5.

Arlyn kedve egyik pillanatról a másikra megváltozott, ahogy közeledett az árnyékos nagyteremhez, ahol Voldemort már várta őt. Teljes odaadással tisztelte Urát, és vallotta nézeteit, s minden alkalommal vágyakozva várta, hogy újra megpillanthassa, de egyben tartott is a szeszélyességétől. Csak szemei villanása jelezte, hogy észrevette az árnyékok közé húzódott két halálfalót az ajtó előtt, majd halkan belépett.

Voldemort sötét alakja előtűnt a szoba félhomályából - Már vártalak Arlyn.

- Nagyúr! - vetette térdre magát meghajtva a fejét.

Voldemort csak megmosolyogta a kellő alázatosság kinyilatkoztatását, majd hátat fordított Arlynnak. - Mond csak: mi történt ma reggel közted és Dave közt?

Arlyn már meg sem lepődött a kérdésen. Voldemort minden mágikus rezgést érzékelt a birtokán, főleg az ilyen nagyobbakat, amit Dave is produkált. Önkéntelenül a nyakához kapott, ahol kezdtek kirajzolódni a fojtogatás nyomai.

- Megpróbált megölni, Nagyúr - válaszolta továbbra is lehajtott fejjel.

- És te hagytad, hogy ez bekövetkezzen.

- Csak azt akartam felmérni, hogy mennyire elszánt, és hogy mekkora erőt tud mozgósítani magában - sietett a válasszal.

- Vagyis nem kudarcnak ítéled meg a történteket?

- Nem Nagyúr, engedelmeddel nem annak - sandított fel a még mindig háttal álló vékony alakra - Tesztelni akartam.

- Szóval ellentmondasz nekem? - fordult meg. Pálcájára ráesett a nap fénye.

- Egyáltalán nem, Nagyúr! Meg sem fordult a fejemben ilyen szándék! - kapta fel a fejét, de rögtön lesütötte a szemét megérezve a vörös szempár súlyát - Nem tudtam, hogy esetleg rosszat teszek ezzel. Minden cselekedetem csak a te dicsőségedet szolgálja!

- Valóban? Akkor csak véletlen kételkedsz a hatalmamban?

- Én nem kételkedem! Soha! - tiltakozott hevesen és egy kicsit kétségbeesetten. Nem tudta volna elviselni, ha elveszti imádott Ura bizalmát.

- Igazán? Mit is mondtál a konyhában ma reggel Sela-nak?

- Én nem úgy értettem, Nagyúr! Kérlek, higgy nekem! - nyögte bocsánatkérően szinte a padlóra lapulva.

- Jól van Arlyn. Hiszek neked. De még egy ilyen...

- Nem fordul elő többet, ígérem. Bocsáss meg nekem, kérlek. Csak hozzád vagyok hűséges! Büntess meg, ha úgy érzed, hibáztam! - nyögte újra felpillantva rá fekete tincsei mögül, esdeklőn.

- Nem, Arlyn. Inkább számolj be nekem Dave-ről.

- Igenis, Nagyúr - biccentett - Mr. Gahan tekintélyes energiákat mozgat már most. Meglepően gyorsan fejlődik, és úgy érzem, hogy hatalmának még csak egy része szabadult fel. Igyekszem minél inkább kordában tartani. Csak attól tartok, hogy egy nap, nem is olyan soká, túl fog nőni szerény személyem hatalmán…

- Szóval vigyáznom kell vele. Ha kell, vond be Sela-t. Nem akarom, hogy bármi is elszabaduljon.

- Igen, Nagyúr... és... bátorkodnám megkérdezni, hogy személyed nem tudna-e pár varázsigével szolgálni, amikkel ha már ott tartunk, hogy túlnőne rajtam, vissza tudnánk fogni?

- De igen, Arlyn, tudnék. De vigyázz velük. Erős varázslatok. És nagyon ősiek. Senkinek sem mondhatod el őket, mert képesek ellened fordítani.

- Igen, Nagyúr. Köszönöm a bizalmadat. Hallgatok, mint a sír - helyeselt azonnal.

Voldemort csak biccentett, majd elkezdte tanítani Arlynt.

Sela kinyitotta a szobaajtót. Martint az ágyon ülve találta. - Hé - szólította meg. Mikor a férfi ránézett folytatta - Gyere velem.

- Hova megyünk? - állt fel kérdőn.

- Kiegészítjük a varázserődet. Jobban mondva eszközt kapsz a kezeléséhez.

- Pálcát adtok a kezembe? Nem féltek, hogy ellenetek fordítom? - követte a nőt a folyosókon egyre lejjebb ereszkedve a kastély hideg kőfalai közt.

- Nem tudnál ellenem harcolni Martin. Egy pillanat alatt megölnélek, ahogy itt mindenki.

- Értem - biccentett nem firtatva tovább a kérdést, és követte a nőt, aki belépett egy barna tölgyfaajtón egy zsúfolt szobába, ahol egy ráncos, ősz ember üldögélt pipázgatva a kandalló tüzébe nézve. Martin valahogy rögtön megérezte, hogy rab, de nem tűnt úgy, hogy kegyetlenül bánnának vele. Tekintete végigfutott a tömérdek hosszúkás dobozon, majd találkozott az öregember halványkék pillantásával.

- Ollivander - biccentett Sela üdvözölve az öreget.

A megszólított viszonozta a gesztust, majd a füstöt eregetve újra Martinra nézett - Mr. Gore... hát mégis eljött.

- Honnan tudja, hogy ki vagyok? - ütközött meg a megszólított.

- Én mindenkiről tudom, hogy kicsoda, már akinek van varázsereje. Én vagyok az egyik azon kevesek közül, aki varázspálcákat készít a varázslóknak, és a boszorkányoknak - biccentett Sela felé, majd újra Martra nézett - Minden bizonnyal az ön pálcája is itt lapul az egyik dobozban, mint ahogy Mr. Gahan is megtalálta már a sajátját.

- Szóval Dave már itt járt? Pedig azt hittem, hogy mi leszünk az elsők... nah mindegy. Gyerünk Martie. Addig kell próbálgatnod, míg meg nem találod, amelyik neked való - mondta Sela, majd közelebb terelte a férfit a pálcákhoz, jelezvén, hogy Ollivander gondjaira bízza.

Az öreg nem sietett. Mindent komótosan csomagolt ki a dobozából, minta csak kincseket rejtettek volna. És valamilyen szinten azok is lapultak benne. Martin jó párat kipróbált, míg végül egy karcsú barna darabnál láthatták, hogy az lesz az igazi. A pálca kiválasztotta gazdáját.

- Tölgyfa, 13 hüvelyk, rugalmas, sellőpikkely maggal. Bűvölésre nagyon is alkalmas. Ön a víz elemének gyermeke - morfondírozott.

Martin ebből nem sokat értett, de nem is nagyon foglalkozott vele. Lefoglalta a pálcája, amit alaposan megnézett magának - És ezzel én is fókuszálni tudom az erőmet?

- Természetes, hisz minden boszorkány és varázsló erre használja! De a mentora majd kitanítja.

Martin biccentett, majd megköszönte a pálcát a kandallóhoz visszatelepedő öregnek, s követte Sela-t.

Sela visszavezette a világos folyosókra és ott Mart felé fordult - Mostantól kezdve oda mész, ahova akarsz. Megszökni nem tudsz. A pálcádra nagyon vigyázz és mindig hord magadnál.

- Tartanom kell a többi... társadtól? - tudakolta ujjai közt tartva a pálcát.

- Amíg nem csinálsz ostobaságot, nem. Nyilvánosan sosem támadnának meg, de a szavaik mérgezőek. Ne figyelj rájuk.

- Rendben - bólintott, és a nőre nézett.

Martin követte a tekintetével, majd Dave-re gondolva kilépett a gazos kertbe, hogy kiszellőztesse kicsit zsongó fejét.

Arlyn önfeledten élvezte a kertben lévő vízesés sugarát. Imádott ide jönni, mert mindig megnyugtatta háborgó elméjét a víz csobogása, és súlya a testén. Ritkán adta át magát ennyire valaminek. Lehunyt szemmel fürdette arcát és meztelen testét a hófehérnek tűnő vízsugárban a vízesés szélénél. A levegőben gomolygó vízpára sejtelmes ködbe vonta a világot. A víz egy kisebb medencébe gyűlt, ami egy helyes folyóvá duzzadt tovább haladva.

A gomolyogó vízpárafüggönyön keresztül egy másik vékony torz női alak tűnt fel, de ahogy egyre közelebb ért a vízeséshez, alakja egyre kivehetőbb lett. Sela játékosan közeledett az általa oly annyira kedvelt helyhez. Nem lepődött meg, hogy Arlynt a vízben találja. Egy kiugró sziklára kapott fel és hasalt el rajta. Elmosolyodott, miközben csendben figyelte társát a vízben.

A vizes hajú nő azonban teljesen elmerült a természet eme csodájában, és az érzésben, ahogy a vízcseppek végigfolytak karcsú testén. Tudta, hogy nagy árat fizethetne azért, mert ennyire elengedte magát, de most nem bírt másra figyelni.

- Hát észre sem veszel? - szólalt meg Sela.

Arlyn egy pillanatra összerezzent, majd elmosolyodva fordult a hang irányába, amit majdnem elmosott a lezúduló víztömeg hangja.

- Ne haragudj, édes, elmerültem az élvezetekben... - lépett közelebb a kőhöz, amin Sela hasalt.

- Meg van bocsátva... ha kiengesztelsz.

- Igazán? Hmm... és mire gondoltál? - nyalta le a vizet a szájáról, majd kilépve a sugár alól arra a kőre támaszkodott, amin társa hasalt, és éhes tekintetét végigfuttatta a még ruhában lévő formás testen.

- Nem is tudom... meghagyom a fantáziádnak.

- Hmmm... ez jól hangzik - hajolt le hozzá, hogy megcsókolja.

Sela egy halvány mosollyal az ajkain hagyta magát. Most mindent Arlynra bízott.

Pár gyengéd csók után a kezét nyújtotta - Gyere! Állj fel!

- Ruhástul? - kuncogott fel.

- Nem, nem kell ide ruha... Azt leszedem - nyalta meg saját száját.

Sela eleget tett a kérésnek és felállt.

Arlyn a szemébe nézve elmosolyodott, ahogy lassan gombolni kezdte a nő fekete ruháját.

- Remélem... ezúttal... nem fognak.... megzavarni - suttogta rekedten tekintetét immár a lassan feltáruló fehér bőrre szegezve, amihez rögtön oda is hajolt, és leheletnyi csókokat lehelt rá a nyak táján.

- Én is - felelte társa, aki hamar megszabadult csipkével gazdagon díszített fekete ruhájától. Karcsú testén a vízpára csillogó réteget képezett, és a napfény finoman megcsillant a lecsapódott cseppeken. Dave pont ekkor sétált el a sűrűben a vízesés mellett. Csak egy pillanatra nézett fel, maga sem tudta, hogy miért. De, amit látott, az megállásra késztette. Csak állt és figyelt. A két nő nem vette észre.

Arlyn kézen fogta Sela-t, és a szemébe nézve lassan behúzta a vízsugár alá. Mikor már alatta álltak levegő után kapva a hideg és kristálytiszta víztől, a fekete hajú nő szája egy kis mosolyra rándult, ahogy közelebb húzta magához a víztől síkos testet, hogy összeérjen a sajátjával. Egyik kezét a formás hátsóra csúsztatta, míg a másikkal a keskeny hátat kezdte simogatni, míg ajkaival a másiké után kapott nem tudva parancsolni fellobbanó vágyának.

Sela ugyanilyen hévvel esett Arlyn ajkainak, forró csókokkal árasztva el a felületet. Kezei közben kacskaringós útjukat járták a másik vékony testén.

Arlyn halkan belenyögött a nő szájába, mikor a kecses ujjak egyik mellére fonódtak, hogy a megkeményedett bimbóval kezdjenek érzéki játékba.

Dave érezte, ahogy a szája akaratlanul kiszárad. Ezt nem gondolta volna a két halálfalóról. Most teljesen másnak tűntek, mint mikor velük kegyetlenkedtek. Még ebből a távolságból is látta Arlyn nyakán a fojtogatási nyomokat, amiket az ereje okozott. Megbabonázva nézte, ahogy mohón egymást csókolják, és simogatják, és nem tudta letagadni, hogy teste reagált a látványra. Dave megütközött saját magán. Azokat a nyomokat ő okozta volna? Ő? Testi erőből sem lett volna képes így megragadni a nőt, pedig valójában hozzá sem ért... De altestének jelzései most elvonták a figyelmét erről a problémáról.

Sela egyre mohóbb lett, ajkai elhagyták a másik nő ajkait, hogy a nyak finom bőrét kényeztessék, miközben bal keze egyre lejjebb és lejjebb kalandozott.

Arlyn hagyta, hogy Sela vegye át a gyeplőt, felsőtestét kicsit meghajlította hátrafelé, hogy könnyebben meztelen mellkasához férjenek a mohó ajkak. Halkan felsóhajtott lehunyva szemeit, beletúrva a barna vizes tincsekbe.

Sela hosszú ujjai utat találtak Arlyn combjai közé és meg sem álltak, míg el nem érték a céljukat. Szájával egyre lejjebb haladt a fehér mellkason, apró harapásokkal kényeztetve a formás halmokat.

Arlyn hangosan felnyögött megkapaszkodva Sela vállában. Kezdte elveszteni a talajt a lába alól, ahogy megérezte az egyre intenzívebb kényeztetést a csiklóján.

- Oh, igen... - nyögött fel, mikor Sela kicsit erőteljesebben harapott a mellébe.

Dave határozottan érezte, hogy forrósodik a helyzet. Nem akarta ezt látni, el akart menni, de a lábai mintha a földbe gyökereztek volna. A két hajlékony és vizes test látványa lenyűgözte. Hitetlenkedve figyelte a történéseket. A szinte hófehér Sela bőre kellemes kontrasztot adott Arlyn tejeskávé színével.

A két nő mit sem tudott Dave figyelő jelenlétéről. Sela szinte önkontrolját vesztve tűntette el két ujját Arlynban.

A kényeztetett ezt érezve hangosan felkiáltott, de a vízesés csobogása nem vitte messzire a hangot. Csípőjét lassan mozgatni kezdte, hogy teljesebb legyen az élvezet, és megragadva Sela tarkóján a tincseket kényszerítette, hogy felnézzen kipirult, vágytól sötétlő tekintetébe, miközben érezte, ahogy az ujjai egyre bátrabban járnak ki és be a nedves közegben.

Sela engedelmesen Arlynra nézett. Kéjesen mosolyodott el.

- Eszméletlen vagy! - nyögte lenézve a pár centivel alacsonyabb nőre belemarkolva a fenekébe.

- Reméltem, hogy élvezed - felelte, miközben határozottabban nyomult beljebb. Dave eközben letaglózva figyelte a jelenetet. Egyszerűen nem bírta elszakítani tőle a tekintetét. Már nem is figyelt a kezére.

- Ó de még mennyire - mozgatta a csípőjét Sela kezének mozdulataival ritmusban - Már... ah... közel járok! - nyögte felfelé fordítva arcát, egyik lábát Sela derekára fonva, hogy több helyet biztosítson a mozdulatainak.

- Nagyon helyes - szélesedett el a mosolya, miközben egy új, kíméletlenebb tempót kezdett diktálni ujjaival.

Dave öntudatlanul az alsóajkába harapott a látványtól még mindig megbabonázottan állva egy bokor és egy fa takarásában. Érezte, hogy a kéjes nyögésektől elönti az ágyékát a forróság, és már lassan gondolkodni sem tudott, hiába próbálta elnyomni az érzést, és elfordulni. Azon kapta magát, hogy jobbja bizony bekúszott a nadrágjában, és ott kezdett matatni...

Egész jól meg tudta figyelni azokat a mozdulatokat, amivel Sela Arlynt kényeztette. Önkénytelenül is ugyanazzal a ritmussal kezdett dolgozni önmagán. Szemeit lehunyta az érzéstől és muszáj volt reszketegen felsóhajtania.

Arlyn hátrahajtott fejjel szaggatottan, de egyre gyakrabban nyögdécselt, s visszahúzta melleihez Sela száját a barna tincseket túrva. Érezte, hogy pillanatokon belül átlépi a határt, hogy újra belekóstoljon a gyönyörbe.

Sela készségesen harapott újra bele a felkínált felületbe. Érezte, ahogy Arlyn teste egyre inkább feszül, szinte hallotta az idegei pattanását. Tudta, hogy nem kell sok neki, és ő azt a keveset is megadja ahhoz, hogy szeretője elélvezzen.

És ezt hirtelen el is érte, ahogy tett pár mélyrehatóbb mozdulatot. Arlyn artikulálatlanul felkiáltott, teste ívbe feszült, s körmei belevájtak a puha fehér vállba, piros karmolásnyomokat hagyva rajta.

Dave nyelt egy nagyot, s csak most vette észre, hogy milyen intenzíven kényeztette önmagát. Tagja szinte már fájdalmasan feszült a nadrág rabságában, így kiszabadította, nem törődve a lelkiismeretével, ami majd valószínűleg előveszi, amiért képes élvezni a látványt, ahogy két fogvatartójuk épp egymást kényezteti...

Sela végignyalt Arlyn hosszú nyakán. Érezte az édesvíz és a verejték sós ízének a keverékét.

A fekete hajú nő hosszan fújta ki a levegőt, ahogy teste lassan kezdett megnyugodni az előbbi kirobbanó orgazmus után, majd egy félmosollyal az arcán, még mindig ködös tekintettel lenézett társára, kezei közé fogva a finom metszésű arcot. - Most én jövök... - azzal gyengéden csókolni kezdte szeretőjét.

Dave elködösült agyán keresztül még valahogy felfogta, hogy messze nincs vége a műsornak. De több nem jutott el a tudatáig, az élvezet mindent kiszorított az agyából. Marokra fogva dolgozott önmagán, és most már gátlástalanul nyögött és sóhajtozott. Ha akarta volna se bírta volna elfojtani az élvezet hangjait magában.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés