7.

Arlyn szája sarkában egy kis mosoly játszott, ahogy ránézett a belépőre. Épp pálcáját Dave-re szegezve állt szemben a férfival. - Minek köszönhetjük a látogatást? - kérdezte a belépőtől.

- Dave-től kérdeznék - mondta, majd a férfi elé sétált. Addig nyomult előre, amíg Dave a falig nem hátrált. Sela kitámasztotta a feje mellett a jobb karját - Hogy tetszett? - kérdezte mélyen a férfi szemeibe nézve.

- Micsoda? - kérdezte Dave visszanézve rá.

Sela csak elmosolyodott - Gyönyörű az a vízesés, nem gondolod?

- Uhm... igen - válaszolta meglepetten.

Hátrapillantott Arlynra.

A nő vette az üzenetet, és hátratéve kezeit odasétált melléjük, de nem túl közel. Kíváncsi volt, mire akar kilyukadni szeretője.

- Mondd csak Dave, mennyire izgultál fel? - fordult vissza a férfihez.

A férfi tudta, hogy felesleges lenne tagadnia, hogy látta őket. Arlynra pillantott, majd vissza a Sela-ra. - Miért érdekel?

- Szerinted miért? Nos?

- Honnan tudjam, hogy mit miért kérdezel azzal az aberrált agyaddal? - fintorodott el.

- Aberrált? Ezt a látottakból vontad le? - közelebb húzódott hozzá - Gyerünk Dave.... Mennyire? - suttogta a fülébe - Elkalandozott talán a kezed?

Dave érezte, hogy hirtelen fellángol a dühe, ami zavartságából táplálkozott. Az ereje lassan megmozdult, és kezdett a pórusaiból szivárogni, mint valami meleg levegő. - Hagyj békén - kérte semlegessé erőltetett hangon.

Sela nem számított erre ugyan, de automatikusan védte ki a még csak növekvő erőköteget - Tudom, hogy láttál minket. Tudom, hogy elmondtad Martinnak - suttogta továbbra is a fülébe - Nem izgatna fel a lehetőség, hogy szabadon engedd a fantáziádat? Tudom, hogy a kertben megfordult a fejedben. Emlékszel?

- Felajánlod, hogy bevesztek harmadiknak? - szaladt fel az egyik szemöldöke.

- Ilyen nyíltan soha nem tenném.

- Miért nem? - érdeklődött.

- Mert abban nincs semmi művészi. De elfogadnád?

- Arlyn mit szól ehhez? - villantotta felé a tekintetét.

Arlyn mosolya szélesebb lett - Tudod jól, Davie, hogy egy ilyen fenséges példányt, mint amilyen te vagy, nem hagynék ki... - nyalta meg a szája szélét egyet közelebb lépve. - Szeretünk osztozkodni... - csúsztatta egyik kezét Sela derekára.

- Nagyon is... - fűzte tovább társa. Dave-en látszott, hogy megkísértette a gondolat, és nem csak egy pillanat erejéig.

Sela teljesen a férfihez simult és a füléhez hajolt - Erre később még visszatérünk - szinte érezte, ahogy Dave-et kirázza a hideg, és mintha az ágyékánál egy kezdődő finom nyomást is felfedezni vélt volna. Orrával puhán megérintette a férfi halántékát, majd elhúzódott tőle, Arlynra nézett, majd kiment.

A nő még mindig mosolyogva nézett a fellélegző Dave-re. - Folytathatjuk a gyakorlást, vagy meg kell emésztened még a lehetőséget?

- Hagyj magamra.

- Rendben - csúsztatta vissza pálcáját a ruhájába mosolyogva - Később visszanézek - azzal lassan, a hátán érezve Dave tekintetét kisétált direkt rájátszva a járására, s az ajtóból még egyszer visszanézett egy sokat ígérő mosollyal, mielőtt becsukta volna maga mögött azt. Imádta piszkálni a férfiakat.

Sela somolyogva ült az egyik nappaliban. Alaposan megdolgozták a fiúkat. Most vár néhány órát és a naplemente utáni szürkületben még egyszer meglátogatja Martint.

Arlyn csatlakozott hozzá, és vigyorogva huppant le szorosan mellé. - Nagyon elégedettnek tűnsz, édes.

- Nagyon elégedett is vagyok - mosolygott vissza.

- Egy kis élvezetért mindent? - nézett rá sunyin.

- Ismersz már...

- Ó igen... Kívülről-belülről... - nyalta meg a szája szélét szokásához híven.

- Ezzel egyetértek. Majd kíváncsi leszek, hogy mi lesz a fiúk következő lépése. Résen kell lennünk, érzem.

- Pontosan. Meglesznek, érzem a reakcióikból - vonta meg a vállát - Most viszont meg kell látogatnom kedvenc bájitalmesterünket a löttyömért - sóhajtott tettetve, hogy sajnálja a dolgot.

- Csak óvatosan – kacsintott.

- Meglesz - simított végig a combján, majd felállt. - Hogy én hogy utálok függni tőle... Mi lenne, ha egyszerűen abbahagynám azt a borzasztó lötyit?

- Arlyn, ezt már megbeszéltük. Kérlek.

- De miért? - makacskodott durcásan összefonva a karjait a mellei előtt, mint egy kislány.

- Tudod, jól, hogy miért! - állt fel Sela is - Arlyn, tudod, hogy mi történne, ha nem innád.

- De gyűlölöm, hogy innom kell azt a borzadványt. Gyűlölök függni bármitől is! Most mennyivel lenne rosszabb az állapotom? - rántotta meg a vállát nemtörődöm stílusban.

- Sokkal. Arlyn, nem akarlak elveszíteni, értsd már meg!

- De... - szorultak ökölbe a kezei, majd fülsértően felkacagott - A legviccesebb az egészben, hogy iszom ezt a szart, ami elméletileg megakadályozza, hogy teljesen becsavarodjak, de azt nem engeditek, hogy magamnak főzzem, mert ahhoz túlságosan őrültnek tartotok, és "féltek" tőle, hogy kihagyok hozzávalókat! Ez röhej! - járta körbe a szobát tekintetét a falakon járatva.

- Megfőzzem neked inkább én?

- A Nagyúr nem engedi. Pitonnak adta ki a feladatot, mert ő a legképzettebb bájitalfőzésből, nem emlékszel rá? - vetette oda undorodva.

- Vagy csak szereti az iróniát.

- Mi? - kapta oda a fejét álmodozó tekintettel. A heves érzelmek sosem tettek jót az állapotának.

- Semmi, cica, semmi. Menj a lötyidért. Én megyek, és napnyugtáig elfoglalom magam.

Arlyn csak biccentett, és továbbra is álmodozó tekintettel kisétált, hogy lefelé vegye útját a pincék felé.

Sela is eltűnt a szobából.

Sela napnyugtakor lépett be Martin szobájába. Minden narancssárgás színben pompázott. Első ránézésre nem látta a férfit, de tudta, hogy bent van.

- Mit akarsz? - kérdezte a férfi a sarokból, ahol az egyik fotelban ült az egyre nyúló árnyékok között.

- Csak benéztem. Már nem is szabad érdeklődnöm a pártfogoltam állapotáról? - lépett mellé.

Martin röviden és fáradtan felnevetett - Na persze... Miért van az az érzésem, hogy nem ez az igazi okod?

- Nem tudom - guggolt le, hogy egy szintbe kerülhessen a férfival - Miért?

- Honnan tudjam, hogy mik a valódi céljaid? Nem látok a fejedbe - nézett rá.

- Milyen kár, nem igaz? - vigyorodott el.

- Nem vagyok biztos benne, hogy jó lenne az nekem.

- Mert?

- Ki tudja, milyen őrült eszméket, emlékeket és gondolatokat találnék ott?

Felnevetett - Szeretnéd te azt tudni. Akkor esetleg tudnál is valamit a Dave-vel történtekről. Vagy, amik veled történnének, amiket tervezek megtenni veled, vagy vele... komolyan nem vágysz rá? - nézett mélyen a szemébe.

- Miért kínzol ezzel? - sóhajtott fáradtan, ujjaival sajgó halántékát masszírozva.

- Mert élvezem? - tette fel a költői kérdést, majd fel is nevetett.

- Kegyetlen vagy - ejtette a karfára a kezét.

- Ugyan... tisztában vagyok vele - felállt és lehajolt a férfi füle mellé - Mégis velem jártál a legjobban. A többi halálfaló kezei közt már rég kínlódnál.

- Milyen kedves tőled, hogy fizikailag nem kínzol... egyelőre - fordította felé a fejét.

- Úgy nem lenne élvezetes a dolog.

Mart csak előre fordult és fáradtan lehunyta a szemét. - Dave hogy reagált?

Sela elmosolyodott - Őszinte leszek hozzád Mart. Emészti, de hajlik rá. Tudod, mi az érdekes? - simult a vállához - Azt hittem, hogy veled lesz könnyebb dolgom.

- Ennyire könnyen kaphatónak tartasz? - kérdezte még mindig lehunyt szemekkel.

- Ezek szerint... - fújtatta szinte a férfi nyakába.

- Miért akarsz engem, Sela? Hogy még jobban fájjon ez az egész? - nyitotta ki szomorúan csillogó zöld szemeit, de nem nézett a nőre, aki a nyakán pulzáló ütőerét nézte, ami beszéd közben kitüremkedett.

- Fájjon? Mi fáj Martin?

- Az egész helyzet, amibe belerángattatok.

- Azt hiszem, nem fogod fel teljesen, hogy mi folyik itt. Martin itt életekről van szó. És el kell, hogy szomorítsalak, nem a jó oldalra kerültél. És az, hogy "akarlak", miben befolyásolná, hm? Miért fájna jobban? Hisz semmilyen érzelem nem köt hozzám, nem?

Martin hirtelen ragadta meg és rántott egyet Sela tincsein a tarkójánál. - Hadd legyek már néha egy kicsit önző is, ha már úgyis a rosszat akarjátok kihozni belőlem! - sziszegte - Tudom nagyon jól, hogy az én életem itt semmit sem ér, csak a játékod vagyok, ki tudja meddig. Talán addig, amíg az az őrült meg nem parancsolja, hogy nyírj ki, hidegvérrel. Talán az lenne a legjobb. Megspórolnál egy csomó verejtéket, és felesleges bajlódást - újabbat fájdalmasat rántott a haján - De jól figyelj rám! Soha nem fogok könyörögni az életemért!

- Csodálkoztam volna, ha azt teszed - nézett mélyen a zöld szemekbe - Igen, a játékszerem vagy, és igen a Nagyúr bármikor megölethetne. De azt hiszem még mindig nem vagy azzal tisztában, hogy ki is vagyok én, és milyen pozíciót foglalok itt el.

- Akkor magyarázd el! - eresztette el a haját, és szórakozottan végigsimított kézfejével a nő felkarján mielőtt újra a karfán pihentette volna.

- Jól van – mondta majd leült vele szemben egy másik fotelba - A varázsvilág és a ti világotok elég régóta létezik párhuzamosan egymás mellett. A mi világunkban valamivel több a hatalom, mint a tietekben, sokkal többet tehetünk mi meg, mint az emberek. Köztünk is dúlnak háborúk, de ezek sokkal véresebbek, komolyabbak, mint az emberek kis csetepatéi. Miért? Mert az emberi világ soha nem ránthatná magával a mi világunkat, de a mi világunk mindent képes elpusztítani. Voldemort olyan hatalomra tett szert, amit soha senki azelőtt. Tejhatalmat akar a két világ felett és halhatatlanságot. Ehhez bármilyen eszközt megragad. A szervezete, vagyis mi, eléggé kiépített és kemény. Itt nincsenek érzelmek. Nincsenek barátságok, itt csak árulás van és harc a hatalomért. Én azon belső kör egyik tagja vagyok, akik mindenről tudnak és a második legfontosabb személy a Nagyúr után. A másik tag Arlyn. Nem vagyunk többen - előrehajolt, hogy közvetlen közelről nézhessen Mart szemeibe - Ha a Nagyúr meg is akarna ölni, én meg tudnám "vétózni". Nekem köszönheted, hogy egyáltalán életben vagy. Így is-úgy is...elkerültél volna otthonról. A különbség csak annyi, hogy még élsz. Ne becsülj le. Ne hidd, hogy csak valami fanatikus szuka vagyok, aki egy bottal hadonászik.

Martin komolyan fürkészte a nő szemeit. Nem számított ekkora őszinteségre. Mindenesetre most már pár dolog a helyére került benne. - De te sem akadályozhatod meg, ha meg akar öletni. Ahogy elnéztem, nem szívleli az engedetlenséget.

- Valóban nem. De ha ügyesen tálalod a dolgokat, akkor majdnem mindent elérhetsz. Ez a különbség köztem és a többi halálfaló között. A logika. A többiek vakon imádják a Nagyurat, teljesítik a parancsait a kudarcaikért meg a bocsánatukért esedeznek. Undorító. Ha láttál már szánalmasabbat, mint egy embert a nyomorúságos életéért könyörögni... Mi viszont Arlynnal mindig is másként láttuk, kezeltük ezt a helyzetet, a Nagyurat. Ameddig én vigyázok rád, nem sok mindentől kell tartanod. De ha nem azt teszed, amit javaslok, akkor komoly,    nagyon     komoly bajba kerülhetsz.

- Vegyem ezt úgy, mint egy ultimátumot? Az életemért cserébe engedelmeskedjek neked? - húzta össze a szemeit kicsit.

- A te életed, úgy öleted meg magad, ahogy akarod. Nem várok el tőled engedelmességet, nem ezért vagy velem. Azért vagy itt, mert olyan vagy amilyen.

Erre felszaladt a szemöldöke és kérdőn nézett a nőre.

- Kérdezd.

- Az utolsó mondatodat elmagyaráznád?

- Nem. Ha nem tűnt volna fel, nő vagyok és, mint ilyen rejtélyes lény - mosolyodott el féloldalasan.

Martin szája is egy félmosolyra rándult, és csak figyelte a nőt, állát ujjaival kitámasztva.

- Nos... kielégítettem a kíváncsiságodat?

- Ó igen. Köszönöm az őszinteséged - biccentett egy kicsit, mosolyát valamivel szélesebbre húzva, és lustán csillogó szemmel nézett rá.

- Jól van. Akkor most hagylak is. Nyilván lassan a pokolba kívánsz - mosolyodott el utalva rá, hogy állandóan a férfi nyakára jár.

- Hm. Most épp nem.

- Épp nem? - kérdezett vissza - Ez mit akar jelenteni?

- Ha nem tűnt volna fel, férfi vagyok, és mint ilyen, ugyancsak megtartja magának az okai egy részét...

- De ismerős mondatszerkezet...

- Gyorsan tanulok - vonta meg a vállát. Érezte, hogy kezd feloldódni, hogy kezd kicsit mindent kevésbé borúsan látni. Meg merte volna kockáztatni, hogy nem is olyan rossz Sela-val beszélgetni.

- És ezt eddig elővigyázatosan jól titkoltad előlem. Hmmm... cseles - hunyorított rá a nő.

- Te sem játszol nyílt lapokkal, nem igaz? - dobolt párat ujjaival a kopott karfán.

- Egy halálfalótól az ellenkezőjét ne is várd el. Főleg egy női halálfalótól. És végképp ne tőlem - nyalta meg az ajkait.

- Nem is vártam el ezt - fészkelődött kicsit a fotelban - Mindenkinek megvannak a saját titkai és fegyverei - húzta végig az ujjait saját alsóajkán elmélázva.

- Abban biztos vagyok - pillantott rá a férfira, hogy pár pillanat múlva igéző tekintete tovalebbenjen a szoba falát szemlélve.

- Hm. Tudod, mire jöttem rá? - kérdezte pár perc múlva, lassan végigmérve a nőt, kezeit lazán összekulcsolva az ölében, a karfákra támasztva könyökeit.

- Mire?

- Hogy nem vagy te olyan kemény, mint amilyennek mutatod.

Sela csak elmosolyodott. Mart kezdett belélátni, de ezt most valahogy nem bánta. Némán figyelte a férfit nagy barna szemeivel.

- Ez meglepett az elején. Mikor megcsókoltál... furcsa pillanat volt.

- De nem ellenkeztél - mondta, miközben egy laza mozdulattal végigfuttatta középső ujját a kulcscsontjain.

- Nem. Be kell hogy valljam, egy pillanatra elvarázsoltál - követte a tekintetével a mozdulatot.

- Nocsak, a pálcám nélkül is képes vagyok ilyenekre? - mosolyodott el.

- Úgy tűnik... De tudom, hogy érezted, hogy kívánlak.

- Kívántál? - kérdezett vissza, mintha semmiről se tudna.

- Ne játszd meg magad, Sela - mosolyodott el mindentudóan.

- Sosem tennék ilyesmit - harapta be az alsóajkát.

- Igazán? Akkor miért tagadod le? - simított végig a térdétől a combjáig ujjbegyeivel Martin a nadrágján.

- Én tagadni? Ugyan, miket ki nem nézel belőlem - vetette keresztbe a lábait hosszú fekete szoknyájában. A fekete anyagba belevesztek a finom csipkemintázatok.

Hirtelen hajolt közel a férfihoz - Ha beismerném, az tetszene önmagadnak, nem igaz? - kérdezte egy félmosoly kíséretében.

- Nem nekem kell tetszenie a dolognak, hanem annak, akit megkívánok. Ez esetben téged - válaszolta sötéten csillogó pillantással.

- Most is hajt téged utánam a vágy, Martin?

- Szerinted?

- Kérdéseket azért teszek fel, mert választ várok rájuk.

- Én meg azért kérdezek vissza, hogy kikerüljem a válaszadást.

- Engem akarsz kijátszani? Ahhoz még gyakorolnod kell - suttogta, úgyhogy Martinnak közelebb kellett hozzá húzódnia, ha hallani akarta a válaszait.

Martin figyelmen kívül hagyta a választ, és eddig lazán keresztbe tett lábát lerakta a földre. - Nagyon jól tudod magadról, Sela, hogy vonzó és okos nő vagy az őrültséged mellett. Felesleges bókolnom.

- Az őrültségem mellett? Tudtam, hogy Arlyn rossz hatással lesz rám... - mosolyodott el édesen a megjegyzésen, majd felpillantott a férfire. Hosszú, kecses nyakát finom ívbe feszítette a mozdulat közben.

- Nem kifejezetten Arlynra gondoltam. De tényleg... ő igazából is őrült, nem?

- Igen, az.

- És ez téged nem taszít? Nem ijeszt meg? Nem félsz tőle, hogy bármikor kiszámíthatatlanná válhat, és megölhet bárkit? Akár téged is?

- Nem. Ő az egyetlen, akiben a végletekig megbízom. Ez talán neked is feltűnt.

- Feltűnt. Csak nem tudom összeegyeztetni a bizalmat és az őrültséget. Mindig ilyen volt?

- Én mindig is ilyennek ismertem.

- És mióta ismered?

- Elég régóta.

- És ha megkérdezhetem, mióta vagytok ti szeretők? - nyalta meg a szája sarkát Mart.

- Ennyire érdekel a téma? - kérdezte észrevévén a mozdulatot.

- Épp próbállak jobban megérteni.

- Elég régóta, majdnem olyan rég, amióta ismerjük egymást - gondolt vissza a múltra Sela, miközben ujjaival finoman dobolt a füle mögötti bőrfelületen.

- És hogy kezdődött? - mosolyodott el. Gondolta, kihasználja, ha már ilyen közlékeny hangulatban van a nő.

- Minden férfit beindít, ha két nőre gondol?

- A többséget biztosan - vonta meg a vállát.

- Vagyis te kivétel vagy?

- Nem. A nagytöbbséggel vagyok - vigyorodott el.

- Mire gondoltok olyankor? Hm? Hogy jó lenne csatlakozni? Vagy csak nézni?

- Mikor hogy. Az attól függ, hogy milyen az ember hangulata. De biztos vagyok benne, hogy például Dave fejében megfordult, hogy csatlakozzon, mikor látott titeket - vonta meg a vállát - Én nézni is szeretem.

- Vagyis, már megtetted?

- Meg – biccentett - Nem ti vagytok az elsők - hunyorított mosolyogva.

- Ezt vegyem célzásnak?

Sela kezdte unni ezt az álló helyzetet. Nem várt választ, hanem ismét beharapta az alsóajkát és csillogó szemekkel nézett a férfire.

- Gyere ide - kérte Mart halkan egyik kezét nyújtva a nő felé, mikor látta megváltozni a tekintetét.

A nő kiegyenesedett ültében, mintha visszakozna, de aztán közelebb húzódott Martinhoz, mígnem macska módjára törleszkedett hozzá.

Martin megsimogatta az arcát, majd a kezénél fogva lovagló ülésben az ölébe húzta a nőt, szó nélkül figyelve az arcát. - Akarsz engem? - kérdezte kicsit elmélyült hangon.

- Te vágysz rám? - kérdezett vissza.

- Igen - simított végig a hátán - Nem is tudnám letagadni - vezette a még mindig fogva tartott jobbját az ágyékához.

Sela nem felelt, hanem csak kicsit megszorította az alatta ülő csípőjét, majd feljebb helyezkedett. Tudta, hogy ingerli Martot ez a mozdulat, ezért le nem vette volna róla a tekintetét. Látni akarta a reakcióját.

A férfi továbbra is a szemébe nézve, sötétzölden csillogó vágyakozó tekintettel emelte meg kicsit a fejét, ahogy hangtalanul felnyögött, és a fenekénél fogva még közelebb húzta magához Sela-t.

Lehajolt hozzá, mígnem leheletnyi távolság választotta csak el a másik ajkaitól. Lassan és finoman nyalt végig Mart alsóajkán, majd utána óvatosan bele is harapott.

A férfi megborzongott, és egyik kezét elvéve a formás fenékről, megfogta Sela arcát, megsimogatva azt, majd határozottan vette birtokba az ajkait ugyancsak végignyalva az alsó ajkán, hogy belépést kérjen a nyelvének, amit meg is kapott. Érzékien csókolta egyre jobban elmélyítve a csókot.

Sela kezei elkezdték bejárni érzéki útjukat Martin testén. Érezte, ahogy a férfi teste remeg a keze alatt, miközben kéjesen a szájába nyög. Jobb keze megtalálta Mart torkát és vad csókjaik közben, amit időnként lelassított, fogást talált rajta és finom szorítás alá helyezte a felületet. Arlyn kifejezetten imádta, ha ezt csinálta vele.

Mart elhalón felnyögött. Érezte, hogy újabb adag vér zúdul az ágyékába az izgalomtól, ami hirtelen elöntötte a finom szorítás hatására.

Sela bal keze elkezdett lefelé kalandozni. Végül pár kínzó pillanat után elérte Martin ágyékát. Ujjai lassan táncoltak rá a lényegre, hogy hamarosan erősödjön rajta a fogása... Ám Sela hirtelen rántotta el a kezét, miközben elszakadva Martin ajkaitól felszisszent.

- Mi az? - kérdezte kicsit szaporábban véve a levegőt, kérdőn nézve a nőre.

- A francba - káromkodta el magát, miközben feltűrte hosszú ujjú felsője ujját, láthatóvá téve az alkarjára tetovált halálfejes kígyót - Mennem kell.

Martin fújtatott egyet, tekintetét a hívástól most az égővörös és a fekete színeiben mocorgó tetoválásra szegezve - Akkor menj. Nem várathatod meg. Talán jobb is.

A férfi utolsó mondata rosszul esett Selának és ez most ki is ült az arcára. Azonban pár pillanat múlva ismét megkeményedtek a vonásai, majd leszállt a férfiről. Lehúzta a ruhája ujját, és rendbe szedte magát, majd szó nélkül lépett ki a folyosóra. A kelleténél kicsit nagyobb erővel csukta be maga mögött az ajtót.

Martin mélyeket lélegezve próbált lenyugodni. Ismerte magát. Utálta a tényt, de kezdett nagyon tetszeni neki a nő. Reménykedett benne, hogy csak addig fog ez tartani, amíg meg nem szerzi magának. Elgondolkodva üldögélt tovább a szobában.

A gyűlés, ami elrángatta Sela-t több órán keresztül tartott és csak a bennfentesek egy szűk csoportjának szólt, de a nő egész máshol járt. Mikor végre elszabadult kutyául érezte magát. A szobájában még sokáig nem tudott elaludni. Inkább az ablakában ülve bámulta a teliholdat és azon rágódott, hogy mit is művel.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés