14.

Dave a szobájában ült és maga elé mosolygott. A terve szépen alakult. Egyre több halálfaló kezdett dolgozni a keze alatt, Voldemort serege egyre gyengült. Elkezdtek az információk hozzá áramlani és nem Voldemorthoz. Dave tudta megtenni a kezdő lépéseket. Figyelme kezdett a külvilág felé is nyitni. Tervei is voltak már, nem akart itt maradni. Gondolatait kopogás szakította meg.

Miután a kint várakozó bebocsátást nyert egy "Szabad!"-dal, halkan beslisszant az ajtón, és hátát annak vetve figyelte fekete haja mögül az egyik fotelban ülő férfit.

- Mit akarsz?

Arlyn válasz helyett egy kis mosollyal az arcán lökte el magát az ajtótól, és lassan Dave elé lépkedett közel állva meg előtte, hogy a férfinek fel kellett néznie rá. Egy percig csak itta magába a látványt. Kétségtelenül vonzó férfinak tartotta az előtte ülőt.

- Arlyn, mondd. Miért zavartál meg?

A nő térdre ereszkedett Dave lába mellett, állát a férfi bal térdére támasztva - Tudni szerettem volna, hogy szükséged van-e valamire - mosolyodott el felszikrázó szemmel.

- Nem, nincs.

- Biztos? - incselkedett vele balját kicsit feljebb csúsztatva a belsőcombján.

- Nem fogok veled lefeküdni Arlyn. Nem most.

- Nem is azért jöttem - nyalta meg a szája szélét szokásához híven - De szerintem örülni fogsz.

- Akkor mondd.

- Információim vannak a Főnix Rendjéről...

- Kifejtenéd?

- Mik a terveid, Dave? - kezdett mutatóujjával kis köröket rajzolni Dave térdére.

- Miért árulnám el neked őket? - vigyorodott el ördögien.

- Mert talán segíthetek, hogy megvalósítsd őket... - nézett fel rá egy kis mosollyal a szája szegletében.

              - A tervem nyilvánvaló. Jelenleg.

- Uhm... megneveznéd? Tudod, az agyam nem a legjobb... - vigyorodott el.

Dave durván Arlyn hosszú fekete tincseibe markolt és erővel felhúzta magához - Ne szórakozz velem Arlyn! Nem vagyok jó kedvemben.

A mosoly nem halványult el a nő arcán, de kicsit komolyabb tekintettel szólalt meg: - Le akarod győzni őt, igaz? Nos ez nem lesz olyan egyszerű, mint hinnéd. A Nagyúr nem hülye. Hiába leszel hamarosan erősebb nála, az kevés az elpusztításához.

- Akkor ajánlom, hogy gyorsan kezdj el mesélni - szegezte Arlyn torkának a pálcáját.

- Ha megkínzol, vagy megölsz, nem leszel előrébb. De ha elengedsz, mindent elmondok - komolyodott meg, s pillantása hűvössé vált. Jól tudta, hogy mire készül. Most akarja elárulni Urát.

Dave durván engedte el Arlyn tincseit és várakozón nézett rá.

A nő leült a padlóra, kezeire támaszkodva a háta mögött.

- Nos. Azt már eddig is tudtad, hogy a Nagyúr nem átlagos észjárású varázsló. Retteg a haláltól, épp ezért a halhatatlanságot áhítozza szüntelenül. Több módszert kipróbált már, hogy meghosszabbítsa az életét és kijátssza a halált. És ma már majdnem olyan szintre jutott el, hogy szinte lehetetlen megölni. És a hangsúly itt a "szinte" szón van.

Dave biccentett, hogy folytassa.

- Sajnos - a te esetedben viszont szerencsére - segédeszközök nélkül ezt nem tudta megvalósítani. A segédeszközöket pedig gondosan elrejtette, bennük a lelkének egy-egy darabjával - húzódott újra egy kis mosoly az arcán.

- Hány van belőle?

- Hét. A lelkét hét részre szakította. Ezekből az információim szerint kettő már megsemmisült. Egy napló és egy gyűrű.

- Gondolom, a másik oldal is keresi ezeket a segédeszközöket.

- Hogyne. Dumbledore tudott a horcruxokról, és az információforrásom szerint a Potter kölyöknek is elmondta, mielőtt Piton végzett a bolond igazgatóval. De... - nyújtotta ki kicsit a lábát, hogy finoman végigsimítson lábfejével Dave lábán - ... nem csak ennyit tudok, szerencsére.

- Folytasd.

- Nah, Dave, elrontod a szórakozásom! - húzta el csábítóan a száját, de azért folytatta: - A maradék öt horcruxról is van információm. Pontosabban hármat tudok megnevezni neked, hogy mik is azok a tárgyak - vonta meg a vállát - Mivel a Nagyúr mániákusan imádja az aranyvért, holott ő félvér, és rajong a Roxfort varázslóiskola négy alapító tagjának múltjáért, összegyűjtött pár ritka csecsebecsét a múltban. Itt van mindjárt a mi kedvenc mentorunk, Mardekár Malazár medálja, amit egy barlangban rejtettek el, de mint kiderült, Dumbledore és a Potter gyerek azt már elhozta. Továbbá tudunk egy porcelán pohárról, ami Hugrabug Helgáé volt, de ennek a kiléte nem ismeretes számunkra. Aztán kell lennie valaminek Griffendél Godrictól és Hollóháti Helgától, amit szintén csak a Nagyúr ismer. Az utolsó horcrux pedig közelebb van, mint hinnéd...

- Mi az utolsó horcrux?

- Segítek! Hosszúkás... - csúsztatta feljebb a lábát ördögi mosollyal a száján - ... vastag... - nyalta meg a száját.

Dave kérdőn megemelte a bal szemöldökét.

- ... sziszeg és a földön csúszik... Na kitalálod ennyiből?

- Az a dög? - horkantott fel a férfi.

- Igen, így is hívhatjuk Naginit - bólintott mosolyogva - Jah, és ne hagyjuk ki magát a Nagyurat se, mert ugyebár a maradék lelke mégiscsak benne van.

- Mesélj nekem a másik oldalról.

- Nah... És jutalmat nem is kapok a mesedélutánomért? - biggyesztette le az ajkát durcásan.

- Arlyn... - forgatta meg figyelmeztetőn a pálcáját.

- Jól van, jól van... - mosolyodott el újra - Mit szeretnél tudni?

- Mindent, amit tudsz. Ki a vezetőjük, mi a szálláshelyük, hogy működnek.

- Máris ejtenéd a horcrux témát? Én nem tenném a helyedben...

- Mit tennél a helyemben?

- Meghallgatnám magamat - tette le a lábát, majd újra közelebb kúszott Dave-hez - Megtudtam ezt-azt az imént, amikről még a Nagyúr semmit sem tud. Először hozzád jöttem, Dave...

- Akkor mondd.

- A kapcsolatom kiderítette, hogy merre rejtőzhet Hugrabug pohara.

Dave biccentett. nem mutatta, hogy mennyire számít neki ez az információ.

Arlyn azonban átlátott a merev maszkon, és Dave térdeire támaszkodva feltérdelt, és közelebb hajolt hozzá - David, tudom, hogy milyen horderejű ez az információ, és azt is tudom, hogy neked mekkora előrelépést jelenthet - fixírozta a telt ajkakat, majd felpillantott a zöld szemekbe.

- Arlyn, ne tedd próbára a türelmemet! - feszült meg a férfi egész testében.

- Pedig egyik kedvenc elfoglaltságom... Nah, Dave... mutass valamit! - nyögte vágyakozva, ahogy kezdett elködösülni az őrülettől a tekintete, ami mint valami felhő, kezdett rátelepedni az arcára.

A férfi a homlokának nyomta a pálcája hegyét - Ne akard megtapasztalni, hogy mire vagyok képes Arlyn! - mondta ingerülten.

- Hadd fájjon egy kicsit! - nyögte megmarkolva Dave nadrágját a térdeinél - Kérlek! - kezdte gyorsabban venni a levegőt, ahogy az adrenalin kezdett dolgozni a szervezetében.

Dave-et hihetetlenül idegesítette Arlyn viselkedése - Miért tennék a kedvedre? - mosolyodott el.

- El is mehetek, Dave - simított végig a homlokának szegeződő pálcán mutatóujjával.

- Félő, hogy megölnélek érte.

- Félő, hogy akkor nem tudnád meg, ami érdekel.

- Akkor beszélj.

- Hugrabug poharát vélhetőleg az egyik legbanálisabb és leginkább szem előtt lévő helyre rejtette a Nagyúr. Nem tudom, hallottál-e már Londonban az Abszol útról, ahol a varázslók beszerezhetik a kellékeket, a könyveket és mindenféle csecsebecsét maguknak, és ahol az egyik kedvenc sötét helyem is található, a Zsebpiszok köz. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ott van a varázslók szuperbiztos bankja a Gringotts.

- Szuperbiztos?

- Legalábbis mindenki ezt hiszi - mosolyodott el újra a nő - Nekünk nem olyan eget rengető bejutni oda - vonta meg a vállát - Pár éve a Nagyúr parancsára is betörtünk, hogy kihozzuk a Bölcsek Kövét, hogy visszaadjuk neki a testét a belőle nyert elixírből, de az addigra már nem volt ott. A koboldok, akik vezetik a bankot, furcsa nép. És kapzsi. Ha jó helyre juttatod a pénzt, sok mindenre kaphatóak... - kezdte újra a férfi térdére rajzolni a kis köröket mutatóujjával.

- És a másik horcrux?

- Egyelőre erről az egyről kaptam információt. De a kapcsolataim már keresik.

Dave biccentett.

- Nos... kielégítő voltam? - simított végig a férfi combján.

- Miért, mennyire tudnál még kielégítő lenni? - mosolyodott el a férfi.

- Ó hát az attól függ, hogy mit szeretnél... - mosolyodott el csábítóan, majd megnyalta a szája szélét, ahogy felnézett Dave-re.

- Mit tudnál felajánlani?

- Tudod, azt hiszem, van egy tartozásom, amit ha megparancsolod... leróhatom itt a lábaid előtt... - csúsztatta ujjait jóval feljebb.

- Megparancsolom.

Arlyn ördögien elmosolyodott, miközben ujjai a férfi övére csúsztak, és hamar ki is bontották, majd mindjárt be is nyúlt az alsónadrágja alá, hogy megmarkolhassa - Ahogy óhajtod - harapta be saját száját, ahogy keze dolgozni kezdett Dave-en.

A férfi hátraejtve a fejét nyögött fel a plafonra és kicsit széjjelebb is tárta a lábait, hogy Arlyn jobban hozzáférhessen.

A nő bal keze Dave mellkasára kúszott, hogy azt simogassa, míg jobbja hangulatba hozza őt, majd ki is szabadította a férfiasságát a ruha fogságából. - Ha óhajtod, elintézem, hogy szabad utat kapj a Gringottsba... - suttogta erősebben rászorítva egyre jobban duzzadozó tagjára.

- Most egészen mást óhajtok... - nyögött fel.

- Mit, Davie, mit? - húzódott közelebb - Mondd ki, és megteszem... bármi legyen is az... - markolta meg alulról is.

- Használd a nyelved... - súgta, miközben megragadta a nő tincseit és magához húzta.

- Igenis... - lehelte, majd lehajtotta a fejét, és éppen hogy csak érintve Dave-et húzta végig teljes hosszában a nyelvét rajta.

Dave azonban erővel nyomta őt közelebb magához és kényszerítette tagját a nő szájába.

Arlyn lehunyta a szemét, és ténylegesen kényeztetni kezdte Dave-et. Szája hol mélyen, hol kevésbé mélyen fogadta be a most már igencsak izgalomba jött testrészt. Nyelvével ingerelte az alsó felét, majd elszakadva tőle végignyalt a makkján, majd felpillantva Dave-re finoman ráfújt.

A férfi önkénytelenül nyögött és sóhajtozott. Nem fogta vissza magát, lassan a csípője is életre kelt, ahogy öntudatlanul előrelendült, egyre gyakrabban.

Arlyn hüvelyk- és mutatóujjával kört formázott Dave büszkeségén, és egyszerre kezdett a szájával és a kezével dolgozni rajta, intenzív tempót diktálva.

Dave már fájdalmasan tépte Arlyn tincseit, ahogy egyre közelebb sodródott a kéjérzéshez.

A nő időnként felzihált, mert időközben szabad keze saját lábai közé kúszott. Szája szenvedélyesen kényeztette és harapdálta Dave-et, egyetlen centimétert sem hagyva érintetlenül. Balja elengedte kőkemény tagját, és a nadrágba kúszva megkereste a férfi érzékeny gátját, és azt is izgatni kezdte.

Dave-nek ez már kezdett sok lenni. Megőrjítették a nő gyorsan mozgó ajkai és ujjai. Már nem bírta, de nem is nagyon akart ellenkezni a feltörő és elsöprő érzés ellen. Erőteljesen nyögött fel.

Arlyn már várta, és mohón nyelt egy nagyot. Már neki sem kellett sok, Dave nyögései és saját kezének simogatásai a lába között, megtették hatásukat. Miközben ajkait még mindig mozgatta Dave-en, teste egyre jobban megfeszült, s pár pillanat múlva elszakadva a férfitól hangosan nyögött fel a kéj pillanatában, erőteljesen Dave térdébe kapaszkodva, ahogy lehunyt szemmel hátravetette a fejét.

A csöndet sokáig csak kettejük zihálása törte meg. Végül Dave felnézett és lehajolt Arlynhoz, hogy megcsókolhassa. Mikor elszakadt tőle, megszólalt: - Volt értelme téged a hatalmam alá vonnom.

Arlyn felnevetett, ahogy megtörölte a száját, és lenyalta az ujját - Szíves-örömest állok a rendelkezésedre, Dave, ezt te is tudod, nem? - hajolt közelebb.

- Merem ajánlani. A te érdekedben - mondta, miközben felállt és rendbe szedte magát.

        Arlyn még mindig ködös tekintetével figyelte fél kézre támaszkodva - Nem fogsz csalódni bennem, Dave - nézett fel a férfira.

Dave nem mondott semmit, csak nyomatékosan a nőre nézett - Most menj el. Dolgom van. - reccsent rá kemény hangtónussal.

        Arlyn szó nélkül felállt, és kisietett a szobából, s a folyosón a falnak dőlve hajtotta hátra a fejét, sóhajtva egyet, majd megnyalta a száját. Még mindig érezte Dave ízét, és érezte, hogy továbbra is forr a teste.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés