46.

Sokáig ültem ott, bizonyosan hosszú órákig, de elhatároztam, hogy így várom meg Davidet, csak egy lepedőt tekertem magamra. Nehezen álltam meg, hogy utána ne menjek és a bocsánatáért ne könyörögjek, de megvártam amíg visszajön, felálltam és ennyit mondtam: - Ne haragudj. Biccentett és rám nézett, méregetett. Tudtam mennyire a szívén viselte amikor rászoktam és leszoktatott. Jól tudtam mennyire az neki, hülye voltam. Szerettem és hülye voltam. Tudtam én sem élném túl, ha elveszíteném őt. Ránéztem és láttam a szemén hogy megbocsátott nekem, de azt is, hogy mélyen meg van bántva. Őrjöngeni tudtam volna a lelkiismeret furdalástól, szerelmes voltam belé a végletekig. Mindezek a bennem kavargó érzések letaglóztak és csak álltam ott szótlanul, remegve.

Meg sem moccant, csak nézett azokkal a szürkés-zöld szemekkel lefelé, egyenesen az én szemeimbe, melyek kezdtek megtelni könnyel. Mióta elment, még csak a közelébe se kerültem, de most szinte a csontomig leégetett a pillantása. Szinte éreztem, ahogy egyre megyek össze, ahogy egyre kisebb vagyok tőle, ahogy egyre jobban süllyedek, hogy lassan már a bokájáig sem érek. Kétségbeesetten szorítottam magamon a lepedőt, és küzdöttem a sírás ellen, mindig az utolsó pillanatban visszanyelve a könnyeimet, ahogy reszkető és kiszáradt ajkamra haraptam.

De aztán megkegyelmezett nekem és a karjaiba zárt szorosan még mindig nem szólva semmit. Kapaszkodtunk egymásba mint két fuldokló.
- Akarlak, gyere - mondta megfogva a kezem és maga után húzott az ágyhoz - Akarlak most és mindörökké, az enyém vagy és én a tied Mia. Engedj be oda ahova tarozom - mondta miközben előttem térdelt széttárva a lábaimat és lehúzva a lepedőt rólam - Hazaérek mindjárt baby - nyögte miközben belém hatolt mélyen.

- Ahh... David.... - sóhajtottam elhalón s egész testemben megreszketve a finom mozdulataitól, s az ismerős érzéstől, ami egyszerre volt gyönyörű és elemésztő. Ujjaim alig érintve bőrét simogatták a vállát, a tarkóját, a hátát.... a szárnyait, s ekkor a sajátomra gondoltam, hogy miért is került oda, s könnyeim lassan végigfolytak az arcomon, miközben a nevét sóhajtoztam. Annyira gyengéd volt! Gyönyörű és szomorú pillanat egy hotelszoba csöndjében, a halványuló fényben, a megnyúló árnyékok között.

Elolvadtam a karjaiban és az egymáshoz tartozók nyugodt mozdulataival szerettük egymást. Most először gondoltam arra, hogy ilyen lehet ha már a férjem. Békésen szuszogott közben, ahogyan egyre nőtt a pulzusszáma úgy gyorsult a légzése is, mígnem rám borult és belecsókolt a nyakamba. Nem szólt. Nem kellett szólnia. Összhang volt köztünk és én értettem őt.

Csak feküdtem ott alatta az összegyűrt lepedők között, s hallgattam, ahogy levegőt vesz. Halántékomat az övéhez támasztva simogattam egészen gyengéden a vállát fél kézzel, míg a másikkal lazán öleltem magamhoz. Még bennem volt, még egységet alkottunk, még kinyitottam a szemem, ahogy az utolsó vöröses napsugarak megcsillantak fénylő bőrén. Nagyot szippantottam az illatából és hallgattam a szívverését. Kimondhatatlanul megindított a pillanat, kimondhatatlanul szerettem.

- Olyan jó veled - dörmögött bele a fülembe mókás hangon, amin nevetnem kellett. Élveztem amikor bohóckodott és örültem, hogy egyáltalán van kedve bohóckodni. Bár azt is tudtam, hogy azt mondják, hogy az nevet kifelé aki belül sír. Reméltem, hogy nem így van, reméltem, hogy erre a röpke órára megfelejtkezett minden bajáról, bánatáról és csak élvezte a szeretkezést ahogy minden más férfi és nő is teszi.

- Veled is jó, ugye tudod? - cirógattam meg játékosan az állát ujjaimmal, majd hirtelen két vállra fektettem, és csiklandozni kezdtem. Ismertem azokat a pontokat a testén, amiktől menthetetlen nevetés tört rá.
- Ne, ne! Kegyelmeeeeezzzz!!! - kiabálta kacagva és a szívemnek gyógyír volt ez a nevetés. Végül abbahagytam a csiklandozást, de még fogta a csuklóimat a biztonság kedvéért.
Én azonban végigfeküdtem rajta és egy kis mosollyal a számon hajoltam fölé. Furcsa volt, hogy már nem kellett arrébb lapátolnom a hajamat az útból.
- Szeretlek - mondtam.
- Én is téged - simogatta meg az arcomat, s láttam, hogy jól esett neki, hogy újra kimondtam - És ez a piercing a nyelvedben...
- Igen? - húzódott szélesebbre a mosolyom, és incselkedve megmozgattam.
- Izgató...

- Akarod, hogy izgassalak még, szerelmem?

- Akarom.
- Nohát, nem sokat fontolgattad a választ a kérdésre.
- Hiányoztál. Olyan nélküled, mintha nem is élnék, akkor élek ha veled vagyok, érted és általad.
- David, jaj, te! Meg akarsz ríkatni?
- Én? Nem, dehogy. Csak attól félek elveszíthetlek. Akarom, hogy tudd mit jelentesz számomra.
- Igen édes, értelek - megcsókoltam, mire ő lehunyta a szemét és élvezte a közelségemet. Mivel azt mondta, hogy élvezi és izgatónak tartja a nyelvpiercingemet elhatároztam, hogy most megteszek minden tőlem telhetőt, hogy felajzzam.

Mivel úgyis rajta feküdtem, nem kellett sokat helyezkednem. Először csak a feje mellett megtámaszkodva csókoltam, s hagytam, hogy szorosan magához öleljen erős karjaival. Ahogy mélyítettem el a csókot, úgy nyögött a számba nem is egyszer. Minden tudásomat bevetettem, hogy kihasználjam a piercing adta lehetőségeket, ahogy egyre szenvedélyesebben űztem a nyelvét.
Éreztem, ahogy kezei megindulnak a hátamon, az oldalamon, s a fenekemen. Kellemesen kirázott a hideg. Imádtam, ha hozzám ér!
Összeszedtem magam, mielőtt túlságosan elgyengültem volna, és elszakadtam a szájától, majd incselkedőn megnyaltam azt egy kis mosoly kíséretében.
Aztán következett az álla, s a nyaka, melyre csókokat és apró harapásokat adtam, s halkan felnyögtem, ahogy fölötte támaszkodva megéreztem kezeit előre csúszni egyenesen a melleimre, hogy finoman masszírozni kezdjék őket. Egy pillanatra abba kellett hagynom tevékenységemet, hogy lehunyt szemmel megnyaljam a számat az érzéstől s felnyögjek. Láttam, hogy lehunyt szemmel elmosolyodik, aztán visszatértem, s végignyaltam a kulcscsontját lassan haladva bal mellbimbója felé, melyet hamarosan a számba vettem, s a kis fémdarabbal együtt izgatni, harapni, nyalogatni kezdtem.

Hihetetlen érzés volt a szerelem vele még mindig. Ezek az érzések, a testiek is, a lelkiek is. Csak néztem és néztem, miközben kényeztettem az én szerelmesemet és mindenféle cikázott közben az agyamban. Nagyon szerettem és nem először jutott eszembe róla Dávid Király a Bibliában. David gyönyörű volt ahogy lehunyt szemmel átadta magát az érzékeinek, az érzéseinek. Soha még ilyen szépet nem láttam. Az egyetemi irodalmi körben hallott Dávid Zsoltáraiból az Énekek Éneke jutott az eszembe, s miközben már nem csak a nyelvemmel izgattam, hanem fölétérdelve magamba fogadtam, suttogni kezdtem anyanyelvemen a neki szánt szerelmes szavakat, hallgatta, majd felnézett mosolyogva és újra lehunyta a szemét, mondtam hát tovább:

"A te fejed, mint a választott, megtisztított arany:
Fodor hajad fekete mint a hollónak.
A te szemeid mint a vízfolyás mellett élő gerléknek szemei,
Melyeket édes tejben mostak meg.

A te arcod hasonlatos a drága füveknek táblájához,
A felnövekedett szép palántákhoz,
A te ajkaid a liliomhoz hasonlóak,
melyekről drága olaj folyik.

A te kezeiden vannak arany gyűrűk,
Melyekbe foglaltattak türkiz színű drágakövek,
A te hasad hasonlatos,
A zafírral megrakott elefánt fehérségéhez.

A te tekinteted,
Mint Libanon hegyének magassága,
Tökéletes vagy,
Mint a nemes cédrusnak fája.

A te ínyed édes,
Mindenestül kívánatos vagy.
Ez az én szerelmesem,
Ez az én barátom."

Az utolsó sorok után már csak pár mély sóhajt s nyögést hallattam, ahogy lehunyt szemmel köröztem rajta csípőmmel, melyet mindkét kezével fogott, majd mellkasára feküdtem miután mindkettőnk teste megpihent.
Ajkaim gyengéd kis csókokat adtak meztelen, forró mellkasára, miközben kipirult arcomat is odaszorítottam. Kiélveztem, hogy ilyen közelről hallhatom a szuszogását, s élvezhetem finom simogatásait a hátamon.
Nem voltam biztos benne, hogy mikor úsztam át az éjszaka beköszöntével álmaim világába, melyek sokszor úgy tűntek, hogy éberen is velem voltak.... a legegyszerűbb bizonyíték erre David jelenléte volt.

Amikor Mia elaludt a karjaiban David még megcsókolta lágyan s cirógatta, majd felállt és gyorsan lezuhanyozott, visszabújt a ruháiba és halkan behúzta maga mögött az ajtót. Rosie még két óra hosszat a zongoraóráján volt, sikerült Dave-nek hál’ isten professzionális nannyt találnia, akárcsak ha maga Mary Poppins lenne, meglehet az is volt, amikor szükség volt rá a semmiből került elő, az ügynökség nem tudott róla semmi információt adni és nem kételkedett abban, hogyha az az idő eljön és minden rendeződik végre Rosie körül, előveszi brokát kárpitból készült táskájából az esernyőjét és a nyugati széllel továbbáll. David elmosolyodott magában, kedves emléke volt ez a mese, édesanyja sokszor mesélte neki. Ő is amolyan csak szeretettel megzabolázható vásott kölyök volt, mint a regényben szereplő fiú.
Az órájára nézett és elővett egy filcet, a kezére pedig ezt írta, Rosie, 19:45, majd bekopogtatott a folyosón a harmadik ajtón. Egy álmos fejű, morcos Martin nyitott neki ajtót, akinek úgy ragyogott fel a mosoly komor arcán mint a sarkon az északi fény.

- Szia, Dave... hát te? Nem Rosie-ékkal kéne lenned? - kérdezte szélesebbre tárva az ajtót, hogy beinvitálja vendégét.
- Még két órát zongora órán van - mosolyodott el - Látni akartalak. Talán baj?
- Nem, dehogy. Gyere be. Kérsz valamit?

- Kérek.
- És mit?
Dave hozzálépett hátulról, ahogy a hűtőnél matatott és teljes testével hozzásimult szeretőjéhez. Mart kezéből kiesett az üveg Gin és összetört a padlón. Dave nem mondott semmit, ez volt a válasza a feltett kérdésre, Martin pedig NEM TUDOTT semmit mondani, csak állt ott a vágytól reszkető testtel és David nevét suttogta egyfolytában mint akit magbabonáztak.

Érezte, ahogy a hűtőből áradt a mellkasára a hideg, s érezte Dave forró testét maga mögött. Két tűz közé került. Rögtön emelkedni kezdett a pulzusszáma, ahogy a hűtő ajtajába kapaszkodott lehunyt szemmel, és kiélvezte, ahogy Dave egyik keze a combján simított végig, míg a másik bekúszott a póló alá a hasánál. Aztán forró leheletét a fülénél érezte, s kirázta a hideg.
- Gyere, Marty... Szeress engem! - suttogta rekedten.
A szőke férfi testén keresztülvágott a vágy.
- Ugye a magadévá teszel? - folytatta az énekes.
- Dave... oh David, ha tudnád, hogy...
- Tudom... nem volt sok időm rád az utóbbi hetekben... ne haragudj... - szuszogott a nyakába - De most itt vagyok veled. Csak a tied vagyok. Csinálj velem, ami tetszik...
Mart levegő után kapott - És... és Mia?
- Alszik. Kiütötte magát.

- Kiütötte magát?
- Hát, megviselték az elmúlt napok eseményei és hát bevett nyugtatót és ráivott.
- Atyaúristen!
- Nyugi drágám, ezzel ráérünk később foglalkozni, nincsen közvetlenül bajban, csak aludnia kell. Most gyere, akarlak Martin - rántotta magához a szőke férfit és forrón megcsókolta. Mart még mindig reszketett mint egy tinilány. De a Dave-ből áradó állati szexualitás lassan felébresztette az érzékeit és hevesen reagált a vad közeledésre. Csókolta Davidet ahogy érte, tolta maga előtt, az énekes hátrafelé lépkedett az ágyig, ott rádöntötte és vadul vetkőztetni kezdte Davidet, aki mosolyogva tűrte. De csak a farmer sliccéig jutott, kinyitotta és mohón ajkai közé vette Dave éledő férfiasságát.

Dave egy hatalmasat nyögött az érzéstől, és a tudattól, hogy hosszú idő után újra Martin szájában érezhette magát. Egy pillanatra beletúrt a szőke tincsekbe, de aztán feltornázta magát annyira, hogy levehesse magáról sötétszürke pólóját. Aztán ujjai újra visszatévedtek a szorgosan munkálkodó Mart hajába.
- Ah! Igen, ez az édes... Istenem! - nyögte hátrahanyatló fejjel - Martin, annyira hiányoztál -  sóhajtotta David és próbálta ő is vetkőztetni társát, de az nem engedte el a megragadott céltárgyat. Gyorsan, vad iramban szerette Dave-et, aki egy-két perc után már az ágyon fetrengett és kegyelemért könyörgött.
- Mart, Mart, ne csináld, azonnal végem lesz, oda a móka édes. Várj, várj, van majdnem két óránk!

Erre Martin felemelte ködös tekintetét és még mindig csak egy szót tudott kinyögni: - Dave!
David nem tudta hova nézzen, zavarba hozta Martin tekintete. Tudta hogy mennyire szereti, jól tudta, de ez az őrült kiéhezettség, vágy, lángoló érzelem a tekintetében. Felhúzta maga mellé az ágyra és a karjába simult, lágyan harapdálva Mart nyakát és szerelmesen suttogott a fülébe, becézte Martint. Nem nagyon tett ilyet azelőtt, de megpróbálta most úgy szeretni Martot ahogyan Miát szokta. Próbálkozásának eredménye nem maradt el, Mart egyszerűen sírva fakadt.

- Hé, hé... Martin... édes, ne sírj! - kérte a kezébe fogva társa könnyes arcát - Itt vagyok veled - csitítgatta törölgetve a potyogó könnyeket.
- De meddig? - suttogta vissza rekedten Mart - Két óráig? Mi az nekem Dave? Kiszórakozod magad, aztán mész vissza Miához, vagy el, vagy a franc se tudja, én meg itt ülök egyedül a kibaszott szobámban a sötét gondolataimmal, és dalok tucatjait irkálom neked, amik mind a kukában végzik, mert egyik sem olyan jó, hogy felérhessen hozzád, hogy meg tudjam ragadni... képtelen vagyok megragadni azt, amit érzek itt belül! Érzed? - ragadta meg Dave kezét, és a mellkasára szorította - Érzed, milyen őrült ritmusban dobog? Miattad van, Dave, tudod jól! Egyetlen pillantásod vagy érintésed az összeomlás szélére sodor, mert tudom, hogy mindig csak a második leszek - nézett a szemébe - Fogalmad sincs róla, hogy mit érzek, igaz?
- Mart én... - próbálkozott Dave, de Mart csak annyit engedett neki, hogy a nyakára csúsztassa szabad kezét.
- Nem, Dave... tudod jól, hogy miként élem meg az érzelmeket. Tudod, hogy milyen mélységekben, nem igaz? Volt pár beszélgetésünk erről, emlékszel?
Dave bólintott csupán. Zöld szemei örvényleni látszottak Martin szavaitól, a tekintetétől, a tenyere alatt dobogó szív őrült ritmusától és a teste reszketésétől.
- Tudod nagyon jól, mégis egyedül vagyok megint. Tudom, hogy szerettek, tudom, hogy mik történtek az elmúlt időszakban, de nem érdekel. Kicsit önző akarok lenni! Legalább most! - kiáltott fel elhalón a végén, majd összeszorítva szemeit vetette magát Dave karjaiba, fejét a vállába fúrva.

- Legyél hát önző Mart, vedd el amit akarsz. Ne hidd már hogy nem szeretlek, de meg kell értened, hogy nem ugyanúgy szeretek egy nőt, mint egy férfit!
- De miért nem?
- Mert nem vagy nő, te szamár - harapott bele az ajkába.
- Ja, az más, akkor már értem - bohóckodott Martin - Nem vagyok nő. David, ne haragudj a nyafiért, annyira szeretlek - szipogott fel újra.

David nagyon édesnek találta és meghatotta, valahogy úgy volt most megint, mint kölyökkorukban: szövetséget, eltéphetetlen barátságot érzett, ha a szeretője ha nem. Szerette Martint.

- Gyere Martin, a tied vagyok. Szeretlek - súgta rekedten.
Martin vörös és könnyes szemeivel felnézett rá, majd egy perc múlva mohó csókban forrt össze a szájuk. Éhesen döntötte hátra Davidet az ágyon, s mászott fölé, hogy testét csókjaival és harapásaival lepje el, miközben egyik keze szeretője tagjára kulcsolódott, és ütemesen izgatni kezdte, miután megszabadította a nadrágjától.
- Szükségem van rád, jaj annyira! - nyögte két csók között a szavakat, amik már olyan rég óta kikívánkoztak belőle.
Dave csak felnyögött, majd a nyögés kiáltásba fúlt, mikor megérezte Mart ujjait a gátjához csúszni. Hátravetette a fejét, s karcsú teste megfeszült, ahogy az ezüst piercinghez ért.

- Martin, istenem Mart, vedd a fogaid közé és húzd! Ahh, Mar-tiiin, more gimme more!
Meg is kapta amit kért, a szőke minden tudását bevetette, hogy felejthetetlenné tegye a szeretkezésüket, mint akkor amikor a fürdőszobában estek egymásnak, mint bolond tehén a fiának.
David, ahogyan a hátán feküdt megkereste Mart nadrágjának a gombjait és egyenként gombolni kezdte, lassan, közben mintha véletlenül lenne, végig húzva a kezét Mart férfiasságán. Mart felsóhajtott és lassan megfordította Davidet.

- Dave, én nem bírom tovább - nyögte.
- Azt teszel velem, amit csak akarsz.
- David, hmmm, Dave - szuszogott Mart a hason fekvő Dave kissé szétvetett lábai közt térdelve.

Már minden tagja reszketett az egyesülés után, ahogy párszor végighúzott magán, majd be is nedvesítette magukat. Dave már ettől felnyögött, mikor pedig megérezte Martin férfiasságát a piercingjével incselkedve játszani, erőteljesen markolta meg a feje alá húzott párna széleit, és artikulálatlanul felnyögött.
- Tedd már be!!! - nyöszörögte kínban, fenekét közelebb tolva a szőkeséghez.
Martin elködösült tekintettel simított végig erőteljesen Dave meztelen hátán, majd tagját a megfelelő helyre pozícionálta, s elkezdett befelé nyomulni, ami egy nagy nyögést csalt ki belőle.

- Mart, te átkozott tenyészcsődör! - nyögött fel - Szétszakííítasz te! Hallod?
- Nyugi édes, megy ez, mindjárt hozzászoksz, érzed ahogy feszül benned? Mert ....én...érzem, ahoggy....rám simulsz, Dave, te isten te én, uhh Dave én....
Ekkor David hátranyúlva elkapta Mart piercingjét és ütemesen húzogatni kezdte, s itt Martnak vége volt, nyöszörögve fúrta bele magát Dave lapockái közé.

Hatalmasakat nyögött és zihált az érzéstől, szorosan ölelve Dave-et, s végre összeszedte magát annyira, hogy elkezdje mozgatni a csípőjét Dave kezének ritmusára. Aztán gyorsított, s erőteljesebben kezdett Dave testének ütődni.

Dave beleremegett a gyönyörbe, ahogy a kielégülés hullámai átcsaptak fölötte. Ez az érzés semmihez sem volt fogható, ezt tényleg csak Martin tudta megadni neki és senki más ezen a kerek világon. A gyönyör hullámain lovagolva feküdt és várta hogy Mart is megérkezzen ide.

A szőke férfi tett még pár erőteljes mozdulatot a tudattal, hogy Dave már messze jár, aztán egész testében megfeszülve kapott szárnyra ő is, csak hogy közben Dave hátára borulhasson zihálva, s verítékben úszva, ahogy lassan kicsúsztatta magát a másik férfiból.

- Édes, ez nagyon jó volt - lihegte a verítékben csillogó tetovált hátra zihálva Martin.

- Tudom, szívem, nekem is - szuszogta alatta Dave, majd legurította magáról és a karjaiba zárta szorosan. Martin azon a bizonyos rózsaszín felhőn lebegett. És ehhez nem kevesebb kellett neki, mint maga Dave Gahan.

Martin érezte, hogy amúgy is kavargó érzései felszabadultan rajzanak a fejében, a szívében és a lelkében, ahogy kapkodva szívta magába Dave testének ismerős illatát. Nagyon hiányzott már neki, és most meg merte kockáztatni, hogy szabadjára engedje az iránta érzett szerelmét. Lehunyt szemmel, fejét a mellkasán pihentetve.

Dave társa fejét cirógatta, újra és újra végighúzva hosszú ujjait Mart szemöldökein és orrán, majd az ajkain. Martint majd szétvetette a boldogság és még jobban hozzábújt, annyira amennyire ez csak lehetséges volt. Dave mosolyogva tűrte.

- Mondd csak Martin, te hogyan képzeled el a közös életünket?

- Hát... tudod, már sokszor ábrándoztam róla, hogy milyen is lesz - mosolyodott el szinte szégyenlősen - Sosem mertem arra gondolni, hogy egyszer talán eljutunk idáig is... és...

- És?

- És nem maradok... egyedül - hunyta le a szemeit.

- Nem, nem leszel egyedül. Velünk fogsz lakni és annyi szerelmet és gyengédséget adunk egymásnak, amennyit csak kibírsz.

- Akkor azt hiszem, hogy nem sokat fogsz pihenni - nevetett fel - Egyébként... - folytatta, mikor Dave is kinevette magát - Sikerült utolérni annak a szomszédos birtoknak a tulaját a megvétellel kapcsolatban?

- Igen Martin, a birtok a tied, de meglepetésnek szántam, szép karácsonyi ajándék NEKED. De mielőtt a szívedhez kapnál nyugi, nevetségesen olcsón vettem, mert akkor még tisztázatlanok voltak a tulajdonviszonyai. Azóta az ügyvédem utolérte az örökösöket, akik végre megegyeztek egymás között, tehát az ingatlan jogtisztán lesz a tied. Le van kötve, az ára átutalás alatt és csak egy ajándékozási szerződés választ el a birtoklásától. Bár megjegyzem sok bajod lesz vele, mert az épület maga meglehetősen romos.

- Az engem egyáltalán nem érdekel, hogy romos. Felújítjuk. A lényeg, hogy a közeletekben lehetek végre - cirógatta meg Dave arcát, s egy érzelmekkel teli csókot adott szeretőjének.

- Igen, Marty, akkor jössz majd át, amikor csak akarsz - szakadt el tőle, s rámosolygott.

- Ez több, mint amit kívánhatok. Köszönöm neked Dave. Nagyon boldoggá teszel - nézett rá megindulva.

- Nem tesz semmit, hisz szeretlek, tudod - simogatta meg a vállát.

- Én is téged - mosolygott rá, majd halvány mosolya szinte szégyenlőssé vált, ahogy elpirult.

- Mi az, édes? Mi jutott az eszedbe?

- Tudod... tudod hogy tehetnél még boldogabbá?

- Hogyan? - mosolygott rá Dave.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés