2.

Másnap reggel Dave arra ébredt, hogy figyelik. Felriadt és felpattant volna, de nem bírt. Pánikba esett, mikor két ismerős női hang fakadt gonosz kacajra.

Arlyn tartotta a tegnapi fekete vert csipkés vonalat öltözködésileg. Hosszú szoknyája a földet söpörte volna, ha nem épp a rozoga asztal tetején ült volna féloldalasan. Pálcája bal kezében volt, és a haját piszkálta vele, de a mosoly mögött az éberség is ott volt.

- Mit akartok? - fakadt ki Martin újra.

Sela Dave-re szegezte a pálcáját, és láthatóan nagyon jól szórakoztak a férfi küszködésén.

A nő felengedte a Dave-re szórt bűbájt. - Nah, jól aludtatok? Összebújtatok és egymást melegítettétek? - nézett Martra.

- Hagyja abba! Inkább a lényeget mondja, ha kérhetném - nézett rá dühösen.

- Most miéééééééért? - húzta el gyerekesen - Talán nem szeretnél mesélni a mocskos kis játékaidról Martie?

- Nem, nem szeretnék, ha egy mód van rá.

- Uhhh... Mr. Gore rosszalkodott? - csillant fel Arlyn kék szeme, ahogy vigyorogva össze is húzta őket, és pálcája hegyét szánt szándékkal húzta végig a kulcscsontjától le a melleiig.

- Dave mesélhetne róla. Nem igaz? - járatta tekintetét a két férfi közt. Dave a legszívesebben puszta tekintettel megölte volna a két nőt.

- ÚÚÚÚÚ! Ez izgi! - csapta össze a tenyerét Arlyn izgatottan, és lepattant az asztalról, ahogy négykézlábra ereszkedve lassan megközelítette Martint - Mesélnél egy kicsit? - nyalta meg a szája szélét.

A férfi undorodva lökte el a nőt, olyan erővel, hogy az az egyensúlyát vesztve a földön kötött ki. Sela, azon nyomban felpattant és Mart két szeme közé célzott.

- Hagyd csak - nevetett fel a másik nő az oldalára fordulva, majd feltolva a felsőtestét a földről - Úgy látom durván szereti, nem igaz, Marty? - húzta mosolyra a száját, ahogy oldalra billentette a fejét újra a pálcáját fogva.

Sela nem engedte le a pálcáját. Élvezte, ahogy Mart a következő lépését próbálja kitalálni. Végül megeresztett egy félmosolyt és megfordult - Később játssz vele Arlyn. Most dolgunk van - felült az asztalra - Tied Dave én meg megpróbálok valamit kezdeni ezzel a kreténnel.

- Ühmmmm... hát jó - pillantott az eddig csöndben figyelő Dave felé ördögi mosollyal - Akkor kezdd Sela, addig szemezek egy kicsit Mr. Gahannel... - mérte végig a poros pólót és farmert viselő férfit, majd visszanézett a szemeibe.

- Csak finoman... - kacsintott a nőre Sela, majd újra Martinra nézett - Na lássuk... Mivel melegítselek be? Talán teszteljük egy kicsit az ellenállóképsséged a Legilimenciával szemben...

Dave eközben figyelte a felé közeledő Arlynt.

- A mivel szemben? - meresztette a szemét a szőke férfi - Miről beszél maga? Nem adnának magyarázatot?

- Ne most! Utána - legyintett Sela - Tudni akarom, hogy mit tudtok. Martin! - csattant a hangja - Próbálj kizárni a tudatodból! - majd anélkül, hogy időt adott volna a férfinek, ismét az emlékeit kezdte kutatni.

Martin nyaka megfeszült, ahogy a varázslat erejétől nekifeszült a falnak a feje. Felkiáltott az erőszakos behatolástól. Szemei előtt újra emlékek kezdtek sorjázni, de most legalább érezte magában a nőt. Homályosan még azt is érezni vélte, hogy merre keresgél láthatatlan csápjaival. Kezei ökölbe szorultak, ahogy a saját nadrágjába markolt újra felkiáltva összeszorított szemekkel. Megpróbálta kifele tuszkolni Sela-t a fejéből.

- Gyerünk! Arlyn is jobb nálad, pedig neki nincs nagy gyakorlata ebben! - kiáltotta, miközben újult erővel nyomult beljebb a férfi agyába.

Dave megkövülten ült és nézte barátja szenvedéseit, valamint hallgatta Arlyn gurgulázó kuncogását.

- Milyen igazad van Sela. Nem gyakoroltál még eleget velem... - húzta el a száját duzzogva.

- Elég! Hagyja abba! - kiáltott Martin, ahogy egyre több emlékkép száguldozott a szeme előtt. Érezte, ahogy egyre mélyebbre túr. Olyan emlékekhez, amikhez ő maga sem mert már évek óta nyúlni. Azokat nem láthatja! Nem, azokat senki! Ez valahogy erőt adott magának, és nagy nehezen elképzelte, ahogy felveszi a harcot a láthatatlan kezekkel, amik koponyája barázdáit szántották éppen.

Sela érezte, hogy ellenállásba ütközik. Több erőt vitt a támadásba. Sok képet látott. Koncerteket, afterpartykat, lányokat, a férfi volt nejét és gyerekeit és a mocskos titkait is.

Dave eközben feszülten figyelt. Észrevette, hogy magában bíztatja Martint, hogy mutassa meg, mire képes. Taszítsa ki azt a némbert a fejéből.

Martin ujjai most már a saját húsába is belevájtak, ahogy koncentrált. Már vészesen közel került a tiltott emlékekhez. Elképzelte, ahogy rájuk talál, és felhasználja őket ellene. Azt nem bírná ki! Nem!

 - NEM! - kiáltott fel, mire érezte, ahogy Sela kilökődik, ő pedig egy "mentális kaput" csap rá az elméjére mielőtt visszamászhatott volna. Nem sokra taszította őt, érezte az erejét még a homlokához közel, de be már nem juthatott a fejébe. Egyelőre.

Sela dühödten felkiáltott. Szemében izzott a düh, de hamar eltűnt és visszanyerte az önkontrollját. Elmosolyodott - Nocsak, tehát mégis szorult beléd valami mágia. Pedig már reménykedtem benne, hogy nem, és akkor a Nagyúr nekem adott volna... De most lássuk a barátod - suhintott egyet a pálcájával, mire Martin feje Dave felé fordult.

- Hmmmm... a szőke Martykánk kidobott téged, cica? - húzódott kicsit közelebb Dave-hez Arlyn újra négykézláb, de a kérdés Selának szólt.

- Fogd be a szád és dolgozz! - sziszegte társa.

- Ugyan, Sela drágám, ne szívd mellre. Nem szeretnéd inkább levezetni Mr. Gahan-en a bosszúságot? Szívesen nézném ilyen közelről a szenvedését... - hajolt közelebb Dave-hez.

- Mit akarsz, mit csináljak vele? - lépett közelebb a nő.

- Hmmm.... Imperius? - kucorodott Dave mellé a jobb oldala felől, és beleszimatolt a levegőbe.

- És mit csináljak vele? - mosolyodott el a lány.

- Majd közben, majd közben... - intette le nevetve - Ne lőjük le a poént - húzta hamiskás mosolyra a száját.

- Jól van - mondta és felemelte a pálcáját - Imperio!

Dave arcára réveteg kifejezés ült ki. Az agya kiürült és eltűnt az értelem csillogása szeméből. Odabent békesség szállta meg.

- Ahhh... ez az! Annyira gyönyörű ilyen üresen a szeme! - harapta be saját alsóajkát Arlyn, és még közelebb húzódott, hogy oldalról már szinte hozzáért a szája Dave meleg bőréhez.

- Nos? Dave csak a te utasításaidra vár drága.

- Ohhh, ez jól hangzik... - tette a férfi mellkasára egyik kezét. Egyenletes, monoton szívdobogást hallott, majd puhán megpuszilta Dave arcát, aztán kicsit hátrébb húzódott: - Csókolj meg, David! - súgta határozottan.

- Micsoda elborult elme - jegyezte meg somolyogva Sela, majd Dave lassan hajolt Arlynhoz.

A nő mosolyogva várta, hogy végre találkozzanak az ajkaik.

Dave finoman csókolta meg a fiatal nőt, de Sela egyre több szenvedélyt vitt bele az erejével a mozdulatba.

Arlyn halkan belenyögött a csókba, ahogy engedte mohón átcsúszni Dave nyelvét a szájába. Már szinte hozzátapadt a testéhez.

Pár perc múlva Sela megszólalt - Arlyn, hogy akarod feléleszteni Dave varázsösztönét, ha csak játszol vele?

- Jól van... jól van... - szakadt el nagy nehezen a férfi szájától, de ő követni akarta, hiába tette a tenyerét a mohó ajkakra. Arlyn kicsit még gyorsabban szedte a levegőt - Tedd alapállásba.

A nő leengedte a pálcáját, mire Dave visszazökkent a normális kerékvágásba. Értetlenül nézett Martinra, arcára kiült a kérdés: Mi történt?

Martin csak szörnyülködő arccal tudott felelni, mert még mindig a történtek hatása alatt volt. Már épp összeszedte volna magát, hogy elmondja, mire kényszerítették Dave-et, mikor Arlyn villámgyorsan ráküldött egy "Silencio"-t, így benne rekedt a hangja.

- Nos, drága Dave, most hogy már közelebbről is megismerkedtünk - nyalta meg saját kipirosodott ajkait - Talán itt lenne az ideje, hogy én is próbára tegyelek - futtatta végig az ujjait a férfi egyik térdén gyorsan, majd törökülésben elhelyezkedett vele szemben.

- Mit akarsz velem csinálni? - húzódott hátra.

- Ugyan, nem kell félni. Csak szeretném felmérni, hogy ki tudsz-e törni a bűbáj alól...

- Milyen bűbáj?

- "Let me take you on a trip..." - énekelte mosolyogva, majd felemelte a pálcáját, és anélkül, hogy mondott volna valamit, fehér fény lobbant belőle.

Dave először nem látott semmit a vakító világosságtól, majd lassan kitisztult a kép. Egy forró sivatagban állt egymaga. A nap kibírhatatlan hőt árasztott.

"Mi a fene?" - gondolta magában.

A horizont izzani látszott. Talán izzott is. Ahogy szétnézett a homokdűnék között, a délibáb egy alak körvonalait kezdte felvenni.

Hunyorítva figyelte a jelenséget.

Az egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt. Fekete alakja gyorsan közeledett. Aztán rájött, hogy mi az: egy hatalmas párduc. Rózsaszín nyelve hosszan lógott ki habzó szájából.

Dave megmerevedett. Nem tudta, hogy mit akar az állat.

A lény egyre jobban eltelt a férfi illatával, melyet a lágy szellő feléje fújt. Éhsége felágaskodott benne, mire vicsorított egyet, és fokozta a tempót. Enni fog. Hosszú idő után végre élelmet talált...

"Atyaég!" – tudatosodott Dave-ben a macska szándéka. Elfutni esélye sem lenne. Meg fog halni!

Az állat fenyegetően csattogtatta a fogát, ahogy egyre közelebb ért. Nyert ügye volt, az áldozat nem mozdult. Sárga szemei vadul felragyogtak a hőségben.

Dave-ben feléledt az életösztöne és elkezdett rohanni, de a homokban el-elsüllyedt a lába. Míg a párduc párnás puha tappancsain könnyedén kurtította a távolságot, Dave bukdácsolva próbálta menteni az életét. Testére tapadt a ruha, ahogy az izzadtság folyt róla. Már közvetlen közelről hallotta az állat morgását, majd ahogy elrugaszkodik, és a hátának vetődik. Arccal a homokban landolt. Szája telement a szemcsékkel. Nem kapott levegőt. Az állat diadalittasan felüvöltött, majd belemélyesztette karmait a hátába.

Üvöltött volna de nem tudott. De, egy pillanat. Az előbb a házban volt. Hogy került egy sivatagba? "A rohadt életbe!" - tört ki magában, majd minden mentális erejét összeszedte, hogy elfeledje a fájdalmat: ami nem volt valós, ahogy ez az egész sivatag sem. Még mindig a házban ül! Megpróbálta lerombolni az illúziót. Ahogy egyre inkább koncentrált, úgy csitult a hátában érzet fájdalom is. Sőt, itt-ott meg is szakadt az égbolt folyamatossága. Hamarosan semmivé lett az egész sivatag és újra a szoba tűnt fel előtte.

- Héééé, ügyes, Mr. Gahan, ügyes! - szólalt meg Arlyn - A legtöbb áldozat vagy túl későn jön rá a dolog nyitjára, vagy meghal az illúzióban. Figyelemre méltó gyorsaság a kitörésnél. Remek, a Nagyúr örülni fog... - szorította meg halványan mosolyogva Dave egyik térdét. Tekintetével végigkövetett egy izzadtságcseppet a sok közül, mely a férfi homlokán indult meg lefelé.

- Ez gyorsan ment - jegyezte meg Sela - Még bőven ráérünk... - sandított egy gonosz vigyor kíséretében Martinra.

- Mit akar már megint? - méregette bizalmatlanul.

- Ah, most jut eszembe! - kapott a fejéhez túljátszottan a nő - Magyarázatot követeltek.

- Igen, az nem ártana - húzta fel a lábait Martin.

Sela vigyora szélesebb lett - Mesélek egy kicsit. Úgy ti is gyorsabban tanultok. Ez egy másik a ti világotokkal párhuzamosan futó világ. Köztetek élünk, de nem vesztek észre. Mágia szövi be a világot és ti ketten a közepébe kerültetek. Mindkettőtökben felfedezhető a mágia - egyesekben igencsak halvány szikrája. Ezt fogjuk kihasználni.

- Na várjunk csak! Azt akarja mondani, hogy van bennük mágia? - hitetlenkedett a szőkeség összevont szemöldökkel - Ezt nem veszem be! Ha lenne, akkor eddig miért nem mutatkozott meg? - nézett tanácstalanul barátjára.

- Mert a Nagyúr hatalmában állt, hogy blokkolja azt a varázskötéseivel - adta meg a választ Arlyn pálcájával különös köröket rajzolgatva a poros padlóra.

- Kicsit gyakorlunk veletek, aztán, - miután megkaptátok a pálcátokat - nagyobb szintekre fogunk lépni - tette még hozzá Sela.

Dave hitetlenkedő pillantással bámulta a két nőt. Egy szót sem bírt kinyögni.

- Mit takar az a nagyobb szint? - kottyantotta közbe Dave is végre hallatva hangját, ami most már nyugodtabban csengett, miközben letörölte az izzadtságot a homlokáról.

- Ha készen álltok rá, bevezetünk titeket a mágia magasiskolájába... - húzta fel a lábait Arlyn és át is kulcsolta őket, baljában tartva pálcáját.

- És megtudhatnánk, hogy miért? - nézett kérdőn Martin.

- A terv része vagytok, ahogy mi is. Ha többet tudnánk se mondanánk el, szóval ne is kérdezzetek. Mindent megtudtok idejében - elégelte meg a kérdéseket Sela - Mi vagyunk a tanáraitok, és jobban teszitek, ha igyekeztek összeszedni magatokat. Voldemort Nagyurat nem célszerű felbosszantani.

- Vagy megvárakoztatni - fűzte hozzá a másik nő is félelmetes pillantást küldve Dave felé.

Sela fekete hosszú ujjú csipkés felsőjének az ujját kezdte igazgatni, ezáltal egy pillanatra felvillant az alkarjára tetovált minta.

Martin tekintetét nem kerülte el, és megkockáztatott egy kérdést: - Tetoválás?

Arlyn felkacagott.

- Igen, az - értett egyet Sela. Alig bírt elnyomni egy vigyort.

- Egy "kicsit" azért több, nemde? - termett hirtelen mellette Arlyn, és hosszú fehér ujjai gyengéden végigsimítottak a nő alkarján a ruhán keresztül.

- Igen, egy kicsit több... - nézett mélyen társa szemébe, majd újra Martinra emelete mézszín tekintetét - Ez tart össze minket. Ez a Halálfalók jele.

- Mutasd meg nekik, Sela - duruzsolta a fülébe Arlyn.

A nő odasétált Martinhoz és leguggolt hozzá. Felhúzta vékony alkarján a ruhát és megmutatta a tetoválást, ami a maga nemében egyedi volt. Egy kígyót ábrázolt és egy koponyát. Az egész valahogy örvénylett és a fekete több árnyalatában játszott.

Martin meglepődve, és egy kicsit talán viszolyogva nézte a furcsa rajzolatot.

- Neked is van? - kérdezte Dave Arlynnak címezve.

- Ó hogyne! - vigyorodott el a nő, és ő is feltárta bal alkarját, s látható büszkeséggel cirógatta végig a Sötét Jegyét.

- Mi ez? - kérdezte Dave.

- A Sötét Jegy - folytatta a fekete hajú nő áhítattal a hangjában - Ez köt a Nagyúrhoz, ezzel hív magához, ha szüksége van ránk. És aki nem válaszol a hívására, annak nagyon nyomós okra van szüksége, vagy különben meghal. Vagy megkínoztatik - villant fel mohón a szeme, és megnyalta a szája szélét karját babusgatva.

- És meghal - fűzte tovább társa.

Beállt a csend, amit Sela tört meg - Hamarosan ismét elé kell állnotok.

- Minek? - húzta össze tartózkodva a szemét Dave.

- Hogy döntést hozzon veletek kapcsolatban.

- Miféle döntést?

- Azt mi nem tudhatjuk. A Nagyúr csodálatos terveinek egészét csak ő ismeri. Sokkal bölcsebb annál, mint hogy mindenkinek elmondja azokat, ezzel veszélyeztetve sikerességüket - nézett vissza rá hirtelen Arlyn.

- Hát akkor nem nagyon bízhat meg bennetek - jegyezte meg egy kis gúnnyal Dave.

Arlyn dühösen felpattant. Korábbi nyugalma egy pillanat alatt eltűnt és fenyegetően fogta Dave-re a pálcáját.

- Ne merészelj gúnyosan beszélni róla! - sziszegte.

Sela a legvégső pillanatig nem szólt semmit. Mikor már-már úgy látszott, hogy Arlyn megátkozza Dave-et, mégiscsak közbelépett - Nyugalom Arlyn. Tudod, hogy milyen tudatlan - majd Dave felé fordult - Arról fog dönteni, hogy hasznosak vagytok-e a számára. Ha igen, akkor minden rendben. De ha nem...

- Minket is megöl? - csattant fel a türelmét veszítve.

- Akár... - Sela szája gonosz és kéjes mosolyra húzódott - Nem ez lenne az első eset - tette még hozzá könnyeden, mintha csak az időjárásról csevegne.

- De hát mi semmit sem tettünk ellene! - erősködött - Nem is ismerjük!

- És? - vont vállat a nő. Közönye teljesen ledöbbentette Dave-et. Úgy beszél az életükről, mintha mindennapi dolog lenne megölni ártatlanokat.

"És talán az is nekik" - futott át az agyán - "Úristen, mibe keveredtünk!"

- Őrültek! - köpte utálattal.

Sela felkacagott. Hangjának csengése kitöltötte a szobát.

- Nem, nem. Az lehet, hogy én őrült vagyok - vigyorgott Arlyn is -, de Sela nem az. Ő túl érzelemmentes ahhoz - villantott rá egy gonoszkodó pillantást.

- Köszönöm Drága - vigyorgott társára a nő - Szóval választhattok. Vagy tanultok és teszitek, amit mondunk, vagy meghaltok.

- Ez őrület! - kiáltott fel Martin.

- Semmiképp sem bújhattok ki alóla! - oltotta le a hullámos hajú nő - Inkább vegyétek megtiszteltetésnek, hogy a Mester felfigyelt rátok és kitaníttat titeket, hogy ne vesszenek kárba a képességeitek! Keveseknek adatik meg ez a kitüntetett figyelem és kegy! - kezdett türelmetlenül járkálni a szobában.

- Csak nem féltékeny vagy Arlyn? - kérdezte negédes vigyorral Sela, ahogy felült az asztalra és karjaival hátratámasztotta magát.

- Ugyan mire? - dobbantott egyet a lábával a távolabbi fal felé lépkedve, de nem nézett hátra.

- Arra a bizonyos kitüntetett figyelemre és kegyre.

- Én elégedett vagyok a helyemmel!

Sela csak fújtatott egyet, amivel ki is nyilvánította hitetlenkedő véleményét. - Tény és való, hogy Voldemort nagyúr kis kedvencei vagytok - fordult Martin felé - de én ebből a kegyből inkább nem kérnék.

- Miért nem? - kérdezte a szőke férfi gyanakodva.

- Mindegyikünk feje felett ott lebeg a halál, aki a Nagyurat szolgálja. De ti vagytok hozzá a legközelebb.

- De miért? Mi a fészkes franc folyik itt? Mi a fenét akar tőlünk? - pattant fel Dave.

- Azt nem tudjuk - felelte Sela -, majd Ő elmondja.

- És a családunk? - kezdett idegesen járkálni.

- Mit gondolsz, Andy mit intéz épp?

- De mit fognak hinni? Vagy azt hiszitek, hogy nem fognak keresni minket? És Andy mióta van benne ebben az egész baromságban?

- Baromság? - Sela villámgyors sebességgel kapta elő a pálcáját - Eláruljam, hogy mi ez a baromság? Komolyabb, mint hinnéd! Baromira nem vagyunk kíváncsiak a senkiházi énekes és milliárdos önérzetes és megsértett éned nyavalygását hallgatni! Ez a baromság ugyanis nem csak minket érint. Pontosan a ti világotokat fogja elpusztítani! Elegünk van abból, hogy nekünk kell előletek bujkálni, hogy megaláztok, hogy letagadtok, hogy az undorító véretek keveredett a mi nemesi vérvonalainkkal! A családod ugyanarra a sorsa fog jutni, mint a többi mugli! Mind meghalnak. De te mutathatod nekik az utat! Rád úgysincs szükség, amilyen kis gyenge, nyápic és puhány vagy, a Nagyúr úgyis halálra ítél! Megkímélném csak Őt attól, hogy egy ilyen sárvérűre pazarolja az erejét! - Sela szinte tajtékzott a dühtől, pálcája fenyegetően kezdett zölden derengeni.

- Ne merészeld a családomat pocskondiázni, te szuka! - villantak fel Dave szemei, és hirtelen a semmiből forró levegő kezdett kavarogni körülötte, a szoba pedig kezdett elsötétülni - Ha egyetlen ujjal is hozzáértek a szeretteimhez, én... - Ekkor berepedt az egyik falon található mocskos tükör, pár rozoga ablaktábla pedig kitört.

- Gyerünk Dave! - nevetett fel hidegen a nő - Meddig mész el? Mutasd meg, hogy mit tudsz!

Arlyn megbabonázva, de visszahúzódva a sarokban figyelte az eseményeket, Martin pedig hitetlenkedve kuporgott a földön barátjára tapadva tekintetével, akinek szemei a szokásosnál zöldebbnek tűntek, és lassan, de fenyegetően elindult Sela felé.

Sela egyenesen Dave mellkasának szegezte pálcáját és kimondott rá egy hátráltató ártást, majd jót nevetett, mikor a férfi erővel a falnak vágódott.

Dave szinte rávicsorgott, és öntudatlanul a nő felé küldött egy energialöketet, ami a tapasztalatlanságából adódóan inkább nyers, zabolázatlan energiának tűnt, de arra elég volt, hogy fellökje a nőt, akit váratlanul ért ez a heves kirohanás. Közben az energia szelétől kitörtek az ablakok, és a falon lógó tükör is darabjaira tört pár szilánkot a közelben álló Arlynra szórva.

Sela villámgyorsan pattant fel. Erőfölényben volt, ezt tudta jól ő is. Egy pálcamozdulattal szegezte Dave-et a falnak.

A férfi hiába feszült a varázslatnak, hiába küszködött, hogy kiszabadítsa magát, túlságosan elfáradt.

Sela kuncogva lépett oda hozzá - Szép volt Gahan. Nagyon szép - közelhajolt hozzá, mintha meg akarná csókolni, de csak az ajkai után kapott. Mikor látta a férfi gyűlölködő tekintetét elmosolyodott, majd Martin felé fordult - Pontosan ezért nem fogsz életben maradni - jelentette ki.

- Mert nekem nincs ilyen erőm? - vonta fel a szemöldökét.

- Sajnálom Martie drága, de te abszolúte reménytelen eset vagy – úgy beszélt hozzá, mint egy kisgyerekhez.

- Ha az a célod, hogy felcukkolj, hogy én is ilyet produkáljak, akkor sajnálom. Én nyugodtabb természet vagyok.

- Ne hidd, hogy nem menne - bármilyen téren.

- Mire célzol?

- Mire szeretnéd, hogy célozzak?

- Nem, nem, most én kérdezek. Mit akartál ezzel?

Sela csak elmosolyodott, de nem felelt.

Martin felsóhajtott, majd megdörzsölte a halántékát.

- No drágáim, haladjunk - lépett újra közelebb Arlyn - Finite Incantatem! - szegezte pálcáját Dave-re, mire az őt fogva tartó varázs megszűnt, s az énekes a padlóra esett. Arlyn érzelemmentes arccal odalépett hozzá, és leguggolva az álla alá nyúlt, hogy megnézze, minden rendben van-e. Mikor látta, hogy Dave megmarad, a másik két emberre nézett. - Először a Nagyúrral kell találkoznotok, aztán elhagyjuk ezt a... porfészket - nézett körül megvetően - Sokkal kellemesebb helyre megyünk, feltéve, ha a Nagyúr úgy parancsolja.

Sela biccentett - Akkor menjünk is - majd kecsesen és előzékenyen kitárta jobb karját Martnak, hogy nyugodtan menjen előre.

Mart elgémberedett tagokkal állt fel és nagyjából leporolta magát, aztán elhúzva a száját engedelmeskedett.

- Tudsz járni? - kérdezte Arlyn halkan Dave-től.

- Persze - vetette oda, majd ő is felállt leporolva magát. Arlyn segíteni akart neki, de Dave elutasította, és inkább a barátja után ment. Egyetlen porcikája sem kívánta az újbóli találkozást a kígyóemberrel, vagy a további egy légtérben való tartózkodást a két némberrel.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés