29.

Dave csendben mérte fel a kis házat a sötétben állva. Pálcája már a teste mellett pihent a kezében. Hangtalanul indult meg. Belépve a házba rögtön megölt 2 halálfalót. A zajra többen is előjöttek, de senki sem maradt életben. A férfit csak egy cél vezérelt. Miután mindenkit kivégzett a földszinten elindult a rozoga lépcsőn felfelé. Az útjába akadókat mind megölte, testük tompán puffanva gurult le a lépcsőn. Az emeleten csak egy szoba volt kivilágítva. Dave lassan, óvatosan közeledett. Egy test csúszott a lábai elé. Előszedte a legerősebb átkát, és a kígyóra szegezte a pálcáját. Éles fény villant, és az állat felsziszegett, szinte visított, ahogy kettéhasadt a feje. A férfi minden erejét beleadta a varázslatba, majd erősen zihálva nézte a dögöt. A kígyó megölése valóban sok erejébe került. De összeszedte magát és továbbment. Egy újabb halálfaló rontott rá, de holtan rogyott össze. Belépett a helységbe. Egy karosszék volt a kandalló tüze felé irányítva, majd lassan fordult Dave felé. És akkor meglátta a célját. Ott ült Voldemort teljes valójában, ölében a pálcájával és mosolygott. Egy ideig csak nézték egymást, majd egyszerre emelték a pálcájukat és harsantak el az erős átkok. A házat hirtelen betöltötte a vakító fény. Egy halálkiáltás hangzott el. Aztán néma csend.

Harry sokadszorra rágta át magában a mondandóját, ahogy a megbeszélt szobába tartott abban a Roxmorts-széli házba, ahol tudta nélkül Sela és Remus beszélt hónapokkal ezelőtt. A férfivel volt találkája. Szabaddá tette magát egy órára bokros teendői között. Harry nem szólt két barátjának, ezt egyedül akarta elrendezni. Ha nem járna sikerrel, nem akarta, hogy Ron és Hermione jelen legyen a kudarcánál. „De sikerülni fog! Fontos információim vannak Voldemortról és a Horcruxairól. Ezek után fel kell vennie!” - gondolta magában, majd kopogás után belépést nyert a kandallótűzzel megvilágított szobába. Belépett a helységbe és körülnézett. Tekintetével kereste a férfit.

- Harry! Rég láttalak - állt fel a kandalló mellőli fotelből, majd odalépett hozzá, és barátian átölelve vállon veregette - Mi szél hozott? Mi volt olyan fontos? - kérdezte, miközben intett, hogy foglaljanak helyet.

- Fontos híreim vannak a horcruxokról - ült le, majd mikor látta, hogy Lupin intett folytatta - Eltűntek. Valaki megelőzött. És, ami még rosszabb: Voldemort is halott.

- MI??? Ezt honnan tudod? - markolta meg Lupin erősen a karfákat.

- Nem csak neked lehetnek kapcsolataid - mosolyodott el keserűen - A hír igaz. Valószínűleg hamarosan te is értesülni fogsz róla. De kérnék ezért valamit cserébe. Be akarok lépni a Rendbe, bármi vagy bárki is legyen az ellenségünk.

- Harry én nem hinném… - kezdte Remus, de a fiú a szavába vágott.

- Te is tudod, hogy minden képességem megvan ahhoz, hogy tag lehessek!

- Biztosan átgondoltad ezt?

- Igen - vágta rá.

- Harry, várjunk még ezzel pár napot…

- Igaz, hogy áruló van köztetek? Segíthetnék megkeresni! Nem vagy olyan helyzetben, hogy visszautasíts.

- Hogy tudnál segíteni, megkeresni? Miért pont neked sikerülne, mikor nálad erősebb varázslóknak sem könnyű? - ráncolta össze a szemöldökét.

- Te is tudod, hogy nem vagyok átlagos.

- És a barátaid?

- Őket ki akarom hagyni ebből. Nem akarom, hogy bármi bajuk legyen.

- És gondolod, hogy nem fognak követni téged a Rendbe, ha belépsz?

- Le tudom őket beszéli róla. Vagy ne vedd fel őket. Erről még mindig te döntesz.

- Gondolod, hogy külön többre mennének?

- Arra célzol, hogy ha együtt vagyunk, az jobb?

- Nem, csak nem értem, hogy mi ez a hirtelen váltás nálad.

- Nem akarom ebbe belerángatni őket és kész. Felveszel vagy sem?

- Fel, de legjobb meggyőződésem ellenére. Minerva tajtékozni fog.

Harry elmosolyodott az emlékei hatására - Akkor?

Remus nagyot sóhajtva felállt, és előhúzta a nyakéket, mint ahogy Sela-nál is megtette.

Sela lassan kinyitotta a szemét. Fogalma sem volt róla, hogy milyen régóta volt eszméletlen. Felkelt és eltámolygott a fürdőig. Ott kiadta üres gyomra tartalmát, majd lezuhanyozott. Kirázta a hideg, ha Arlynra és az állapotára gondolt. Felöltözött és kilépett a folyosóra. Meg kellett mozgatnia elgémberedett tagjait, noha gyengének érezte magát. Nem tudta, hogy Holdtölte elmúlt-e már, de ha igen, akkor vár a következő alkalomig. Feltörte a férfi szobáját, majd leült az ágyára és úgy várta, hogy belépjen.

Remus gyanútlanul sietett a szobája felé, de azonnal megérezte, hogy megbabrálták a varázslatait, ezért pálcáját előre tartva lépett be a szobába, de rögtön leengedte azt és felsóhajtott. Megviselt volt az ábrázata, noha pár napja már elmúlt a Holdtölte.

- Szia. Jobban vagy?

- Szia - válaszolta gyengén - Lenne egy kérésem.

- Mondd csak - vette le zakóját óvatosan.

Lehunyta a szemét - Azt akarom, hogy a következő Holdtöltekor velem egy szobába zárd magad.

- Mi van? Mi a francról beszélsz?! - nézett rá döbbenten a férfi.

- Azt akarom, hogy harapj meg. Bár nekem az is megfelel, ha szétmarcangolsz. Mindegy - nézett ki az ablakon.

- Teljesen elment az eszed??!!

- Nem - nézett vissza rá hideg tekintettel.

- Nem, Sela, ezt semmiképp sem teszem meg!

- Elérem, hogy megtedd, elhiszed?

- Nem, Sela, ezt NEM! - nézett rá határozottan és kicsit ingerülten.

- Rendben - mondta semleges hangszínnel és felállt. Még bőven bevetheti Lupinon a mentális képességét. A férfi szó nélkül és értetlenül nézte, ahogy az ajtó felé indult.

- Miért akarsz meghalni?

- Nem ismered az életem. Nem ismersz engem - nézett rá.

- Tényleg nem. Ahogy te se engem.

Sela csak hitetlenül elmosolyodott.

- Mit tudsz Martinról? – kérdezte hirtelen.

A férfi szeme elkerekedett.

- Honnan ismered őt?

- Régi ismerősöm volt.

- Te… - akadt el egy pillanatra, de elvetette az ötletet, az nem lehet, hogy ő legyen az… nem volt Jegy az alkarján.

- Igen?

- Nem lehetsz te… - rázta meg a fejét - Miért kérdezted Martint?

- Tudtam, hogy ismerted. Csak érdekelt volna, hogy milyenek voltak az utolsó napjai.

Remus értetlenül nézett a nőre. - Elfoglalt volt. Sosem nyílt meg senkinek.

Sela csak bólintott, majd az ajtó felé fordult és kinyitotta, majd ki is lépett rajta és halkan becsukta maga mögött.

A férfi zavartan nézett utána az állát dörzsölve. Olyan más volt a nő. Nagyon más…

Arlyn csöndesen merült el az őrületben. Az ágyán feküdt meztelenül a fehér paplanok között és mutatóujjával a párna csücskét kapirgálta. Néha tompán felnyögött, mikor egy-egy hang szinte felsikoltott a fejében, de alapból kezdte figyelmen kívül hagyni a jelenlétüket. Hozzájuk szokott, lassan az elméje részeivé váltak, és ettől boldogan visongtak a fejében kibírhatatlan fejfájást okozva a nőnek. Tekintete kezdett élettelenné válni, de párszor felszikrázott, mikor eszébe jutott Sela. Ilyenkor mérhetetlen szomorúság fogta el. De ezek a pillanatok amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűntek. Egy daltöredéket dúdolgatott a gyerekkorából néha el-elakadva. Lassan magzati pózba kuporodott az oldalán fekve, és úgy bámulta a párna csücskét, mintha a világ legérdekesebb tárgyát figyelné. Fejében időnként hirtelen villantak be képek az előző napi harcról, keveredve annak a borzalmas éjszakának a képeivel a régmúltból.

Sela már-már ott tartott, hogy feladja magát, vagy meghal. A szobájában állt és saját sápadt könnyező halvány tükörképét nézte az ablaküvegben. Kétségbeesetten szorongatta a követ. Nem bírta volna elviselni, ha Arlynt is elveszíti. Azt már nem. Már akarta, hogy Dave hívja, neki akarta szegezni a kérdéseit, és válaszokat akart rájuk. Azonnal.

A nő karján a Jegy hatalmas erővel izzott fel, szinte felhólyagosodott tőle a bőre. Sela felszisszent, de azonnal előhúzta a pálcáját és Dave rajzolódott ki előtte. Nem érdekelte, hogy arca még mindig nedves, hogy sovány, hogy borzalmasan néz ki. Válaszokat akart. Gyűlölködve nézett a férfi zöldes-szürkés szemeibe.

- Sela… micsoda öröm téged újra látni… - vigyorgott önelégülten, laza testtartásban, egy kényelmes karosszékben ülve.

- Mit művelsz Arlynnal?! - bukott ki belőle indulattal a kérdés.

Dave felnevetett. - Nohát, milyen jól értesült valaki…

- Válaszolj te féreg! - szegezte rá a pálcáját - Mindent megtettem, amit kértél. Akkor miért?!

- Talán, hogy szórakozzam? - pillantott unottan a körmeire - Hogy feszegessem kicsit a határokat? - duruzsolta tovább, majd lassan felállt és Sela felé kezdett lépkedni.

- Te beteg vagy! - sziszegte gyűlölettel - Vigyázz, hogy mit művelsz. Én vagyok a Főnix Rendjében Dave. Elég közel állok hozzá, hogy lebuktassam magam, és magammal rántsalak téged is. Vagy lehet, hogy elkezdek a belső ügyeidről szivárogtatni

- Ha ez megtörténne… - szívta be sziszegve a levegőt, tekintete pedig jéghideggé vált – Nos… ne akard megtudni, hogy milyen kínzások alá vetem a kis barátnődet - lépett oda hozzá egyik kezét a nő csípőjére csúsztatva, majd a füléhez hajolt és suttogva folytatta -… és vele együtt te sem úsznád meg. Hidd el, tudok rosszabb büntetést a halálnál is - hangjából sötét fenyegetés sütött. Sela a férfi mellkasába fúrta a pálcáját - Tudod, már nem érdekel. Hagyod Arlynt megőrülni. Szerinted nekem nem mindegy minden? Megöletted velem Martint, és most el akarod tőlem venni Arlynt is. Dave, én már szarok rád, a rendszeredre, erre az egészre. Nem tudsz megijeszteni.

- Ki mondta, hogy hagyom őt megőrülni? - nyomta mellkasát még jobban Sela pálcájába.

- Akkor ne csináld ezt vele, vagy meggyűlik velem a bajod Dave. És nem érdekelnek a fenyegetőzéseid, világos? - tekintetét a férfiébe fúrta.

- Sela, te fenyegetsz? - kérdezte nyugodtan, egy kis félmosollyal a száján, de hangja hidegen koppant a szobában.

- Nem. Csak szólok, hogy ne fáraszd magad a megfélemlítésemmel. Felesleges lenne.

- Sela… - csúsztatta egyik kezét a nő nyakának oldalára -… milyen szép kis kő… - mélázott el a zöldes-kéken derengő ékszerre pillantva.

- Hagyd békén! - fogta meg a követ.

- Áháááá. A gyenge pont? - villant meg a szeme.

- Ez egy kő, Dave.

- Valóban? Csak ennyi lenne? Nekem nagyon ismerősnek tűnik… - mélázott el, miközben kezével közelebb húzta a nőt a nyakánál fogva. Érintése kezdett egyre forróbbá válni, lassan égetni kezdte Sela bőrét.

- Mit művelsz?

- A testeden van a jelem, Sela, nem menekülhetsz - suttogta, de hangja furcsán visszhangossá vált, mintha csak kettévált volna, s a háttérben maradt tónus varázsigéket mormolt volna. Mikor Dave elengedte a nyakát, a nő tarkójánál a haja tövében egy furcsa jel jelent meg. - Most már elárulhatsz… - húzódott egy gúnyos mosolyra a szája.

- Élvezed igaz? Te a szenvedésen élősködsz. Mi a célod? Eluralod a világot, és mindenkivel kegyetlenkedsz? Vagy valami nagyszabásúbb? Szörnyeteg vagy Gahan.

- A terveim nem tartoznak rád, Sela. Már hozzám tartozol. Mind hozzám tartoztok. Ez egy ördögi kör, amit azzal indítottatok el, hogy ide hoztatok engem, és a drága halott Martinodat - nézett egyenesen a kőre, majd újra a nő szemeibe.

- Kerül, amibe kerül Dave, de meg fogsz halni. Hibázik a nagyszabású rendszered. Gyűlölünk. És ez csak nőni fog - hajolt hozzá, és alig pár centire a férfi ajkaitól suttogta el szavait.

- Nem hinném, hogy ez be fog következni, de ringasd csak álomba magadat… mint ahogy a kis barátnőd is azzal a helyes kis altatódallal… - fordított hátat neki, és a széke felé indult.

- Végeztem veled - jelentette ki, majd nekikészült, hogy visszatérjen a Rendhez.

- Azt majd én döntöm el. Arlyn! - emelte meg a hangját, mire kinyílt az egyik oldalsó ajtó - Lépj be!

A nő szinte beesett az ajtón egy hosszú fekete talárban, mintha csak belökték volna a szobába. Fájdalmasan felnyögött, ahogy karjaival tompította az esést. Fehér combja hosszan villant ki a talár alól, egyértelművé téve, hogy mást nem is visel. Sela, azonnal odasietett a nőhöz és arcát a két kezébe vette – Arlyn… - mondta, de a hangja elcsuklott. A nő öntudatlanul kapaszkodott a karjaiba, és megpróbált önerőből felállni, kócos tincsei a szemébe hulltak, amiben egyre inkább tükröződött az őrület. Még sosem járt ennyire mélyen…

- Mit műveltél vele te szemét?! - kiáltott fel dühösen Sela Dave-re nézve. A másik nő mintha csak most vette volna észre, hogy más is van a teremben a kedves segítőkész nőn kívül, akinek valahonnan ismerős volt az arca, de nem tudta hova tenni. Viszont az erőt érezte… Dave erejét. Feltápászkodott, valahonnan tudta a zsigereiből, hogy így kellene tennie, és megpróbálta kiszabadítani magát Sela kezei közül, hogy Dave-hez siethessen. Őrülettől csillogó szemei csak őt látták pillanatnyilag, de Sela gyorsabb volt nála. Dave elé sietett és egy hatalmas pofont kevert le neki. Nem érdekelték a következmények. Bántani akarta, minden idegszálával csak erre tudott koncentrálni.

Dave csak annyival reagált erre, hogy arca jobbra fordult, aztán megnyalta felrepedt alsóajkát. Elő se húzta a pálcáját, csak Sela-ra nézett, aki ettől métereket repült hátra, végigszánkázva a padlón, pálcája pedig máris Dave kezébe repült. - Ez oktalan dolog volt Sela… Épp azt terveztem, hogy esetleg visszaállítom a barátnőd állapotát, de most komolyan gondolkodóba ejtettél… - mélázott el intrikusan, s kecsesen visszaült a karosszékébe, miközben a szeme sarkából látta, hogy Arlyn mit sem törődve Sela-val, reszkető tagokkal elindul felé, de pár lépés után összerogyik újra, csak hogy utána kúszva folytassa az útját feléje.

- Miért minket választottál a beteges játékaidra? - kérdezte a nő, miután nagyjából összeszedte magát a földről Arlynt figyelve, ahogy a férfi felé kúszik.

- Miért kel fel a Nap minden reggel? - kérdezett vissza, s némán figyelte, ahogy Arlyn végre odaért hozzá, és a lábszáránál a nadrágjába kapaszkodott.

- Kérlek… ké… kérlek! - nyögte halványkék szemeivel próbálva Dave arcára fókuszálni – Kérlek… könyörgöm! - nyögte fájdalmasan, ahogy egy újabb görcstől érezte úgy, mintha valaki ki akarná tépni az agyát. Szemei bekönnyeztek a fájdalomtól. Ujjai görcsösen kapaszkodtak Dave lábába, egész teste láthatóan reszketett. Sela hitetlenkedve nézte a jelenetet. Észre se vette, hogy könnyei megállíthatatlanul csorogtak le az arcán. Dave lassan elővarázsolta Sela kék gyógyitalát. - Ezért könyörögsz?

A nő artikulálatlanul felnyögött, mikor felcsillant az utolsó szikrányi értelem a tekintetében, s az üveg felé nyújtotta a kezét. – Dave… kérlek! NAGYON FÁJ!!! - sikoltotta kétségbeesetten, könnyei hangtalanul potyogtak a férfi nadrágjára, ahogy másik kezével átkulcsolta Dave vádliját.

- Nem, Arlyn, hallottalak már szebben is könyörögni.

- Mit akarsz tőlem? Mondd! - nyögte homlokát a férfi térdének döntve egy pillanatra.

- Semmi többet, mint, amit eddig is nyújtottál Arlyn. Csak győzz meg, hogy miért kéne megmentem semmitmondó szánalmas kis életedet.

- Nem tudom, Dave! Kérlek! Kérlek, ne hagyj megőrülni! Könyörgöm! Kérlek ne! Ne hagyd! - zokogta felnézve a férfira, ültében átölelte a derekát.

- Mi hasznom lenne belőle?

- Tudod, hogy a hatalmammal csak téged szolgállak! Tudod, hogy… milyen befolyásom van a halálfalók között is… Tudod… ahhh… - nyögött fel újra fájdalmasan egy újabb görcstől -, hogy el tudom fojtani… csírájában a kételyeket irántad… megvan a képességem rá… meg van rá, hogy úgy nézzenek rád… mint egy istenre! - csúsztatta fel kezeit a férfi mellkasán még mindig kétségbeesetten pillantva fel az arcára, ahogy a lábai közt térdelt. Dave elmosolyodott. Szó nélkül adta át az üveget Arlynnak. A nő mohón kapott utána, és levéve a tetejét azonnal a szájához emelte az üveget. A kék folyadék nagy kortyokban tűnt el a szájában. Sela azonnal mögéugrott és szelíden kezdte lenyomni az üveget Arlyn szájától, miután a kellő adagot már eltűntette a nő. Arlyn felnyögött és az üveg után kapott, de Sela kikapta a kezei közül. Mikor utána akarta vetni magát, Dave ujjainak szelíd szorítását érezte a karján.

- Elég lesz Arlyn - tette fel az asztalra Sela az üveget, majd magához vonta. Legalább miatta nem kell már aggódnia. Egyelőre. De a nő kibontakozott az öleléséből, és visszatérdelt Dave elé - Köszönöm! Köszönöm! - hajtogatta kezeivel hálásan simogatva a mellkasát. A férfi nem felelt, csak féloldalasan mosolygott, majd Arlyn fejére tette a kezét, mintha csak egy oktalan gyerekkel lenne dolga. A nő felbátorodva felállt, és egy hálás csókot nyomott a férfi szájára még mindig ezt az egy szót ismételgetve.

Sela azt hitte, hogy ott lesz rosszul. Felállt és megvárta, amíg Dave elszakad Arlyntól, majd a férfire nézett - Kérem a pálcám.

Arlyn nem igazán tudott Sela-ra figyelni, csak azt a kellemes hűsítő érzést érezte, ami forrongó agyát kezdte jótékonyan elönteni. Szinte fellélegzett, és majdhogy nem magán kívül hagyta, hogy Dave féloldalasan az ölébe húzza.

- Menj csak, Sela. Remélem, nem kell csalódnom benned… - vigyorodott el végigsimítva Arlyn combján - Add át az üdvözletem a kis vérfarkas barátodnak, annak a Lupinnak… - dobta Sela felé a pálcáját. Az utolsó mondatra érezte, hogy Arlyn teste megmerevedik az ölében, de a nő nem kockáztatta meg, hogy Sela-ra nézzen. Hogy lássa a tekintetében az undort a vérfarkas említésére, illetve, hogy ő lássa Sela lenéző tekintetét, amiért ilyen szinten megalázkodott Dave előtt. Ő ezt nem értheti, nem élte át. Sose fogja.

- Undorító vagy - jegyezte meg Sela Arlynnak, majd eltűnt.

A nő lehajtotta a fejét, és átkarolta Dave nyakát, aki mosolyogva hagyta ezt.

- Mit is ígértél nekem az elmédért cserébe? - kérdezte a férfi.

- Hogy minden erőmmel téged szolgállak… - suttogta még mindig lehajtott fejjel.

- Erről van szó. Ezt ne felejtsd el, mert bármikor megvonhatom tőled újra a gyógyszered. És nem fogom még egyszer visszaadni.

- Értettem… - borzongott meg - A tied vagyok.

- Nagyon helyes… - rakta fel az asztalra és ellenkezést nem tűrve, kezdte bontani a nő ruháját. Arlyn engedelmesen másolta le a férfi mozdulatait és kezdte kihúzni az ingjét a nadrágjából. Dave erőnek erejével tépte le a ruhát a nőről, és mohón segítette le magáról is a kelletlen darabokat. Arlyn volt az első számú szeretője. Szétpakolta a combjait amennyire lehetséges és durván mélyre vágva magát hatolt a nőbe, aki felordított az érzéstől, de engedelmesen tűrte a férfi ostromát. A hátát simogatva nyögött alatta, s érezte, hogy már nem csak a fájdalomtól. Dave-et hajtotta, ahogy a nő nyögött alatta, ahogy érezte, hogy fájdalmat okoz neki, ahogy karmolta a vállát, harapta a nyakát, egyszerűem az egész lénye. Gyorsított ostromának mozdulatain. Arlyn átkulcsolta a derekát hosszú lábaival, amiken már ott virítottak Dave ujjainak nyomai.  Megfeszítette a felsőtestét, hogy felkínálja a melleit. Már ő is élvezte az aktust. Érezte, hogy Dave egyre könnyebben mozog benne. A férfi engedelmesen le is csapott a felkínált területre, harapva és szopogatva a bőrt, miközben egyre mélyebbeket döfött. A nő kéjesen és egyre hangosabban sikoltozott alatta, a tarkóját karmolászva. Dave eszméletlen tempót diktált. Érezte, hogy közel a cél, és már nem tudott másra koncentrálni csak a kielégülésre. Nagyot rándult a teste, mikor Arlynba élvezett. Arlynnak ugyan egy kicsit rá kellett segítenie saját ujjaival, de pár pillanat múlva nagyot nyögve ő is követte a férfit, megfeszülő csípővel. Dave fejét a nő mellkasának támasztotta, így zihált bele a levegőbe, miközben kicsúszott belőle. Arlyn gyengéden és csöndben cirógatta Dave nyakát és tarkóját az izzadt hajba túrva. A férfi még egyszer végignyalt Arlyn sós bőrén, majd kibontakozott az ölelő karokból. Szerette csak úgy otthagyni a nőt. Szerette a porig rombolni az önbecsülését.

Arlyn nagyot sóhajtott összezárva lábait, meztelenül feküdve az asztalon. Még kapkodva vette a levegőt, a plafont nézve. Fejében az elmúlt pár óra eseményei rajzottak. Lehunyta a szemeit, és megadta Dave-nek azt, amit látni akart: két könnycsepp folyt végig a halántékán, hogy a hajában tűnjenek el.

- Fáj? - kérdezte Dave. Hangjában mintha valami perverz élvezet csengett volna

- Igen… - suttogta.

- És mi fáj ennyire?

- Az… hogy… élveztem… - szorította össze jobban a szemeit, majd Dave-re nézett. A férfi csak szélesen elvigyorodott, de ez teljes mértékben magának szólt. Sütött belőle az egoizmus, ahogy lassan megfordult és kilépett a helységből. Arlyn gyorsan letörölte a könnyeit és szipogott egyet. Teste sajgott, ugyanakkor felszabadult. Az elméje végre kezdett tisztulni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés