47.

Martin odahajolt a füléhez, s szégyenlősen belesuttogta kívánságát, mire Dave arcán egy széles vigyor tűnt fel, s keze Mart ágyékára siklott, miközben a hátára fordította a szőkeséget.

- Persze, hogy megteszem, édes. Csak kérd, és már lent is vagyok - kacsintott lejjebb csúszva.

Dave egyre lejjebb és lejjebb csókolta, míg a lényegig el nem ért és telt ajkai közé nem vette azt. Martin megbűvölten nézte ahogy ajkai közül kidugja a nyelvét és körbenyalogatja, míg kezével keményen megragadja. Incselkedett vele, apró harapásokat és csókokat helyezett el Martin tagjának különböző részein, amíg egyszer hirtelen elnyelte majd az egészet. Martin felkiáltott, és azzal a kezével amivel el tudta érni beletúrt sötét hajába.

- Jézusom... ez az! - nyögte összeszorítva a szemeit egy pillanatra, de rögtön fel is nézett, hogy láthassa Dave ügyködéseit. Érezte, hogy még nagyobbra és keményebbre növekszik nedves ajkai között. Megőrjítette a látvány, ahogy minden egyes mozdulattal újra és újra eltűnt feszülő tagja a csodás szájban. Egész testében egyszerre libabőrödzött és verte ki a veríték, főleg mikor érezte Dave szabad kezét, ahogy megmarkolja alulról.

Artikulálatlanul nyögött fel. - Ahhh... a... a piercinget! Kérlek!

Dave bólintott és ajka közül elengedte Mart-ot. Nyelvét pedig beakasztotta a gyűrűbe, egyúttal végignyalt szerelme heréin és fogaival belekapaszkodott a gyűrűbe. Martin kezdett elveszni az élvezetek tengerében már csak Dave-et látta, az ajkait, a villogó szemeit és semmi mást.

Teste kontrolálatlanul vonaglott az ingerektől, amik érték, és rekedten nyögött egyre hangosabban. Dave keze őrült ritmusban járt fel-le teljes pompájában meredező tagján, miközben fogaival gyengéden ráncigálta az ékszert. Martin teljesen megvadult. Úgy dobálta magát, mint aki hatalmas kínban van, s vadul markolta a lepedőt jobbjával, balja pedig a férfiasságát szorító kézre kulcsolódott felvéve a ritmust. Akadozva kezdett nyögni, s egyre inkább megfeszült a teste, ahogy heréi keményebbé váltak, s megemelkedtek. Érezte hogy két pillanat, és elélvez.

Szinte robbant és beterítette magjával Dave nyakát, mellkasát meg nagyjából az egész ágyat.

Dave felnevetett - Mart, szökőkutat játszol? Most nézd meg mit műveltél - mutatott körbe.

- Ki... a... francot érdekel? Ó, istenem, ó istenem, belehalok. Őrület, amit velem teszel, belehalok rögtön.

- Nos örömmel hallom, hogy még mindig el tudlak szórakoztatni.

- Te? Te, mindig. Nem is vágyok másra, csakhogy mindig a közeledben lehessek, te isten! - mosolygott szeretőjére.

- Te hízelegsz! - simított végig saját nyakán, s lenyalta az ujjait. Martin felnyögött a látványtól.

- Te meg megölsz, ha ilyeneket csinálsz! - kontrázott feljebb tornázva magát, és megragadva Dave tarkóját közelebb húzta magához egy heves csókra. Miután elváltak, Dave mosolyogva nézett rá, s leellenőrizte az időt.

- Most már lassan mennem kell Rosie-ért, de előtte azért azt hiszem, rám fog férni egy zuhany. Mindenem ragadni fog... - sóhajtott színpadiasan.

- Igen, a hajad is meg kell mosnod - mutatott a fejére Mart.

- Hú, te aztán elintéztél rendesen - és kecsesen meztelenül kisétált a fürdőszobába. Martin csak nézte gyönyörködve és utána kiáltott: - David, szép vagy tudod?

Dave visszaszólt a válla fölött hamiskásan hunyorítva: - Ha te mondod édes! - és belépett a zuhanyba.

Miután Dave elment, Mart még percekig csak feküdt az ágyán felkavarodott érzelmeivel, s túlcsorduló szerelmével a kecses párduc iránt. Szinte fájtak az érzései. Lehunyva a szemeit visszaidézte a történteket, majd elmosolyodott a malacságaikon. Végignézett az ágyon. Most már mindegy volt neki. Visszahajtotta a fejét a párnára, s keze maga köré kulcsolódott - mint az utóbbi napokban nem először Dave-ék hiánya miatt -, ahogy újra elképzelte, ahogy Dave kényezteti. Lángolt még mindig a belseje utána, így szorgos munkába kezdett.

Valamikor hajnal környékén ébredhettem fel. Dave mellettem aludt a hasán fekve. Felültem, s mindjárt a fejemhez is kaptam, ahogy belé vágott a fájdalom. Ki volt száradva a szám, valami innivalót akartam keresni, de pár percig csak meztelenül ültem az ágy szélén.

Lassan álltam fel, mert forgott velem a világ. Azt hittem most hányni fogok, de nem. Miután megmostam az arcom és pisiltem és le is zuhanyoztam már jobban éreztem magam. Felöltöztem és mivel még Dave aludt leültem a lakosztály másik szobájában a laptopommal. Öt óra húsz perc volt és ma koncert. Beleborzongtam. Fogalmam sincs Kessler és Fletch hogyan simították el az ügyeket, hogyan nem lett kirobbanó botrány a dologból, ügyeskedtek néhány dátummal és most zsinórban három este koncertünk lesz, utána két nap szünet, egy koncert New Jerseyben és az utolsó NYC-ben és vége. Talán minden megoldódik lassan. Dave a szobáját átadta Rosie-nak és a nevelőnőnek, Wandának, így hát most itt aludt. Ránéztem, békésen szuszogott és mint mindig, a legvonzóbb pasi volt a világon. A hűtőből töltöttem egy pohár narancslevet és leültem a géphez.

Pár napja nem jutottam nethez, úgyhogy volt mit átnéznem. E-mailek sokasága, azok megválaszolása a barátaimnak, akik közül páran a szívükön viselték a sorsomat. Ilyenkor éreztem, hogy nem vagyok egyedül a világon, s ez jól esett. Nagyon.

Egész gyorsan telt az idő, közben rendeltem két nagy adag reggelit is a szobaszerviztől, hogy majd az éhes párducom is részesülhessen minden földi jóból, ha felébred. Elgondolkodva néztem, ahogy mély alvásba merülve szuszog szétvetett tagokkal, s éreztem, hogy újra elönt a szerelem, amit iránta érzek. Ezen elmosolyodtam. Nem csodálkoztam rajta, hogy úgy alszik, mint akit fejbe vágtak. Ma is fárasztó napja lesz. Este koncert, s az elkövetkező két napban is. Sóhajtottam egyet. Hamarosan vége. Éppen ideje lesz.

Felkelt a nap és ragyogóan sütni kezdett. A hálószobarészben egy sugár David arcára sütött, akit kedveskedve nyalogatott. Melegétől kinyitotta a szemét, felült és szemével engem keresett, majd amikor meglátott a másik szobában, borzasan áttrappolt hozzám és hátulról átölelt.

Hmm, ezért megy tönkre sok házasság, nem tudnak magukból jó szívvel adni az emberek. Én is egy önző dög vagyok, de a szeretteimért sok mindenre képes vagyok.

- Jó reggelt, édes - köszöntöttem őt.

- Neked is - szuszogott a fülembe karjaival a nyakamban - Mi jót csinálsz?

- Csak neteztem. Viszont fogadok, hogy éhes vagy. Hozattam kaját - néztem a kérdéses irányba.

- Igen, éhes vagyok, eszem is, mert ki tudja mikor lesz rá időm megint? Nagyon zsúfolt nap lesz ez a mai. Cica, ma énekelni is kell mennünk délelőtt, berozsdáltunk, kajáljunk, Kessy 08:30-ra hívta az énektanárt akit itt szerzett.

- Rendben, egyél csak. Én már ettem - "keményen egy darab vajas kiflit" - jegyzem meg cinikusan magamban.

Ő csak bólintott, majd nekiállt pusztítani. Mire befejezte, pont lekapcsoltam a laptopot és átmentem a hálóba, hogy felöltözzek. Még csak a farmeromat tornáztam fel magamra, mikor éreztem, hogy kedveskedve megcsókolja a tetoválásomat. Elmosolyodtam, és egy gyors csók után útjára eresztettem. Pár perc alatt elkészültünk, és kéz a kézben léptünk ki a szobából.

- Nem baj, ha én még beugrom előtte Rosie-ra ránézni?

- Már hogy lenne baj? Nagyobb szüksége van rád mint valaha – mondtam - Ha a tanulás engedi hozd ki magaddal a hangpróbára, hadd legyen az apukájával.

- Igen azt hiszem ezt fogom tenni, kicsi angyalkám - mosolyodott el és bekopogott az ajtón - Mia, gyere velem, jó? Meg kell szoknia téged, sokat leszünk együtt.

- Tudom - mosolyogtam vissza és együtt léptünk be a reggeli fényben fürdő lakosztályba.

Kicsit azért feszült voltam. Szerettem volna, ha Stella Rose elfogad engem, még ha nem is rögtön, de idővel. Tudtam, mennyire fontos Dave-nek, és hogy ő is mennyire imádja az apját... aki... nem tehetek róla, de az eszembe ötlött, hogy valószínűleg nem is az apja... De ezt a gondolatot gyorsan félresöpörtem, s inkább azt figyeltem, hogy Dave miként üdvözli a dadával épp reggeliző lánykát.

Rosie rögtön felpattant és a tegnapi visszafogottsággal ellentétben, ami gondolom főként a fáradtságnak tudható be, most rögtön odarohant az apjához és a nyakába ugrott. David felkapta és ragyogó mosollyal, hosszan magához ölelte. – „Milyen mélyen és hevesen tud szeretni ez a férfi” - ötlött fel bennem és boldog voltam, hogy engem választott párjának.

Mosolyogva figyeltem kettősüket az ajtófélfának támaszkodva.

- Apu, apu! Képzeld, tegnap elkezdtük tanulni zongorán a Mary kicsi bárányát! Annyira örültem neki! - mondta lelkesen a lányka apja vállaira téve a kezeit.

- Ejha, akkor majd ha ügyesen megtanultad, énekelek neked rá, jó lesz?

- Jó! - mosolygott ragyogóan apjára, akin láttam, hogy ettől teljesen elolvad.

- Most viszont szeretnék kérdezni. Ha a tanulás úgy engedi - de csak akkor - lenne kedved velünk jönni a hangpróbára?

- Hát persze apu, szeretem nézni amikor dolgozol.

- Kicsim, most nekünk is dolgunk van, jön apához az énektanár, de utána elmegyünk négyen ebédelni valami klassz helyre: Te, én, Mia és Martin, na hogy tetszik? Utána pedig hangpróba. De csak ha rendesen tanulsz délelőtt Wandával, okay?

- Igen apa, igen, igen. Jaj, apa olyan jó! Kapok Marttól megint fagyit? Igen? Olyan nagyot?

- Jaj, cica, persze, amit csak akarsz - nevetett Dave a kislány izgatottságán. - Mia, hadd mutassalak be Wandának. Wanda, a barátnőm, Mia.

- Üdvözlöm - nyújtotta a kezét.

- Én is - mondtam a szimpatikus, negyvenes nőnek, akinek meglehetősen eklektikus frizurája volt és a természetvédők kheki egyenruhájára hajazó nadrágkosztümje. Egészében kb. úgy nézett ki, mint Demi Moore a J. I. Janeben, de mint kiderült kissé habókos külseje profi hozzáértést takart. Egyetemet végett gyermekpszichológus és gyermekvédelmi szakember volt.

Dave-nek nagy nehezen sikerült kivakarnia a ragaszkodó kislányt a nyakából, s pár cuppanós puszi után mosolyogva intett neki vissza az ajtóból, aztán újra úton voltunk. Mosolyogva fogtam meg a kezét a folyosón haladva.

- Imádom nézni, ahogy a lányoddal bánsz. Meghat ez a mértékű szeretet.

- Hát... ő életem egyik értelme - vonta meg a vállát egy kis mosollyal - Nem tudom nem szeretni.

- Jól is teszed, szeresd csak. Én sajnos nem kaptam sosem ennyi szeretetet az anyámtól - sóhajtottam.

- Igen, az nehéz dolog. Bármit megtennék érte.

- Jó apa vagy David.

- Köszönöm.

- És jó társ is.

- Köszönöm ezt is - mondta és menet közben átkarolta a derekamat és odahajolva megcsókolt néhány folyosón bámészkodó takarító nagy örömére.

Martot is begyűjtöttük és elindultunk megkeresni a kisebb konferencia termet, ahová az énektanárnőt vártuk. A harmincas éveiben járó nő már bent várt minket és épp Kesslerrel beszélgetett. Miután bemutatkoztunk, munkához is láttunk. Dave akkurátusan bespejzolt szénsavmentes ásványvízzel, és profi módon kezdett melegíteni a nő segítségével. Hamar ráhangolódott a stílusára és a munkamenetére.

Dave-vel nem volt sok dolga, remek formában volt, végigfutottak a skálán néhányszor, énekelt egy fél Depeche számot és a tanárnő már ki is engedte a karmaiból. Dave, amíg velünk végzett a tanárnő, elment futni, lezuhanyozott és elment Rosie-ért. Mi még mindig benn izzadtunk, amikor ők ketten teljes harci díszben megjelentek. Dave vadító öltönyben feszített, Rosie inkább a pink-purple Barbie stílust favorizálta.

Nagyot nyeltem, mikor megláttam, és bele is zavarodtam az éneklésbe emiatt jól el is pirulva. Elnézést kértem, és újrakezdtem a tanárunk vezényletével, megpróbálva kizárni a fejemből Dave-éket. Mindig ez volt velem, ha megláttam az átkozott fekete öltönyeiben. Azt hiszem, ez volt a gyengém.

Hamarosan azonban mi is végeztünk, és köszönetet mondva a hölgynek tovább indultunk. Rohangászós nap volt ez a mai is.

David megengedte Rosie-nak, hogy ő válasszon éttermet. Ő is, az apja is az olasz kaját szerették a legjobban, ezért olasz étterembe mentünk. Én meg Martin a cibetmacska szuflét megettük volna dudva-pürével, meg kafyló-dohány ízű fagylalttal, csakhogy a szerelmünkkel lehessünk. Így hát teljes egyetértésben tértünk be a hangulatos, fedett és fűtött télikertbe, ahol a tulajdonképpeni étterem volt.

Apa és lánya rutinosan böngészték az étlapot és választottak menüt, én azonban belegabalyodtam az elnevezésekbe, Martin mellett ülve bogarásztuk, hogy mi mit jelenthet, miközben jobbomat megszokottan és észre sem véve pihentettem a térdén. Mosolyogva magyarázta, hogy mi mit takar, s végül sikerült nekünk is választani.

Nem kísérleteztem, egy calzone-t kértem chiantival, Mart pedig gnocchit és szintén ugyanazzal a száraz vörösborral. Dave és kislánya lasagne-t rendeltek kólával. A pincér majd összetörte magát, úgy tüsténkedett körülöttünk és pillanatok alatt előttünk volt a rendelés, ami ráadásul kellő hőfokú és ízű volt. Meg sem bírtam enni az adagot, amit kihoztak, pedig igazán finom volt.

- Ufff... jól laktam, mint a duda - tapogattam meg a hasamat mosolyogva.

- Én is - biccentett Mart, aki épp eltűntette vörösbora maradékát.

Rosie felnevetett, majd nagy szemekkel nézett Martra.

- Mit szeretne ennyire a kisasszony, hogy ekkora őzikeszemeket mereszt rám? - kérdezte felnevetve a szőkeség.

- Kaphatok tőled megint olyan naaagy fagyit? - húzta el mosolyogva.

- Hát ez apukádtól függ - pillantott Dave-re, és még épp elcsípett egy szikrázó pillantást, de az rögtön el is tűnt, mintha sose létezett volna.

- Hát persze. Megígértem - vonta meg a vállát az énekes.

Martin intett a pincérnek és rögtön mindenkinek rendelt, nagy meglepetés, csoki fagyit. A pincér egy tálcán egyensúlyozta a Gelato Italiano-val tele kelyheket és letette elénk. Mint kiéhezett gyerekek estünk neki és mind a négyen úgy estünk neki, mint Pistike karácsonykor a szaloncukornak. Martin a száját nyalogatta Dave kitüntetett figyelmével kísérte ezt a tevékenységét és incselkedve ő is végignyalt a száján. Majdnem felnevettem, amikor megláttam hogyan incselkednek titokban egymással.

Azt hiszem, én ettem négyünk közül a legkultúráltabban, magamban felnevettem: legalább ezt sikerült megtanulnom anno. Rosie arca természetesen maszatos volt, míg a két pasas észrevétlen tovább húzta egymást. Elgondolkodtam, hogy mikor láttam őket utoljára ilyennek, de az asztalbontó Dave hangja kizökkentett.

Teli pocakkal, némileg elálmosodva tartottam a társasággal a hangpróba helyszínére. Még mindig furcsa volt a nyilvánosság előtt fognom Dave kezét, de tudtam, hogy most már legális. Ennek tudatában mosolyogva léptem be velük a stadionba.

Dave beszédbe elegyedett többekkel és ide-oda lépett. Itt is mondott valamit, ott is szólt két szót, helyeslőn bólogatott vagy megrázta a fejét. Dolgozott. Eltartott egy ideig, amíg a fiúk beállítottak mindent, én addig Rosie-val játszottam, barkóbáztunk. Helyes kislány volt és úgy tűnt elfogad, nem bánja, hogy az apja barátnője vagyok, és én eltűnődtem a gyerekek hihetetlen rugalmasságán. Amikor Dave intett, hogy menjek színpadra Wanda telepedett mellé és folytatták a játékot. A színpadon állva, a mikrofon megfelelő magasságba igazítását várva elnéztem őket és mindannyiszor elmosolyodtam, ahányszor meghallottam Rosie csengő nevetését mikor kitalálta mire gondol tanítója. Oldalra pillantva láttam, hogy nemcsak én egyedül gyönyörködöm benne, édesapja is figyelte ragyogó mosollyal büszke arcán.

Dave-vel találkozott mosolygó tekintetünk egy pillanatra, aztán munka volt. A próbák mindig is fárasztóak és türelmet igénylők voltak, mint most is. Beállítani ezt, beállítani azt, halkabban, hangosabban és a többi, de most valahogy élveztem. Hamar rá is éreztem az éneklésre.

Mi levonultunk az öltözőkhöz, Mart csocsózott mint mindig, Dave idegesen rohangált mint mindig, és Fletch az ujjízületeit tördelte, mint mindig. Christian lépett oda hozzám, az egyik útiládán ültem, és a kezembe nyomott egy forró teát, amit pár perce kértem tőle. Megköszöntem neki és tovább nézelődtem. Most Rosie szaladt Dave felé, aki felkapta az ölébe és egy csoport rajongó állt megint a folyosón, a szokásos meet and greet.

Aztán kihunytak a fények és az Intro dübörgött. Andy, Peter, Christian, Mart meg én lassan elindultunk felfelé a képcsőn. Mint mindig Dave maradt az utolsó, hogy berobbanhasson a színpadra, elvégre ő volt a fő attrakció.

Ma elég jól éreztem magam. Azt hiszem, megkockáztatnám, hogy jó kedvem volt. A számok is rutinból jöttek, még élveztem is. A közönség pedig hálás volt minden egyes hangért és mondatért - mint mindig. Elmosolyodtam, ahogy találkozott a pillantásom Dave-ével, aztán először meglepetten vokáloztam a betanult koreográfiát zsigerből táncolva, mikor egyszer csak Dave-et éreztem magam mögött - észre se vettem, hogy mikor került mögém, mert túlságosan elmerültem gondolataimban - , s majdnem elrontottam az énekem, mikor két karja átölelt hátulról, s felvette csípőm oldalra való mozgásának ritmusát.

Hihetetlen érzés volt ahogyan nyíltan hozzám simult annyi ember előtt. Meg is illetődtem tőle rendesen. Minden koncentráló készségemet összeszedve folytattam a dolgom és éreztem, hogy Dave szabad keze felfelé csúszik a derekamon, és elölről átölelve hirtelen maga felé fordított és szemtől szembe táncoltunk. Egy csábos fenevaddal nézhettem szembe. Nagy isten, micsoda bestia ordított ott teli torokból.

Azt mondanám, hogy ismerem, hisz vele élek, énekelni is láttam, de amit most művelt az egyszerűen lélegzetelállító volt. Ha oldalra tudtam volna nézni megtörve a szemkontaktust láthattam volna, ahogyan Martin mered ránk, a gitárja lógott a kezében. Most a Sweetest Condition következett és Dave Martin elé táncolt, amikor az a gitárszólónál kitolta a csípőjét szinte alá feküdt. Megrázta magát, felrúgott a levegőbe és közvetlenül Martin előtt vele és nem a közönséggel szemben lement hídba a földön fekve és lihegve felnézett Mart szemeibe, akit ekkor már az ájulás környékezett a Davidből áradó mámorító szexualitástól.

Martin hitetlenül megcsóválta a fejét, s érezte, hogy eddig is forrongó lelke elszabadul, ahogy a lábai előtt fekvő férfit nézte, s az előző éjszaka emlékképei is beúsztak szemei elé. Automatikusan gitározott, míg Dave felállt és egy forró pillantás és egy kacsintás után fenekét rázva kitáncolt a kifutóra.

Martin nagyot nyelt, ahogy érzései letaglózták Dave-et figyelve. Úgy érezte, hogy felrobban, ha még egy percig őt kell néznie. Nem gondolkodva megvárta a gitárszólama végét, majd levéve a gitárját lerakta a földre és levonult a színpadról.

Mivel a szólói lementek azt hitték pihen egyet, de nem jött vissza. Dave idegesen nézegetett körbe és a koncert végén a meghajlásnál majdnem elsírta magát. Hiányzott a csapatból Martin. Ő volt az első, aki lement a színpadról és szó nélkül kézen fogva végigfutott velem a folyosón és benézett Mart öltözőjébe, aki természetesen nem volt ott. Kabátot dobva magunkra vonszolt tovább, átizzadtan a fellépő ruhánkban a helyszín előtt várakozó limuzinba és a szállodába siettünk.

- Ez mi a fene volt, Dave? Miért ment el? - motyogtam magam elé, de nem kaptam választ tőle. Rosie-ra gondoltam, s megijedtem, de utána megnyugodtam, hogy a nevelőnőjével van. Aztán minden figyelmemet az kötötte le, hogy ne essek hasra a magas sarkúban, ahogy kézen fogva kihúzott a kocsiból, mikor megérkeztünk. A szobánk ajtaja előtt megállított, s megfogta vállaimat, hogy maga felé fordíthasson.

- Mia, édes, szeretném, ha te most szépen bemennél, lezuhanyoznál, innál egy teát, vagy valamit, és pihennél, jól van?

- De David, én is aggódom, hogy mi van Martinnal! - ellenkeztem.

- Nem, nem, most nem. Én sejtem mi baja. Együtt voltunk tegnap és olyan nagyon szerelmes belém. Egyszerűen csak szeret és ez nagyon, még mindig megrázza. Remélem itt van és nem ment el bánatában hülyére inni magát. Nem bánnád ha ma vele aludnék? Szüksége lenne rá.

- Hát persze, hogy nem, én is szeretem őt. Menj csak Dave - mondtam, szájon csókoltam és a mágneskártyával kinyitottam az ajtónkat.

Hálásan pillantott még egyszer rám, és láttam a Mart iránt érzett aggodalma mögött az irántam érzett szerelmét is. Ettől megnyugodtam és elmosolyodtam.

- Na! Menj már - hessegettem, majd beléptem a lakosztályba.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés