10.

Sela átkarolta az egyre nyugodtabb Arlyn vállát és átvezette a szobájába. Miután lefektette kilépett és egy bűbájjal lezárta a szobáját. Már évekkel ezelőtt látta ilyennek társát, akkor kiszortírozott minden olyan tárgyat, amivel kárt tehet magában. Visszament Dave szobájához és azt is lezárta. Ezután Martin szobája felé vette az útját és bekopogott.

- Igen? - nézett fel Martin egy bűbájolással foglalkozó könyvből.

Sela belépett, majd a férfi elé állt. Nem mondott még semmit, össze kellett szednie a gondolatait. Halványan azért elmosolyodott, mikor látta, hogy Martot azért érdekli a mágia.

A férfi várakozón nézett fel rá az ágyról, aminek támlájának vetve hátát, bokáit keresztezve feküdt. - Valami történt.

- Kérlek, kerüld el Dave-et.

Mart felült - Miért?

- Olyan szinten - folytatta - hogy nem szeretném, ha beszélnél vele, vagy akár csak ránéznél. Sőt, felejtsd el őt. Többé már nem önmaga. Ő nem az a Dave, akit te ismertél. Képes lenne bántani és felhasználni, amire csak akar.

Martin tekintete egy másodperc alatt elsötétült, teste pedig megfeszült - Mit csinált?

- Arlynt elég keményen leépítette. Engem megkínzott.

- MI??

- Szóval, egyszerűen nem akarom, hogy a közelébe kerülj. Meg tudod nekem ezt ígérni vagy nem?

- Hogy értetted, hogy "elég keményen leépítette"? És mégis hogy? - tért ki a válasz elől.

Sela leült az ágyra. Remélte, hogy később kell ezt elmagyaráznia a férfinak. - Nem tudom, hogy pontosan mit művelt vele. Kapcsolatot teremtett közte és Arlyn közt. Mikor én avatkoztam közbe, egyszerűen elszívta az erőmet, azt az energiát, amit ellene küldtem ki és a maga hasznára fordította. Veszélyes a közelében tartózkodnod Mart. Kérlek, maradj távol tőle.

Martin letaglózva ült, és értetlenül ingatta a fejét. Ezt nem tudta elhinni. Hogy David, a barátja ilyet csináljon?! Ez képtelenség! És... bántotta mindkettőjüket. Megkínozta Sela-t is? Aki mindig is olyan kemény és hatalmas boszorkány volt? Dave? Értetlenül kapkodott levegő után, maga elé meredve.

- 2 óra múlva kell Arlynba beleadagolnom a főzetet. Ha nem sikerül, akkor őrült marad örökre.

        Mart elborzadva kapta fel a fejét. - Ezt nem hiszem el! Dave nem lehet ilyen kegyetlen!

- Mart, ez a dolog, ez az egész, a varázslás, olyan erővel ruház fel, amit lehet fejleszteni, képezni, és ha jól csinálod, akkor félelmetes dolgokat tudsz véghezvinni. Jó és rossz értelemben. Úgy tűnik, hogy Dave nem más csupán, csak egy újabb Voldemort. Hogy miért félek én ettől? Mi lesz velünk, ha bármi történik a felső körökben?

- Csak nem öl meg! - kiáltott fel zaklatottan, összeszorított öklökkel.

- Nem tudom, elképzelhető.

- Ezt nem hiszem el! De hát Dave jó ember! - tiltakozott, de csak magát próbálta győzködni. Eszébe ötlött, hogy a hónapok során hogy eltávolodtak egymástól. Már hetek óta nem is látta.

- Martin: Dave egyáltalán nem jó. Olyan, nincs, hogy jó vagy rossz. Olyan van, hogy kegyetlen. És Dave az.

Mart döbbenten próbálta felfogni a hallottakat. Majd pár perc múlva halkan megszólalt.

- Féltesz?

Sela meghökkent a kérdésen és nem felelt. Eszébe jutott, hogy mit mondott neki Dave. Nem mondta el Martinnak, hogy Dave nem az erejét szívja el, hanem a szeretetét... nem akarta elfogadni Dave szavait! Ő képtelen a szeretetre, ő halálfaló, ő gyilkos! Többszörös gyilkos! Embereket kínzott meg, akár a puszta    szórakozás     kedvéért!

Mart látta a zavart a szemében, de nem akarta megkönnyíteni a nő dolgát. Ezt tudnia kellett.

- Különben miért kértél volna így, hogy kerüljem Dave-et?

- Hagyjalak meghalni talán?

- Hiányozna a játékszered?

- Neked hiányozna az életed.

Martin keserűen elmosolyodott - Ebben már nem vagyok olyan biztos.

- Valóban?

- Hagyjuk. Menj, ápold Arlynt.

- Kérlek - mondta, majd felállt és megindult kifelé.

Mart nem nézett utána. Nem tudta, hogy mi van vele. Összezavarta ez a dolog Dave-vel kapcsolatban. Rettegett tőle, hogy elveszítette őt, mint barátját. De ezt csak akkor tudhatja meg, ha újra szemtől-szemben fog állni vele.

Sela megállt Arlyn szobája előtt és elővette a pálcáját, hogy feloldja a bűbájt, mikor erős égető fájdalom és hő sugárzott a bal karjából. Pár pillanatig azt hitte, hogy leégett a bőre, de mikor felhúzta a ruhája ujját látta csak meg, hogy a Jegye viharosan gomolyog. Sóhajtott, majd megindult Ura szobája felé. Tudta, hogy be kell számolnia a történtekről és csak remélte, hogy Voldemort a kevésbé gyilkos hangulatában lesz. Belépett a sötét szobába.

- Mindent hallani akarok! - csattant a sziszegő hang kőkeményen, ahogy a szoba belseje felé fordulva haragosan felizzott a sötétben a vörös szempár.

- Nagyúr, meg kellett kötnünk Dave erejét. Nem bírunk el vele ketten.

- És mégis hogy fordulhatott elő, hogy majdnem elvesztettem az egyik legjobb halálfalómat?! - sziszegte olyan hátborzongató hangon, hogy még a legkeményebb harcos is vinnyogva menekült volna előle.

- Uram, ha Arlyn nem bírt vele egyedül, akkor én, hogy lettem volna rá képes? Arra mentem be a szobába, hogy Arlyn már Dave hatása alatt volt. Nem tudtam egyedül tenni semmit.

- MOST ÉN KÉRDEZEK! - tört ki hatalmas erővel, és a sötétség fojtogatón telepedett rá a szobára, mintha az árnyékok is megmozdultak volna. Az előbb még lobogó tűz egy pillanat alatt kialudt, még a hold fénye is elhalványult. Egyedül Voldemort vörös tekintete világított, és bőrének hullafehérsége derengett a sötétben, ami körbeölelte Sela-t - Crucio! - sziszegte, és vöröses-fehér fény villant a szobában, ahogy átcikázva a távolságon elemi erővel csapódott a nő testébe.

Sela összerogyott a fájdalomtól és önkénytelenül üvöltött. Rég volt, hogy Voldemort így megfenyítette, még a pályafutása elején. Tudta, hogy most nagyon dühös rá, az is lehet, hogy a halál torkában lebeg.

A mágus pár percnyi intenzív kínzás után feloldotta az átkot.

- Nagyon ajánlom, hogy az erőlekötő varázslatok hatékonyak legyenek, különben mindkettőtöket odavetlek a külsőkörnek, hogy kedvüket töltsék rajtatok! - sziszegte még mindig kimondhatatlanul dühösen.

Sela jobbnak látta nem megszólalni. Csak ki akart menekülni a szobából. Urára nézett, majd lassan felállt.

- Még nem végeztem veled! - kiáltott rá kiolvasva a fejéből a menekülhetnéket - Azonnal mondd el, hogy Dave mégis hogy volt képes legyengíteni!

- Nem tudom, Uram - mondta rekedt hangon - Valószínűleg kimondott rám egy bűbájt.

- Na próbáljuk meg még egyszer! Mit csinált veled?

- Uram... nem tudom! Ereje felülmúlja az enyémet, beismerem! Fogalmam sincs, hogy bánt el velem!

- NE HAZUDJ A SZEMEMBE! - kiáltotta - CRUCIO!!

Újabb üvöltés hasította ketté a ház csöndjét. Ez már túllépte a szoba hatáskörét, Sela hangja szinte kitöltötte a kastélyt, visszhangot verve a falakról.

Már nem csak az ajtónál álló őrök hallhatták, hogy Uruk tombol, és hosszú idő után az egyik legbizalmasabb emberét kínozta hallhatóan erőteljesen.

- Azt hittem, hogy ismersz már annyira, hogy nem próbálsz hazudni NEKEM! - tartott egy levegővételnyi szünetet a varázslatban - FELÁLLNI!

Sela remegő karokkal engedelmeskedett. Akkor sem fog megtörni. Akkor sokkal többet veszíthet... akár az életét is.

A varázsló hideg tekintetével figyelte, ahogy a nő felegyenesedik. Ha nem tette volna, hezitálás nélkül vetette volna oda a kutyáknak... vagy figyelembe véve mostani hangulatát, valószínűleg meg is ölte volna.

- Még egyszer utoljára megkérdezem: mivel gyengített le Dave?!

- Nem tudok mást mondani, csak az igazat: nem tudom.

- Sela... próbára teszed amúgy is illékony türelmemet. Nem szándékozlak megölni - simított végig a varázspálcáján - De félek, ha így folytatod, nem fogsz más lehetőséget hagyni a számomra. Akkor másképp fogalmazok a te érdekedben, és ajánlom, hogy őszintén válaszolj! - váltott kifejezéstelen hangnemre, amiben mégis ott volt a fenyegetés - Dave azt az erejét használta, ami miatt itt van?

- Te is tudod a választ, akkor meg miért faggatsz?

- Sela, mit mondtam az előbb a kérdésekkel kapcsolatban? - tudakolta gyanúsan könnyed hangnemben.

- Te kérdezel.

- Pontosan, Sela... Crucio! - ez az átka valamennyivel gyengébben csapott újra a remegő testbe, de így is rögtön a padlóra lökte.

Újabb pár perc a forró kínban, újabb üvöltözés, aztán vége. Sela pontosan tudta, hogy ez órákig is eltarthat.

- Ha nem engedsz el, Arlyn örökre őrült marad - mondta alig hallhatóan.

- Tudom - hallatszott az egyetlen szó a szoba sötétjében.

- Rajtad áll, hogy csak egy jó halálfalódat veszted el, vagy mind a kettőt. És akkor itt maradsz Dave-vel. Semmi nem fog tőle elválasztani. Csak idő kérdése, míg kijátssza a kötést, te is tudod.

- Ne aggódj, időben oda fogsz érni Arlynhoz, ha sietsz. De addig van időnk. Nem véletlenül kérdezlek - ült le a karosszékébe szemben a négykézláb reszkető nővel - Tudni akarok minden egyes részletet, ami abban a szobában történt egy órával ezelőtt! Ha nem számolsz be mindenről pontosan, nem engedlek el, és életetek végéig nézheted Arlynt ilyen állapotban - húzta egy kis gonosz mosolyra a száját.

- Dave határozottan tudja uralni már az erejét, és pontosan tisztában van a képességeivel. Mindent kihasznál, amire csak képes. Nem tudom, hogy mit tud véghezvinni, vagy mit művelt Arlynnal vagy velem. Egyszerűen túlnőtt rajtunk.

- És az érzelmeidből táplálkozott, nem igaz? Értékelendő dolog, hogy próbálod eltitkolni őket, ez egy halálfalónál erény. De nem tűröm, hogy emiatt hazudj nekem, vagy veszélyeztesd a terveimet, megértetted?

- Megértettem.

- Helyes. Most menj Arlynhoz, és mentsd meg a kis szeretődet. Ha jobban lesz, küldjétek hozzám. Beszélni akarok vele.

- Értettem - állt fel majd megfordult és megindult az ajtó felé.

Sela remegő tagokkal menekült ki a szobából és amennyire elgyötört testétől csak tudod Arlyn szobájához sietett. Remegő kezével nehezen tudta a pálcáját a kilincsre szegezni, de végül sikerült és bejutott a helységbe.

Odabent Arlyn már egy ideje görcsben álló testtel hánykolódott az összegyűrt lepedőn, egyre hangosabban kiabálva, teljesen önkívületi állapotban. Sela épp hallhatta újabb kitörését, ahogy a belső kínzó hangjaival viaskodott többször felsikoltva kínjában. Ha Sela varázslata nem kötötte volna az ágyhoz, talán már kárt is tett volna önmagában. A tükör és az ablaküvegek már így is ripityára törve csillámlottak a szőnyegen, ahogy a Hold fénye felszikráztatta őket. Nem bírtak Arlyn gomolygó energiáival. A nő újra és újra Sela nevét sikoltotta kínjában, miközben hangosan kikelt a fejében visszhangzó bántó hangok ellen is.

Sela azonnal megragadta a főzetet, majd ráült Arlyn vonagló testére, de nem sikerült lefogni a nőt. Arlynból elképesztő erő tört fel. Amilyen gyorsan csak tudott, kezében a főzettel rohant át Marthoz, hogy a segítségét kérje.

A férfi azonnal felpattant, és a könyökénél megragadta a megbotló nőt. Érezte, hogy minden porcikája reszket. Akadékoskodás nélkül sietett vele vissza Arlyn szobájába, ahonnan tisztán kihallatszottak a tébolyult tombolás hangjai.

- NEM! Nem akarom! Hagyjatok! Tűnjetek el a fejemből! - sikoltotta a hánykolódó nő, mintha csak valami megszállta volna a testét. Tagjai görcsösen feszültek.

- Fogd le! - utasította rekedten Sela Martot, aki eleget tett a kérésnek. El kellett szenvednie pár sérülést de sikerrel járt. Sela megfogta Arlyn állát, de elsőre kiszabadult a fogásából és megharapta. A nő elkapta a kezét, majd újra megragadta az állát, ezúttal keményebben. Kinyitotta Arlyn száját és leerőszakolta a torkán a folyadékot.

A tébolyult nő felköhögött, ahogy néhány cseppet félrenyelt, majd még egy darabig vadul dobálta tagjait, ami immár nehezebben ment neki Sela-val a mellkasán, és Martin szorításával. Nem változott semmi az állapotában.

- Mi? Nem, ezt nem...Nem, még nem telhetett le a két óra! Nem! - kiáltott fel Sela - Piton!

Az alattuk hánykolódó nő torkaszakadtából ordított. Látszott, hogy őrült fájdalmai vannak... legalábbis elborult elméjében. Tágra nyílt szemeiből patakzottak a könnyek, és folyamatosan szabadulni akart. - DÖGÖLJETEK MEG! ROHADÉKOK! ERESSZETEK EL! NEM HALLGATOK RÁTOK! HAGYJATOK!!! ÁÁÁ! TAKARODJATOK A FEJEMBŐŐŐŐL!!!! - sikoltotta.

Martin elképedve figyelte a nőt. Eddig még sosem látott ilyet.

- Nem kellene még adni abból a löttyből? - kockáztatta meg, de nem volt benne biztos, hogy Sela meghallotta.

A nő azonban nem figyelt rá. Odarendelte Pitont, hogy ha nem jön azonnal, kínok kínja közt fogja megölni.

A fekete taláros férfi három percen belül szó nélkül viharzott be az ajtón. Egy pillantással felmérte a helyzetet, majd csettintett egyet ujjával, mire megjelent egy üst, és néhány hozzávaló, amiket szakszerűen beledobált a beleöntött kék főzetbe, és forralni kezdte.

Arlyn közben egy percre sem hagyta abba a küzdelmet belső démonjaival. Egyre nehezebben tudták lefogni.

Sela azon imádkozott, hogy Piton tudjon segíteni Arlynon. Ezek után nem fogja Dave közelébe engedni, kerül, amibe kerül. Már így is túl sok mindent állt ki a férfi miatt... Arlynt nem fogja miatta elveszíteni. Azt már nem hagyja.

Közben a bájitalok mestere elkészült a főzettel, és egy hűtőbűbáj után odalépett az ágyhoz. - Nagyon szorosan fogjátok, mert görcsei lesznek az elején - mondta érzelemmentes hangon.

- Felerősítettem a gyógyszere hatékonyságát.

Sela és Mart teljes súlyukkal nehezedett a nőre, így Piton beadhatta neki a főzetet.

Pitonnak igaza volt. Arlyn minden eddiginél durvábban feszült nekik, de nem bírt a ránehezedő súlyokkal, ezért csak üvölteni tudott teljesen eltorzult arccal. Piton mozdulatlanná merevedve húzódott vissza az árnyékok közé, és onnan figyelte Arlynt.

Sela is feszülten figyelt. Tudta, hogy Piton nem mer ártani Arlynnak. Fél Voldemort bosszújától.

A férfi összehúzott szemöldökkel lépett újra közelebb, Arlyn fölé hajolva, nem törődve a sikoltozásával.

A másik nő fáradtan rogyott le egy karosszékbe. A kínzások sorozata teljesen kimerítette, a teste még most is remegett. Nem nézett még tükörbe, de tudta, hogy látszik rajta, hogy milyen borzalmakat élt meg. Talán az üvöltözését is hallották.

- Jól van. Hatni kezdett a szer - jelentette be Piton, mikor meglátta a változásokat Arlyn arcán.

Martin is érezhette, hogy már nem feszül úgy a kezeinek. Arlyn lassan elcsendesedett, de teste még mindig pattanásig feszült.

Sela csak megkönnyebbülten hanyatlott a karosszék háttámlájának. Érzékelte, hogy Piton elhagyta a szobát, de ahhoz is fáradt volt, hogy a fejét felemelje.

Arlyn szemei vakon meredtek a baldachinos ágy mennyezetére, tagjai lassan elernyedtek, szája még az utolsó sikolyra nyílt formát őrizte, és merev mozdulatlanságba süllyedt, ami Martin számára legalább olyan ijesztő volt, mint a korábbi üvöltés. Lassan elengedte a nő karjait az ágyon térdelve. Felkavart pillantásával Sela-ra nézett. - Ez normális? - majdnem felnevetett a "normális" szón.

- Mikor már nyugszik le, igen. El fog aludni.

- Ez kibaszott ijesztő - nézett le újra a mereven fekvő nőre - Hogy bírod ezt?

- Te is bírnád, ha egy emberhez valami egészen különleges kötne, nem? - nézett rá megviselten.

- Lehetséges. De ehhez hatalmas lelkierő kell - nézett a reszkető Sela-ra szinte csodálattal.

Sela nem felelt, csak halványan elmosolyodott, majd megpróbált lassan felállni.

Mikor Mart látta, hogy nem fog menni neki, odalépett hozzá, és felsegítette gyengéden tartva őt a karjaiban. - Hallottam, ahogy kínzott... - jegyezte meg halkan egyenesen a sötétbarna szemekbe nézve - Sajnálom.

A nő viszont nem nézett rá. Szégyellte magát, amiért hallották a szenvedéseit - Nem kell – felelte.

- Mindenki így reagált volna a helyedben, nem kell szégyellned - válaszolta belelátva a nő fejébe.

- Én nem vagyok olyan, mint mindenki más. Az nem járja, hogy Voldemort a bizalmasát kínozza meg, pont úgy, mint egy árulót.

- Ugyan én nem ismerem őt úgy, mint ti, de biztos vagyok benne, hogy megvolt a maga oka rá, nem feltétlen te hibáztál ekkorát - fordította maga felé a nő sápadt arcát.

- Meg is ölt volna.

Mart egy pillanatra megmerevedett. - Nem lehet, hogy épp rajtad csattant a haragja, mivel te voltál egyedül jelen, akin kitölthette?

- Miért mentegetsz engem önmagam előtt?

- Mert nem akarom, hogy magadat hibáztasd, hogy feleslegesen kínozd magad.

- Miért?

- Pont azért, amiért te sem válaszoltál az én kérdésemre őszintén, hogy miért féltesz engem - suttogta halkan.

- Honnan ismernéd az indokaimat?

- Nem tudom - vonta meg a vállát - Azt hiszem, látom pár gesztusodban.

- Szóval féltesz?

- Igen - nézett a szemébe óvatosan.

- De miért?

- És te miért? - kérdezett vissza.

- Nem fair kérdésre rákérdezni.

- Nem fair, hogy nem válaszoltál korábban erre a kérdésemre - mosolyodott el halványan.

- Ne térj el, kérlek.

- De te se - simított végig kézfejével Sela arcán.

- Most én kérdeztem.

- Korábban meg én - vonta meg a vállát.

- Mindegy, hagyjuk - hunyta le a szemeit a nő - Csak az ágyamat akarom.

Mart bólintott. - Nem akarsz Arlynnal maradni? - kérdezte inkább.

- Aludni fog. Totál kiüti a szer és el is fáradt az ordibálásban. Továbbá fel sem bír kelni, mivel megbűvöltem.

- Rendben. Akkor elkísérlek. Belém karolsz, vagy játszod előttem is a kemény halálfalót még akkor is, ha már alig állsz a lábadon?

Sela elmosolyodott - Nem, most azt hiszem nem - fonta egyik karjával szorosan át a férfi derekát.

Mart elmosolyodott, majd segített a teljesen kimerült nőnek eljutni a szobájába.

- Vetkőztetni is te akarsz, vagy azt meghagyod nekem? - kérdezte, mikor elértek a helységbe.

Martin válaszul csak bontogatni kezdte a nő fűzőjét egy kis fáradt mosollyal az ajkán. Alig érve az elgyötört bőrhöz folytatta a műveletet teljes koncentrációval.

Sela hamar megszabadult a ruhájától, majd mikor lekerült róla minden, szembe fordult a férfivel. Pá pillanatig csak nézte a mai nap eseményein tűnődve.

Martin elmélázva simogatta meg a haragos-vörös és egyre liluló harapásnyomait Sela vállán. Tekintete végigkövetett minden egyes hajlatot a finoman remegő testen. Lassan odalépett hozzá, és gyengéden megcsókolta, majd halkan a fülébe súgta: - Pihenj Sela... Nehéz napod volt, vissza kell nyerned az erőd... - azzal kezeibe fogva az arcát még egy finom csókot nyomott a szájára, majd vonakodva ugyan, de lassan kisétált.

A nő csak némán nézett utána. Ha több energiája van, akkor talán utánamegy, de most örült, hogy élt egyáltalán. Mutatóujjával finoman megérintette az ajkait - még mindig érezte Mart ízét. Halványan és féloldalasan elmosolyodott, majd bebújt az ágyába és szinte azonnal elaludt.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés