4.

Sela a konyhában összefutott Arlynnal, aki épp Dave reggelijét állította össze. Köszönés nélkül lépett be. Olyan régóta dolgoznak együtt, hogy ilyen formaságokra már nem is fecsérlik az idejüket. Tudta, hogy a többi halálfaló csak egy egyszerű őrültnek tartja Arlyn-t, és legszívesebben hullaként látnák őt, amiért ilyen magasra jutott. Sokan gúnyolódnak a háta mögött, hogy ő a nagyúr kis házi kedvence, mert nyilvánvalóan nem sok hasznát veszi egy tébolyodott nőszemélynek. De ő máshogy viszonyult hozzá. A kapcsolatuk leginkább ahhoz hasonlított, amit az emberek barátságnak hívnak, vagy annál egy kicsivel többnek...

- Valami bánt.

Arlyn mondata inkább kijelentésnek hatott, mint kérdésnek, ahogy társára pillantott.

- Nem bánt semmi - nézett rá vissza társa, miközben ő is élelmiszereket pakolt a pultra.

- Ugyan... túl régóta, és túl jól ismerlek, édesem... - fordult felé egyik kezét a pulton nyugtatva Dave megrakott tálcája mellett, másik kezének ujjaival pedig finoman végigsimított a másik nő karján, a ruhája mintájának mentén.

- Hallgatlak - nézett rá megadóan és szinte kedvesen Sela, mintha attól tartana, hogy valaki bármelyik pillanatban beléphet az ajtón.

Arlyn közelebb lépett hozzá, és ujjbegyeivel végigsimított a fehér arcbőrön - A szőke?

- A pártfogoltam. Mire célzol? - kérdezte, de nem húzódott el. Nem volt tőle idegen a másik nő ilyen közelsége.

- Ugyan. Látom, ahogy ránézel - játszott el ujjaival a barna hajú nő felsőjének szélén a dekoltázsa közelében - Nem mintha baj lenne, de vigyázz vele. Nem lenne jó, ha megégetnéd magad vele. Több rejlik benne, mint azt elsőre hinné az ember... Ne becsüld le.

Sela csak bólintott. Tudta, hogy Arlynnak igaza van. - Hogy van a párducod?

A hullámos hajú nő felnevetett, és hátrébb lépett. - Már rója a köreit a szobájában. Kíváncsi leszek, hogy mire képes, hogy a Nagyúr tényleg olyan erősnek ítélte-e meg.

- Talán nem érzed? Vigyázz a szádra! Tudod, hogy mi jár azért, ha kételkedsz - tette még hozzá, de hangjában több volt a féltés, mint a megfedés.

- Tudom, tudom. Én nem kételkedem a Nagyúrban egy percig sem. Pont én? - prüszkölt fel, majd újra társára nézett - Nem arról van szó. Még nem éledt fel teljesen a varázsereje… oh, nem, korántsem, de már így is tekintélyes mértéket érzek belőle. Kíváncsi leszek, hogy meddig fogja vinni. Benne lesz vajon a belső kör belügyeiben? Túl fog nőni rajtunk? Vagy akár... a Nagyúron? - suttogta a végét.

- Ilyet még csak feltételezni is életveszélyes Arlyn! - szisszent fel Sela - Elment az eszed? - de tudta, hogy a feltett kérdés nem alaptalan. Ő is érezte. És mi lesz velük, ha Dave valóban túltesz Voldemorton? Bosszút fog állni? Minden bizonnyal...

        A másik nő zavartan birizgált egy szalvétát, tudta, hogy Sela-nak igaza volt. Itt még a falnak is füle volt, de nem tudta magában tartani a kérdéseit. És kinek mondta volna el, ha nem neki? A többi halálfaló ha tehette, csak elkerülte. Egyedül Sela fogadta a bizalmába.

- Azt hiszem, egy ideje már elment. Legalábbis ezt suttogják a hátam mögött, nem igaz? - jegyezte meg epésen.

- Pontosan tudod, hogy mit suttognak a hátad mögött - felelte Sela. A többi halálfaló arra sem vette a fáradtságot, hogy ne előtte pocskondiázzák Arlynt. Kiváltképp Lucius és Piton. Ilyenkor önmagához képest elvesztette a fejét. Mindig kiállt mellette, ami nem kis kockázattal járt. Túl sok mindent veszélyeztetett vele, de nem érdekelte.

        - Valahol igazuk van - futott át egy vigyor a képén - Valahol tényleg őrült vagyok - vonta meg a vállát - Noha nem úgy mint az a szuka Bellatrix. Ő a Nagyúr elvakult bolondja. Még nekem is szánalmas, ahogy a talpát nyalja - nézegette azt a kést, amit korábban Dave ételéhez használt.

- Bellatrix arra a legbüszkébb, hogy megölte a saját unokatestvérét. Nagy és dicső tett mondhatom. Az a szedett-vedett banda egy csapat gyerekkel sem tudott elbánni, erre az a némber azért vár elismerést, mert személyes bosszút állt? A halálfalók szégyene.

- Pontosan. Még ha valami illusztris személyt ölt volna meg, nem azt a semmirekellő véráruló kutyát... bár igaz, hogy a neve, Sirius, jól csengett. Szeretem azt a csillagképet... - mélázott el a fény csillanását nézve a kés pengéjén, ahogy újra elborult az elméje pár percre - De megbocsáthatatlan bűn, ha megtagadja a származását és elvegyül a mugliimádó félvérekkel és a büdös sárvérűekkel - köpött ki a földre - Megérdemelte a halált... - nyalt végig a kés élén, mire lassan megjelent a nyelvén a vér a felsebzett felületen.

Sela csak elmélázva figyelte, ahogy Arlyn vére lassan folydogál végig az alsóajkán. Egészen megragadta a látvány.

Társa észrevette ezt a pillantást, épp ezért még egyszer végignyalt az éles eszközön, egy újabb sebet nyitva ezzel a nyelvén. Elmosolyodva a nő felé fordult és közelebb lépett egyet felhúzva bal szemöldökét.

Sela egészen Arlynhoz simult és finoman végigfutatta bal mutatóujját társa véres alsóajkán, elkenve ezzel a vörös folyadékot, majd közelebb hajolt hozzá és a nyelvével nyalta le róla.

A másik nő egy félmosolyra húzta a száját, kezét Sela derekára csúsztatva.

Végül Sela határozottan vette birtokba a másik ajkait, nyelvét és saját száját Arlyn vérével festve vörösre.

- Ajajaj, csak nem megzavartam az édeskettest? - hallatszott egy arrogáns és gőgös hang a konyhaajtóból, amin egy hosszú szőke hajú halálfaló lépett be.

- Lucius, csak nem irigykedsz? - kérdezte Arlyn a varázslótól még a csók hatása alatt állva nem eresztve Sela derekát, aki az asztalon heverő újságért nyúlt.

- Te is megkóstolnád? - fordította hátra a fejét, hogy a férfire nézhessen, majd kidugta Arlyntől véres nyelvét.

Lucius végigmérte a két nőt tetőtől talpig gőgös kifejezéssel és egy kis félmosollyal az arcán. - Nos ha nem lenne kifinomultabb az ízlésem, nem vetném meg a lehetőséget, de így...

- Hogy "így"? - mosolygott Arlyn.

Lucius nem felelt, csak egy végletekig lenéző pillantással mérte végig a két nőt. Sela felnevetett, majd visszahajolt Arlynhoz, hogy egy újabb csókot csikarhasson ki belőle. Egyáltalán nem zavarta a férfi jelenléte.

A másik nő elmosolyodott mielőtt újra találkozott volna a szájuk, majd csillogó szemmel hagyta, hogy Sela ajkai közé fogva nyelvét szopogassa a sebeiből szivárgó vért, miközben kezei észrevétlen siklottak a formás hátsóra. Lucius sem tagadhatta, hogy nem hagyja hidegen a látvány, de minden érzelmét gőgös álcája mögé rejtette, majd kisietett a helyiségből még egyszer visszanézve.

Sela hangosan kacagva vált el Arlyntől. Kezeivel még végigsimított az áll finom vonalán, majd ellépett a nőtől.

- Menjünk, vigyünk némi kaját a vendégeinknek - vigyorgott a kékszemű nő is megnyalva az ajkait, miközben megfogta Dave tálcáját.

Sela csak bólintott, majd követte társa példáját.

Arlyn ajkán egy kis mosollyal lebegtette a tálcát Dave szobája felé, majd halkan résnyire nyitotta az ajtót, és a fához simulva somolyogva figyelte, ahogy hosszú lépéseivel szeli a szobát. "Mint egy ketrecbe zárt nagy párduc..." - gondolta.

A férfi az ajtó felé sandított és meglátta a nőt. Megállt és várakozón figyelt.

- Fenséges látvány vagy... - jegyezte meg megnyalva a még kicsit véres száját félig becsusszanva a szobába.

Dave fintorgott válaszul. Úgy érezte, hogy akár egy puszta gondolattal is képes lenne megölni a nőt.

- Hol van Martin? - tört ki.

- Jól van. Nincs semmi baja - támasztotta bal halántékát az ajtó élének egyik sápadt kezét is rátéve.

- Azt kérdeztem, hogy hol van.

- Sela most vitt neki reggelit, mint ahogy én is hoztam neked - lebegtette be hanyagul a tálcát egyenesen egy asztalra, majd be is lépett és megállt az immár csukott ajtó előtt.

Dave kezdte elveszíteni a türelmét - Még mindig nem a kérdésemre feleltél - hangja remegett az elfojtott dühtől, és érezte, ahogy a teste pattanásig feszül.

- Mert nem adhatok választ rá - tette hátra a kezeit, hogy megtámaszkodjon az ajtón.

Dave-nek ez már sok volt. Elképesztő erővel szegezte Arlynt a falnak - pedig ő maga meg sem mozdult. De érezte, ahogy tartja. Láthatatlan kezek fonódtak a nő hosszú nyaka köré és kezdték szorítani. A férfi hidegvérrel sétált közelebb - Még egyszer megkérdezem: hol van Martin?

Arlyn szemében egy pillanatra mintha félelem csillant volna, de aztán kéjesen kapott levegő után, és féloldalasan elmosolyodott. - Nem tudom... - súgta.

- Nem hiszek neked! - sziszegte Dave és szorítása erősödött. Egyre inkább préselte a falba a nőt.

Arlyn kezdte nehezebben venni a levegőt, de élvezte a helyzetet, és kéjesen felnyögött a fájdalomtól. - A Nagyúr nem engedi, hogy... ah... elmondjam... vagy megtudjam, nehogy... kiszedhesd belőlem... - sóhajtotta lehunyt szemmel.

- Akkor meghalsz.

- Képes lennél megölni? - nézett újra a sötét hajú férfira, aki már közelebb jött hozzá.

- Szerinted? - kérdezte, miközben egyre inkább szorította el a nő torkában a levegő útját.

Aki kezdte egyre nehezebben venni a levegőt, de még abban a tudatban hagyta Dave-et, hogy ő uralja a helyzetet. - Képes... lennél... te is... gyilkossá válni? - kérdezte nem is vádlón, inkább némi elismeréssel a hangjában.

- A fajtádért nem kár! - köpött ki a férfi.

- A fajtámért? - nyögte, és érezte, ahogy a szorítás enyhül a torkában, de nem Dave "kegyelmezett meg" neki, hanem saját pálcájának észrevétlen segítségét kérte. - Akik közé hamarosan te is be fogsz állni? - nyalta meg a szája szélét.

- Nem! - ordított fel, miközben egy újabb lökettel esett a nőnek.

- Dave! - emelte meg a hangját egy kicsit, ahogy az erejének feszült, ami mintha forró levegőként áramlott volna belőle - Kinek akarsz hazudni? Önmagadnak? - érezte, ahogy saját erejének köszönhetően a torkán már alig érezte a szorítást - De ne hidd, hogy ez rossz, nem, egyáltalán nem - lépett egyet távolabb a faltól - Tudod, hogy milyen az igazi éned, nem igaz? Tudod, hogy kit kellett elnyomnod magadban évekig, igaz? Az erkölcsi normák, az elvárások, az emberek mind azt várták, hogy leküzd...

A férfi érezte, ahogy Arlyn kicsusszan a kezei közül. Követte a nőt a tekintetével - Nem hallgatok a hazugságaidra, te szuka!

A nő most már szabadon sétálhatott el Dave mellett, észrevétlen végighúzva saját mellkasán egyik kezét, mivel azért meglepte, hogy Dave ereje ilyen erősen feszült neki az előbb, de elégedett volt az eredménnyel. "Igen, ölni már tudna..." - gondolta, majd megköszörülte a torkát, ahogy az ablakhoz lépett, pálcáját hosszú ruhaujja alá rejtve, ami évek óta a szokása volt. - Én hazudnék? Gondolj csak vissza a régi önmagadra. Szabadnak érezted magad akkoriban, nem? És most nem a drogok használatára értem.

- Semmi közöd a múltamhoz!

- A múltad ezen része eléggé publikus a nagyvilágnak, nem gondolod? - pillantott vissza rá, majd újra az elvadult kertet kezdte figyelni, amin túl látszott egy vízesés párájának felhője is.

Dave nem mondott semmit. Befejezettnek ítélte mára a beszélgetést a nővel.

A nő csöndesen állt pár percig. Szinte teljesen nyugodtnak tűnt.

- Ma elkezdjük a tanításodat. Ha jól haladunk már akár holnap is pálcát kaphatsz. De előre figyelmeztetlek, hogy ha ellenem, vagy bármelyik halálfaló ellen használni mered a szökés reményében, azt egy családtagod fogja bánni - jelentette ki sokkal hűvösebben.

A férfi morgott valamit válaszul, majd a tálcához lépett. Napok óta nem evett már.

A nő elégedett kis mosollyal a szája sarkában pillantott rá, majd észrevétlen megtapogatta a torkát. Tudta, hogy másnapra be fog lilulni a láthatatlan kéz nyoma.

A férfi nem zavartatta magát, nyugodtan reggelizett. Miután befejezte szótlanul ült tovább.

Pár órával később Arlyn és Sela csendben ült az egyik szobában egy kanapén. Egyikük se mondott semmit, csak élvezték a csendet és egymás társaságát. Ekkor kinyílt az ajtó és egy fekete hajú, hosszú lobogó talárú férfi lépett be rajta. Sela gúnyosan elmosolyodott – Ááá… Perselus! Szervusz kedves barátom!

A férfi megvetőn mérte végig kettősüket, és kimérten egy szekrényhez lépett, s a válla fölött vetette oda: - Nem vagyok sem kedves, de legfőképp nem a barátod.

- Milyen kár... pedig igazán élveznéd - kuncogott, majd végignyalt Arlyn nyakán.

A férfi szokásától eltérően egy pohár viszkivel kimérten leült a lányokkal szembeni fotelba. Nem fogja magát zavartatni a két őrült nőszemély jelenlététől.

- Kedves, hogy felajánljátok.

- Ugyan Perselus... még mindig fújsz ránk, amiért mi vagyunk a Nagyúr pártfogoltjai és nem te?

- Én nem fújok senkire - lögybölte meg a borostyánszín italt a kristálypohárban, majd fekete hideg és zárkózott tekintetét újra a lányokra emelte - Csupán óvatos vagyok.

- Ugyan, drága Perselus, ez nem volt mindig így... nem emlékszel? - mérte végig Arlyn úgy, mint aki egy gusztusos prédát lát - Azon a bevetésen nem nagyon ellenkeztél - nyalta meg saját szája szélét.

Piton tekintete megkeményedett, ahogy a két egymással ingerlőn szórakozó nőre nézett.

- Undorodom tőletek!

Sela ránézett, majd hirtelen felállt, Piton előtt termett és az ágyékához kapott.

- Igazán? Én nem úgy érzem... Emlékek, drága Perselus?

- Eressz el - szólt rá hűvösen, egy gyilkos tekintetet küldve felé - Az csak egy kis szórakozás volt Arlynnal. Több nem is kell belőle vagy akár belőled.

- Sosem kezdenék veled. Ezt jól jegyezd meg - súgta keményen, miközben elengedte a férfit és egy hűvös félmosollyal az arcán visszaült a helyére, hogy Arlyn kecses karjai közé fúrja magát.

A másik nő elégedetten mosolygott a férfire, aki kortyolt egyet a méregerős italból.

- Tudom, drága Perselus, hogy általam akartál feljebb jutni a ranglétrán abban bízva, hogy azért mert lefeküdtem veled, majd feljebb segítelek a Nagyúrhoz - jegyezte meg halkan, s ajka egy pillanatra mosolyra rándult, miközben Sela haját simogatta - De nem haragszom rád ezért, mert egy kellemes éjszakát tudhatok a magaménak.

- Legalább te élvezted - vetette oda a férfi.

Arlyn hangosan felkacagott a nyilvánvaló hazugságon, majd mindentudón visszafordította a férfire a pillantását, akinek erre megfeszült az állkapcsa.

Sela szórakozottan játszott Arlyn szegycsontján, miközben elgondolkodva megkérdezte: - Nagyon csalódott vagy, amiért Arlyn nem adta el magát neked?

- Nem akartam megvenni. Az már az ő őrült agyának a szüleménye, hogy általa akartam feljebb kapaszkodni. Így is megbecsült helyem van a halálfalók között. Főleg most, hogy Dumbledore halott - fintorodott el a halott mágus nevének kiejtésekor, és egy újabbat kortyolt.

Sela felkacagott - Te is tudod, hogy csak magadat áltatod Piton. Azok, akiknek megbecsült helye van ebben a rendszerben itt ülnek előtted. És Dumbledore-t sem önként ölted meg, hanem mert muszáj volt, nem igaz? Mert mentetted a mocskos kis életedet… Félvér Herceg - tette még hozzá gúnyosan.

- Miről beszéltek? - vetette oda kifejezéstelen arccal figyelmen kívül hagyva a megnevezést.

- Perselus, Perselus... - állt fel lassan most Arlyn, és a férfi elé sétált - Azt hiszed, nem tudunk a kis egyezségetekről Narcissával? - simított végig a fakó arcon közel hajolva hozzá.

- Hogy mentse a nyomorult nyálasszájú kölyke életét. Nem hittem volna, hogy tud még mélyebbre süllyedni... - mélázott el Sela.

- Draco a keresztfiam. Tartoztam neki ennyivel.

- És csupa emberszeretetből mentél bele a Megszeghetetlen Eskübe? - túrt bele a fekete hajba karcsú ujjaival - Nem inkább Narcissa bájai miatt? - hajolt egészen közel a keskeny ajkakhoz.

A férfi arca eltorzult a dühtől és ingerülten lökte hátrébb magától Arlynt.

A nő csak újra felkacagott, majd az egyik festmény elé sétált hátratett kezekkel. Tudta, hogy Piton tekintete végigsiklik rajta. Vágott egy grimaszt a képen morcosan gubbasztó öregre, aki épp alkímiai laborjában dolgozott valamilyen kísérleten. - Átlátunk rajtad Perselus, hiába titkolsz annyi mindent.

- Nem tudtok ti semmit - dőlt újra hátra keresztezve lábait, majd újabbat kortyolt.

- Gondolod? - kérdezte Arlyn - Nem is értem, hogy te mit keresel itt Perselus. Egy olyan mocskos korcs, aki Félvér Hercegnek nevezi magát... Tudjuk jól, hogy kihez húzol. Ha nem kötött volna a Megszeghetetlen Eskü, akkor Dumbledore ma is élne, nem igaz?

- Én a Nagyúrhoz vagyok hűséges.

- Oh nem, Perselus, te csak önmagadhoz vagy hűséges - sétált vissza Arlyn - Senki máshoz. Csak a túlélés érdekel. Épp ezért úgy forgatod azt a bizonyos köpönyeget, hogy mindig neked legyen kedvező a helyzet - hajolt újra közelebb, két kezével a férfi foteljának karfáin megtámaszkodva. - Ez tetszik - búgta belélegezve az ital és Piton gyógynövényre emlékeztető illatát. "Egy igazi bájital mester..."

- Kuruzsló - fújtatta Sela, utalva Piton igencsak lealázó munkájára, amivel évekig fedésben élt a Roxfortban.

- Neeeem - húzta el Arlyn újra kiegyenesedve, és összefonva mellkasa előtt a karjait - Nagyon is bölcs húzás. Perselus mindig is eszes férfi volt. Tökéletes álca a védelemért cserébe - lépett vissza Sela mellé, és jobbjával megsimogatta a nő állát és arcát.

- Na és milyen volt Harryt tanítani Perselus? Azt a fiút, akinek az apja évekig gúnyt űzött belőled és megalázott? Ha jól tudom, egyszer belemászott a fejedbe és látott ezt-azt…

- Ez nem tartozik rátok.

- Ugyan Perselus. Gyere, játsszunk kicsit - mosolyodott el.

A férfi jellegzetes szemöldökfelvonását produkálta, de nem szólt.

A nő felállt és a férfi mögé került. Kezeit a vállaira csúsztatta, miközben lehajolt a füléhez és belesuttogott - Rád férne. Túl sokat idegeskedsz - mondta, miközben elkezdte masszírozni a férfi vállait.

Piton vállai azonban nem akartak ellazulni. Nem rajongott érte túlzottan, ha hozzáértek, de egyelőre hagyta magát. Kíváncsi volt, mit akarnak tőle. Nem hitte, hogy minden érdek nélkül akarnak szórakozni vele. Tekintetével követte, ahogy Arlyn lassan odalépkedett hozzá, és szétnyitva a lábait mosolyogva letérdelt előtte. Azt nem tagadhatta, hogy tetszett neki az a csábos mélykék pillantás, ahogy ránézett, de nem mutatott ki semmilyen érzelmet. Hagyta, hogy a nő végighúzza egyik kezét a mellkasán ujjaival eljátszva a fekete gombokkal felöltőjén.

Sela ajkai leheletnyi érintésekkel illették a halántékát, majd a nyakát. Forró lélegzete a bőrét csiklandozta. Aztán megérezte nyelvének hegyét finoman végigsiklani nyakának érzékeny bőrén.

Arlyn elmosolyodott, és feljebb csúsztatta kezeit Perselus fekete nadrágba bújtatott combjain, hogy kiegyenesedve térdeltében elérje az ajkait.

Barna hajú társa közben finom harapásokkal kényeztette közös áldozatukat. Tudta, hogy hiába nem mutatja a férfi, de élvezi, amit művelnek vele.

De mikor Arlyn csókjai bátrabbak lettek, és épp gombolni kezdte volna a férfi felöltőjét, az elkapta a csuklóját, és ellökte a fekete hajú nőt, s ugyanazzal a mozdulattal tért ki Sela elől felpattanva, és egy szó nélkül kiviharzott a szobából bevágva maga után az ajtót.

Sela egy pillanatig csak nézett utána, majd hangos nevetésben tört ki.

Arlyn pedig a földön ülve, hátratámaszkodva a kezeire csatlakozott hozzá.

- A mi kőkemény Pitonunk úgy látszik, mégsem olyan érzéketlen...

- Találó voltál. Kőkemény... - majd újra felnevetett.

- Na igen - mosolyodott el ördögien, majd kigombolta a ruhája felső gombját Sela szemébe nézve.

Sela elhallgatva figyelte a mozdulatot.

A fekete hajú nő tovább gombolta a ruháját egyre többet feltárva fehér bőréből beharapva az alsóajkát. - Gyere ide, cica... el kell ismernem, hogy Perselus beindított... - mondta halkan és kicsit rekedten.

- Valóban? Ne rendeljem ide a pátyolgatnivalóinkat? - kérdezte, miközben közelebb lépett.

- A szöszit meghagynám neked. Engem inkább Gahan érdekelne, ha már itt tartunk - mosolyodott el, és figyelte, ahogy társa négykézlábra ereszkedik, és lassan fölé mászik.

- Szerinted mennyire vadulnának be? Ők biztos kevésbé érzéketlenek, mint a társaink - mondta halkan, miközben lehajolt Arlyn nyakához.

- Ezzel egyetértek... - sóhajtott fel, mikor megérezte a puha ajkakat a bőrén. Finoman beletúrt a barna hajzuhatagba.

- Sajnálom, hogy meg kell zavarnom a leszbikus show-t… - hallottak hirtelen egy kellemetlen hangot, amiből mindketten rögtön tudták, hogy az ütődött Bellatrix Lestrange lépett a szobába, természetesen semmi sajnálattal a hangjában -, de Arlyn, a Nagyúr hivat.

- Újabban a csicskása lettél, hogy az üzeneteit adod át? - kérdezte a megszólított nem kis gúnnyal a hangjában még mindig Sela haját markolva.

- Tudod, ő a kiskutyája - mosolygott Arlynra Sela, nem véletlen használva a kutya jelzőt.

- Ne sértegess, te kis felkapaszkodott kurva! - rántotta elő a pálcáját őrülten villogó szemeivel.

- Én?! - térdelt fel hirtelen Sela, előkapva ő is a pálcáját - Nem tudom, ki volt oly béna, hogy hagyta magát börtönbe záratni és a hálája jeléül elszúrni egy jóslat megszerzését! Hányszor látunk téged még térden csúszva könyörögni szánalmas kis életedért?

Közben Arlyn is összegombolta a ruháját, és pálcájával a kezében felállt, egyenesen a kócos hajú nő mellkasára szegezve azt.

- Te kis...

- Ne merészeld, Bella, mert nagyon megbánod - sziszegte Arlyn, mikor látta, hogy fenyegetően lép egyet Sela felé - A Nagyúr tervének fontos tényezői vagyunk. Ha kárt teszel bennünk, azt már biztosan nem fogja elnézni, és akkor hiába vinnyogsz a nyamvadt kis életedért - gyúlt ki a tekintete most már neki is - Meg amúgy sem bírnál kettőnkkel. Gyenge kis légypiszok vagy, Bella.

Sela is felállt - Szerinted miért nem te vagy a helyünkön? - a nő elé lépett és mélyen a szemébe nézett. Pár pillanat múlva elmosolyodott, mikor látta azt az elbizonytalanodott tekintetet - Pont ezért.

- Nem vagy elég erős, Black - vetette oda Arlyn.

- Ne nevezz Blacknek! Lestrange vagyok - húzta ki magát gőgösen.

- Nekem aztán egyre megy. Átadtad az üzenetet, most takarodj!

- Aranyvérű szuka - köpött még utána Sela, majd Arlynra nézett. Persze a Nagyúrnak pont most kellett őt is hivatnia...

- Hát sajnálom, édes, de úgy tűnik nem hagynak békét nekünk... - lépett oda hozzá Arlyn, és a tarkójánál fogva közelebb húzta magához.

Sela elmosolyodott, de nem mondott semmit. Szemeivel intett csak a kert irányába.

- Semmi gond Drága. Amúgy is meg kell sétáltatnom kicsi Martie-t.

- Szerinted a kertben nem szúrnának ki? - nyalta meg a saját száját, de közben lepillantott Seláéra.

- Nem hinném. De azt hiszem, nem lenne ajánlatos megváratnod az Urunkat.

- Igen, tudom - simított végig a nő derekán, majd lágyan megcsókolta mielőtt hátrébb lépett volna - Majd... - kacsintott.

- Igen, még találkozunk - mosolyodott el, majd tekintetével követte a kilépő nő alakját.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés