18.

Sela nem gondolkodott. Pálcáját szorítva ment Dave keresésére. Forrt benne a düh. Nemsokára meg is találta az egyik szobában, ahol épp egy térképet tanulmányozott. Belépett és egy pálcasuhintással küldött rá, egy hátráltató ártást. Tudta, hogy Dave erősebb nála, de nem hagyja magát legyűrni. A dühe adott neki erőt.

A férfi elnyomott egy káromkodást, mikor a falnak vágódott, de a következő pillanatban már a kezében is volt a pálcája - Sela, ez nagyon oktalan húzás volt. Mégis mit képzelsz magadról? - sziszegett rá hidegen.

- Ezt én kérdezhetném tőled! - csattant fel a nő. Maga sem tudta, hogy hogyan de a következő pillanatban egy hangos koppanással ért mellette földet Dave pálcája. Egyenesen a férfi mellkasára célzott. Már előre tudta, hogy mit fog vele művelni. Egy újabb suhintással a falnak szegezte a férfit.

Dave kezdett dühös lenni meglepettsége ellenére is. Váratlanul érték ezek a produkciók Sela-tól, de máris nekifeszült az erejének, s jobb kezét sikerült elszakítania a faltól, s a pálcája felé nyújtotta -    Invito     pálca!

Sela azonban gyorsabban mondta ki rá a Cruciatus átkot.

Dave nem kiáltott fel, csak felnyögött. Sela átka nem volt olyan erős, hogy félnie kelljen.

A nő újra próbálkozott. Tudta, hogy ez az átok attól függ, hogy mennyire akarja, hogy szenvedjen az áldozata. „   Azt akarom, hogy a poklok poklát járja meg!”     Újra emelte a pálcáját és újra kimondta az átkot.

Dave teste megfeszült, és egy pillanatnyi némaság után felüvöltött, ahogy tagjaiban végigcikázott a kínzóan fájdalmas elektromosságként felillanó fájdalom. Olyan volt, mintha minden sejtje egyszerre forrt volna föl, minden csontja szilánkosra tört volna, és a belső szervei cseppfolyósakká váltak volna. Nem tudott mást tenni, csak üvölteni, és vonaglani immár a padlón.

Sela szája kéjes mosolyra húzódott. Tudta, hogy a férfi fölé kerekedett, de ez rengeteg energiájába került. Többször kellett nekiveselkednie, hogy megtartsa fölényét. Dave hamarosan fájdalmasan vérző sebeket látott a testén, ahogy a bőre mindenhol felszakadt a húsa felnyílt és a vére a padlóra folyt. Egyes sebek olyan mélyek voltak, hogy láthatta a csontját is.

És ekkor kapcsolt be az életösztöne. Ereje aktivizálódott, egyre sűrűbbé és koncentráltabbá vált a testében. Most már levegőt is kapott. Lassan elfojtotta Sela Crutiatusának az erejét, s ő fellélegezhetett. Ereje néhol arany színben megcsillanva a levegőben fonódott a teste köré, és gyógyítani kezdte a sebeit.

A nő még párszor megpróbálta visszanyerni az uralmat a férfi fölött, de mindhiába. Nem tehetett semmit, csak figyelte, amint Dave egyre inkább magához tér és feláll.

- Sela, most NAGYON messzire mentél! - mondta rekedten, és mérhetetlenül fenyegetőn - oldalra hajtva a fejét kiroppantotta a nyakát, és félelmetes tekintettel pillantott a nőre. Csak egy pillanatig kellett várnia, és már látta is, ahogy a padló mentén láthatatlan ködként kezd felé áramlani az elszippantott szerelme. Egy halvány mosoly kúszott az arcára. Épp ekkor zárult be utolsó sebe is. - Invito pálca.

A nő nem mondott semmit. Tudta, hogy most mi jön. Pár pillanat múlva nyílt az ajtó és belépett két másik halálfaló - Vigyétek a szobámba. És hozzátok Martint is - morogta, majd egy laza intéssel hurcoltatta el Selat. Rázárták az ajtót, de nem kellett sokáig várnia, hogy az újra kinyíljon és belépjen Dave, mögötte közrefogva a pálcájától megfosztott Martin. Dave odalépett hozzá és elvette a pálcáját - Erre nem lesz most szükséged - mosolyodott el gonoszan.

- Mit tervezel, Dave? - kérdezte gyanakodva Martin. Több lehetőség is átfutott a fején, de egyik sem tetszett neki.

- Sela elég durván kirohant ellenem. Most megfizeti az árát. Duplán is - mosolyodott el gonoszan - És te - lépett elé és a pálcáját az álla alá tette - végig itt fogsz állni.

- Ne csináld, Dave... - nézett a szemébe.

A férfi csak elmosolyodott, majd Sela elé lépett - Nem félsz - jelentette ki - Hát, majd fogsz - megfordult sétált pár lépest, majd ismét a nő felé fordult. Felemelte a pálcáját - Mehet? - mosolygott Martra.

- Ne, Dave! Biztosan megvolt az oka rá, hogy kirohant ellened! Mit csináltál? - feszült a karjait tartó férfiaknak.

Sela nem felelt, csak Dave-et nézte meredten. A férfi odaszólt a csatlósainak - Fogjátok erősen - majd elharsogta a "Crucio" szót.

Martin érezte, ahogy az ujjaik erősen a bőrébe vájnak, ahogy erőteljesebben feszült nekik, amint meglátta Sela-t a földre esni ívbe feszülő gerinccel, és meghallotta az első sikolyát.

Dave feloldotta az átkot, majd újra a nőre szórta, minden egyes alkalommal hosszabb ideig kínozva őt. Sela vergődött a padlón. – A fene. Ezt nem éled meg elég intenzíven - hagyta abba a kínzását Dave - Félek tőle, hogy túlontúl megszoktad. Mit is alkalmaztál még? - gondolkodott el gúnyosan, miközben a nő körül járkált, aki zihálva nézett fel rá - Ja igen, megvan. Mindjárt megnézzük, hogy mennyire vörös a véred.

- Dave! Ne! Hagyd abba! - kiáltotta Martin - Már eleget szenvedett! - hadakozott két fogvatartójával.

- Oooh, nem Mart. Még csak most jön a java... - nevetett fel, majd felemelte a pálcáját és kimondta a varázsigét. Hallani lehetett a ruha szakadását, mintha éles karmok szakították volna fel Sela testét. Hosszú, egyenes és mély vágások jelentek meg rajta. A nő minél inkább üvöltött, annál több keletkezett. A vére megfestette a padlót.

- Dave! NE! NE CSINÁLD! - üvöltötte újra a szőke férfi, és sikeresen lerázta magáról egyik fogvatartóját, akit mindjárt orrba is vágott a könyökével, s a tag ki is terült eszméletlenül a padlón. A másik azonban elkapta a másik kezét, és háttal maga előtt megragadta Martint.

A halálfaló Mart nyakához tartotta a pálcáját. Dave a szőke férfi elé sétált - Ugyan Mart, minek ide az erőszak? Hiszen még egyben van... Nem tudom, mit szólnál hozzá, ha mondjuk, levágnám a kezét?

- Nem, Dave! - nyílt tágra a szeme - Hallod, amit mondasz? Mivé váltál? Gyáva kutya! Épp egy nőt készülsz megcsonkítani? Szánalmas vagy. Ennél mélyebbre még lehet egyáltalán süllyedni?!

Dave csak felnevetett, majd intett egyet a pálcájával. Sela újabb fájdalmas rikoltása jelezte a végeredményt.

- Megszabadítsam a másiktól is?

- Dave... ez... ez.... egyszerűen... - csuklott el a hangja, és a düh könnyei futottak le az arcán, de ahelyett, hogy leestek volna a padlóra, a levegőben kezdtek keringeni, mint ahogy a szobában található összes víz is. A csapok nyikorogva megnyíltak a fürdőben, és onnan is lassan szállingózni kezdtek a vízcseppek elválasztva Dave-et Selatól.

- Mit művelsz? - csattant fel a férfi.

- Megvédem őt - válaszolta rekedten, némán könnyezve, egyenesen Dave szemébe nézve, ahogy felemelte a fejét.

- Azt már nem Martin. Elfelejted, hogy ki az erősebb? - szegezte a férfira a pálcáját és kezdte visszaszorítani az erejét.

De Martin nem adta magát ilyen könnyen. A vízfal, ami időközben Dave és Sela között képződött, most Dave köré csavarodott nyomást gyakorolva a férfire. A pálcáját tartó csuklójánál Martin megfagyasztotta a vizet úgy, hogy az éles jégszilánkok miatt Dave pálcája kiesett a kezéből és elgurult. Mart nem törődött a halántékának szegeződő pálcával.

A halálfaló, aki Martot tartotta, tarkón vágta a férfit megszakítva ezzel a koncentrációját.

A vízoszlop, ami körbevette egykori barátját most rázúdult a foglyára teljesen eláztatva őt, majd lezuhanva szétfutott a padlón.

Dave elkáromkodta magát, de nem bántotta az emberét, mert akkor Martin elszabadulna. Inkább visszalépett Sela-hoz, aki a földön a saját vérében vonaglott - Tudod, meg is ölhetném. De nem olyan simán, mint az Adava Kedavra, nem. De tudod mit? Megmutatom! - majd egy újabb pálcasuhintással felszakította Sela mellkasát, ahonnan felspriccelt a vér és bugyborékolva távozott a levegő. Dave intett a halálfalónak, hogy engedje el a férfit - Mentsd meg... persze, csak ha tudod - nevetett fel újra, majd kilépett az ajtón.

Martin döbbenten meredt egy másodpercig Sela-ra. Az agya nem akarta felfogni, amit látott. Hogy az istenbe mentse meg???!!! Könnyei most már patakzottak, és észre se vette, hogy hangosan zokog, ahogy lekuporodva mellé felméri a sérülést. Borzalmas látvány volt. De nem volt ideje kiborulni. Lázasan gondolkodott, hogy mit tehetne, hogy hogyan menthetné meg a szerelmét.

Martin megpróbált koncentrálni. Olvasott már valahol ilyen sérülésekről. De Dave elvitte a pálcáját, azt a gyógymódot csak nehezen tudja megidézni, és Sela-nak minden egyes pillanat számít. - Nem lesz semmi baj, Sela, megmentelek. Nem lesz semmi baj... - ismételgette a fájdalomtól elájult nőnek.

Kezét a nő vérző mellkasa fölé helyezte, ahogy mellette térdelt, és koncentrálni kezdett. Az előbb szétfolyt víz újra a levegőbe emelkedett.  Az egyik szekrényajtó is kinyílt, mikor gondolatban elsorolta, hogy milyen bájitalok kellenének, s a folyadékok mintha csak a parancsát várták volna, már közeledtek is a levegőben. Eszébe jutott egy varázsige, amit egy könyvnek a margóján olvasott, és arra koncentrált. A bájitalok és a balzsamok finoman szétoszlottak Sela sebein. Martin homlokán patakzott a víz a koncentrálástól de még ezek is beálltak az örvénylésbe. A víztömeg kettejük körül forogva várakozott a sorára. Martin újra és újra elmotyogta a varázslatot, miközben egy "vízcsáp" visszaillesztette Sela levágott kezét a helyére, és csodálatos módon a bőrébe ivódva visszaforrasztotta a levágott végtagot. Martin ugyan nem nézett föl, de pontosan tudta, hogy mi történik. Ő irányította a folyamatokat. Látta Sela testének minden egyes sejtjét a szemei előtt, amelyek sebesen mozogtak lehunyt szemhéjai alatt. Mutatóujját végighúzta lassan az összes mélyen vágott seben, és a gyógyításra, a pozitív energiákra gondolt, s érezte, ahogy a sejtek felpezsdülnek és gyorsított tempóban gyógyítani kezdik a sebeket. A víztömeg egyre sebesebben kavargott körülöttük, majd hosszú percek után, mikor Martin az utolsó sebet is beforrasztotta, s az utolsó fehér heg is megjelent a nő vértől mocskos testén, a víztömeg simogatón közelebb hömpölygött, és levetkőztette az immár ép testű nőt, hogy cirógatva lemossa róla a vért és a mocskot. Martin hívására még valahonnan egy vaníliaillatú balzsam is előkeveredett, ami hűsítőn szívódott be Sela bőrébe. Utolsó erejével hátrébb parancsolta a maradék vizet, majd abbahagyta a koncentrációt, s az újra a padlóra zúdult, de rájuk nem ment egy csepp sem.

A férfi zihálva kapkodta a levegőt. Teljesen leszívta az erejét Sela megmentése. Óvatosan az ölébe húzta Sela-t, és a földön az ágylábáig kúszott vele odavetve a hátát a támlának. Többre már nem volt képes, csak szorosan ölelte magához a meztelen nőt. Megkönnyebbülten hajtotta hátra a fejét.

Sela lassan tért magához. Utolsó emlékképe a borzalmas fájdalomérzethez kapcsolódott. Csodálkozva vette tudomásul, hogy nem fáj semmije. Hogy egyáltalán él. Oldalra fordította a fejét: hatalmas vértócsát látott. A saját vérét és ruháit. Most vette csak észre, hogy meztelen. És, hogy Martin karjaiban van. Eltűnt Dave és az egyik halálfaló. A másik ott feküdt a földön eszméletlenül. Lassan elkezdett felülni.

Martin összerezzent, és felébredt Sela mocorgására. Teljesen kiütötte a kimerítő varázslás. Nem tudta, hogy mennyi ideig aludt hátrahajtott fejjel. Nem tarthatott sokáig, mert az általa kiütött halálfaló még mindig ott feküdt. Lenézett Sela-ra. Legnagyobb megkönnyebbülésére úgy tűnt, hogy jól van. De a testén ottmaradtak a fehér hegek, amik jó pár helyen keresztezték egymást.

- Hé, jól vagy? - kérdezte halkan és rekedten.

- Mart - mormogta halkan és gyengén magához szorította a férfit - Nem haltam meg?

- Nem, nem halált meg. De... nem sok kellett hozzá... - sóhajtott. Szívét elöntötte a szerelem és a megkönnyebbülés, hogy minden rendben van.

- Te mentettél meg... ugye?

- Igen - simogatta meg a sápadt arcot - De... sajnálom, hogy nem volt erőm eltűntetni a hegeket. Nem volt elég erőm hozzá, pedig akartam.

Sela elmosolyodott - Mindig ilyen maximalista vagy? Az életemet köszönhetem neked, te meg a hegek miatt aggódsz?

- Féltem, hogy mit fogsz szólni - hajtotta le a fejét, mert elpirult.

Sela finoman felemelte az arcát és elmosolyodott. Lágyan megcirógatta a férfit - Köszönöm.

- Szívesen - válaszolta halkan, majd hirtelen megcsókolta, csak hogy érezze, hogy tényleg él. - Annyira féltem, hogy nem lesz erőm - suttogta pár perc múlva, mikor elszakadt a szájától, s érezte, hogy egy könnycsepp fut le megint az arcán, ahogy bevillant neki a borzalmas kép a vérben fekvő Sela-ról.

- Mart, itt vagyok, élek. Eszemben sem volt meghalni, mikor itt vagy nekem te - mosolyodott el - Ne gondolj arra, hogy mi lett volna, ha. Nem történt meg.

- Jó, jó. Hogy van a kezed? Ugye tudod mozgatni azt is? Nem fáj? - aggodalmaskodott - Nem tudom, hogy sikerült visszaforrasztanom.

Sela felemelte a kezét és megmozgatta - Tökéletes. Jobb, mint amikor még nem vágták le.

Martin megborzongott az emlékre. - Most mi lesz Dave-vel? Azt mondta, hogy gyógyítsalak meg, ha tudlak. Most biztosan azt hiszi, hogy meghaltál, és épp gyászollak, vagy utánad haltam. Mit csináljunk, ha visszajön és meglát?

- Semmit. Nem mondta, hogy ölj meg.

Martin bólintott - Arrébb tudnál ülni? Megpróbálok felállni, aztán átvinni a saját szobádba. Nem vágyom rá, hogy Dave itt találjon még minket, mikor visszaér.

Sela arrébbhúzódott. Érezte, hogy képtelen lenne felállni.

Martin megmozgatta elgémberedett lábait, miután óvatosan felállt. Két perc múlva már jobban is volt, bár tagjait ólmos fáradtság kínozta. - Rendben, most már tudlak vinni - mondta, miközben áthúzta fején a pulóverét, és Selanak nyújtotta.

- Kösz - mondta, majd belebújt a felkínált ruhadarabba mélyen beszíva a férfi ismerős illatát - Sajnálom, hogy látnod kellett - nézett fel rá.

- Ő akarta így. Hogy engem is kínozzon vele - fordította el a fejét - Mért támadtad meg őt? Ez nagyon felelőtlen tett volt. Azt hittem, tisztában vagy vele, hogy már mennyivel erősebb itt bármelyikünknél.

- Megerőszakolta Arlynt.

Martin összehúzva szemöldökét kapta felé a fejét - Értem. De azt nem mondhatnám, hogy ez olyan meglepetésként ért volna a maiak után...

- És megkínoztam Gahant. Ezt kaptam cserébe.

- Kérlek, Sela! Ugye ez elegendő lecke volta számodra?

- Nem mindegy, ha úgyis meg akar ölni?

- Nem. Próbáljunk a túlélésre játszani, amíg még lehet. Nem akarlak elveszteni. Épp elég volt a mai ízelítő belőle, és köszönöm, nem kérek többet - emelte fel Sela-t a karjaiba.

A nő csak bólintott, majd hagyta, hogy a férfi a szobájába vigye. Ott az ágyon ülve gondolkodott el - Martin, kérdezhetek valamit?

- Kérdezz csak - ült le mellé fáradtan. Miután megtalálta az ajtó elé hajított pálcákat és jó pár védővarázslatot elhelyezett az ajtón.

- Azért...azért vagy velem, mert így próbálod meg magad túltenni a családod elvesztésén? - kérdezte csendesen.

- Mi van? - egyenesedett ki ültében - Miről beszélsz?!

- Csak próbálok rá magyarázatot találni. Nem mintha nem örülnék neki, csak tudni szeretném, hogy miért. Hisz, nyilvánvalóan hazamennél, ha lehetőséged adódna rá, és nyilvánvalóan hiányzik a családod is. Mégis velem vagy. Aki mindezt elvette tőled.

- Én sem igazán értem az érzelmeimet. Midig is ilyen voltam. Mindig harcoltam velük. De ez nem azt jelenti, hogy "búfelejtőként" lennék veled - rázta meg a fejét.

- Mert érzékenyebb ember vagy, mint az átlag és itt én vagyok az egyetlen lehetőség?

- Talán ez is benne van, nem tudom. Nem tudom, miért szerettem beléd, hogy miért léptem át azokon, amiket elkövettél a múltban. Talán azért mert megláttam benned, hogy tudsz érezni, és ezt ki akartam hozni belőled, hogy talán jobban érezd magad, hogy felnyissam a szemed... - mélázott el.

- Ah, értem. Már-már azt hittem, hogy részem van valami normálisban, de... tévedtem.

- Miért, szerinted nem vagyok normális? Nem normális a szerelmem?

- Nem erre értettem. Nem olyan indokok miatt vagyunk együtt, amikért kellene. Hanem azért, mert nincs más. Nekem legalább is így tűnik a szavaidból.

- Igazából ezen nem is gondolkodtam, csak hagytam megtörténni miután hiába harcoltam az érzéseim ellen. Belém nem sok logika szorult - mosolyodott el halványan - És... ez az egész... akadály neked? - komolyodott el.

- Nem. Csak szeretem tudni, hogy mi miért történik. Foglalkozási ártalom - mosolyodott el keserűen - Csak... már reménykedtem benne, hogy esetleg bennem is megmaradt valami abból, aki azelőtt voltam, és... hogy esetleg te ezt megláttad. De így más a helyzet.

- Nem épp ezt magyaráztam neked? Hogy ezt láttam meg benned?

- Csak tudod, tudom, hogy min mentél keresztül. Tudom, hogy fáj és, hogy felejteni próbálsz, hisz nincs más lehetőséged.

- Azt hiszem ez a beszélgetés nem vezet sehova.

Sela csak bólintott. Nem egyetértően, hanem úgy, mint aki elfogadja, felfogja a másik döntését. Elfeküdt az ágyán és a kinyújtott karjába temette az arcát.

Martin felsóhajtott, ahogy a térdeire könyökölt, állát a tenyereibe támasztva - Különben is, olyan nagyon számít ez? Nem elég, hogy csak "simán" szeretlek?

- Nem, nem számít... - mondta halkan.

Martin szótlanul mellé mászott és elhasalt az ágyon - Átölelhetlek szabad akaratomból téged és csak miattad? - mosolyodott el bekukkantva Sela karjai alatt.

A nő próbálta visszafojtani a mosolygását, de nem bírta. Végül felnevetetett és bebújt a férfi karjai közé.

- Nem akarlak molesztálni, de tudtad, hogy milyen eszméletlen szexi vagy egy szál pulcsiban, ami ráadásul az enyém is? - szorította magához. Annyira örült neki, hogy épségben van...

Ismét felnevetett - Nem, nem tudtam. Tudod, nem szoktam magam meztelenül egy szál férfipulcsiban állva a tükör előtt nézegetni - kuncogott

- Örök hiba - simogatta meg az arcát, majd elkomorodott.

- Mi az?

- Mi van Arlynnal? - kérdezte halkan.

- Rosszul van. Nem akarta, hogy elvigyem az orvoshoz. Úgyhogy megitattam vele egy bájitalt, amitől elállt a vérzés, és kapott fájdalomcsillapítót.

- Biztos, hogy jó ötlet, hogy nem vizsgálja meg orvos?

        - Nem tudom, de nem akarja. És, ha ő nem akarja, akkor nem akarja. Végigcsináltam vele hasonlókat, mikor kötötte az ebet a karóhoz. Nem ajánlatos ilyenkor ellenkezni vele.

- Jó, csak nem kéne, hogy a sebei elfertőződjenek, de te tudod.

- Beszélek vele, amint magához tér.

- Rendben - válaszolta a szőke férfi, majd még közelebb húzta magához, és megcsókolta a homlokát.

Sela belefúrta az arcát a férfi mellkasába. Mélyen beszívta jellegzetes illatát, majd halványan elmosolyodott és elaludt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés