helyezte a fejét és halkan szuszogott a nyakamba! Martin csak nézett bennünket gyengéden és ő is hozzánk csatlakozott. Imádtam szendvicstöltelék lenni a két jóféle péksüti között. Ezzel mintegy válaszoltak is borús gondolataimra, éreztem, nekik is fontos hármunk kapcsolata és ez még mindig elképesztett. Olyan érzés öntött el, mint mikor megnyered a lottó ötöst, nagyon örülsz, és kicsit aggódsz. De tudtam, szeretem őket és ez sok problémán át tud segíteni.

- Azt hiszem, néznek majd egyet a takarítók a lepedő láttán - dörmögtem Dave mellkasába - De gondolom nem ez az első alkalom, hogy vérrel úsztatott lepedőt hagytok magatok után.
- Dave-nél nem ritka - sóhajtott Mart ásítva egyet, majd végigsimított az oldalamon.
Az említett csak mordult egyet, és adott egy csókot a fejbúbomra.
- Cica, eszméletlen voltál megint csak... - feszítette meg fenekemen pihenő ujjait kicsit.

- Milyen igaz, drága Dave, majdnem eszméletlen voltam attól, amit műveltetek velem!

Martinnal összevigyorogtak a fejem fölött, és Dave szorosabbra fonta az ölelését közelebb húzva magához.
- De most egy darabig... ne műveljetek velem semmit, légyszi, mert... azt hiszem most ütött ki a minimális időeltolódás... meg az utazás... meg ti... - mormogtam félálomban.
- Aludj csak, Mia - suttogta a fülembe Martin.
- A cicáknak sok alvásra van szükségük... - cirógatott meg Dave, én pedig fürödtem a testük melegében.
- Jó... de majd... azért el kell... látnunk a sebeidet... - mondtam egyre halkabban, míg végül a szívdobogását hallgatva elnyomott az álom.

Belealudtunk az estébe. Lassan ébredeztem és két szerelmem a két oldalamon szuszogott békésen. Martin teste a hátamhoz simult az én testem teljes hosszában felvéve még az én hajlataim alakját is, ahogyan a puzzle két darabját teszed egymás mellé. Dave feje a hasamon nyugodott és egyik keze a térdemhez simult.

Pár percig csak élveztem a helyzetet szuszogó szeretőimet figyelve. Elmosolyodtam a látványtól, ahogy Dave feje a légzésem ritmusára enyhén fel-le mozgott.
Aztán sajgó sebeim tudatosították velem, hogy le kéne ápolni őket. Saját magam csodálkoztam ügyességemen, ahogy sikerült kikanalaznom magam közülük. Persze azon, hogy Dave nem ébredt fel, nem csodálkoztam, hisz emlékeztem még rá, mikor Marty egy kisebb Eiffel-tornyot pakolt csicsikázása közben a hasára. Újra elmosolyodtam, ahogy hátrafordulva végignéztem rajtuk. Fantasztikus látvány volt, ahogy Dave szinte összekuporodva, Mart pedig szétvetett tagokkal az oldalán fekve aludt.
Megkerestem a ruháimat, és gyorsan felöltözve átmentem a szobámba tiszta holmiért, és egy zuhanyért, aminek nagy hasznát vettem, noha sebeim kellemetlenül csíptek.

Már az átlátszó sebtapaszok felaplikálásával is majdnem végeztem, amikor egy álmos férfihang dörmögött be az ajtón.
- Mia, cicamica, bejöhetek? Csurizni kéne - vigyorgott szégyenlősen.

- Persze! - nyögtem ki nagy nehezen, miután sikerült visszafojtanom a nevetésem. - De miért nem mentél Martinnál, vagy a saját szobádban?
- Az első foglalt volt, a második meg messze - mormogta Dave.
- Te alsógatyában jöttél végig a folyosón? - szörnyülködtem a tükörből hátrapillantva rá, miközben egy ragtapaszt tartottam az ujjaim között. - Úgy nézel ki, mint akit megvertek! Ráadásul csupa vér a mellkasod! Odafigyelhetnél kicsit jobban!

-" Igenis főnökasszony" - mondta - De mikor olyan álmos vagyok! Tényleg szép lenne egy kép rólam a pedáns családapáról az újságban. De te ugye majd vigyázol rám, hogy el ne kallódjak, ugye? - ölelt át akkora hévvel, hogy beleborzongtam.
- Hát persze David, hogyne tenném, hisz szeretlek.

- Helyes - kuncogott a nyakamba, amitől megborzongtam.
- Na és most sipirc pisilni, addig én felöltözöm - fejtettem le magamról a kezeit, majd kifele menet megszabadultam a fehér törölközőtől, ami eddig a testem köré volt tekerve.
Elmélyülten kezdtem kutakodni a bőröndömben, ami az ágy mellett hevert, miután halkan bekapcsoltam egy kis zenét. Azt hiszem, egy K's Choice album volt.

Hallottam a víz csobogását, elkezdett fürödni. Eszméletlen! Átjön egy darab koszos alsóban, le fogja nyúlni az utolsó tiszta törülközőmet, majd nyugodtan vissza fog menni a Mart vagy az ő szobájába benne. Ahogy mondta, ő egy no-brainer. De mennyire az, nem nagyon gondolkozik. „Az ösztönei viszont teljesen rendben vannak” - vigyorodtam el – „Főleg a fajfenntartó ösztönei királyak!”

- Kész vagy? Bejöhetek? - kérdeztem a félig behajtott ajtónál állva.
- Már miért ne jöhetnél be? - tárta hirtelen szélesre, mire én megijedtem - Bocs - vigyorgott. Vizes felsőtestén megcsillant a fény. Helyes kis vízcseppek rohantak le vöröslő és sebes bőrén. Abban a bizonyos egy szál tiszta törölközőben volt - Minek köszönhetem, hogy benéztél hozzám? - vigyorgott továbbra is.
- Hé! Először is ez, ha jól tudom, még az én fürdőm, másodszor azért, hogy leápoljam a sebeidet. Elég csúnyák - toltam befelé. Láttam, ahogy végigméri sárga női atlétába és olajzöld soksebes nadrágba bújtatott testemet. - Leülni! - mutattam a mosdónál lévő székre, ami korábban magam is elláttam sérüléseimet.

- Na, na, na! Ez fáj Mia - fogta le a csuklómat.
- Most viccelsz ugye? - meredtem rá.
- A tegnap éjjel az más volt, annak a fájdalomnak célja volt.
- Hogy téged felizgasson, igaz? - simultam hozzá. Nyelt egyet.
- Igen, pontosan.
- Tudd meg ennek a fájdalomnak is van célja.
- És mi lenne az?
- Hogy az elfertőződött, elgennyedt sebeidet ne a szeptikus sebészeti osztályon kelljen felnyitni, miközben lázgörcsben fetrengsz a kórokozó baktériumok inváziójában.
Rám meredt. – Mia, cica, rosszat álmodtál? Mi volt ez?
- Mi lett volna, az igazság - feleltem.
- Csináld meg gyorsan, hadd feledkezzek meg róla minél hamarabb - javasolta.

- Ahogy akarod, drágám - mosolyogtam rá halványan, majd elléptem tőle, hogy egy kis fertőtlenítőért és gézért nyúljak - Ez csípni fog - azzal a kulcscsontjánál ejtett harapásomat kezdtem lekezelni.
- Aúúú! Ez fáj!
- Dave, drágám, ne hisztizz úgy, mint egy kislány! - pirítottam rá.
- De...
- Nincs de! - válaszoltam szigorúan.
- Mia, mi van veled? Történt valami?

- Semmi nem történt velem, miért kérded? Mert elkaptalak és ellátom a sebeidet drágám? És nem engedem, hogy ficánkolj közben? Ha végeztünk, lécci Martot is küld át, bár ő nagyjából ép bőrrel megúszta kis hancúrozásunkat.
- Mia, cicamica, Mia!
- Mia baj már megint?
- Akarlak.

- Megint?? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Talán baj?
- Nem, csak... - kivette a kezemből a fertőtlenítős gézt, és a mosdókagylóba dobta.
- Ugye fogalmad sincs róla, hogy mennyire szexi vagy ebben a sárga kis atlétában? - nyalta meg viszonylag ép száját, aminek csak az egyik sarkában volt egy pici seb, miközben a beépített mosdó körül futó asztalszerűség szélének nyomott. Csapdába ejtett. A törölköző vészesen meglazult a derekán. Majd le is esett. De hiába. Nekem bizony más terveim voltak.

- David, most ne. Szeretnék vacsorázni.

Elkerekedtek a szemei.
- Nem akarsz engem?
- Dehogynem, drága, dehogynem, hiányoztatok is nagyon, de éhes vagyok. Kapsz valami csokisat, ha elmegyünk vacsizni - csillantottam meg a lehetőséget, elvileg Brüsszelben vagyunk nem igaz?
- Láttam, hogy vívódik, mint az a kutya, aki egyszerre kap egy szelet húst és egy ropogós csontot és dilemmába kerül, hogy melyiket válassza.
- Nem, David - csuktam be a száját, amit kinyitott - mindkettőt nem lehet.

- De még nem is hajtottam be rajtad a fogadást! Még nem ettem le rólad azt a doboz Godivát! - vetette ellen, mint egy kisfiú, aki az utolsó szalmaszálba is bele próbál kapaszkodni, hogy az anyjánál elérje a célját. De én szerencsére nem voltam az anyja.
- Viszont én megtettem helyette, amit nem is kellett volna. Ergo kicsipkéztem a bőrödet. Ez lett volna akkor, ha Andy nyeri meg az úszást. Úgyhogy bőven kompenzáltam a csokis dolgot, egy szavad sem lehet - böktem meg meztelen mellkasát kikerülve egy kisebb sebet.
- De, Miaaaaa!
- Nem Dave, éhen halok! Reggel óta nem ettem semmit, mert... Mindegy a lényeg, hogy nem tudtam enni - az izgalomtól, hogy újra láthatom őket - És ha most azonnal nem viszel el valamilyen helyre vacsizni Martinnal vagy nélküle, akkor nem állok jót magamért - toltam őt hátrébb, hihetetlen módon nem törődve vele, hogy teljesen meztelenül állt előttem.

- Marty nem tud jönni biztosan. Andyvel van, valamit csinálniuk kell, de ne kérdezd mit. Az biztos, hogy fontosat, különben a tv előtt feküdne és sörözne.
- Értem, akkor mi ketten maradtunk egymásnak!
- Hisz én is ezt mondom - nézett le az ágyékára.
Rögtön félre is nyeltem a belőlem kirobbanó nevetéstől. Akkora humora volt! Nagyon meredek fickó!

- Hé, hé! Azért ennyire nem kicsi! - méltatlankodott csípőre tett kézzel, én pedig tovább kacagtam jó ízűen.
- Nem... nem, a méretével... semmi gond! Tökéletesen illik oda... ahova való - tettem a kezemet a vállaira és vigyorogva a szemébe néztem - Csak a humorodon nevetek, drága! Eszméletlen vagy, te! - csíptem meg az orrát kedveskedve, és egy csókot nyomtam a szájára, de mielőtt foglyul ejthetett volna, kicsúsztam a karjai közül és továbbra is kuncogva elindultam kifelé a fürdőből.
- Ezt én is mondhatnám... - jegyezte meg félhangosan, és szinte éreztem a hátamon perzselő tekintetét. Magamban gonoszul vigyorogva kicsit rá is játszottam a járásra.
- Tizenöt perc múlva találkozunk odalent a hallban. Aztán elvihetsz vacsizni - intettem búcsút neki. Azt hiszem, elképedten nézett utánam, én meg teli vigyorral a fejemen ragadtam meg egy fekete cipzáras melegítő felsőt, és léptem ki vele a folyosóra.

Benéztem Martinhoz, de már csak hűlt helyét találtam, a szobája zárva volt. Gondoltam lemegyek a hallba és megvárom, hogy lejöjjön a királyfi és reméltem, hogy bezárja az én ajtómat is, a kulcsot meg magával hozza.

Húsz perces várakozás után meg is jelent és még mindig azzal a furcsa kifejezéssel az arcán lépett oda hozzám, mint ami akkor ült ki rá, mikor "visszautasítottam".
- Mehetünk?
- Aha. Tudok egy helyet. Szóltam Darrennek, hogy álljon elő a kocsival.
- Muszáj a testőr?
- Sajnos. De most csak sofőrként jön. Tud egy jó helyet - simított végig grafitszürke vékony garbóján, ami feltehetőleg azért volt rajta, hogy eltakarja a nyakán ejtett csúnya harapásom. Hogy hogy fogja ezeket eltűntetni a koncertre, az talány volt számomra.
Már a szálloda halljában éreztem magamon tekinteteket, ahogy hármasban az autóhoz mentünk. Nagyon furcsa volt, ahogyan összesúgtak mögöttünk az emberek. Meredten magam elé nézve, földre szegezett tekintettel mentem.
- Idővel megszokod - súgta oda Dave.

Nem válaszoltam, csak beültem a fekete sötétített üvegű kocsiba, ami már várt ránk. 

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés