9.

Sela visszatért a kastélyba. Félrepakolta a történteket a fejében, az ezzel kapcsolatos érzéseivel együtt. Halálfalóként meg kellett tanulnia gyorsan kitisztítania a fejét, ami most igencsak jól jött neki. Lepillantott a vállára: a liluló seb széle árulkodóan kandikált ki a ruhája alól, de továbbra sem akarta eltűntetni a sérülést.

A folyosó végén hangos durranás hallatszott, amibe az ajtó is beleremegett, s a réseken keresztül por szivárgott ki a folyosóra.

Sela gondolkodás nélkül indult meg az ajtóhoz majd nyitott be.

Odabent hatalmas felfordulás várta. Először alig lehetett valamit látni a portól, ami úgy tűnt, hogy egy jókora vakolatdarab volt hajdanán, legalábbis az ajtó melletti mélyedés a falban erre engedett következtetni. Bal oldalról piros villanás látszott, amire egy kék válaszolt. Arlyn köhögve idézte meg a pajzsbűbájt.

Sela azonnal előkapta a pálcáját és a porból kibontakozó férfi alakjára szegezte - Azonnal fejezd be! - rivallt rá.

- Különben? - hallatszott a rekedt és érdes hang, ami koránt sem emlékeztette a jelenlévőket Dave-re, pedig ő bújt meg a porfelhőben, pálcáját Sela-ra szegezve, míg másik kezét előrenyújtva áramoltatta az erejét a sarokhoz közel térdelő Arlyn felé, akit ezzel sakkban is tartott. Ujjait begörbítette, mire a fekete hajú nő felsikoltott.

- Nagyon megbánod Dave! Azonnal fejezd be!

A férfi csak felkacagott, és egy kicsit még jobban összeszorította a markát. A fekete hajú nő teste pattanásig feszült, és fájdalmasan megvonaglott a férfi forró erejétől, ami úgy érezte, hogy végigperzseli a tüdejét. Nem tudott sikoltani sem az érzéstől.

Sela nem gondolkodott, csak cselekedett. Önnön mélységéből merített energiát és Dave-nek vezette. Tudta, hogy a férfi nem számít rá, és ha már megérzi a hatását, nem tud ellenne mit tenni. Egy erőlöket fellökte a férfit, aki elterült a padlón.  Aztán kezdett csak üvölteni, mert úgy érezte, hogy valaki felnyitotta a gyomrát és a belső szerveit marcangolja.

Arlyn végre levegőhöz jutott, de csak egy pillanatig, mert Dave abbahagyta az üvöltést, és reszelősen felnevetett. Sela ereje hirtelen már nem árthatott neki. Míg az előbb úgy érezte, hogy szétrobbantja a belső szerveit, most simogatva szippantották be a pórusai. Egyre hangosabban nevetett.

Sela elképedve hagyta abba a varázslatot - Mi a franc ez?! - csattant fel.

- Te szeretsz valakit! - emelkedett fel Dave úgy, mintha csak egy zsinóron rántanák. Teljesen ép volt. A boszorkány energiája feltöltötte. Szinte duzzadozott az erőtől. - Mióta vártam már rá, hogy kipróbálhassam ezt a képességem! - nevetett - De úgy tűnik itt eddig senki sem szeretett senkit. Nem csoda... De te! - újra szinte gonoszan felkacagott.

- Miről beszélsz te lelketlen féreg?!

- Jól hallottad! Te szeretsz valakit... Ne mondd hogy észre sem vetted, Sela, hogy... szerelmes vagy! Bár ezen őszintén megdöbbenek, hogy te tudsz szeretni... Talán ő a szerencsétlen? - rántotta meg a kezét kicsit, mintha csak egy láthatatlan lánccal kötötte volna magához Arlynt a nyakánál fogva. A nő erre újra felnyögött, és megpróbált szabadulni - ... vagy valaki más? - folytatta Dave zavartalanul.

- Engedd el.

- Miért? Mit csinálsz, ha nem? - rántott még egyet a láthatatlan köteléken, mire Arlyn újra felnyögött.

   "Együtt... együtt kell meggyengítenünk!"     - üzente a nő Sela-nak gondolatban -    "Vondd el a figyelmét... hogy.. hogy meggyengüljön a hatalma felettem... Vannak... erőmegkötő varázslataim... a Nagyúrtól!"     - nyögte.

Sela csak vicsorgott válaszul, majd megszólalt - Mi van Dave? A nagy hatalmaddal már azt sem tudod megállapítani, hogy honnan jön az állítólagos szeretetérzésem?

- Állítólagos? - ciccent fel újabb forró löketet küldve Arlyn testébe, aki erősen felzihált ettől. Kezdett elviselhetetlenné válni a hőség körülötte. Homlokán patakzott az izzadság.

- Mire megy ki ez a játék Dave?

- Hogy mire? Hmm... talán arra, hogy szenvedjetek? - húzta egy gúnyos mosolyra a száját és egy rántással, oda sem nézve, közelebb húzta Arlynt. A nő fekete ruhája még mocskosabb lett, ahogy vagy másfél métert fulladozva csúszott közelebb Dave-hez.

- Szerinted azzal elég szenvedést okozol neki, ha megölöd? Hagyd őt békén: úgyis őrült, szenved ő eleget. És szerinted, hogy tudnád neki a legnagyobb fájdalmat okozni? - lépett egészen közel a férfihoz - Nem hinném, hogy fizikai bántalmazással.

- Ki beszélt itt fizikai    bántalmazásról    ? - mosolyodott el ördögien, és egy újabb löketet küldött Arlyn felé, akinek elakadt a lélegzete, de ezúttal nem a fájdalomtól. Lehunyta a szemeit, és felzihált... az élvezettől.

- Mi az Dave? Ennyire fáj, hogy nem adta neked eddig magát? Felajánlkoztál neki és elutasított? Vagy esetleg egyre sűrűbben jársz a nyomunkban? Ennyire tetszett az, amit a vízesésnél láttál? Most képzeletben ott vagy vele?

- Ami késik, nem múlik... - mordult fel, Arlyn pedig felsikoltott az élvezet újabb löketétől, ami egyenesen az ágyékába lövellt. Érezte, ahogy átnedvesedik. Nem akarta elhinni, hogy ilyen energiává is át tudja alakítani az ellopott erőt.

- Ugyan Dave...komolyan azt hiszed, hogy Arlyn lealacsonyodna hozzád? Hozzád? Egy félvér mocsokhoz?

- Nem inkább sárvérűt akartál mondani? - sietett a kijavítására - Tudtommal nincs egy varázsképességű ember sem a családomban - húzta el a száját egy baljós szikrával elsötétült tekintetében. A hozzáláncolt nő háta hátrafeszült, és a poros padlót kaparta a körmeivel az érzéki kín közt, amibe Dave taszította egyre mélyebben. Nem akarta élvezni, de egyszerűen képtelen volt kiszakadni a hatalma alól, mely forró leheletként cirógatta a testét, befolyva a lábai közé, amitől újra fel kellett nyögnie. Az orgazmus határán járt.

- Akkor te csakis egy totális tévedés lehetsz - mosolyodott el lenézően Sela - Nem is értem, hogy mit keresel itt.

Dave tekintete felgyúlt. Egy újabb rántással foglya pár centivel lába előtt állt meg hosszú csíkot húzva a porban, de lehunyt szemű arcán nem látszott más, csak az extázis a simogató erőtől, bármennyire is küzdött ellene. - Érints meg, Arlyn! - mondta jéghideg hangon egyenesen Sela szemeibe nézve. A fekete hajú nő újra feltérdelt, és reszkető jobbja tétován elindult Dave combja felé. Most már látszott rajta, hogy az élvezet felhőjén túl küzd magával, de nem tudta megakadályozni, hogy ujjai tovább araszoljanak a férfi felé.

Sela azonban gyorsabb volt. Ellökte Arlynt Dave-től és ő állt a helyére. Tekintetében lángolt a düh.

Dave felszisszent. A kapocs Arlyn és közte megszakadt, ahogy bezavart Sela ereje a képbe. Egy fullasztó löketet küldött a nő ellen, aki hátra is esett az erejétől. A férfi rászegezve a pálcáját kiáltotta el magát életében először: - Crucio!

Sela felordított a fájdalomtól és vonaglott kínjában. Úgy üvöltött, ahogy a torkán kifért.

Arlyn tapogatózva kereste meg a pálcáját, végre kijózanodva. Nem pazarolta az erejét, hogy felálljon, úgy, ahogy volt kiáltotta túl Sela üvöltését és sikolyait a védővarázslatokkal, amik képesek megkötni Dave erejének egy részét. A szobában halk morajlás kelt, aztán mintha suttogni kezdtek volna a levegőben, ahogy elmondta a szövegeket, amiket Voldemort tanított neki. Dave tökéletes, és teljes pompájában ható Crutiatus átka lassan elenyészett. Dühösen kapta a tekintetét Arlynra, aki rendületlenül motyogta az ősi szavakat.

Sela már csak nyögdécselt, ahogy a fájdalom tompa emlékként élt a testében. Lassan teljesen magához tért.

Dave megpróbált Arlyn felé lépni, hogy megátkozza, de érezte, hogy valami akadályozza. Tehetetlenül felkiáltott, mikor egy erő a térdére kényszerítette, és úgy érezte, mintha egy ajtót rácsaptak volna az agyában arra a zugra, ahonnan az ereje áradt ki. Arlyn befejezte a varázslatokat. Úgy tűnt sikerült megkötni Dave erejének egy részét. Majd később fokozatosan engedik vissza neki, ha már nem lesz ennyire ellenük. Be kellett vallania magának, ahogy elejtve pálcáját összegörnyedt, hogy megijedt a férfitől. Elképesztő volt, amit művelt. Még mindig érezte a bizsergést a lábai közt, pedig nem akarta. Dave energiájának maradéka még ott volt a bőrén.

Sela lassan felállt és a pálcájáért nyúlt. Tudta, hogy a megkötés sikeres volt, különben Dave már rég mindkettejüket kínozná - Na, te féreg - lépett fenyegetően a férfi elé és nekiszegezte a pálcáját. Dave szemébe nézett - Crucio! - mondta ki a varázsigét, majd élvezettel nézte, ahogy Dave meggörnyed. Minden dühét belevitte a kínzásba így a férfinek nem semmi kínokat kellett elviselnie.

Arlyn még mindig összegörnyedve, kezeit a hasára szorítva hintázott előre-hátra próbálva lenyugtatni a kéjsóvárgást a testében. Szinte érezte, hogy valami nincs rendben.

Sela kiélvezett minden ezredmásodpercet, amit Dave kínhangjai töltöttek ki. Nem hagyott neki pihenőt.

Arlyn tompán felnyögött, tágra nyílt szemekkel nézve a poros padlót maga előtt.

Sela nem elégedett meg ennyivel, egyre fokozta a férfi kínjait.

Erre Arlyn is növekvő fájdalmat kezdett érezni, és felsikoltott. Ijedten kapta elkerekedett szemeit a padlón kínban vergődő és ordító férfira. - Az nem... lehet! - nyögte, majd véresre harapva a száját erőlködött Sela újabb Crutiatusánál, hogy ne sikoltson újra.

Sela meghallotta Arlyn sikolyát és abbahagyta Dave kínzását, hogy hátrafordulhasson. A férfi erőtlenül hevert tovább a padlón.

- Mi az? - kérdezte a nő.

- Hagyd őt... - nyögte ki nehézkesen, összeszorítva a fogait, hogy ne vacogjanak hangosan.

- De... miért?

- Mert egy... bizonyos szintű kín után... érzem a fájdalmát... - suttogta erőtlenül.

- Tessék?

- Jól hallottad... - sziszegte - Valamilyen szinten... a hatalmába kerített - görnyedt még jobban össze - Azt hiszem.

- Elég volt Arlyn. Nem akarom, hogy többet foglalkozz vele. Add át a Nagyúrnak!

- Nem tehetem. Azt nem - rázta meg a fejét.

- Muszáj! Nem bírsz már el vele! Ketten se bírunk már el vele!

- Nem, az kudarc lenne... kudarc... megkínozna... kudarc... megölne... vagy ami még rosszabb... kivetne a belsőkörből... kudarc... kudarc... kudarc...

- Arlyn nem! Teljesítetted, amit rád bízott! Már ő is tanítja Dave-et. Te megtetted, amit kellett. Olyan szintre hoztad őt, amivel az Urunk tud foglalkozni. Ez volt a feladatod!

- De Arlyn nem lehet gyenge... nem... Arlyn nem gyenge... nem gyenge - hintázott tovább, majd hirtelen felnézett  kicsit józanabb mélykék pillantásával Sela-ra - Az erőmegkötőkkel... azokkal bírni fogok vele, igen. Bírni.

- Arlyn - fogta közre kezeivel társa arcát - Gyere, pihenned kell.

- Nem... nem... vigyáznom kell rá... tanítanom kell... teljesítenem kell a feladatot... foglalkoznom kell vele... Dave... Dave... - nézett társa arcába, de látni nem látta őt. Az első könnyek leperegtek az arcán.

- Arlyn, majd én vigyázok rá, rendben? De te menj pihenni. Kérlek, édesem. A kedvemért - nézett rá aggódva és kérlelőn a nő.

- Pihenni? Egy halálfaló sosem pihen - nevetett fel fülsértően.

- Arlyn ne csináld ezt velem! - ragadta meg a nő ruháját és egy kicsit megrángatta. Végül csettintett egyet, mire egy zöld házi manó tűnt fel a semmiből - Küldd ide Perselust! Azonnal és mondd meg, hogy sürgős! - adta ki az utasítást.

A manó csak bólintott, és kérdezés nélkül egy nagy pukkanással eltűnt, amitől a reszkető Arlyn összerándult.

- Mih? Mit mondasz? Nem... tudom mi a feladatom... - kapkodta a fejét, és tovább hintázott előre-hátra - Nem... nem hagyom cserben a Nagyurat... nem... Igen, tudom... igen... - motyogott magában.

Sela nem tudod mit tenni, ide Piton kellett. Kihasználta, hogy Dave még mindig öntudatlanul fekszik a földön és elvette a férfi pálcáját. Nem akarta a közelében tudni a varázseszközt, míg rájuk nézve is veszélyes a férfi. Pár pillanat múlva kinyílt az ajtó és belépett Piton.

- No lám... - mérte végig a romos szobát, a kifeküdt Dave-et és az őrülten motyogó Arlyn mellett térdelő Sela-t - Látom nem volt könnyű menet...

- Inkább segíts - vetette oda Sela.

De Piton ekkor már oda is lépett, és köpenyét hátravetve leguggolt, majd megfogta Arlyn állát, hogy maga felé fordítsa az arcát. A nő ellen akart állni, de kezének hessegető mozdulata túl erőtlennek bizonyult. Piton kifejezéstelen arccal hajolt közelebb, hogy megvizsgálja a kiüresedett tekintetet. - Megint elég mélyre visszaesett.

Arca megrándult, mikor Arlyn elkapta a karját, de nem sodorta le magáról.

- Csinálj vele valamit.

Piton nem válaszolt, csak elővett talárja belső zsebeiből egy kis ampullát kék színű folyadékkal, mely halványan foszforeszkált, és újra megragadta Arlyn állát, hogy kényszerítse, hogy kinyissa a száját.

- Nem... ne! Nem akarom! Meg akarnak mérgezni! Nem! - próbált ellenkezni a nő, de Piton erősen tartotta, és fekete szemével intett Sela-nak, hogy fogja le Arlyn kezeit, majd belediktálta a nő szájába a bájitalt. Aztán előhalászott egy zöld színű sűrűbbet is nem törődve Arlyn köhögésével, és azt is megitatta vele. - A szokásos szere, ez meg nyugtatófőzet volt, mielőtt kitalálnád, hogy meg akarom mérgezni - vetette oda.

- Az lenne az utolsó mozdulatod.

Perselus megvetően elhúzta a száját - Isten ments, hogy azt megkockáztassam... - azzal elengedte Arlynt és felállt - Két óra múlva újabb adagot kell megitatni vele a regenerálószerből, ha nem akarod hőn szeretett társadat örökre őrültként pesztrálni. A szobájában gondolom tudod hol tartja a bájitalát.

- Tudom. Köszönöm, hogy segítettél.

Piton biccentett. - A Nagyúr nem díjazná, ha elveszítené őt. Erős halálfaló. De ahogy nézem... - mérte végig a még mindig eszméletlen Dave-et -, a kis ficsúr alaposan megdolgoztatott titeket...

- És most tűnj el - fűzte tovább a mondanivalóját Sela.

- Erről a Nagyúr is hallani fog - jegyezte még meg, majd szokásos szapora lépteivel kiviharzott a szobából.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés