43.

Kinyitotta az ajtót és beengedett. Látva milyen feldúlt és boldogtalan az ötlettől elhatároztam, hogy hagyom a csudába az egészet és egy szót sem fogok szólni a dologról neki. Cicásan hozzábújtam, mert tudtam ezt mennyire szereti és felnéztem most már mosolygó szemeibe.
- Mit akarsz cicus? Tudom, hogy akarsz valamit, akkor vagy ilyen.
- Dave, kérlek gyere el velem, szeretnék egy tetoválást, és szeretném, ha te találnád ki nekem, te rajzolnád meg.

- Mi? Ez honnan jött neked? - mosolygott rám.
- Nem tudom, mindig is akartam - vontam meg a vállam kezeimet a fenekére csúsztatva.
- És hova szeretnéd? - simogatta meg az arcomat.

- A hátamra David, valami olyan szépet, mint a te szárnyaid, édes. Mit ajánlasz nekem? Olyat akarok ami tetszik neked, azt akarom hogy örök életemben viseljem és örök életemben rád fog emlékeztetni.

- Mia... ugye tudod, hogy ez... komoly dolog?
- Igen... olyan, mint egy örök érvényű jel. A te jeled az én testemen - suttogtam megcirógatva az arcát - Annak a jele, hogy mennyire szeretlek. Felfogod ezt Dave? Felfogod, hogy életem végéig hajlandó és képes lennék viselni a szerelmedet?

- Igen szerelmem, tudom és végtelenül meghatónak tartom. Tudod mennyi szeretetre van szükségem és te próbálod a lehető legtöbbet megtenni érte. Ennyire akarsz engem, Mia? Tényleg ennyire kellek neked?

- Igen Dave... Ennyire... Ha a fülembe suttogsz, semmitől sem kell félned… - suttogtam neki szorosan átölelve - Szeretném, ha a te kezed által válna vizuálissá is a szerelmünk a hátamon. Megteszed ezt nekem, szerelmem? - suttogtam megindult szívvel olyan gyengéden, amennyire csak képes voltam.

Nem válaszolt csak megfogta a csuklóimat és a dereka köré fűzte őket s odahajolt, gyengéden megcsókolt és a fülembe suttogott:

- Meg, amit csak akarsz, Mia... Nagyon szeretlek, ugye tudod?
Kellemesen kirázott a hideg, ahogy egy puha csókot adott a fülem mögé - Nem lehet megunni, ahogy kimondod - suttogtam vissza, majd túlcsorduló érzelmekkel gyengéden megcsókoltam.

- Baby, megőrjítesz és olyanra veszel rá, ami veszélyes és kockázatos és szenvedéssel teli, tudod-e?
- Dave mit csináltál?
- Visszaadtam azt a pofont, amit kaptál szerelmem és összecsomagoltam. Kivert kutya vagyok, kóbor állat. Kérlek fogadj be! Akarjátok még megnézni egy napomat? Kiabálok a kislányommal, mert látom, hogy ellenem nevelik és nem tetszik, ahogy velem viselkedik, foghegyről beszél velem, pedig az édesapja vagyok és nagyon szeretem őt, utána meg annyira feldühített Jen, hogy felpofoztam egy étteremben. Na, akar valaki szörnyeteget filmezni?

- Mit... mit csináltál, Dave? - néztem rá megütközve, de nem engedtem, hogy eltoljon magától. Erősen fogtam a derekát - Nézz rám, Dave! Meséld el, hogy történt, kérlek!
- Elegem lett, Mia! Csak kihasznált, már nem is törődött velem, csak úgy tett. Álszentként tettette mindenki előtt, hogy ő a szerető feleség, pedig tudtam, éreztem, hogy valami megváltozott, de hitegettem magam, hogy semmi baj, hogy szeretem és ő is szeret, miközben a háttérben már ki tudja, hogy miket gondolt rólam, vagy mikkel tömte Rosie fejét! Az én kis angyalkámét! El sem tudod képzelni, hogy mennyire fájt látnom, ahogy viselkedett velem! VELEM, akit mindig is bálványozva imádott!
- De... mégis mit mondott neki rólad, hogy így megváltozott a véleménye? És... hogy jöttél rá erre az egészre? - néztem rá kétségbeesetten. Fájt látnom így, és most már megértettem, hogy miért reagált így Anton kérésére.

- Voltak, akik segítettek rájönni és felnyitották a szemem. És végre láttam, láttam mindent ahogy van. Mia szeretlek, és csak téged és Martot, viseld gondomat kérlek! Szükségem van rád. Vigyázz rám. Nem akarok többé senkinek se könyörögni, te elfogadsz engem úgy ahogy vagyok, köszönöm. Kérlek szeress engem!

- Ezt kérned sem kell, Dave, tudod jól - suttogtam a homlokának támasztva sajátomat - És... annyira sajnálom, hogy ezen túl kell menned. Te annyira megérdemelnéd a boldogságot. Hogy szeressenek! Ezt sosem értettem, hogy miért nem kapod meg, hisz olyan egyszerű vágy és kérés. Nekem egyáltalán nem esik nehezemre szeretni téged. Pedig átmentünk már mi is meredek és szörnyű dolgokon, de bármit is mondtam, sosem szűntelek meg szeretni. És ami a legfurább, hogy ezt eddigi életemben senkinél sem éreztem. Korábban az önzőségem dominált és sosem engedtem oda senkit igazán magamhoz. De te olyan könnyen törted át a falaimat, melyek egyetlen mosolyodtól elolvadtak...

- Igen, én is megmutattam milyen gyenge és esendő vagyok is valójában. Nem az a hős akit vártál. Nyavalyás kis problémák őrjítenek meg és egy neurotikus, depressziós fél-bolond vagyok. De a tiéd. Mától a tiéd vagyok ha akarod, ha elfogadsz társadnak. De kérlek gondold meg, a legközelebbi szakításba belehalok, nem bírom már tovább, csak szeretetet és békét akarok. Ha elviseled, hogy időnként undok vagyok és mindent akarok és azonnal akkor nem lesz gond. Utána úgyis bocsánatot kérek. Martin nem fogja bánni, ha a párom vagy igazán. Hiszen ő is éppilyen szorosan hozzánk tartozik. És hát, bár külön háza van sokat, nagyon sokat lesz nálunk, hmm, mit mondasz?

- Dave... ez... ez most komoly? - kérdeztem akadozva és éreztem, hogy elfutják a szememet a könnyeim - Tényleg...? Ugye nem viccelsz?
- Ilyennel sosem viccelnék! Ennyire már ismersz, nem?
- Igen...
- Nos? - kérdezte annyi fájdalommal és gyengédséggel a szemeiben, hogy fájdalmasan dobbant egy nagyot a szívem. Nyelnem kellett, noha a torkom kiszáradt. Nem hittem volna, hogy egyszer eljutok odáig, hogy erre a kérdésére fogja a válaszomat várni! Hogy egyszer Ő felteszi nekem EZT a kérdést! A lelkem legmélyebb zugáig meg voltam hatva. Úgy éreztem, hogy megfulladok az iránta érzett felzubogó szerelmemtől! A gombóc a torkomban azzal fenyegetett, hogy megfojt. Éreztem, hogy a tekintetem megnyílik és két kövér könnycsepp futott le forrón az arcomon.
- Semmi mást nem szeretnék jobban... ezen a világon, mint hogy veled... lehessek - nyeltem nagyokat - Igen Dave, szeretnék veled élni.
- Köszönöm. Ezt tudnom kellett, beszélnünk kell Martinnal, meg kell neki mondanunk, muszáj. Lehet, hogy azért mégis meg lesz lepve. Mia, Mia… - mondta és egész teste reszketni kezdett a felindulástól - Én csak téged akarlak, érted?

Elakadt a lélegzetem. Nem, nem értettem őt igazán. Nem akartam érteni, amit mond!
- Dave... ez azt jelenti, hogy Martint... hogy Martinnal ne? - suttogtam rekedten. Alig bírtam kinyögni a mondatot, annyira szorított a torkom.

Meglepve rám nézett - Hát nem úgy értettem, ő az egyetlen kivétel szívem. Ő a lényem kiterjesztése valahol, őt beleértettem. Én úgy értettem, hogy veled akarok élni és talán még többet is, ha elbírsz engem viselni hosszútávon.

- Dave... túlságosan a függőddé váltam - mosolyodtam el - Úgy érzem ez megadja a választ a kérdésedre, nem? - néztem fel rá, és tudtam, hogy olvas a tekintetemből. Kezeimmel gyengéden simogattam a hátát, ahogy átölelve tartottam.
- Mia... - sóhajtotta - Te egy csodálatos nő vagy...

- Köszönöm, hogy annak tartasz, szerelmem.
- De jó ezt hallani, szerelmem.
- Az vagy Dave az vagy. Eszetlenül és őrülten szeretlek és nagyon boldog vagyok, hogy lehetőséget adott rá a sors, hogy egy ilyen csodálatos emberrel éljek, mint te. Csak az ásó, kapa és nagyharang választhat el bennünket.
- Hogy mi?
- David csak a halál, csak az választhat el bennünket egymástól.

Furcsán nézett rám egy pillanatig.
- A Halál... igen, az egy nagy hatalom. Az életünk egy fontos része. Akivel már mindketten szembenéztünk - suttogta.

- Mit akarsz, mit tegyek? - kérdeztem.
- Semmit. Csak szeress. Mire vége a turnénak megpróbálok Jentől megszabadulni, de ha nem megy addig, addig is összeköltözünk, jó? Egy napot sem akarok nélküled eltölteni! - mormolta halkan - Ne haragudj, nagyon elragadtak az érzelmeim – suttogta - De most volt elég mindenből. Nyugalmat és békét akarok, menni fog?

- Remélem, hogy igen, bár a külső tényezőket nem befolyásolhatom, de megpróbálok majd egy minél nyugodtabb légkört kialakítani neked, hogy pihenhess. Néha... olyan fáradtnak látszol, édes... - simítottam meg szomorkásan az arcát.

- Az is vagyok, fáradt. Hosszú volt ez a turné.
- Már majdnem vége, még talán öt koncert, úgy tíz nap.
- Igen tudom. Tudod, most csak egy dolog érdekel. Nagyon erős bennem a vágy hogy veled lehessek, én csak szeretetet akarok. Tudom milyen óvodásnak hangzik, de így van.
- Nagyon szeretlek Dave és én sem akarok mást. Félni persze félek a dologtól, de semmit úgy nem akartam az életben mint téged.
- Hmmm, kicsi Mia, te vagy a párom, hah. Illetve hárman párban - mosolyodott el - Mia meg kell mondanunk Martnak, hogy azt akarom, akarjuk, hogy ő is közel legyen hozzánk. Nem akarom NYC-t otthagyni, az egész bolygón ez az egyetlen élhető hely szerintem, LA-hez pedig nagyon-nagyon rossz emlékek kötődnek, nem akarok oda visszamenni. A saját lakásomat akarom, a megszokott kis környezetemet, a stúdiómat felettünk. Cica, már kész van a fejemben egy új album, amit meg akarok csinálni. Fáradtnak és öregnek érzem magam, Hourglass, homokóra lesz a címe és a múló időről, az elmúló dolgokról és az elmúlásról fog szólni.
- David, szerelmem, megijesztesz!

- Ne érts félre, édes. Nem akarok semmit csinálni magammal, csak veled, veletek lenni. De... muszáj kiírnom magamból a keserűséget és a csalódásaimat. Mindent, ami hatott rám az utóbbi időben... te, a családom, a munkám, a problémáim, a fájdalmaim, a fáradtságom.... Mindent - suttogta a végére finoman homlokomnak támasztva sajátját - Utána pihenni akarok. Élvezni akarom az életet veled, a karjaid között, a szerelmed melegében gyógyulva... Megadod ezt nekem, Mia? Hajlandó vagy rá?

- Bármire hajlandó vagyok érted David, bármire. Kérj, amit csak akarsz, bármit - suttogtam és eleredtek a könnyeim a megindultságtól. És akkor ő újra a karjaiba zárt.

Nem volt több szava, csak szorosan ölelt, majd lecsókolta a könnyeimet, hogy egy percig a szemeimbe mélyedhessen. Tekintetéből sütött a hála, a köszönet és a szerelem, majd gyengéden csókolni kezdett.

- Akarlak Mia.
- Én is téged. Gyere az ágyba édes és szeress!

Bólintott és bezárta az ajtót, lassan utánam indult útközben lerúgva a cipőjét, gombolva az ingét, mire az ágyhoz ért csak egy félig kigombolt fekete farmer volt rajta. Lefeküdt hanyatt az ágyra és várt rám.

Lassan közeledtem felé ledobálva magamról a ruhákat. Mire odaértem teljesen meztelen voltam. Óvatosan ültem a csípőjére, majd hajoltam előre, hogy megcsókolhassam, miközben egyik kezem cirógatni kezdte testét. Éreztem, ahogy libabőrözik érintéseimtől, miközben viszonozta a csókjaimat.

- Gyere csak, vedd el amit akarsz, nem kell udvariaskodnod. Olyan öregnek érzem magam Mia!

- Dave... édesem... te nem vagy öreg! - suttogtam kezeim közé fogva az arcát, majd puhán csókolni kezdtem mellkasát lejjebb helyezkedve combjain - Számomra úgy vagy tökéletes, ahogy vagy! Minden hibáddal együtt, ugye tudod? - csúsztattam be a kezemet gyengéden a nadrágjába.

- Ah, baby, igen, jó lesz. Vegyél a szádba édes, tedd, hogy elfelejtsek mindent ami bánt, kicsi cicám, Miám, én kicsi Miám!

Szó nélkül megtettem neki, hisz én is annyira vágytam már rá! Tényleg olyan volt számomra Dave, mint valami drog. Gyengéden kényeztettem először kezeimmel, majd ajkaimmal, hogy hallhassam finom sóhajait, melyek tudtam, hogy erősödni fognak. Ujjai gyengéden túrtak a hajamba.

Csak feküdt ott és hagyta, hogy tegyem amit, oh hányszor is megtettünk már? Össze se tudnám számolni. Szemei hunyva voltak és egyre szaggatottabban lélegzett. Felnéztem az én gyönyörűmre. Csodálatos teste van, de igen, nyomot hagyott rajta az idő és a szenvedés. Kinyitotta a szemeit és tekintetünk találkozott. – Édes - mondta újra - édes vagy Mia és csodaszép.
- Köszönöm drága, hogy akarod? Mit szeretnél?
- Csak csináld, rád bízom - mondta és újra lehunyta a szemeit - Bármit teszel velem, nagyon jó érzés.

És én tettem, amit jónak láttam. Már fel is sejlett előttem egy ötlet. Finoman fogom szeretni, hogy érezze mindazt, amit iránta érzek. Mélyen akartam. Tele érzelmekkel. Gyengéden tüntettem ki továbbra is figyelmemmel babusgatott testrészét, majd pár perc múlva újra felnéztem rá. Már annyiszor az agyamba égett ez a lehunyt szemű Dave-kép, mégsem tudtam megunni. Mindig gyönyörűnek találtam. Egyszerre láttam az arcán az élvezetet, és valamiféle sötét szomorúságot, fáradtságot.
Lassan másztam fölé, s óvatosan vezettem magamba, hogy aztán felsóhajtva, és halkan felnyögve finoman mozgatni kezdjem rajta a csípőmet.

Még most sem nyitotta ki a szemét, de tudtam bármilyen fáradt is nem aludt el, mert mosolygott és megfogta két kezével a csípőmet.
- Dave, mit látsz most lehunyt szemmel?
- Lehunyt szemmel is téged látlak.
- De mit, mit csinálok? Hol vagyok?
- Itt benn is velem vagy. Akarod, hogy elmeséljem, mit látok belül a fejemben?

- Igen... kérlek! Szeretném tudni... - sóhajtottam, miközben megnyaltam kiszáradt ajkamat egy lassú csípőkörzés közben, s végigsimítottam Dave hasán.

- Egy gyönyörű, karcsú fiatal lányt látok, aki lovagol rajtam és minden mozdulatával egyre beljebb taszít az édes megsemmisülés felé. Hosszú, sötét haja a vállára omlik, szürke szemei agátként villognak és karcsú nyaka hátra van feszítve. Ez a lány szeret engem tudom, kétség nem férhet hozzá. És én szeretem őt. Annyira szeretem, hogy ha bármi történne vele nekem végem lenne. Utána mennék bárhová és ha a halálba tart akkor oda is követném gondolkodás nélkül. Mia, szeretlek.

Nem tudtam megszólalni, csak néztem lehunyt szemű szerelmemet, és egyszerűen nem tudtam volna szavakba önteni, hogy mennyire szeretem! Éreztem, hogy könnyek folynak le az arcomon hangtalanul, s nem tudtam megállni, hogy ne hajoljak Dave fölé, aki még mindig csukott szemmel élvezte mozdulataimat. Végtelen gyengédséggel csókoltam meg. Éreztem, hogy a könnyeim az arcára hullnak, de nem zavart. Ajkaimat pár perc múlva egy leheletnyire elhúztam a szájától, de még így is hozzáértem, ahogy halkan belesuttogtam:
- Nem hiszek a csodákban, mégis minden nap megtörténnek, mikor veled vagyok... ha csókolhatlak, ha csak rám nézel, ha megérintesz... ha érzem, hogy szeretsz... csak félek, hogy elveszítelek... - fejeztem be még halkabban, s éreztem, hogy újabb könnyek találnak utat maguknak a szoba félhomályában lassú mozdulataink közt.

- Én is ettől félek édes. Kérlek vigyázz nagyon magadra és vigyázz rám. Vigyázó szemeid legyenek ezen a szegény ördögön tartva, hogy együtt lehessünk még egy ideig, talán más sem maradt már nekünk csak a szerelem csodája, ami bimbóból látod szárba szökkent és kivirított. Olyan mint a ritka trópusi orchidea csak egyszer virágzik minden tíz évben, de akkor gyönyörű és fenséges, mint a szerelmünk, Mia.

- És törékeny... - suttogtam, miközben hüvelykujjammal elkentem az egyik könnycseppemet az arcán, majd lehunyt szemmel lassan kiegyenesedtem, s felsóhajtva, félig elnyílt szájjal újraindítottam csípőm mozgását, ezúttal kicsit több erőt belevéve, ahogy a testemet elöntő forróságtól egy pillanatra fel kellett emelnem hajamat, mert éreztem, hogy tarkómon megint összetapadtak tincseim. Éreztem tekintetét a testemen, de nem néztem rá, csak halkan nyögdécselve gyorsítottam kicsit a mozdulataimon, elmélyítve azokat.

Torokból felhörgött ahogy elkapott a hév és egyre vadabbul ültem meg a paripám.
- Oh, yeah! - morrant fel hangosan.
- Igen Dave beszélj hozzám, morogj, lihegj, hörögj, imádom!
Halkan felnevetett - Jó édes, mondd csak mit akarsz és én megteszem neked. A tiéd vagyok, vegyél el bármit amit akarsz, használj a saját örömödre!

- Élvezz hangosan, Dave! - ziháltam egyre gyorsuló csípővel, még mindig lehunyt szemekkel a hasára támaszkodva. Meleg kezei a testemen siklottak. Mikor a derekamról áttértek a melleimre és megmarkolták őket, a hirtelen ingertől nyögésbe fulladó sikoltást hallattam - Hallani akarom... ahogy nyögsz! Ahogy... a nevemet kiáltod... újra és újra! Hallani... hallani, hogy szeretsz! Ahh, Dave!! - nyögtem egy hangosat, mert éreztem, hogy testem már egyre inkább reszket, ahogy lassan közeledtem az orgazmus felé. Éreztem, hogy még több nedvességgel vonom be Dave kemény tagját. Gerincem mentén kövér izzadtságcseppek szánkáztak le.

És azt tette amire kértem, hörgött mint egy haldokló fenevad. Teste ívben feszült alattam, megemelte a csípőjét és vele engem és morgott, istenem, milyen izgatóan morgott és nem kellett hozzá sok, felordított élvezetében.

És én készségesen követtem egy reszketeg sikollyal, mikor megéreztem a testéből áradó forróságot.
- Oh, igeen! - kiáltottam sikolyom után rögtön, majd apránként lelassítottam csípőm mozgását, s reszkető tagokkal borultam a mellkasára. Egy pillanatra éreztem, hogy megmozdul újdonsült piercingem, de nem törődtem a fájdalommal csak ziháltam nyirkos mellkasán az életben maradásért küzdve.

- Úgy szeretkeztünk mint a vadállatok baby - nyögte.
- Nem is vadultál!
- Nem arra gondoltam, hanem hogy zsigerből, ösztönösen. Úgy szeretkezem veled, ahogyan levegőt veszek baby. Annyira jó.
- Igen Dave annyira. Akkor eljössz velem tetováltatni? Megrajzolod a tetoválást? - kérdeztem elégedetten nyújtózva egyet rajta, s beiktattam egy kis dorombolást is.
- El, elmegyek, cicám, és már gondolkodtam is egy alakzaton. Az imént, mikor azt kérdezted, hogy mit látok.
- Egy szeretkező párt? - nevettem fel halkan.
- Nem, vagy legalábbis nem úgy, ahogy gondolod. Egy fekete kecses macskát és egy repülő főnixet láttam magam előtt, ahogy összeérintik a szájukat, s alakjuk finoman sejlik fel a körülöttük tekergőző indák közül, amik egy-egy légies szárnyat formáznak neked a lapockádig mindkét oldalon... - húzta végig mutatóujjait a kérdéses területen - Na, hogy tetszik a gondolat? - nézett rám egy kis aggódással a szemében, hogy tetszeni fog-e nekem az ötlete.

- Az gyönyörű lesz Dave, igazán gyönyörű. Nekem is lesz szárnyam, de mégsem olyan mint a tied, mégis érezhetően egy pár, egy pár vagyunk és szárnyaink vannak. Jaj, Dave olyan jó lesz! Mikor, mikor megyünk?

- Nos, holnap koncert, de ha minden jól megy, utána két nap szünet. Holnap délelőtt elmehetnénk keresni neked egy profi szalont, mert nem akarom, hogy valamit elrontsanak. Addig én ma éjjel megrajzolom nekik a vázlatot, rendben? Aztán a koncert után elmegyünk, jó lesz így? Készülj fel, hogy nem lesz kellemes, és több órát fog tartani!

- Nem baj, akarom, és külön öröm, hogy a te rajzod lesz rajtam. Jaajj Dave, ha tudnád!!
- Tudom édes, látom rajtad és végtelenül örülök neki, tudom, hogy mennyire szeretsz.
- Dave, fel kellene hívnunk Martint, hogy jöjjön át és azt hiszem beszélnünk kellene vele.

- Rendben, igazad van. Felhívom, addig öltözzünk fel.
- Előbb lezuhanyoznék, ha nem gond.
- Nem, menj csak, megvárlak. Kérsz valamit a szobaszerviztől?
- Nem köszönöm, maximum egy ásványvizet - azzal el is tűntem a fürdőben.
Mire pár perc múlva kijöttem és öltözni kezdtem, Dave már egy tábla belga csokit majszolgatott. Elmosolyodtam maszatos száján, majd odahajoltam, hogy lepusziljam a szája széléről a csokoládét, aztán a vízért nyúltam.
- Két perc és itt van Martin.
- Remek.
Ebben a pillanatban kopogtattak. A félmeztelen kis párduc még mindig a csokival a kezében szólt ki, hogy bejöhet. Én az ablaknál álltam és figyeltem az utcát.

- Nos, mi van skacok? Valami jó hír, Dave hangja igen sokat ígérő volt.
- Bejelenteni valónk van Martin, Mia és én össze fogunk házasodni.
- Hogyan?
- No nem most, egyszer, de addig is mindenesetre összeköltözünk. Felrúgtam mindent otthon Mart.

- Hogy mit csináltál? - fakadt ki Martin.
- Hogy mit fogunk csinálni? - néztem rá kérdőn, ledöbbenve. Az igazat megvallva még sosem gondoltam rá, hogy esetleg el akarna venni! Engem! Na neee... ez azért...
- Nem bírtam tovább az otthoni álszent légkört - válaszolt Martinnak, majd rám nézett - Igen, jól hallottad. Majd egyszer elveszlek, ha kibírod velem, és még mindig szeretni fogsz.

- Dave megbolondultál? Jen ki fog csinálni! El fogja tiltani tőled Rosie-t. Rengeteg dolog van, amire hivatkozhat ellened.
- Tudom. Minden csoda három napig tart, és tudom a csupasz seggemig fog perelni feleség és gyerektartás miatt, de Kessy majd segít. Nem történhet az meg, ami Theresával, most sokkal erősebb és elszántabb vagyok és neki is van egy két dolog a füle mögött amire nem büszke. Szerintem maga alá pisilne, ha genetikai vizsgálatot kérnék.
- Dave, ezt nem mondod komolyan!
- De, nem vagyok hülye.

Döbbenten meredtünk rá mindketten, én összefont karokkal, Martin pedig saját combjának ütögetve balját. Ezt nem tudtam elhinni! Hogy Rosie nem Dave-é lenne? Ez hogy lehetséges? És az hogy, hogy ennyire szereti mégis, és honnan tudja?
- Honnan...
- Honnan tudom? - nézett rám hirtelen.
Bólintottam.

- Egy-két jóakaróm felvilágosított. Pl. egy orvos barátom, aki hitetlenkedve nézte Rosie vércsoportját és az enyémet, állítólag összeférhetetlen, nem lehet az én vérem, én nem értek hozzá és szeretem őt, ő a lányom és az is marad mindig, ne haragudjatok... - lassan, fáradtan feltápászkodott az ágyról és kiment a fürdőszobába halkan behúzva maga mögött az ajtót.

Zavartan néztem Martinra még mindig összefont karokkal. El tudtam képzelni, hogy ez mennyire fájhatott Dave-nek, mikor megtudta, hisz imádta és még mindig imádja a lányát! Hogy lehetett Jen ilyen... ekkora... Éreztem, ahogy a düh elkezd bennem fortyogni. Akárcsak egy vulkán!
- Megölöm azt a nőt!

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés